Pesti Napló, 1850. október (1. évfolyam, 169-195. szám)

1850-10-09 / 176. szám

1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve: Egy hónapra 1 fr.30kr.p. Évnegyedre 4 v — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15,­, , Egyes­zám — „ 4 „ „ Vidéken postán küldve: Egy hónapra 1 fr. 50kr. p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 17 , 211 ,, Egyesszám— „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés a szerkesztőséghez , anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. 196 Szerkesztési iroda : Dzi­ntcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1 -től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Szerda. October 9én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4. pengil krajczárjával száml­á­zik. A beigtatási díj elő­re lefizetendő E­r­i­c­h Gusztáv ur könyvkeres­kedésében. Magánviták három ha­sábos sora 6. pengő kraj­czárjával számíttatik. A felvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztő­hivatalában. Budapest, octob. 9-kén. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Livorno, sept. 30. Orloff orosz tábornoknak holt te­teme továbbszállítás végett megérkezett. Roma, sept. 30. Ma titkos consistorium tartatott. Több bibornoki kinevezés történt. Kasszel, oct. 3. A fő hadbíróság ma tárgyalta Hay­­мешпак, hivatali hatalom visszaélés miatti perét. Ered­ménye még nem tudatik. Kasszel, oct. 5. Ma ment el a felebbviteli törvény­széknek egy küldöttsége a választó fejedelemhez azon közvetlen kéréssel, hogy az eddig követett ösvényt hagyná el. Az összes fő tisztség az alkotmány mellett nyilatkozott. Egy katonai küldöttség ment Wilhelmsbad­­ba. Haynauval egyesség köttetett, s a küldöttség visz­­szaérkeztéig minden kivételes rendszabályok alkalma­zása felfüggesztetett. Haynau becsületszavának lekö­tése mellett házi fogságot kapott. A főhadbiróság ítélete szerint meghagyatik a helyőrségi törvényszéknek hogy Haynauval a vizsgálatot kezdje meg, ki már a hely­őrségi törvény elébe idéztetett is. A polgárőrség nem tette le a fegyvert. A katonai őrjárat bevonatott. Cit­­ken szabad, a város csendes, de telve örömmel. Frankfurt, oct. 4. Kübek és Schönhals urak az ideiglenes szövetségi bizottmányból kilépnek, a még folyamatban levő tárgyak Nell udvari tanácsos, és Rzi­­kovszky őrnagy által intéztetnek. — oct. 5. A szövetségi gyűlés hir szerint a Dá­­m­óvali békét megerősítette. Stuttgart, oct. 4. Az országgyűlés egy kibékítő be­széddel nyittatott meg. Hamburg, oct. 5. A friedrichstadti ostrom meg­kezdetett. Hamburg, oct. 6. A holsteiniak sokat vesztettek, többi közt 16 tisztet is. Tegnap délben Friedrichstadt még nem volt elfoglalva, azért egy a bevételt bizonyos­nak mondó hamburgi hit valótlan. Ma állítják hogy az ostrom visszavezetett. Pest, oct. 9-kén. E lapok 168. számában félbeszakasztók az „Union“ köz­­igazgatásunk szervezeténeli véleményének megismertetését és megígértük, hogy reá ismét visszatérünk.. .Tesszük azt most... s felfogjuk az elszakasztott fonalat. „A kormánynak — úgymond az idézett lap — Magyarhon­ban még más nehézségekkel is meg kell küzdenie, t. i. az or­­ságviszonyok részletismereteinek hiányával, és hiányával olly géneknek, kiknek hajlandóságába, ügyességébe és jóakara­tába bizhatik... Magyarhonnak intelligentiája — kevés kivé­tellel — compromittálva van a legújabb nagy mozgalmakbani részesülése által, és azon értelmiségi contingens, mit az e-con­­servativ párt kiállíthatna, compromittálva van az álláspont által, mellyet a legújabb időben elfoglalt: honnan veendi tehát a kormány hivatalnokait ? ... Gácsország, Lengyelhon