Pesti Napló, 1851. május (2. évfolyam, 344-369. szám)
1851-05-23 / 363. szám
1851. másod évi folyam. 363 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten : Egy hónapra 1 fr 30 kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ Vidéken. Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . 10 „ — „ „ Egy évre . 18 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is, megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Szerkesztési iroda: Dzintcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. ....... ! Péntek, május 23 án. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négy hasábos petit-sora 4 pgo kajával számittatik. A beigtatási s lopkrnyi külön bélyeszdíj, előre lefizetendő EMICII G. könyvkereskedésében. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Magán viták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő , PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. TARTALOM: Visszatérés a Bundhoz-Diplomatikai levelezés-Paris- (Az olasz jegyzékirat. Mazzini jelentése. A 126 utasgyár Havreben.) Kolozsvár- (Irodalmi ügy.) Hivatalos- (Iíj rézpénz iránti rendelet. Rendszabály a dohánynak nagybani eladása iránt.) Vegyes hírek és események-Politikai szemle-Francziaország- (Véron és a máj. 31-kei törvény.) Nagybritannia (Az iparműkiállítás és a parliamenti ülések. Alsóházi ülés máj. 16. Wellington lakomája. Kossuth levele síjutásából.) Németország. (Belgiumi miniszterváltozás. Olmützi összejövetel. Varsó. Slezvig. Előkelők gyűlése.) Legújabb. Telegrafi tudósítások Magyar nemzeti muzeum- — Börze-Dunavizállás Műtár- (Irodalmi ügy. Marianna , szinbirálat ) -f- „Az Europa közepén elterjedt német nép egysége, s hazaszeretete fog legbiztosabb zálogául szolgálni a világbékének, és leghatalmasabb gátat képezend a vallás ügyére, a rendre, s a mások jogait tiszteletben tartó szabadságra nézve veszélyes tanok terjeszkedése ellen.“ Tíz év előtt egyebek között e jós szavakat írta Bunsen lovaghoz Robert Peel, azon kevés britt államférfiak egyike, kik a szárazföld kormány- és népviszonyairól mélyebb ismeretek szerzésére törekesznek. E pár sor tanúsága szerint kedvező véleménynyel kellett bírnia a német nép életrevalósága, s jövendője felől. Azonban a német népnek kilátásba helyezett, egysége oly eszméket képvisel, melyek valósulásának közeljövőt ígérnünk egyáltalán fogva nem lehet, — ha szinte távol esünk is azok nézetétől, kik a német egységben puszta délibábot látnak. Németország ügye századunk egyik problémája. Vannak, kik e talánynak békés útoni megfejtésében erősen hisznek, — és vannak, kik • 1841. oct. 10. azt mondják, hogy a csomót megoldani nem, — csak ketté vágni lehet. Hogy a kiegyenlítés kérdése mindekkorig nincs azon úton, melyre okvetlenül vitetnie kell, ha a nép üdvére,s megnyugtatására szolgáló czélnak elérése szándékoltatik, — ez kétségtelen. Avagy a német szövetség régi alakjára történt visszatérés magában rejti a megoldás lehetőségének föltételeit? — vagy könnyítve van általa a kérdések kiegyenlítése ? — képes ez megnyugvást eszközölni ? Bizonyosan nem. Ezt mindenki be fogja látni, sőt mélyen érzendi, mihelyt tisztába jött a visszalépés jelentőségére és valódi értelmére nézve, mely egyszerűen és legközelebb annak bevallását foglalja magában, hogy a kérdések megoldását eme szabad értekezlet útján sem lehetett eszközölni. És visszatérnek a Bundestagra! Míg Drezdában a fejedelmi meghatalmazottak alkotmánykérdések elintézése, s közmegnyugvás eszközlése helyett Németországnak különösen anyagi érdekei fölött tanácskozának, fényes meteorként megjelent és a sajtóban körutat tőn a hires würtembergi levél, melyben egy sokat tapasztalt fejedelem által mondatik ki, mikép népképviselet nélkül minden rendezési kísérlet haszontalan. Schwarzenberg herczeg válaszolt. A viszonyok jelen stádiumán tájékozásul szolgáland visszatérni e válasz szavaira. „Az anyagi érdekek ápolása— mond a miniszterelnök úr — magában véve bizonyosan nem képes a forradalmat legyőzni, s elhárítani a fölforgatásokat.