Pesti Napló, 1851. május (2. évfolyam, 344-369. szám)
1851-05-30 / 368. szám
nagyban rebesgetik, hogy csak jól öltözötteket kell bebocsátani. Sokat túlzásnak , vagy tán épen demagógiának tartandják állításaimat , de igaz váltig, hogy ki gentlemannek akar tartatni, annak kellett már lenni az exhibitióban. Akármi társaságba visz végzeted, az első , divatos tisztelgések után azt kérdezik , ha voltál-e már a crystal-palotában, s ha nemmel felelsz , kitörölnek a respectabilisek sorából, szegénynek mondanak, pedig itt szegénynek lenni gyalázat, míg másutt csak szerencsétlenség! Tudok esetet, hogy egy művelt férfiú csak azért nem jelent meg társaságban, mivel nem volt még az exhibitióban. A legnagyobb csapás, mely egy szegény demokratát érhet, az, ha Albionban kényteleníttetik megvonni magát. Nem kétlem, lapjaink elözönlik önöket a műkiállítás remekeinek leírásával; azért csak néhány, édes mindnyájunkra vonatkozó tárgyról szólok. A királyné s Prinz Albert, azon tárgyakat, melyek tetszésüket kivívták, melyeket vagy megvettek már, vagy megveendők , saját jegyekkel látták el, hogy kérdés alá se kerülhessenek. Engel hazánkfiának remek szobrán, tegnapelőtt egy kis táblácskán aranyozott betűkkel ez állt: „Készitő Engel magyar , kiállitá Albert herczeg.“ Szentpéteri műve nagy tetszésben részesül, lapjaink már nyilatkoztak felette, s azt jegyzék meg: bár ily szép tehetségeket fel nem használni, oda nem helyezni, hol megmutathatnák, miszerint a magyarnak csak szabad nemzeti élet, csak kedvezőbb körülmények kellenek, hogy a világ legműveltebb népeivel versenyre keljen. A magyar bunda is lelepleztetett, nézők sem hiányzanak, s ki jártasabb a népek történetében, azt jegyzi meg, hogy Magyarországban a köznép maga készíti öltönyeit, mely ügyességet tanúsítja a mesterileg kitűzött bunda. Egy pesti puskamives , ha nem csalatkozom Kimer, küldött néhány remek fegyvert, de a szekrény zárva állt, mint mondják, az osztrák felügyelő hanyagsága miatt. — Hazánkfiai egyike óhajtotta volna látni a szekrény tartalmát, mert ismerte a derék művészt a régi jó időkből, de nem leléli kulcsát sehol. Hazánkfia e miatt zajt ütött, felügyelőről felügyelőre járt; sok baj után sikerült a szekrényt megnyitni, a fegyverek becsületére válnak hazánknak. Hallottak önök bizonyosan ama 111 magyarról, kik jelenleg már 120-ig szaporodtak, s Türr vezénylete alatt Olaszországból Sveitzba, onnét Piemontba, ismét vissza Sveitzba s végre Francziaországba küldettek; elhatározók végre Angliába jőni, de a minisztérium eltilta őket Anglia határaitól. Ők jelenleg Ilavreben vannak, s a legelső hajóval Amerikába költöznek. Paris, május 23. este. Páris, május 24. tárnák, s becsületeseknek szeretik nevezni ? Ki tetszik most, ki a rend valódi barátja, és kik az izgatók ! — így szól Girardin Emil. És mikép készülnek azok a petitiók, megyei főnökök , másodfőnökök, békebírák , polgármesterek, tanácsnokok, csendőrök, mezei rendőrök készítik és terjesztik azokat. Száz meg száz különféle szerkezet fogalmaztatik és nyomtatásban, vagy kőre metszve százezernyi példányokban küldetik szét országszerte. A városi tanácsok, a megyei közgyűlések a törvényellenére , gyűlésileg határozzák el a kérvényt és hivatalos minőségükben aláírva küldik azt be a nemzetgyűlésbe. Szóval, mozgásba tetetik minden érdek, minden ambitio, minden szenvedély, minden rokonszenv, minden gyűlölet és minden neme az ember gyengéinek! És mindamellett és mindezen izgatások daczára látunk petitiókat alig 10—20 név aláírással borítva , melyek folytán az izgatók förmnen hirdetik, hogy