Pesti Napló, 1851. február (2. évfolyam, 270-293. szám)

1851-02-26 / 291. szám

nők a Hölgyfutár szerint színházunkat alkalmasint el­­h­agyandják. Helyök azonban rögtön pótolva lesz. — + A pozsonyi városi tanács már régebben tagadó választ adott a pozsonyi izraelita közönség egyik elő­­járójának azon folyamodványára, melyben ez a pozsonyi polgárok sorábai fölvétetését kérte. Az ügy a kerületi főispáni hatóság elé került, s ez kérdést intézett a tanács­hoz , vájjon a szóban forgó megtagadás az elvre vagy csak a folyamodó személyére vonatkozik-e , s miután a tanács tagadólag felelt, a főispán a mart. 4-diki pa­tens értelmében megadá az illető izraelitának a pozsonyi polgárjogot. E megadás az alkotmányban is kimondott egyenjogúság elvében talál alapot. Történhető, hogy a tanács önállósága érzetében felsőbb helyre fogja vinni az ügyet, azonban , mint mondják , nehezen remélhető, hogy a főispán alapos határozatát ott megváltoztassák. —­s Aradon nemrég egy jótékonyczélű tánczvrgalom tartatott, melynek még a vidékről is igen számos láto­gatói voltak. Temesvárról, Szegedről s más helyekről érkeztek adakozások. Az aradi magasabb rangú lako­sok, mint mondják, inkább csak pénzbeli adakozásuk, mint személyes jelenlétek által járultak a nemes czél előmozdításához. Annyival több hely jutott a nagy számmal (mintegy 1300) összegyűlt idegeneknek. Az összes bevétel körülbelül 4.000 po­ntot tett. Ily összeg aztán, jótékony czélra megérdemli, hogy érette fára­dozzunk ! — -j­ Augusz pest két. főispán úr, telegrafi úton ér­kezett fölhívás következtében tegnap reggel Bécsie uta­zott. Vannak, kik ez utat a definitiv szervezet mielőb­bi életbe léptetésével hozzák kapcsolatba. — j Körmöczbányáról újólag 10,000 p.­ft. vert húszast s 45,058 márka veretlen aranyat és ezüstöt szállítottak az északi vaspályán a bécsi pénzverő hi­vatalhoz. —­s Pozsonyban nemrég, egy nyugalmazott ezre­des , golyó által vetett véget életének. Halála után 14,000 po­ntot találtak nála tiszta ezüst húszasokban. Vagyona örökösévé, egy a forradalomban elesett tábor­nok leányát nevező.­­­­ A pesti első takarékpénztár hivatalos kimutatá­sa szerint, ez intézet 2,362,642 ft 53 p. kr. alaptőke fölött rendelkezhetik, s mintegy 159,145 ft. 16 p. kr. megtakarított összeggel bir. E kimutatás nem alapszik nagyításon, vagy tévedésen , mivel ez a részvényesek­ből kinevezett külön bizottmány által megvizsgáltatván, teljesen hibanélkülinek találtatott. M­­ Marmarosból írják, hogy hivatalos tudósítás szerint, nem sokára tanúi lesznek ott a honfiak egy ün­nepélynek. A Marmaros megyében 1840 évben a dy­­nastia iránt legtöbb hűséget tanúsított egyének között, az ő Felsége által ajándékozott érdemkeresztek fognak kiosztatni. Az érdemesítettek mind Borsán és Budfal­­ván lakó oláh nemesek, s egy hivatalából régebben el­mozdított har­inczados. —­s Tata vidékéről három nevezetes tánczvigalom­­ról tudósitnak ; mindhármat részvényes társulat rendezé. Egyik Komáromban tartatott jótékony czélra; főrende­zője Simunich tábornok volt. A második bál Eszter­gomban 8 po­ntos részvényeken alakult. A harmadik tánczvigalom Kis-Béren tartatott f. hó 17-én, mely­ben a nemzetiség mind színekben , mind társalgásban lehető legerősben volt képviselve. E mulatság dísze volt az egész környéknek. A tánctrendben több ízben fordult elő az annyira kedvelt csárdás. E szerint lát­ható, hogy a farsangot vidéken sem töltik egészen ko­moly busollgással! — ■­•A pécsmegyei kath. mesterek s éneklők nyug­díjintézetének pénzállapota a múlt évi kimutatás sze­rint következő : adakozások által bejött 53 fr. a tagok dijául 1,575 ft 22 kr.; kamatokban 361 ft 12 kr.; múlt évi pénztármaradék 159 ft 7 kr. s igy összesen 2148 ft 41 kr. A kiadás tesz összesen: 2,081 ft 24 krt. A fölösleg tehát 67 ft 17 kr. Az intézet régi tőkéi 6,180 ft, új tőkékben 2,040 ft. ■— ■­■ Mult hó végével II.Szebenben több fogoly te­tetett szabad lábra. Mindazáltal még sokan maradtak fogságukban , kik naponkint szabadságot, kegyelmet re­mélve szívják a börtön egésségtelen levelezőjét. Ez utóbbiak közt van gr. H ... is, ki másfél év óta ül fog­ságban s fél év óta elitélve. (1) Ú­­j- Uj-Pesten a mindinkább szaporodó lakosság igényeinek s a naponkint növekedő forgalom követelé­sének eleget teendő, legújabban egy nagyszerű vendég­lő épül. E kis körülmény is mutatja, mennyire be tud­juk mi telepítni saját erőnkből is az oly helyeket, me­lyeken a különböző életmód inkább inkább biztosít­ható ! I — * A kecskemétiek, bármint akarják is őket tán­­czoltatni némelyek, e farsangon még jótékony czélra sem akarnak tánczolni, mit a következő, hozzánk küldött sorok is tanúsítnak : „Tisztelt szerkesztőség ! A Pesti Napló 281-dik száma szerint: „egy jótékony czélra rendezett tánczvigalom csakugyan megtartatott Kecskeméten, ez­előtt néhány nappal.“ — Ha a néhány nap alatt né­hány év értetik: a közlés ellen semmi kifogásunk, de így azt vagyunk kénytelenek vallani, hogy tudtunk, akaratunk ellen tánczoltatnak bennünket. E figyelmez­tetést azért is kötelességünk tenni, hogy az említett jótékony czélra netalán bejött összeget senki se keresse rajtunk, kik — mióta prímás czigányunk keze kitört, a többiek pedig a magyart elhúzzák vonják ugyan , de meg is gyomrozzák, — egy becsületes bált tartani képe­sek nem vagyunk­­— Szomorú körülmények lesz ezek, kivált farsangon ! Na de vigasztalják magokat a derék kecskemétiek , hogy nemsokára vége lesz a farsangnak, s aztán nem fogják őket az ujdonságírók sem tánczoltatni. Az itt szóba forgó jótékonyczélu tánczvigalom Czeg­­léden tartatott. — 1 A pestbudai hangászegyleti zenede részéről f. évi martius 2-kán reggeli 10­ órakor a redoute-épület­ POLITIKAI SZEMLE, Pest, febr. 26. (!) A nagyobb fontosságú napi kérdésekben — mint a Helvétiábani interventio, Ausztriának a német szö­vetségbe összes tartományaival leendő belépése — a mai posta bizonyos változásokat nem hoz. A hírlapok gya­­nításokkal vannak telve, s kétkednek a franczia kor­mány őszinteségében. E lapok 1. londoni levelezője már egyszer érintő , miszerint most Európában sok oly dol­gok történnek, melyeknek ezelőtt nem lehetett volna megtörténniök , s az európai béke föntartására oly in­tézkedéseket tesznek, melyek nemzetek érdekeit stb. semmisítik meg. A tiltakozások papíron megtörténnek, eredményükről azonban nem sokat látszanak aggódni a tiltakozó kormányok. A Helvétiábani interventiót illetőleg, a L'Ordrenak berlini levelezője következő érdekes fölvilágosítást kö­zöl : „Szemem előtt volt azon levél, melyet Frigyes Vilmos király sajátkezüleg irt, melyben ezeket mond­ja : „Megújítom neuchdteli hű alattvalóimra nézve szi­lárd elhatározásomat, hogy őket cserben nem hagyom, s mihelyt a körülmények engedik, tekintélyemet vissza­állítom , melyet én nem másra, csak a herczegség ja­vára használtam.