Pesti Napló, 1850. november (1. évfolyam, 196-220. szám)
1850-11-21 / 212. szám
Aleppo, sept. 29. C Mészáros írja Kjutajából, hogy ők igen terméketlen és sivár helyen vannak, gyümölcsük vaczkor, egyéb növényük: veres-, foghagyma- és káposztából áll. Helyzetük ugyanaz, mint volt Swwitában és itt. A kormány részéről a legjobb szándékot és a leghatártalanabb bőkezűséget, a hatóságokéról ellenben csak boszantásokat és a legpiszkosabb fukarságot tapasztalják. Kiutajában, is azt hiszik, miszerint a jelzés septemberben véget érendi, bizonyost azonban ott sem tud senki, épen úgy, mint nálunk. Dembinszky, ki eddig a brassai fürdőben, mint franczia alattvaló, a belzés ellen protestált s a franczia kormány által reclamáltatott is. Ígéretek és szép szavak által rá hagyta magát venni, hogy Kjutajába menjen, s most ott hűsöl a többivel együtt. Mészáros, Klapka emlékiratát is megemlíti, s roppantul haragszik pöffeszkedése miatt. Mennyi hitelt lehet ez emlékiratnak adni, kiviláglik Klapkának a minisztériumhoz tett jelentéseiből, mellyek a valóságos tényektől igen el szoktak térni. Egy példából következtethetni a többire is. — Kmety egy czirkáló csapattal Csornától 14 órányira volt, az újonczozást fedezendő, midőn meghalld, hogy egy osztrák hadtest Wyss tábornok vezénylete alatt Csornát megszállotta. Föltévé magában, hogy Csornát megrohanja, s e szándékáról Klapkát Győrött tudósitá a czélból, hogy tudja, honnan jő az álgyúzás, és süker esetében készen álljon a megvert hadtest elfogadására, ha az Győrnek vonulna vissza. Csorna ugyanis egyrészről a Hanság által vétetik körül, mellyen keresztül, a mérnökök állítása szerint, lehelsennek mondatott a visszavonulás. — Kmety két oldalról intézné a támadást, úgy, hogy Wyss, ha megveretik, Győrnek leendne kénytelen visszavonulni. Miután Kmety a Rába folyón, visszavonulás esetére, 3 hidat veretett, 14 órai menet után megérkezett Csornára, hol, köztudomás szerint, megtámadása sükerült, a derék friss vitézül harczolva, elesett, és Kmety a csatát megnyerte. Az osztrákok azonban a Hanságon át már előre utat csináltak, s arra vonultak vissza, s így Győrt kikerülték. Midőn az egésznek már vége volt, az 5 óra távolságra fekvő Győrből megérkezik *** alezredes, három svadronnal és néhány álgyúval, a viszszavonuló osztrák sereget üldözőbe veendő. Ez üldözésről azonban, bár seregei cseppet sem voltak kifáradva, csak hamar visszatért, minden haszon nélkül. Erre Klapka következő jelentést tett a minisztériumhoz: „Miután tudtánkra esett, hogy egy osztrák hadtest Csornát megszállotta, parancsot adtunk Kmety ezredes és *** alezredesnek, hogy az ellenséget három oldalról támadják meg, melly megtámadás tökéletesen sükerült is; sat.“ — Voilà comme on écrit l'histoire (igy írják a történetet)! Képzelhetik, milly kiváncsiak vagyunk, valamit a magyar forradalomról olvasni, azonban nem említve azt, hogy az eddig megjelent munkák alig fogják megérni a bolti árt, még az ideszállítás is olly sokba kerül, hogy az embernek elmegyen a kedve az olvasástól. Konstantinápolyból idáig egy szótárért 30 pft. vitelbért kell fizetnem. Azok, kik a török nyelvet meg akarták tanulni, már WW- ciinben kértek könyveket, és nyelvmestereket kaptak is ígéreteket. Sumlába már lejebb hangoltattak e követelések, és csak könyveket kértek, de hasztalan. Akkor Ahmed effendi volt messiásunk, az ő megjövetelére halasztottak mindent. Végre megérkezett, s hozott is magával néhány tuczat rész franczia-török