Pesti Napló, 1851. január (2. évfolyam, 245-269. szám)

1851-01-14 / 254. szám

zott: Poroszország, mert életerősnek hitte ma­gát, annak jogait akará elfoglalni. Ezen vágyra s nem legális igényekre, épült egész doctrinája. De minő belérdek juttatta Poroszországnak eszébe e szerepet? Arra is felelnünk kell: E szerep csak ténynyé vált elégületlensége volt Nagy Fridrik államának, saját földirati helyzete miatt. Mert minden adatok odamutatnak, hogy Po­roszország , mint a német birodalom egyik leg­első védhatalma és támoszlopa, a sok össze nem függő szerzemények által gyöngévé vált geographiai helyzetét új utakon akarta javí­tani, s politikájának valóságos oka volt: a ki­­kerekítési törekvés, mely földirati fekvésének szerencsétlen alakzatai miatt, igen kívánatos­nak tűnt föl. Poroszország, bár virágzó álla­potra jutott, és jó karban állottak belügyei, mint nagy­hatalom elégületlen vola sorsával, s erő­szakkal akará azt javítani. — Különböző fogalom uralkodik a politikáról. Egy erkölcsös politikának, mely a körményeket szentül őrzi és a státus érdekeit örökké a jog és igazság alapjain törekszik kifejteni, szabad szerencsétlennek lenni. De a mely politika nem veszi a törvényszerűséget határozó tekintetnek, s mindent szigorúan csak számításokra épít, — az nem bukhatik Hiedelemmel. Annak a sü­ker által kell tetteit fedni, és az eredmény fényével takarni be szándékainak foltjait. Azonban a süker, oly körülmények közt, mi­dőn egy kabinet a történeti tért mellőzi és for­radalmi ösvényre lép, csak az eszközöknek, mikkel czélhoz jutni akar, éles kiválasztása, ha­tározott igénybevétele és gyors alkalmazása által lehetséges. Mert a visszahatásnak időt engedni, annyi, mint győzedelm­ét biztosítani. Vizsgáljuk tehát a jövő számban , hogy mennyiben felelt meg e kellékeknek a porosz politika ? LEVELEK A BIRODALMI SZÉKVÁROSBÓL. Ke­reskedelmi rendszerhez fogna hajlani. Belü­gyeink szinte nem igen tetemest haladnak. Mit egypár lap az országgyűlések közel egybehiva­­tásáról mondott, puszta combinatio; — az ember mindig hajlandó azt hinni, mit örömest valósulva lát­na. A drezdai conferentiák befejezése előtt ország­­gyűlésről szó sincsen; valamint az sem igaz, hogy egyelőre csak a tartományi gyűlések egy része fogna egybelépni; vagy mindannyi, vagy egyik sem ! Az előbbi pedig már azért is lehetetlen, mivel a két leg­fontosabb statútum , a magyar- és olaszországi még nem jelent meg. — A sómonopolium magyarországbai behozatalát megállapító rendelvény kész , s nemso­kára ki fog hirdettetni; az egész országban hat fő­­lakhely leszen, mely az apró kereskedés szükségeit, fedendi,­­ a sóhivatalok mindannyian megszűnnek. Mai lapok csaknem egyhangúlag azon hírt köz­ük , miszerint Kisberk b. a birodalmi tanács elnöké­nek három órányi audiencziája volt császár ő Felsé­génél. Nevetséges volna, ha valaki arról, mi ottan tárgyaltatott, bizonyost akarna közölni, de azért mégis szabad lesz ez ügynek jelen állásáról egy-két szót mondani. A birodalmi tanács összetételére nézve elő­ször azon elv állíttatott fel, miszerint abban az egyes koronaországok, legjelebb fér­fiaik által, képviselve legyenek,­­ hogy így a birodalmi tanács a minisz­tériumot helybeli ismeretei által gyámolíthassa. Ez elv úgy látszik, későbben elhagyatott vagyis inkább annyiban tágítva jön,­hogy m­eghatároztatott, misze­rint e tanácsba minden a közigazgatásban jártas és tehetségeik által kitűnő státusférfiak vetessenek fel, az egyes koronaországokra pedig itt külön tekintet ne vezessék. Némely oldalról még azon kívánat is nyilvánult, miszerint azok is, kik minden státusférfi­­úi tehetségük mellett az újkori mozgalmak rohama által visszariasztottak, — a birodalmi tanács tagja­ivá választatván, új tevékenységre buzdíttassanak.