Pesti Napló, 1851. június (2. évfolyam, 370-392. szám)
1851-06-30 / 392. szám
nisztérium képviselje? Ily képtelenségeket kíván a P. Zt.? Ám legyen , mi mély politikai belátását nem irigyeljük, nem is akarunk utána azon térre menni, melyre őt perlekedési viszketeg, és a magyarság iránti gyűlölet vezették, mert ha ezt akarnék tenni, aligha pozitívebb tényekkel nem tudnék szándékát kimutatni, mint az ő általa irányunkban használni szokott tagadás-, és gyanúsításokkal. Egy példát legyen erre elég felhoznunk. Az Ehrenberg felé telepítésnek általunk történt megtámadtására alkalmul szolgált a P. Zignak bennünket az Isten tudja miféle törekvésekkel gyanúsítani. Azt hitte elfogultságában, hogy mi csak egy kérdéshez sem tudunk hozzászólni anélkül, hogy zsebeinkből egy rakás átillás táblabiró ki ne kandikálna, tollunk alá mondogatna minden szét, mit papirosra teszünk. És ime a következés igazolta állításunkat, igazolta a bevándorlónnk iránti aggodalmunkat. A kormány tiltakozott, a lapok panaszkodnak e hallatlan rászedés miatt, s a Pester Zig? Noh ez pártfogolja Ehrenberg urat, már csak azért is, mert a Pesti Napló az ellenkezőről mert meggyőződve lenni. Azt mondja végre a P. Z. miszerint legkönnyebb másoknak azt tanácsolni, hogy jogaikról a mi előnyeink számára mondjanak le. Aki figyelemmel olvasta át a P. Z. által incriminált czikkünket, bizonyságot fog tehetni arról: vájjon mi mennyire szándékoztunk mások jogait sérteni. Nem akarjuk-e ott a németnek a csehnek sat. ugyanazon jogok élvezetét biztosítani, melyeket számunkra követelünk? Akarjuk igen is, de a P. Z. ezt át nem akarja látni, nem akarja pedig átlátni azért, mert ő szenved ama hibában, melylyel bennünket vádol; ő akarná megszorítani mindenkinek jogait egy töredék számára ; ő szeretne bennünket elküldeni oda, honnan jöttünk, hogy ő élhessen el annál kényelmesebben e földön, melyet apáink szereztek, s mélyen, határtalan vendégszeretetek következtében, utódaik oda jutottak, hogy mindenkor a legferdébb, és legönzőbb szándékkal vádoltassanak még akkor is, midőn történeti emlékeik, nemzetiségük , hazájok, s a közös birodalomnak fentartása, és megszilárdulása mellett őszintén szólnak és munkálódnak. Drezda , jun. 20. Szavamat beváltandó Írok , és pedig Drezdából , melyet a németek elbni Firenczének szeretnek nevezni. Miért ? hihetőleg s főleg azért, mert, a többi közt, képcsarnoka, a német államok képcsarnokainak legjelesbike.Ezen„Elba-Firencze“ keresztelés ellen nincs kifogásom, mert igaz, miszerint ezen intézet oly vásznakkal bir , melyek, nemükben, elsőfokozatuak. Hiszen ki nem ismeri a világhírű drezdai Madonnát Rafaeltől; a misteriosus éjt Correggiotól; a „quos egri-t“ Rubenstól; továbbá a dicső Madonnákat Murillo, s Holbeintól; végül a kiskorú emberek istenét — az Amor-t Mengs-től stb. de én nem különben még messze , túlhaladja azon tanulmányok körét, melyek föntebb érintve valának. E munkát csak a lámpavilágbani hosszas küzdelem, s a közönségnek ingatag hatalomszava érlelendi meg, és csak azon benső- és külső tapasztalások végzendik be, melyeket lassan kint az élet hozand magával, — s mely tapasztalások egyedül lesznek képesek a legmagasb műfeladatokat érthetőkké tenni — a színész előtt. A színháznak tehát nem szabad magát üvegházzá tennie, mely mesterséges tenyészet útján , időtlen és így egésségtelen gyümölcsöket érleljen. A legnagyobb