szótárt, mellyeket kiosztott. Midőn én a magamét átvettem, kinyilatkoztatom neki, hogy ebből mitsem lehetne tanulni, s jobb könyveket kértem tőle, valamint festőeszközöket is, azon megjegyzéssel, hogy mindent ki akarok fizetni, mire azt válaszold, hogy a megfizetésről szó sem lehet, és csak Masher bégnek, ki bennünket Aleppoba szállítana, adjam át a szükségesek jegyzékét, s a legelső futár által meg fogom kapni; én átadtam, azonban a kellő tárgyakat még eddig is hozzák. Meg vagyok győződve, hogy Ahmed effendi a parancsot kiadta, de ez is, mint sok más tárgy, valamelly alsóbbrendű hivatalnok zsebében megakadt. — Midőn Bem Sumlában házát rendbehozata, azt mondák neki, miért tesz illy nagy költségeket, miután nincs felesége?“ Ki tudja, válaszolt ő, talán utódom f'eleséges leend.“ A) szentsége IX. Phil pápának f. nov. 1-én titkos egyházi ülésben Piemontra vonatkozólag tartott beszéde. Vége. (') TISZTELENDŐ TESTVÉREK ! „Más fontos dolgok is vannak, miket a havasalji kormány az egyház jogai ellen, vagy az egély kárára cselekedett; ezek közt nem lehet fájdalmasan meg nem említenünk az 1848. October 4-kei igen sérelmes törvényt, melly a közoktatás és a kisebb és nagyobb köz- és magántanodákra nézve hozatott. „Ezek egész igazgatása, a püspöki papnöveldéket némelly tekintetben kivéve, azon törvényben a királyi minisztériumra és az ennek alárendelt hatóságokra bizatik, mégpedig olly módon, hogy ugyanazon törvénynek 58-ik §-ában világosan meghatároztatik és kimondatik, miszerint semmi egyéb hatalomnak nincs joga beavatkozni a tanodai fegyelem, tanulmányok meghatározása, tudorságok osztása, tanárválasztások és megerősítések ügyeibe. „Ilykép azon kathol. országban elvetettek a püspökök hatósága alól mindennemű tanodák, még a szent tudományok is, mellyekről ugyanazon törvényben említés létetett, továbbá a gyermekek oktatása a keresztény vallás elemeiben, miket a törvény az első elemi tanárok kisebb kötelességei közé számít. S hogy minderről senki se kételkedhessék, a mondott törvényczikkben elszámláltatnak a lelki igazgatók is, kiket mind a királyi minisztérium, vagy ennek alárendelt más hatóság nevezhet ki, és erősíthet meg, minden más hatalom közbejötte nélkül. Így tehát a szent pásztorok nemcsak legigazságtalanabbul fosztaltak meg azon legkitűnőbb felsőbbségtől, mellyet sok évszázadok óta sok tanintézetben pápai és királyi intézmények és ős alapítványi törvények nyomán gyakoroltak, hanem még csak azon ügyekbeni felügyelés sem engedtetik meg nekik, mellyek a tanodák igazgatásában a hittudományhoz , a keresztyén erkölcsökhöz, és az isteni tisztelet szertartásihoz tartoznak. „Bizonyára jól esik remélnünk, hogy legalább azon törvény életbeléptetésénél tekintetbe fog vezetni a püspöki hatalom. Azonban tudva van, miszerint azon törvény máris kártékony gyümölcsöket termett az egyház változatlan tana elleni kárhozatos vélemények és törekvések által, mellyek nemcsak a túlszabad sajtó mellett kiadott könyvecskék és lapok által terjesztetnek naponkint a nép között, hanem a serdülő ifjúság elméjébe is beleoltatnak, sőt némelly tanárok által már a köztanodákban is egész nyilvánossággal hirdettetnek. Nem találunk szavakat, tisztelendő testvérek , mellyekkel képesek volnánk kifejezni azon legélesebb fájdalmunkat, melly e hit hallására szivünkben keletkezett; s valóban haladék nélkül intézkedtünk is, hogy e tárgyról magunknak lehető legpontosb tudomást szerezhessünk, és nem is fogjuk tűrni, hogy bármikép is rajtunk