Pesti Napló, 1851. július (2. évfolyam, 393-419. szám)
1851-07-15 / 405. szám
ügyigazgatóság főfelügyelőjét, Jelussig Jánost, a magyarországi pénzügyi igazgatósághoz tanácsossá kinevezte. A belügyminiszter a legfelsőbb semmisítő törvényszék volt ideiglenes fogalmazóját, gr. Pálffy Istvánt, a magyar helytartósághoz fogalmazóvá kinevezte. M. H. VEGYES HÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, jul. 15. — Nemzeti színházunkban, ma kedden adatik először: NŐI HARCZ, vigj. 3 felv. Írták Seribe és Legouvé francziából ford. Csepreghi. — A frémy óra rég várt tenorista tegnap estre lépett föl először Ernámban. A közönség, melynek türelme a sok sükeretlen vendégszereplések , próbaéneklések alatt már egészen kifáradt , némi előszeretettel várta ez tíz vendég föllépését, kiről sokan dicsérve hirdették , hogy sokkal jobb a többinél. Nem a legkedvezőbb körülmény volt reá nézve az , hogy vele kezdővel egy szinte kezdő , s itt már ismeretes műkedvelőnő (Erdélyi Mária k. a.) lépe föl, énekelvén Elvira szerepét. A szokatlanul nagy számmal összegyűlt közönség szűnni nem akaró tapsokban tört ki mindjárt Rémy úr megjelenésekor. Az ő hangja tiszta, csengő s eléggé kiképzett, nem nagyon tertelmes és erős, mint Stégeré, de nem is elgyöngült siralmas, mint Farkasé. Biztossággal futja be a scala felsőbb lépcsőit is a nélkül, hogy erőködés látszanék rajta. S midőn egyrészt ily kedvező hangtehetséggel bír, másrészt külseje, derék férfias termete is megfelel a színpad igényeinek. Mondják , hogy ez alkalommal lépett föl először színpadon. Csodáljuk: mert annyi szinésziest láttunk egész viseletében, hogy mind arcz- mind tagjátékával többet adott, mint mennyi szükséges. A közönség több ízben előtapsolta. — Erdélyi Mária k. a. ez utóbbi tekintetben egészen ellentéte volt Rémy úrnak; ő kevesebbet adott, mint mennyit szerepe igényelt. E jó igyekezetű műkedvelő kisasszony darab idő óta szerepel színpadunkon, s halljuk, hogy szorgalmasan. Mi kimondhatóan fognánk örülni, ha benne a művészet egy jeles, híres, ihletett tömjénezőt nyerne , olyat minővé ő képzeletében maga teremti magát; de azt kell hinnünk, hogy csak áldozatot fog benne nyerni. Mert a muzák és gratiák nem mosolyognak mind arra, ki hozzájok lángoló szeretettel ragaszkodik. Az önáltatás, minél rövidebb, annál jobb. —■- E napokban volt alkalmunk látni egy különös ajánló levelet, melyről már csak azért is megemlékezünk, mivel azt, mint benne mondatik, egy 70 éves elaggott öreg irta s vele valami jövedelmező hivatalért folyamodott. Ez azon vidéken , hol íratott, mint közkézen forgó ritkaság ismeretes. Ha az egészet híven ideigtatni akarnék, úgy a Pesti Napló mai száma nem lenne egyéb egy nagy ajánló levélnél. Csak némely kitűnőbb helyeket emelünk ki, melyekben az öreg úr kitünőbb érdemei tolmácsoltatnak. „Néhai édes atyám becsületes szappanos mester lévén — így szól a levél — engemet is ezen tisztes mesterségre szánt, de én elszöktem tőle, oskolába mentem, 8 classist elvégeztem s politikus lett belőlem.“ Később így folytatja: „Harmincz évet töltvén biztosi hivatalkodásban, úgy értek én ahhoz , hogy nem dicsérem magamat, de rajtam ezen sakkban a bécsi policzát sem tesz ki. Én őrködtem a város vagyona, élete és bátorsága felett. De nem is volt ám az én időben a vízparton 20—30 fő madár mint most, mert én az ily rosz személyeket elkorbácsoltam , s hegedűbe kötve kísérlettem ki a városból, nem az én hibám , hogy a városnak másik végén még aznap ismét visszajöttek stb.