Pesti Napló, 1851. január (2. évfolyam, 245-269. szám)
1851-01-13 / 253. szám
Vidéken: Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . 10 „ — „ „ Egy évre . 18 „ — „ „ 1851. másod évi folyam. 253 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten : Egy hónapral fr. 30 kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy év.e. 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is, megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ , anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Szerkesztési iroda: úri utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számíttatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. Hétfőn, január 13-án. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 pgö kr.jával számittatik. A boigtatási s lop.krnyi külön bélyegdíj, előre lefizetendő EMICH G. könyvkereskedésében. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve —jelen ívnyi alakjában mindennan. délesti órákban Magán viták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő , a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. TARTALOM: Telegráfi tudósítások. Az 1850 év történetei és Irányai- Vj Gyülekezetek a német ügyben-Levelek a birodalmi székvárosból- (Bankigazgatóság leköszönése. Kübeck, és Krausz rendszere. Kölcsön. Őfelsége Drezdában utazása. Lombard-velenczei statútum. Dr. Fischer. Apper.) London (Angol lapok. Új Magyarország Chinában. Georgii tanár. Agg tengerész.) Zemplén (A múlt institutiok. A pataki collegiumban a tót nyelv. Német levelezés. Rosz utak. Újonczozás Rablások. Mérgezés. Kormányzati személyzet rendezése). Hivatalos (Fogyasztási adó.) Vegyes hírek Politikai szemle K . : Francziaország (A miniszteri crisis. A Pouvoir nézete. Uj üzenet. Mólé. Dupin és a k. elnök. Billault. Brumaire 18-tóli félelem. Börzehírek. Nagybritannia (Tartózkodási iroda Ausztria részéről. Egy földalatti rablóbarlang fölfedezése.) Németország (A saatgardi bizottmány óvása. — A badeni ostromállapot meghosszabbítása.— Benedekezred.—Az osztrák sereg Hannovern felé.—A darmstadti kamarák.) Slezvig-Holstein (Az osztrák és porosz biztosok Kielben.) Budapest, január 13-kán- TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Paris , jan. 8.— A miniszterek ellenzik Changarnier elmozdítását. Billault kabinetalkotás miatt az Élyséeben van. Dupin, Montalembert, s összes vezetői a többségnek tanácskoztak Napóleon Lajossal egész délután. Ez utóbbi Changarnier elmozdítását határozottan követeli, s a többség által kijelölendő utódát, sőt Cavaignac-ot is hajlandó kinevezni. A többség vezéreinek felelete ismeretlen. A törvényhozás izgatottságban van. Berlin, jan. 10. — 5%: 106. Bankrészletek: 94% Hamburgi: 88%; lanyha, s alábbszálló. Basel, jan 9. — Basel városa minden politikai foglyot kiutasított a kantonból. Kasszel, jan 8. — A Deut. Ref. szerint a városi tanács nyilatkozatát beadta, mely által magát aláveti a septemberi rendeleteknek; ezzel a bizottmány működése aligha be nem végződött. A tegnap bejött osztrák seregek Mindenbe mentek. Paris, jan 9. — Holnap hozandja a Moniteur az új minisztérium névsorát. Barocke és Fould megtartották volna. Changarnier elbocsáttatása bizonyos. A hegypárt elhatározza, hogy Changarniert nem pártolja. A törvényszék új rendeletet adott ki Mauguin elfogatására , melynek folytán a törvényhozás srgős indítványt tesz , hogy az adósságok miatti elfogatás véghezvitelére hozzájárulása szükségeltetnék. AZ 1850-diki ÉV TÖRTÉNETEI ÉS IRÁNYAI. (■) VI. Olaszország. — Február 20-ka volt 1849- ben, midőn a franczia alkotmányozó gyűlés termei a külföldi hírek következésében szokatlanul élénkekké váltak. LEDRU ROLLIN a szószékre lép. „Polgártársak! — mondá — fontos esemény, mely a történet lapjain állandó nyomot hagyand, került Itáliában elő. Épen most kiáltaték ott ki a köztársaság. A pápa világi hatalma kettétöretett. Ez a szabadság barátainak számára jó hir.