“ Ezen levelező úgy hiszi, hogy Fran­­cziaország diplomatiai úton , vagy fegyverrel , nem fogja ellenezni I Vencéfe­nek Poroszország általi visz­­szafoglalását, s egyszersmind meggyőződve van a felől, miszerint Francziaország Ausztriának a német szövet­ségbe összes tartományaivali belépését sem fogja aka­dályozni. A L'Ordre levelezője véleményével épen ellenkezőt állít a Bulletin de Paris. A franczia kormány, e lap szerint, egyetért az angol kormánynyal, hogy Ausz­triát ezen törekvéseiben megakadályozzák, s a Bécsben levő angol és franczia követek már ily szellemű utasítást kaptak volna is. Francziaország kormánya — következőleg diploma­tiai tiltakozása — felől ily hírek keringvén : londoni levelezőnknek e tárgyra vonatkozólag néhány héttel tett jövendölése aligha be nem teljesedik. Mi Angliát illeti: az angol sajtó hevesen kel ki ugyan Ausztriának belépési intézkedése ellen, azonban érdekei kényszerítni fogják-e, hogy tiltakozásának ér­vényt szerezzen ? A Globe , a drezdai értekezletekre vonatkozólag, megjegyzi, miszerint azok a német nép kívánatait ki nem elégítették, s hogy Ausztria vak­merő tervei által az absolutismus mérlegébe rop­pant súly veztetnék, s nevezetesen, ha Lombard­ Ve­­lenczét is bevinné, ezáltal Piemontot szeretné izolálni. A helvét ügyben az ottani sajtó is kezd már szólani. A conservativ lapok nem hiszik, hogy Poroszország merészkednék ügyekbe avatkozni, bár Capestgue úr a minap az Assamblée nationaleban ugyan reájuk ijesz­tett. A radikál sajtó tréfának veszi, s emlékezetbe hozza a helvét követeknek , a h­arminczéves háború alkalmá­val. Maximilian császár azon mondására, hogy egy tollvonással elvetendi őket, adott feleletét: „Uram csá­szár, apáink a láncsáktól meg nem ijedtek, s fljai sem fognak a tolltól megrettenni.“ — Csakhogy ko­moly arczot öltvén a dolog, nem csupán „tollal“ fogna Helvetia ügye végeztetni! A drezdai értekezletről érdekes­ híreinket ezekben öszpontosíth­atjuk. A porosz kormánynak egy nyilatko­zata által Drezdában a dolgok oly fordulatot vettek, mi­szerint a békés kiegyezésre kevés remény mutatkozik. A febr. 29-én tartott plénumban eldöntő eseményeknek kellett történni. Német lapokban azon hir terjeng, miszerint hg. Schwarzenberg a drezdai congresszus elibe terjesz­tette volna a német császárság helyreállítását. — Ezt előbb a National Zeitung közli, azonban a basz­­szeli újság is. — Hassenpflug úr lapja — „Der deu­tsche Kaiser“ czímű vezérczikkében tárgyalja e kér­dést, s e lap szerint az 1848-ik év eléggé megmutatta, miszerint e méltóságot, a rend érdekében, helyre kell állítani. „Választásra — folytatja e lap — ott már nem kerülhet a dolog, hol annak természete választott; az osztrák monarchia uralkodóját illeti a hivatás Né­metországban.