“ Másutt igy szól a levél: „ama hires nagy éhség idejében, midőn az ide Erdélyből bevándorolt oláhok közöl 5—6 ezernél több elhalt, én kezeltem az élelmezést, s ezáltal oly kitűnő szolgálatot tettem , hogy mindjárt főtáblabiróvá neveződtem, stb.“ Másutt ismét: Legkegyelmesebb császáromat, kit az Isten sokáig éltessen , szivemből szeretem, érette kész lettem volna életemet háromszor is föláldozni a háború alatt; de mindig attól féltem , hogyha megfognak, fölakasztanak,“ stb. Másutt megint: „egyik érdemem az is , hogy telivér oláh vagyok. Ezenkívül 78 különböző dicsérő documentumot rekesztek ide ez érdemes vármegye táblabiráitól, kirurgusaitól, állat-és baromorvosaitól, bábáitól és minden rendű mesterembereitől mind másolatban , minthogy az originale attestatumok ő felsége privát archívumában tevődtek le stb. A szegény érdemes öreg most is hivatal nélkül nyugszik borostyánjain. . . Nyugtassa meg az úristen ! — -j- Az idei műkiállitásra, mely igen számos érdekes képekből áll, s melynek terjedelmes ismertetését tárczánk nemsokára hozandja, Patrick hazánkfiától, mint halljuk jövő héten fog érkezni azon nagyszerű hisztériai kép , melyről minap említést tevénk (Lajos király Csele patakjában). Ezenkívül La Rochétól „Napoleon Fontenebleauban“ másolatban. Új Fővárosunkban a kéregetők száma nem oly sűrű ugyan már, mint volt csak a múlt évben is, mindazáltal szinte bizonyosnak tarthatni, hogy három négy koldusfiú most is megkeresi az embert egy ebéd alatt. Némelyiken első tekintetre meglátni, hogy valóban szembetűnő szüksége van az alamizsnára, s szívesen is nyom kezébe egy két krajcrárt akárki, de némelyik még oly neki pirult képpel, oly egésséges, ép tagokkal jár alamizsna után , hogy az embert szánalom helyett boszankodás fogja el. Sőt akad olyan is, ki a kapott filléreket, fitymálja, kevesli, azt pedig aki adomány nélkül tovább utasítja, szemtől szemben összeszidja. Az ily kéregetés természetesen csak akkor történik, midőn a koldus már istenesen nyakba van , s káprázó szeme az embert is kútágasnak nézi. Nagy jót tenne, a ki az ily rózsaszín kedvű koldusoknak valami hasznosabb foglalkozást nyújtana, ha mindjárt a dologházban is ! — ! Ezelőtt néhány nappal temettek el egy fiatal csinos lánykát. Mintegy két hét előtt, a vigyázatlanságnak esett áldozatául. Egy estre kiment égő gyertyával, a ruhája, mielőtt észrevette volna, annyira lángba borult, hogy magát meg nem menthette. Teste összeégett. Kétheti kíncs sintődés után e napokban csakugyan jobb életre költözött. —i Nemzeti színházunknál, mint halljuk ismét egy új franczia vígjáték van beadva, mely néhány élvezetes estvét igéi a közönségnek. Annál nagyobb szűkét látjuk egy idő óta eredeti vígjátékoknak. POLITIKAI SZEMLE. Pest, jul. 15. (!) Fámból , jul. 9-kéről, legnevezetesb újdonság, mely a beszélgetés főtárgyát teszi , Tocqueville jelentése: A hírlapok még nem igen szólnak felőle. A Journal des Débats érinti röviden. Nézetei ezekben öszpontosulnak. Szerinte igen nehéz lenne azon hatást becselni, melyet a jelentés a nemzetgyűlésben előidézett. Mit bizonyosan állíthat, az, hogy a bal-és jobboldal padjain ugyanazon csend, ugyanazon figyelemmel hallgatták. Semmi kedvező vagy nem kedvező nyilatkozatot, semmi helyeslő vagy rászóló jelt nem lehetett hallani. Ezen csendességet a Journal des Débats annak tulajdonítja , hogy sem egyik, sem másik oldalról az első és gyors benyomás után nem akarták a jelentést megítélni. A Débats is így van vele, ő sem akar véleményt mondani, fentartja magának, mindamellett kijelenti, hogy a jelentés hangja és szelleme olyan természetű , mely tökéletesen nem elégít ki senkit, s mélyen nem sért egy parlamenti pártot sem. Alakjára nézve békítő és