Pesti Napló, 1851. március (2. évfolyam, 294-318. szám)

1851-03-26 / 314. szám

Az okos gazda, h­a jövedelme megapad, ös­szevonja szükségeit. Ő nélkülöz. Megtanul lemondani oly szükségekről, melyek nem elkerülhetlenek. Legyen tehát béke és szeretet mi közöttünk, e haza különböző nyelvű testvérei között. Gyökereztessü­k meg a hitet kebelünkben a szabadság és nemzetiség iránt; s a remény, mely a csüggetegséget elűzi, ki nem maradhat. Az egyetértés egység: az egység erő. Legyünk erősek szerencsében és szerencsét­lenségben. LEVELEK A BIRODALMI SZÉKVÁROSBÓL. XXX. , Bécs, mart. 22. — Rég nem olvastunk czik­­ket, mely oly mély avatottsággal, oly tisztán s érthetően állítaná elő a dolog állását, mint az, melyet a Journal des Débats a drezdai értekezlet tárgyában hoz. Nincs kétség, hogy önök olvasói e czikket egész terjedel­mében veendik e lapok hasábjaiban , de tartalmára vonatkozó egykét szó azért tán még­sem fölösleges. Egyszerre lehűlt azon fátyol, mely a drezdai tanács­­kozmány menetét mindeddig mély homályba bob­tá; egész meztelenségében áll előttünk azon ok, mely határozott eredmény megszülemlését gátolá s az al­kudozásokat oly hosszúra nyujtá. Poroszország elle­ne kártyáiba nézett, de a magáért fedve tartotta, s amazt eleinte nyerni hagyván , utolsó ütőjét csak most fogja kiadni. Tudvalevő dolog , mily erélylyel lépett föl Ausztria a porosz kabinet irányában, hogy kevés híján a kard döntötte volna el e kérdést. Po­roszország akkor engedett, a dolog váratlanul jött, szövetséges társait nem ismeré, s a­kiket ismert, ha­marjában egy táborban egyesíteni ideje nem volt. Ezóta Franczia- és Angolország, összes Ausztriának a német szövetségbei belépte ellen nyilatkozott, a ki­sebb állományok haboznak, a négy nagyobb német királyság, ha Poroszország mellett nem, de Ausztria mellett sem áll, Oroszország pártolásába föltétlenül bízni nem lehet. A dolgok ily állása ismét maka­­csabbakká tette a berlini urakat, s úgy tetetik magu­kat , mintha eddig csak alkudozás folyt, határozat pedig nem is hozatott volna , mintha még mind kér­désben állana s csak ezentúl fogna eldöntetni. Ausz­tria ily viselet irányában tán nem fog oly gyorsaság­gal eljárni, mint azelőtt kedvezőbb körülmények közt, hanem azért követeléseitől el nem álland. Ro­­chow tábornok, ki innen Berlinbe már visszatért, a mi kormányunk határozott nyilatkozatát vitte magá­val mind­azon pontokra nézve , melyek eddig a vi­szály tárgyát képezték. Az elnökletről Ausztria semmi feltétel alatt lemondani nem akar; mi az egyenjogú­ság — Parität — kérdését illeti, a bécsi kabinet minden tekintettel akar lenni Poroszország állására, s ennek szint annyi szavazatot engedni, mint önmagá­nak , de a végrehajtó hatalmat megosztani nem akarja, mivel ennek egységével együtt erejét is ve­szélyeztetve látja. A­mi végre összes Ausztria be­­léptét illeti, a bécsi udvar igen csodálkozik, hogy Poroszország ezt mostanában ellenzi, midőn Varsó­ban maga nemcsak helyeselte, hanem még kívána­tosnak is mondta. Poroszország pedig szinte kono­­kul ragaszkodik a maga nézetéhez, s nem mondhatni, miként fogna e viszály kiegyenlíttetni. A német ügy tehát legalább annyiban kissé érdekesebb lett, hogy minden körülmény a végeldöntés felé szorít, s hogy a mostani bizonytalanságnak nemsoká szükségképen vége fog szakadni. A külü­gyekre nézve tehát legalább külföldi la­pokból meríthetünk némi felvilágosítást,­­ a belü­­gyekre nézve e forrást sem használhatjuk, s e tekin­tetbe puszta hírekre kell szorítkoznunk. Innen onnan hallatszik, hogy a tartományok helytartói ide hivat­nak, hogy a törvénykezésben