“ (■) Lásd PESTI NAPLÓ 246—250. és 253. számait. (Zaj, ellenmondást. A szónok, ily előzmény után, tudakoló a minisztériumtól, hogy a kormány a római köztársaság mellett, vagy ellen, és a pápa világi hatalmának védelmére vagy megszüntetésére, fog-e Olaszországban interveniálni ? „A kormány tagadja — válaszoló külügyminiszter Drouyn de Lhuys — a kormány nem engedheti meg azon állítást, miszerint a római és franczia köztársaság közt solidaritás léteznék. Ezt előrebocsátva, kinyilatkoztatom, hogy a szőnyegre hozott kérdés rendkívül gyöngéd természetű, mert a világi és szellemi hatalom kiengesztelésének szükségét tünteti előtérre. Mióta a földön test és lélek van, eme nagy probléma megoldására folytonos kísérletek létettek. Mi is a megoldást fogjuk őszintén és azon óhajtással keresni, hogy szerencsés eredményeihez juthassunk.“ LEDRU ROLLIN. „Nem kibékíteni, de elválasztani kell a két hatalmat. A ti megoldástok, ha a kiengesztelés útjára megy, a szabadság elkobzásává válik.“ POUJOULAT. „A pápaság létezése épen az összeegyeztetéstől függ. Az egész katholikus világ részt veend e fáradságban. Az interventió nemcsak a katholikus, de az egész egyetemes keresztény Európa közjoga.“ PROUDHON. „A szabadság elsőbb a vallás érdekeinél.“ ODILON-BARROT. „Ha a kormány a pápaság mellett lépend a római demagógia ellen föl, nem annyira azért fogna történni, hogy a Szentatyát megsérthetlen jogaiba visszahelyezze, mintsem azért, hogy a római népnek, egy kegyes és atyai kormány alatt, észszerű és rendezett alkotmányos szabadságot szerezzen. A kormány e kiegyenlítést a pápaság és a nép jogai közt úgy akarja, mint azt, az 1830-as charta által, a monarchia és alkotmányosság közt, létesíteni kívántak.“ A miniszterelnök véleménye a többségé is vola. A franczia seregek ostrommal bevették Romát, elhajtották Mazzinit és a demagógokat, s midőn a rend az utczákon helyreállott, várták, hogy ő Szentsége Gaetából, hová menekült, hazaérkezvén, Odilon-Barrot úr chartáját megkészítse, s magát egészen a franczia köztársaság uralma alá helyezze. Így természetesen a francziák tartósb befolyást szerzenhettek vala Olaszország ügyeire, mint I-s. Ferencz és VIII-dik Károly korától fogva Napóleonig, valaha történt. A terv okos volt, ha kivihetlen nem lett volna. De IX dikius a februári forradalom előtt tett már elég előkísérletet a pápai hatalomnak az alkotmányos intézményekkeli összeegyeztetése körül, azonban e feladatot megoldhatónak nem találta. Kevés remény lehetett tehát, hogy ő Szentsége, a köztársasági elnöknek, Oudinol tábornok és Odilon Barrotnak kedvéért , újra elszánandja magát oly kísérletek ismétlésére, melyeknek tulajdonítá az olasz lázadásokat, s melyek, mint az elfogulatlan vizsgálók beláthatják, a theocraticus uralkodási rendszerrel soha össze nem férhetnek. Az idő csakhamar igazolta a kétkedőket, kik a Barros-minisztérium optimismusán mosolyogtak. A kormány, mely ő Szentsége megérkezéséig igazgatott, a szélső reactio embereiből alakult, és szigorú szabályaival a kedélyek elidegenítésére hihetetlen gyorsasággal hatott. Később szelídebb eszközök is vetettek igénybe és mérsékeltebb eszmék szerint szövetett tovább a kormányzás fonala, de a franczia őrsereg és az elyséei diplomatia IX-diklus hajlamát oly kevéssé nyerhette meg, hogy az székhelyére visszatérni hoszasan vonakodék; s midőn az örök városba fényes bemenetét tartó, az egész ünnepély és az azt megelőzött értekezletek által, Francziaország inkább látszott megaláztatva, mint kielégítve. Természetesen az alkotmányról többé komoly szó sem fordult elő, és a Vatikán nem engedte a júliusi minta-királyság szerint szabdaltatni uralkodási jogait. Általában a Franczia kabinet 1850-ben majd minden hatását Olaszország ügyeire elvesztette, s a köztársaság elnökének a nemzeti gyűlést megnyitó üzenete , midőn dicsekedve hozta föl a római expeditiót: e kérdés felfogásában inkább a többség csöndes vérmérsékére, mint itélőtehetségére számított. Mert oly fontos eredményből , minőnek a pápai hatalom restauratiója tekinthető, soha kevesebb hasznot és befolyást nem vont egy diplomatia is, mint a Napóleon Lajosé. Egészen más szerepet vitt Olaszországban a bécsi kormány. Ausztriának, hogy a