­­• Csak egy pontban eltérők még a vélemények. Ku­brck báró úr, hallomás szerint, tervében azon in­dítványt tette, hogy előre meghatároztassék , mikor és mi körülmények közt köteles a minisztérium a bi­rodalmi tanács eldöntését kérni; a minisztérium pe­dig e tekintetben szabad kezet kiván, hogy t. i. a ne­vezett hatóság tanácsát csak akkor kérhesse, amikor ezt szükségesnek véli. E véleménykülönbség még nincsen kiegyenlítve, s ez képezte alkalmasint a teg­napi audientia tárgyát. Egyébiránt még folyvást em­lítik , miként a fiatalabbak közöl szinte néhányan ama tanácsba fölvétetnének. Fischer tudorról is be­szélnek, kinek valószínű leléptét tegnap érintem. — E perezben azonban a kormány mindenek előtt a fi­­nanczkérdéssel foglalkozik, melyre nézve a holnap­utáni nap igen fontosnak lenni ígérkezik. Pak­s, jan. 7. r. A tegnapi ülésben egy miniszter sem volt jelen, azon egyszerű oknál fogva , mert­­ nincs. A kép­viselők nem ügyeltek a tanácskozási fontos tárgyra, miniszteri combinatiókon törték fej őket és nagy szám­mal udvaroltak a jelen volt Changarnier tábornok­nak és azon pillanatban, midőn más helyen hivata­­látóli megfosztása volt vitatkozás tárgya. Nem is az a fő kérdés az Elyséeben: kik legye­nek miniszterek ? hanem mikép lehessen Changar­nier tábornok elbocsátását s az elnöki díjazást tisz­tába hozni ? E két sarkpont körül fordul meg minden combinatio. A díjazásra soha kevesebb kilátás nem volt, mint e pillanatban valamiint Changarnier pártja soha oly erős nem volt, mint e pillanatban. Van tehát elég ok aggodalomra és nyugtalanságra. A számtalan kósza hírek közt, mikkel a mai hír­lapok telvék, nevezettes az, mit a Psycotr-enséei lap ismételve fölhoz, illetőleg javasol, hogy a köz­társaság elnöke tegye le hivatalát s hivatkozzék a népre. E hír nem egészen alapnélküli és azt hiszem, az elnöknek , egyéb tervei meghiúsulta esetére , u­­tolsó kétségbeesett kísérletét foglalja magában. A Szakácsnői calculustan.. . árvás poezis ... s nyelv és lábmesteri ürügy alatt a hűséges Mátyás lovag válalkozék szerelmes levélkéink titkos elefántjául. Ez édes titkos korszak élvei alig hogy születtek .. nemsokára sirba szálltanak. A bal sors megirigylé igénytelen boldogságomat. Virágdús költői vidékről, hitvány göröngyök közé taszíta. Imádott kedvesem névnapjára virágfüzérkét valék küldendő. Kiválólag jáczintot és emlényt szerető és viselt a hű kedves. Ezek valónak füzérkém lényegesb alkatrészei, mint irántai lángoló szerelmem fgyelmetes tanujele. A szent füzér merész apostola ismét Vojlina Ma­tyi lön. E szép nap örömére, szokottnál magasb diurnum­­ban részeltetém­ Mátyás, lovagot, mint szárnyatlan ugyan , hanem ügyesen repülendő galambpostát. Lelkiszegénnyé tön a testi generositás. Móré szegény legény is , azaz : gyalogjában re­pül ... repül a lábas bazsarózsa... zsebében egy illatos levélke és két forint... markában virág­füzér. Megy , mendegél lassacskán... féltékenyen őrzi az illatos bokrétát... óvatosan kerüli a hebehurgya emberiséget;.. néha meg-megáll;.. gondolkozik;.. ismét tovább halad. Már a czélhoz közel. Azonban gyönyörűn sipít a lágy