Pesti Napló, 1851. január (2. évfolyam, 245-269. szám)

1851-01-13 / 253. szám

Vidéken: Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . 10 „ — „ „ Egy évre . 18 „ — „ „ 1851. másod évi folyam. 253 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten : Egy hónapral fr. 30 kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy év.e. 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ A havi előfizetés, mint a szá­­monkinti eladás is, megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ , anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Szerkesztési iroda: úri utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számíttatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. Hétfőn, január 13-án. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­­bos petit-sora 4 pgö kr.­­jával számittatik. A bo­­igtatási s lop.krnyi külön bélyegdíj, előre lefizeten­dő EMICH G. könyvke­reskedésében. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve —jelen ívnyi alakjában mindennan. délesti órákban Magán viták négyha­sábos sora 5 pengő kraj­­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő , a PESTI NAPLÓ szerkesz­tő-hivatalában. TARTALOM: Telegráfi tudósítások. Az 1850 év történetei és Irányai- Vj Gyülekezetek a német ügyben-Levelek a birodalmi székvárosból- (Bankigazgatóság lekö­szönése. Kübeck, és Krausz rendszere. Kölcsön. Őfel­sége Drezdában utazása. Lombard-velenczei statútum. Dr. Fischer. Apper.) London (Angol lapok. Új Magyarország Chinában. Georgii tanár. Agg tengerész.) Zemplén (A múlt institutiok. A pataki collegiumban a tót nyelv. Német levelezés. Rosz utak. Újonczozás Rab­lások. Mérgezés. Kormányzati személyzet rendezése). Hivatalos (Fogyasztási adó.) Vegyes hírek Politikai szemle K­ . : Francziaország (A miniszteri crisis. A Pouvoir nézete. Uj üzenet. Mólé. Dupin és a k. elnök. Billault. Brum­aire 18-tóli félelem. Börzehírek. Nagybritannia (Tartózkodási iroda Ausztria részéről. Egy földalatti rablóbarlang fölfedezése.) Németország (A saatgardi bizottmány óvása. — A badeni ostromállapot meghosszabbítása.— Benedekezred.—Az osztrák sereg Hannovern felé.—A darmstadti kamarák.) Slezvig-Holstein (Az osztrák és porosz biztosok Kielben.) Budapest, január 13-kán- TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Paris , jan. 8.— A miniszterek ellenzik Changar­nier elmozdítását. Billault kabinetalkotás miatt az Élyséeben van. Dupin, Montalembert, s összes ve­zetői a többségnek tanácskoztak Napóleon Lajossal egész délután. Ez utóbbi Changarnier elmozdítását határozottan követeli, s a többség által kijelölendő utódát, sőt Cavaignac-ot is hajlandó kinevezni. A többség vezéreinek felelete ismeretlen. A törvény­­hozás izgatottságban van. Berlin, jan. 10. — 5%: 106. Bankrészletek: 94% Hamburgi: 88%; lanyha, s alábbszálló. Basel, jan 9. — Basel városa minden politikai foglyot kiutasított a kantonból. Kasszel, jan 8. — A Deut. Ref. szerint a városi tanács nyilatkozatát beadta, mely által magát alá­veti a septemberi rendeleteknek; ezzel a bizottmány működése aligha be nem végződött. A tegnap be­jött osztrák seregek Mindenbe mentek. Paris, jan 9. — Holnap hozandja a Moniteur az új minisztérium névsorát. Barocke és Fould meg­tartották volna. Changarnier elbocsáttatása bizonyos. A hegypárt