középidős babonás kifejezést használjam, külön szerencsecsillaga van, mely minden homály után nagyobb ragyogással tűn elő. Ausztria , midőn elhagyva volt, emelkedők, midőn szerencsétlennek tűnt fel, ment nagy korszakok elibe. A történet a legregényesebb és csodálatos módon tesz tanúságot a birodalom ily rendkívüli sorsáról. Semmi kétség, hogy a harminczéves háború előnapjától kezdve, Napóleon dicsőségének tetőpontjáig, midőn maga Bécs is idegen kézbe jutott, soha a birodalom oly veszélybe nem sodortatok , mint a februári forradalom után. S ha nem is a leghalálosabb, de a legfájóbb csapás Ausztriát Olaszországból érte. Azonban Radetzky erélye által épen az utolsó perezekben minden más fordulatot von. Még 1848 közepén Lombardia nagy részéthajlandó lett volna Ausztria Caro-14/cerzonak birtokába bocsátani, de már 1850 kezdete előtt Szardínia hatalma kétszer van megtörve, a fegyverszünet és béke kemény föltételei alatt. Fekete-sárga zászlók védik felső s közép Olaszországban az állami rendet s a kormányzás érdekeit. A bécsi kabinet erkölcsi befolyása alatt állnak Tirol határhavasaitól kezdve, a legallokig az események, és a Vatikán, mely három évvel előbb komoly és feddő arczcal tekintett Bécs felé, most a remény derült kifejezésével onnan várja világi hatalmának megtömörítését. S 1851-ben, olvasva a párisi alkotmányozó gyűlésnek 1849-ben febr. 20-kan tartott tanácskozmányait, lehetlen az embernek, ha csakugyan Odilon-Barrot-ék is státus-férfiak voltak, az öreg Oxenstiernával föl nem kiáltani: „Quam parva sapientia regitur mundus" A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. HETI SZEMLE A NEMZETI SZÍNHÁZRÓL. Jan. 5. SZÖKÖTT KATONA, eredeti színmű népdalokkal és tánczcal 3 szakaszban , irta Szigligeti, zenéjét szerkesztő Szerdahelyi, a játékot megelőző magyar nyitányt szerzette Ellenbogen Adolf. Jan. 6. FARSANGI ISKOLA, eredeti vígjáték dallal és tánczczal 4 szakaszban, irta Valot Imre, zenéjét szerkesztő Egressy Béni. Jan. 7. A zeneszerző jutalomjátékául: VANDA, eredeti opera 4 flv., irta Bakody Tivadar, zenéjét szerzette Doppler Ferencz. Jan. 8. AZ ELÁTKOZOTT HERCZEG, vígjáték 3 flv., irta Plötz, ford. S. F. Jan. 9. KÉT FOSCARI , opera 3 flv., irta Piave, ford. Egressi Béni, zenéjét szerzette Verdi. Jan. 10. TARTUFFE, vígjáték 5 flv., irta Moliére, ford. Fekete Soma. (A színlapon ugyan igy olvastuk : „Moliére kiadása szerint fordította F. S.,“ amiből az következnék, hogy Moliére — a fordító véleménye szerint — „Tartuffe“nek csak kiadója volt, szerzője pedig más valamely ismeretlen költő, kit ezen „kiadó“ nem is tartott érdemesnek a megnevezésre. Az ily tévedés megjárja annak, a kinek benne kedve telik; de mi azt hisszük, hogy eredeti legyen az akár a fordítótól, akár valamely leírótól, a színlapon azt utánmondani annál nagyobb hiba, mert valamint azt tudjuk, hogy „író“ és „kiadó“ közt lényeges különbség van, úgy tudjuk azt is, hogy Moliére ,,Tartuffe“nek nem kiadója, hanem írója volt. Meglehet azonban e fogás által a színlap arra akart bennünket elmésen figyelmeztetni, miszerint velős és nagybecsű művek írói ollykor nem kapnak kiadóra, hacsak az író e szerepet is magára nem vállalja. Mi az előadást illeti, az szorgalommal történt. Tartuffcot Fáncsi játszotta, sok helyen diséretesen ugyan, de kissé nagy túlzással játékban és öltözetben, s egyáltalában azon avult módon, mely bennünket azon időszakra emlékeztetett, midőn a Moor Ferenczek torzalakjai nagy diadallal jártak színpadról színpadra. Ez avult modor, mely leginkább abban áll, hogy a színész a személyesített cselszövő embernek lelki tulajdonságait megfelelő visszataszító testi tulajdonságokkal képviselteti, milyenek: az idomtalan borzas veres haj , rezes bibircses és foltos arcz, torzított tekintet, görnyedező csúszómászó járás, erőtetett vaskos taglejtés, lehetőleg elidomtalanított hangvitel és beszédmód, ezen avult modor, mely hiísz harmincz év előtt megjárta, annál kevesbbé van most helyén, mert a Tartuffeék az életben sem ilykér jelennek meg, színésznek pedig, valamint színköltőnek