Pesti Napló, 1850. október (1. évfolyam, 169-195. szám)
1850-10-18 / 184. szám
1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve : Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8. — „ „ Egy évre • 15 „ — „ „ Egyes vám — „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés a szerkesztőséghez ; anyagi ügyeit tárgyszó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Vidéken postán küldve : Egy hónapra 1 fr. 50 kr. , Évnegyedre 4 „ 40 , „ Félévre . . 9 , 15., Egy évre ■ 17 „ 20 „ „ Egyes szám— „ 4 „ „ 184 Ы Péntek, October 18-án. Szerkesztési iroda : Dzintcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4. pengő krajczárjával számittatik. A beigtatási díj előre lefizetendő Erich Gusztáv ur könyvkereskedésében. Magánviták háromhasábos sora 6. pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztőhivatalában. Budapest, octob. 18-kán. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Kasszel, oct. 14. Elvers szombaton Wilhelmsbadba hivatott, s jelenleg is ott tartózkodik. Vollmar pénzügyminiszter a rendgyülési levéltárba egy alkotmányszerű téritvényt küldött. Egy szállongó hír a választó fejedelemnek s Vilmos tartományi úrnak, Frigyes hg részére tett leköszönését jelenti. Hannover, oct. 13. A Hamburger Nachrichten telegrafi tudósításai szerint, a minisztérium elbocsáttatott. Miniszterekül: Lindemann, Scheele, Bülow és Kielmansegge urak említetnek. Paris, oct. 14. 5% rente 91 fr. 70 cent. 3% 56 fr. 70 cent. Persigny Berlinbe utazott. Dupin elhagyta Párist. Rothschild Turinból visszaérkezett. A Constitutionnel tagadja, hogy az állandó bizottmánynak joga volna a minisztérium felett rosszulását kimondani. A Porosz-, Franczia-, és Spanyolországok közti szerződés meg fog köttetni. Azon hir kering mintha Oudinot és Barraguai d’ HUH ers tábornagyoknak fognának kineveztetni. Madrid, oct. 9. Narvaez elbocsáttatása nem fogadtatott el. Amsterdam, oct. 14. 5% 75% új 80%. Berlin, oct. 15. A börze árak emelkedtek. Bécs 84%. Frankfurt, oct. 15. 5% met. 78%. 4%% 68%. Bécs 99%. _____ Pest, oct. 18-kan. Még egy két hét s Magyarország minden tanodáiban az új rendszer teljes folyamatban leend, és ekkor a tanodai reform legnehezb része követelendi a kormány megosztatlan figyelmét : a népiskolák rendezése, vagy inkább teremtése, mert rendezni csak azt lehet, ami már megvan, nekünk pedig a fájdalom ! népiskoláink jó formán nincsenek is. A népiskolák ügye — mondok — megosztatlan figyelmét követelendi a kormánynak s méltán... A népnevelés ügyénél fontosabb és egyszersmind csiklandóbb ügye nincs az állodalomnak... Egy nem sikerült alkotmányt vagy országszervezetet megmásíthat, jóvá tehet a nemzet vagy birodalmi gyűlés... Megrongált pénzviszonyokon áldozattal és életrevaló rendelkezésekkel segíteni lehet... De egy rosszul nevelt nemzedéken nem segíthet semmi... Maga a szentírás vallja be ezen örök igazságot, midőn azon nemzedéket, melly a rabszolgálat megszokottsága által nem volt képes a szabadság-, önállóság-, és szent eszmék felfogására, 40 évig vezérelteti a pusztákon, mig kihal s helyébe egy uj, jobb, képes nemzedék lép. A nép nevelését három tényező eszközli: a vallás, a sajtó, az iskola.... A vallás nemesíti az érzelmeket,— a sajtó felvilágosítja az észt, és tanítja a szivet az észnek engedelmeskedni , — az iskola a nemzedéket előkészíti, hogy a két főbb tanítóknak szavait megérthesse.... S jaj egy nemzedéknek ha e két tanítója ál-prófétává korcsosul vagy korcsosittatik, és jaj azon államnak, mellynek illyen nemzedéke van___De mi ezúttal csak a