Pesti Napló, 1851. május (2. évfolyam, 344-369. szám)
1851-05-28 / 367. szám
1851. másod évi folyam. 367 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten: Egy hónapra 1 fr 30 kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egyévre 15, , , sstám — „ 4 „ „ Vidéken. Évnegyedre,5 fr.— kr. p. Félévre . 10 „ — „ „ Egyévre . 18 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is, megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Szerkesztési iroda: Urintcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap l-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. gügj.Szerda, május 28-án. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 pgo klójával számittatik. A beigtatási stop.kinyi külön bélyegdíj, előre lefizetendő EMICH tí. könyvkereskedésében. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Magán viták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő , PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. TARTALOM: Telegraff tudósítások-Erdély Diplomatikai levelezés-Paris- (Moulin és Morin indítványa. Hatalom meghosszabbítás. Rivoli utcza. Katonai szemle. Roma. Lapok érkezése.) Nagybánya. (Máj. 1-je. Adó. Bortermésre való kilátás. Törvényszéki ülnök. Hangászok. Színészet.) Hivatalos- (Dohány eladás.) Vegyes hírek és események-Politikai szemle. Francziaország- (Moulin és Morin indítványának tárgyalása.) Németország. (Poroszország. Képviseltetés a Bundestagon. Drezdai megállapodás. Kurhesszeni ügy.) Nagybritannia- (Felső-s alsóházi ülés máj. 20 kán. Összes Ausztriának a szövetségbe leendő belépése.) Legújabb. Magyar nemzeti muzeum-Dunavizállás Mitár. (Monk. Az angol forradalom bukása, és a monarchia helyreállítása 1660-ban.) Budapest, május 28-án TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Berlin, máj. 26. — 5% 106%, állad. köt. 86%, bankrészv. 95%. Frankfurt, máj. 26. — 4% % 65%, 5% 74, Bécs 93%, lombard 73%. Amsterdam, máj. 24. — 2% % 38, 4% % 40%, új 77%. Roma, máj. 20. — Rupich tábornok ide megérkezett. Nizza, máj. 22. — Avigdor képviselő, mint az ovástétel kezdeményezője, befogatott. A nép erőszakkal akarta kiszabaditni. Ő a népet az ablakról megnyugtató. Katonaság jelent meg a helyszínen. A kereskedelmi egylet föloszlatott, öt ovosz indítványozó szinte elfogatott, többen Francziaországba menekültek. Damaskus, máj. 8.—Az új kormányzó, Izzet basa ide megérkezett. A hasszai kormányzó a beduninek által darabokra konczoltatott. Páris, máj. 26. — Úgy látszik, a többség töredékei közötti egyenetlenség a revisio kérdése nézve szaporodik. Madrid, máj. 24. — Miraflores marquis külügyminiszterré neveztetett. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. MONK. AZ ANGOL FORRADALOM BUKÁSA, ÉS A MONARCHIA HELYREÁLLÍTÁSA 1660-ban. irta Guizot.*) Bevezetés. A múlt századbeli franczia forradalom, valamint a jelen század forradalmainak kimenetele, akaratlanul a 17. századbeli angol forradalom szemlélésére ragadja az emberi elmét. A szárazföldi forradalmak Parist vevék mintául, és most Francziaország fővárosa kétségbe kezdé vonni saját küzdelmei irányát, mely az összhalmozott romokból semmit alkotni nem bir, s melynek a világra kiható ereje csak idomithatlanná teve a szétdúlt elemeket. Ezen város , mely a múlt század vége felé egy új , a világot üdvözítő evangéliummal lépett föl, önmagától látszik most kérdezni: várjon honnan a helybeli, vak fanatismussal vegyített angol forradalomnak , a Missisippi partjaira, és Ohio rengetegeibe következetes eredményei, és honnan a franczia forradalmaknak , mind önmagukra, mind az azt követő szárazföldrei fonák következményei ? Az 1848-iki franczia forradalom hasztalan törekvése megtöré Páris hiúságát, s e főváros, ezen oraculuma minden continensi mozgalmaknak, a megrögzött conservatismusban, Londonban keresi talányos játékának megoldó kulcsát. Lamartine Londont mutatja föl honfiainak, melyet folytonos szellemi és anyagi haladásban talál; a vörös republikánus Girardin Anglia előmutatásával szégyeníti Párist, míg Guizot az angol forradalom előadása által akarja kijózanítani, a forradalmakban kifáradt, és megzavarodott franczia népet. Guizot újból előveszi az Angliában soha hírre nem kapott, és régen elfeledett Monk tábornokot, és mintául mutatja be a népfelséget kimondotta Francziaországnak. — Gondolta-e valaha az egyptomi Pyramisoknál csatázó Bonaparte, hogy oly angol tisztet hoznak föl országának példányképül, kire ő talán jegyes hadtestet sem bízott volna", pedig úgy vám A fontolva haladni akaró franczia államférfi igy szól Monkhoz írt előszavában: „1837-ben e műnek csupán históriai becse volt, ma természetesen másképen áll a dolog.