feldara­bolása után, elfoglaltatása kezdetén német hivatalnokokkal lát­tatott el, és kifejlődött ott egy sajátságos hivatalnoki — nem­zetiség. .. Ámde akkor még nem kelle alkotmányilag kor­­mányzani; — alkotmányunk 5. §-a még nem volt napvilá­gon. .. Hogy a kísérlet nem sikerült, megmutatá az 1846. év... De ezt Magyarhonban tenni lehetetlenség !... Lehetetlen vég­tére anyagilag is, egyrészt, mert magunk is kifogytunk a hi­vatalnokokból, másrészt, mert ezek közt csak kevés vagy ál­talán nem találtatik egyén, melly a magyar nyelvet értené, és mert végtére Magyarhonban addig fognak emberek találkozni, kik egy németesítő kormányzatra nézve haszonvehetők vol­nának. .. Kiváncsiak vagyunk, mikép oldandja meg a kormány ezen bonyodalmakat, és ha szerencsésen megoldandja, bámul­ni fogjuk ügyességét, ámbár rendszere nem kedves előttünk... Egynek azonban örülünk ... Az e-conservativek megbuktak, és a tót néptörzsek megmenekültek a magyarosittatás bajától, a németesítés része ellenében pedig — melly a közigazgatási szervezetből származik — majd a magyar s a tót vállvetve megbiránd állani. “ Valóban ezen kiemelt szavai a pánslav apostolnak megér­­demlenék, hogy, miként Rómában hajdanra a törvények ércz­­lemezekre vésessenek és utakon s utczákon kifüggesztessenek, hogy mindig szeme előtt legyenek a népnek és azoknak, kik­nek kezökben a hatalom, mert ime mi tisztán és nyíltan mond­ják ki azt, hogy ki érzi magát nyertesnek a kormány és ma­­ gyar közt eredhető egyetnemértésben. Szeretnék, ha azok kik jelenleg alkotmányt szerveznek a magyar számára, minél gyak­rabban emlékeznének meg a pansiav apostolnak fenn kiemelt szavairól, elnézve rajtok legtávolabb határáig azon jövőnek, melly jégzáporként következik be egész zordonságával a biro­dalomra, elverve minden virágot, minden csirát, minden kalászt, ha az őszinte kibékülés malasztos szelleme közbe nem vegyül----Egy keleti példaszó azt tartja, hogy nem kell be­zárni az ajtót, legjobb azt csak betenni; — az ember nem tudja, jöhet egy perez, mellyben az ajtó rögtöni nyílására szükség volna, és akkor sok drága perez veszhet el a kizá­rásban, vagy épen a legnagyobb szükségben nem találjuk kul­csát.......Mély bölcseség egyszerű szavakban !... Hát még egy nemzet szive vajmi nehezen nyílik, ha valahogy bezáratik! Hiszen kevés magyar van már, ki a márczius 4-dikei char­tát jelenleg nem ismerné el kiinduló pontjául, s bizonyosan nincs ki nem örömest nyújtaná jobbját a kibéküléshez s tehet­ségeit a haza­i birodalom szolgálatára, ha csak nem akként történnek a dolgok, hogy a birodalmi alkotmány kiválólag Magyarországot illető pontjainak valósítását követelni annyit teend, mint ellenzéket képezni... Édes hazánk ugyan legsaj­­nosban fogja érteni a hivatalnokok és így a rend hiányának következményeit, mert hiszen ő neki van legnagyobb szük­sége az üdülésre; de bátrak vagyunk kételkedni abban, hogy Magyarországnak zilált, sivár állapota valami különösen kedves gyarapulására szolgálna a birodalomnak... Pedig csak egy kis, egy mákszemnyi jóakarat kivántatnék és e sokat szenvedett ha­za homloka az újjászületés örömében sugárzanék, és meg­­ifjadva haladna a jövő elejébe, — egy kis jóakarat, és a kor­mány olly nemzetet nevezhet barátjának, mellynek erős vál­­laira büszkén támaszkodhatik a vész, és ítélet nehéz perczei­­ben... Fellelendítik-e ezen jóakaratot hazánk politikai szerveze­tében ? Mi hinni akarjuk, s azért bizalommal nézünk a jövő ebbe. London, sept. 26-án. Vi A börzének halála, a népek élete! Nem vitatkozom, mennyire igaz és alkalmazható jelen körülményeinkre az újabb