“ „Az emberi természet hozza magával szükségkép, hogy végre mégis szellemi fensőbb érdekek azok, melyek — bármi torz és ferde alakban tűnjenek föl olykor — a világot mozgásba hozzák, és ismét nyugalomba vezérlik. Minda mellett az anyagi érdekek ápolása a kormányokra nézve általánfogva , különösen pedig a jelen idők szerint legnagyoibb fontossággal bir.“ „Oda hatni, hogy az anyagi szükség, és az emberi lét physikai föltételeinek hiánya lehetőértetik, — Cs. ellen nincs is szó világosság tekintetében ; innen van, hogy nem bir megválni eszméitől, igy egyéneit sem magokból írja meg, hanem magából. Eddig ő nem ira oly rajzot, mely éleseit ki nem mutatta volna, minő párthoz s elvekhez tartozik maga. Például a Pesti Hírlap és Dessewffy Aurél vitáiról írván, miután ennek rendszerét is hiányosnak leli amazé ellen, igy szól: „ha az úgynevezett központosítási iskola már D. Aurél korában kilépett volna az ellenzék kebeléből, bizonyára figyelmeztetők vala őt,“ stb. — Itt, ugye, azonnal kitűnik az iskolának, melyhez tartozik , előszeretete annyira, hogy anachronismust is majdnem kész elkövetni érette. Már volt érintve Kemény írásmódja mellesleg. Az ő stílje nem akar alkottatni példák vagy szabályok által, hanem alkotja magát organice. Talán eszméi s gondolatai tömörsége, talán írásbeli hanyagsága , de mindenesetre a kettő közöl egyik okozza, hogy ő nem kikészült ízó. Ez észrevételben annyi vád, amennyi mentség. Nem ismerjük párját, kiben a nyelvroutine oly lassan képződött volna, mint őbenne. Már mondtuk a gránitszerűséget a gondolatban, így van nyelvében azon szerint. Még végső faragás után is darabos, de erős, fölismerhető. Mintha mondottuk volna, hogy nyelvének árnyékoldalai a legfényesebb tulajdonná derülhetnek ki egykor, mert a lassú fejlődés többnyire megtenni a maga áldását, mint ennek több mutatványa vehető már is. irataiban általánosan, hol maga által kigyúrt formáit tölti be gondolatokkal. Ha összevetnők előbbeni munkáit a maiakkal, az nem volna minden meglepetés nélkül. Belsőleg az ő nyelve mégis gondtalan, a pedig kaczérság nélkül kereshetne több okot tetszeni, több formáit fedezni föl a szólamlásnak, mi rendesen a közmondatok hajlása, öblösítése, új irányba térése által elérhető; értjük azt a soha el nem kapható élénk alakot, mely a mondat részeivel a legtakarosabban bánik , figyelmet ragad, feszít; új kimenettel , újdonsággal biztat mindegyre. Csak ily megtermett formák között állhatnak jól a divatos rövid pontok, eme hadi köntösei mailag a gondolatnak, kurta mentéi egy egy starczos romainak. Ám ilyen általunk követelt mondatalakitás az ige minden hajlitásai fölhasználását igényli, s a szók legenyhitessék és elháritassék, mindig kötelessége marad az emberiségnek és föladata az állambölcseségnek; kétszerre szükséges ez jelenleg, midőn a forradalmi törekvések a pauperismust és proletariátust mindenütt szövetségesül, és eszközül igyekeznek használni.“ A szavak értelme világos. Az irány ki van jelölve. Frankfurtban fölveendik a vám és kereskedelmi egyesülésre, és az anyagi érdekek egyéb ágaira vonatkozó tervezetek és tanácskozások Drezdában megszakadt szálait. Az alkotmányosság ügyének védelméről és biztosításáról alig leene szó. Mi egyébiránt természetes, Németország alkotmányos államok , alkotmánytalan monarchiák és szabad tartományok csoportozatát képezi. És mi egyáltalán fogva nem tudjuk elhitetni magunkkal, hogy bármely polgárosult országnak ügyei, s annál inkább egy oly birodalomnak, mint Németország, sokszorosan bonyolódott, és egymást gyakran keresztül metsző politikai viszonyai olyanok legyenek, mint egy prlosophiai elmélet, melyet bizalmasan értekező bölcs férfiak gyülekezete minden zaj nélkül elhatározhat. A német kérdés csak az életben, csak gyakorlatilag leen, megoldható. Miniszteri értekezlet és Bundestag már szerkezeténél fogva, legjobb akarat mellett is egykép alkalmatlan elhárítására, s