múljék ollyasmi, mi a gyengeségünkre istenileg bízott hivatal körébe tartozik, hogy tudnillik megőrizzük a hitet, s megerősítsük abban testvérünket. „Nemrég, mint tudjátok, egy igen tekintélyes férfiú küldetett Hozzánk a havasalji kormánytól, újból felfogni az egyezkedéseket az egyházi ügyeknek kiegyenlítése végett e szentszékkel. Azonban nem engedhettük meg, hogy küldetését igazoló leveleit Nekünk szokott ünnepélyességgel mutathassa be. Mert ő mindakkor, midőn magánlag jött Hozzánk, mind pedig a Mi bibornok állodalmi altitkárunkkal tartott tanácskozmányokban is, úgy nyilatkozott az egyházi kiváltságokra nézve hozott törvény felől, hogy a világi hatalom csak jogával élt, midőn azon törvényt, a kánonok szabályai és az apostoli székkel tett egyezmények iránti hűség ellen, kihirdette. A később történtekért pedig a papi rendet és a főpapokat hibáztatta, és leginkább tisztelendő testvérünket, a torinói érseket, ki akkor a legszigorúbb őrizet alatt tartatott azért, hogy pásztori kötelességéhez állhatatosan hív maradt, s nagyon panaszkodott e derék főpap , mint olly férfiú ellen , ki nem sokat gondol a nép békéje és nyugalmával, s azt nyilvánító, miszerint kormánya különös kötelességévé tette neki, hogy Minket arra birjon, miképpt azon püspököt más hivatalba helyezzük át az országon kívül. „Ezek után nem szükséges magyarázgatni, a többi kísérleteket, mellyek közte s a nevezett bibornok közt kölcsönösen tetettek ez ügynek más útoni kiegyenlítésére. — Mi annál kevésbbé sükerült, minthogy a kormány nemcsak le nem tért előbbi útjáról, sőt ugyanazon időben bocsáttattak ki és hajtattak végre a világi törvényszéknek egyházi ügyekben hozott végzései, mind a fönemlített, mind pedig a cagliarii érsek ellen is. „Többire, az egyháznak és papságnak fönérintett kiváltságait illetőleg, ünnepélyesen kinyilatkoztatjuk, miszerint mi, kik a múlt évben a havasalji kormánytól elénk adott egyezkedéseket vissza nem utasítottuk, ma szinte nem irtózunk a körülmények és helyekhez képest módosítani a kánonoknak ugyanazon kiváltságokat illető szabályait, a szerint tudniillik, amint jónak látandjuk az Úrban, s csakhogy az egyház, egyéb jogai gyakorlatában szabadabbá tétessék. Mert nem csökkent bennünk sem azon atyai jóakarat, mellyel a római pápák, elődeink, a felséges szavójai ház irányában viseltettek; és sajnálkozunk azon nyomor és aggodalmak miatt, mellyeket testvérink és fiaink azon országban e körülmények közt nem kevéssé szenvednek, és azért hajlandók vagyunk alkalmas orvoslást használni enyhitésökre, örök rendeltetése szerint e szent romai anyaszentegyháznak, melly, mint legszeretőbb anya, mindig segítségükre szokott sietni szorongatott és szenvedő fiainak, s apostoli hatalma szerint enyhíteni Israel nyomorát. De ezen hatalmat, melly nekünk azért adatott, hogy építsünk, s nem azért, hogy rontsunk, nem használhatjuk, ha úgy tününk fel, mintha türelmünk, elnézésünk és engedékenységünk által bármikép helyeselnék a régitt elpanasztott sérelmeket, mellyek az anyaszentegyház, a szent kánonok s az ünnepélyes egyezmények ellen, sőt magának bármilly kötés okának megsemmitése végett elkövettettek; végre, mellyek az egyház papjai és fő tagjai ellen azért hozattak és határoztattak, mert pásztori hivatásukat a lelkismerettei felügyelésben és a szentségek kiszolgáltatásában gyakorolták. „Sohasem fogjuk,ok tisztelendő testvérek hatalmunkat az anyaszentegyház és a katholika ügy kárára használni. Sőt Isten segedelmével minden