a nemzetnek nem kell az alkotmány, nem kell a köztársaság majd felel a nemzet magáért annak idején, majd megmondja mi kell neki. De e napon azt hiszem nem lesz tanácskozás a Rivoli-utczában! Lamartine úr lapjának mai számában tagadja, hogy minapi czikké nyilvánítása előtt összejövetele lett volna az elnökkel. Azonban e tagadásnak nem igen hisznek, valamint senki sem akar hitelt adni egy tegnap Berlinből érkezett hivatalos sürgönynek, mely a bécsi hirlap máj. 22-ki száma után koholmánynak nyilvánítja a pápa részéről állítólag az osztrák kormányhoz intézett és belga lapokban közlött emlékiratot, melyben ő Szentsége a franczia hadsereg kivonulását sürgeti. A római zavarok következtében Gémeau tábornok az itteni kormánytól újra segítséget kért, valamint pótló utasításokat is, újabb zavarok előfordultának esetére. Többek közt arra kér meghatalmazást, hogy ezentúl minden őrhelyeket saját katonáival töltethessen be Rómában és vidékén. Mind a segélyt, mind a meghatalmazást már megkapta. A ma érkezett déli francziaországi lapok felső Olaszország több pontjairól, nevezetesen Nizzából és Genuából hoznak nyugtalanító híreket. A nevezett két helyen lázító proclamatiók tetettek közzé a szárd kormány ellen, és név szerint Nizzában a függetlenség kikiáltásával fenyegetik a kormányt azon esetre, ha az az elébe terjesztett igazságos kívánatokat megtagadná. Portugállból ma Anglián és Spanyolországon át vettünk részletes tudósításokat. Saldanha még mindig Oportoban van, a királynő pedig a fővárosban mindent elkövet, hogy a győztes tábornagynak kedvét megnyerhesse. Saldanha még eddigelé a királyné nevében beszél, azonban minden tekintélye alig fog elegendő lenni a forradalmi elem fékentartására. A Daily weks szerint egyedül a királynő mihamarabbi leköszönése és a kiskorú V. Pedro kikiáltása leend képes a köztársaság kikiáltását megakadályozni. Ha azonban a királynő erre ráállni vonakodnék, akkor a kedélyek jelen lázas izgatottsága mellett semmiért sem lehet jót állani. Ámbár sokan e nézetet túlságosnak tartják, azt az egyet mégis mindenki elismeri, hogy a dolgok könnyen ilyen szélső fordulatot vehetnek. Saldanha egyébiránt ugyancsak hajhássza a népszerűséget , így a többek közt a tanuló ifjúságnak ez évben elengedte az exament, miért is ez által Ókoriéban nagyszerű fáklyás zenével tiszteltetett meg. A tábornagy valószínűleg f. hó 15. vagy 16-án fogott Oportóból seregének egy részével útnak indulni az e czélra készen állott gőzösökön, és eddig bizonyosan már Lissabonba megérkezett, hogy elfogadja a királynő és az udvar hódolatát. P. Ma a Moulin és Mou'in javaslataik vizsgálatára a bizottmány kineveztetett, melyben a nemzetgyűlés minden párttöredékei képviselve vannak, s a revisio barátainak csak igen gyenge többségük van. Az osztályok tanácskozásaiban figyelmet érdemel Cavaignac tábornok nyilatkozata, melyben többek közt azt mondja, hogy a köztársaságot még az általános szavazatnak sincs joga megdönteni, és így a köztársaságot a nép akaratának fölibe állítja. Ezen nézetet a tábornok már többször is nyilvánító s csak ezelőtt néhány nappal is e pont fölött több barátaival élénk szóváltása volt. A bizottmány javaslatát 28-ra valószínűleg elkészítendi. A mai ülés főtárgyát a landes megyei választás körüli interpellate képezé. Faucker úrnak e választás alkalmával az illető megyei főnökhöz utasított telegráfsürgönye közbotrányt idézett elő. Ma szőnyegre kerülvén az ügy, Girardin úr, ki abban a minisztert a múlt héten interpellálta, a gyűlés elején távol volt. Helyette Pascal Duprat