Pesti Napló, 1851. február (2. évfolyam, 270-293. szám)
1851-02-26 / 291. szám
nők a Hölgyfutár szerint színházunkat alkalmasint elhagyandják. Helyök azonban rögtön pótolva lesz. — + A pozsonyi városi tanács már régebben tagadó választ adott a pozsonyi izraelita közönség egyik előjárójának azon folyamodványára, melyben ez a pozsonyi polgárok sorábai fölvétetését kérte. Az ügy a kerületi főispáni hatóság elé került, s ez kérdést intézett a tanácshoz , vájjon a szóban forgó megtagadás az elvre vagy csak a folyamodó személyére vonatkozik-e , s miután a tanács tagadólag felelt, a főispán a mart. 4-diki patens értelmében megadá az illető izraelitának a pozsonyi polgárjogot. E megadás az alkotmányban is kimondott egyenjogúság elvében talál alapot. Történhető, hogy a tanács önállósága érzetében felsőbb helyre fogja vinni az ügyet, azonban , mint mondják , nehezen remélhető, hogy a főispán alapos határozatát ott megváltoztassák. —s Aradon nemrég egy jótékonyczélű tánczvrgalom tartatott, melynek még a vidékről is igen számos látogatói voltak. Temesvárról, Szegedről s más helyekről érkeztek adakozások. Az aradi magasabb rangú lakosok, mint mondják, inkább csak pénzbeli adakozásuk, mint személyes jelenlétek által járultak a nemes czél előmozdításához. Annyival több hely jutott a nagy számmal (mintegy 1300) összegyűlt idegeneknek. Az összes bevétel körülbelül 4.000 pontot tett. Ily összeg aztán, jótékony czélra megérdemli, hogy érette fáradozzunk ! — -j Augusz pest két. főispán úr, telegrafi úton érkezett fölhívás következtében tegnap reggel Bécsie utazott. Vannak, kik ez utat a definitiv szervezet mielőbbi életbe léptetésével hozzák kapcsolatba. — j Körmöczbányáról újólag 10,000 p.ft. vert húszast s 45,058 márka veretlen aranyat és ezüstöt szállítottak az északi vaspályán a bécsi pénzverő hivatalhoz. —s Pozsonyban nemrég, egy nyugalmazott ezredes , golyó által vetett véget életének. Halála után 14,000 pontot találtak nála tiszta ezüst húszasokban. Vagyona örökösévé, egy a forradalomban elesett tábornok leányát nevező. A pesti első takarékpénztár hivatalos kimutatása szerint, ez intézet 2,362,642 ft 53 p. kr. alaptőke fölött rendelkezhetik, s mintegy 159,145 ft. 16 p. kr. megtakarított összeggel bir. E kimutatás nem alapszik nagyításon, vagy tévedésen , mivel ez a részvényesekből kinevezett külön bizottmány által megvizsgáltatván, teljesen hibanélkülinek találtatott. M Marmarosból írják, hogy hivatalos tudósítás szerint, nem sokára tanúi lesznek ott a honfiak egy ünnepélynek. A Marmaros megyében 1840 évben a dynastia iránt legtöbb hűséget tanúsított egyének között, az ő Felsége által ajándékozott érdemkeresztek fognak kiosztatni. Az érdemesítettek mind Borsán és Budfalván lakó oláh nemesek, s egy hivatalából régebben elmozdított harinczados. —s Tata vidékéről három nevezetes tánczvigalomról tudósitnak ; mindhármat részvényes társulat rendezé. Egyik Komáromban tartatott jótékony czélra; főrendezője Simunich tábornok volt. A második bál Esztergomban 8 pontos részvényeken alakult. A harmadik tánczvigalom Kis-Béren tartatott f. hó 17-én, melyben a nemzetiség mind színekben , mind társalgásban lehető legerősben volt képviselve. E mulatság dísze volt az egész környéknek. A tánctrendben több ízben fordult elő az annyira kedvelt csárdás. E szerint látható, hogy a farsangot vidéken sem töltik egészen komoly busollgással! — ■•A pécsmegyei kath. mesterek s éneklők nyugdíjintézetének pénzállapota a múlt évi kimutatás szerint következő : adakozások által bejött 53 fr. a tagok dijául 1,575 ft 22 kr.; kamatokban 361 ft 12 kr.; múlt évi pénztármaradék 159 ft 7 kr. s igy összesen 2148 ft 41 kr. A kiadás