módosítások készül­nek. Az illető minisztériumban — ennyi tény — na-A III-dik főpont a honpolgárjog és törvény­hozó hatalomra nézve rendeli, hogy a nép a tör­vényhozó hatalmat a storthing által gyakorolja ; A szavazatjoggal csak azon norvéghoni polgárok bír­janak , kik a 25 évi életkort meghaladván, legalább 5 év óta az országban laknak, és vagy 1) tisztvise­lők , vagy azok voltak; 2) telekbirtokosok vagy ma­­triculált területet miveitek; 3) kereskedői városok­ban polgárok, vagy ilyenekben oly telkek birtokosai, melyek értéke legaláb 300 Rtallér; — a szavazatjog fölfüggesztetik büntető törvényszék előtti bevállás, kiskorúság és bukás miatt; — elvesz becstelenitő büntetésrel elitélés, — továbbá idegen hatalomnál szolgálatba lépés, — idegen polgárjog megszerzése, és végre szavazásnáli megvesztegetés miatt. — A választási és kerületi gyűlések minden 3-dik évben tartandók ; — minden szavazatjoggal bíró városnak 50 lakosára egy választó neveztetik; ezen választók 8 nap alatt a kitűzött helyen összejővén körükből, vagy a választó kerületükben választási­ joggal bí­rókból, saját számuk egy negyedrészét nevezik a storthingba; — a­mely kereskedő városnak 150nél kevesebb szavazattal bíró lakosa van, az választóit a legközelebbi városba küldi azokkali szavazás vé­gett; — képviselőnek csak 30 éves és legalább 10 év óta az országban tartózkodó választathatik, ki nem tagja a státustanácsnak, se nem hivatalnok en­nek burellaxiban, udvari szolgálatban nem áll, s ennek nem nyugdíjasa; — képviselőnek választatá­sát elfogadni mindenki köteles lévén, ki mint ilyen két storthingban részt vett, nem köteles többé an­nak harmadszori elfogadására; — a verificatio a storthinget illeti; — minden képviselő útiköltségei­nek megtérítését, és tartását a storthing tartásának idejére státuspénztárból kapja, sérthetlen és nyilat­kozatiért felelősségre nem vonható. Sonkint szorgalmasan folynak a tanácskozások, me­lyek főczélja az, hogy a törvénykezés folyamába nagy­obi­ egyszerűség hozassák. E végre a kerületi törvényszékek — Bezirksgerichte­— hatásköre tá­­gíttatnék, s a sokféle fokozatú törvényszékek egyen­­joguakká változtatnának. A nyilvánosság és szóbe­liség elve fen fogna tartatni, s csak az esküdtbirák választási módjába kis megszorítás hozatni; ürügyül azt említik , hogy a munkás paraszt többnapi tá­vollét által ügyeiben igen érezhetőleg háboríttatik. Kedvező körülménynek tekintik azt is, hogy Schmer­ling úr ismét állami szolgálatot vállalt, s ebből azt akarják következtetni, hogy az általa behozott tör­vénykezési szerkezetben legalább elvleges változtatás és lényeges csorbítás tétetni nem fog. Az itteni községtanács néhány nap óta nyilvános gyűléseket tart, a nép seregesen tódul oda, ámbár eddig egyéb örvendetest nem hallott, minthogy a község költségeinek fedezésére több adót kellene fi­zetnie , s aztán még azt mondja az ember, hogy a nép érdekkel nem kíséri ügyeit. Egyébiránt a köz­ségtanács mindjárt első ülésében halhatlanul nevet­ségessé tette magát; azon indítványt, hogy Bukovi­nából pléhládákban húst akartak ide küldeni, kine­vette , nem tudván, hogy ily módon roppant hús­mennyiség küldetik onnan még Londonba is, a­nélkül, hogy ez szerfelett sokba kerülne. Hanem ujjára is koppantottak a hírlapok, s ezentúl csakugyan óvato­sabb lesz. A pesti vássárról érkező hírek kevés benyomást tettek; csak egy körülményt igen furcsának és felöt­lőnek találnak; míg t. i. a horvát rongykereskedők azelőtt oly roppant áru mennyiséget hoztak a pesti vásárra, hogy még a bécsi gyárak szükségeit is csak­nem teljesen fedezték, e vásár alkalmával ők vet­tek , még pedig igen magas áron és 50—60 pettel drágábban , mint azelőtt. Mondják, hogy a rongyo­kat Angliába és Amerikába fogják szállítani; min­den kétségen kívül áll, hogy e különös változás az új vámjegyzék következményének tekintendő. Turin, mart. 12. •1­. Nem hiszem, hogy a szomszéd Francziaország kivételével, volna Európában állam, mely oly nagy vajúdásokban szenvedne, mint ez a mi kis Piemon­­tunk! Azt hittem, a pártok, látván mi történik egész Európában, hol a régi rend, a dolgok régi sora­ és helyzetével a hatalom által visszaállíttatott, okulni fognak, s e kis haza szabad intézményi felett árgus­­szemekkel őrködendnek. A gondviselés — vagy ha inkább akarjuk­­— a népek sorsa máskép akarta ! Van szabadságunk —de fájdalom! még máig sincs nyugalmunk. A pártok titkos és nyílt működé­sei forrongásban, békétlenségben tartják a kedélyeket. A visszahatok új reményt, új tápszert találnak vágyaiknak azon eljárásban, melyet a rend visszaál­lítására más államokban fordittatni látnak, s a re­ményben, a tápban új ösztönt és ingert mindent el­követni itthon és künn, mi hitek szerint minket is visszavehetne az 1848 előtti állapotokra. Siccardi lelépett, már feledve is van , mily ha­mar megszűnt élni a férfiú, kinek emlékszobor ké­szült számára még életében ? ! — minthogy azonban művei még nem szálltak vele együtt a felejtés teme­tőjébe : a párt, mely személye ellen tört, nem szűnik meg ármánykodni művei — azaz törvényeink — el­len is. Mialatt e párt a régiek felé kacsingat s óhajtana visszaevezni, a másik, melyet a képviselők kamará­jában a baloldal férfiai visznek és vezetnek, minden­ben a szabadság, az alkotmány veszedelmeztetését látván, túlzott hevességében talán sokkal hathatós­ban dolgozik a visszahatokt malmára, mint maga is gondolná ? Sőt ezt nem is gondolja, mert, ha gon­dolkodnék a dolog felett, bizonyosan eszélyesebben viselné magát és vinné dolgait. Neki az Azeglio-minisztérium nem elég szabad­­elmű, nem elég határozott s erélyes : míg az előbbi A storthing évenkint február első hétköznapján kinyittatván, rendkívüli esetekben a király által ezen időn kívül is összehivathatik, és tetszése szerint föl­­oszlathatik. A storthing tagjainak hatásköre 3 évig tartván, nem működhetik, hacsak tagjainak­­ része jelen nincs; — mihelyest constituáltatott, a király, vagy meghatalmazottja által, egy az ország állapot­­ját és tárgyalandó ügyeket előterjesztő beszéddel megnyittatik. A király jelenlétében tanácskozásnak helye nem lehet, a storthing tagjaiból egy negyedet választ, mely a lagthingot képzi, a többi 3 rész az odelsthinget képezvén. Mindegyik thing(gyűlés) kü­lön gyülekezvén elnökét és titkárát szabadon vá­lasztja. A storthing hatásköre az alkotmány 75—85 §. szerint következő : törvényeket2) alkothat s eltörölhet; mindennemű adózást kivethet a legközelebbi stor­­thingig érvényesen; — az ország hitelére kölcsönt határozhat;— a financziakra felügyelhet; — az állam kiadásaira szükséges pénzmennyiséget elren­delheti; a civillistát és a panageokat megállapítja; — a norvégi kormányirományok és jegyzőkönyvek elő­terjesztését követelheti; — az idegen hatalmakkal Norvéghon számára kötött szerződések és alkudozá­sok közlését kívánhatja; — storthing előtti megje­lenésre mindenkit kötelezhet (a királyi család kivé­telével) ; — az állam számadásainak megvizsgálá­sára rev­isorokat nevezvén, azok kivonatát közhírré teheti; — végre idegeneket fölvehet (naturalisálhat). Egyébiránt együtt maradhatván a storthing, a meddig szükségesnek tartja, de királyi engedelem nélkül nem 3 hónapon túl; teendőinek bevégzése után, föloszlatván, a