kornak e jelszava ; de annyi bizonyos, hogy a börze embe­rei , e titokteli aranymadarak, legérzékenyebb hévmérői bi­zonyos politikai légvonalaknak, mellyekböl nem egyszer kere­kedett már zivatar, olly zivatar, melly az elvénhedett, kor­hadt Európát alapjában megingatta. — Ott állnak a börze setét falai közt, setéten, komolyan, neki-neki hevülnek, el-elsá­­padnak , mert itt csak két indulat űzi játékát felváltva : öröm és szomor! s csak kétféle arczok láthatók: minél több tátott száj és hosszabb arcz, annál rosszabbul áll békedolgában az emberiség! minél több látszik a fogakból, s szélesebb az arcz, annál kevesebb dolga van a szuronynak ! A londoni börzén jelenleg a koronkénti elsápadás mindig sűrűbben jelentkezik, s az arczok néha néha olly hosszúk, hogy akár röffel is neki eshetnél; mintha az Union jack he­lyett már lobogna árboczain a véres zászló, mintha a Bucking­ham palotát holnap már nemzeti műhelylyé alakítanák.------­Tán csak nem lesz háború? Nem tudom, de valamit éreznek ezek a vészmadarak. — A háborútól ugyan nem irtóznak, mert jobbadán úgy is zavaros vízben halászták kincseiket, de azon kis körülmény némileg meg is aggasztja őket, hogy nem tudják, ha hogy valami kiütne, valljon mellyik félre fog esni a győzelem; mert akkor természetesen a győző résznek, mint okosabbnak és jogszerűnek, ajánlanák fel millióikat, s jó előre m­egküldenék a tántoríthatlan hűség esküjét ! — De hát még­is, mi érhette a londoni börzét ? Nem tetszik nekik, hogy a francziák praesidense, még mindig a históriai neve­zetességű nagy csizmákban jár és hódoltat magának! hogy a szinte históriai kis kalap helyett, már valahára nem teszi fe­jére nagy Károly diademáját! Nem tetszik nekik, hogy Né­metországban , és in partibus, nem merik megszüntetni az ostromállapotot; — hogy a magas porta ismét makacskodik; — hogy a görögök királyát, élte legvirágzóbb szakában, successionális gondok aggasztják; — hogy a nápolyi királyt, már a lazzaronik sem szeretik; — hogy a portugál királyné már nem tetszik, hogy a katonák fellázadtak ellene, hogy a kormánynak nem akar senki többé kölcsönözni, még csak nyomorult 2 millió váltó forintot sem, mi­által a lisaboni fi­­nanszminiszter, hirtelen a legszerencsétlenebb emberré va­rázsoltatok .-------szóval, nem tetszik nekik, hogy egy hosszú és kínos év leforgása után, Európa sorsa még mindig tű, vagy­is inkább szuronyhegyen áll! Vannak, kiknek az is szeget üt fejekbe, hogy a német és franczia emigratio, illető kormányaik által, Palmerstonnak különös figyelmébe ajánltattak; sőt azon titkos óhajtás is ki­fejeztetett : ha nem lehetne-e, legalább a legveszélyesb egyé­niségeket, miilyen : Ledru Rollin, Louis Blanc, Marx Károly A PESTI NAPLÓ HATÁRA. KÉNYTELEN MULATSÁG. (Humoreski. BÁTOR MIKLÓSTÓL. . . . Lám ! megmondtam Angyal Bandi! Képdal. Bizonyos, hogy itt vagyok. Ez az itt szócska pedig azt jelenti, a­mit a magyar nóta így fejez ki : „rab vagyok, rab vagyok; szabadulást várok, a jó Isten tudja mikor szaba­dulok.“ .. Nem félek a tolvajoktól. Teljes bátorságba vagyok helyezve. Ablakomon vasrost, ajtóm előtt fegyveres nép. Különben sem rabolhatnának tőlem semmit, ha csak a ronda fészekből saját személyemet ki nem rabolják, s mivel nem vany­gyök szerelmes istenasszony, ettől egyátalában nem tarthatok. Az ablakrostból egy vasrúd hiányzik. Hallom hogy vala­­mellyik régi elődöm fűrészelte el éjszakának idején. Kibújt az ablakon s mai napig oda van. Egy ember bátran kifér e lyukon. Megpróbálhatnám. De nem próbálom, csak azért nem, hogy sötét környezetem, hadd csalódjék meg bennem, hadd képzeljen igen