klarinét... har­sog a trombita;.. kedélyesen rezeg a czimbalom ;.. s egy egy rettentő hangóriási zene közé bömböl a brugói mennydörgés. Édesded aromával illatozik utczára kifelé a meny­­nyei slivovicz;... kövér bordók mosolyganak a pro­letár világra;... viríten piroslik a hízott augspur­­ger... s az italimádós vad hymnusz csábítólag hat a fogékony nervusokra, miniszteri helyek betöltésének tagadhatlan nehézsé­ge ugyanis nem egyedüli oka a hosszas halogatás­nak , Bonaparte Lajos úr az utóbbi által még más czélt­­akar elérni. Jól tudja ő, hogy a börze nem jó szemmel nézi ezen bizonytalan állapotot s hogy mi­nél inkább nő a zavar, minél tovább tart a bizony­talanság , annál inkább i­gyekezendnek egyesülni mindazok , kiknek a börze főembereivel egy érdekük van, míg végre ezek a nemzetgyűlési többség képé­ben alázatosan engedelmet kérnek az elnöktől, meg­ígérik neki a díjazást, megkövetik a lelépett minisz­tériumot, még Changarnier letételébe is beleegyeznek, csupán a rend és béke fentartása tekintetéből. E czél elérésére van számítva a két szélső, vagyis a tisztán bonapartei és mérsékelt baloldali combinati­­ók lehetőségének, valamint az elnöki leköszönésnek is híresztelése, mind megannyi fenyegetés a nemzet­gyűlésnek és a rend barátainak ellenében, hogy ezek, makacsságukról lemondva, az elnöknek térdet fejet hajtanak. E pillanatban — esti ? órakor — beszéltem egy ismerősömmel, ki az ülésből jő. Szerinte a minisz­teri krízis kérdése még nem hozatott a szószékre, de könnyen meglehet, hogy ez holnap történik. — Az Odilon-Barrot és Fauchertéle combinatiónak , úgy látszik, ismét kezd lenni valószínűsége ; ez esetben, mint mondják, Barocke és Fould urak megmarad­nának. Holnap tán többet tudunk. Jan. 8. p. A krízis folyvást tart, a dolgok állása semmi­ben sem változott. Changarnier tábornok letétele, mint conditio sine qua non, állíttatik föl az Elysée által. E letétel hírére tegnap a börzén a papírok fö­­lebbrúgtak. Ki hitte volna, hogy Changarnier tá­bornok letétele, ki a rend és tulajdon érdekében több érdemeket szerzett Francziaországban, mint bárki más, a börzére kedvező hatást idézzen elő ? ! A kép­viselőház tetemes többsége azonban mindeddig ellen­kező érzelmet tanusít; a hegypártot kivéve , mely a köztársaság jövőjét sem Bonaparte sem Changar­nier által nem véli biztosíthatni, minden pártszine­­zet hangosan nyilatkozik a tábornok fentartása mel­lett s a legtekintélyesb főnökök —■ köztök Malé és Odilon­ Barrot­­— az elnöknek szolgálati készségü­ket kijelentvén, őt fentebbi szándékátóli elállásra bírni­­igyekeztek. Míg sokan e letétel hivatalos nyil­vánítását már a mai Moniteurban várták, mások is­mét úgy vélekednek, hogy az nem fog egyenesen ki­mondatni , hanem hogy a törvény mely Changarnier állásának alapul szolgál, mely a képviselőházat katonai erővel a rendelkezhetés jogával ruházta föl, szándékoltatik megváltoztattatni. De miként számít­hat az elnök a jelen körülmények közt ilyszerű­ mó­dosítás keresztülvitelére ? Ha ellenben kétségbevon­­hatlan jogánál fogva a tábornokot önkényesen lete­­endi, ez esetre a mai lapok egy része a képviselő­háznak azt tanácsolja, hogy ő is éljen jogával, ren­delkezzék tettleg a katonai hatalommal az elnök ren­deletei ellenében és állítsa annak élére Changarnier tábornokot. E körülményekből mindenki beláthatja, hogy Bo­naparte Napoleon Lajos úrnak állása soha bizony­talanabb nem volt, mi i­t e pillanatban. Kolozsvár, jan. 1. A Városunk a forradalom előtt nemcsak politika­ilag voló középpontja Erdélynek, hanem míveltség, tudomány és irodalom tekintetében is legalább az or­szág magyar és székely nemzete feléje nehézkedett, mely szerencsés helyzetének a tervben s már a kivi­tel pontján állott országos Múzeum és egyetem fel­állítása még fényesb jövőt igér vóla.