Pesti Napló, 1851. április (2. évfolyam, 319-343. szám)

1851-04-22 / 336. szám

val, hogy a folyamodó valóban saját használatára ülteti a dohányt; b) hogy a föld, melyre dohányt ültetni szándéko­zik, sajátja; c) hogy az házikert, vagy legalább lakháza köze­lében fekszik; d) hogy be van kerítve. 28) A saját használatra ültetendő dohányra szánt föld területe a folyamodó családja nagyságához képest szabatik meg. Mennél nagyobb valamely családban a dohányzók száma, annál nagyobb földterület fog a saját használatra, dohánytermesztésre engedményeztetni. Blind a mellett 70 négyszeg­ötnél nagyobb terület, bármily számos le­gyen is a család, nem engedélyeztetik. 29) Saját dohánytermesztésrei engedelem csak ha­tározott dij mellett adatik meg. Ezen dij a beültetendő földterület nagyság szerint változik, s minden f öl után két ezüstkrajczárban áll. A legnagyobb összeg t. i. az, melyet egy család egy 70 négyszeg­ölnyi terület után fizet, 2 pft. 20 krt. teszen. Ezen összeg némi kárpótlása az álladalmi kincstárnak azon summáért, mely abba azon esetben befolyna , ha a dohányzók dohányukat valamely cs. k. eladási raktárból vették volna. 30) Az engedély a termesztett dohány használatára nézve határozott feltételekhez van kötve. Ezek következők: a) csak pipából szabad szívni, és tilos azt szivarrá vagy burnettá átalakítani; b) csak azon személyek által használtathatik el, kik az ültetési engedélyért beadott folyamodványban családtagokként meg vannak nevezve. 31) Saját használatral dohánytermesztésre adott en­­gedelemmeli visszaélés pénzbeli büntetés alá esik. Általában mindenki, ki saját használatára dohányt ültetett, s abból valamit családjához nem tartozó sze­mélyeknek átenged, épen úgy fog büntettetni, mint azon dohányültető, ki dohányt eladás végett termeszt, s abból oly személyeknek ad, kik dohányvásárlási engedélylyel nem bírnak. A büntetés minden fonttól 1 pengő forinttól egész 4 pftig terjedhet, s ezen büntetés alá esik nem­csak az adó , hanem az elfogadó is. ------------ Geringer, Magyar koronaországot illető országos törv.- és kor­mánylap II. évfolyama VII. darabjából. Rendelet a cs. k. helytartóság id. főnökétől, 1851-ik é. feb. 14-kéről, minden kerületi kormányhoz, a közmunkálatok teljesítését, használását és ellenőr­zését illetőleg, a hatóságok által e tárgyban köve­tendő eljárás iránti rendszabálylyal együtt. Miután az 1844. évi IX. törvényczikkben, s a B­a­­gyar koronaországot illető 1850-ki országos törv. és kormi. rendeleteiben (VII. darab 43. sz. és XVII. dar. 216. sz.) foglalt intézkedések elégteleneknek bizonyul­ok, ennélfogvást a közmunkálatok szabályszerű teljess­­ége, használása és ellenőrzése végett következő határo­zatok , a hatóságok által követendő eljárás iránti rend­szabálylyal együtt bocsáttatnak ki. 1. §. Országos építőmunkák (Landesbauarbeiten) azon építésekre fordítandók , melyeket létesíteni, sem a birodalmi kincstárnak, sem az egyes községeknek nem feladatuk. 2. §. Míg a birodalmi építkezések (Reichsbauten) meghatároztatni fognának, az országos középítés tárgyait­­ helytartó jelölendi ki. 3. §. A közmunkákbani részvét kötelessége B­a­­gyarkoronaország minden lakosára kiterjed — kivételé­vel a 13-d. §-ban kijelölteknek, — a nélkül hogy valaki más, személyes tulajdonságánál fogva kivételt gényelhetne. 