Pesti Napló, 1851. július (2. évfolyam, 393-419. szám)

1851-07-15 / 405. szám

ügyigazgatóság főfelügyelőjét, Jelussig Jánost, a ma­gyarországi pénzügyi igazgatósághoz tanácsossá ki­nevezte. A belügyminiszter a legfelsőbb semmisítő törvény­szék volt ideiglenes fogalmazóját, gr. Pálffy Istvánt, a magyar helytartósághoz fogalmazóvá kinevezte. M. H. VEGYES HÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, jul. 15. — Nemzeti színházunkban, ma kedden adatik először: NŐI HARCZ, vigj. 3 felv. Írták Seribe és Legouvé francziából ford. Csepreghi. — A frémy ór­a rég várt tenorista tegnap estre lé­pett föl először Ernámban. A közönség, melynek tü­relme a sok sükeretlen vendégszereplések , próbaének­lések alatt már egészen kifáradt , némi előszeretettel várta ez tíz vendég föllépését, kiről sokan dicsérve hir­dették , hogy sokkal jobb a többinél. Nem a legked­vezőbb körülmény volt reá nézve az , hogy vele kezdő­vel egy szinte kezdő , s itt már ismeretes műkedvelőnő (Erdélyi Mária k. a.) lépe föl, énekelvén Elvira szerepét. A szokatlanul nagy számmal összegyűlt kö­zönség szűnni nem akaró tapsokban tört ki mindjárt Rémy úr megjelenésekor. Az ő hangja tiszta, csengő s eléggé kiképzett, nem nagyon tertelmes és erős, mint Stégeré, de nem is elgyöngült siralmas, mint Farkasé. Biztossággal futja be a scala felsőbb lépcsőit is a nél­kül, hogy erőködés látszanék rajta. S midőn egyrészt ily kedvező hangtehetséggel bír, más­részt külseje, derék férfias termete is megfelel a színpad igényeinek. Mond­ják , hogy ez alkalommal lépett föl először színpadon. Csodáljuk­: mert annyi szinésziest láttunk egész visele­tében, hogy mind arcz- mind tagjátékával többet adott, mint mennyi szükséges. A közönség több ízben előtap­solta. — Erdélyi Mária k. a. ez utóbbi tekintetben egészen ellentéte volt Rémy úrnak; ő kevesebbet adott, mint mennyit szerepe igényelt. E jó igyekezetű mű­kedvelő kisasszony darab idő óta szerepel színpadunkon, s halljuk, hogy szorgalmasan. Mi kimondhatóan fognánk örülni, ha benne a művészet egy jeles, híres, ihletett tömjénezőt nyerne , olyat minővé ő képzeletében maga teremti magát; de azt kell hinnünk, hogy csak áldoza­tot fog benne nyerni. Mert a muzák és gratiák nem mosolyognak mind arra, ki hozzájok lángoló szeretettel ragaszkodik. Az önáltatás, minél rövidebb, annál jobb. —■­­- E napokban volt alkalmunk látni egy különös ajánló levelet, melyről már csak azért is megemléke­zünk, mivel azt, mint benne mondatik, egy 70 éves el­aggott öreg irta s vele valami jövedelmező hivatalért folyamodott. Ez azon vidéken , hol íratott, mint köz­kézen forgó ritkaság ismeretes. Ha az egészet híven ide­igtatni akarnék, úgy a Pesti Napló mai száma nem lenne egyéb egy nagy ajánló levélnél. Csak né­mely kitűnőbb helyeket emelünk ki, melyekben az öreg úr kitünőbb érdemei tolmácsoltatnak. „Néhai édes atyám becsületes szappanos mester lévén — így szól a levél — engemet is ezen tisztes mesterségre szánt, de én elszöktem tőle, oskolába mentem, 8 classist elvégeztem s politikus lett belőlem.“ Később így folytatja: „Har­­mincz évet töltvén biztosi hivatalkodásban, úgy értek én ahhoz , hogy nem dicsérem magamat, de rajtam ezen sakkban a bécsi policzát sem tesz ki. Én őrködtem a város vagyona, élete és bátorsága felett. De nem is volt ám az én időben a vízparton 20—30 fő madár mint most, mert én az ily rosz személyeket elkorbácsol­tam , s hegedűbe kötve kísérlettem ki a városból, nem az én hibám , hogy a városnak másik végén még az­nap ismét visszajöttek stb.