Pesti Napló, 1850. október (1. évfolyam, 169-195. szám)

1850-10-18 / 184. szám

1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve : Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8. — „ „ Egy évre • 15 „ — „ „ Egyes vám — „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés a szerkesztőséghez ; anyagi ügyeit tárgyszó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Vidéken postán küldve : Egy hónapra 1 fr. 50 kr. , Évnegyedre 4 „ 40 , „ Félévre . . 9 , 15., Egy évre ■ 17 „ 20 „ „ Egy­es szám— „ 4 „ „ 184 Ы Péntek, October 18-án. Szerkesztési iroda : Dzi­ntcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4. pengő krajczárjával számitta­­tik. A beigtatási díj elő­re lefizetendő E­r­i­c­h Gusztáv ur könyvkeres­kedésében. Magánviták háromha­­sábos sora 6. pengő kraj­czárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztő­hivatalában. Budapest, octob. 18-kán. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Kasszel, oct. 14. Elvers szombaton Wilhelmsbad­­ba hivatott, s jelenleg­ is ott tartózkodik. Vollmar pénz­ügyminiszter a rendgyülési levéltárba egy alkotmány­­szerű téritvényt küldött. Egy szállongó hír a választó fejedelemnek s Vilmos tartományi úrnak, Frigyes hg részére tett leköszönését jelenti. Hannover, oct. 13. A Hamburger Nachrichten te­­legrafi tudósításai szerint, a minisztérium elbocsáttatott. Miniszterekül: Lindemann, Scheele, Bülow és Kiel­­mansegge urak említetnek. Paris, oct. 14. 5% rente 91 fr. 70 cent. 3% 56 fr. 70 cent. Persigny Berlinbe utazott. Dupin elhagyta Párist. Rothschild Turinból visszaérkezett. A Consti­­tutionnel tagadja, hogy az állandó bizottmánynak joga volna a­ minisztérium felett rosszulását kimondani. A Porosz-, Franczia-, és Spanyolországok közti szerződés meg fog köttetni. Azon hir kering mintha Oudinot és Barraguai d’ HUH er­s tábornagyoknak fognának kine­veztetni. Madrid, oct. 9. Narvaez elbocsáttatása nem fogad­tatott el. Amsterdam, oct. 14. 5% 75% új 80%. Berlin, oct. 15. A börze árak emelkedtek. Bécs 84%. Frankfurt, oct. 15. 5% met. 78%. 4%% 68%. Bécs 99%. _____ Pest, oct. 18-kan. Még egy két hét s Magyarország minden tanodáiban az új rendszer teljes folyamatban leend, és ekkor a tanodai reform legnehezb része követelendi a kormány megosztatlan figyel­mét : a népiskolák rendezése, vagy inkább teremtése, mert rendezni csak azt lehet, a­mi már megvan, nekünk pedig a fájdalom ! népiskoláink jó formán nincsenek is. A népiskolák ügye — mondok — megosztatlan figyelmét követelendi a kormánynak s méltán... A népnevelés ügyénél fontosabb és egyszersmind csiklandóbb ügye nincs az álloda­­lomnak... Egy nem sikerült alkotmányt vagy országszerveze­tet megmásíthat, jóvá tehet a nemzet vagy birodalmi gyűlés... Megrongált pénzviszonyokon áldozattal és életrevaló rendel­kezésekkel segíteni lehet... De egy rosszul nevelt nemzedéken nem segíthet semmi... Maga a szentírás vallja be ezen örök igazságot, midőn azon nemzedéket, melly a rabszolgálat meg­­szokottsága által nem volt képes a szabadság-, önállóság-, és szent eszmék felfogására, 40 évig vezérelteti a pusztákon, mig kihal s helyébe egy uj, jobb, képes­ nemzedék lép. A nép nevelését három tényező eszközli: a vallás, a sajtó, az iskola.... A vallás nemes­íti az érzelmeket,— a sajtó fel­világosítja az észt, és tanítja a szivet az észnek engedelmes­kedni , — az iskola a nemzedéket előkészíti, hogy a két főbb tanítóknak szavait megérthesse.... S jaj egy nemzedéknek ha e két tanítója ál-prófétává korcsosul vagy korcsosittatik, és jaj azon államnak, mellynek illyen nemzedéke van___De mi