Pesti Napló, 1851. május (2. évfolyam, 344-369. szám)

1851-05-23 / 363. szám

1851. másod évi folyam. 363 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten : Egy hónapra 1 fr 30 kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ Vidéken. Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . 10 „ — „ „ Egy évre . 18 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a szá­­monkinti eladás is, megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Szerkesztési iroda: Dzi­ntcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. ....... ! Péntek, május 23 án. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négy hasá­bos petit-sora 4 pgo ka­jával számittatik. A be­­igtatási s lop­krnyi külön bélyeszdíj, előre lefizeten­dő EMICII G. könyvke­reskedésében. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Magán viták négyha­sábos sora 5 pengő kraj­­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő , PESTI NAPLÓ szerkesz­tő-hivatalában. TARTALOM: Visszatérés a Bundhoz-Diplomatikai levelezés-Paris- (Az olasz jegyzékirat. Mazzini jelentése. A 126 uta­s­gyár Havreben.) Kolozsvár- (Irodalmi ügy.) Hivatalos- (Iíj rézpénz iránti rendelet. Rendszabály a do­hánynak nagybani eladása iránt.) Vegyes hírek és események-Politikai szemle-Francziaország- (Véron és a máj. 31-kei törvény.) Nagybritannia­ (Az iparműkiállítás és a parliamenti ülé­sek. Alsóházi ülés máj. 16. Wellington lakomája. Kossuth levele síjutásából.) Németország. (Belgiumi miniszterváltozás. Olmü­tzi össze­jövetel. Varsó. Slezvig. Előkelők gyűlése.) Legújabb. Telegrafi tudósítások Magyar nemzeti muzeum- — Börze-Dunavizállás Mű­tár- (Irodalmi ügy. Marianna , szinbirálat ) -f- „Az Europa közepén elterjedt német nép egysége, s hazaszeretete fog legbiztosabb zálo­gául szolgálni a világbékének, és leghatalmasabb gátat képezend a vallás ügyére, a rendre, s a mások jogait tiszteletben tartó szabadságra nézve veszélyes tanok terjeszkedése ellen.“ Tíz év előtt egyebek között e jós szava­kat írta Bunsen lovaghoz Robert Peel, azon kevés britt államférfiak egyike, kik a szárazföld kormány- és népviszonyairól mélyebb ismeretek szerzésére törekesznek. E pár sor tanúsága szerint kedvező vélemény­nyel kellett bírnia a német nép életrevalósága, s jövendője felől. Azonban a német népnek kilátásba helyezett, egysége oly eszméket képvisel, melyek valósu­­lásának közel­jövőt ígérnünk egyáltalán fogva nem lehet, — ha szinte távol esünk is azok nézetétől, kik a német egységben puszta déli­bábot látnak. Németország ügye századunk egyik problé­mája. Vannak, kik e talánynak békés útoni meg­fejtésében erősen hisznek, — és vannak, kik •­ 1841. oct. 10. azt mondják, hogy a csomót megoldani nem, — csak ketté vágni lehet. Hogy a kiegyenlítés kérdése mindekkorig nincs azon úton, melyre okvetlenül vitetnie kell, ha a nép üdvére,s megnyugtatására szolgáló czél­­nak elérése szándékoltatik, — ez kétségtelen. Avagy a német szövetség régi alakjára történt visszatérés magában rejti a megoldás lehetősé­gének föltételeit? — vagy könnyítve van általa a kérdések kiegyenlítése ? — képes ez meg­nyugvást eszközölni ? Bizonyosan nem. Ezt mindenki be fogja látni, sőt mélyen ér­­zendi, mihelyt tisztába