4. §. Azon arány , mely szerint minden egyes em­­ber a közmunkákban részt venni tartozik, mindenkinek elen munkaerejéhez szabatik. 5. §. Vontatási mu­nkáknál minden igásmarhával biró, minden darabért különbség nélkül két vontatási lapot köteles évenkint a szokott módon szolgálni. 6. §. Azokra nézve, kiknek igásmarhájok nincs, az 1843—44-ik évi országgyűlés IX. törv. czikke 3-cik­­-a értelmében rendeltetik, hogy minden háztulajdonos háznapi, az idegen házakban lakó zsellér pedig három­­napi kézimunkát tartoznak a közmunkálatoknál évenkint végezni. 7. §. A járási biztosok (közigazgatási szolgabirák) azok segédei, szigorú felelősség alatt köteleztetnek a­entebbi határozmányok szerint meglevő munkaerők pon­­os följegyzését eszközleni s a járásukbeli minden lakos­uk a közmunkákból reá eső részt tudtára adni. Pest, Buda, Poson, Kassa , Sopron, Nagyvárad és Debreczen városokban , melyek közvetlenül a kerületi Lispánok alatt állnak, e kötelesség a tanácsokat illeti. Más városok­ s községekben is, melyek rendezett ta­­ácsokkal bírnak, e foglatosságot a megyefőnök ezekre uházhatja át. 8. §. Azok, kik a rájok eső munkákat magok megv­enni nem akarják, pénzen válthatják azokat meg; a megváltási összeg egy vontatási napért negyven , s egy ézi napért tizenöt krajczárra határoztatik pengő­én. Valamint egyes lakosoknak, úgy egész községek­ek is meg van engedve a rájok eső kézimunkák meg­­állhatása, mely esetben a községnek az egész megvál­­tsi összeg egy negyede elengedendő. 9. §. Ha valaki az illető közmunkát megváltani karja , ezen szándékát october hónapban a hely­szí­­én történendő összeírás után az összeíró hatóság előtt évember végéig ki kell nyilatkoztatnia egyszersmind megváltási összeg két részletben, a. m. a jövő évi myár és julius végével lefizetendő , ellenkező esetben természetben teendő munkák kötelessége tovább is m­arad. 10. §. M­indenkinek szabad a reá eső kézi és von­ító munkákat más kézi és vontató munkások által vitetn­i véghez ; azonban ha az igás erők és kézi munkások iy helyettesítése történik, a helyettesített igás erőknek nem szabad kevésbbé munkagyőzőknek lenni azoknál, melyeket pótolnak, s a helyettesített kézimunkások nem lehetnek olyanok, melyek az alább következő 13. §-ban a kötelezettségtől mentesítvék. 11. §. Minden eltitkolt darab igásmarháért (szar­vasmarháért vagy lóért) négy forintból álló pénzbünte­tés határoztatik, mely a történt­ eltitkolás tényállapotának megerősítése után a vétkesen azonnal megvétetni, s az eziránt a megyefőnöknek három nap alatt teendő tudósí­táshoz mellékeltetni fog. 12. §. Mindenkinek a teljesített közmunkáról bizo­­nyitványnyal kell bírnia; a természetben végzendő munkának nem kellőleg igazolt elmulasztása minden igás napért 1 ft 20 krral, s minden kézi napért 30 krral pen­gőben büntetendő; mely bírságpénzek a fentebbi 11. §. határozatai szerint kezelendők. 13. §. Lakosnők, legyenek akár özvegyek, akár hajadonok , valamint azon lakosok is , kik tizenhatodik évüket még be nem végezték, vagy kik már hatvan éven túl vannak, hacsak házukban gazdaságfolytató, és mun­kaképes férfi családtag vagy szolga nem találkozik, köz­munkák teljesítésére nem köteleztetnek. 