elhatározza, hogy Changarniert nem pártolja. A törvényszék új rendeletet adott ki Mau­­guin elfogatására , melynek folytán a törvény­hozás s­rgős indítványt tesz , hogy az adósságok miatti el­­­fogatás véghezvitelére hozzájárulása szükségeltetnék. AZ 1850-diki ÉV TÖRTÉNETEI ÉS IRÁNYAI. (■) VI. Olaszország. — Február 20-ka volt 1849- ben, midőn a franczia alkotmányozó gyűlés termei a külföldi hírek következésében szokat­lanul élénkekké váltak. LEDRU ROLLIN a szószékre lép. „Polgár­társak! — mondá —­ fontos esemény, mely a történet lapjain állandó nyomot hagyand, ke­rült Itáliában elő. Épen most kiáltaték ott ki a köztársaság. A pápa világi hatalma kettétöre­tett. Ez a szabadság barátainak számára jó hir.“ (■) Lásd PESTI NAPLÓ 246—250. és 253. számait. (Zaj, ellenmondást. A szónok, ily előzmény után, tudakoló a minisztériumtól, hogy a kor­mány a római köztársaság mellett, vagy ellen, és a pápa világi hatalmának védelmére vagy megszüntetésére, fog-e Olaszországban inter­veniálni ? „A kormány tagadja — válaszoló külügy­miniszter Drouyn de Lhuys — a kormány nem engedheti meg azon állítást, miszerint a római és franczia köztársaság közt solidaritás léteznék. Ezt előrebocsátva, kinyilatkoztatom, hogy a szőnyegre hozott kérdés rendkívül gyön­géd természetű, mert a világi és szellemi hata­lom kiengesztelésének szükségét tünteti elő­térre. Mióta a földön test és lélek van, eme nagy probléma megoldására folytonos kísérletek lé­tettek. Mi is a megoldást fogjuk őszintén és azon óhajtással keresni, hogy szerencsés ered­ményeihez juthassunk.“ LEDRU ROLLIN. „Nem kibékíteni, de el­választani kell a két hatalmat. A ti megoldás­tok, ha a kiengesztelés útjára megy, a szabad­ság elkobzásává válik.“ POUJOULAT. „A pápaság létezése épen az összeegyeztetéstől függ. Az egész katholikus vi­lág részt veend e fáradságban. Az interventió nemcsak a katholikus, de az egész egyetemes keresztény Európa közjoga.“ PROUDHON. „A szabadság elsőbb a vallás érdekeinél.“ ODILON-BARROT. „Ha a kormány a pá­paság mellett lépend a római demagógia ellen föl, nem annyira azért fogna történni, hogy a Szentatyát megsérthetlen jogaiba visszahelyezze, mintsem azért, hogy a római népnek, egy ke­gyes és atyai kormány alatt, észszerű és rende­zett alkotmányos szabadságot szerezzen. A kor­mány e kiegyenlítést a pápaság és a nép jogai közt úgy akarja, mint azt, az 1830-as charta által, a monarchia és alkotmányosság közt, lé­tesíteni kívántak.“ A miniszterelnök véleménye a többségé is vola. A franczia seregek ostrommal bevették Ro­mát, elhajtották Mazzinit és a demagógokat, s midőn a rend az utczákon helyreállott, várták, hogy ő Szentsége Gaetából, hová menekült, ha­zaérkezvén, Odilon-Barrot úr chartáját meg­­készítse, s magát egészen a franczia köztársa­ság uralma alá helyezze. Így természetesen a francziák tartósb befo­lyást szerzenhettek vala Olaszország ügyeire, mint I-s. Ferencz és VIII-dik Károly korától fogva Napóleonig, valaha történt. A terv okos volt, ha kivihetlen nem lett volna. De IX­ dik­­ius a februári forradalom előtt tett már elég előkísérletet a pápai hatalomnak az alkotmányos intézményekkeli összeegyeztetése körül, azonban e feladatot megoldhatónak nem találta. Kevés remény lehetett tehát, hogy ő Szent­sége, a köztársasági elnöknek, Oudinol