“ Másutt igy szól a levél: „ama hires nagy éhség idejében, midőn az ide Er­délyből bevándorolt oláhok közöl 5—6 ezernél több elhalt, én kezeltem az élelmezést, s ezáltal oly kitűnő szolgálatot tettem , hogy mindjárt főtáblabiróvá neve­­ződtem, stb.“ Másutt ismét: Legkegyelmesebb császá­romat, kit az Isten sokáig éltessen , szivemből szeretem, érette kész lettem volna életemet háromszor is föláldozni a háború alatt; de mindig attól féltem , hogyha megfog­nak, fölakasztanak,“ stb. Másutt megint: „egyik érde­mem az is , hogy teli­vér oláh vagyok. Ezenkívül 78 különböző dicsérő documentumot rekesztek ide ez ér­demes vármegye táblabiráitól, kirurgusaitól, állat-és baromorvosaitól, bábáitól és minden rendű mesterem­bereitől mind másolatban , minthogy az originale attes­­tatumok ő felsége privát archívumában tevődtek le stb. A szegény érdemes öreg most is hivatal nélkül nyug­szik borostyánjain. . . Nyugtassa meg az úristen ! — -j- Az idei műkiállitásra, mely igen számos ér­dekes képekből áll, s melynek terjedelmes ismertetését tárczánk nemsokára hozandja, Patrick hazánkfiától, mint halljuk jövő héten fog érkezni azon nagyszerű hisztériai kép , melyről minap említést tevénk (Lajos király Csele patakjában). Ezenkívül La Rochétól „Napoleon Fontenebleauban“ másolatban. Ú­j­ Fővárosunkban a kéregetők száma nem oly sűrű ugyan már, mint volt csak a múlt évben is, mindazáltal szinte bizonyosnak tarthatni, hogy három négy koldus­fiú most is megkeresi az embert egy ebéd alatt. Né­melyiken első tekintetre meglátni, hogy valóban szem­betűnő szüksége van az alamizsnára, s szívesen is nyom kezébe egy két krajcrárt akárki, de némelyik még oly neki pirult képpel, oly egésséges, ép tagokkal jár ala­mizsna után , hogy az embert szánalom helyett boszan­­kodás fogja el. Sőt akad olyan is, ki a kapott filléreket, fitymálja, kevesli, azt pedig a­ki adomány nélkül tovább utasítja, szemtől szemben összeszidja. Az ily kéregetés természetesen csak akkor történik, midőn a koldus már istenesen nyakba van , s káprázó szeme az embert is kútágasnak nézi. Nagy jót tenne, a ki az ily rózsaszín kedvű koldusoknak valami hasznosabb foglalkozást nyúj­tana, ha mindjárt a dologházban is ! — ! Ezelőtt néhány nappal temettek el egy fiatal csinos lánykát. Mintegy két hét előtt, a vigyázatlanságnak esett áldozatául. Egy estre kiment égő gyertyával, a ruhája, mielőtt észrevette volna, annyira lángba borult, hogy magát meg nem menthette. Teste összeégett. Kétheti kíncs sintődés után e napokban csakugyan jobb életre költözött. —­i Nemzeti színházunknál, mint halljuk ismét­ egy új franczia vígjáték van beadva, mely néhány élvezetes estvét igéi­ a közönségnek. Annál nagyobb szűkét lát­juk egy idő óta eredeti vígjátékoknak. POLITIKAI SZEMLE. Pest, jul. 15. (!) Fámból , jul. 9-kéről, legnevezetesb újdonság, mely a beszélgetés főtárgyát teszi , Tocqueville jelen­tése: A hírlapok még nem igen szólnak felőle. A Jour­nal des Débats érinti röviden. Nézetei ezekben ösz­­pontosulnak. Szerinte igen nehéz lenne azon hatást be­cselni, melyet a jelentés a nemzetgyűlésben előidézett. Mit bizonyosan állíthat, az, hogy a bal-és jobboldal padjain ugyanazon csend, ugyanazon figyelemmel hall­gatták. Semmi kedvező vagy nem kedvező nyilatkoza­tot, semmi helyeslő vagy rászóló jelt nem lehetett hal­lani. Ezen csendességet a Journal des Débats annak tulajdonítja , hogy sem egyik, sem másik oldalról az első és gyors benyomás után nem akarták a jelentést megítélni. A Débats is így van vele, ő sem akar véle­ményt mondani, fentartja magának, mindamellett ki­jelenti, hogy a jelentés hangja és szelleme olyan ter­mészetű , mely tökéletesen nem elégít ki senkit, s mé­lyen nem sért egy parlamenti pártot sem. Alakjára nézve békítő és mérsékleti, csak