Pesti Napló, 1850. október (1. évfolyam, 169-195. szám)
1850-10-25 / 190. szám
Ezen állapot egyképen káros a kormánynak s nemzetnek. Hogy a sajtó általi izgatásra napjainkban épen semmi szükség, azt minden józaneszű hazafi belátja. Annyi és olly nagy megrázkódások után igen jól esik a nyugalom hazának, nemzetnek. De a kába izgatás, és a férfiasan komoly, jószándékú, őszinte szó között még régien nagy tér vagyon, kép olly nagy, mint e közt, s az örökös, hiú tömjénzés közt a hatalomnak; s ha ama tért időszaki sajtónk elfoglalhatná, azon nemcsak a nemzetnek tenne üdvös szolgálatot, de tenne szinte, sőt még inkább, a kormánynak is. A hatalomtól függ a dolgon segíteni, s vajha segítsen minél előbb min él saját érdekében! ANYAGI ÉRDEKEK. IV. Budapest, oct. 17. E napokban kezünkbe került a Quaterly Review új száma, melly a londoni posta mechanismusáról igen érdekes s tán csodálatos adatokat is közöl. E hírlap olvasói, kik előtt nézeteink a közlekedési eszközök tökéletesítésének és a postareformnak a XIX. század művelődésérel hatásáról ismeretesek, kettős figyelemmel olvasandják a londoni posta e tekintetbeni anatómiáját. A londoni országos postánál, melly maga nemében a legnagyobbszerű intézet e földgömbön, nem kevesebb mint 2093 egyén van alkalmazva, kik által véghezvitt mindennapi munka a Review kifejezése szerint, két hatalmas convulsioból, melylyek a reggeli kiadásban, s esti elküldésben nyilvánítják magokat, és két könnyű krízisből áll, mellyek az utazóposta jövet-s menetére vonatkoznak. Az említett convulsiók közti időben olly csend s magányosság uralkodik ezen intézetben, mint egy preszbyteriánus városban az isteni tisztelet ideje alatt, csak délután 5 órakor vehetni észre a csend megzavartét; a mindenfelől jövő levélhordók hozzák a legeslegnagyobb részben bérmentett leveleket zsákokban — és a csönd ugyanazon mértékben szűnik, mellyben az óramutató hat felé halad , mert ezen időtájban a levelek, és a minden alakú, színű, s nagyságú kötegek olly sebességgel dobatnak rendeltetési helyükre, hogy lapátalakú szerrel ellátott két ember alig képes azokat az e végre rendelt kosarakba vetni, mellyek aztán az osztályzó terembe vitetnek. De ez még csak hagyján a hírlapok föladásához képest. Pont háromnegyedkor hatra csak néhány hirlapköteg esik a hírlapfelvételi ládákba — öt perczcel későbben megnyílnak az illető ablakok, és az azokban álló felgyúrt karú emberek fogadják s ürítik egymásután az átnyújtott s hírlapokkal teli zsákokat. Ezen gymnasztikus gyakorlat néhány perccel hat óra előtt olly villámgyorsaságuvá válik, hogy a néző, azt, invasionak vagy golyóval tört résen általi ellenséges nyomulásnak hajlandó tartani, és a hatodik óra megkondultával valóban örvend, hogy az ablakokon újságkötegekkel ostromlott emberek csakugyan még életben vannak, kik is pontban hatkor kétségbe esett öröködéssel csapják be az ablakok vasrostélyait. Ei tehát csak egy perccel is későbben jó, az általa földobott levél vagy hirlapkötegek, ahelyett, hogy az illető levél vagy hirlapkosarak által fogadtatnának el, a becsapott vasrostélyok kérlelhetlen s pontos makacssága miatt, a földre hullnak. Nyomban ezen működés után a föladott levelek s hírlapok egyrészt, és az elfogadással foglalkozott emberek másrészt szállíttatnak az e czélra alkalmazott gőzgépek segélyével az illető osztályozó teremekbe, hogy e szerint mind a drága idő, mind a garadicsokoni járás által romlandott emberegészség kíméltessék