Pesti Napló, 1850. október (1. évfolyam, 169-195. szám)
1850-10-09 / 176. szám
1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve: Egy hónapra 1 fr.30kr.p. Évnegyedre 4 v — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15,, , Egyeszám — „ 4 „ „ Vidéken postán küldve: Egy hónapra 1 fr. 50kr. p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 17 , 211 ,, Egyesszám— „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés a szerkesztőséghez , anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. 196 Szerkesztési iroda : Dzintcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1 -től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Szerda. October 9én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4. pengil krajczárjával számlázik. A beigtatási díj előre lefizetendő Erich Gusztáv ur könyvkereskedésében. Magánviták három hasábos sora 6. pengő krajczárjával számíttatik. A felvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztőhivatalában. Budapest, octob. 9-kén. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Livorno, sept. 30. Orloff orosz tábornoknak holt teteme továbbszállítás végett megérkezett. Roma, sept. 30. Ma titkos consistorium tartatott. Több bibornoki kinevezés történt. Kasszel, oct. 3. A fő hadbíróság ma tárgyalta Hayмешпак, hivatali hatalom visszaélés miatti perét. Eredménye még nem tudatik. Kasszel, oct. 5. Ma ment el a felebbviteli törvényszéknek egy küldöttsége a választó fejedelemhez azon közvetlen kéréssel, hogy az eddig követett ösvényt hagyná el. Az összes fő tisztség az alkotmány mellett nyilatkozott. Egy katonai küldöttség ment Wilhelmsbadba. Haynauval egyesség köttetett, s a küldöttség viszszaérkeztéig minden kivételes rendszabályok alkalmazása felfüggesztetett. Haynau becsületszavának lekötése mellett házi fogságot kapott. A főhadbiróság ítélete szerint meghagyatik a helyőrségi törvényszéknek hogy Haynauval a vizsgálatot kezdje meg, ki már a helyőrségi törvény elébe idéztetett is. A polgárőrség nem tette le a fegyvert. A katonai őrjárat bevonatott. Citken szabad, a város csendes, de telve örömmel. Frankfurt, oct. 4. Kübek és Schönhals urak az ideiglenes szövetségi bizottmányból kilépnek, a még folyamatban levő tárgyak Nell udvari tanácsos, és Rzikovszky őrnagy által intéztetnek. — oct. 5. A szövetségi gyűlés hir szerint a Dámóvali békét megerősítette. Stuttgart, oct. 4. Az országgyűlés egy kibékítő beszéddel nyittatott meg. Hamburg, oct. 5. A friedrichstadti ostrom megkezdetett. Hamburg, oct. 6. A holsteiniak sokat vesztettek, többi közt 16 tisztet is. Tegnap délben Friedrichstadt még nem volt elfoglalva, azért egy a bevételt bizonyosnak mondó hamburgi hit valótlan. Ma állítják hogy az ostrom visszavezetett. Pest, oct. 9-kén. E lapok 168. számában félbeszakasztók az „Union“ közigazgatásunk szervezeténeli véleményének megismertetését és megígértük, hogy reá ismét visszatérünk.. .Tesszük azt most... s felfogjuk az elszakasztott fonalat. „A kormánynak — úgymond az idézett lap — Magyarhonban még más nehézségekkel is meg kell küzdenie, t. i. az orságviszonyok részletismereteinek hiányával, és hiányával olly géneknek, kiknek hajlandóságába, ügyességébe és jóakaratába bizhatik... Magyarhonnak intelligentiája — kevés kivétellel — compromittálva van a legújabb nagy mozgalmakbani részesülése által, és azon értelmiségi contingens, mit az e-conservativ párt kiállíthatna, compromittálva van az álláspont által, mellyet a legújabb időben elfoglalt: honnan veendi tehát a kormány hivatalnokait ? ... Gácsország, Lengyelhon