—Nézzünk körül, kik a katastophát túlértük, mink menekült meg eddig a nagyszerű hajótörésből! Az ország kormánya szék­helyét innen Szebenbe tevén át, most csak vidéki ha­tóság létez városunkban. A tudományos intézetek közöl a királyi kath. lyceumnak egyetlen tanszaka — Hah! mi ez — szól az átlelkesült gyalog lo­vag — berdó .. hymnusz... augspurger... klari­nét ... és süvovicz .. óh engedjetek ápoló karjaitok közé omlanom! A gyalog futár hevülete csábjaiba bocsátkozik ... a virág fűzért kalapbélése­ltalmába ajánlja ... sze­relmes levélkémet gyilkos gombostővel mellény-zse­béhez férczeli... s besuhan a szédítő slivoviczör­­vénybe, s a még át sem hült két forintot aristokra­­tikus méltósággal részint eltraktálja... főleg pedig monopóliumok iránti hódolatból, széles gégéi biro­dalmának feláldozza. Hah !. . mi világul amott a tér és utczaközépen, mint lángoló üstökös, mely a bűnös világot fölper­zselni küldeték ? .. mi és ki lehet azon pirosló cso­davalami, kit a pajkos iskolagyermekek oly magasz­tos tisztelettel üdvözlőnek és hajigálnak ? .. Igen is, ő az­ a halhatatlan Vojtina... képe fénylik , egy házasulandó szent-jános-bogár. Or­ra vörösebb a paprikát faló szélvészfelhőnél. Fél­recsapott kalapján hegy völgyek hullám­zanak .. ... sötét hátán fehér krétával mázolt árkádiai képviselőt hordoz ... vesepecsenyévé dagadt ajkai közt ron­gyos szivar füstölög... s kenetlen tengelyhangból keservesen dudolgati Ekint halad elefánti vállalatja veszélyes ösvényén. Halad. .. meg-megáll. .. szemeit dörzsöli... föl­tekint . .. s egy házhoz betántorog. Felbaktat a lépcsőzeten. Beomlik az első ajtón. Kabátja őszinte pongyolán. .. fején agybafőbe po­fozott kalap . .. szederjes szájában gorombán füstölő szivar... valami érthetlent mormog. .. s a szét­dúlt, összetört bokrétát és levelet nyújtogatja. Az átvevő egyéniség történetesen Csafiz Áron uram volt. A botbafutott fél pedig Vojtina Mátyás, maradt meg : a sebészek, a vele kap­csolatban állott gymnasium, mint előbbi levelemben írtam, az Ent­wurf szerint jön átalakítva. A reformált hitfeleke­­­zetnek utolsó időben a kor parancsoló igényei­ és (mi Conditio, sine qua non) sajátságos nemzeti viszo­nyainkkal öszhangzólag javított Collegiumát kétévi megrendítő szünet után egyszerre oly hirtelen tudós gymnasiummá kezdették egyberakni, hogy annak, ki képesített növendékeink­, tanítóink­ és tanszereinkbeni szegénységünket ismeri, aggodalommal kell eltelnie a jelen nemzedék képezése felől. Nekem legalább mondhatlanul fáj látnom a legyőzhetlen teher alatt görnyedező fiatalságot és tanítókat, és azon ferde né­zetnek lábrakapását, mintha egy magyar nevelőinté­zet szervezésére nem kellene egyéb complicalt bur­­kus állványok, schemata, teljesíthetlent ígérő, szép azért csak magunkat s másokat csaló tömött tanul­­mánytabelláknál.... Megvan a mi culturánknak is múltja s meg mindenek fölött jelene, sajátsága és zománcza, melyet pillanatig sem szabad szem elől tévesztenie azoknak, kikre a magyar szülők és fele­­lekezetek legdrágább kincse, a nevelés, oktatás veze­tése , bízva van. Az unitáriusok óvatosabban veze­tik collegiumok ügyeit a kényszerűség szirtjei között. Az irodalom mondhatni teljesen kihalt: a három nyomdából egy , a Méhesé, nincs többé; a más ket­tőben a forradalom óta alig jelent meg egyéb hirdet­mények és vásári czéduláknál. 