iparkodásunkat és törekvésünket odairányozandjuk, hogy az egély jólléte előmodutlassék, és az anyaszentegyház jogai épségben fentartassanak. Azért ma ezen gyülekezetben apostoli szavunkat fölemelvén, a leghatalmasban nyilatkozunk azon dolgok ellen , mellyeket fönőbb elmondottunk, s mindazok ellen, mellyek a torinói fejedelemnek akár szárazföldön, akár tengerentúl alávetett tartományokban az anyaszentegyház joga ellen, vagy az egély kárára bármikép elkövettettek, vagy megkísértettek, és szűnjenek meg háborgatni az egyház pásztorait és a szent ügy szolgáit, és siessenek a szent ügynek ott okozott károkat mielőbb megorvosolni. „Addig pedig mi, tisztelendő testvérek, el ne mulasszuk, alázatos imákkal és könyörgésekkel járulni atyánkhoz, az irgalom Istenéhez, és a szeplőtelen Szűz istenanya és szent Péter és szent Pál apostolok legkegyesebb közbenjárásáért esedezve, buzgóan könyörögni, hogy az úr szőlejének azon részét jobbjával fedezze és szent karjával ótalmazza.“ Becs. Az 1850. nov. 19-én kiadott bírod, törvény- és kormánylap CS-ik darabja, 447. ,sz. alatt 1850. nov. 15-kéről következő, az egész birodalom területére ható cs. nyiltparancsot tartalmaz, mellynél fogva minden, a hadseregnek a birodalombani mozdulatára, vagy hasonló viszonyokra, és katonai működésekre vonatkozó nyomtatott közlemény, kivéve a hivatalos tudósításokat, föltétlenül megtiltatik , 500 pft pénzbüntetés alatt; és második áthágási esetre azonfölül még az illető lapnak további megjelenése is be fog tiltatni . Mi I. Ferencz József, Isten kegyelméből ausztriai cs., sat. megfontolván a mostani viszonyokat, a birodalmi alkotmány 87 §-ának szabályához képest minisztertanácsunk előterjesztése folytán megrendelni elhatároztuk, és rendeljük, mint következik: (…) Lásd PESTI NAPLÓ 211. számát tudok. — Nyugtasd meg a lelkemet, szerelmem, Erzsikém, esküdjél meg itt az Isten szent szikére, a ki verjen meg, ha hamisan esküszöl, hogy csak engemet szeretsz, hogy nem csalsz meg engemet!“ Hosszan hallgatott a leány. Szinte hallani lehetett szivének kemény dobogását, és lázas , sebes lihegését. „Hallottad?“ kiáltó rá a férfi — hallottad és hallgatsz?“ Keményen ragada meg a leány karját, ki leroskadt elötte félelmében, s a fájdalomtól e szorítás alatt. Ismét zörögtek hátuk mögött a lombok, és újra győzött a szerelem a leány szívében mindenfölött. Ijedve, de erős hangon mondó : „Esküszöm!“ „Isten veled hát édes angyalom ! de ha szeretsz, jöj haza, jöj velem!“ Susogtak a lombok , mintha a szellő futott volna el közötték, s erre a leány összeszedi ez utolsó ellenállásra minden erejét, fölegyenesedett, piros kis kendőjét fejére igazító, nemet intett, és elindult ellenkező irányban. Sóhajtva nézett utána a huszár, aztán , egy szomorú nótát fütyülve a sűrűség melletti utón ment vissza. Erős, nehéz lépteit hallani lehetett az éj csöndében. Egyszer csak elkezdett halkabban, halkabban fütyülni, csendesebben menni, végre egészen elhallgatott és megállt. Aztán a földre ereszkedek, és hosszában lefeküdt és figyelt, figyelt, füleit szorosan a földre illesztve. Aztán előre mászott, nesztelenül, mint a kígyó, közeledett azon hely felé, hol előbb Erzsi elvált tőle, hol két út keresztbe vágó egymást. Itt egészen összehúza magát egy bokor alá és hallgatódzott, alig véve lélekzetét és szemeit kimeresztve az útra. Nem sokára lassú kopogást hallott az úton, és rá mindjárt egy halk füttyöt a sűrűből. A közelgő erre gyorsabban kezdett jöni, s a sűrű felé irányzó