“ Olaszország. (!) A szárd követi kamara febr. 12-én ünnepelt. D'Azeglio miniszterelnök megmutatá, miszerint a szép Italia földéről még nem halt ki az alkotmányos élet s a hajdani latin ékesszólás művészete, s hogy Piemont népe amazt méltán érdemli meg. Íme azon nevezetes beszéd, mely helyet foglalhat az európai parlamenti évkönyvekben, mint első mutatvány egy alkotmányos nép új parlamenti életéből: „Uraim, az igazság- és becsületességen alapult politika mindig a legjobb volt, s még sokáig a leg­hasznosabb fog lenni. Sokat beszéltek az utóbbi idő­ben arról, mit állambölcsességnek neveznek. Részem­ről azt hiszem, az erkölcsnek nincs két különböző törvénykönyve, melyek közöl egyik a kormányt, másik a kormányzottakat illetné. (Derék, balról.­ És én nem gondolom, hogy az állami bölcsességnek le­hetne vagy szükséges volna fölmentve lenni a köz­­erkölcs követésétől. (Tetszés.)) „A tetszés szerinti, a nem becsületes politikának meg volt a maga ideje; akkoron volt csak életben, midőn a közügyeket egy király, néhány miniszter, s gyakran egy kegyencz, vagy egy ágyas vezette. Ha­nem , azon korszakban az időszaki sajtó gyenge, a közlekedés ritka, a közvélemény testnélküli volt. Ma, az időszaki sajtó és a közlekedhetés megsoka­­sodása mellett, a titok lehetlen, és vele a nemte­len politika halt ki. Ma, ha a közvéleményt érintem, ez tüstént Edinburgtól Moszkváig a villám-, vagy, ha önöknek tetszik, a villanytelegráf gyorsaságával vá­laszol. „Nem tagadhatom, hogy borzasztó és homályos feladat nem volna a társadalom jövő sorsának meg­fejtése , (Halljuk !) és nem hiszem , hogy alkalma­sabb volnék, mint mások , azt megfejteni; azonban úgy vélekedem, telkemből s meggyőződésemből ál­lítom , miszerint a társadalom nem talál nyugtát, ha­nem ha becsületes kormány alatt, bárminő legyen is az ; (derék­­) sőt, szerintem, egy közvetlen hasznot, becsületes és tiszta jó hír­névvel összecsatolt sokkal nagyobb hasznok elérhetésére föl kell áldozni; s én ezt mondom, a gúny és kritika daczára, melyek e tant idilli politika-, és pásztori ártatlanságnak nevezik. (Nem! nem!) „Mind kü­l-, mind belpolitikánkban ez volt uralkodó nézetünk. Emlékezhetnek önök, miszerint miniszté­­riumba léptü­nkkor a haza az akkori szerencsétlenség következtében megingatva , jövőjében bizonytalan, a pártok által izgatva volt, minden iránt bizalmatlan­sággal viseltetve, máskép nem volt helyreállítható, mint bizalom és egyetértés által. A minisztérium az elsőt megérdemelni, a másodikra a kedélyeket ve­zetni igyekezett. Ha ezen czélt elérni lehet­, leg­előbb az Istennek, utána a király nemeslelkűségé­­nek, a parlament eszélyességének, az egész nemzet erényeinek lehet tulajdonítni, mivel Piemont régi földe a becsületességnek és fedhetlenségnek, és ezen erények az államokat mindig megvédelmezik. (Tet­szés.) Üssék föl önök a történet könyvét, s meg fog­ják látni, miszerint az államok ereje és tartóssága egyenes viszonyban áll erkölcsiségökkel. Egy erkölcs­telen egyén élhet, egy megromlott nép elvesz. Miu­tán a bizalom és egység helyreállott, kötelessége vola a kormánynak minden lehető és az alkotmány betűje­, és szellemének megfelelő javításokat életbe