14. §. Egyes községek, melyek a nekik mint ilyek­­nek kötelességül tűzött vízi és úti munkákat saját ere­jükkel nem teljesíthetik, az országos építési munkákra vonatkozó különös végrehajtási szabályzat értelmében , az országos építési tárgyakra szánt összes alapból se­gélyt igényelhetnek , kivált ha az érdeklett építési válla­lat több mint helybeli haszonnal bir. 15. §. Rendkívüli esetekben , p. o. midőn a hózi­vatar vagy más elemi események által megszakasztott közlekedéseket meg kell nyitni, midőn erdők égnek, vagy midőn vizáradás ellen a hidakat, tavakat s töltése­ket meg kell védeni sat., az ez által veszélyeztetett la­kosok és földbirtokosok valamennyi szekereikkel, igás­­marháikkal és cselédeikkel köteleznék a szükséges mun­kára kiállani. Ily munkatételek mindazáltal a tett nyilat­kozatok folytán , a jövő félévi országos építési munka­illetménybe lesznek beszámítandók és megtérítendők. Ily rendkívüli esetekben azok is , kik már a meg­váltásra nyilatkoztak, s a váltságpénzt letették, kötelez­vék a közmunkára, miért szinte joguk van a végzett köz­munkát az illeték-kiszabásnál a jövő félévre beszámítatni vagy megtéríttetni. 16. §: A jelen törvényben megállapított kötele­zettségen túl, valamely országos építési munka teljesí­tésére senkit sem kényszeríthetni, valamint arra sem, hogy az egy évben föl nem használt országos építési munka a jövő évben dolgoztassák le. 17. §: Azon idő, melyet a munkatevő oda és visz­­szatértében eltölt, munkájába szinte beszámítandó, azon­ban gondoskodni kellene, hogy mindenki az általa telje­sítendő munkát lakhelyéhez minél közelebb végezhesse. A munkahelynek a munkás lakhelyétőli távolsága, melyért időbeszámitást nem igényelhetni, szekérre néz­ve egy, kézi munkásokra nézve pedig fél mértföld s ezen alól: a nagyobb távolságoknál a szekérnek minden mértföldért, a kézi munkásnak pedig minden félmért­­földért egy negyedrész napimunka számittatik be, föl­tévén, hogy a napimunka a munkahelyen az odajövetel és visszatérés által rövidséget nem szenved, s hogy a kézimunkások nem vitetnek szekéren a munka helyére , onnan vissza. A napi munka sz. György napjától sz. Mihályig ti­zenegy óráig tartand, azontúl rövidebbek lévén a napok, csak kilencz óráig. 18. §. A vontatási munkára kötelezett, ha a szükség megkívánja , vagy ha igás marhájától önvétke nélkül fosztatott meg, minden szekeres vagy vontatási nap he­lyett két kézi munkanapot tartozik szolgálni. 19. §. Az országos építési munkára mindenki saját költségén s azon szerszámok és eszközökkel ellátva kö­teles megjelenni , melyekkel saját hasonló munkáit szokta végezni. 20. §. Az országos építési munkák megváltásából be­folyó pénzösszegek a pénztáraknál elkülönítve őrzendők és számon tartandók, s azokat csupán országos épitési munkákra fordíthatni. Folyto­kon M. H. VEGYES HÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, april 22. Nemzeti színházunkban, ma kedden adatik : PÁRBAJ , MINT ISTENÍTÉLET, eredeti színmű 3 felvon, népdalokkal, tánczczal irta Szigligeti, zenéjét szerkesztő Egressi Béni. Holnap Tánczegyveleg, Kilányi úr és neje először lépnek föl. —­­ Húsvéti ünnepeink bevégződtek. E szó