mérsékleti, csak egy pontra nézve bír általános határozottsággal: az alkotmány és a törvényesség tiszteletére nézve. Ha részletesen akarná az ember megrostálni — írja a Débats — oly politikai vélemény, oly történészi ítélet, oly dogmatikai propositiokat rejt magában , melyekért az előadónak , vagy a bizottmánynak, melynek orgánja volt, kell felelősnek lennie. A dolog valóságát illetőleg, a jelentés conclusiói olyanok, melyeket a bizottmány kebelében történt megállapodások után várni lehetett. A bizottmány többsége azon kívánatát fejezi ki , hogy az alkotmány egészen vizsgáljék meg. Az előadó tisztán kifejti ezen formula értelmét, kijelentvén , hogy a bizottmánynak nem volt czélja a nemzeti fensőség gyakorlatát korlátozni, és az alkotmányozó gyűlésnek meghagya szavazata tökéletes szabadságát. Igaz, hogy a conclusiokat megelőzött nézetekben nincs vigyázat azon tartózkodás és részrehajlatlanságra, mi a conclusiokban megvagyon. Ezen óvatosságot elhagyva, a bizottmány talán megérdemelné, hogy a következetlenség szemére vettessék. A hazára nézve azonban ezen nézetek mit sem tesznek; a conclusioban van minden. A Bulletin de Paris jelenti, hogy 9-én éjjel, Madame-utcában, a 18-dik számú házban , Nus rendőrbiztos ügyessége következtében az ellenállási bizottmány titkos sajtója, s a helyszínen tizenöt egyén jutott a rendőrség kezeibe. Ezen egyének a tizenkettedik bulletin kiadásával foglalkoztak, melyet lapunk mai külföldi rovata kivonatosan közöl. Az Ind. egyik párisi levelezője szerint, a baloldal Carnot-t, egykori közoktatási minisztert jelölné ki elnöknek 1852-ben. Proudhon új munkán dolgozik ; czíme : Du gouvernement direct du peuple. Proudhon nagy sükerre számít; könyvében azon eszmék eleveníttetnek föl, melyeket a hírlapirodalomban terjesztett. Berlinből, júl. 11 -kéről a miniszteri Preuszische Zeitung azon fontos hírt közli, hogy az angol és franczia kormányok tiltakoznak Ausztriának a német szövetségbe összes tartományaival leendő belépése, vagy Preuszen és Posen nem porosz tartományok bekeblezése ellen is. Poroszország, Ausztriával egyetértőleg a tiltakozó kormányoknak azt felelendik , hogy nincs joguk a német szövetség belügyeibe avatkozni. Mint látszik, ezen fontos kérdés újra előtérbe nyomult, más ismeretes egyén hiányában, talán a pártok vagy a kormány törvénytelen működése következtében alkotmányellenes választás jötte létre, mi történnék akkor? Ekkor nemcsak egy czikkely, hanem maga az egész alkotmány magától a néptől nyíltan összeromboltatnék. Francziaország újból a tömeg szeszélyei és a nyers erő véletleneinek dobatnék karjai közé. Ezért az alkotmányt nem részletesen, hanem egészen meg kell vizsgálni. A bizottmány azon véleményben van, hogy az alkotmányozó gyűlést nem kell korlátolni. Megvitatta , váljon a köztársaság , vagy monarchia kérdése fölállítassék-e. Mindnyájan megegyeztünk abban, hogy nekünk nincs jogunk a nemzetnek azt ajánlani, hogy a köztársasággal hagyjon föl. Mi egy köztársasági alkotmány erejénél választott törvényhozó gyűlés vagyunk, melynek hatalma ezen alkotmányból származik. A köztársaság országunk törvényes kormányalakja, s mi részt veszünk ezen kormányban, következőleg nincs jogunk elveinek megtámadására. A bizottmány többsége egyszersmind azon véleményben van, miszerint nincs joga arra is, hogy a jövő alkotmányozó gyűlésnek a köztársasági kormányalakot, mint szükséges kormányalakot tűzze ki. S bárha nincs is jogunk az alkotmányaink előrei meghatározására, jogunk van arra, hogy a nemzetnek ily kritikus pillanatban mint a mostani, tanácsot adhassunk. A bizottmány némely tagjai ezen