királytól kapja végzéseinek (úgy nevezett clericalis) pártnak viszont túl demo­­krát szellemű ; s ha baloldaliaink nem okulnak Lic­cardi esetén, s az újabb génuai kihágásokon (mert a volt igazságügyi minisztert csakugyan ő általok buktatta meg a clericalis párt), úgy maholnap kön­nyen odajutunk, hogy az egész Azeglio kabinet le­lépvén, helyette más tanácsosokat fog keresni Vik­tor Emánuel, kik nehezen fognak a baloldal férfiai közöl, legalább nem tartósan, találkozni. A génuai sajnos történetet, úgy hiszem, rég is­merik önök, mire e levelem önökhöz jut? Az ott megjelenő „Strega“ (nyelvünkön­­,boszorkányt, sa­­játlag olasz charivari akarna lenni) életkirohanást tőn nemrég egy pár gavallér ellen, kik, miután hiába követeltek elégtételt vagy a sérelmes kifejezések visszahúzását, néhány matróz kíséretében megrohan­ták Dagnino nyomdáit s azokban némi rombolást tettek. E dolog nagy zajt ütött a másod kamarában, hol Moja, Brofferio, stb. közel egy egész ülést húztak ki az a felett tett interpellátiókkal, míg végre „egy­szerű napirendre“ jön áttérés. A sajtó­rombolók közt találkoznak gf. Serravalle, Casanova lovag, gf. Castelburgo, Courtance orgf. gf. Avet, Deviry stb., s mint mondom, néhány matróz. Mi a baloldalt elkeseríti, s talán ismét túlhajtja, azon körülmény, hogy a kihágó nemesek, biztosí­tékra mind kibocsáttattak, a matrózok pedig fogság­ban tartatnak. — Ha a törvény megengedi a bizto­síték melletti szabad lábon védelmet, nincs okuk ke­serűségre ; ha meg nem engedné, a minisztérium e miatt sok savanyú falatot fog lenyelni; s méltán, mert a bűnösnek, tekintet nélkül születése­ és va­gyonára, kell bűnhődnie. De a törvény bizonyosan megengedi a biztosíték melletti kibocsátást, s így megint kár zajongni a baloldalnak, mert ismét csak a visszahatokt malmára hajtja a vizet! Zalaegerszegh, mart. 20. Meglepett bennünket is, mint minden Gergely-mó­­dosította naptárral élő keresztényeket a böjt — a dinom-dánom napjai lefolytak, életet és örömet ma­gokkal ragadva, s nekünk mindennek csak seprűje maradott. Sokan böjtölnek, mert nekik úgy tetszik, mások böjtölnek kedv nélkül, csupa kénytelenség­­ből, ismét mások előrelátásból, tán a hét sovány esztendő iránt, mintha sejtenék , hogy nemsokára bekövetkezendik az idő, midőn a megénekelt Kánaán lakói csupa kénytelenségből is böjtölendenek, mások más okból. Ennyit a farsang utó és böjt­ előszavául, többet mondani e helyi szószaporítás volna, ezt pe­dig kerülöm. E hó első napja két nevezetes, és mondhatni, nagy benyomást okozó vendéggel ismerkedtetett meg, kik mindeddig közel ugyan, de tiszteletes távolban lak­tak mellettünk, — most rögtön megjelennek hivata­los alakban, külföldi öltözetben, magyaroknak vall­ják magokat, s teljes szivvel-lélekkel nekünk, vagy inkább velüink akarnak élni, — értem a fogyasztási adót és dohány-egyedárusságot, a kormány által ha­zánk földjébe átültetett két üvegházi növényt. Ál­lási viszonyaik­ és ismertető jeleiket nem szükséges fölhoznom, ismeretesek ők széles ez országban, s ha valaki nem cseng is ismeretségük után, maguk mu­tatják be magukat. Részemről, egyéni szempontból egyik sem lévén reám nagy jelentőségű, csak úgy alattomban lesem, hol viszket egyik vagy másik atyámfiának, s ha szabad a sok vakarásból következ­tetnem, ugyancsak viszkethet. A fogyasztási adót illetőleg városi tanácsunk eré­lyes közbejötte által az ügykezelést magára vállal­va , egyes haszonbérlő zsarolása és zaklatásától föl­mentett, s a terhet nevezetesen megkönnyítő vállain­­kon. Ez intézkedés méltán számíthat elismerésre, kö­szönet a derék városi tanácsnak. Többi