“ Guizotnak e műve kettős súlylyal bír: érdekes tartalma nagy fontosságot nyer szerzőnek egyénisége által. A mű hőse tökéletes ellentéte az őt föltüntető szerzőnek : Monk helyreállítá a Stuart dynastiát, Guizot sírba vezeté a Bourbon trónt. Alig képzelhetni érdekesebb és tanulságosabb olvasmányt a magyar emberre nézve Anglia történeténél. Nemcsak egyes pontok találhatók az angol nemzet évlapjaiban, melyek analógok Magyarországéval. Angliának fajháborúi, alkotmányosságának gépezete , vas báróinak fölkelései, a parliament és korona közti küzdelmei, mind Magyarországra emlékeztet , sőt a ravasz Monknak a parliament irányábani szereplése nálunk nemrég eljátszott jeleneteket juttat eszünkbe. — Mielőtt e mű taglalására átmennénk , szükségesnek tartjuk röviden összefoglalni az angol forradalom szálait, kimutatni irányát, fő fordulópontjait, és a szárazföldi, vagyis inkább a franczia forradalmaktól eltérő külalakját, és beljellemét. Az 1789-iki franczia forradalom sokkal tisztább láthatárok közt tört ki, mint az 1642-iki angol forradalom. Az első a philosophiai korszakban véve eredetét és fő táperejét, az utóbbi a legvastagabb fanatismusban találta alkatrészeinek leghatályosabb anyagát. A franczia forradalom föllépett az észszel a históriai jogok ellen, iránya nem szorítkozott Francziaországra, hanem az egész világra terjedt, az angol forradalom ellenben nem hirdetett általános emberi jogokat, és a nemzeti bélyeget hordá magán. Törekvése , egyes pontokat kivéve, inkább a történeti jogok védelmében állott. A hosszú parliament a sérelmek elősorolásával lé----------------------------------------------------------------vett föl 1641-ben, s midőn látta, hogy I. Károly a Magna Charta botrányos megsértésére személyesen megjelent a parliamentben, az ellenzék jelentékeny tagjait Pymt, Ilollist és Ilampdent elfogatandó, akkor e parliament nem folyamodott a franczia 1789-i gyűlés módjára, új alkotmányok készítéséhez, és, hogy azokat a királylyal elfogadtassa, hanem reális biztosítékokat kívánt. A franczia gyűlés biztosítékot látott azon határozatában , mely szerint XVI. Lajos ezentúl csak Roi des francaisnek neveztessék, mialatt a brit törvényhozók azt kívánták Isó Károlytól, hogy a sereg fölötti fővezérséget átadja a háznak, és hogy csak a ház jóváhagyásával nevezhessen minisztereket. A continensi forradalmakban nagy homogeneitást találni föl; mindenütt látni azon általános megzavarodást , saját pártbeliek közti viszálkodást, az egy oltár szolgáinak egyet nem értése, és azon világszínezetű declamálást, melyet mind a múlt századbeli, mind a jelen februáriusi forradalomban tapasztaltunk. Csupán az angol forradalom az, melynek minden phasisaiban tisztán kilátszik, sajátságos és idegenszerű typusa. Egyes embert leginkább dühében lehet megismerni, nemzeteket pedig rendkívüli állapotokban , azaz forradalmaikból. Meglepő az angol forradalomnak következetes menetele , és végképeni megállapodása. — E forradalom tartott 1642-től—1688-ig. I. Károly lefejeztetéséig 1649, a forradalom nem lépett át kitűzött határain. Az azt követő időben a kicsapongó túlzó időpontot érte el, arra a dolgok természeténél fogva , visszaható állapot következett, mely mind a hatalmas protector , mind a nép jóságával, és hiszékenységével visszaélő II. Károly ideje alatt tartott, míg a kipihent , és magát megfontolt forradalom megint föllépett, és primitív szándékát örökké végrehajtó. Cromwell despotismusa megtaníta a buzgó republikánusokat , a visszahozott király zsarnokságán okultak a royalisták, és így e két párt, kölcsönösen egyik a másiknak engedményeket