intézte a miniszterhez körülbelül azon kérdéseket, melyeket Girardin fogott volna tenni. A miniszter úr azt monda, hogyha telegráfsürgényében a megyei főnöknek meghagyta, hogy oly jelölt választását igyekezzék eszközölni, ki a május 31 -ei törvényt föntartatni kívánja, ezt az egész polgári társaság érdekében tévé, sorsán, és II. Jakab bátyját még felülmúlta ; szóval Anglia akkor oly helyzetben volt, midőn whigjei hontalanul a szárazföldön kerestek menedékhelyet. De ezen szomorú napoknak végett vetett az 1688-iki év. A visszaható politika megint lábra állta a forradalmat, mely az aristocratia közremunkálása által kivívta primitív czélját. Az 1688-iki forradalom véget vetett a hosszú tusának, és alárendelte a koronát a törvényeknek, és a népképviseletnek. A toryk és whigek egyesültek, a trónöröködési rend megszakíttatik, — a korona túlnyomó befolyása a házra ruháztatik, és a legitimitás kénytelen meghajolni a közvélemény előtt, és mind az egy kardcsapás nélkül történik. A királyság külseje semmi változáson nem ment át, és a státusszerkezetben egy a többi elemeket túlsúlyozó demokratikus tényező hozatott be: sereg nem állott sereg ellen, a nagy tömeg néző szerepet játszott, demagógok nyoma sehol sem mutatkozott, a két ház conventté alakul, trzivesztettnek nyilatkoztatja a Stuartokat, s oly király fejére teszi a koronát, ki a respublika barátjait jobban tűrte, mint a koronafelség és a legitimitás hirdetőit. 1688-ban minden salakjaitól megtisztulva lépett föl a forradalom, a túlzó republikánusok és névváltozást kívánó párt eltűntek , a királyság megmaradt egész fényében, és támaszaival együtt, de ereiben demokrata vért csepegtetett be. „A forradalom fő czélja volt, így szól az említett angol történetíró, a monarchiát a törvény alá helyezni, azon tulajdonoktól megfosztani, mely szerint az, az alkotmány kútforrásának és alapelvének tekintetett, és csupán integráns részévé tenni az alkotmánynak. Anglia megy. Egy idő óta nem múlik el nap, hogy számos petitiók ne terjesztetnének a nemzetgyűlés elébe, részint az alkotmányrevisioja, vagy az elnök hatalmának meghosszabbítása, részint az általános szavazat helyreállítása végett. Amazok a legitimista és bonapartista táborokban koholtatnak, emezeket pedig viszontorlásul készíté a democratia. Azonban az utóbbi az illető központi bizottmánynak tegnapelőtt hozott határozatát magáévá tette, minélfogva a nép, kétségbevonhatlan jogának önérzetében megnyugodva , ennek életbeléptetéséért többé kérelmezni nem fog , elég volt már ez úton egy ízben, a máj. 31-ki törvény életbelépte előtt, fél milliónál több aláírással borított petitiókban nyilatkoznia. Az e kérdés körüli közérzetem oly általános, hogy a kérvények készítése egészen fölösleges izgatottságba hozná az országot, mert mindenki meg van győződve, hogy 1852-ben választói jogát gyakorlandja : a nép a május 31-ei törvényt mint nem létezőt tekinti, ignorálja. Soha a democratia ennél üdvösebb határozatot nem hozhatott. Ám álljanak most elő az úgynevezett rendpárt emberei jajveszekléseikkel, miszerint a kereskedés pang, a munkások százezrei dolog nélkül vannak, a kamat csökken és általános az elégületlenség ! Várjon a democratia, a socialismus izgat és lázít-e országszerte ? Kik azok, kik a fenálló állapot felforgatására összeesküdvén mozgásba tesznek minden elemet, megyéből megyébe, faluról falura járnak, rémképekkel ijesztik a kalmárt, pénzzel vesztegetik a dologtalant, s ígéretekkel ámitgatják a kézmivest, a földmivelőt, hogy önző czélaikra megnyerhessék ? Nem ők-e azok, kik magukat a rend ha ráfordítá azon tételt, „A deo rex, a rege lex“és a koronát a törvény szülöttjének tüntette föl.