ez­úttal csak a harmadik tényezőről, a népiskoláról akarjuk el­mondani véleményünket. A serdülő nemzedék joggal követelheti az alkotmányos ál­lamtól, hogy anyailag őrködjék szellemi fejlődése felett, mint atyailag vezérli a már felserdült nemzedék politikai fejlődését, joggal követeli, hogy neveltetése legyen általános, minden, még a legszegényebb sorsú honszülöttre nézve is hozzáfér­hető , és valódi szabad: az az ollyan, m­ellyből minden egy­oldalú , önkényes túthatalnaskodás ki legyen zárva... De ezen elutasíthatlan föltételeknek megfelelőleg a népiskola nem rendeztethetik , ha az állodalom­ előteremtéseket a köz­ségre bizza, maga pedig csak az ellenőrködő szerepével elég­szik meg... A falu-­községek elemei, úgy mint ma vannak, még maguk szükségesnek nevelést. . .Apám sem tudott se ol­vasni se írni, mégis jó gazda volt‘ — ,én sem tudok se olvasni se írni mégis falubirájává választottak, — az Isten is meg­áldotta fáradságomat szép jószágocskával; — hajtsd a libákat a rétre, Pista te !‘ — ez a nép logikája, melly épen nem olly kecsegtető, hogy az állam jövőjét, a következő nemzedék fel­nevelését reá lehetne bízni... Csak ha az állam a népnevelésben a lehető legmagasb fokú részvétet fejt ki, akkor lehet remélem­, hogy a gyenge sarjak nem pártok érdekében fognak neveltetni, hogy az ifjúság nyíló kedélyébe és bimbódzó gondolkozásába nem fognak oltatni tévelyek, előítéletek, vagy szenvedélyek, mellyek akadályozva a természet nemes lelki ajándékainak fejlesztését, képtele­nekké teendik a leendő polgárokat, hogy érettebb korukban önállókig gondolkozhassanak, s higadtsággal, szabad meggyő­ződéssel választhassanak utat s irányt értőknek s törekvéseknek. A népiskolának tehát állam­intézetnek kell, hogy legyen, az az: az államnak nemcsak joga legyen az iskolákon felvigyá­zatot gyakorolni, hanem rendezőleg, vezetőleg nyúlni az ügyhöz... Hogy az állam nevében ezen vezetési jog egyedül a hongyűlést illeti, az kétségbe vonhatlan, miután a márcz. 4-dikei alkotmány 35. §. II. 2. az iskolaügyet általában az országgyűlés rendelkezése alá helyezi, míg, mintegy kom­mentáros és kiegészítő határzatul a 36. §. d. pontja a bizalmi ügyek közé csak a főbb tanítási ügyet számítja----Milly be­nézhetlen tér nyílik itt a hongyülés működésének! — A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. LILIPUTI TÓBIÁS DE EADEM. REGÉNY. VI­dik Fejezet. Liliputi nagyszerű ismeretsége Europa első rangú notabilitásaival. Folytatás. ') Svatopluk nyelte a szalmásüvegből a kortyokat, annyira, hogy ha a Pospes mentő keze nem őrködik, fel­ekig kiüríti a szalmás henger tartalmát. Zakariás kíváncsian nézte a há­romlépésnyi távolból e gyógytani műtéteit, s még bizony kedve kerekedik az alkörmösből magát megkínáltatni, ha a vizsga kuruzsló, nem elég szemes a kulacsot visszarejteni. — Siessünk jó barátom, siessünk a beteghez, szólt Por­­pes, egy kisded üveget szorítva balmarkába, s a gyógysze­res ládát gondosan lereteszelve. Svatopluk egyedül maradt a cselédszobában. Pillanatig sze­rényen vonult az öblös boglya-kemencze patkójára, megron­gált málháját a sut szájába beillesztvén. Fekete göndör haja zsíros választékokban folyta be rezes nyakát, mellyen, kék vászonba szegett gallértalan inge fityegett, mint a füge fa­leves az első pár ember testén; derekát széles, pitykés, cser­zett bőr­tüsző övezte, mellynek kötő szijjáról lógott le csilla­gos meczenzési bicskája. Dallos szórakozotsággal kezdte ol­­dozgatni bocskora szironyos kötelékeit, hogy püffedt lábát, az enyhe légben kiszellőztesse. Pohmalujcze hmári, hajássi veterne ! Kdo szvami wandruje , kdo szvami schiffujo ? Pozdrawtye mi moj drahi kraj . — éneklé egész elragadtatással Stuart Mária búcsúját Skotziá­­tól, Schiller után, tót nyelven. A dallam : ’) Lásd PESTI NAPLÓ 158. 