1847-ben hat folyó­iratunk (Erdélyi Híradó, Múlt és Jelen, Hon és Kül­föld politikai, Vasárnapi újság nép- és gazdászati, Természetbarát természettudományi, Kis Követ szépirodalmi lapok) egyetlen egyre, a hetenkint há­romszor megjelenő „Kolozsvári lap“-ra olvadt le. És ez is alig teng leng, minek egyébiránt a megne­hezült viszonyokon kivűl bizony a szerkesztőség is nagy részben oka. Mert legyünk méltányosak; egy olyan közlöny, és pedig egész Erdélyben egyetlen magyar közlöny , melynek hasábjain a szegény ele­sét­ magyarság egyebet sohasem lát hivatalos rende­letek , és a külföldi szánandó politikai vajúdások in­­gékony híreinél, melyben imádott hazájáról, hely­beli és a vidéken elszigetelve élő feleiről sem társa­dalmi sem tudományos, avagy csak ipar , gazdászat tekintetében soha egy árva szót nem olvashat; egy ilyen lap a, mi lethargiába sülyedt közönségünket bizony nem bizondja életre hozni, s nem, mint kel­lene , mostani helyzetével valamennyire kibékilni, s új viszonyai között a teendők közül tájékozni stb.— Könyvárus boltjaink, hol ezelőtt a bel- és külföldi irodalom nevezetesb termékei folytonos keletnek s a vidéki magyar városok (­Nagy­ Enyed, Marosvásár­hely , Dées, Torda, Udvarhely stb.) szakadatlan megrendeléseinek örvendhettek, most üresek ; a mae­­cenasok, az egyesületek (könyvszerzőtársulat, neve­lői kör , angol könyvtársaság stb.), melyek részint magok, részint az erdélyi leendő Múzeum számára a legbecsebb munkákat gyűjték, nincsenek többé! S még azon keveseket is, kik megszokták egy-két szakmunkáért utolsó falatjokat szegni, elriasztja a hallatlan agio , midőn a mi pénzlábunk szerint alig 28/4 p­ garasos német tallért itt két p.forintba számít­ják , s még a birodalomban megjelent könyveket is drágábban fizetjük bolti áruknál. A legfelsőbb helyen megerősitve volt társas egy­leteink azon vonaglásból, melybe a városi hadi sarcz­­ból rajok is vett rész , tökéiy lefoglalása sülyesztő — lassan kint üdülni kezdenek, így a Polgári Társalko­dó, mely a forradalom előtt közel 300 taggal bírván, minden magyar könyvet sőt a jobb németet is hoza­tó, — megint felvergődött vagy 100 tagra, s újból­­megemlékezett hajdani szép irányáról: a szegény ma­gyar irodalmat tehetsége szerint ápolni, s legalább minden magyar lapot megrendelni. Nem is kíván árva irodalmunk tőletek becsületes polgárok egyebet, nem koldul alamizsnáért, csak azon hazafi köteles­ségre emlékeztet : Vegyitek meg a magyar íróknak nélkülözés könnyeivel áztatott műveit!! Tőletek függ­ő idlegekkeli sűrű marasztalásra nem találván ma­gát eléggé méltónak a bukott gyalog futár, szedi­­veszi a sátorfát, s lelkes tanítványa — a már cal­­culusgazdag szakácsnő — védkarjai közé repül. A nevezett földi istenasszonyt és akkor lett volna egy marhai halálhoz izmosodott mészáros legény el­­gyűrűzendő. Pár mozsárálgya-szerű csók léggé is csattogott már a boldog szerelmesek­­ajkain. A megriasztott jámbor Vojtina, ép e sikamlós scé­­nán kérese meg mathematikai mesterműve segéd­szárnyait. A gerlekint nyögdécselő baromgyilkos , mint bő­szült Oth­elló neki gyürközik , és szerelemféltési dü­hében oly aesthetikai tapintat nélkül löki alá Matyi­­mat a