egy pontra nézve bír általános határozottsággal: az alkotmány és a törvényes­ség tiszteletére nézve. Ha részletesen akarná az ember megrostálni — írja a Débats — oly politikai vélemény, oly történészi ítélet, oly dogmatikai propositiokat rejt magában , melyekért az előadónak , vagy a bizottmánynak, melynek orgánja volt, kell felelősnek lennie. A dolog valóságát illetőleg, a jelentés conclusiói olyanok, melyeket a bizottmány kebelében történt megállapodások után várni lehetett. A bizottmány többsége azon kívánatát fejezi ki , hogy az alkotmány egészen vizsgál­jék meg. Az előadó tisz­tán kifejti ezen formula értelmét, kijelentvén , hogy a bizottmánynak nem volt czé­lja a nemzeti fensőség gya­korlatát korlátozni, és az alkotmányozó gyűlésnek meg­­hagya szavazata tökéletes szabadságát. Igaz, hogy a conclusiokat megelőzött nézetekben nincs vigyázat azon tartózkodás­ és részrehajlatlanságra, mi a conclu­­siokban megvagyon. Ezen óvatosságot elhagyva, a bizott­mány talán megérdemelné, hogy a következetlenség sze­mére vettessék. A hazára nézve azonban ezen nézetek mit sem tesznek; a conclusioban van minden. A Bulletin de Paris jelenti, hogy 9-én éjjel, Mada­­me-utc­ában, a 18-dik számú házban , Nus rendőrbiz­­tos ügyessége következtében az ellenállási bizottmány titkos sajtója, s a hely­színen tizenöt egyén jutott a rendőrség kezeibe. Ezen egyének a tizenkettedik bulle­tin kiadásával foglalkoztak, melyet lapunk mai külföldi rovata kivonatosan közöl. Az Ind. egyik párisi levelezője szerint, a baloldal Carnot-t, egykori közoktatási minisztert jelölné ki elnöknek 1852-ben. Proudhon új munkán dolgozik ; czíme : Du gouver­­nement direct du peuple. Proudhon nagy sükerre számít; könyvében azon eszmék eleveníttetnek föl, me­lyeket a hírlapirodalomban terjesztett. Berlinből, júl. 11 -kéről a miniszteri Preuszische Zeitung azon fontos hírt közli, hogy az angol és fran­­czia kormányok tiltakoznak Ausztriának a német szö­vetségbe összes tartományaival leendő belépése, vagy Preuszen és Posen nem porosz tartományok bekeblezése ellen is. Poroszország, Ausztriával egyetértőleg a tilta­kozó kormányoknak azt felelendik , hogy nincs joguk a német szövetség belügyeibe avatkozni. Mint látszik, ezen fontos kérdés újra előtérbe nyo­mult, más ismeretes egyén hiányában, talán a pártok vagy a kormány törvénytelen működése következtében al­kotmányellenes választás jötte létre, mi történnék akkor? Ekkor nemcsak egy czikkely, hanem maga az egész alkotmány magától a néptől nyíltan összeromboltatnék. Francziaország újból a tömeg szeszélyei­ és a nyers erő véletleneinek dobatnék kar­jai közé. Ezért az alkotmányt nem részletesen, ha­nem egészen meg kell vizsgálni. A bizottmány azon véleményben van, hogy az alkotmányozó gyűlést nem kell korlátolni. Megvitatta , váljon a köztársa­ság , vagy monarchia kérdése fölállítassék-e. Mind­nyájan megegyeztünk abban, hogy nekünk nincs jogunk a nemzetnek azt ajánlani, hogy a köztársa­sággal hagyjon föl. Mi egy köztársasági alkotmány erejénél választott törvényhozó gyűlés vagyunk, melynek hatalma ezen alkotmányból származik. A köztársaság országunk törvényes kormányalakja, s mi részt veszünk ezen kormányban, következőleg nincs jogunk elveinek megtámadására. A bizottmány többsége egyszersmind azon véleményben van, mi­szerint nincs joga arra is, hogy a jövő alkotmányozó gyűlésnek a köztársasági kormányalakot, mint szük­séges kormányalakot tűzze ki. S bárha nincs is jo­gunk az alkotmányaink előrei meghatározására, jo­gunk van arra, hogy a nemzetnek ily kritikus pilla­natban mint a mostani, tanácsot adhassunk. A bi­zottmány némely tagjai ezen értelemben