160. 163. 164. 165. 168. 170. 171. 172. és 183. számát. Majd elmenjünk Beszterczére Vikony gyocs megárulni , áriából volt kölcsönözve , mellyel Svatopluk módosan elnyü­­szörgött, mint egy repedt fogót. Azután pedig kezdett sza­­muklálni a szobában, összekalamolt asztalfiókot, gerendát, fogast, szekrényt, ágylábot, és a szobának mindennemű bú­tor­szerszámát, ha valahol egy kis sültre kaphatna. Végre felállott a patkóra, megsejtvén a kemencze tetején egy befe­dett lábost s egyik kezével a mestergerendába fogódzva, le­emelte nagy sietséggel a horgászott zsákmányt, melly állott vala egy kappannak az ő pirult hátuljából, és azon útravaló­­ból maradt még fenn, mellyet Mártha néni a Tóbiás számára készített. Ámbár egy kissé szagnak indult már, kapott Sva­topluk rajta, mint a varjú a konezon; visszatette pedig a lá­bost a maga helyére, a fedőt meg mellé, mintha a kandúr kotorta volna le, így szépen megfalatozván, elnyúlt a patka szélle nagy álmosan , horkolva mód nélkül és kólából. Az alatt Pospes előszedegette a Tóbiás ágyánál mindennemű műtő (operatioi) szerszámait : borotvát, köpüt, érvágót, a kezében levő üvegcsét pedig, m­ellyben moschus volt, a beteg orra alá tartotta; ezáltal ollyan erős és átható szag terjedt el a szobában, hogy nemcsak az álmából ocsúdó beteg, hanem Mártha és Zakariás is elkezdtek tapra, prüsszögni. E béka­­rekegésre Tóbiás felébredt, az az: úgy látszott, mintha fel­akart volna ébredni, szemei azonban csukva maradtak, ha­nem az ágyból fel­kelt, kezébe vette a gyertyát, s kezdett lassú léptekkel az ablak felé haladni, mellyen a hold ezüst sugarai, ragyogó szálakban átöm­löttek. Mártha összekul­csolta kezeit s kezdte „a miatyánkot“ hangosan mondani. — Pszt, pszt! — susogta halkan Pospes, — feltalál ébred­ni. Tóbiás épen az ablak­rácson akart kibújni, fel is hágott egy lóczára, az ablakot szépen kinyitotta, midőn égő gyer­tyáját ellobbantotta a szellő. Erre haragosan megfordult és nagy sebességgel feküdt vissza ágyába. — Sötétség kell nektek, denevérek és szentjánosbogarak, kik a napba nem mertek feltekinteni, ha pedig mertek, megvakul­tak a világosság miatt, ollyan gyenge szemetek van. Sötétség kell nektek baglyok, kik nem tudtok egyebet mint huhogni, vagy kerepelni, mint a szarka. Keresitek az árnyékot, mert heverni szerettek, keresitek a foltot, mert saját rongyaitokat akarjátok kijavítani; megakasztjátok menésében a jelleget, mert ha elszáll közületek a mysticus homály, könnyen rá­is­mernétek egymásra, s ezt ti nem akarjátok; felhőben van kedvetek egymáshoz közelíteni, mintha istenek volnátok ; a nap a ti sötétségtek, és a sötétség a ti világosságtok; csak vakoskodjatok. Elfujtátok kezembe az égő fáklyát, mellyel felgyújtottam, hogy vezessetek benneteket, de ti vonakodtok menni a világosság után. A villám gyújtsa fel a ti fellegete­ket , hogy remegjetek a törvény előtt, mint mikor azt Mózes a dörgő hegy tetejéről lehozta. Nem a ti szigetekhez való a szeretet gyöngéd szava, melly nem birja ki a nyíltságot, és erős, csak a titkolódzásban. Mig minden szívben nem lakik az őszin­teség , mint a magas hegyeken a fehér hó, ne várjátok a vilá­gosságot ; a nap ki fog sütni, de csak a fehér hó ragyog; a világosság pedig a nyílt vidékeket fogja felkeresni__ Csilla­gok vagytok , ragyogtok, hanem csak az éjben ; napnak kel­lene lennetek, hogy nappal is ragyogjatok___Mint illik feje­tekre