kimon­dásával fátyolt vonunk számtalan oly ünnepélyes jelene­tekre , melyek fővárosunkat ez utóbbi pár nap alatt mondhatni lázas állapotban tartották. A megváltó föl­támadásának ünnepe nálunk ez idén oly zajosan, oly nagyszerűleg­ ment végbe, minőt a közelebbi egypár év nem igen mutat föl. Szinte egyheti szünet után, mely alatt halva feküdt minden élet, minden zajos mu­latság , végre megelevenült a világ ... utczáinkon nagy­péntek óta úgy hullámzott föl s alá a temérdek nép , mintha mindenkit valami ellenállhatlan vágy és nyug­talanság sarkalt volna otthonról. .. Az iparos elhagyta műhelyét, a dolgos nő félredobta megkezdett munkáját, az olvasó jegyzéket hagyott könyvében és jöttek mind­nyájan ki a szabadba , és táplálták szemeiket az egy­­másra nézés olcsó gyönyörével.­­ Szombaton délután tömérdek nép kíséretében harangok dugása közt hordoz­­tatott körül az oltári Szentség mind a belvárosi egyház mind a servita-templom terén. Mivel a szertartás alatt bealkonyodott , a körülbelől eső ablakok annak rende szerint kivilágittattak. Az ájtatos népség , mely­ben a nők feltűnőleg nagyobb számmal voltak, csak ké­sőn tért vissza elhagyott hajlékába. Vasárnap, kit a vallásos buzgóság, kit a husvét rovására tartott vendég­ség örömei eltartóztattak az utczai élvezetektől, délután azonban ismét ott voltunk a­hol tegnap: sétány, duna­­part, váczi utcza s a többi mind megkapta járókelő ven­dégeit nagy bőséggel, mig nem aztán ránk viradt hétfő, a zsibongás , öntözködés , piros tojás , hangverseny s száz meg száz mulatság napja. Városunk ezen napon valóságos képe volt a föltámadásnak , mert még a beteg is fölvette nyoszolását és járt. Nem volt zug, nem volt nyilvános hely, melyen özönnel ne láttuk volna az ün­­nepies öltözetű közönséget. E napra volt halasztva ki­pótolása mindazon mulasztásoknak, miket a nagyhéti szünet okozott: a zene mindenfelé megharsant, a szín­házak megnyitók­ajtaikat (a magyar színpad a Bánya­rémmel kezdő, az utczaszögleteket lepedő nagyságú hirdetmények , ajánlások és kioszk megnyitások bok­­­ták .. . szóval mindenkinek jutott a körörömből és mu­­latságból valami , ha egyéb nem — egy kis főfájás. Az újdonságoknak valóságos Kaliforniáját lelhettük volna meg e napon, ha bölcs Salamon útját nem vágja bányá­szatunknak azon maximéval , hogy semmi sincs új do­log a nap alatt. Most már ismét visszatértünk régi fog­­lalkozásunkhoz. . . Sokan örvendenek rajta, mások pedig t. i. az egyszer hopp, másszor hopp emberek most is azt dúdolják : bár csak mindég igy volna ! —­­ Tegnap délutáni két órakor tartatott az elhunyt báró Wohlgemuth altábornagy fényes katonai temetése. A pesti dunaparton ágyuk dörögtek és a part hosz­­szában felállított nagyszámú katonaság is tette üdv lövéseit. A koporsót Károly kaszárnyából gyászszal be­vont hat ló vitte az új épületbe. A kocsi előtt egy pán­­czélos vitéz lovagolt tetőtől talpig vasba öltözve , s le­eresztett sisakkal. A kocsi után vitettek a meghaltnak számos érdemjelei. Népség és katonaság mindenfelé. A holttest az új épületből ma reggel mint mondják már Bécsbe szállíttatott egy gőzössel. —­­ Ugyancsak tegnap délután ment végbe egész élénkséggel a gellérthegyi népünnep is , mely egypár évben már elmaradt. Egész