tevén, egyesített erővel támogatá a középúton haladó s föléledő forradalmat. Ha az angol forradalom kezdetére tekintünk, 3 különböző elvű fő pártra akadunk. Az első párt csupán reformokat kívánt, és az elkövetett sérelmek orvoslását; a 2-ik egy lépéssel tovább ment, és az alsóház túlnyomóságára törekedett; e párt nagyobbrésze a presbyteriekből állott, melyeknek fejei Hampden és Hollis voltak. A 3-ik párt az úgynevezett republikánus , az independensekből volt alkotva, s természetesen gyengébb és erősebb színezetűekből. Mind a 3 párt vallásbeli nézetekben is távol állott egymástól : az utóbbi respublikái forradalmat kivánt, mind a polgári, mind az egyházi szerkezetben. Kitűnő tagjai: Milton, Ludlow, Harrington, Scott, Keton, Cromwell pedig feje lön az egész pártnak. Lássuk most a forradalom menetelét. — A király önkényes eljárása adókivetésben, és a személyes szabadság megtámadásában megszakitá a korona és a parliament közti egyetértést. I. Károly, támogatva a royalisták egy részétől, síkra száll. Az alkudozások és hadakozás sükernélküliek egészen 1648-ig. A fanatikus republikánus sereg, melynek karjaival Cromwell a királyi hadat szétveré, mindinkább nagyobb befolyást nyert. „Vért vérrel“ jön jelszava e szent harczosoknak, s Cromwell elősegítő e csodás testület törekvését, kikergeté a házból a csupán biztosítékokat , és nem respublikát kívánó presbyterieket, és a megmaradt tagokból 38 tag választmánya alakul , a király elleni vádat elkészítendő. A király egy újonan alakult főtörvényszék elébe állítatik , Bradshaw az elnök fölolvassa a vádat, és rövid idő múlva végrehajtják a királyon a lefejezési ítéletet, Whitehallban 1649. január 30-án. A felsőház eltöröltetett, és a megcsonkított alsóház kimondta, mikop a királyi tisztség Angliában hasztalan, terhes és veszélyesnek bizonyult be, mind a szabadság, mind a közbátorságra nézve, azért ezennel eltöröltetik. — Ezen időpontot legrombolóbbnak mondhatni az egész hosszú forradalomban. A korona , a felsőház elsepertetett, sőt maga az alsóház is csak tengődött a forradalmon felülemelkedett Cromwell uralma alatt. És mégis, milyen kisszerűnek látszanak a Londonban történt változások, ha azokat az 1792-iki franczia convent dúlásaival összehasonlítjuk! A franczia convent egy tollvonással eltemeti a nemzet százados törvényeit és intézményeit, míg a fanatismusban úszó independensek áhítattal néztek az idő szentesítette közintézményekre. Angliában 9 évi hadakozás a királyi fővételt idézte elő , de a társadalom sarkai kimérve hagyattak, míg Francziaországban a királyság eltörlése, az egyház kiforgatása és egészen új emberi jogok kihirdetése villámsebességgel éré egymást. Az angol forradalom, egész ideje alatt, nem rombolt le annyit a fenálló gépezetből, a mennyit a *) A jeles írónak Washington czimű munkájával olvasóinkat már megismertettük. Adjuk szerzőnek e művét is , mely megjelenésekor oly nagy figyelmet gerjesztett. Sz e rk. ERDÉLY. Isten keze súlyosan nehezült e szép országra. A gyülölség és bosszú dühéig fölcsalt, és fölerőszakolt szenvedély, elfátyolozva akkor a jövő rémképét, mely most a jelen, kimozdítva sok százados helyéből a fajok közérdekét, mely az egység; a bálványimádásnak oltárt emelve helyébe az ész egélyének, mely a közös haza; erényt keresve, a hol csak bűnt leihető; jutalmazott, a hol csak sajtoló vesszőre talált .— romba döntötte e szép kis országot. Testvérfajok, melyek békében éltek vala egymás mellett századokig; becsületes polgárok, kik, mint szerető barátok, és rokonok ölelék kevéssel azelőtt egymást, — nem sejtve a cselt és ármányt, mely összevoná fejek fölébe a vihart, — szaggaták el az egység kötelékeit — taposák lábaikkal az olajágat, s elámitva önmagokat fesziték keresztfára saját viszálkodásuk átka alatt a szent hazát. Dél, nyugat, és éjszak népei rohanák meg a folyók gazdag völgyeit, az erdős hegységek bérczeit, az iparos városokat, a munkás falvakat. Tűz és vas pusztítottak és romboltak az ország egyik szélétől a másikig. Ott, hol azelőtt a búza arany kalásza hajlongott a szellő lágy fugalma alatt, most gyászvirág nő az elhunytak sírján. Ott, hol