harmadik tényezőről, a népiskoláról akarjuk elmondani véleményünket. A serdülő nemzedék joggal követelheti az alkotmányos államtól, hogy anyailag őrködjék szellemi fejlődése felett, mint atyailag vezérli a már felserdült nemzedék politikai fejlődését, joggal követeli, hogy neveltetése legyen általános, minden, még a legszegényebb sorsú honszülöttre nézve is hozzáférhető , és valódi szabad: az az ollyan, mellyből minden egyoldalú , önkényes túthatalnaskodás ki legyen zárva... De ezen elutasíthatlan föltételeknek megfelelőleg a népiskola nem rendeztethetik , ha az állodalom előteremtéseket a községre bizza, maga pedig csak az ellenőrködő szerepével elégszik meg... A falu-községek elemei, úgy mint ma vannak, még maguk szükségesnek nevelést. . .Apám sem tudott se olvasni se írni, mégis jó gazda volt‘ — ,én sem tudok se olvasni se írni mégis falubirájává választottak, — az Isten is megáldotta fáradságomat szép jószágocskával; — hajtsd a libákat a rétre, Pista te !‘ — ez a nép logikája, melly épen nem olly kecsegtető, hogy az állam jövőjét, a következő nemzedék felnevelését reá lehetne bízni... Csak ha az állam a népnevelésben a lehető legmagasb fokú részvétet fejt ki, akkor lehet remélem, hogy a gyenge sarjak nem pártok érdekében fognak neveltetni, hogy az ifjúság nyíló kedélyébe és bimbódzó gondolkozásába nem fognak oltatni tévelyek, előítéletek, vagy szenvedélyek, mellyek akadályozva a természet nemes lelki ajándékainak fejlesztését, képtelenekké teendik a leendő polgárokat, hogy érettebb korukban önállókig gondolkozhassanak, s higadtsággal, szabad meggyőződéssel választhassanak utat s irányt értőknek s törekvéseknek. A népiskolának tehát államintézetnek kell, hogy legyen, az az: az államnak nemcsak joga legyen az iskolákon felvigyázatot gyakorolni, hanem rendezőleg, vezetőleg nyúlni az ügyhöz... Hogy az állam nevében ezen vezetési jog egyedül a hongyűlést illeti, az kétségbe vonhatlan, miután a márcz. 4-dikei alkotmány 35. §. II. 2. az iskolaügyet általában az országgyűlés rendelkezése alá helyezi, míg, mintegy kommentáros és kiegészítő határzatul a 36. §. d. pontja a bizalmi ügyek közé csak a főbb tanítási ügyet számítja----Milly benézhetlen tér nyílik itt a hongyülés működésének! — A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. LILIPUTI TÓBIÁS DE EADEM. REGÉNY. VIdik Fejezet. Liliputi nagyszerű ismeretsége Europa első rangú notabilitásaival. Folytatás. ') Svatopluk nyelte a szalmásüvegből a kortyokat, annyira, hogy ha a Pospes mentő keze nem őrködik, felekig kiüríti a szalmás henger tartalmát. Zakariás kíváncsian nézte a háromlépésnyi távolból e gyógytani műtéteit, s még bizony kedve kerekedik az alkörmösből magát megkínáltatni, ha a vizsga kuruzsló, nem elég szemes a kulacsot visszarejteni. — Siessünk jó barátom, siessünk a beteghez, szólt Porpes, egy kisded üveget szorítva balmarkába, s a gyógyszeres ládát gondosan lereteszelve. Svatopluk egyedül maradt a cselédszobában. Pillanatig szerényen vonult az öblös boglya-kemencze patkójára, megrongált málháját a sut szájába beillesztvén. Fekete göndör haja zsíros választékokban folyta be rezes nyakát, mellyen, kék vászonba szegett gallértalan inge fityegett, mint a füge faleves az első pár ember testén; derekát széles, pitykés, cserzett bőrtüsző övezte, mellynek kötő szijjáról lógott le csillagos meczenzési bicskája. Dallos szórakozotsággal kezdte oldozgatni bocskora szironyos kötelékeit, hogy püffedt lábát, az enyhe légben kiszellőztesse. Pohmalujcze hmári, hajássi veterne ! Kdo szvami wandruje , kdo szvami schiffujo ? Pozdrawtye mi moj drahi kraj . — éneklé egész elragadtatással Stuart Mária búcsúját Skotziától, Schiller után, tót nyelven. A dallam : ’) Lásd PESTI NAPLÓ 158. 