műfeladatok iránti lelkesedésnek annál kevésbbé tanácsos határtalan tért nyitnia, minél szerénytelenebb, hisibb és oktalanul vakmerészebb a kezdő, ily szerepekre idő előtt vállalkozni akarni. Az intézet engedékeny eljárása ily ábrándos elbizakodások irányában , legbiztosabb mód , bármely jelesebb ifjú tehetséget örökre haszonvehetetlenné tenni. Egyébiránt a valódi tehetség együttjár a szerénységgel. Az ilyen , a természeti fejlődés ösvényét fogja követni, s nem fog egyetlen merész szökéssel a czélnál lenni akarni. Midőn ez , föladatainak választásában óvatos és tartózkodó, midőn oly szerepeket jelöl ki tanulmányi tárgyakul, melyeknek helyzeteit s lelkiállapotjait ifjúkorához, s élettapasztaltsága csekély voltához képest — természetesen fölfoghatni és megbizhatni hisz ; midőn a legparányibb jelentőségű szerepet sem tartja magához mérve csekélynek s megvetendőnek : mindezzel azt bizonyítja be , hogy a művészet felől tiszta fogalmai vannak. Az ilyen abban keresendi örömélvezetét, ha alárendelt szakmáját a kép töltheti be , hogy előadása egyfelől a műveltség kivonatait kielégise, másfelől hozza meg részéről az illető öszhangzatot azon történeti kép egészébe , melynek ő egyik tényező alakja. Ő soha sem tévesztendő szem elől, hogy itt az egyes alakok csak részei egy nagy egésznek, s hogy a czél itt, nem egyes tényezők által külön-külön hatni, hanem a külön tényezők teljes egységével. Ő mélyen meg van győződve, miszerint a színművészet a társiasság föltételén alapszik, hol a játékbani minden elkülönözöttség, s a hatás utáni minden nemtelen kapkodás, mely az önhangzat rovására történik, nem kevesebb, mint a színművészeten elkövetett orgyilkosság. Az ő keblében mély kegyelet honol a jeles költemény iránt, kész átengedés s finom tapintat annak minden benső igényei iránt. Ő, hivatása nemzeti s erkölcsi méltóságának lelkesült önérzetében, legyőzendi az önzés , hiúság és érzéki csábok azon kísérteteit, melyek e pályától elválhatlanok. Őt mélyen hatják át azon szent és komoly kötelezettségek, miket az emberábrázolás művészete lelkére rak; s e művészet benső és külső jelentőségének mély és komoly érzetében megvetéssel fog elfordulni mindazon nyomor kontárságok és nyegleségektől, melyek a színészet, üres külfényével szemlészkednek és ámítanak. A DOHÁNY ROMÁBAN. A pápák közöl sokan saját nevüket kötik ezen amerikai növénylevélhez, mely jelenleg oly nagy fontossággal bír Európa mező- és államgazdászatában. Olaszországba Santa Croce Bódog bibornok , lisbonai pápai követ hozta be, ki igen kedves ajándékot adott általa IX. Piusnak. Akkor erba santa(szent növény) nak nevezték, mely szószármaztatás azt jelenti, hogy Rómában a dohányboltok keresztjéből diszitvék. A gyógyszerészek, kiknek egyedül volt szabadalmuk dohányt árulni, tudósilag Mysterium nasi’-nak nevezték. Az ábrándos X. Innocencz, a ki a szent széknek ,a savelli herczegtől Albano majorságot nyerte, azon majorságot, mely akkor egész Olaszországban legjobb bort termett, kiátkozta mindazokat, kik szent Péter egyházában burnótoztak volna. Ő azonban csak követte azon példát, melyet nyolcz év előtt előde VIII. Urban mutatott neki, ki a burnótozást Siviglia egyházaiban eltiltá. Miért egy éles gúnyirat , mely akkor a római közérzelmet szokta tolmácsolni, Szent Jóbnak ezen fordított versecskéjét alkalmazd Urban pápára : „Te kérkedsz előttem, a te erőddel és