jött a visszalépés jelen­tőségére és valódi értelmére nézve, mely egy­szerűen és legközelebb annak bevallását foglalja magában, hogy a kérdések megoldását eme sza­bad értekezlet útján sem lehetett eszközölni. És visszatérnek a Bundestagra! Míg Drezdában a fejedelmi meghatalmazottak alkotmánykérdések elintézése, s közmegnyug­vás eszközlése helyett Németországnak különö­sen anyagi érdekei fölött tanácskozának, fényes meteorként megjelent és a sajtóban körutat tőn a hires würtembergi levél, melyben egy sokat tapasztalt fejedelem által mondatik ki, mikép népképviselet nélkül minden rendezési kísérlet haszontalan. Schwarzenberg herczeg válaszolt. A viszonyok jelen stádiumán tájékozásul szol­­gáland visszatérni e válasz szavaira. „Az anyagi érdekek ápolása­­— mond a mi­niszterelnök úr — magában véve bizonyosan nem képes a forradalmat legyőzni, s elhárítani a fölforgatásokat.“ „Az emberi természet hozza magával szük­ségkép, hogy végre mégis szellemi fensőbb ér­dekek azok, melyek — bármi torz­ és ferde alakban tűnjenek föl olykor — a világot moz­gásba hozzák, és ismét nyugalomba vezérlik. Mind­a mellett az anyagi érdekek ápolása a kormányokra nézve általánfogva , különösen pedig a jelen idők szerint legnagyoibb fontos­sággal bir.“ „Oda hatni, hogy az anyagi szükség, és az emberi lét physikai föltételeinek hiánya lehető­értetik, — Cs. ellen nincs is szó világosság tekinteté­ben ; innen van, hogy nem bir megválni eszméitől, igy egyéneit sem magokból írja meg, hanem magából. Eddig ő nem ira oly rajzot, mely éleseit ki nem mutatta volna, minő párthoz s elvekhez tartozik maga. Pél­dául a Pesti Hírlap és Dessewffy Aurél vitáiról írván, miután ennek rendszerét is hiányosnak leli amazé ellen, igy szól: „ha az úgynevezett központosítási iskola már D. Aurél korában kilépett volna az el­lenzék kebeléből, bizonyára figyelmeztetők vala őt,“ stb. — Itt, ugy­e, azonnal kitűnik az iskolának, melyhez tartozik , előszeretete annyira, hogy ana­­chronismust is majdnem kész elkövetni érette. Már volt érintve Kemény írásmódja mellesleg. Az ő stílje nem akar alkottatni példák vagy szabályok által, hanem alkotja magát organice. Talán eszméi s gondolatai tömörsége, talán írásbeli hanyagsága , de mindenesetre a kettő közöl egyik okozza, hogy ő nem kikészült ízó. Ez észrevételben annyi vád, a­mennyi mentség. Nem ismerjük párját, kiben a nyelvroutine oly lassan képződött volna, mint őben­ne. Már mondtuk a gránitszerű­séget a gondolatban, így van nyelvében azon szerint. Még végső faragás után is darabos, de erős, fölismerhető. Mintha mondottuk volna, hogy nyelvének árnyékoldalai a legfényesebb tulajdonná derülhetnek ki egykor, mert a lassú fejlődés többnyire megtenni a maga áldását, mint ennek több mutatványa vehető már is­­. ira­taiban általánosan, hol maga által kigyúrt formáit tölti be gondolatokkal. Ha összevetnők előbbeni munkáit a maiakkal, az nem volna minden meglepe­tés nélkül. Belsőleg az ő nyelve mégis gondtalan, a pedig kaczérság nélkül kereshetne több okot tetszeni, több formáit fedezni föl a szólamlásnak, mi rendesen a közmondatok hajlása, öblösítése, új irányba térése által elérhető; értjük azt a soha el nem kapható élénk alakot, mely a mondat részeivel