feldarabolása után, elfoglaltatása kezdetén német hivatalnokokkal láttatott el, és kifejlődött ott egy sajátságos hivatalnoki — nemzetiség. .. Ámde akkor még nem kelle alkotmányilag kormányzani; — alkotmányunk 5. §-a még nem volt napvilágon. .. Hogy a kísérlet nem sikerült, megmutatá az 1846. év... De ezt Magyarhonban tenni lehetetlenség !... Lehetetlen végtére anyagilag is, egyrészt, mert magunk is kifogytunk a hivatalnokokból, másrészt, mert ezek közt csak kevés vagy általán nem találtatik egyén, melly a magyar nyelvet értené, és mert végtére Magyarhonban addig fognak emberek találkozni, kik egy németesítő kormányzatra nézve haszonvehetők volnának. .. Kiváncsiak vagyunk, mikép oldandja meg a kormány ezen bonyodalmakat, és ha szerencsésen megoldandja, bámulni fogjuk ügyességét, ámbár rendszere nem kedves előttünk... Egynek azonban örülünk ... Az e-conservativek megbuktak, és a tót néptörzsek megmenekültek a magyarosittatás bajától, a németesítés része ellenében pedig — melly a közigazgatási szervezetből származik — majd a magyar s a tót vállvetve megbiránd állani. “ Valóban ezen kiemelt szavai a pánslav apostolnak megérdemlenék, hogy, miként Rómában hajdanra a törvények érczlemezekre vésessenek és utakon s utczákon kifüggesztessenek, hogy mindig szeme előtt legyenek a népnek és azoknak, kiknek kezökben a hatalom, mert ime mi tisztán és nyíltan mondják ki azt, hogy ki érzi magát nyertesnek a kormány és ma gyar közt eredhető egyetnemértésben. Szeretnék, ha azok kik jelenleg alkotmányt szerveznek a magyar számára, minél gyakrabban emlékeznének meg a pansiav apostolnak fenn kiemelt szavairól, elnézve rajtok legtávolabb határáig azon jövőnek, melly jégzáporként következik be egész zordonságával a birodalomra, elverve minden virágot, minden csirát, minden kalászt, ha az őszinte kibékülés malasztos szelleme közbe nem vegyül----Egy keleti példaszó azt tartja, hogy nem kell bezárni az ajtót, legjobb azt csak betenni; — az ember nem tudja, jöhet egy perez, mellyben az ajtó rögtöni nyílására szükség volna, és akkor sok drága perez veszhet el a kizárásban, vagy épen a legnagyobb szükségben nem találjuk kulcsát.......Mély bölcseség egyszerű szavakban !... Hát még egy nemzet szive vajmi nehezen nyílik, ha valahogy bezáratik! Hiszen kevés magyar van már, ki a márczius 4-dikei chartát jelenleg nem ismerné el kiinduló pontjául, s bizonyosan nincs ki nem örömest nyújtaná jobbját a kibéküléshez s tehetségeit a hazai birodalom szolgálatára, ha csak nem akként történnek a dolgok, hogy a birodalmi alkotmány kiválólag Magyarországot illető pontjainak valósítását követelni annyit teend, mint ellenzéket képezni... Édes hazánk ugyan legsajnosban fogja érteni a hivatalnokok és így a rend hiányának következményeit, mert hiszen ő neki van legnagyobb szüksége az üdülésre; de bátrak vagyunk kételkedni abban, hogy Magyarországnak zilált, sivár állapota valami különösen kedves gyarapulására szolgálna a birodalomnak... Pedig csak egy kis, egy mákszemnyi jóakarat kivántatnék és e sokat szenvedett haza homloka az újjászületés örömében sugárzanék, és megifjadva haladna a jövő elejébe, — egy kis jóakarat, és a kormány olly nemzetet nevezhet barátjának, mellynek erős vállaira büszkén támaszkodhatik a vész, és ítélet nehéz perczeiben... Fellelendítik-e ezen jóakaratot hazánk politikai szervezetében ? Mi hinni akarjuk, s azért bizalommal nézünk a jövő ebbe. London, sept. 26-án. Vi A börzének halála, a népek élete! Nem vitatkozom, mennyire igaz és alkalmazható jelen körülményeinkre az újabb kornak e jelszava ; de annyi bizonyos, hogy a börze emberei , e titokteli aranymadarak, legérzékenyebb hévmérői bizonyos politikai légvonalaknak, mellyekböl nem egyszer kerekedett már zivatar, olly zivatar, melly az elvénhedett, korhadt Európát alapjában megingatta. — Ott állnak a börze setét falai közt, setéten, komolyan, neki-neki hevülnek, el-elsápadnak , mert itt csak két indulat űzi játékát felváltva : öröm és szomor! s csak kétféle arczok láthatók: minél több tátott száj és hosszabb arcz, annál rosszabbul áll békedolgában az emberiség! minél több látszik a fogakból, s szélesebb az arcz, annál kevesebb dolga van a szuronynak ! A londoni börzén jelenleg a koronkénti elsápadás mindig sűrűbben jelentkezik, s az arczok néha néha olly hosszúk, hogy akár röffel is neki eshetnél; mintha az Union jack helyett már lobogna árboczain a véres zászló, mintha a Buckingham palotát holnap már nemzeti műhelylyé alakítanák.------Tán csak nem lesz háború? Nem tudom, de valamit éreznek ezek a vészmadarak. — A háborútól ugyan nem irtóznak, mert jobbadán úgy is zavaros vízben halászták kincseiket, de azon kis körülmény némileg meg is aggasztja őket, hogy nem tudják, ha hogy valami kiütne, valljon mellyik félre fog esni a győzelem; mert akkor természetesen a győző résznek, mint okosabbnak és jogszerűnek, ajánlanák fel millióikat, s jó előre megküldenék a tántoríthatlan hűség esküjét ! — De hát mégis, mi érhette a londoni börzét ? Nem tetszik nekik, hogy a francziák praesidense, még mindig a históriai nevezetességű nagy csizmákban jár és hódoltat magának! hogy a szinte históriai kis kalap helyett, már valahára nem teszi fejére nagy Károly diademáját! Nem tetszik nekik, hogy Németországban , és in partibus, nem merik megszüntetni az ostromállapotot; — hogy a magas porta ismét makacskodik; — hogy a görögök királyát, élte legvirágzóbb szakában, successionális gondok aggasztják; — hogy a nápolyi királyt, már a lazzaronik sem szeretik; — hogy a portugál királyné már nem tetszik, hogy a katonák fellázadtak ellene, hogy a kormánynak nem akar senki többé kölcsönözni, még csak nyomorult 2 millió váltó forintot sem, miáltal a lisaboni finanszminiszter, hirtelen a legszerencsétlenebb emberré varázsoltatok .-------szóval, nem tetszik nekik, hogy egy hosszú és kínos év leforgása után, Európa sorsa még mindig tű, vagyis inkább szuronyhegyen áll! Vannak, kiknek az is szeget üt fejekbe, hogy a német és franczia emigratio, illető kormányaik által, Palmerstonnak különös figyelmébe ajánltattak; sőt azon titkos óhajtás is kifejeztetett : ha nem lehetne-e, legalább a legveszélyesb egyéniségeket, miilyen : Ledru Rollin, Louis Blanc, Marx Károly A PESTI NAPLÓ HATÁRA. KÉNYTELEN MULATSÁG. (Humoreski. BÁTOR MIKLÓSTÓL. . . . Lám ! megmondtam Angyal Bandi! Képdal. Bizonyos, hogy itt vagyok. Ez az itt szócska pedig azt jelenti, amit a magyar nóta így fejez ki : „rab vagyok, rab vagyok; szabadulást várok, a jó Isten tudja mikor szabadulok.“ .. Nem félek a tolvajoktól. Teljes bátorságba vagyok helyezve. Ablakomon vasrost, ajtóm előtt fegyveres nép. Különben sem rabolhatnának tőlem semmit, ha csak a ronda fészekből saját személyemet ki nem rabolják, s mivel nem vanygyök szerelmes istenasszony, ettől egyátalában nem tarthatok. Az ablakrostból egy vasrúd hiányzik. Hallom hogy valamellyik régi elődöm fűrészelte el éjszakának idején. Kibújt az ablakon s mai napig oda van. Egy ember bátran kifér e lyukon. Megpróbálhatnám. De nem próbálom, csak azért nem, hogy sötét környezetem, hadd csalódjék meg bennem, hadd képzeljen igen becsületesnek