azt indítvá­nyozták, hogy az alkotmánynak revideáltatni kell, hogy a köztársasági intézmények kijavíttassanak. A bizottmány többsége azonban nem egyezett bele, hogy minden színét elkerülje annak, mintha az al­kotmányozó gyűlést meg akarná kötni. A bizottmány egy pontban mégis egyhangúlag megegyezett és ez . Ha az egyetértés előhozatalára tett minden legális törekvés mellett is a jelen kísérlet meghiúsul, ha a nemzetgyűlésben nem lesz meg az alkotmány revisió­­jára szükséges szavazatok száma, ha szóval , az al­kotmány marad , nagy változás nélkül, tisztelni kell. A bizottmány ezen tekintetben bár sok pontban meg nem egyezett, egyetértett, s azon szilárd meggyőző­désben vagyunk, hogy ezen egyetértés a nemzetgyű­lésben is elő fog tűnni. Mindenki tudhatja, hogy mi­helyt egy alkotmány revisiójának törvényes kísérlete meghiúsul, ez­által az alkotmány újra meg­­szentesíttetik. Mint már meg volt mondva, Fran­­cziaországban az alkotmány egyedüli törvényes­ség, egyedüli politikai jog, melyet elismerhe­tünk, ezenkívül nincsenek egyebek, csak forradal­mak vagy kalandok. A nemzetgyűlésnek szilárd aka­rattal kell bírni, nemcsak az alkotmány tisztelésére, hanem őrködnie kell azon is, hogy mások által tisz­­teltessék. Hogy ezen eszmét annál jobban kifejezzük, a bizottmány javasolja­ az alkotmány 111-dik czik­­kelyét szó szerint fölogni, hogy mindenki láthassa, hogy az alkotmánylevélben levő rendszabályok sze­rint fog az alkotmány megvizsgáltatni. Mi számítunk reá, hogy a kormány is és mindenki ezen gondolatot osztandja s eszében fogja tartani, hogy minden kí­sérlet, a népet alkotmányellenes kijelölésre kénysze­rül , azon pillanattól fogva, midőn az alkotmányt többé törvényes módon átvizsgálni nem lehet, nem­csak illetlen és szabálytalan, hanem büntetést ér­demlő is. Mi, uraim, azon ünnepélyes, és a nem­zetek életében oly ritka időszakra jutottunk, mi­dőn egy gyűlés hatalma kiteléséhez közel, de még mindig úrnője önmagának és a jövendőnek , kezei­ben tartja egy nép sorsát, s egy szóval: talán változtathatlanul egyik vagy másik oldalra fordul­hat. Bár hogyan üssön ki a gyűlés határozata, egy­felől előre bizonyosak vagyunk , hogy azon jóllét nagy részét, mely azután fog következni, nele le­het köszönni. Mi, uraim, nemcsak azoktól fogunk dicsértetni vagy kárhoztatni, kik ma határozatunkat szorongó aggodalommal várják, hanem a következő nemzedéktől is, így borzasztó és hosszas felelőség láttára, kétségkívül mindenki feledni fogja magán érdekeit, a pillanat szenvedélyeit, versengését, gyű­löletét, barátságát s csak hazájára és a történetre gondoland.“ (Helyeslés több oldalról).­­A jelentés fölolvasása után , a képviselők nagy száma magát föliratja, hogy a vitában részt vehes­senek : az ülés néhány pillanatra fölfüggesztetik. ELNÖK. A szó a revisto albizottmányának előadójáé. MELUN fölolvassa az albizottmánynak a hozzá utasított revisio-kérvények fölötti véleményét. A jelentésből kitűnik, hogy jul. 1-ig a kérvé­nyekben 1,123,625 aláíró volt. Egy pótlékjelentésben fog a nemzetgyűlés tudó­­síttatni a jul. 1-je után érkezett kérvényeket illetőleg. A jelentés szerint, nem vette a bizottmány számba a keresztvonásokat, minthogy nem elég biztosak vol­tak ezekre nézve. A jelentés egyszersmind értésünkre adja, hogy a kérvényezésekben sok rendetlenség történt, neveze­tesen a hivatalnokok kényszerítő eszközökkel is já­rultak a kérvények szaporításához, mi példák által is kimutattatik. A bizottmány indítványozza: 1) A törvényes revistát tárgyazó kérvényeknek az utasító-bureaubani letételét. 2) Az illetlen és alkotmányellenes kérvényeknek előkérdésbei elmellőzését. 