lépteit, azon hely felé, honnét a fütty hangzott. Épen Jancsi mellett ment be a bokrok közé. A hold fénye egyenesen Erzsi halvány arczára világított, kinek piros kendőcskéje lehanyatlott fejéről, és így Jancsi kivehető szeretőjének fedetlen arczát. Kötényét sokszor szemeihez emelgető Erzsi, még most is omló kényeit letörlendő. E látványra mindkét kezével eltakaró arczát Jancsi, mintha a villám vette volna el szemefényét. Néhány pillanatig öntudat nélkül kerengett vele a föld, de aztán magához térvén, szájára szorító ökleit, hogy elfojtsa a kiáltást, melly kebléből kitörni akart. Vérig harapó kezeit, de végre elbödült, mint a megsértett vad, s felugorván, elfelejtvén kínjának okozóit, csak ennek ostorzását érezvén, elnyargalt, mint kit kisértetek űznek, az úton előre. „Jézus Mária!“ hangzók a sűrűből Erzsi sikoltása — „atalmazz meg, ez a gonosz lélek, ki telkemet viszi el, a mért téged szeretlek, Bandini!“ „Ne félj, szép görliczem“ — hallatszék erre Bandi hangja csitítólag— „ne félj te a gonoszlélektől se, mikor velem vagy. Aztán nem is részlélek volt ”, hanem valaki, ki tán meghallotta, hogy vannak itt, tréfából rájuk akart ijeszteni. Gyere ide közel hozzám és ne félj, szép angyalom. Áldom az Istenét, a ki igy megijesztett, hogy úgy simulsz hozzám, mint a kis csecsemő anyja kebelére.“ „De hát ha Jancsi volt? Istenem! akkor nem látom többé a napot, ha megismert, úgy végem van. Előbb is hogyan fenyegetett, most is reszket a lelkem belé, ha rá gondolok.“ „Dehogy ő volt, galambom, dehogy ő. Hallottam, mikor előbb haza ment, ollyan szomorú nótát fütyült, hogy megesett a szívem rajta. — De előbb majd elárultad magad, édes kis félénk gerliczem; ha akkor meg nem esküszöl, rád emeli a kezét, akkor pedig vagy ő, vagy én halál fia lettünk volna. — Kár volna pedig két illyen jó katonának , mint mi ilyenek mi vagyunk, ha nem a csatatéren ellenség fegyverétől, hanem egymás által esnénk el.“ „Zörgésedre, halálos félelmeim közepett is, eszembe jutott, hogy közel vagy, hát ez bátorított föl egyedül, hogy megtegyem. De hallottad, hamisan esküdtem ! megver érte az Isten, ezen és a más világon!“ „Nem ver bsz az, édes Erzsikém, a huszár szeretőjét nem veri meg az Isten ; mi édes gyermekei vagyunk neki, azért hát csak megáld, ha minket boldoggá tesztek. — Gyere beljebb, édes szép virágszálam , ott nem ijeszt meg majd senki. Hadd csókoljam le könyeidet, és hadd öleljek el szivedből minden félelmet.“ Lassan beszélgetve beljebb vonultak, nem lehete többé künn az útra neszüket kihallani. De Jancsi nem veszté el szavaknak egyetlen egyét sem, csókjuknak csattanása szivét rázá meg, mert az első fájdalom rohama után, visszanyervén eszméletét, eszébe jutott, hol hagyta el őket, tehát a kétségbeesés halálnyugalomával visszafordult, s hogy el ne árulja magát, az előbbi módon előre csúszott mindenütt az út mellett, mindenütt utánuk. Mikor amazok beljebb vonultak , ő is utánuk, miként a kigyó a bokrok között. A szerelmesek szélsuhogásának vélék a mindig mögöttük zörgő leveleket, a susogást, melly lépteiket követé, azért bizton örültek egymás enyelgéseinek, elfeledve félelmet, aggodalmat, s csak szerelmüknek élvén és gyönyöreinek. S. Erzsi szive nem vert sebesebben Bandi öleléseire, és forró csókjai viszonzására, mint ezeknek látásán és hallásán a Jancsié; egy sóhajukat sem veszté el; de az ő szivének minden dobbanása boszuért kiáltott megcsalatásáért, míg amazok szive szerelmet és boldogságot élvezett. Folytatjuk.