és jámbornak. Pedig én az ő véleményük szerint nem akarok jámbor és becsületes lenni, mert kezemben az igazság lobogó fáklyája, s ez éget és világít. Nem akarták hogy magánosan legyek. Tömérdek élő valóság lakik együtt velem. Nappal mind alszanak, s éjjel mikor gyertyámat kioltom, fölébrednek és érzem jelenlétüket alattam , körültem , fölöttem és minden részemen. Ocsmány férgek!! Még a levegő is jobban kedvez itt nekik, mint másutt. Mulatságom van akármennyi. Egy üres putton s egy rémitő szemethordó kosár, mellyből azt következtetem, hogy körültem igen sok az üresség és a szemet. Az asztal alatt egész halmazát látom a hamis bádogüszének és bádog messzelynek... Másutt hamis fontok hevernek. Mi arra mutat hogy körültem igen sok hamisság uralkodik. Azomban kopogtatnak. S mivel ajtóm nincs bezárva, azt mondom hogy szabad ! Belép egy czifrán öltözött asszonyi állat, ki a festett koporsóhoz annyiban hasonlított, hogy kis mód nélkül ki volt festve, s benne is csak alig pislogott már egy két szikrája az életnek. Ablakomat illendőn betettem, hogy a czifra madár ki ne röpüljön. Nem szeretetből tettem be az ablakot, csupán azon elővigyázatból, hogy ha az ablaknak repül, ki nem fér rajta egészen, s tollait el fogja hullatni. Pedig én egy tollában sem szerettem volna részesülni. Megszólalt. Azt gondoltam hirtelenében, hogy az édesapám fakószekere ballag vályogért a czigányokhoz. — Én Bobodey Franciska, születtem Bécsben 1819-ben... Kérem uraságodat, tessék aláírni egésséges voltomról szóló bizonyságlevelemet... Rátekintek. Azt hittem tréfál vagy gúnyolódik. De midőn egy féliv durva papirost ugyancsak nyomkodott a markomba, komolyan kezdtem a dolgot venni. — Igen, kérem! hanem én nem vagyok meggyőződve, hogy a kisasszony valóban egésséges-e vagy nem.. Kisaszszonynak szólitam hogy meg ne sértsem. Bobodey Franciska nagy szemeket meresztett rám. Homloka sovány bőrét ránczba szedte. Tipegni topogni kezdett körültem. Attól féltem hogy egy hiphoppal kanpulykává fogja magát teremteni s engem szegényt úgy össze talál mazni, hogy sose heverem ki. — Hi hi hi!.. hát nincs az úr meggyőződve egésséges voltomról ? !. Hi hi hi!. . ha meg nem sérteném azt mondanám , győződjék meg !.. hi hi hi! Ez a nevetés olly irtóztató volt előttem, mintha a falat körmölték volna fülem hallatára. Pedig mikor azt körmölik , engem végig fut a hideg, arczom elsápad s minden hajszálam égfelé mered. — De édes Bobodey kisasszony, nekem a kegyed egésségéhez s bizonyítványához semmi közöm. Én nem vagyok e helyen sem orvos, sem másféle diplomatikus személy. Bobodey kisasszony nem tudott mit szólni. Összegyűrte a kezében levő papirost s mérgesen nyomta vissza oldalzsebébe. Azután veszedelmesen kezdte a szemeit forgatni, s ha gyermekkoromban tanítottak volna rá, bizonyosan kereszteket hányok magamra, hogy meg ne ígérzen. Úgy láttam, hogy a fogait csikorgatja. Bár nem mertem volna ráesküdni, vájjon fogait csikorgatja-e vagy csak az ínyét. — Kegyed szenved, Franciska ?.. — Szenved önnek majd megmondom mije! .. Én nem szenvedek, én egésséges vagyok. Hanem tartja magának ön a tréfát, ha sem nem orvos, sem nem biztos. Ezt mondván, úgy vágta be maga után az ajtót, hogy az asztal alatt rozsdásodó bádogok rögtön szétszaladtak... Magam maradtam. Legalább emberi alakot nem vettem észre közelemben. Különben szállásomnak tömérdek csintalansága igen szembetűnőleg bizonyítá, hogy itt emberek élnek. Éreztem, hogy egy kiállhatlan vendég, az unalom akar hozzám betolakodni. Már sűríteni kezdő körültem a levegőt, már bágyódni akartam.