mutogatod a te hatalmadat egy falevél ellen, mely ki van téve a szél játékául, és üldözesz egy száraz szalmaszálacskát. Mindazáltal jónak látta a pápa e tilalmat, mivel épen a használni akarás pillanatában szokták a dohánylevelet burnótporrá reszelni, mely műtét természetesen tiszteletlentséget és botrányt okozott a templomban. Csakhamar vitatárgyul szolgált a gyógyszerészeknek , physicusoknak és minden dohányüzéreknek; a moralisták egélyi és szenteskedő szempontból rostálgatok; a sajtók igen nagyon kikeltek ez ügyben. Egy politikai vagy egélyi eszme vagy elv sem terjedt el oly gyorsan, mint a dohány használata; ezen amerikai növény néhány év alatt egész nyugatot és keletet elborító; ily gyorsan sem a protestantismus sem a franezia revolutio el nem terjedt. Nemsokára mind neve , mind gyártásmódja megváltozott, miként egy, Lionban 1825-ben nyolczadrétben nyomtatott 626 lapú franczia könyvben olvasható, melyet V. J. (Veyras Jakab) írt ily czím alatt: „Értekezés a dohányról, vagy panacea nicotiana-ról, készítéséről, meghamisításának különféle módjairól és megismerésének jeleiről Medici Katalinnak Nicot János, Portugáliábani franczia követ hozott először dohányt Párisba 1560-ban. Daczára X. Incze egyházi átkainak, divatos maradt a dohány használata Rómában, s azért XIII. Benedek jónak látta azon siikeretlen tilalmat visszavonni. Azután megbékült a római kormány a burnóttal. Sőt VII. Piusnak egy visszaéléséről isvan tudomásunk ; ő t. i. azt szokta mondani, hogy a francziaországi burnót egyik fő vigasza volt savonai és fonTemesvár, jun. 23. a vtírpaunk KODukon lakottk, s mintegy 1000 lélekre menő két hitvallásbeli egyesült evangélikusok egyháza főbejárása fölött következő korvers olvasható : „Coelus evangelici uniti opera et pielate In gloriam Dei surrexit.“ Emberek egyesülése sok jót képes teremteni. Nálunk egyházat, tanodát s magán kibérlésekre szánt házakat alkot az egyesülés evang. hitvallású polgártársaink számára. A helybeli evang. hitvallású egyház hívei fölállított épületeik által vallásos buzgalomnak , egyesülésük által pedig szellemi műveltségüknek kitűnő jeleit adták. A vallásos buzgóság s kitűzés épületeket állíta, miknek jövedelmei a vallás gyakorlatára szánt egytainebleaui fogságában. Egykor megkérte a franczia ügynököt, hogy küldjön neki burnótot Francziaországból, de — téve hozzá — úgy ám, hogy a kincstárnok úr meg ne tudja. Blacas gróf e kis csempészetet megtette oly diplomatikai titoktartással és vigyázatossággal , minő egy oly nagy státusférfiuhoz illik, oly igen szükséges volt óvakodni, hogy a kincstárnok meg ne haragudjék , ki ezen jövedelmes regálékból igen nagy nyereséget szedett mind a financziának, mind magának. Tudjuk, mennyit nyertek napjainkban Marsani és Torlonia urak a dohányvállalattal a pápai birtokban. Rómában nagy kereskedés űzetik vele, s becses dohánygyártmányok készíttetnek. Ismeretes ama nagy dohányüzlet a Condetti úton, vagy a Convertitákhoz a főutcán (corson) levő szabadalmas boltban. A fiscus temérdek nyereséget szed belőle, daczára a rendes csempészetnek. Egyébiránt a capucinusok azon engedélyben részesítvék, miszerint szabad nekik saját kertjükben dohányt termeszteni, s guardianjuktól mindennapra kapnak egy adagot. A Romában gyártott szivarok igen jók, és oly minőségűek a szent Ferdinand szabadalmas dohányüzletei is Nápolyban. Ha nem mérkőzhetnek is meg a