“ III. Vilmos fölszólitatott, hogy rendeletet bocsásson ki a házak összehivatására; azok conventté alakultak. II. Jacob trónt vesztettnek nyilatkoztatik , és Vilmos léptetik trónra. Az angol és franczia restauratiót, és következményeit egybe vetve, át kell látnunk, mikép az angol nép és közvélemény, mely egyes perczekben szélsőségekig ment, és mely Ilik Károlynak Londonbai visszaérkezését oly örömrivalgásokkal üdvözölte, a minők közt I. Károly lefejeztetett, azon közvélemény mondjuk, általában véve haladott és 1688-ban egészen megtisztulva, és megállapodva állott elő. Az angol parliament nem kért új alkotmányokat a helyreállított II. Károlytól 1660-ban, és az angol convent nem készített fris chartákat a trónra emelt III. Vilmossal elfogadtatására. XVIII. Lajos ellenben új alkotmányt adott nemzetének, és az úgynevezett 1830-iki franczia convent új chartát készített, melynek megtartására a polgárkirály Lajos Fülöppel az esküt letetette; s mi történt a külsőleg hasonló változásokon átment két országban? Angliában a forradalom ereje az intézményekbe ment át, s a közvélemény templomában tévé le babérjait, míg Francziaországban a forradalom a téntában fulladt meg. S ez igen természetes: az angol nép 48 év alatt 1640—1688-ig csak egyszer látott új megdöbbentő tüneményt, esze nem zavartatott meg az államtényezők különböző alakbani és nevekbeni megjelenései által, és szivét nem rontották el hízelgő néptribunok, kik a nemzetet, mint az emberiség fölThinfeld miniszter úrnak a bánáti bányavárosokben tett utazási idejében azon előjelekről emlékezünk, mikből a kormánynak anyagi érdekeink előmozdítására irányzott törekvéseit következtetni lehet. Készséggel ragadjuk meg az alkalmat, midőn ez szabadítóját tüntették volna elő. Csak a protectorság, és a puritánusok rövid uralma volt az, mit új, s idegennek mondhatni, azonkívül mindenütt régi intézményekkel, és szokott megnevezésekkel találkozott a nép. Míg a francziák egymásután láták kibújni az alkotmányozó gyűlést, conventet, directoriumot, consulátust, császárságot, világhódító sereget, és idegen hadaktól megszállt Párist. Anglia nem zavartatott meg annyi látmányok, és oly sokféle idegenhangzású nevek által. Az angol puritánok nem bántották a szegény kalendáriumot, és nem vesztették el eszöket a sok brumairek, fructidorok, és thermidorok közt. A franczia 1830-iki chartában következő nagy pontokat látunk: 1) A francziák egyenlők törvény előtt. 2) Személyes szabadságok biztosítva van. 3) minden francziának joga írni , és nyomtatni szabadon mindent, a censura soha sem állitathatik viszsza. 4) A miniszterek felelősek. 5) Lajos Fülöp Roi des Français czimet részén. Az 1689-ki Declaration of Rightsban semmi újat nem találunk, az angol convent csupán a sérelmeket sorolja elő, és a volt király bűneit, kinyilatkoztatván, hogy bűnei miatt fosztatott meg a koronától. Ezen nevezetes okirat főpontjai következők : 1) a volt király Jakab felfüggesztette a törvényeket, kivetett adót a parliament beleegyezése nélkül: 2) állandó sereget tartott, 3) lefegyvereztette a jó protestánsokat, midőn a papistáknak fegyvert adott: 4) megvesztegetett személyeket használt az esküdtszékekbe, és más törvényes eljárásnál, stb. Ezen idő óta Angliában rövid napokig sem tudott fenállani egy közvélemény elleni minisztérium, míg a sajtószabadság tökéletesen életbe lépett. Francziaországban, mint tudjuk a chartában letett tételek a polgárkirály kormányzása alatt folytonosan