tábor lepte el ezen öreg hegy oldalát. Az evés ivás, játék és mulatkozás egész késő estig tartott, midőn aztán hazafelé ballagott kiki, úgy a mint tőle telhetett. Általában egész délután vége­­hossza nem volt a lánczhidoni keresztülvonulásnak. —­­- A sok megnyitás és kinyitás közöl, melyek tegnap történtek és történhettek kiemeljük a császár­­fürdőt , mely szinte tegnap délután adatott át ünnepé­lyesen a közönségnek , a mennyiben zenehangok ekkor hallatszottak először az ujjászülött fürdőben, melynek fürdője, udvara, kertje stb. Ízletes rendbe van hozva, vagy legalább egészen rendben lesz nemsokára. Kecs­keméti J. közkedvességű zenekara látja el e fürdő ven­dégeit jó magyar zenével minden kedden, csütörtökön és szombaton délelőtt és délután. S így a látogatók e helyen csak kényelemre számíthatnak... . Megemlítjük egy­úttal, hogy Kecskeméti ismét egy új csárdást fog nyújtani a közönség kezébe kopogó czim alatt. —­­ Azon magán hangverseny, melyet Bartay Ede úr rendezett és vezetett, tegnap délelőtti 11 órakor tar­tatott meg a ,Tigris4 vendéglő teremében. A nagyszámú közönség , mely kivált hölgyekből állott, egészen meg­­törte a teremet. A hangverseny részei voltak: egy hege­dű négyes Mendelson-Bartholditól, melyet Sack, Ellin­­ger urak s ez utóbbinak két tanítványa Grün Jakab és Kubin János adtak elő. Forinyák Minka k­­assz. Bartay Ede úr tanítványa két ábrándot játszó zongo­rán Thalbergtől. Játékából gyermekkorát meghaladó erő és ügyesség tűnt ki. E nehéz darabok legnehezebb ré­szeit is sok könnyűséggel adta elő, mit a közönség annyival nagyobb tetszéssel fogadott, mivel a fiatal lánykának ez első föllépése. Paczelt úr két ízben éne­kelt, először: egy nemzeti dalt (Ereszkedik le a felhő) azután egy románczot Blárthából... Gyönge , olvadé­kony hangja nincs minden kellem nélkül. Leginkább magán hangversenyekre van alkotva; nagyobb helyeken, mint ezt színpadon is tapasztaltuk, egészen elvesz. Álta­lában mondhatni, hogy e hangverseny élvezetet nyújta mindazoknak , kik ott megjelentek. —­­ A belvárosi kisdedóvó javára a casino teremé­ben ugyancsak tegnap délután 4 órára rendezett hang­verseny nem örvendhetett óhajtott süketnek. Már maga azon körülmény, hogy a közönség egy része megelége­dett a délelőtti hangversenynyel , s hogy a nagyszerű temetési pompa legtöbb embert és ez időtájban foglalt el, eltartóztatott e frangversenytől némelyeket, s igy a jótékony czél, mely pedig megérdemelte volna a teljes pártolást, ez alkalommal is igen vékony részvétnek ör­vendett. A tartalmas programm legjobb s legtöbb ügyes­séggel végrehajtott darabja volt a nyitány Tell Vilmos operából, nyolcz kézre, melyet Dosnay asszony, Péter, Weiss és Gosztonyi kisasszonyok adtak elő. Jókainé assz. egy legendát szavalt Goráitól, (Szent Erzsébetről) Varga Eleonóra Hunyadi László nyitányát zongorázta el. Paczelt úr itt is eldalolta az „Ereszkedik le a felhő“ czímű dalt. A gordokajátékban/jf/etzer úr, mind kezével mind fejével s szemével sok erőt fejte ki. E szerint lát­szik , hogy a jótékony czélnál műkedvelők fölajánlása nem hiányzott, a közönségtől pedig reméljük, hogy a­mit most elmulasztott, más alkalommal helyrepótolja. A Moniteur defavouálja a Bulletin de