oltár emeltetett vala a szellemi életnek, népes és virágzó városok közepette; most bogáncs és csalány emelik föl indáikat a vérrel festett kőhalmok közöt. ínség, nyomor és szegénység mindenütt. Erdély te egykor áldott, szép kis ország; édes, jó hazája a békében élt magyar, székely, szász és oláh testvérfajoknak, — mily szörnyűn szenvedtél, és — szenvedsz még mindig! Isten keze súlyosan nehezül rajtad ma is; súlyosabban mint szerető, értted aggódó testvéreden, a nagy Magyarországon. Itt a gazdag jövedelme megapadt,; a szegény élhet. Ott a gazdag szegénynyé, a szegény koldussá lett. Itt az ostromállapot szigora enyhittetett; ott feszittetett. Mi itt tévedés, ott bűnnek; mi itt botlás, ott részakaratnak mondatott. A múlt irtózatosságai, a jelen íősége, a jövő rettegése állottak előtted, — sajtolva testedet és lelkedet. Szenvedésed tetőpontra hágott. A sors megelégülni látszik, így hivé ezt a sokat — csaknem többet, mint emberi erő megbirni képes — zaklatott Erdély, midőn Schwarzenberg Károly herczeg, Erdély polgári és katonai kormányzójának nevezteték ki. E lapok 364-dik száma szerint, a herczeg útjában mindenütt a legnagyobb bizalom és tisztelet jelével fogadtatott. A városban diadalivek emeltettek,---------estve fényes kivilágítás volt látható, mely, „nem parancs következménye, hanem a keblek bensőbb, tiszta érzelmeinek hű tolmácsa“ vala------------nagy fáklyás zenével üdvözöltetett, mely közben a képtömeg hangos „éljen“- kiáltásokban nyilvánitá hódolatát. .— .—■ — A herczeg kijelenté , hogy Erdély és Kolozsvár boldogitása szivén fekszik. —“ Erdély boldogitásának sóvár óhajtása keltette vala föl az erdélyiekben a reményt; — a kolozsváriak és vidékiekben az örömet, melylyel a herczeg-kormányzót fogadák. E sivár időben, midőn hosszas szenvedés megingatva a kebel hitét, a közönyösség, csüggetegség, a közös apathia jégkérgét vonja a lélekre, s ez fölmelegülni nem könnyen bir, — mert a szenvedély és szenvedés tüzét csaknem egészen fölemésztette, — ily örömkitörés ritka tünemény, s okának mélyebben kell feküdni, mintsem fölületes odatekintés fölfedezhetné. A hir, mely nem ritkán vezetik a valóban bekövetkező tények előjeléül, a herczeg kormányzóvá lett kineveztetéséhez kettős reményt kötött. Egyiket a herczeg egyéniségéhez, mert jellemvonásai kedvező színben hatottak át Erdély hérczein. Tisztaszándéku, becsületes , s mi több , oly magasan álló egyéniség minden viszonyok között , minden rendszer alatt, sok jót tehet, sok sebet hegeszthet be. Ezt várják és remélik a herczegtől, az egyének. De a szenvedő egyének, egyszersmind szenvedő honpolgárok is. Szivek együtt vérzik a haza sérveivel. Ők a herczeg kineveztetéséhez, a közélet terén is, reményt kötöttek vala, mert azt hivék, hogy némi változás fog bekövetkezni, magában a rendszerben is, annyi legalább, mennyit még a martiusi chartának világos szavai és szelleme sem zárnak ki Magyarország és Erdély újraszervezésénél. Csaknem egyszerre a herczeggel érkezett meg oda Erdély törvénykezési szervezete politikai fölosztásával együtt. Az elsőt öröm- és reménynyel, s ezen érzelmek tiszta őszinte kijelentésével, — az utolsót, ily alakban legalább, mely e magában kis országot öt darabra szakasztja , nem várták az erdélyiek. Mi nem tudjuk, hogy e szervezet és fölosztás a megállapodás végpontján áll-e, vagy még némely változás alá eshetik. Mi, az erdélyiekkel együtt ez utolsót lehetőnek tartjuk és reméljük, s reményeinket a birodalmi tanács szervezetéről szóló rendelet 7-dik czikkéhez kötjük, mely ekként szól: „A birodalmi tanács a törvényhozás minden kérdéseiben kihallgatandó, s kihallgatása a törvény közzétételénél megemlítendő, mert a kihallgatást a törvény közzétételénél megemlítve nem látok, hiszünk és remélünk, a végső elhatározásnál annyi változást, mennyit az ország nyugalma és megnyugtatása igényel. Erdély, évek óta most először fölfakadott reménye zsengéjével, s az öröm őszinte érzelmével fogadta Schwarzenberg herczeg kormányzót, mert bízva jellemében, enyhet vár és remél tőle magánszenvedéseire, a kedélyek megnyugtatását a közéletben, s némi kedvező változást a rendszerben.