160. 163. 164. 165. 168. 170. 171. 172. és 183. számát. Majd elmenjünk Beszterczére Vikony gyocs megárulni , áriából volt kölcsönözve , mellyel Svatopluk módosan elnyüszörgött, mint egy repedt fogót. Azután pedig kezdett szamuklálni a szobában, összekalamolt asztalfiókot, gerendát, fogast, szekrényt, ágylábot, és a szobának mindennemű bútorszerszámát, ha valahol egy kis sültre kaphatna. Végre felállott a patkóra, megsejtvén a kemencze tetején egy befedett lábost s egyik kezével a mestergerendába fogódzva, leemelte nagy sietséggel a horgászott zsákmányt, melly állott vala egy kappannak az ő pirult hátuljából, és azon útravalóból maradt még fenn, mellyet Mártha néni a Tóbiás számára készített. Ámbár egy kissé szagnak indult már, kapott Svatopluk rajta, mint a varjú a konezon; visszatette pedig a lábost a maga helyére, a fedőt meg mellé, mintha a kandúr kotorta volna le, így szépen megfalatozván, elnyúlt a patka szélle nagy álmosan , horkolva mód nélkül és kólából. Az alatt Pospes előszedegette a Tóbiás ágyánál mindennemű műtő (operatioi) szerszámait : borotvát, köpüt, érvágót, a kezében levő üvegcsét pedig, mellyben moschus volt, a beteg orra alá tartotta; ezáltal ollyan erős és átható szag terjedt el a szobában, hogy nemcsak az álmából ocsúdó beteg, hanem Mártha és Zakariás is elkezdtek tapra, prüsszögni. E békarekegésre Tóbiás felébredt, az az: úgy látszott, mintha felakart volna ébredni, szemei azonban csukva maradtak, hanem az ágyból felkelt, kezébe vette a gyertyát, s kezdett lassú léptekkel az ablak felé haladni, mellyen a hold ezüst sugarai, ragyogó szálakban átömlöttek. Mártha összekulcsolta kezeit s kezdte „a miatyánkot“ hangosan mondani. — Pszt, pszt! — susogta halkan Pospes, — feltalál ébredni. Tóbiás épen az ablakrácson akart kibújni, fel is hágott egy lóczára, az ablakot szépen kinyitotta, midőn égő gyertyáját ellobbantotta a szellő. Erre haragosan megfordult és nagy sebességgel feküdt vissza ágyába. — Sötétség kell nektek, denevérek és szentjánosbogarak, kik a napba nem mertek feltekinteni, ha pedig mertek, megvakultak a világosság miatt, ollyan gyenge szemetek van. Sötétség kell nektek baglyok, kik nem tudtok egyebet mint huhogni, vagy kerepelni, mint a szarka. Keresitek az árnyékot, mert heverni szerettek, keresitek a foltot, mert saját rongyaitokat akarjátok kijavítani; megakasztjátok menésében a jelleget, mert ha elszáll közületek a mysticus homály, könnyen ráismernétek egymásra, s ezt ti nem akarjátok; felhőben van kedvetek egymáshoz közelíteni, mintha istenek volnátok ; a nap a ti sötétségtek, és a sötétség a ti világosságtok; csak vakoskodjatok. Elfujtátok kezembe az égő fáklyát, mellyel felgyújtottam, hogy vezessetek benneteket, de ti vonakodtok menni a világosság után. A villám gyújtsa fel a ti fellegeteket , hogy remegjetek a törvény előtt, mint mikor azt Mózes a dörgő hegy tetejéről lehozta. Nem a ti szigetekhez való a szeretet gyöngéd szava, melly nem birja ki a nyíltságot, és erős, csak a titkolódzásban. Mig minden szívben nem lakik az őszinteség , mint a magas hegyeken a fehér hó, ne várjátok a világosságot ; a nap ki fog sütni, de csak a fehér hó ragyog; a világosság pedig a nyílt vidékeket fogja felkeresni__ Csillagok vagytok , ragyogtok, hanem csak az éjben ; napnak kellene lennetek, hogy nappal is ragyogjatok___Mint illik fejetekre a