tábornok és Odilon­ Barrotnak kedvéért , újra elszá­­nandja magát oly kísérletek ismétlésére, melyek­nek tulaj­donítá az olasz lázadásokat, s melyek, mint az elfogulatlan vizsgálók beláthatják, a theocraticus uralkodási rendszerrel soha össze nem férhetnek. Az idő csakhamar igazolta a kétkedőket, kik a Barros-minisztérium optimismusán moso­lyogtak. A kormány, mely ő Szentsége megérkezéséig igazgatott, a szélső reactio embereiből alakult, és szigorú szabályaival a kedélyek elidegeníté­sére hihetetlen gyorsasággal hatott. Később szelídebb eszközök is vetettek igénybe és mérsékeltebb eszmék szerint szövetett tovább a kormányzás fonala, de a franczia őrsereg és az elyséei diplomatia IX-dik­­lus hajlamát oly kevéssé nyerhette meg, hogy az székhelyére visszatérni hoszasan vonakodék; s midőn az örök városba fényes bemenetét tartó, az egész ünnepély és az azt megelőzött értekezletek ál­tal, Francziaország inkább látszott megaláztatva, mint kielégítve. Természetesen az alkotmányról többé komoly szó sem fordult elő, és a Vatikán nem engedte a júliusi minta-királyság szerint szabdaltatni ural­kodási jogait. Általában a Franczia kabinet 1850-ben majd minden hatását Olaszország ügyeire elvesztette, s a köztársaság elnökének a nemzeti gyűlést megnyitó üzenete , midőn dicsekedve hozta föl a római expeditiót: e kérdés felfogásában inkább a többség csöndes vérmérsékére, mint itélőte­­hetségére számított. Mert oly fontos eredmény­ből , minőnek a pápai hatalom restauratiója te­kinthető, soha kevesebb hasznot és befolyást nem vont egy diplomatia is, mint a Napóleon La­josé. Egészen más szerepet vitt Olaszországban a bécsi kormány. Ausztriának, hogy a középidős babonás kife­jezést használjam, külön szerencsecsillaga van, mely minden homály után nagyobb ragyogással tűn elő. Ausztria , midőn elhagyva volt, emelkedők, midőn szerencsétlennek tűnt fel, ment nagy kor­szakok elibe. A történet a legregényesebb és csodálatos mó­don tesz tanúságot a birodalom ily rendkívüli sorsáról. Semmi kétség, hogy a harminczéves háború előnapjától kezdve, Napóleon dicsőségének te­tőpontjáig, midőn maga Bécs is idegen kézbe jutott, soha a birodalom oly veszélybe nem so­dortatok , mint a februári forradalom után. S ha nem is a leghalálosabb, de a legfájóbb csapás Ausztriát Olaszországból érte.­­ Azon­ban Radetzky erélye által épen az utolsó per­­ezekben minden más fordulatot von. Még 1848 közepén Lombardia nagy részét­­hajlandó lett volna Ausztria Car­o-14/cerzonak bir­tokába bocsátani, de már 1850 kezdete előtt Szardínia hatalma kétszer van megtörve, a fegy­verszünet és béke kemény föltételei alatt. Fe­kete-sárga zászlók védik felső s közép Olasz­országban az állami rendet s a kormányzás ér­dekeit. A bécsi kabinet erkölcsi befolyása alatt állnak Tirol határhavasaitól kezdve, a legallo­­kig az események, és a Vatikán, mely három évvel előbb komoly és feddő arczc­al tekintett Bécs felé, most a remény derült kifejezésével onnan várja világi hatalmának megtömörítését. S 1851-ben, olvasva a párisi alkotmányozó gyűlésnek 1849-ben febr. 20-kan tartott ta­­nácskozmányait, lehetlen az embernek, ha csak­ugyan Odilon-Barrot-ék is státus-férfiak voltak, az öreg Oxenstierná­val föl nem kiáltani: „Quam parva sapientia regitur