kijátszottak. Most akaratlanul a 1848-iki februáriusi forradalomhoz vezettetünk, de annak áttekintése igen messze vezetne. Előadtuk röviden az angol forradalom fővonásait, megmutattuk, mikép a leghomályosb perczekben is, midőn a hatalom a túlzók kezeiben volt, a destructivitás állandó terrénumot nem nyerhetett; továbbá, hogy a forradalom, mely egy időpontban kijelölt határain túllépett, a visszaható állapot után, megtartó szellemben rontott, és szabadelvűleg épített, szóval láttuk, mikép a brit fanatismus több józansággal bírt a franczia philosophiánál. Az angol 1688-iki forradalom folytonosan működik, régi typusa módjára, az az : békés úton, vér nélkül, és igen helyesen mondja Macaulay, mikép azon forradalomnak legjobb oldala az, hogy az utolsó volt. *) Pest, april 23-án 1851. SZABAD IMRE. *) Lásd Saint Marc Girardin úr czikkét a Journ. des Debats-ban. SZ. I. (Folytatása következik, mert az, ki a nevezett törvényt megszüntetni akarja, nem érdemes a nemzetgyűlés tagjává lenni. Egyébiránt azt hozá föl mentségéül, hogy a sürgöny nem volt nyilvánosság elébe szánva, és sajnálja, hogy a főnök azt közzétette. Méltán kérdé erre Girardin, ki időközben megérkezett, hogy a főnök , ha hibázott, feleletre vonatott-e ? mert annyira sietett ez utóbbi a sürgöny közzétételével, hogy még a törvényes formákat is mellőző, és a sürgöny, bélyeg és belajstromozás nélkül nyomtattatott ki. Hát várjon a nyomdatulajdonos törvényszegésért kereset alá voitatott-e vagy sem ? Nem mulasztó el szónok Faucher úrnak 1849. évi májusban a telegraffal tett visszaélést emlékezetbe hozni, és a szőnyegen levőt amannál sokkal fontosabbnak bélyegezni. Pedig akkor ama visszaélés ellen az alkotmányozó gyűlés majdnem egyhangúlag — csupán 5 szavazat ellenében — monda ki kárhoztatását, és kiadó útlevelét a miniszternek, ki ma a többség bizalmának örvend. A már elfáradt Faucher helyett Baroche véve föl a keztyűt, és a többség hosszas , majdnem este hét óráig tartott vita után egyszerű napirendre tért át. Lamartine úrnak a Pays tegnapelőtti számában közlött s általam is említett czikke a royalista lapoktól keményen megtámadtatott. Fontosságot ama czikknek főkép azon körülmény ad, hogy Lamartine úr annak közzététele előtt több órai magántanácskozmányt tartott a köztársaság elnökével, ki is látva, hogy a gyűlés általi prorogatioból semmi sem lesz, az utolsó kísérlethez készül nyúlni, mely nem egyéb, mint az általános szavazat helyreállítása és ennek folytán hivatkozás a népre. Mint mondják Lamartine úr ezen esetre Bixio és Favre Gyula barátai hozzájárultával ígérkezett minisztériumot alakítni. Megjegyzendő még, hogy a Pays azon száma, melyben a kérdéses czikk megjelent, 20,000-rel több példányiban nyomatott a szokottnál. Mi czélból ? az különfélekép magyaráztatik. Az „Opinion publique“ rész néven veszi pártfeleinek, hogy a rivoli-utczai tanácskozmányok részleteit kikürtölték, amit ő elejétől fogva ellenzett, úgy látszik, társai is véleményére tértek, mert az újabb tanácskozások részletei titokban tartatnak. A tegnapi katonai szemle után az úton érkezett ezredek tisztikarai az Elyzéeben megvendégeltettek. BÁNÁTI LEVELEK. XXII. Temesvár, május 23. irányban újabb haladásról értesíthetjük a közönséget. A bányászat- s gazdászatügyi miniszteriumban tanácsos Bischof úrnak városunkban mulatásáról értesültünk , s mennyiben nevezett tanácsnok úrnak körünkben jövetele különös miniszteri megbízásból történt, s ezen megbízás következései az egész honra fontos eredményeket idézhetnek elő, annyiban említeni szükségesnek tartjuk. A hivatalnok körutazása hiteles értesítés szerint két okból történik leginkább. 