Paris által közlött azon hírt, mintha a kormány a megyegyűléseket összehíni szándékoznék. A német kérdésre vonatkozólag Párisban többféle hír kering. Egy telegrafi hivatal azon hírt jelenté, miszerint Ausztriának a német szövetségbe összes tartományaival leendő bemenetele, daczára Francziaország és Anglia tiltakozásának, bevégzett tény, s ezen bírt a hírlapok mindnyájan fölvették. A franczia kormánynak egy hi­vatalos irata ezen sürgönyt hazugnak nyilvánítja , és az apr. 16 kai esti lapok már jelentik, miszerint a minisz­teri tanácsban eldöntetett volna, hogy Francziaország megújítja Austria tervei elleni tiltakozását. Itt abból a Croce di Savoya jelenti, miszerint Ausz­tria fölkérte volna a szárd kormányt , hogy engedné meg neki seregeivel Szardinián átmehetni azon esetre, ha Francziaországban a politika megváltoznék , s ezen átmenetei biztosítására, kéri, hogy néhány várait elfog­lalhassa. Az említett t­­rlap úgy tudja, miszerint a kor­mány még nem felelt. Berlinből a német kérdést illetőleg, a Presse ezt írja: Ausztria nem mondott le a német szövetségbe ösz­­szes tartományaival leendő bemeneteléről. Schwarzen­berg­ig úr úgy nyilatkozott, miszerint nem tudja, nem akarja megengedni, hogy az osztrák tartományok közt egy eszményi határvonal húzassék, s Ausztria nem hiába tett annyi áldozatot kormányzata központosí­tására. Londonból írják, hogy Hume, húsvét után éven­kénti indítványát az általános szavazat tárgyában elő­­­terjesztendi. POLITIKAI SZEMLE. Pest, ápril 22. (!) Pámban, a­helyett, hogy a helyzet valami ked­vezőbb alakot venne, daczára az új minisztériumnak, napról napra bonyolódik. A minisztérium érzi gyenge­ségét , s nem mer kezdeményezni. Az alkotmány revi­­sioja­, az elnöki hatalom meghosszabbítása­, vagy bár­mi solutiohoz mostanság nem indul , s minden kezde­ményezést a törvényhozó gyűlésre látszik hagyni. Mindemellett mindegyre beszélnek a statuscsinyről, mit különben jelen körülmények közt sokan nem tarta­nak hihetőnek. Annyi igaz , miszerint a katonai főpa­rancsnokságok által bárminemű eventualitásokra a ké­születek meg vannak téve. Még egy , mi szinte bizonyos. A bonapartista eszme az országban mindegyre veszt teréből. A nemzetgyűlés kebelében az egész bal, szélső­jobb , tiers-párt, az or­­leanisták egy töredéke Thiers úrral ellene van az elnöki hatalom meghosszabbításának , kivéve a fusionistákat, kik az Assemblée nationalba... a meghosszabbítás érde­kében működnek. Francziaország. (!) Páris, apr. 16. — Az új minisztériumnak, kétségkívül, igen meggyűlt a haja. Nemcsak a pár­toknak, a végrehajtó hatalommal szemben nyilvánított ellenséges állása, hanem ezenkívül az ország ag­gasztó helyzete is komolyan foglalkoztatja. A kormánynak e helyzet kipuhatolása eddig is el nem mulasztott teendője volt, de, leginkább most igye­­kezik vele tisztában lenni. Mint párisi lapok írják, Bonaparte Napoleon Lajos úr fölszólította Carlier urat, adna véleményt a főváros munkás­osztályainak helyzetéről, s a rendőrfőnök nyíltan bevallá, miszerint jelenleg 10.000 munkás van, munka nélkül, a szám a hó végével kettőzve, s a jövő hónapban pedig hálmazva leend. Hogy a megyékben sem lehet va­lami kedvezőbb helyzet, könnyen gondolhatni. A