mundus­­" A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. HETI SZEMLE A NEMZETI SZÍNHÁZRÓL. Jan. 5. SZÖKÖTT KATONA, eredeti színmű nép­dalokkal és tánczc­al 3 szakaszban , irta Szigligeti, zenéjét szerkesztő Szerdahelyi, a játékot megelőző magyar nyitányt szerzette Ellenbogen Adolf. Jan. 6. FARSANGI ISKOLA, eredeti vígjáték dallal és tánczczal 4 szakaszban, irta Val­ot Imre, zenéjét szerkesztő Egressy Béni. Jan. 7. A zeneszerző jutalomjátékául: VANDA, eredeti opera 4 flv., irta Bakody Tivadar, zenéjét szerzette Doppler Ferencz. Jan. 8. AZ ELÁTKOZOTT HERCZEG, vígjá­ték 3 flv., irta Plötz, ford. S. F. Jan. 9. KÉT FOSCARI , opera 3 flv., irta Piave, ford. Egressi Béni, zenéjét szerzette Verdi. Jan. 10. TARTUFFE, vígjáték 5 flv., irta Mo­­liére, ford. Fekete Soma. (A színlapon ugyan igy ol­vastuk : „Moliére kiadása szerint fordította F. S.,“ a­miből az következnék, hogy Moliére — a fordító véleménye szerint — „Tartuffe“nek csak kiadója volt, szerzője pedig más valamely ismeretlen költő, kit ezen „kiadó“ nem is tartott érdemesnek a meg­nevezésre. Az ily tévedés megjárja annak, a kinek benne kedve telik; de mi azt hisszük, hogy eredeti legyen az akár a fordítótól, akár valamely leírótól, a színlapon azt utánmondani annál nagyobb hiba, mert valamint azt tudjuk, hogy „író“ és „kiadó“ közt lé­nyeges különbség van, úgy tudjuk azt is, hogy Moli­ére ,,Tartuffe“nek nem kiadója, hanem írója volt. Meglehet azonban e fogás által a színlap arra akart bennünket elmésen figyelmeztetni, miszerint velős és nagybecsű művek írói ollykor nem kapnak kiadóra, hacsak az író e szerepet is magára nem vállalja. Mi az előadást illeti, az szorgalommal történt. Tartuffcot Fáncsi játszotta, sok helyen diséretesen ugyan, de kissé nagy túlzással játékban és öltözet­ben, s egyáltalában azon avult módon, mely bennün­ket azon időszakra emlékeztetett, midőn a Moor Fe­­renczek torzalakjai nagy diadallal jártak színpadról színpadra. Ez avult modor, mely leginkább abban áll, hogy a színész a személyesített cselszövő ember­nek lelki tulajdonságait megfelelő visszataszító testi tulajdonságokkal képviselteti, milyenek: az idomta­­lan borzas veres haj , rezes bibircses és foltos arcz, torzított tekintet, görnyedező csúszómászó járás, erő­­tetett vaskos taglejtés, lehetőleg elidomtalanított hangvitel és beszédmód, ezen avult modor, mely hiísz harmincz év előtt megjárta, annál kevesbbé van most helyén, mert a Tartuffeék az életben sem ilykér je­lennek meg, színésznek pedig, valamint színköltőnek és ítésznek, soha sem szabad felednie, hogy a szín­pad az élet tükre. A mai világi Tartuffeék (kikkel egyébiránt már nem a vallási, hanem politikai s tár­salmi téren találkozunk) gyönyörű sima képű, für­­tözött hajú, mézes beszédű s szeretetreméltó emberek, kiket a többi emberektől annál kevesbbé lehet kül­sőleg megkülönböztetni, mert hízelgő s előzékeny bánásmódjuk által magukhoz kötelezik az embere­ket , mielőtt ezeknek őket vizsgálatra venni idejük maradna. Moliére „Tartuffe“jében, különösen Dorine beszédeiben, megvannak ugyan némi útmutatások, melyek ezen képmutatót rút és arczban megbélyeg­zett embernek állítják. De itt kettő a megjegyzendő: 1) nem mindent kell a szó szoros értelmében venni a színésznek, mit ezen csintalan nyelvű fürge kis ko­­morna beszél, mert ő korlátlan