a legtakaro­­sabban bánik , figyelmet ragad, feszít; új kimenet­tel , újdonsággal biztat mindegyre. Csak ily megter­mett formák között állhatnak jól a divatos rövid pontok, eme hadi köntösei mailag a gondolatnak, kurta mentéi egy egy starczos romainak. Ám ilyen általunk követelt mondatalakitás az ige minden hajlitásai fölhasználását igényli, s a szók leg­enyhitessék és elháritassék, mindig köteles­sége marad az emberiségnek és föladata az ál­­lambölcseségnek; kétszerre szükséges ez jelen­leg, midőn a forradalmi törekvések a pauperis­­must és proletariátust mindenütt szövetségesül, és eszközül igyekeznek használni.“ A szavak értelme világos. Az irány ki van jelölve. Frankfurtban fölveendik a vám é­s kereske­delmi egyesülésre, és az anyagi érdekek egyéb ágaira vonatkozó tervezetek és tanácskozások Drezdában megszakadt szálait. Az alkotmányos­ság ügyének védelméről és biztosításáról alig leene szó. Mi egyébiránt természetes, Németország alkotmányos államok , alkot­­mánytalan monarchiák és szabad tartományok csoportozatát képezi. És mi egyáltalán fogva nem tudjuk elhitetni magunkkal, hogy bármely polgárosult országnak ügyei, s annál inkább egy oly birodalomnak, mint Németország, sokszorosan bonyolódott, és egymást gyakran keresztül metsző politikai vi­szonyai olyanok legyenek, mint egy pr­losophiai elmélet, melyet bizalmasan értekező bölcs fér­fiak gyülekezete minden zaj nélkül elhatározhat. A német kérdés csak az életben, csak gya­korlatilag leen, megoldható. Miniszteri értekezlet és Bundestag már szer­kezeténél fogva, legjobb akarat mellett is egy­­kép alkalmatlan elhárítására, s lehetlenítésére azon veszélynek, hogy a reményekre ébredt nép, ne a birodalomban, és ne a történeti alapokon létezőben, hanem egyebütt keresse a viszonyok alakulásának súlypontját. Mert utoljára is csak e kettő között lehet vá­lasztani . Vagy haladni tovább az eddigi ösvényen, és a kérdések megoldását halogatva, egészen a vé­letlenre, s a jövendőben alakuló politikai össze­köttetések és viszonyok ellenállhatlan erejére bízni. Vagy a néppel kezet fogva, a néppel egyet­­értőleg szerencsésen áthatni a bonyodalmakon, és védbástyákat építeni minden balesetek ro­hanása ellen. Tisztán áll a kérdés. Alig hihető, hogy találkozzék hatalom, mely az eszmék és viszonyok komoly mérlegelése , s megfontolása után az első esetben fölhozott elhatá­rozást szándékosan tenné politikai cselekvésé­nek kiindulási pontjává. Az utóbbi eljárásnak szükségét fogják belátni a német fejedelmek előbb utóbb. De jelenleg a visszalépés megtörtént. A népképviselet eszméje fölé egyelőre szem­födél bok­tatott, és a­helyett, hogy a németor­szági jelen ideiglenes viszonyok megszüntetésével a közéletben előhaladás történt volna,­­ a­he­lyett, hogy a politikai szabad kifejlődés forrásai­nak megnyitása útján a kölcsönös bizodalom, és közbéke megszilárdítására tetettek volna lé­pések , visszaesést látunk bekövetkezni. Mellőzzük ezúttal: mennyi része van ezen eredmény előidézésében az egyéni akaratnak, és mennyi a kényszerítő viszonyok hatalmának. A Bundestag helyreállítását, és általán fogva az elhagyott állapotra való visszatérést, mi nem tartanak magában véve nagy szerencsétlenség­nek, ha