meg. A praktikus s munkás angolnak mindig szeme előtt lebeg e világhírű mondat : „time is money“ az idő pénz! Az osztályzó termekben egy héten át körülbelül három millió levél és egy millió hírlap-példány osztályoztatik s bélyegeztetik a vörös frakkó tisztviselők által és azután szétküldetik a szélrózsa minden tájéka felé. Ezen osztályozás, bélyegezés, kézről kézre adás, ellenőrködés, egyszóval az egész postakezelés egy híres angol journalista kifejezése szerint, hasonló Lamartine urnák sebesen folyó beszédéhez, melly rózsaolaj, boreczet, füstfeketeség és egy titkos valaminek egyvelegéből áll. Mint említek, délután 5-től 6-ig történik a föladás, 6-tól 8-ig az osztályozás s bélyegezés, stb. és ime alighogy nyolczat ütött az óra, a kapuk megnyílnak, és a fölvigyázók e vezényszavára : ,,go“ (menj) a vörösbe öltözött postalegények nagy serege gőzmozdonyi sebességgel viszi a pénzt, váltót, örömet, szomorúságot, stb. és millió eszmét, mellyek ha nem mindjárt is, de minden esetre rövid időn mind az anyagi, mind az erkölcsi világot rejtélyes mozgalomba hozandnák. Két perckor nyolcz után csak az ismeretes „all-wigth“ (jobbra) szavak messziről hangzanak vissza, és ismét két percz múlva a nagy postaépületben az említett preszbyteriánus csönd áll be. Ezen országos postán kívül van még Londonban egy másik úgynevezett londoni posta, melly a London városa dús s szegény polgáraihoz vagy vendégeihez postázott levelek- s hírlapokat angol pontossággal szolgáltatja kézhez; működése kezdtk reggeli hat órakor, s tart esti kilencz óráig és tiz perczig. E középponti londoni postára érkezett levelek s hírlapok, megérkeztek után egy óra múlva vitetnek a posta-gyerekektől (postboy) az illető, számra nézve 159. fiókpostákra, ezek által az utcza, házszám, s czim útmutatása szerint az illetőknek kézbesítendők. Az érintett postán van egy hivatal, mellyröl még nem szállottunk, t. i. az olvashatlan, s hiányos czímeket, vagy épen czimtelen leveleket megfejtő hivatal. Minden illy anomalis levél bevettetik egy ládába, mellyen e szó olvasható : „vak,“ és illy hieroglifféle vagy hiányos czim alatt .Londonba érkezett, avagy innét máshova szállítandó levelek száma naponkint körülbelül 3.500 megy. Azon tisztviselő, kinek a vakládabeli levelek czimeinek megfejtése kötelességéül jutott, „vak embernek“ neveztetik. Ő kis külön irodájában székel, s a legnagyobb ügyességgel teljesíti türelemkisérlő föladatát, melly egészen külön nyelvtant, s egészen külön szótárt szükséges. Igen sokszor illy anomális levelek tetemes pénzöszleteket, vagy váltókat tartalmaznak; s egész czimek egy két hieroglifből áll, vagy csak egy igen rosszul mázolt név van rajtok, az utczanevezet, és házszám nélkül, gyakran, egyedül csak „London“ szó van följegyezve czim helyett; akkor a „vakember“ mysteriosus munkájához fogván, vizsgálja a pecsétet, s más ismertető jeleket, és ha szaktudományának minden rejtelmes aknáit, anélkül, hogy czélját érte volna el, kimerítette, kétségbeesetten küldi az anomalis levelet az úgynevezett „holt levelek hivatalába“ the dead letter office. Itt ezen makacs levelek bizonyos idő múltával fölbontatván, a legnagyobb discretioval olvastatnak, és ha értéket tartalmaznak, ez, ha a levélíró nevére találnak, vagy azt megfejtik, az illetőnek visszaadatik; ha pedig az iró neve misztérium marad, az anomalis levelek nyolcz darabra szétszakíttatván, súly szerint elárvereztelek, a netalám pénzöszlet pedig, melly 1847-dik