tesz összesen: 2,081 ft 24 krt. A fölösleg tehát 67 ft 17 kr. Az intézet régi tőkéi 6,180 ft, új tőkékben 2,040 ft. ■— ■■ Mult hó végével II.Szebenben több fogoly tetetett szabad lábra. Mindazáltal még sokan maradtak fogságukban , kik naponkint szabadságot, kegyelmet remélve szívják a börtön egésségtelen levelezőjét. Ez utóbbiak közt van gr. H ... is, ki másfél év óta ül fogságban s fél év óta elitélve. (1) Új- Uj-Pesten a mindinkább szaporodó lakosság igényeinek s a naponkint növekedő forgalom követelésének eleget teendő, legújabban egy nagyszerű vendéglő épül. E kis körülmény is mutatja, mennyire be tudjuk mi telepítni saját erőnkből is az oly helyeket, melyeken a különböző életmód inkább inkább biztosítható ! I — * A kecskemétiek, bármint akarják is őket tánczoltatni némelyek, e farsangon még jótékony czélra sem akarnak tánczolni, mit a következő, hozzánk küldött sorok is tanúsítnak : „Tisztelt szerkesztőség ! A Pesti Napló 281-dik száma szerint: „egy jótékony czélra rendezett tánczvigalom csakugyan megtartatott Kecskeméten, ezelőtt néhány nappal.“ — Ha a néhány nap alatt néhány év értetik: a közlés ellen semmi kifogásunk, de így azt vagyunk kénytelenek vallani, hogy tudtunk, akaratunk ellen tánczoltatnak bennünket. E figyelmeztetést azért is kötelességünk tenni, hogy az említett jótékony czélra netalán bejött összeget senki se keresse rajtunk, kik — mióta prímás czigányunk keze kitört, a többiek pedig a magyart elhúzzák vonják ugyan , de meg is gyomrozzák, — egy becsületes bált tartani képesek nem vagyunk— Szomorú körülmények lesz ezek, kivált farsangon ! Na de vigasztalják magokat a derék kecskemétiek , hogy nemsokára vége lesz a farsangnak, s aztán nem fogják őket az ujdonságírók sem tánczoltatni. Az itt szóba forgó jótékonyczélu tánczvigalom Czegléden tartatott. — 1 A pestbudai hangászegyleti zenede részéről f. évi martius 2-kán reggeli 10 órakor a redoute-épület POLITIKAI SZEMLE, Pest, febr. 26. (!) A nagyobb fontosságú napi kérdésekben — mint a Helvétiábani interventio, Ausztriának a német szövetségbe összes tartományaival leendő belépése — a mai posta bizonyos változásokat nem hoz. A hírlapok gyanításokkal vannak telve, s kétkednek a franczia kormány őszinteségében. E lapok 1. londoni levelezője már egyszer érintő , miszerint most Európában sok oly dolgok történnek, melyeknek ezelőtt nem lehetett volna megtörténniök , s az európai béke föntartására oly intézkedéseket tesznek, melyek nemzetek érdekeit stb. semmisítik meg. A tiltakozások papíron megtörténnek, eredményükről azonban nem sokat látszanak aggódni a tiltakozó kormányok. A Helvétiábani interventiót illetőleg, a L'Ordrenak berlini levelezője következő érdekes fölvilágosítást közöl : „Szemem előtt volt azon levél, melyet Frigyes Vilmos király sajátkezüleg irt, melyben ezeket mondja : „Megújítom neuchdteli hű alattvalóimra nézve szilárd elhatározásomat, hogy őket cserben nem hagyom, s mihelyt a körülmények engedik, tekintélyemet visszaállítom , melyet én nem másra, csak a herczegség javára használtam.“ Ezen levelező úgy hiszi, hogy Francziaország diplomatiai úton , vagy fegyverrel , nem fogja ellenezni I Vencéfenek Poroszország általi viszszafoglalását, s egyszersmind meggyőződve van a felől, miszerint Francziaország Ausztriának a német szövetségbe összes tartományaivali belépését sem fogja akadályozni. A L'Ordre levelezője véleményével épen ellenkezőt állít a Bulletin de Paris. A franczia kormány, e lap szerint, egyetért az angol kormánynyal, hogy Ausztriát ezen törekvéseiben megakadályozzák, s a Bécsben levő angol és franczia követek már ily szellemű utasítást kaptak volna is. Francziaország kormánya — következőleg diplomatiai tiltakozása — felől ily hírek keringvén : londoni levelezőnknek e tárgyra vonatkozólag néhány héttel tett jövendölése aligha be nem teljesedik. Mi Angliát illeti: az angol sajtó hevesen kel ki ugyan Ausztriának belépési intézkedése ellen, azonban érdekei kényszerítni fogják-e, hogy tiltakozásának érvényt szerezzen ? A Globe , a drezdai értekezletekre vonatkozólag, megjegyzi, miszerint azok a német nép kívánatait ki nem elégítették, s hogy Ausztria vakmerő tervei által az absolutismus mérlegébe roppant súly veztetnék, s nevezetesen, ha Lombard Velenczét is bevinné, ezáltal Piemontot szeretné izolálni. A helvét ügyben az ottani sajtó is kezd már szólani. A conservativ lapok nem hiszik, hogy Poroszország merészkednék ügyekbe avatkozni, bár Capestgue úr a minap az Assamblée nationaleban ugyan reájuk ijesztett. A radikál sajtó tréfának veszi, s emlékezetbe hozza a helvét követeknek , a harminczéves háború alkalmával. Maximilian császár azon mondására, hogy egy tollvonással elvetendi őket, adott feleletét: „Uram császár, apáink a láncsáktól meg nem ijedtek, s fljai sem fognak a tolltól megrettenni.“ — Csakhogy komoly arczot öltvén a dolog, nem csupán „tollal“ fogna Helvetia ügye végeztetni! A drezdai értekezletről érdekes híreinket ezekben öszpontosíthatjuk. A porosz kormánynak egy nyilatkozata által Drezdában a dolgok oly fordulatot vettek, miszerint a békés kiegyezésre kevés remény mutatkozik. A febr. 29-én tartott plénumban eldöntő eseményeknek kellett történni. Német lapokban azon hir terjeng, miszerint hg. Schwarzenberg a drezdai congresszus elibe terjesztette volna a német császárság helyreállítását. — Ezt előbb a National Zeitung közli, azonban a baszszeli újság is. — Hassenpflug úr lapja — „Der deutsche Kaiser“ czímű vezérczikkében tárgyalja e kérdést, s e lap szerint az 1848-ik év eléggé megmutatta, miszerint e méltóságot, a rend érdekében, helyre kell állítani. „Választásra — folytatja e lap — ott már nem kerülhet a dolog, hol annak természete választott; az osztrák monarchia uralkodóját illeti a hivatás Németországban.“ Olaszország. (!) A szárd követi kamara febr. 12-én ünnepelt. D'Azeglio miniszterelnök megmutatá, miszerint a szép Italia földéről még nem halt ki az alkotmányos élet s a hajdani latin ékesszólás művészete, s hogy Piemont népe amazt méltán érdemli meg. Íme azon nevezetes beszéd, mely helyet foglalhat az európai parlamenti évkönyvekben, mint első mutatvány egy alkotmányos nép új parlamenti életéből: „Uraim, az igazság- és becsületességen alapult politika mindig a legjobb volt, s még sokáig a leghasznosabb fog lenni. Sokat beszéltek az utóbbi időben arról, mit állambölcsességnek neveznek. Részemről azt hiszem, az erkölcsnek nincs két különböző törvénykönyve, melyek közöl egyik a kormányt, másik a kormányzottakat illetné. (Derék, balról. És én nem gondolom, hogy az állami bölcsességnek lehetne vagy szükséges volna fölmentve lenni a közerkölcs követésétől. (Tetszés.)) „A tetszés szerinti, a nem becsületes politikának meg volt a maga ideje; akkoron volt csak életben, midőn a közügyeket egy király, néhány miniszter, s gyakran egy kegyencz, vagy egy ágyas vezette. Hanem , azon korszakban az időszaki sajtó gyenge, a közlekedés ritka, a közvélemény testnélküli volt. Ma, az időszaki sajtó és a közlekedhetés megsokasodása mellett, a titok lehetlen, és vele a nemtelen politika halt ki. Ma, ha a közvéleményt érintem, ez tüstént Edinburgtól Moszkváig a villám-, vagy, ha önöknek tetszik, a villanytelegráf gyorsaságával válaszol. „Nem tagadhatom, hogy borzasztó és homályos feladat nem volna a társadalom jövő sorsának megfejtése , (Halljuk !) és