léptetni. „Az igazság és részrehajlatlanság kalauzoltak e nehéz vállalatunkban. A minisztérium, mennyiben tőle kitelhetett, azon igyekezett, hogy a népnek jó példát adjon, mivel a népnek kormányától kell a jó példát várnia. Igen, a társadalmi rendetlenségek nem szülnek egyebet, mint törvénytelenségeket, jogtalan­ságokat és becstelen tetteket. Egy kormánynak, nem az anyagi erőre , mivel azzal bír, hanem hogy a ren­detlenségeken győzedelmeskedhessék, erkölcsi erőre vágyva, szükség, mindenek előtt és mindenkor arra gondolnia , hogy jó példát adjon az általa kormány­zottaknak. Külügyi politikánk hasonlólag a társa­dalmi és politikai rend ezen két nagy oszlopain fe­küdt : az igazságon és lojalitáson. Első az igazság, tudniillik a nemzet függetlensége, becsülete és mél­tósága. „Európa, mely irántunk előítélettel viseltetett (miért ezt titkolni!) azon útról, melyet követtünk, látta, miszerint mi nem vagyunk féktelen nép, sőt inkább egy oly nép vagyunk , mely szabadon és füg­getlenül akar és tud élni. (Tetszés). Most is tudják, miszerint, ha mi nem kívánjuk a másét, elhatározot­­tak vagyunk inkább elveszni, mint a miénkből en­gedni. (Tetszés). A mi becsületes diplomatiánk visz­­szasugárzása ezen tiszta és igazán nemzeti politiká­nak. Lord Chesterfield, a múlt század közepén, ezt mondta, egy, fijához intézett, levelében: „Midőn egy városba érsz, keresd föl a piem­onti diplomatákat, ezek mindig a legérdemesebb embe­rek.“ Mi lord Chesterfieldnek ezen hízelgő vélemé­nyét igazolni akarjuk, és diplomátiánknak becsület- és lojalitásbeli hagyományait föntartani igyekszü­nk. (Helyeslés). Még egy szót, uraim! vannak emberek, kik vádolják a minisztériumot, hogy keveset, vagy mit sem tett. Én erre azt felelem, hogy erőnk és ér­telmiségünk határai közt, mindazt, mi tőlünk füg­gött , hazánk javára megtettük. „Végül, itt helyén van megemlíteni, mit mondott egyvalaki, midőn barátjával, a Robespierre rém­kormánya után találkozott. Az egész világ tudja, hogy ekkor sokan elrejtőzve éltek. Ezen kormány megszűntével két ember találkozván, egyik kérdezte a másiktól: Mit tettél ez idő alatt ? — Éltem! felelt a másik, ez is volt valami! (Nevelés). Mi is ezt mondhatjuk : Éltünk! És, ha tetszik az Úristennek, még élni fogunk szabadon, függetlenül, becsülete­sen ! (Általános helyeslés.) Beszéde második részében . Azeglio a kül­diplo­­matiai képviselet kérdésére térvén, a többek közt ezeket mondja: „A kisebb államokra nézve sokkal szükségesebb, mint a nagyobbakra nézve, hogy kitűnő diploma­tákkal bírjanak, értetődvén, hogy a nagy államok képviselői már eléggé ajánlva vannak azon nemzet fontossága által, melyet képviselnek, midőn a többi­eknek személyes érdemeikkel kell befolyást szerez­niük. Van még egy más lényeges föltétel is, tudni­illik bizonyos külső méltóság, s ez az, mit az euró­pai társadalom jelenlegi állásánál fogva tekintetbe kell venni, mert mi bizonynyal nem akarunk korunk s­pártái férfiaivá válni, ezen korban, midőn a pénz­eszközök oly nagy befolyást gyakorolnak, hogy em­bereket lehet velők vásárolni. „Helyesen papolják a gazdálkodást, azonban meg kell győződni, miszerint vannak takarékosságok, melyek hasznosak, s