és ítésznek, soha sem szabad felednie, hogy a színpad az élet tükre. A mai világi Tartuffeék (kikkel egyébiránt már nem a vallási, hanem politikai s társalmi téren találkozunk) gyönyörű sima képű, fürtözött hajú, mézes beszédű s szeretetreméltó emberek, kiket a többi emberektől annál kevesbbé lehet külsőleg megkülönböztetni, mert hízelgő s előzékeny bánásmódjuk által magukhoz kötelezik az embereket , mielőtt ezeknek őket vizsgálatra venni idejük maradna. Moliére „Tartuffe“jében, különösen Dorine beszédeiben, megvannak ugyan némi útmutatások, melyek ezen képmutatót rút és arczban megbélyegzett embernek állítják. De itt kettő a megjegyzendő: 1) nem mindent kell a szó szoros értelmében venni a színésznek, mit ezen csintalan nyelvű fürge kis komorna beszél, mert ő korlátlan haragjában néha túl is hajt a határon, főleg ahol gúnyolódni kell; 2) ha szem előtt tartjuk azt, hogy a maihoz hasonló remekművek különben is kevés tetszésben részesülnek mai nap, (következésében azon elavult szerkezetmódnak, melyben a más ,színpadi idomokhoz szokott közönség előtt megjelennek), akkor a színész, rendezőség, vagy akárki, kinek effélékre felügyelni kellne, bátran szabadságot vehet magának, némi változtatásokat vinni véghez a darabon, melyek anélkül, hogy azt lényegében megrontanák, közelebb hozzák a mai korhoz. Hisszük, hogy egy Tartuffe, azon módon színpadra hozva, miként azt fönőbb érintettük, sokkal hathatósabban megilletné a mai közönséget. Jan. 11. Szentpéteri javára először: KÉT SOBRI, eredeti népszínmű 3 szakaszban, írta és zenéjét szerkesztette Egressi Benjamin. Az új jelmezek Pap József főszabó felügyelete alatt készültek. — A színház, néhány páholy hiával, minden helyein telve. Szentpéteri, mint jutalmazott, érdemelt általános tapssal üdvözöltetett. E népszínmű bértartalmáról szólni sem kívánunk. Annyi igaz, hogy a közönség értelmes része méltó indignatióját fejezé ki e szerencsétlen elmeszülemény fölött. Az igazgatóságnak ugyan lehetne anynyi belátása hogy ily scandalumokat az előadatástól eltiltson, de ha már egészen bízik a drámabíráló választmányban ettől több figyelmet tehettünk volna fel, sem hogy az intézetet és némileg az igazgatóságot is ennyire compromittálja. Szerit. -----------HOH---------- EGY BUKOTT DIÁK KALANDJAI. FRESCOKÉP. híd BERNÁT GÁSPÁR. Folytatás." (') Áléltan érkezve a terembe a hölgy skárlátszii bársonykerevetre nyugovék. — Hogy érzed magadat, édes Laurám?.. kedves, jó gyermekem? — szól a koros nő benső részvéttel beteg leányához, márványhomlokáról elsimítva bomlatag hajfürtéit. — Jobban vagyok, kedves anyácskám, — felel a szép hölgy, gyermeki hő szerelme gyöngéd hangján ; — forróságom oszlani kezd , s lázam , úgy látszik, megszünend. (1) Lásd PESTI NAPLÓ 250. 251.és 252. számait. GYÜLEKEZETEK Németország helyreállítása végett. Vége. C) „Mindenek előtt Ausztria mondá ki az 1849-ki mart. 4-én kihirdetett alkotmányában az egyességes német állodalomtóli elszakadását, minden eddigelé a birodalommal egyesült tartomány, egy és ugyanazon alkotmány és ugyanazon népjog szerint kormányzott állodalmat fogna képezni és Németországgal nemzetközi viszonyba lépni, mely viszony azonban csak akkor létezne , ha ezen alkotmányok életbeléphetnének. — Magyarország ez időszakban még nagyobb részt a fölkeltek birtokában volt. „Ez időben az ausztriai követek a német nemzeti gyűlésben kétes állásban valának, mint a nép képviselői, annak jogát Németország irányában föl nem áldozhatták; ehez járult, hogy Poroszország sergeit annyival inkább szaporító, mennyivel jobban átlátta, hogy Ausztriának a német birodalom szövetségébeli kilépése által a porosz dynasztia Németország élére fogna állani, azon polotra, melyet az osztrákok és a déli németek a habsburgi háznak szántak, és melyről ez ép akkor önként lemondott. A birodalom főnökének megválasztatása megtörtént, s minthogy emezek számra 248-an nem voksoltak, a többiek 290 szavazattal Fridrik Vilmos porosz királyt választék meg német császárrá, ki ezen választást csak (*. Lásd PESTI NAPLÓ 251-ik számát.