haragjában néha túl is hajt a határon, főleg a­hol gúnyolódni kell; 2) ha szem előtt tartjuk azt, hogy a maihoz hasonló re­mekművek különben is kevés tetszésben részesülnek mai nap, (következésében azon elavult szerkezetmód­nak, melyben a más ,színpad­i idomokhoz szokott kö­zönség előtt megjelennek), akkor a színész, rende­zőség, vagy akárki, kinek effélékre felügyelni kellne, bátran szabadságot vehet magának, némi változtatá­sokat vinni véghez a darabon, melyek anélkül, hogy azt lényegében megrontanák, közelebb hozzák a mai korhoz. Hisszük, hogy egy Tartuffe, azon módon színpadra hozva, miként azt fönőbb érintettük, sokkal hathatósabban megilletné a mai közönséget. Jan. 11. Szentpéteri javára először: KÉT SOBRI, eredeti népszínmű 3 szakaszban, írta és zenéjét szer­kesztette Egressi Benjamin. Az új jelmezek Pap Jó­zsef főszabó felügyelete alatt készültek. — A szín­ház, néhány páholy hiával, minden helyein telve. Szentpéteri, mint jutalmazott, érdemelt általános tapssal üdvözöltetett. E népszínmű bértartalmáról szólni sem kívánunk. Annyi igaz, hogy a közönség értelmes része méltó indignatióját fejezé ki e szerencsétlen elmeszüle­mény fölött. Az igazgatóságnak ugyan lehetne any­­nyi belátása hogy ily scandalumokat az előadatástól eltiltson, de ha már egészen bízik a drámabíráló vá­lasztmányban ettől több figyelmet tehettünk volna fel, sem hogy az intézetet és némileg az igazgatóságot is ennyire compromittálja. Szerit. -----------HOH----------­ EGY BUKOTT DIÁK KALANDJAI. FRESCOKÉP. híd BERNÁT GÁSPÁR. Folytatás." (') Áléltan érkezve a terembe a hölgy skárlát­­szii bársonykerevetre nyugovék. — Hogy érzed magadat, édes Laurám?.. kedves, jó gyermekem? — szól a koros nő benső részvéttel beteg leányához, márványhomlokáról elsimítva bom­­latag hajfürtéit. — Jobban vagyok, kedves anyácskám, — felel a szép hölgy, gyermeki hő szerelme gyöngéd hang­ján ; — forróságom oszlani kezd , s lázam , úgy lát­szik, megszünend. (1) Lásd PESTI NAPLÓ 250. 251.és 252. számait. GYÜLEKEZETEK Németország helyreállítása végett. Vége. C) „Mindenek előtt Ausztria mondá ki az 1849-ki mart. 4-én kihirdetett alkotmányában az egyességes német állodalom­tóli elszakadását, minden eddigelé a birodalommal egyesült tartomány, egy és ugyan­azon alkotmány és ugyanazon népjog szerint kor­mányzott állodalmat fogna képezni és Németország­gal nemzetközi viszonyba lépni, mely viszony azon­ban csak akkor létezne , ha ezen alkotmányok életbe­léphetnének. — Magyarország ez időszakban még nagyobb részt a fölkeltek birtokában volt. „Ez időben az ausztriai követek a német nemzeti gyűlésben kétes állásban valának, mint a nép kép­viselői, annak jogát Németország irányában föl nem áldozhatták; ehez járult, hogy Poroszország sergeit annyival inkább szaporító, mennyivel jobban átlátta, hogy Ausztriának a német birodalom szövetségébeli kilépése által a porosz dynasztia Németország élére fogna állani, azon polotra, melyet az osztrákok és a déli németek a h­absburgi háznak szántak, és mely­ről ez ép akkor önként lemondott. A birodalom fő­nökének megválasztatása megtörtént, s minthogy emezek számra 248-an nem voksoltak, a többiek 290 szavazattal Fridrik­ Vilmos porosz királyt vá­laszték meg német császárrá, ki ezen választást csak (*. Lásd PESTI NAPLÓ 251-ik számát.

Next