virginiai szivarokkal, melyek a Pón innen árultatnak , de a velenczeieknél jobbak ; nem oly jók mint a trieszti havánák, de a Flórenczben gyártott havánákkal felérnek , még az ott tett javítások után is, mióta a toszkánai dohányvállalat Demidoff Anatolia úrtól átnyeretett; többet érnek a génuai ízléstelen és roszkeszitésűeknél, de annyit még sem érnek, mint az igazi havonák, melyek a génuai vámraktár-igazgatóságoktól szállíttatnak 5 vagy 7 frankért kötetenkint, melyek mindegyikében 25 darab szivar van. Egykor Rómában is, mint mindenütt, sokkal több orrdohány fogyasztatott el, mint füstölnivaló; jelenleg a füstdohány öt nyolcadát teszi a dohányfogyasztásnak, fogom fárasztani önöket e jeles vásznak leírásával, mert ezek úgy is már művészileg leírvák , hanem inkább fővonásilag megismertetem önöket a szász főváros sociális életével. Drezda egészben véve csinos város, de az, mit az angol „confort"-nak és a franczia „elégance-nak nevez , egyáltalán hiányzik benne. Nagyszerűséget hasztalan keresnénk, ellenben a takarékosságot mindenütt föllelhetni. Házai szürkére festvék, de nem rendőri parancs, hanem a lakók melankolikus ízlésének rendkívüli parancsa szerint, mert a szürke szili, mint szokás mondani,szinte a takarékosság s gazdálkodás birodalmába tartozik. A polgárok , vagyis inkább a szász alattvalók igen szorgalmasak, s róluk elmondhatni,hogy nem azért élnek, hogy egyenek, hanem azért esznek, hogy éljenek. Ugyan e szorgalmat a kritikus szem a főváros környékén is veheti észre. A falubeli lakók s földmivelők mindig elfoglaltak rendeltetésük munkájával, s bizonyos jóllét is uralkodik lakházaikban, hanem ezen jóllét, nincs összhangzatban a reá fordított idő s munka mennyiségével, s reá fordított erővel; tehát az illetők vagy czélszerűtlenül dolgoznak , mi nem valószínű, vagy másban van a bökkenő, t.i. a direkt s indirekt adók aránytalanul nagy mennyiségében. Tehát a munka s takarékosság által szerzett gazdagság s vagyon a helyett, hogy a mostani igen diákos socialis élet szebbítése s tökéletesítésére fordittatnék, itt is más hasztalan kanálisokba vezettetik, melyek tömkelegi végpontja : a proletariátus, a szegénység, s ezzel rendszerint karöltva járó tudatlanság; sajnos, de mi tagadás benne még is úgy van . Magyarhonunk Drezdának műveltebb néprészét igen igen, érdekli — egy e tárgyban! kérdés, száz kérdést von maga után — és az adott fölvilágositás a tudvágyat még öregbiti , azért bajos velek szóváltásba ereszkedni. A pénz, az osztrák bankjegy itt 34% veszt a bankárnál , de a közéletben egyáltalán nyoma sincs. A híres drezdai udvari színház épülete szép fogna lenni, ha a nehézkes sztl meg nem semmizé a minden szögből kibűni i igyeksző esztétikát. A daljátékokat jobban épen nem adják, mint nemzeti színpadunkon magyar dalművészeink. A netaláni tapsvihar rendőrileg szokott mérsékelteim a föntartandó „rend“ kedvéért. Lipcséből — hová tüstént indulok — kiegészitendem a megkezdett szász sociális éles vázlatait — de addig is őrködjék Magyar hazánk fölött a Magyarok Istene! Dáris , jun. 25. II. A revisto-bizottmány tegnapi ülésében Broglie úr a bizottmány elnöke — fejte ki e fontos tárgy körüli nézeteit. Szerinte minden bajnak kútforrása az alkotmányban rejlik, mely a két főhatalmat egymás mellé állítva, ezek versenyzését elkerülhetlenné téve. Ő — úgymond — Bonaparte Lajos orral semmiféle viszonyban nincs, csak