évben többet tön 4 millió pengő forintnál, — jótékony czélokra fordíttatik. Paris, oct. 13. A párisi menekült magyarok Csernátoni Lajost a magok köréből kizárták, nem azért, mint ő maga állítja, mivel ifjúkorában mint hamisító elmarasztaltatott és tömlöczben ült, vagy mivel többeket meglopott, — mert az egyszer elkövetett hiba vagy bűn a javulást örökre nem zárhatja ki, — sem nem azért, mivel már egyszer a menekültek által becstelen rágalmazónak nyilvánittatott, — mert türelmüket még ez sem merítette ki; — hanem kizárták azért, mivel olly egyént, ki kémül szolgál, ki köztök és a közönség között orgánumul akarván magát szemtelenül feltolni, a hírlapokban többszöri intések daczára is akaratuk, érdekük és becsületük ellen működött és működik, hazudni, rágalmazni meg nem szűnik, és ezen viselete által világos jelét adja annak, hogy nem javult s javulni nem is akar, a menekültek magok között nem tűrhetnek ; és kizárták még azért, mivel azt hiszik, hogy midőn e tettek által megvetésöket fejezik ki iránta, a védelem azon fegyverével élnek, melly az illy megbélyegzett és gyalázatával még kérkedő egyén ellenében egyedül lehetséges. Miről midőn a közönséget értesítik, nem tehetik, hogy egyszersmind sajnálkozásukat ne jelentsék ki a felett, hogy Jaés hajdú kezei közöl kikapta magát. Szaladt fel a színpadra, melly két deszka-szélességnyi magasságban volt a földszintet fölemelve. Mig ezek a tündér palotában, illetőleg ponyvasátor alatt, történtek, azalatt odakünn rettenetes szél kerekedett, s lobogtatta a sátorvitorláját, melly állott vala fehér, zöld és veres zászlókból. A veres zászló, a sátor hátuljára volt feltűzve, széles kettős szárnyával, a sátor túráját és a földet sepervén, a mint a szél, nagy erővel hajtotta. A gulyás már aludt a bivalfalka mellett, a két hajtó ember pedig szénát vágni ment a boglyából. A szél zúgása felveré a fekete állatokat s szemök kivillogott a sötétségben, mig lassú bugással mint a dongó, vagy a búgó csiga, mereven nézték a véres zászló ingerkedő szárnyait. A bivalok bugása mindinkább növekedett, megfeszültek izmaik, szemeik szikráztak, első lábaikkal magasan dobták fel a földet, fényes fekete szügyök kitágult, orrlyukaik nekiszélesedtek s tüzet leheltek, bojtos farkaikat körül csóválták s iszonyú bümböléssel neki iramodva futottak a hullámzó veres zászlóra, azt dühösen szétszaggatták, azután a sátornak estek, azt bedöntötték s épen azon pillanatban léptek a színpadra, mikor Tóbiás a játszók közé keveredett. A bivalok tajtékos szájukban ragadva a veres zászló rongyait, ökleltek kurta szarvaikkal jobbra balra, a díszítményeket leszaggatták, a mécses poharakat összetapodták, a padokat halomra döntögették; a népség szétfutott, ki, a pad alá bújhatott az még jól járt, mert a bivalok csak megnyomkodták , hanem a ki szaladt, azt a kuvaszok és bivalok kergették egyszerre, az egyik harapta, a másik öklelte. Tóbiás a sátor oszlopfájára mászott fel, s onnan vagdalózott fringyrájával. A bivalok kaparták a földet az oszlop tövéről, s homlokukkal döfölték azt, hogy kidöntsék. Tóbiásnak a Jupiter átváltozása jutott eszébe , mikor Európát elragadta, s azt hitte, hogy a részlelkek hasonlót cselekesznek Ilonájával. A megrémült színészek , ki kezét, ki lábát összetörve, biszékeltek a fészeres terembe, Julia háromszor ájult el egymás után, s ugyanannyiszor pattant fel mérgesen, midőn Marijánát a Romeo karjaiban látta. Pospest, Svatopluk és Zakariás húzták a