vannak, melyek nem azok; egyszersmind meg kell győződni, miszerint vannak országok, melyeknek politikai és anyagi körülmé­nyei aránylag sokkal nagyobb kiadásokat igényle­nek. Ilyen Piemont, melynek azonkívül, hogy földte­rületi fontosságával arányban nem álló katonaságot kell tartania, még jelentékeny diplomatia által is kell magát képviseltetni. Ha önöknek példát akarnék fölhozni, előidézhetném Belgium példáját, mely csak most kevesítette meg azon kiadásokat, melyeket függetlensége első éveiben szükségeseknek vélt. Ha az ember gazdálkodni akar , le kell mondania azon fontosságról, melylyel már bír, vagy melyet meg­szerezni akar. „Visszatérve a diplomatiára, megfontolandó az is, uraim, miszerint nem változtathatván tetszésünk szerint a megkívántató diplomatiai állomásokat, melyekkel Európa fővárosaiban kikerülhetlen költ­ségek vannak összekötve, a követségek tetemes le­szállításának eredménye lenne a diplomatiai pályától azoknak elzására, kik a szerencse javadalmaival nincsenek megáldva, és én nem hiszem, hogy ez lenne a kamara törekvése.“­l Nagybritannia, London, febr. 18. — A tegnap tartott felsőházi ülés érdeknélküli volt. Enniskillen, Erne, lord Stan­ley, Marquis Lansdowne, Randon kérvényeket tesz­nek a ház asztalára a papal aggression ellen, és ezentúl lord Stanley a zsidóknak parliamentbe bo­csátása ellen. Alsóházi ülés febr. 17. — A ház bizottmánynyá alakult, hogy Charles Wood kincstári kanczellárnak pénzügyi előterjesztését meghallgassa. Erre vonat­kozólag érintők közelebb, hogy a kormány a tekin­télyes Hume-Cobden párt támogatására, a­­mi reá nézve a dolgok jelen állása szerint csak nem létkér­dés — csak azon esetben számolhat, ha a kiadáso­kat észrevehetőleg b­ebb szállitandja. — Wood be­vezetéskép megjegyzi, hogy az 1851. jan. 5-vel le­folyt év bevétel-kiadási mérlege meglehetős mérté­két nyújtja a jövő évi budgetnek. — A bevételek ápril 5-ig, mint az angol pénzügyi év végnapjáig 52.656.000 font sterlingre rúgnak; az indirekt adó nem kevesebbel, mint 688.000 font sterlinggel h­a­­ladta meg a reménységbeli összeget. — A kiadás 611.000 font sterlinggel kevesebb, mint múlt évben. — A jövedelem a kiadást 2.521.000 font sterlinggel haladja meg. A jövő évi budget következőleg áll. Jövedelem: Vámokból 20,400,000 font; indirekt adókból 14,000,000; bélyegadóból 6,310,000 f.; egyéb adónemekből, ide értve a jövedelmi adót is, 52.140.000 f. kiadás : államadósságok kamatja 30.692.000 font; szárazföldi haderő 6,593,945 f; tengeri erő 6,537,055 f. — Remélhető maradvány leen, csak 1,892,000 f. kiszámítja a kincstári kan­­czellár, hogy ha a jövedelmi- s bélyeg-a­dó Izlandra nézve, mint némelyek kívánják megszüntetnék, úgy nemcsak maradvány nem lenne, hanem miután e két jövedelmi ág 5,500,000 font sterlinget hoz,­­ a hiány 3,610,000 font sterlinget tenne. Miután Wood jobbra a protectionisták, balra a cobden-párt ellen néhány csapást intézett, azon nagy kérdésre tért át, mit fog kezdeni két milliónyi maradványával. Első helyre az állam hitelezőit állítja, s a törlesztési alap szaporítását kívánja; azután a kávé­s építési fa­ be­viteli vámjának leszállítását óhajtja, s ezentúl az őrültekről szeretne kiterjedtebb