1- ször. Kincstári pusztákon telepítések eszközlése. 2- szor. A kormány költségén példány-gazdaság állítására alkalmas helynek kijelölése végett. Midőn az Ehrenberg s Hohenblumféle német lovagok kalandos telepítési kísérletei a hírlapok, s közönség figyelmét oly nagy mértékben igénybe veszik, s midőn naponta mindinkább kétségtelenné válik, hogy ezen urak kísérletei kormányi befolyáson kívül álló magán nyerészkedésre tervezett vállalkozásoknak, nem pedig államgazdászati hasznot ígérő intézkedéseknek vezethetnek, a kormány telepítési szándékáról némelyeket felhozni nem leend érdektelen. 1846-ik évben dohánytenyésztés előmozdítása végett több község telepíttetett honunk ezen déli részeinek kincstári pusztáira. A települők többnyire belföldi magyarok, német és szláv lakosok voltak , de voltak külföldi németek is. Az elsőknek telepközségei mint: Kübek — Baumgarten — Keglevics — Zichy — Aurel (Dessewffy) Lajos (Ambrozy) — háza, s Brestye jelenleg is léteznek, s mind inkább fejlődnek. Lételüket múlt évek forradalmi dúlásai sem enyésztették el, mert belföldi származásuk állandóságukat s maradásukat biztositá. Az utóbbiak még forradalom előtt eltűntek, mert idegen növényhez hasonlítólag , idegen földön, idegen éghajlat, s szokások befolyása alatt, a nyújtott segedelem mellett sem bírtak jobblétre vergődni. Utolsó idők telepítési kísérleteinek tanúsága abban pontosul össze , hogy bármily ajkú belföldi telepítések srkert ígérnek, míg külföldi idegenek nagyobbszerű áldozatok mellett is nem nyújtanak biztos kilátást. Vidékünk néptelen kincstári pusztáit telepítési szándékból beutazó miniszteri tanácsos Bischof úr múlt idők kísérleteiből feltűnő ezen tanúságot használni akarja, a kormány által szándékba vett telepítések körül, mert jól értesült egyének állítása szerint nem külföldi idegenek ide csődítése, hanem inkább túlnépesedett némely honi községek felesleg néprajainak áthelyezése által kívánja a telepítést eszközölni. A hivatalnok kiküldetésének czélját igy értelmező, s túlnépesedett némely helységeknek általa megszemlélése ezen értelmezést erősiti. A következés ki fogja tüntetni, ha váljon földhiány miatt tengődő honfitársaink, s a közjó érdekéből ápolt hiedelmünk nem volt-e hamarkodó ? Csongrád megye népes magyar, s a bánátnak túlnépesedett német községei elegendő számmal nyújthatnak lakosokat a telepítendő kincstári puszták földeire. *) *) Mennyiben. levelezőnk bánat túlnépesedett községeivel Csongrádmegye népes magyar községeit egy vonalra állítja , s másfelől megjegyzi, mikép a kiküldött miniszteri tanácsos úr azon községeket meglátogatja , melyekből telepeket lehetne nyerni , nem tartjuk fölöslegesnek felhozni, mikép Csongrádmegye népes magyar községei, határaik terjedelménél fogva nem érezik annyira a földnek szűkét, és nincsenek oly helyzetben , hogy lakosaik feleslegéből nagyobbszerű telepítéseket lehetne eszközölni úgy , hogy a lakosság zsellér osztálya kész lenne minden áron , s jövendőjének biztosítékai nélkül átköltözni a Maroson. Hogy a kincstár eme községekből önérdekében is telepeket nyerhessen , ezt illő és hasznosítható , azért erővel bíró telepek teremtésére okvetlenül szükséges anyagi kedvezményeken túl, némely politikai eligazodásoknak is meg kell előzniük. És ez esetben a miniszteri tanácsos, úr mielőtt Csongrád megyére jőne , több vidéket találhatana Magyarországban , melynek népfölöslege a kincstári pusztákat bevándorlók nélkül is képes leend mivelés alá venni. Sze rk.