értelemben azt indítványozták, hogy az alkotmánynak revideáltatni kell, hogy a köztársasági intézmények kijavíttassanak. A bizottmány többsége azonban nem egyezett bele, hogy minden színét elkerülje annak, mintha az alkotmányozó gyűlést meg akarná kötni. A bizottmány egy pontban mégis egyhangúlag megegyezett és ez . Ha az egyetértés előhozatalára tett minden legális törekvés mellett is a jelen kísérlet meghiúsul, ha a nemzetgyűlésben nem lesz meg az alkotmány revisiójára szükséges szavazatok száma, ha szóval , az alkotmány marad , nagy változás nélkül, tisztelni kell. A bizottmány ezen tekintetben bár sok pontban meg nem egyezett, egyetértett, s azon szilárd meggyőződésben vagyunk, hogy ezen egyetértés a nemzetgyűlésben is elő fog tűnni. Mindenki tudhatja, hogy mihelyt egy alkotmány revisiójának törvényes kísérlete meghiúsul, ezáltal az alkotmány újra megszentesíttetik. Mint már meg volt mondva, Francziaországban az alkotmány egyedüli törvényesség, egyedüli politikai jog, melyet elismerhetünk, ezenkívül nincsenek egyebek, csak forradalmak vagy kalandok. A nemzetgyűlésnek szilárd akarattal kell bírni, nemcsak az alkotmány tisztelésére, hanem őrködnie kell azon is, hogy mások által tiszteltessék. Hogy ezen eszmét annál jobban kifejezzük, a bizottmány javasolja az alkotmány 111-dik czikkelyét szó szerint fölogni, hogy mindenki láthassa, hogy az alkotmánylevélben levő rendszabályok szerint fog az alkotmány megvizsgáltatni. Mi számítunk reá, hogy a kormány is és mindenki ezen gondolatot osztandja s eszében fogja tartani, hogy minden kísérlet, a népet alkotmányellenes kijelölésre kényszerül , azon pillanattól fogva, midőn az alkotmányt többé törvényes módon átvizsgálni nem lehet, nemcsak illetlen és szabálytalan, hanem büntetést érdemlő is. Mi, uraim, azon ünnepélyes, és a nemzetek életében oly ritka időszakra jutottunk, midőn egy gyűlés hatalma kiteléséhez közel, de még mindig úrnője önmagának és a jövendőnek , kezeiben tartja egy nép sorsát, s egy szóval: talán változtathatlanul egyik vagy másik oldalra fordulhat. Bár hogyan üssön ki a gyűlés határozata, egyfelől előre bizonyosak vagyunk , hogy azon jóllét nagy részét, mely azután fog következni, nele lehet köszönni. Mi, uraim, nemcsak azoktól fogunk dicsértetni vagy kárhoztatni, kik ma határozatunkat szorongó aggodalommal várják, hanem a következő nemzedéktől is, így borzasztó és hosszas felelőség láttára, kétségkívül mindenki feledni fogja magán érdekeit, a pillanat szenvedélyeit, versengését, gyűlöletét, barátságát s csak hazájára és a történetre gondoland.“ (Helyeslés több oldalról).A jelentés fölolvasása után , a képviselők nagy száma magát föliratja, hogy a vitában részt vehessenek : az ülés néhány pillanatra fölfüggesztetik. ELNÖK. A szó a revisto albizottmányának előadójáé. MELUN fölolvassa az albizottmánynak a hozzá utasított revisio-kérvények fölötti véleményét. A jelentésből kitűnik, hogy jul. 1-ig a kérvényekben 1,123,625 aláíró volt. Egy pótlékjelentésben fog a nemzetgyűlés tudósíttatni a jul. 1-je után érkezett kérvényeket illetőleg. A jelentés szerint, nem vette a bizottmány számba a keresztvonásokat, minthogy nem elég biztosak voltak ezekre nézve. A jelentés egyszersmind értésünkre adja, hogy a kérvényezésekben sok rendetlenség történt, nevezetesen a hivatalnokok kényszerítő eszközökkel is járultak a kérvények szaporításához, mi példák által is kimutattatik. A bizottmány indítványozza: 1) A törvényes revistát tárgyazó kérvényeknek az utasító-bureaubani letételét. 2) Az illetlen és alkotmányellenes kérvényeknek előkérdésbei elmellőzését. 