egyszer volt vele dolga, akkor midőn az utóbbi várfogságra ítéltetvén, fölötte bíráskodott, mindamellett hatalma meghosszabbítását a jelen körülmények közt szükségesnek tartja. Hosszas beszéde Tocqueville által cáfoltatott, a ki habár a köztársaságnak örök életet nem ígér is, valamint a Cavaignac által fölhozott isteni jogot el nem ismeri,és az alkotmány átvizsgálását óhajtja , mindamellett múltkor kimondott nézeteihez ragaszkodva követeli, hogy a nemzetgyűlés, mielőtt a revistót elhatározná, állítsa helyre az általános szavazatot, és mondja ki ünnepélyesen, hogy a jelen körülmények közt a köztársaságot fentartatni kívánja. Berryer azt hiszi, hogy az egybehívandó alkotmányozó gyűlésnek nem lehet kezét megkötni, azaz nem lehet megtiltani, hogy a monarchia helyreállítását ne határozza el. A vita élénken folyt és úgy látszik, hogy az eddigi tanácskozásokban körülbelül elmondatott minden, amit a revisio mellett és ellen fölhozni lehet, s minthogy e tanácskozások a hírlapok útján nyilvánosságra jönek, tehát a bekövetkezendő parlamenti viták érdekét némileg csökkentik , mert ezek valószínűleg csak ismétlései lesznek a bizottmányban elmondottaknak. Az általános vitatkozás bevégeztével a bizottmány az eddig beadott egyes javaslatok vizsgálatához fogott. A tegnap fölvett három javaslat egyhangúlag elvettetett. Ezek elseje Larabit úré, mely egyedül a 45. czikk megszüntetését, vagyis egyszerűen az elnök újraválaszthatását indítványozza. A más kettő : Creton és Bouhier de l'Ecluse uraké a monarchia és respublika közti kérdést kívánja az alkotmányzó gyűlés által eldöntetni. A legitimisták, kik köztudomás szerint a legelsők határozták el a Rivoli-utczában, Berryer úr elnöklete alatt a föntebbi kérdés nyílt kitűzését, nagyon fognak csodálkozni, megtudván, hogy Berryer úr a bizottmányban a fönebbi, határozatuk szellemében szerkesztett javaslat elvetésére szavazott. E körülmény rajra bebizonyítja azon nézet alaposságát, hogy Berryer, ki mindeddig pártja osztatlan bizodalmának örvend, alattomban az elnök érdekeit óhajtja előmozdítani,és a legelső alkalommal az Elysée táborába áttérend, mindig föntartva természetesen Chantbord gróf igényeit. Ez esetben azonban aligha sikerülene összes pártját magával vinni. Július 1-én az elnök Poitiersbe fog utazni egy vasút-megnyitási ünnepélyre. A nemzetgyűlés e napon ülést fogván tartani, kebeléből senki sem fog hivatalosan megjelenni, azonban néhány miniszter kisérendi az elnököt, köztük Faucher Léon, ki, ha kell, majd ismét kiigazítja a beszédet a Moniteur számára. Általánosan azt hiszik, hogy az elnök által ez alkalommal tartandó beszéd még sokkal erősebb , kihívóbb leend, mint a dijoni volt. Montpellierben a „Suffrage universel“ szerkesztője, Ollivier párbajban agyonszúratott, miután ellenét halálosan megsebesítő.. Halála a democratia körében általános részvétet gerjesztett. Turin, jun. 19. •1|. Emlékeztem előbbi leveleim egyikében a vallásügyi miniszter azon körleveléről, melyet az ország püspökeihez a papnöveldéi tanintézetek tárgyában intézett. E körlevél, noha már május 13-ikáról van, csak e hónapban jutott köztudomásra. Bevezető soraiban hivatkozik a miniszter a tárczáját illető költségvetés feletti kamarai vitákra, s mondja, mikép lehetlen az állodalom terhére fentartani a tartománybeli egyetemi theologiai tanodákat, ha ezek magokat alája nem vetik az általános szabályoknak írat pontja Kozol nevezetest)«!