fogyasztási adó alá eső megyebeli helyeink szint ezen módot vet­ték gyakorlatba. Mi a másik úri vendéget illeti: megjelenése óta megerősítését, vagy tagadó válaszát; — minden törvény norvég nyelven, a király nevében és norvég pecsétje alatt adatván ki; királyi szentesítés nem szükséges a storthingnak oly végzéseire nézve, me­lyek által az 1) magát, mint storthing az alkotmány értelmében szerkezetinek nyilvánítja : — 2) bel­rend­őrségét szabályozza; — 3) tagjainak verificatiójában eljár; — 4) választási illetőségről ítél; 5) idegeneket naturalizál. — Végezetül a storthing nyílt ajtók mellett tartatván, annak tárgyalásai nyomtatásban közöltéinek, kivéve azon eseteket, hol ellenkező szavazattöbbséggel határoztatik , — honorulónak nyilváníttatván, s ki a storthing szabadságát és bá­torságát akármiként háborítani merésztené. A 1V-dik pont a bírói hatalomra nézve hatá­rozza , hogy a lagthing tagjai a legfőbb törvényszékkel alkossák a birodalmi törvényszéket, melyen a lag­thing elnökét illesse az elősülés; ezen birodalmi tör­vényszék ítélete alá tartozván : minden az odelsthing általi bevállás a státustanács vagy főtörvényszék, valamint a storthing tagjai ellen; — a legfőbb tör­vényszék in ultima instantia ítélvén, nem kevesebb, mint a Justitiarius és 6 ülnökből állhat; — béke idején ugyanez két, a király által kirendelt katona­tiszttel a második és utolsó fölebbviteli törvényszék oly hadtörvényszéki ügyekben, melyek élet-, becsü­let-, vagy szabadságvesztést (3 hónapon túl) tárgyal­nak ; — ítéletei fejebb nem vihetők lévén, revisió alá sem eshetnek; — 30 évi életidő eltelte előtt, senki ezen ítélőszék tagjává ki nem neveztethetik. Az 5-dik pont általános határozatokat tartal­­maz, elrendelvén, hogy norvégi­atátushivatalokrn egyedül csak norvégi polgárok alkalmaztassanak, kik az evangelika-lutherana vallást követik, és a királyi­nak s alkotmánynak hűségesküvel lekötettek, és a honi nyelvben jártasak. Tanári hivatalokra azonban ugyancsak roppant kapa-dohány ízt gerjeszt volt pártolói szájában, a­míg az igazi „külföldi szivar“ s a hír­neves „három király“ dohány sem képes so­kak vágyát kielégíteni. Keletre nézve biztos adatul hozhatom föl, miszerint egyik helybeli kis trafica ke­zelőjének egész két heti purum jövedelme 8 pengő krajczárig emelkedett, s első rangú manipulánsnak boltbeli eladása sem haladta meg az 5 pengő forintot csak egy fillérrel sem. Általán véve, sokan szeretvén egészségüket s kímélni akarván felesleg kiadásaikat, végkép le látszanak mondani a játszi bodor fü­stfelleg szemléletének, s a dohányzás késeinek élvezetéről, s a „pipa-dal“ mint hévmérő alkalmasint sírjába száll halhatatlan költőjének. Szívesen hoznék fel társas életünk köréből örven­detes adatokat, fölhoznám Zala megye lakossága al­sóbb osztályának becsületes jellemét, igen, monda­nám : nézzetek ide népek, itt páratlan gyengédség­­séggel él együtt ez ember-hullám a szó legtökéletesb értelmében. De fájdalom ! meg kell vallanom : aligha követtetett el valaha több vétek, mint most. Hallat­lan , de igaz ! alig repül el felettünk háromheti idő­szak , s a rögtön bíráskodás három helyt kénytelen az emberiség bűnös és rothadt tagjait a törvény­ ér­telmének feláldozni; s mintha mi sem történnék, rab­lás és gyilkolás majd napi­renden, s megyénk külön részeiről új és újabb méltó aggályt keltő hirek ér­keznek székhelyünkre. Mi fog itt használni, s mi fogja a népet előbbi békeszerető életpályájára visszaté­ríteni ? E tétel megmagyarázása nem az én, de azok gondja, kik a kormány élén állván, lehetetlen, hogy ezt nyugodt szívvel nézzék, igen, a kormánynak itt