3) A kereszteket és bizonytalan megegyezéseket nem létezőknek tekinteni. 4) Hogy a községtanácsok törvénytelen határozatai és föliratai utasíttassanak a belügyminiszterhez. (Általános helyeslés jelei.) ELNÖK: Micsoda napra akarják önök a tárgyalást kitüzetni ? MINDENFELŐL. Hétfőre ! A gyűlés elhatározza a kérdés hétfőn leendő tárgyalását. Az ülés föloszlik fél hat órakor. Francziaország. (!) Páris, jul. 8. — Tocqueville jelentése (vége.) Vegye az ember csak fontolóra a kedélyek hangulatát. A nemzet februárban meglepetett, akkor elégedetlen volt, de nem forradalmi. Akarata ellenére, a forradalom örvényébe, harczba kellett keverednie. Bátorság- és lemondással tette, a facitokat mindjárt elnyomá, a fejetlenséget legyőzé. Ma fáradt és bágyadt , de egyszersmind nyugtalan és izgatott. — Tudja, hogy februárban nemcsak az ország politikai intézményei buktak meg, arra is emlékezik, hogy a polgári intézmények is kérdésbe hozattak, és a megrázkódás lehetséges ismétlésének gondolata is megrémíti. Ezen kedélyállapotban, a törvény ellenállhatlan ereje által egy ríj , talán a többinél borzasztóbb krízisnek látja közelgését. Látja, hogy a két államhatalom lassan kint eltűnik működése színhelyéről, anélkül hogy utódát ismerné, mert a jövő nemzetgyűlés összealkotása és szelleme a választási véletlentől függ, és az elnök nem újra választható. Nem lehet-e attól félni, hogy ezen zavarban, ezen aggodalomban a választók, nem vagy egy név, vagy egy ember iránti lelkesedésből, hanem az ismeretlen miatti félelemből, a féktelenség miatti rettegésből kényszerítve érzendik magukat , törvénytelenül azon kezekben hagyni a végrehajtó hatalmat, kinek most kezeiben van ? Az elnöki választásnak az alkotmány szerint kiszabott módja a nélkül is könnyen ily forradalmi és szomorú eredményre vezethet. Ezen választási mód abnormis. Tekintse az ember csak Amerikát, ott az egyenes és általános szavazat (le vote universel et direct) a rendszabály, csak az elnöki választásnál történik egyedüli kivétel: az elnöki választás indirecte történik, bár Amerikában kevesebb hatalma van az elnöknek, mint a franczia köztársaság elnökének, s bár a mi népünk politikai míveltség és érettségben az északamerikainak utána áll. S ha csakugyan egy Girardin Emil a Presse ben következő czikket közöl, melyet érdekesnek tartunk a közlésre: A három választatlan. „A Constitutionnel hallgat ma reggel, nem talált semmit is, mit L. Faucher Joinville admirálnak a Haute Marne-ban leendő kijelölése és választása ellen tiltakozó miniszteri köriratára feleljen, mely körirat következő: A haute-marnei préfetnek. April 25. 1849. Ha az alkotmány iránti tisztelet föntartása czéljából, s annak elveiért, a törvényhozó minden oly szavazatot meg akart semmisíteni, mely formájára nézve azokat nyilván megtámadja, kétségenkívüli, hogy annál inkább éri a megsemmisítés az oly szavazatot , mely már lényegében ellenséges tény az alkotmány ellen. Lian Faucher: „Ha Joinville admiral kijelölése és választatása 1849-ki aprilban alkotmányellenes volt, vájjon Bonaparte elnöknek kijelölése 1852-ki májusban kevésbbé, alkotmányellenes lesz-e? vájjon az kevesb mértékben lesz-e ellenséges tény az alkotmány ellen , mely nyíltan kimondja, hogy a köztársasági elnök , négy évre választva, nem választható meg újra, csak négyévi kör után. „Föntartva tehát azt, mit a Constitutionnel is föntart, tudja-e mit csinál ? ő minden alkotmányos kijelölést elvet, hogy az 1852. máj. 10-kei választást, erőnek erejével a következő három választhatlan megválasztására írja körül: Bonaparte N. L. Joinville, admiral. Ledru Rollin. ,,Na az egész