földön, egy ponyvadarabban s úgy megzöcskölték, annyiszor elejtették csupa jó szándékból, hogy a csontja is kopogott. Az alispán és hajdúja szerencsésen megmenekültek, a többi kisebb nagyobb sérüléssel hagyta el a színkört. Pospes után a két kámzsás szenvedett legtöbbet, az egyiket egy fiatal bival úgy felhajintotta, hogy a sátor tetején akadt meg, a másik pedig a pad alá szorult, s a bivalok egyenként sétáltak el deszkapajzsos háta felett. A nagy bömbölésre és lármára felébredt a gulyás, haragosan pattantott ostorával s erős hangjával a dühös állatokra kiáltva, közéjök lépett s a szarvaik közé vert. A bivalok, mint a hunyászkodó eb , csendesedtek le a bátor és parancsoló hangra, némellyik ugyan megkísértette a gulyásnak neki menni, hanem ez iszonyú erővel vágta fel magát a dühös állat hátára, veregette nyakának fényes szőrét, míg mint a bárány megszelídült. Még az oktalan állat is enged a lélekerőnek, csak a furfangos embernek van kedve, ravasz mechanismussal a szellemnek útját állani. A bivalok össze voltak terelve, hanem a sátor faoszlopának tövét annyira kimozgatták, hogy az, a kokasülőben kuczorgó Tóbiással együtt felborult, s magával rántotta a sátor egész ponyvatetejét, — a mennyiben még egész volt — úgy hogy Pista barát is lepottyant. (A félelem annyira összezsugorította, hogy Istvánnak nem lehete ekkor mondani). Amint Tóbiás feltápászkodott, egyszerre csak szemébe villan, a földön hasalóbival, neki ugrik , ráül a hátára, a fringyla markolatával veri agyba főbe. — Perillustrissime domine! ne bántson, mindjárt kinyomja a bélem, a lelkemet is kiszorítja a testemből. — He sátán ! kiáltott Tóbiás, maradéka a rosz lelkeknek hol van a tündér, mellyitek rabolta el Ilonámat ? adj számot, vagy én vetek számot életeddel. Ezalatt Miska barát is kezdett előmászni a padok közöl, mint egy tehenősbéka négykézláb. — Hah, hah, te sem megysz el, kiáltott Tóbiás, a mászó fekete kámzsát megpillantva, s István barátot lábánál fogva a czölöphöz kötve, Miskának rohant. — Caveat, caveat illustrissime! kiáltott a szerencsétlen, hanem ez mit sem használt, mert Tóbiás a kámzsát megnyergelte, szúrta, piszkálta, ütötte. Mikor Mihály barát már alig szuszogott, oda vonszolta társához s lábánál fogva megkötötte ezt is. Aztán nagy léptekkel járkált fel s alá az összeomlott sátorromok közt, mellyrel azon hiedelemben volt, hogy mint Sámson a philistaeusokra , úgy döntötte ezen oszlopokat a roszlelkekre. A tudósokról azt gondolta, mivel egyet sem látott a viadal végéig ott maradni, hogy a roszlelkek vitték el, arról tapasztalásas napszerű kísérletei után már személyesen meggyőződvén, hogy a génjéhez, legközelebb férkőzik a roszlélek. .-^.-n Tóbiás viadallal és diadallal rohant szobájába. Sáspataky újra Palmerstonnak látszott előtte, s csodálkozva kérdezte , hogy őt az ördög nem vitte el, mikor a többi motabilis vendégek mind oda vannak ? A vidám kedélyű alispán pedig, a hasát fogta, ollyan jóízűen kacsagott. Folytatjuk. lálkozik lap, melly a forradalom férfiain talán azzal akar bőszét állani, hogy azok legaljának (mellytöl egyébiránt egy párt sem ment) szolgál viszhangjául. A párisi magyar menekültek. LEVELEK A BIRODALMI SZÉKVÁROSBÓL. LVIII. , Bécs, oct. 21. A császárnak Dregenczbeli visszajötte után naponkint tartatnak miniszteri tanácskozmányok a fejedelem elnöklete alatt, és a külömbféle fontos belkérdések mellett, mellyek közelebbi eldöntését várják, a tanácskozmányok főtárgyát, nevezetesen