józanon és szabályosan kell intézkedni, megjegyezve, hogy itt a bitófa nem használ, s hogy történeti ada­tok nyomán körülményekhez képest józan felfogású, életből merített, s okosan kivitt intézkedések, az ál­­latiság porába már mélyebben sülyedt népeket is, nem egyszer szédítő magasságra emeltek az erény és kormányhatalom körében, s miután viszonyainknál fogva az e részbeli intézkedések bekövetkezési szük­ségéről meg vagyunk győződve, eped­ve várjuk e vészvihar eltávolítására felsőbb helyről hozzánk ér­kezendő okszerű intézkedéseket, tisztviselői karunk — hisszük ’—7- erélylyel fog működni az életbeléptetés körül. S vájjon lehet-e eléggé fájlalnunk, ha a dolgok ily állásában oly intézkedéseket nyerünk felsőbb helyről, melyek a gúny névvel „bocskor policziának“ nevezett foglároknak rendes csendőrökkel leendő fel­­váltatását sejdíteti velünk. Nem akarunk a kormány ez intézménye czélszerűtlenségének bebizonyítására adatokat felhozni; lehet: vannak megyék, hogy a csend­őrök rendeltetésüknek megfelelhetnek, s meg­felelnek ; de ez nálunk máskép van. Zalamegye csendőrei egy tized része sem érti népünk nyelvét, é­s egy sincs, ki földtéri viszonyainkat s a csavar­gók rej­tekeit tudná, mik pedig az utolsó foglárnak is kis ujjában vannak. Mert hogy rendes műhelyek­ben dolgozó, vagy szülőföldjeiken szántóvető volt honvédeket feladás folytán a besorozó bizottmány elé többeket állítottak, ki a megyei ügyek folyamát ismeri — kétségbe vonni nem fogja, de hogy csavar­gót állítottak volna bíróság elé, mindeddig nem em­lékezik e megyei krónika, s ha baj van — a­mint csak ugyan van is — bezzeg csak a bocskorosoknak kell helyt állani. Az ügy menete szerint erről jövő­ben is, ha lesz mit. ifjabbi intézményeink közöl mit sem látok külö­nösen kiemelendőnek, — a felsőbb rendeletek telje­sítetnek, — járásbiráink egyik adónem összeírást a másik után teljesítik. S kik látjuk az összeírás ne­hézségét, elképzeljük, mi terhes lesz azt majd még kifizetni, kivált, ha erszényünkbe a levegő is lassan lassan beférkőzik. Magánhírekből értesülünk, miszerint Hetényi Jó­zsef színigazgató, társaságával Nagy-Kanizsáról, hol most működik, hozzánk is feljövend­­­ő hírnek csak örvendhetünk, mert a­nélkül, hogy a többi fa­idegenek is alkalmazhatók, felsőbb tisztviselői állo­másokra a 30 évi életkor előtt senki sem neveztessék ki; — hogy Norvégia csak saját nemzeti adósságáért kezeskedik; — a törvényben meghatározott eseteken kivü­l senki be nem fogathatik, fogságban nem tartat­­hatik; — sajtószabadság czélirányos repressiv kor­­látokkal engedtetik; — bűnvádi eseteken kívül ház­motozás nem történhetik; —jószágkobzás büntetése eltöröltetik; — a hon szükségére s javára oda enge­dett javakért az állampénztárból kárpótlás adassák; — a papi javak jövedelmei egyedül csak az egyház javára és felvilágosodás előmozdítására fordítassa­­nak; — hitbizományok eltöröltetnek; — honvéde­lemre mindenki köteleztetik; — Norvégiának saját bankja és pénzértéke legyen. — Mindezek után végre a 112-dik §-ban határoztatik, hogy ha utóbbi ta­pasztalásból kitetszenék, mikint ezen alaptörvény némely részének módosítása szükségeltetik, az erre vonatkozó javaslat egy rendes storthing elé terjesz­tetvén , nyomtatásban közhírré tetessék : a legköze­lebbi stortningot illetvén afölötti határozat: váljon a javaslati változás megtörténjék-e vagy sem ? Csak­hogy az ily változás sohasem ütközhetik az alaptör­vény elveibe, hanem egyedül az alkotmány lelkével öszhangzásban , minden módosítás a storthing tag­jai­­ részének beleegyezésével történhessék meg. 3) A fent kijelölt mód szerint.

Next