becsüle­tesnek és jámbornak. Pedig én az ő véleményük szerint nem akarok jámbor és becsületes lenni, mert kezemben az igaz­ság lobogó fáklyája, s ez éget és világít. Nem akarták hogy magánosan legyek. Tömérdek élő való­ság lakik együtt velem. Nappal mind alszanak, s éjjel mikor gyertyámat kioltom, fölébrednek és érzem jelenlétüket alat­tam , körültem , fölöttem és minden részemen. Ocsmány férgek!! Még a levegő is jobban kedvez itt nekik, mint másutt. Mulatságom van akármennyi. Egy üres putton s egy rémitő szem­ethordó kosár, mellyből azt következtetem, hogy kö­­rültem igen sok az üresség és a szemet. Az asztal alatt egész halmazát látom a hamis bádogü­szének és bádog messzelynek... Másutt hamis fontok hevernek. Mi arra mutat hogy körültem igen sok hamisság uralkodik. Azomban kopogtatnak. S mivel ajtóm nincs bezárva, azt mondom hogy szabad ! Belép egy czifrán öltözött asszonyi állat, ki a festett kopor­sóhoz annyiban hasonlított, hogy kis mód nélkül ki volt festve, s benne is csak alig pislogott már egy két szikrája az életnek. Ablakomat illendőn betettem, hogy a czifra madár ki ne röpüljön. Nem szeretetből tettem be az ablakot, csupán azon elővigyázatból, hogy ha az ablaknak repül, ki nem fér rajta egészen, s tollait el fogja hullatni. Pedig én egy tollában sem szerettem volna részesülni. Megszólalt. Azt gondoltam hirtelenében, hogy az édesapám fakószekere ballag vályogért a czigányokhoz. — Én Bobodey Franciska, születtem Bécsben 1819-ben... Kérem uraságodat, tessék aláírni egésséges voltomról szóló bizonyságlevelemet... Rátekintek. Azt hittem tréfál vagy gúnyolódik. De midőn egy féliv durva papirost ugyancsak nyomkodott a markomba, komolyan kezdtem a dolgot venni. — Igen, kérem! hanem én nem vagyok meggyőződve, hogy a kisasszony valóban egésséges-e vagy nem.. Kisasz­­szonynak szólitam hogy meg ne sértsem. Bobodey Franciska nagy szemeket meresztett rám. Hom­loka sovány bőrét ránczba szedte. Tipegni topogni kezdett körültem. Attól féltem hogy egy hiphoppal kanpulykává fogja magát teremteni s engem szegényt úgy össze talál mazni, hogy sose heverem ki. — Hi hi hi!.. hát nincs az úr meggyőződve egésséges voltomról ? !. Hi hi hi!. . ha meg nem sérteném azt monda­nám , győződjék meg !.. hi hi hi! Ez a nevetés olly irtóztató volt előttem, mintha a falat kör­­mölték volna fülem hallatára. Pedig mikor azt körm­ölik , en­gem végig fut a hideg, arczom­ elsápad s minden hajszálam égfelé mered. — De édes Bobodey kisasszony, nekem a kegyed egéssé­­géhez s bizonyítványához semmi közöm. Én nem vagyok e helyen sem orvos, sem másféle diplomatikus személy. Bobodey kisasszony nem tudott mit szólni. Összegyűrte a kezében levő papirost s mérgesen nyomta vissza oldalzsebébe. Azután veszedelmesen kezdte a szemeit forgatni, s ha gyermekkoromban tanítottak volna rá, bizonyosan keresz­teket hányok magamra, hogy meg ne ígérzen. Úgy láttam, hogy a fogait csikorgatja. Bár nem mertem volna ráesküdni, vájjon fogait csikorgatja-e vagy csak az ínyét. — Kegyed szenved, Franciska ?.. — Szenved önnek majd megmondom mije! .. Én nem szenvedek, én egésséges vagyok. Hanem tartja magának ön a tréfát, ha sem nem orvos, sem nem biztos. Ezt mondván, úgy vágta be maga után az ajtót, hogy az asztal alatt rozsdásodó bádogok rögtön szétszaladtak... Magam maradtam. Legalább emberi alakot nem vettem észre közelemben. Különben szállásomnak tömérdek csinta­­lansága igen szem­betűnőleg bizonyítá, hogy itt emberek élnek. Éreztem, hogy egy kiállhatlan vendég, az unalom akar hozzám betolakodni. Már sűríteni kezdő körültem a levegőt, már bágyódni akartam.

Next