a német dolog külpolitikája képzi. Most arról van a szó, miszerint szilárd positiv program alapíttassék meg, mellyel aztán a varsói congressuson mint alapot szándékoznak fentartani. Addig tehát, mig e fölött meg nem egyeznek, a császár nem fog Varsóba utazni. Tudni akarják, hogy e tanácskozmányok alapja annyiban megengedi a Poroszországhozi közeledést, amennyiben Ausztria, ha Poroszország szövetségeseivel az új szövetségi gyűlésben részt veend, e tárgyalásokat közelítő tanácskozmányoknak akarja tekinteni, és azután a két nagy hatalmasság terjessze elő reformterveit. Hiszik, hogy illy módon legegyszerűbben fognak kibontakozni a már a nélkül is mindkét résztőli kellemetlen feszültségből. Itt senki sem hiszi, hogy háború legyen, és daczára a lapokban közlött harczias czikkelyeknek hitében senki sem zavarodik meg. Nagy figyelmet gerjesztett a Soldatenfreund szerkesztőjének és két katonai ügyvivőjének elitélése, kik azon hirt közlötték, hogy a seregek Németországba fognának nyomulni. A minisztériumban létezett feszültségről, mellyről még rövid idő előtt annyit beszéltek, most már minden elcsendesült és csak egyes felhőkből lehet talán gyanítni, hogy még nincs minden olly tisztében, mint sokan szeretnék. De most nem a belügyminiszter állását tartják veszélyeztetve, hanem egy másiknak, kinek magában a minisztériumban nagy ellenzéke volna. Habár el is ismerik, hogy Krausz miniszter úr borzasztó nehézségekkel kénytelen küzdeni, de más részről ismét fontos hangok nem akarják azon szemrehányást mellőzni, hogy mióta a birodalom viszonyai rendezettebb alakot öltöttek föl, több történhetett volna. Abban mégis mindenki megegyez, hogy Krausz úr legtisztább jellemmel bír, és általános a vélemény, hogy kilépése talán képes lenne pillanatnyi krízist idézni elő. Némelly hírlapok közlötték azon hírt, hogy a belügyminiszter utolsó kirándulása alkalmával Deák úrral találkozott, s vele huzamos ideig értekezett volna. Ezt jól értesült körökben nem hiszik, valamint Károlyi Lajos kinevezésében egy szó sem igaz. Érdekesek azon föltételek mellyeket egy magyar notabilitás tett volna azon esetre, ha a helytartóságot elfogadná . A király megkoronáztatása, az országgyűlés egybehivása, az országos alkotmány megvitatására és elfogadására, végre a Vojvodina ismétt visszakebelezése. Mi az úgynevezett pakrkamarát illeti, mellyről némelly lapok álmodoztak, van ugyan abban egy szemnyi valóság, de nem is több. Ugyanis mint mondják, az összes tartományokban elégületlen magas nemesség kiengesztelésére örökös pairséget szándékoznak felállítni mint Angolországban, és ülésüket a felsőházban kijelölni. Az alkotmány erre vonatkozó §-át egyszerűen átoktrohoznák. Senki sem gondol arra, hogy a pakrkamara alsóház nélkül egybehivassék. A többször hajótörést szenvedett olasz kölcsön nem fog kényszerítő uton létesítetni, hanem bankárok szabad versenyzése által. Hiszik , miszerint némelly bécsi kereskedésük és majlandi házak az egész öszveget átveendik. Balásfalva, oct. 15-kén. Erdélyben románajku lakosságának szemei most leginkább városunk felé irányozvák, — nem mintha a forradalom alatt e város körében történtek iránt nagy rokonszenvet táplálna , hanem mivel városunkban múlt September hó 30-kán tartott egyházizsinat eljárásától igen is sokat vár! Nem kétlem — tudva lesz ön előtt, miként a balásfalvi, másként fogarasi görög- katholikus megyés püspök Leményi János a forradalom iránt tanúsított rokonszenve miatt püspöki