nem hiszem , hogy alkalmasabb volnék, mint mások , azt megfejteni; azonban úgy vélekedem, telkemből s meggyőződésemből állítom , miszerint a társadalom nem talál nyugtát, hanem ha becsületes kormány alatt, bárminő legyen is az ; (derék) sőt, szerintem, egy közvetlen hasznot, becsületes és tiszta jó hírnévvel összecsatolt sokkal nagyobb hasznok elérhetésére föl kell áldozni; s én ezt mondom, a gúny és kritika daczára, melyek e tant idilli politika-, és pásztori ártatlanságnak nevezik. (Nem! nem!) „Mind kül-, mind belpolitikánkban ez volt uralkodó nézetünk. Emlékezhetnek önök, miszerint minisztériumba léptünkkor a haza az akkori szerencsétlenség következtében megingatva , jövőjében bizonytalan, a pártok által izgatva volt, minden iránt bizalmatlansággal viseltetve, máskép nem volt helyreállítható, mint bizalom és egyetértés által. A minisztérium az elsőt megérdemelni, a másodikra a kedélyeket vezetni igyekezett. Ha ezen czélt elérni lehet, legelőbb az Istennek, utána a király nemeslelkűségének, a parlament eszélyességének, az egész nemzet erényeinek lehet tulajdonítni, mivel Piemont régi földe a becsületességnek és fedhetlenségnek, és ezen erények az államokat mindig megvédelmezik. (Tetszés.) Üssék föl önök a történet könyvét, s meg fogják látni, miszerint az államok ereje és tartóssága egyenes viszonyban áll erkölcsiségökkel. Egy erkölcstelen egyén élhet, egy megromlott nép elvesz. Miután a bizalom és egység helyreállott, kötelessége vola a kormánynak minden lehető és az alkotmány betűje, és szellemének megfelelő javításokat életbe léptetni. „Az igazság és részrehajlatlanság kalauzoltak e nehéz vállalatunkban. A minisztérium, mennyiben tőle kitelhetett, azon igyekezett, hogy a népnek jó példát adjon, mivel a népnek kormányától kell a jó példát várnia. Igen, a társadalmi rendetlenségek nem szülnek egyebet, mint törvénytelenségeket, jogtalanságokat és becstelen tetteket. Egy kormánynak, nem az anyagi erőre , mivel azzal bír, hanem hogy a rendetlenségeken győzedelmeskedhessék, erkölcsi erőre vágyva, szükség, mindenek előtt és mindenkor arra gondolnia , hogy jó példát adjon az általa kormányzottaknak. Külügyi politikánk hasonlólag a társadalmi és politikai rend ezen két nagy oszlopain feküdt : az igazságon és lojalitáson. Első az igazság, tudniillik a nemzet függetlensége, becsülete és méltósága. „Európa, mely irántunk előítélettel viseltetett (miért ezt titkolni!) azon útról, melyet követtünk, látta, miszerint mi nem vagyunk féktelen nép, sőt inkább egy oly nép vagyunk , mely szabadon és függetlenül akar és tud élni. (Tetszés). Most is tudják, miszerint, ha mi nem kívánjuk a másét, elhatározottak vagyunk inkább elveszni, mint a miénkből engedni. (Tetszés). A mi becsületes diplomatiánk viszszasugárzása ezen tiszta és igazán nemzeti politikának. Lord Chesterfield, a múlt század közepén, ezt mondta, egy, fijához intézett, levelében: „Midőn egy városba érsz, keresd föl a piemonti diplomatákat, ezek mindig a legérdemesebb emberek.“ Mi lord Chesterfieldnek ezen hízelgő véleményét igazolni akarjuk, és diplomátiánknak becsület- és lojalitásbeli hagyományait föntartani igyekszünk. (Helyeslés). Még egy szót, uraim! vannak emberek, kik vádolják a minisztériumot, hogy keveset, vagy mit sem tett. Én erre azt felelem, hogy erőnk és értelmiségünk határai közt, mindazt, mi tőlünk függött , hazánk javára megtettük. „Végül, itt helyén van megemlíteni, mit mondott egyvalaki, midőn barátjával, a Robespierre rémkormánya után találkozott. Az egész világ tudja, hogy ekkor sokan elrejtőzve éltek. Ezen kormány megszűntével két ember találkozván, egyik kérdezte a másiktól: Mit tettél ez idő alatt ? — Éltem! felelt a másik, ez is volt valami! (Nevelés). Mi is ezt mondhatjuk : Éltünk! És, ha tetszik az Úristennek, még élni fogunk szabadon, függetlenül, becsületesen ! (Általános helyeslés.) Beszéde második részében . Azeglio a küldiplomatiai képviselet kérdésére térvén, a többek közt ezeket mondja: „A kisebb államokra nézve sokkal szükségesebb, mint a nagyobbakra nézve, hogy kitűnő diplomatákkal bírjanak, értetődvén, hogy a nagy államok képviselői már eléggé ajánlva vannak azon nemzet fontossága által, melyet képviselnek, midőn a többieknek személyes érdemeikkel kell befolyást szerezniük. Van még egy más lényeges föltétel is, tudniillik bizonyos külső méltóság, s ez az, mit az európai társadalom jelenlegi állásánál fogva tekintetbe kell venni, mert mi bizonynyal nem akarunk korunk spártái férfiaivá válni, ezen korban, midőn a pénzeszközök oly nagy befolyást gyakorolnak, hogy embereket lehet velők vásárolni. „Helyesen papolják a gazdálkodást, azonban meg kell győződni, miszerint vannak takarékosságok, melyek hasznosak, s vannak, melyek nem azok; egyszersmind meg kell győződni, miszerint vannak országok, melyeknek politikai és anyagi körülményei aránylag sokkal nagyobb kiadásokat igénylenek. Ilyen Piemont, melynek azonkívül, hogy földterületi fontosságával arányban nem álló katonaságot kell tartania, még jelentékeny diplomatia által is kell magát képviseltetni. Ha önöknek példát akarnék fölhozni, előidézhetném Belgium példáját, mely csak most kevesítette meg azon kiadásokat, melyeket függetlensége első éveiben szükségeseknek vélt. Ha az ember gazdálkodni akar , le kell mondania azon fontosságról, melylyel már bír, vagy melyet megszerezni akar. „Visszatérve a diplomatiára, megfontolandó az is, uraim, miszerint nem változtathatván tetszésünk szerint a megkívántató diplomatiai állomásokat, melyekkel Európa fővárosaiban kikerülhetlen költségek vannak összekötve, a követségek tetemes leszállításának eredménye lenne a diplomatiai pályától azoknak elzására, kik a szerencse javadalmaival nincsenek megáldva, és én nem hiszem, hogy ez lenne a kamara törekvése.“l Nagybritannia, London, febr. 18. — A tegnap tartott felsőházi ülés érdeknélküli volt. Enniskillen, Erne, lord Stanley, Marquis Lansdowne, Randon kérvényeket tesznek a ház asztalára a papal aggression ellen, és ezentúl lord Stanley a zsidóknak parliamentbe bocsátása ellen. Alsóházi ülés febr. 17. — A ház bizottmánynyá alakult, hogy Charles Wood kincstári kanczellárnak pénzügyi előterjesztését meghallgassa. Erre vonatkozólag érintők közelebb, hogy a kormány a tekintélyes Hume-Cobden párt támogatására, ami reá nézve a dolgok jelen állása szerint csak nem létkérdés — csak azon esetben számolhat, ha a kiadásokat észrevehetőleg bebb szállitandja. — Wood bevezetéskép megjegyzi, hogy az 1851. jan. 5-vel lefolyt év bevétel-kiadási mérlege meglehetős mértékét nyújtja a jövő évi budgetnek. — A bevételek ápril 5-ig, mint az angol pénzügyi év végnapjáig 52.656.000 font sterlingre rúgnak; az indirekt adó nem kevesebbel, mint 688.000 font sterlinggel haladta meg a reménységbeli összeget. — A kiadás 611.000 font sterlinggel kevesebb, mint múlt évben. — A jövedelem a kiadást 2.521.000 font sterlinggel haladja meg. A jövő évi budget következőleg áll. Jövedelem: Vámokból 20,400,000 font; indirekt adókból 14,000,000; bélyegadóból 6,310,000 f.; egyéb adónemekből, ide értve a jövedelmi adót is, 52.140.000 f. kiadás : államadósságok kamatja 30.692.000 font; szárazföldi haderő 6,593,945 f; tengeri erő 6,537,055 f. — Remélhető maradvány leen, csak 1,892,000 f. kiszámítja a kincstári kanczellár, hogy ha a jövedelmi- s bélyeg-adó Izlandra nézve, mint