3) A kereszteket és bizonytalan megegyezéseket nem létezőknek tekinteni. 4) Hogy a községtanácsok törvénytelen határoza­tai és föliratai utasíttassanak a belügyminiszterhez. (Általános helyeslés jelei.) ELNÖK: Micsoda napra akarják önök a tárgyalást kitüzetni ? MINDENFELŐL. Hétfőre ! A gyűlés elhatározza a kérdés hétfőn leendő tár­gyalását. Az ülés föloszlik fél hat órakor. Francziaország. (!) Pár­is, jul. 8. — Tocqueville jelentése (vége.) Vegye az ember csak fontolóra a kedélyek hangu­latát. A nemzet februárban meglepetett, akkor elé­gedetlen volt, de nem forradalmi. Akarata ellenére, a forradalom örvényébe, harczba kellett keverednie. Bátorság- és lemondással tette, a facitokat mindjárt elnyomá, a fejetlenséget legyőzé. Ma fáradt és bá­gyadt , de egyszersmind nyugtalan és izgatott. — Tudja, hogy februárban nemcsak az ország politikai intézményei buktak meg, arra is emlékezik, hogy a polgári intézmények is kérdésbe hozattak, és a meg­­rázkódás lehetséges ismétlésének gondolata is meg­rémíti. Ezen kedélyállapotban, a törvény ellenáll­­hatlan ereje által egy ríj , talán a többinél borzasz­tóbb krízisnek látja közelgését. Látja, hogy a két államhatalom lassan kint eltűnik működése színhelyé­ről, a­nélkül hogy utódát ismerné, mert a jövő nem­zetgyűlés összealkotása és szelleme a választási véletlentől függ, és az elnök nem újra választható. Nem lehet-e attól félni, hogy ezen zavarban, ezen aggodalomban a választók, nem vagy egy név, vagy egy ember iránti lelkesedésből, hanem az ismeret­len miatti félelemből, a féktelenség miatti rette­gésből kényszerítve érzendik magukat , törvény­telenül azon kezekben hagyni a végrehajtó h­atal­­­mat, kinek most kezeiben van ? Az elnöki vá­lasztásnak az alkotmány szerint kiszabott módja a nélkül is könnyen ily forradalmi és szomorú ered­ményre vezethet. Ezen választási mód abnormis. Tekintse az ember csak Amerikát, ott az egyenes és általános szavazat (le vote universel et direct) a rendszabály, csak az elnöki választásnál történik egyedüli kivétel: az elnöki választás indirecte tör­ténik, bár Amerikában kevesebb hatalma van az elnöknek, mint a franczia köztársaság elnökének, s bár a mi népünk politikai míveltség­ és érettségben az északamerikainak utána áll. S ha csakugyan egy Girardin Emil a Presse ben következő czik­­ket közöl, melyet érdekesnek tartunk a közlésre: A három választ­­atlan. „A Constitutionnel hallgat ma reggel, nem talált semmit is, mit L. Faucher Joinville admirálnak a Haute Marne-ban leendő kijelölése és választása el­len tiltakozó miniszteri köriratára feleljen, mely kör­irat következő: A haute-marnei préfetnek. April 25. 1849. Ha az alkotmány iránti tisztelet föntartása czél­­jából, s annak elveiért, a törvényhozó minden oly szavazatot meg akart semmisíteni, mely formájára nézve azokat nyilván megtámadja, kétségenkívüli, hogy annál inkább éri a megsemmisítés az oly sza­vazatot , mely már lényegében ellenséges tény az alkotmány ellen. Lian Faucher: „Ha Joinville admiral kijelölése és választatása 1849-ki aprilban alkotmányellenes volt, vájjon Bo­naparte elnöknek­ kijelölése 1852-ki májusban ke­­vésbbé, alkotmányellenes lesz-e? vájjon az kevesb mértékben lesz-e ellenséges tény az alkotmány el­len , mely nyíltan kimondja, hogy a köztársasági el­nök , négy évre választva, nem választható meg újra, csak négyévi kör után. „Föntartva tehát azt, mit a Constitutionnel is fön­­tart, tudja-e mit csinál ? ő minden alkotmányos ki­jelölést elvet, hogy az 1852. máj. 10-kei választást, erőnek erejével a következő három választhatlan megválasztására írja körül: Bonaparte N. L. Joinville, admiral. Ledru­ Rollin. ,,N­a az egész