bizonyosak lehetünk abban, mikép ez csupán lépcsőül szolgál a jelen zavarokból­ ki­bontakozásra. Mégis alig titkolhatjuk el abbeli aggodalmun­kat, hogy Németországban a Bundestag vissza­állítása után különösen a sajtó működésének még összébb szorítása, a három év alatt életbe lépett alkotmányos institutiók forgalombeli ki­vétele, s általában a közbéke fentartására kevés biztosítékot nyújtó 1848 előtti állapotok min­den lehető vonatkozásbani restaurálása követ­­kezhetik. Ha ily kísérlet valóban létrejön — pedig a jelek oda mutatnak, hogy létrejön, — a követ­kezményeket kiszámítani, mi legalább nem bírjuk. A Törökbirodalomba menekült Magyarokra VONATKOZÓ LEVELEZÉS. *) Mely ő felsége parancsára a parliament elébe terjesztetett. Febr. 28. 1851 Folytatás. XCIX. Viscount Palmerston, sir Stratford Canningnek. Külügy, dec. 20. 1849. My Lord! Tudatom excellentiáddal, hogy ő felsége kormá­n) Lásd P. N. 362. számát. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. IRODALMI ÜGY. Magyar szónokok és státusférfiak­ — Politikai jellem­­rajzok. Kiadja Csengeri Antal­ Pesten , 1851. Hecke­­nast Gusztáv sajátja. Kemény borítékban, n.8 dr. 561 lap. Ara , hirdetések szerint, 4 pft. Vége. *) Az idézett két hely, minő különben sok van, főleg Cs. dolgozataiban, csaknem a novellisták párbeszé­deire emlékeztet, kik „igen“ és „nem“ szócskák ki­kezdéseivel lapokat töltenek. De jegyezzük meg, hogy ez igen könnyen mo­dorrá válik, azaz: megszokván a lélek, legalább úgy hívén , hogy e rövid mondatok által kevés tért fek­tet a gondolat és szók közé, észre sem veszi, midőn daczossá lesz a nyelv, s fordulatokra nézi merevvé mindinkább előtte. Pedig Csengerinek, ki eszmék­kel könnyen gazdálkodik, kifejezéseire megleli a kellő szót, a­nélkül, hogy poétikáikig színezve, sok­kal több van hatalmában a gondolatok rhythmusá­­ból, mint mennyit nyelve ad. Tehát nyelve nem méltó köntöse gondolatainak; szóval: hol a részek igen föltűnnek, ott hiányos az egész, nincs benne harmónia. Mi felfogását illeti: ő tényekből szól; annak , mit embereiről mond, alapja egy egy factum, de a fac­­tumot nem köti a psychologia törvényeihez, mint például Kemény, ki sok kéjjel űzi e búvárkodást. Mind a mellett Cs­ arczképi hűségig rajzol, például, a­mint Szentkirályi jellemzésénél kerületi ülésbe ve­zetvén az olvasót, föllépteti egyéneit egymásután, s mi fölismerjük mindegyiket, mielőtt megneveztetnék. Csengeri, úgy látszik, a pártatlanságnak egy sa­ját nemével bír: mindennél nagyobb előtte az eszme ott is, hol személyiséget kellene alkotni. Innen van stíljének szaggatottsága, hiszen az eszme úgyis meg­*) Lásd a P. N. 362. számát, elhelyzési szabadságát, melynek nincs párja egy európai nyelvben se , véletlen sokszerüségig gyako­rolja , mert csak amaz egy törvény, hogy rendesen a határozott igét veszi központul a magyar mondat, holott az európai nyelvek szolgailag vannak bizonyos szórendbe szorítva , nyelvünknek igen nagy előnye,­­ elhanyagolva jobbára mind maiglan. Egy magyar szó gondolatai se méltóbbak , mint Reményéi, nyel­vünk lehető legszebb alakjaira. Pap Endre és Tóth L. prózája csinban, rendben fölülmúlja mindkét előbbeni íróét, de nem erőben is; a h­angzatosságot mint szinte előnyt nem említvén. Pap Endréé sima, ószerű formák megtartásával tiszteletes; inkább nem kíméli a szót, csakhogy visz­­szarengesse a római történetírókat Kölcsey ízlése szerint. — Tóth Lőrinczé sajátabb, mint Pap Endréé, folyóbb, mint valamennyié; fordulatai könnyűek, ke­­vésbbé újak; a gyakorlat könnyűsége mélyebb still­­tanulmány nélkül. De lemenvén az egyes szókig— mert egy harmincz­­öt éves könyv megérdemli — nyelvtanilag hibásak : rendelkezhető, rendelkezhetést h. (7. 