lépcsőzeten, hogy magával együtt utcza kö­zepére ragadá a ház kapuját is. A liliom-arczú barna hölgy ... a szenvedő Laura, e komoly esemény után nem­sokára férjhezmenette­­tett, ... hanem szenvedélyes keblére, s gazdag haj­fürtéi közé jelenleg is jáczintot és nefelejtset is- fesztget. A szerelmi elefántságból hétköznapi rendes pol­gártárssá döngetett Vojtina Mátyás, rezignálván a veszélyes asszonyi paedagógiát, emberbaráti karjaim közt andalog, és kizárólag csizmáimat oktatgatja. Folytatjuk. · Bécs, jan. 11. — Drezdából ma sem vettünk megnyugtatóbb hírt; a vita, úgy látszik, a politika mezejéről távozott, s most a nemzetgazdászati­a szál­lott. Poroszország befolyásának nagy részét az anyagi haszonnak köszöni, mely a német vámegye­­sületből az egyes német állodalmakra háramlik; ha Ausztriának sikerülne e vámegyesületet eloszlatni s helyébe egy nagy középeurópait léptetni, melyben Ausztria természetesen főszerepet játszanék: Porosz­­orság befolyása csaknem teljesen megsemmisülne. Innen magyarázható, hogy Poroszország Drezdában annyira ellenzi Ausztria kereskedelmi s­zámbeli in­dítványait. A déli állodalmak itt is Ausztria mellett állanak, m­íg Zlannovcza s több éjszaki német állam Poroszországgal kereskedelmi szövetségre lépni haj­landó , Poroszország pedig több oknál fogva nehezen fogadhatja el Ausztria vámjegyzékét, mivel, hogy csak egy példát említsek, ennek következtében azon­nal a dohányegyedárusságot be kellene hoznia. A politikai helyzet szinte még a régi, s mint látszik, ennek változása egyedül az anyagi kérdések miké­­peni megoldásától függ. Mondják, hogy Poroszország ily hatalmas ellen irányában azáltal akarna magán segíteni, hogy a védrendszert elhagyva, a szabadkő­— Hol tanit, édes Mátyásom ? — Könyökutcában ... a Csafizházban. —• Két emelet... balra ötlözik... altánnal ? .. — Igen.. —■ Nagy férfiú — mondám örömtelve — jer kar­jaimba, téged a sors nemtőműt teremte ... jer, hadd öleljelek meg... most pedig itt egy tiz­oros, paran­csolj belőle magadnak 30. garasos herczegi ebédet... délután azonban nálam teremt.. Ámbár a kegyes istenek által, földi csapásokon átszárnyaló rugékony szellem-, idegzet-, és kedély­­zeti áldással ajándékoztatom meg: mé­gis boldogta­lan, olykor szeszélyes, levert valék... illetetlen ha­­gyám az élet kínálkozó örömeit fölöttem elsuhanni... mert Laurámmal nem találkozhatom... sylphidalak­­ját nem érinthetem ... és szivetlelket kéjbe ringató édes szavait nem hallhatom. Színházban, sétatéren , s "általában közhelyeken megjelennie — főleg fonákul értelmezett színházi balesménye óta — rideg és előítéletes apja nem en­gedő. Néha néha ablakából láthatom merengő, halvány arczát... s párszor erkélyökről, hol gondosan ápolt virági közt ő volt szivemnek legbájosb nefelejtse. Napok... hetek múltak. Nagyszerű világtények születtek és enyésztenek. Barátimban csalatkozom. Életnézetim változtatlak. Laura... mindig Laurám emléke lebegett szivem, lelkem előtt, ifjú bájaival, hervadatlan szerelmé­vel. ... Azonban, mint minden földi tárgy, eszme és köl­tészet , úgy szerelmünk is alászárnyalt túlvilági ré­gióiból illetékes helyére. Viszonlevelkéink tolmácsolák érzelminket. Egyszerűk valónak azok és nemesek, mint a ter­mészet szavai, melyek szende virágzaton, mint csil­lagok forgalmában, örökhiven nyilatkoznak. Hiba javitás-Pesti Napló 253. számának mű­táráb­an, 2-ik lap, 2-ik ha­sáb f. 9. sorban krokodil helyett dlr. Krokondil.

Next