bureaucratia Bonapartéra, szavaz, az egész democratia Ledru Rollinra fog szavazni. „Ezt akarja a Constitutionnel? „Ha a Constitutionnel óhajtja hogy Ledru Rollin választassák köztársasági elnöknek, pedig roppant többséggel, nem kell egyéb, csak jó mélyre ássa a barázdát, melyet húzott. „Vájjon szüksége, hogy újra ismételje? Napoleon Lajosnak egyetlen módja lett volna az újra választatásra, ha t. i. oly minisztériumot választ, mely a márt. 31-kei törvény megszüntetését indítványozza, s az ellenzékkel az alkotmány revisiója fölött alkudozik. ,,Lamartine volt e czélra az alkalmas ember; sőt, azt lehet állítani, miszerint egyedül ő lett volna képes az ellenzéktől annyi szavazatot elválasztani, mennyi a kellő háromnegyed kiegészítésére szolgálhatott volna! A helyett azonban, hogy Lamartine-t felszólították volna, kit választottak ? Faucher Leon-t, ki a máj. 31-kei törvény jelentését tette. „Kettő közöl egyet. Vagy tovább is a választhatlan Napoleon Lajos mellett izgatnak, vagy arról lemondanak.*Ha lemondanak róla, hasztalan volt az országot fölzaklatni egy kérelmezéssel, mely nemcsak hogy azt föligazgatja, de demoralizálja is; ha pedig folytattatik az izgatás, akkor Ledru Rollin fog köztársasági elnöknek választatni. „Íme, mint működik e pillanatban Leon Faucher is a törvénytelenség törvényesítésén dolgozik. „Ha Ledru Rollin visszajő, Leon Faucher működéséért neki azzal tartozik, hogy álladalmi titkárnak nevezze ki. „És ő elfogadandja.“ Júl. 9.— A párisi lapok hosszasan közlik a valódi ellenállási bizottmány titkos sajtójának és tizenkettedik bulletinjének lefoglalását. Több elfogatás történt, többnyire mind jelentéktelen személyek. A rendőrség azt hitte, hogy valami nagy összeesküvésnek juthat nyomába, de mindeddig nem sükerült. A tizenkettedik bulletin a néphez van intézve; az Ind. beige után ezeket közölhetjük belőle. „Még sokat kell szenvedned. Ezen hat hónap hosszú és elhordozhatlan leénd, de a szenvedésnek is meg van hősiessége. Hallgatásra bizándod fájdalmadat , végig megtartván bámulatos önmegtagadásodat. A köztársaság üdve ettől függ... „Bonaparte Lajos a jezsuitákkal szövetkezett. Eladá nekik Francziaországot, hogy nevökben uralkodjék. A szenteskedő Montalembert és az inquisisitionalis lap készek az elnöki hatalom meghosszabbítására , minden mutatja ezen gyalázatos vásárt. „Hogy a Loyola követői parancsolataihoz alkalmazza magát, Bonaparte új csalást kísértett meg. Oly szemtelen, hogy azt mondja, hogy minden elkövetett részban ártatlan. „Azt ígéri, hogy visszaállítja az általános szavazatot. „Nyomorés komédiás , dec. 10-ke óta ismerjük szemfényvesztő fogásaidat. „Szerencsétlen megoldásra várhatunk. Bonaparte Lajos semmi szemtelenségtől nem borzad vissza, hogy hatalmát megtarthassa. Ezen bárgyú cretin századának borzalma akar lenni, amint gyalázata, IX-ik Károly dicsőségére vágyik. Ki ne tudná, hogy ő sugalla azon tisztátalan, Romieuhez, titkár és belső biztosának mocska- és vérével írott röpiratot ? Nem ő az, ki nyilván fölhatalmaz egy orgyilkos társulatot, közjó szövetsége (Ligue du bien publics czím alatt. „Tudják-e önök, polgártársak, mi ez a liga ? Ez Francziaország nagy tolvajainak, nemes iparlovagjainak , tunya papjainak, fosztogatás által meggazdagodott burgereinek coalitioja. Besorozzák és fizetik a csavargókat, gonosztevőket, fogházból elszökött fegyenczeket, a társadalom szemetét, azon ürügy alatt, hogy tulajdonaikat védik, valóságos czéljuk azonban , hogy mindenütt öldössék a becsületes hazafiakat. Az elérkezett jelre, a kormányhatalom a nemzetőröktől naponkint elvett fegyvereket ezen bandi-