lehetlenítésére azon veszélynek, hogy a reményekre ébredt nép, ne a birodalomban, és ne a történeti alapokon létezőben, hanem egyebütt keresse a viszonyok alakulásának súlypontját. Mert utoljára is csak e kettő között lehet választani . Vagy haladni tovább az eddigi ösvényen, és a kérdések megoldását halogatva, egészen a véletlenre, s a jövendőben alakuló politikai összeköttetések és viszonyok ellenállhatlan erejére bízni. Vagy a néppel kezet fogva, a néppel egyetértőleg szerencsésen áthatni a bonyodalmakon, és védbástyákat építeni minden balesetek rohanása ellen. Tisztán áll a kérdés. Alig hihető, hogy találkozzék hatalom, mely az eszmék és viszonyok komoly mérlegelése , s megfontolása után az első esetben fölhozott elhatározást szándékosan tenné politikai cselekvésének kiindulási pontjává. Az utóbbi eljárásnak szükségét fogják belátni a német fejedelmek előbb utóbb. De jelenleg a visszalépés megtörtént. A népképviselet eszméje fölé egyelőre szemfödél boktatott, és ahelyett, hogy a németországi jelen ideiglenes viszonyok megszüntetésével a közéletben előhaladás történt volna, ahelyett, hogy a politikai szabad kifejlődés forrásainak megnyitása útján a kölcsönös bizodalom, és közbéke megszilárdítására tetettek volna lépések , visszaesést látunk bekövetkezni. Mellőzzük ezúttal: mennyi része van ezen eredmény előidézésében az egyéni akaratnak, és mennyi a kényszerítő viszonyok hatalmának. A Bundestag helyreállítását, és általán fogva az elhagyott állapotra való visszatérést, mi nem tartanak magában véve nagy szerencsétlenségnek, ha bizonyosak lehetünk abban, mikép ez csupán lépcsőül szolgál a jelen zavarokból kibontakozásra. Mégis alig titkolhatjuk el abbeli aggodalmunkat, hogy Németországban a Bundestag visszaállítása után különösen a sajtó működésének még összébb szorítása, a három év alatt életbe lépett alkotmányos institutiók forgalombeli kivétele, s általában a közbéke fentartására kevés biztosítékot nyújtó 1848 előtti állapotok minden lehető vonatkozásbani restaurálása következhetik. Ha ily kísérlet valóban létrejön — pedig a jelek oda mutatnak, hogy létrejön, — a következményeket kiszámítani, mi legalább nem bírjuk. A Törökbirodalomba menekült Magyarokra VONATKOZÓ LEVELEZÉS. *) Mely ő felsége parancsára a parliament elébe terjesztetett. Febr. 28. 1851 Folytatás. XCIX. Viscount Palmerston, sir Stratford Canningnek. Külügy, dec. 20. 1849. My Lord! Tudatom excellentiáddal, hogy ő felsége kormán) Lásd P. N. 362. számát. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. IRODALMI ÜGY. Magyar szónokok és státusférfiak — Politikai jellemrajzok. Kiadja Csengeri Antal Pesten , 1851. Heckenast Gusztáv sajátja. Kemény borítékban, n.8 dr. 561 lap. Ara , hirdetések szerint, 4 pft. Vége. *) Az idézett két hely, minő különben sok van, főleg Cs. dolgozataiban, csaknem a novellisták párbeszédeire emlékeztet, kik „igen“ és „nem“ szócskák kikezdéseivel lapokat töltenek. De jegyezzük meg, hogy ez igen könnyen modorrá válik, azaz: megszokván a lélek, legalább úgy hívén , hogy e rövid mondatok által kevés tért fektet a gondolat és szók közé, észre sem veszi, midőn daczossá lesz a nyelv, s fordulatokra nézi merevvé mindinkább előtte. Pedig Csengerinek, ki eszmékkel könnyen gazdálkodik, kifejezéseire megleli a kellő szót, anélkül, hogy poétikáikig színezve, sokkal több van hatalmában a gondolatok rhythmusából, mint mennyit nyelve ad. Tehát nyelve nem méltó köntöse gondolatainak; szóval: hol a részek igen föltűnnek, ott hiányos az egész, nincs benne harmónia. Mi felfogását illeti: ő tényekből szól; annak , mit embereiről mond, alapja egy egy factum, de a factumot nem köti a psychologia törvényeihez, mint például Kemény, ki sok kéjjel űzi e búvárkodást. Mind a mellett Cs arczképi hűségig rajzol, például, amint Szentkirályi jellemzésénél kerületi ülésbe vezetvén az olvasót, föllépteti egyéneit egymásután, s mi fölismerjük mindegyiket, mielőtt megneveztetnék. Csengeri, úgy