módon gondoskodni. A vita péntekre halasztatott, még­is némelyek nem tartóztathatók magukat észrevételeik kijelentésétől. Hume egyáltalán fogva ki nem elégítőnek mondja a jelentést, és szemrehányást tesz a kormánynak, hogy oly kevés gondot fordított a kiadások kevesbí­­tésére, különösen, hogy a gyarmatok igazgatása ál­tal igényelt roppant kiadások leszállítására előlépé­­seket nem ten. Duncan lord a javaslatba hozott házadóról hal­lani sem akar. Williams úgy látja, hogy külfelől jövő kénysze­rítés nélkül a kormány nem fogja megtanulni a ta­karékosságot. Szeretné tudni annak okát, hogy az évi kiadás 1845. év óta, miért emelkedett 2,000,000 fonttal. Stanley kívánj­a, hogy rendszabályok hozassanak a a munkásosztály anyagi s szellemi állapotának ja­vítására. Hall Bent­ jelenti, hogy ő minden erejével küz­deni fog a házadó ellen, és szeretné tudni, várjon ezen új adónem Izlandra is szándékoltatik-e kiter­jesztetni? Alcock az árpaadó eltörlését kívánva előadja, h­ogy az angol terület kilenczedrésze árpával szokott bevettetni, s minden névőtől 5 font sterlingnyi adó fi­zettetik. Solliffe vádolja a kormányt, hogy a haszonbérlők terhének könnyítéséről nem gondoskodik. Charles Wood a Dudley lord által is ismételt kér­désre felel, s kijelenti, hogy a házadó Izlandra nem terjesztetik ki, m­íg más részről a szerencsétlen őrül­tek sorsáróli gondoskodást Izlandra is kell érteni,­­ továbbá, hogy a házadó egyedül lakóházaktól fog fizettetni, gyáraktól, raktáraktól nem. A vita ezután társalgásba ment át, de a feneb­­biekből látható, hogy a kormány előterjesztése nem nagy tetszéssel fogadtatott, és minden szóló egy-egy követ hajított a kanczellárra, ki egyetlen védőre sem talált.Londonban mindenki a szerencsétlen kanczel­­lárról beszélt. — Az Observer egy rendkívüli úton érkezett tu­dósítást közöl Singaporeból január 6-tól John Fran­klin vállalatára vonatkozólag. Azon helyzetben va­gyok, hogy Sir J. Franklin vállalatáról újabb tudó­sítást közölhetek önnel, mint melyeket az admirali­­tás nyújtott. A tengerészeti hajók egyike Herald, a földsarki tartományokból fontos tudósításokkal ér­kezett ide. Az orosz nyersbőr-társaság szélső állo­másánál tudta meg a Herald bennszülöttektől, hogy mintegy 3—400 fejér azon vidéken letelepedett, és élelmi­szerekkel az oroszok által láttattak el, miben azonban ezeket a bennszülöttek mindenkép akadá­lyozták. Az eskimók megerősítik ezen előadást, és hozzá teszik még, mikép a benszülöttek és fejérek közötti ellenségeskedés ütött ki, s az utóbbiak ez ál­tal végkép elpusztultak. Francziaország. (!) Páris, febr. 19. — A lapok szinezetkülönb­­ség nélkül, kisebb nagyobb mértékben, hozzákezde­nek a német viszonyok bonczolgatásához. A Jour­nal des Débats 18-kai számában ismét egy hosszabb (') Sajnáljuk, hogy azon a.szebeni levelet, melyből e jegy­zetet kivettük, nem közölhetjük egész terjedelmében; azonban kérjük a t. közlőt, közölhetőbb tudósításai gyakrabb ismétlésére. Szerk. bens zenedében a számadások előterjesztése, és az igaz­gató választmány választása végett, közgyűlés tartatik, melyre a t. ez. egyleti tagok minél számosabban meg­jelenni keretnek. Közli RITTER SÁNDOR, egyleti titoknok.

Next