* •. az l-e^ melyhez képest divaton kivűl tetetvén azon eddigi mód, hogy a tanulmányok toll alá mondassanak,minden theológiai tanár a turini egyetemen taníttatni szokott könyveket fogadja el, vagy azt, mely azon tanoda részére külön készíttetnék; a 2-ik, hogy bizonyos és általános tanfolyami idő határoztassék; a 3-ik, hogy a tanulók magukat az év elején mindig a tanodai felügyelőnél tartozzanak igazolni aziránt , hogy a bölcsészeti tanfolyamot bevégezték, és a 6-ik, mely szerint kormányról nevezett egyházi felügyelők látogatnák meg időről-időre a mondott tanodákat, s tennék mindazt azon teljes hatalommal, miképp mennyire teszik minden más tanulmányi tárgyra nézve. Az 5-dik pontot, mely azt rendelné, hogy az évenkénti próbatételeken a tanár mellett két kormánybiztos is jelenlegyen, csak azért nem tartom nevezetesnek, mert elve a p-ikban mintegybenfoglaltatik. A pontokat nem követi parancsoló hang. A miniszter nem mondja, hogy azoknak meg kell történni, s ha nem kéri az illető püspököket, adnának minél előbb barátságos választ aziránt: vájjon elfogadhatók-e a nevezett pontok ? mert a kormánynak nem szándéka szabály gyanánt tűzni ki azokat, hanem igenis „megszüntetni a költséget,amelyet az állodalom ama tanodákra tett, és tenni kész, „ha bizonyosságot nyerhet aziránt, hogy ama pontok tökéletesen megtartatnak ? Mint előre látható volt, a körlevél nagy sensatiot, sőt némelyeknél még indignatiot is okozott. A szavojai püspökök már beadták az ellen óvásukat, s ezt az ,,Armonia“ egyik legújabb száma egész terjedelmében közli. Tartalma gyanítható volt, s veleje odamegyen ki, hogy semmi jogát a kormánynak el nem ismerik, mely neki a papnöveldéi egyházi tanulmányokra felügyelést adhatna; egyúttal felhivik a többi tartományok püspöki karát is, hogy hasonlót cselekedjenek. E szerint a dolog világos és egyszerű — egyelőre, s t. i. a püspökök (legalább a nagyobb rész) nem fogadják el a hat pontot, s a kormány nem fog adni segélyt az állodalmi pénztárból, mert a képviselők kamarája azt nem fogja megszavazni. Aki történik tovább ? bajos volna meghatározni. A nép nagy többsége bizonyosan itt is, mint előbbi alkalommal, hol a papság és kormány közt forgott a kérdés e mellé fog állani, s a papnöveldéi tanodák meg fognak szüntettetni — költség hiánya miatt!. .. A súrlódás magva újból eltűntetett. Különben, a már feledésbe menő nizzai zavargások óta, csöndesen megvolnánk, hanem annálkevésb nyugalmi biztosítékot nyújtanak azon hírek, melyek hozzánk közép-és déli Olaszországból, különösen pedig Szicília szigetéről és Rómából érkeznek. Amott, ha demokratáinknak hiszünk , minden pillanatban várható a forradalom kitörése. Rómában pedig tetőpontra lépteté az elégületlenséget a franczia hadi törvényszék azon halálos ítélete, melyet az ismeretes katonai czivódások következtében, hét római katona fejére kimondott. Még a modenai „Messaggere“ római levelezője is, ki pedig forró barátja és fáradhatlan szónoka a rendnek és békének , miként az mainap a szent városban rezeltetik, mondom , még a jámbor jezsuita is megsokalta, hogy a római katonák, franczia hadtörvények szerint ítéltettek el, melyeket sem nem hallottak, sem nem tudtak soha !.... Mi lesz a világból, ha már ily fajú emberek sem szeretik a rendet és békét, miként azt protectoraik gyakorolják? BÁNÁTI LEVELEK. XXVIII.