1.); előítéletet sértenék, sértenénk h. (Deák beszédében, 41. 1.); arczainak árosának vagy orczai­nak h. (105. 1.) mert arcz és arcza különböznek; arcz van egy, arcza kettő; iratik magányjog e helyett : magánjog. Ma­gány jelent egyedülséget, macárt privát­ot; tovább nem megyünk. Nyomtatási hiba van elég; néhány épen szarvas. Például 33. lapon: drámai hatás vitézsége lecsilla­pult m e h. részegsége; 42 lapon ne­m tiltó , kimarad­ván, ellenkező értelem áll elő: 502 lap­ nélkül, e h. nekünk; 534. 1. uradalom e h. irodalom; 537 1. lap e h. lap, stb. 455. lapon hiányzik öt betű, s áll megváltó e h. megváltójának. Iratik továbbá hyerarchia, cronologia, autocrator; ezek h. hierarchia, chronologia, autocrata. Azonban ezek kicsinységek, de hibák. — És végre próbálunk egy két mondatot elrendezni a világosság kedvéért. Például 197. lapon iratik : „Szintoly makacs, elfogult véleménye mellett, sok­szor különöz nézeteiben s tudósán rendszeres és szö­­vényes terveiben.“ Mi ezt igy szeretjük rendezni: „Szintoly makacs , véleménye mellett elfogult nézeteiben, s tudásán rendszeres és szövevényes ter­veiben sokszor különöz.“ Az 51. lapon iratik : „Bármint gondolkozzunk a státusférfiú kellékéről, kétségtelen , hogy sem egyesek, sem testületek tisz­tán a higgadt ész tanácsa után nem indulnak.“ Mi ezt igy látjuk jobbnak, második részében: „Kétségtelen, hogy tisztán a higgadt ész tanácsa után, sem egyesek sem testületek nem indulnak. Vagy: „Sem egyesek sem testületek nem indulnak tisz­tán a higgadt ész tanácsa után. ” Mert a súly „az egyesek és testületek“ szavakon fekszik, miért ezek­nek kell a tagadós ige előtt közvetlenül állani. E. P. ------------------------------------­ „MARIANNA.“ DRÁMA­I FÖLVONÁSBAN, KÉT KÉPPEL. ÍRTÁK Mcet-Bourgeols és Masson. (Adatok­ másodszor a nemzeti színpadon máj. 21-én.) Arnim Achim valamelyik beszélyében megjelenik egy Gólem nevű agyagból készült alak, melynek homlokára bizonyos héber szó van fényes betűkkel fölírva. E Gólem, daczára, hogy nincs semmi benső életműszerzete, és rendesen mint ember, de csupán, míg az említett bűvös erejű szó homlokán van, mi­helyt az onnan elenyészik , megszűnt élni. Mióta a frank romanticusok uj dráma-elméletet készítettek, melyben a műelvek nem a művészet benső, s az emberi lélek egyéni természetéből men­tetnek, — s az ember nem mint valóban ember, er­kölcsi rendeltetése magas álláspontján, — de csu­pán mint egyoldalú nemi tünemény, a társadalmi formák korlátai közt, jön tekintetbe: azóta a drá­mákat nem az élet és emberiség, de a páholy — földszint- és karzatok számára készítik, s minden benső életműszerzet nélküli­­ólemeket gyártanak, melyeket csupán az úgynevezett helyzeti hatás zsi­­dóbetűje képes életben tartani.

Next