látszik, a pártatlanságnak egy saját nemével bír: mindennél nagyobb előtte az eszme ott is, hol személyiséget kellene alkotni. Innen van stíljének szaggatottsága, hiszen az eszme úgyis meg*) Lásd a P. N. 362. számát, elhelyzési szabadságát, melynek nincs párja egy európai nyelvben se , véletlen sokszerüségig gyakorolja , mert csak amaz egy törvény, hogy rendesen a határozott igét veszi központul a magyar mondat, holott az európai nyelvek szolgailag vannak bizonyos szórendbe szorítva , nyelvünknek igen nagy előnye, elhanyagolva jobbára mind maiglan. Egy magyar szó gondolatai se méltóbbak , mint Reményéi, nyelvünk lehető legszebb alakjaira. Pap Endre és Tóth L. prózája csinban, rendben fölülmúlja mindkét előbbeni íróét, de nem erőben is; a hangzatosságot mint szinte előnyt nem említvén. Pap Endréé sima, ószerű formák megtartásával tiszteletes; inkább nem kíméli a szót, csakhogy viszszarengesse a római történetírókat Kölcsey ízlése szerint. — Tóth Lőrinczé sajátabb, mint Pap Endréé, folyóbb, mint valamennyié; fordulatai könnyűek, kevésbbé újak; a gyakorlat könnyűsége mélyebb stilltanulmány nélkül. De lemenvén az egyes szókig— mert egy harminczöt éves könyv megérdemli — nyelvtanilag hibásak : rendelkezhető, rendelkezhetést h. (7. 1.); előítéletet sértenék, sértenénk h. (Deák beszédében, 41. 1.); arczainak árosának vagy orczainak h. (105. 1.) mert arcz és arcza különböznek; arcz van egy, arcza kettő; iratik magányjog e helyett : magánjog. Magány jelent egyedülséget, macárt privátot; tovább nem megyünk. Nyomtatási hiba van elég; néhány épen szarvas. Például 33. lapon: drámai hatás vitézsége lecsillapult m e h. részegsége; 42 lapon nem tiltó , kimaradván, ellenkező értelem áll elő: 502 lap nélkül, e h. nekünk; 534. 1. uradalom e h. irodalom; 537 1. lap e h. lap, stb. 455. lapon hiányzik öt betű, s áll megváltó e h. megváltójának. Iratik továbbá hyerarchia, cronologia, autocrator; ezek h. hierarchia, chronologia, autocrata. Azonban ezek kicsinységek, de hibák. — És végre próbálunk egy két mondatot elrendezni a világosság kedvéért. Például 197. lapon iratik : „Szintoly makacs, elfogult véleménye mellett, sokszor különöz nézeteiben s tudósán rendszeres és szövényes terveiben.“ Mi ezt igy szeretjük rendezni: „Szintoly makacs , véleménye mellett elfogult nézeteiben, s tudásán rendszeres és szövevényes terveiben sokszor különöz.“ Az 51. lapon iratik : „Bármint gondolkozzunk a státusférfiú kellékéről, kétségtelen , hogy sem egyesek, sem testületek tisztán a higgadt ész tanácsa után nem indulnak.“ Mi ezt igy látjuk jobbnak, második részében: „Kétségtelen, hogy tisztán a higgadt ész tanácsa után, sem egyesek sem testületek nem indulnak. Vagy: „Sem egyesek sem testületek nem indulnak tisztán a higgadt ész tanácsa után. ” Mert a súly „az egyesek és testületek“ szavakon fekszik, miért ezeknek kell a tagadós ige előtt közvetlenül állani. E. P. ------------------------------------ „MARIANNA.“ DRÁMAI FÖLVONÁSBAN, KÉT KÉPPEL. ÍRTÁK Mcet-Bourgeols és Masson. (Adatok másodszor a nemzeti színpadon máj. 21-én.) Arnim Achim valamelyik beszélyében megjelenik egy Gólem nevű agyagból készült alak, melynek homlokára bizonyos héber szó van fényes betűkkel fölírva. E Gólem, daczára, hogy nincs semmi benső életműszerzete, és rendesen mint ember, de csupán, míg az említett bűvös erejű szó homlokán van, mihelyt az onnan elenyészik , megszűnt élni. Mióta a frank romanticusok uj dráma-elméletet készítettek, melyben a műelvek nem a művészet benső, s az emberi lélek egyéni természetéből mentetnek, — s az ember nem mint valóban ember, erkölcsi rendeltetése magas álláspontján, — de csupán mint egyoldalú nemi tünemény, a társadalmi formák korlátai közt, jön tekintetbe: azóta a drámákat nem az élet és emberiség, de a páholy — földszint- és karzatok számára készítik, s minden benső életműszerzet nélküliólemeket gyártanak, melyeket csupán az úgynevezett helyzeti hatás zsidóbetűje képes életben tartani.