némelyek kívánják megszüntetnék, úgy nemcsak maradvány nem lenne, hanem miután e két jövedelmi ág 5,500,000 font sterlinget hoz, a hiány 3,610,000 font sterlinget tenne. Miután Wood jobbra a protectionisták, balra a cobden-párt ellen néhány csapást intézett, azon nagy kérdésre tért át, mit fog kezdeni két milliónyi maradványával. Első helyre az állam hitelezőit állítja, s a törlesztési alap szaporítását kívánja; azután a kávés építési fa beviteli vámjának leszállítását óhajtja, s ezentúl az őrültekről szeretne kiterjedtebb módon gondoskodni. A vita péntekre halasztatott, mégis némelyek nem tartóztathatók magukat észrevételeik kijelentésétől. Hume egyáltalán fogva ki nem elégítőnek mondja a jelentést, és szemrehányást tesz a kormánynak, hogy oly kevés gondot fordított a kiadások kevesbítésére, különösen, hogy a gyarmatok igazgatása által igényelt roppant kiadások leszállítására előlépéseket nem ten. Duncan lord a javaslatba hozott házadóról hallani sem akar. Williams úgy látja, hogy külfelől jövő kényszerítés nélkül a kormány nem fogja megtanulni a takarékosságot. Szeretné tudni annak okát, hogy az évi kiadás 1845. év óta, miért emelkedett 2,000,000 fonttal. Stanley kívánja, hogy rendszabályok hozassanak a a munkásosztály anyagi s szellemi állapotának javítására. Hall Bent jelenti, hogy ő minden erejével küzdeni fog a házadó ellen, és szeretné tudni, várjon ezen új adónem Izlandra is szándékoltatik-e kiterjesztetni? Alcock az árpaadó eltörlését kívánva előadja, hogy az angol terület kilenczedrésze árpával szokott bevettetni, s minden névőtől 5 font sterlingnyi adó fizettetik. Solliffe vádolja a kormányt, hogy a haszonbérlők terhének könnyítéséről nem gondoskodik. Charles Wood a Dudley lord által is ismételt kérdésre felel, s kijelenti, hogy a házadó Izlandra nem terjesztetik ki, míg más részről a szerencsétlen őrültek sorsáróli gondoskodást Izlandra is kell érteni, továbbá, hogy a házadó egyedül lakóházaktól fog fizettetni, gyáraktól, raktáraktól nem. A vita ezután társalgásba ment át, de a fenebbiekből látható, hogy a kormány előterjesztése nem nagy tetszéssel fogadtatott, és minden szóló egy-egy követ hajított a kanczellárra, ki egyetlen védőre sem talált.Londonban mindenki a szerencsétlen kanczellárról beszélt. — Az Observer egy rendkívüli úton érkezett tudósítást közöl Singaporeból január 6-tól John Franklin vállalatára vonatkozólag. Azon helyzetben vagyok, hogy Sir J. Franklin vállalatáról újabb tudósítást közölhetek önnel, mint melyeket az admiralitás nyújtott. A tengerészeti hajók egyike Herald, a földsarki tartományokból fontos tudósításokkal érkezett ide. Az orosz nyersbőr-társaság szélső állomásánál tudta meg a Herald bennszülöttektől, hogy mintegy 3—400 fejér azon vidéken letelepedett, és élelmiszerekkel az oroszok által láttattak el, miben azonban ezeket a bennszülöttek mindenkép akadályozták. Az eskimók megerősítik ezen előadást, és hozzá teszik még, mikép a benszülöttek és fejérek közötti ellenségeskedés ütött ki, s az utóbbiak ez által végkép elpusztultak. Francziaország. (!) Páris, febr. 19. — A lapok szinezetkülönbség nélkül, kisebb nagyobb mértékben, hozzákezdenek a német viszonyok bonczolgatásához. A Journal des Débats 18-kai számában ismét egy hosszabb (') Sajnáljuk, hogy azon a.szebeni levelet, melyből e jegyzetet kivettük, nem közölhetjük egész terjedelmében; azonban kérjük a t. közlőt, közölhetőbb tudósításai gyakrabb ismétlésére. Szerk. bens zenedében a számadások előterjesztése, és az igazgató választmány választása végett, közgyűlés tartatik, melyre a t. ez. egyleti tagok minél számosabban megjelenni keretnek. Közli RITTER SÁNDOR, egyleti titoknok.