belügyminiszter, hogy a dolgokat rendbehozza, a fővárosban tétovázó megyei főnököket és alfőnököket megyéikbe küldötte, s meghagyta nekik, hogy hon üljenek, s lelkiismeretesen teljesítsék kötelességeiket. Eddig elő minden osztályú hivatalnokok, okkal vagyok nélkül, a vidékből mindegyre döntötték a fővárost, miből aztán lehet következtetni, mikép mehetett a közigazgatás. Faucher úr mit sem enged. Lieven herczegnő salonában, hol a politikai és diplomatiai notabilitások rendesen összegyűlni szok­tak, s hol a napi kérdések fölött igen érdekes viták történnek, közelebbről az összegyűlt társaságot igen élénken foglalkoztatta a köztársaság elnöke és Chan­­garnier tábornok közti, híresztelt közeledés. Ezen közeledésre nézve sokan egész erővel működnek, s mint mondják az eredmény iránt nem csüggedtek el. Arról van a szó, hogy Changarnier tábornoknak visszaadják a párisi főparancsnokságot. B­int mond­ják, e tény helyreállítná az Elysée és a conservativ párt közti jó egyetértést. Az Elysée jól tudja, hogy minden lehető eventualitásokra nézve, nagy hasz­nára válnék ezen tapasztalt, hidegvérű és tevékeny katona. Faucher úr nevezetesen, határozottan a kibékülés mellett nyilatkozott, mit a kereskedelmi és iparvilág szerinte enthusiasmussal fogadna. Az Ind. beige e tárgyra vonatkozólag, tovább ezt írja: Jegyezze meg ön, uram, miszerint a politikai véleményről nincs szó. Changarnier tábornok tiszta orleanista, legitimista, fusionista-e ? Nincs szóban. Changarnier tábornok oly eszmét nyújtott a világ­nak maga felől, miszerint ő mindenütt és mindig győzedelmeskedni fog a fölkelés fölött. Ezen véle­ményen vannak barátai és ellenei. A körülmények napról napra fontosabbakká válnak, nem lehet cso­dálkozni tehát, hogy minden szem csak rá néz.. Ebben Baraguay d’Hilliers tábornokra nézve nincs semmi udvariatlanság. Ő derék katona. Neki ezt megadják. Azonban az egész világ nem lehet azon ajándékkal ellátva, hogy bizalmat önthessen egy nagy országba. Ezen ajándékkal Changarnier tábornok birt és még bír. Ha holnap őt a párisi sereg élére teszik, ön a ma elsáppadt arczokon a biztosság jeleit fogja szemlélni. Ez nem lenne rész, folytatja tovább levelező, mert a nyugtalanság komoly Párisban, még komolyabb a megyékben. A socialista propaganda soha sem volt tevékenyebb, mint jelenleg. A titkos társulatok ügy­nökei, meg nem szűnnek utazni. Bátorítják, lelkesí­tik, vigasztalják a népet. Jelszavuk: Türelem! tü­relem ! Én­ el fogunk érkezni. Csak legyetek készen !“ Ugyan e lapban olvassuk : Parisba minden nap a déli részekből számos sürgönyök érkeznek, s egy­hangúlag állítják, miszerint a déli megyék nagyon forrongnak. Cas­elhitte tábornok Lyon parancsnoka és Lacoste kormánybiztos így nyilatkoznak. Azonban biztosíták a kormányt, miszerint ha forradalom üt ki, azt gyorsan és erélyesen el fogják nyomni.­­ A Presse bizonyos Cham­ailles altieri új me­gyei főnök urnák alattvalóihoz küldött körleveléből ezeket közli: „Valóban, a franczia társadalom jelenleg csak két elemből van összealkotva: egy részben conservati­­vekből, kik egymást közt több­ vagy kevésbbé meg vannak oszolva, többet vagy kevesebbet tévelyegve, messze keresvén a gyógyszert, mit némileg kezeik közt tartanak.

Next