csörgő sapka, legalább rátok talál az ember, mint éjjel a pásztor, kolompjáról, az eltévedt gulyára.... Lobbot vetett fáklyám, ollyan iszonyú szelet csináltatok___rá leheltetek a tükörre és nem futott le róla párátok, mivel párátok, tisztátalan___Vakoskodjatok !... Érthető tiszta hangon szavalta mindezen dolgokat Tóbiás, és anélkül, hogy szempilláit csak egy perczig is felvetette volna. Igen mélyen aludt. — Nagy ember ! kiáltott Pospes, azért van ennyire megrongálva egészsége, mivel mindig a közdolgokkal foglalkozik. A mi ilyen fiatal éveiben, ollyan vén lelkében. — Azután kiadta a rendeletet, hogy felváltva a beteg ágyánál maradjanak Mártha és Zakariás. Svatoplukot is ajánlotta segítségül , hogy minő étkeket tözzön másnapra a nemzetes gazdasszony; könnyű és jobbára: zöldség-étkeket, kivévén a mi Pospes úr számára süttetik. Adott valami czukorborsó-szemeket egy kis üvegcsében, mellyek fél pohár vízben, óránkint, hármával voltak beveendők, ha a beteg felébred. Már A fen kifejtetteken kívül, mit kívánunk még a népiskola ügyében, azt egy közeli czikkünkben mondandjuk el. BORONGÁSOK A MAGYAR NYELV FELETT. I. Bis videor mori. PHAEDRUS. A PESTI NAPLÓ valamellyik számában volt említve már régebben ezelőtt, egy hazánkbani német lapnak azon ítélete a magyar nyelv felöl, miszerint az miveletlensége s fejletlensége miatt nem képes arra , hogy felsőbb tanintézetekben tanítási nyelvül használtassék. Azok, kik egyeseknek szintúgy mint nemzeteknek szellemi életét s miveltségi fejlődését, és ezzel párhuzamban a nyelv belezejét s képességét is figyelmökre s visgálatukra méltatták, jól tudják azt, hogy a nyelv és lélek miveltsége, mint az ember fensőbb életének nyilatkozatai, olly szoros és elvárhatlan viszonyban vannak egymással, mint az anyag az erővel, vagy mint a pantheisták universuma az istenséggel; elannyira, hogy a kettő nem haladhat, nem sülyedhet, egy szóval — nem élhet egymás nélkül, s így ha egyik miveletlen, a természet örök törvényei szerint, szükség hogy az legyen a másik is. Ezek szerint ama ítélet nyelvünk felöl, semmivel sem kevesebb, mint kimondása annak, hogy a magyar nemzet, a szellemi miveltségnek még egy átalában nincs azon fokán, melly képes ihetné őt arra, hogy az ösmeretek fensőbb tájékain, saját nyelvének segítségével s igy némi önállással haladhasson és fejlődhessék. Szegény magyar nép ! hát azért teremtenek-e a te jobbjaid, már ezelőtt háromszáz évvel, a csaták folytonos zajában is, saját nemzeti irodalmat; s a múlt századi vétkes szunnyadozás , vagy talán a nehéz küzdelmekbeni elalélás után, azért gerjedt-e fel nyelved melletti nemes buzgóságod, melly nem nyugodott addig, mig nem fél század múltával bár — de még is végtére ki lön víva annak diplomaticai méltósága s elösmerve a fejedelem thronusánál is; — hát Révai, Kazinczy Kölesei és mások azért áldozták-e fel életöket nemzeti nyelvünk és irodalmunk mivelésére, s a magyar academia azért jött-e létre a nemzeti nyelv és tudomány iránt lángoló szeretet teremtő szavára, — hogy illy ítéletet kelljen hallanod, nem idegen földről, hanem saját hazád földén s tulajdon fővárosodban ?!! Ha ezen ítélet csakugyan igaz volna nyelvünk felől, akkor nincs egyéb hátra reánk nézve, mint az, hogy a legközelebb múltaknak gyászos emlékű romjain, s a mindig olly kétesen borongó jövőnek küszöbén, megemlékezvén hajdani nemzeti dicsőségünkről, sóhajtsuk el a végsőt a meseiró haldokló oroszlánjaként. De szerencsére , mindenki látja, hogy nyelvünk felöli amaz ítélet vagy vélemény, nem lehet egyébnek, mint vagy mély-