a csörgő sapka, legalább rátok talál az ember, mint éj­jel a pásztor, kolompjáról, az eltévedt gulyára.... Lobbot vetett fáklyám, ollyan iszonyú szelet csináltatok___rá lehel­tetek a tükörre és nem futott le róla párátok, mivel párátok, tisztátalan___Vakoskodjatok !... Érthető tiszta hangon szavalta mindezen dolgokat Tóbiás, és a­nélkül, hogy szempilláit csak egy perczig is felvetette volna. Igen mélyen aludt. — Nagy ember ! kiáltott Pospes, azért van ennyire meg­rongálva egészsége, mivel mindig a közdolgokkal foglal­kozik. A mi ilyen fiatal éveiben, ollyan vén lelkében. — Az­után kiadta a rendeletet, hogy felváltva a beteg ágyánál ma­radjanak Mártha és Zakariás. Svatoplukot is ajánlotta segítsé­gül , hogy minő étkeket tözzön más­napra a nemzetes gazd­­asszony; könnyű és jobbára: zöldség-étkeket, kivévén a mi Pospes úr számára süttetik. Adott valami czukorborsó-sze­­meket egy kis üvegcsében, mellyek fél pohár vízben, órán­­kint, hármával voltak beveendők, ha a beteg felébred. Már A fen kifejtetteken kívül, mit kívánunk még a népiskola ügyében, azt egy közeli czikkünkben mondandjuk el. BORONGÁSOK A MAGYAR NYELV FELETT. I. Bis videor mori. PHAEDRUS. A PESTI NAPLÓ valamellyik számában volt említve már régebben ezelőtt, egy hazánkbani német lapnak azon ítélete a magyar nyelv felöl, miszerint az miveletlensége s fejletlen­sége miatt nem képes arra , hogy felsőbb tanintézetekben ta­nítási nyelvül használtassék. Azok, kik egyeseknek szintúgy mint nemzeteknek szellemi életét s miveltségi fejlődését, és ezzel párhuzamban a nyelv belezejét s képességét is figyelmökre s visgálatukra méltatták, jól tudják azt, hogy a nyelv és lélek miveltsége, mint az em­ber fensőbb életének nyilatkozatai, olly szoros és elvárhatlan viszonyban vannak egymással, mint az anyag az erővel, vagy mint a pantheisták universuma az istenséggel; elannyira, hogy a kettő nem haladhat, nem sülyedhet, egy szóval — nem él­het egymás nélkül, s így ha egyik miveletlen, a természet örök törvényei szerint, szükség hogy az legyen a másik is. Ezek szerint ama ítélet nyelvünk felöl, semmivel sem keve­sebb, mint kimondása annak, hogy a magyar nemzet, a szel­lemi miveltségnek még egy átalában nincs azon fokán, melly képes ihetné őt arra, hogy az ösmeretek fensőbb tájékain, saját nyelvének segítségével s igy némi önállással haladhas­son és fejlődhessék. Szegény magyar nép ! hát azért teremtenek-e a te jobbjaid, már ezelőtt háromszáz évvel, a csaták folytonos zajában is, saját nemzeti irodalmat; s a múlt századi vétkes szunnyado­­zás , vagy talán a nehéz küzdelmekbeni elalélás után, azért gerjedt-e fel nyelved melletti nemes buzgóságod, melly nem nyugodott addig, mig nem fél század múltával bár — de még is végtére ki lön víva annak diplomaticai méltósága s elös­­merve a fejedelem thronusánál is; — hát Révai, Kazinczy Kölesei és mások azért áldozták-e fel életöket nemzeti nyel­vünk és irodalmunk mivelésére, s a magyar academia azért jött-e létre a nemzeti nyelv és tudomány iránt lángoló szere­tet teremtő szavára, — hogy illy ítéletet kelljen hallanod, nem idegen földről, hanem saját hazád földén s tulajdon fő­városodban ?!! Ha ezen ítélet csakugyan igaz volna nyelvünk felől, akkor nincs egyéb hátra reánk nézve, mint az, hogy a legközelebb múltaknak gyászos emlékű romjain, s a mindig olly kétesen borongó jövőnek küszöbén, meg­emlékezvén hajdani nemzeti dicsőségünkről, sóhajtsuk el a végsőt a meseiró haldokló oroszlánjaként. De szerencsére , mindenki látja, hogy nyelvünk felöli amaz ítélet vagy vélemény, nem lehet egyébnek, mint vagy mély-

Next