bureaucratia Bonapartéra, szavaz, az egész democratia Ledru Rollinra fog szavazni. „Ezt akarja a Constitutionnel? „Ha a Constitutionnel óhajtja hogy Ledru Rollin választassák köztársasági elnöknek, pedig roppant többséggel, nem kell egyéb, csak jó mélyre ássa a barázdát, melyet húzott. „Vájjon szükség­e, hogy újra ismételje? Napo­leon Lajosnak egyetlen módja lett volna az újra vá­lasztatásra, ha t. i. oly minisztériumot választ, mely a márt. 31-kei törvény megszüntetését indítványozza, s az ellenzékkel az alkotmány revisiója fölött alku­dozik. ,,Lamartine volt e czélra az alkalmas ember; sőt, azt lehet állítani, miszerint egyedül ő lett volna ké­pes az ellenzéktől annyi szavazatot elválasztani, mennyi a kellő háromnegyed kiegészítésére szolgál­hatott volna! A helyett azonban, hogy Lamartine-t felszólították volna, kit választottak ? Faucher Leon-t, ki a máj. 31-kei törvény jelentését tette. „Kettő közöl egyet. Vagy tovább is a választ­hatlan Napoleon Lajos mellett izgatnak, vagy arról lemondanak.*Ha lemondanak róla, hasztalan volt az országot fölzaklatni egy kérelmezéssel, mely nem­csak hogy azt föligazgatja, de demoralizálja is; ha pedig folytattatik az izgatás, akkor Ledru Rollin fog köztársasági elnöknek választatni. „Íme, mint működik e pillanatban Leon Faucher i­s a törvénytelenség törvényesítésén dolgozik. „Ha Ledru Rollin visszajő, Leon Faucher mű­ködéséért neki azzal tartozik, hogy álladalmi titkár­nak nevezze ki. „És ő elfogadandja.“ Júl. 9.— A párisi lapok hosszasan közlik a valódi ellenállási bizottmány titkos sajtójának és tizenkette­dik bulletinjének lefoglalását. Több elfogatás­ történt, többnyire mind jelentéktelen személyek. A rendőr­ség azt hitte, hogy valami nagy összeesküvésnek jut­hat nyomába, de mindeddig nem sükerült. A tizen­kettedik bulletin a néphez van intézve; az Ind. beige után ezeket közölhetjük belőle. „Még sokat kell szenvedned. Ezen hat hónap hosszú és elhordozhatlan leénd, de a szenvedésnek is meg van hősiessége. Hallgatásra bizándod fájdal­madat , végig megtartván bámulatos önmegtagadá­sodat. A köztársaság üdve ettől függ... „Bonaparte Lajos a jezsuitákkal szövetkezett. Eladá nekik Francziaországot, hogy nevökben ural­kodjék. A szenteskedő Montalembert és az inquisi­­sitionalis lap készek az elnöki hatalom meghosszab­bítására , minden mutatja ezen gyalázatos vásárt. „Hogy a Loyola követői parancsolataihoz alkalmazza magát, Bonaparte új csalást kísértett meg. Oly szemtelen, hogy azt mondja, hogy minden elkövetett részban ártatlan. „Azt ígéri, hogy visszaállítja az általános sza­vazatot. „Nyomorés komédiás , dec. 10-ke óta ismerjük szemfényvesztő fogásaidat. „Szerencsétlen megoldásra várhatunk. Bonaparte Lajos semmi szemtelenségtől nem borzad vissza, hogy hatalmát meg­tarthassa. Ezen bárgyú cretin századának borzalma akar lenni, a­mint gyalázata, IX-ik Károly dicsőségére vágyik. Ki ne tudná, hogy ő sugalla azon tisztátalan, Romieuhez, titkár és belső biztosának mocska- és vérével írott röpiratot ? Nem ő az, ki nyilván fölhatalmaz egy orgyilkos társulatot, köz­jó szövetsége (Ligue du bien publics czím alatt. „Tudják-e önök, polgártársak, mi ez a liga ? Ez Francziaország nagy tolvajainak, nemes iparlovagjai­nak , tunya papjainak, fosztogatás által meggazda­godott burgereinek coalitioja. Besorozzák és fizetik a csavargókat, gonosztevőket, fogházból elszökött fe­­gyenczeket, a társadalom szemetét, azon ürügy alatt, hogy tulajdonaikat védik, valóságos czéljuk azon­ban , hogy mindenütt öldössék a becsületes hazafia­kat. Az elérkezett jelre, a kormányhatalom a nem­zetőröktől naponkint elvett fegyvereket ezen bandi-

Next