Pesti Napló, 1851. szeptember (2. évfolyam, 444-468. szám)

1851-09-16 / 456. szám

niok kellene 1852-ben , és e jelölt nem más, mint Malé gróf. Igen tartok tőle, hogy e kijelölés Laro­­chejaquelein-re nézve nagyon veszedelmes lesz. Az utóbbival a „Gazette de France“ még­sem hagyott föl, és minden este sürgeti elvbarátait jelöltje elfo­gadására , azonban ezek még csak válaszra sem méltatják. Ellenben az „Opinion publique“ szinte sürgeti a legitimistákat egy jelölt kitűzésére; ki le­gyen az ? azt nem mondja, úgy látszik azonban, hogy Changarnier-re gondol. A „complot france-alleraand“ e felől biztos alapos véleményt még nem lehet nyilvánítni. Egyéb­iránt tegnap már mintegy negyven németet kibocsá­tottak azon föltét alatt, hogy elhagyják a franczia föl­det , a többiek valószínűleg nemsokára követni fog­ják őket. A rendőrfőnöknek ez épen alkalmas ürü­gyül szolgált, az ittlevő politikai menekültek fölött az eddiginél szigorúbb őrködést gyakorolni. LEVELEK A BIRODALMI SZÉKVÁROSBÓL. LXIII. , Bécs, sept. 14. -- Épen egy hete, hogy az új kölcsön megnyílt­ eredményéről eddigelé végképen ítélni még nem lehet, hanem, ha a mostanig nyilvá­nult részvétet tekintetbe vesszük, a sükert igen ked­vezőnek mondhatjuk , a részvét általános. Az itteni takarékpénztárnál múlt héten néhány ezerre menő tőkék fölmondattak, azon hozzátétellel, hogy azok­nak tulajdonosai pénzüket az új kölcsönbeni része­sülésre kívánják fordítani, a vagyonosabb és közép­­osztály seregesen tódul az itteni bankárok irodáiba, a községtanács nemcsak itt, hanem a vidékben is községtagjait részvétre szólítja, s a község nélkülöz­hető pénzével is hozzá­járul ezen kölcsönhöz. Emlí­tésre méltó körülmény nevezetesen az, hogy már ezen rövid idő alatt is, a legtöbb megrendelés Magyarhon­ból került ide. Okosan is teszik hazánkfiai, sokkal okosabban, mint némely külföldi lap , mely, még a kölcsön kiíratása előtt, azt jövendölte, hogy az siral­mas véget érene. Itt politikai pártszínezetről nem lehet szó ! Ha már árvíz volna valahol, vagy pedig tűz támadna, bolondnak mondanók azt, ki azért nem­­a fogna segédkezet nyújtani, mivel ezáltal nemcsak a maga birtokát, hanem más véleményűekét is meg­mentené. — A pénzkrízis szomorú következéseit ta­­pasztaltuk mindnyájan , a közdrágaság súlya mind­nyájunk jóllétét terheli, esztelenség volna itt még vonakodni, midőn gyökeres orvoslásra alkalom nyí­lik. Elismerésre méltó egyszersmind némely itteni bankár azon eljárása is, miszerint a cs. k. nyílt ren­delet 9. czikkelyében ígért , peres provisioról ön­ként lemondottak s az egész befolyó tőkét csonkitat­­lanul viszik rendeltetése elébe. A közönség, úgy lát­­szik, a kormány azon reményében is osztozik, misze­rint az ezüst magas ára lassan kint csökkenni fog, mert a B. jegyű ezüst kamatozású seriára csak igen ritka aláírás történik. Kissé naiv az itteni „Wiener Blätter“ czímű — a zsidóság érdekeinek szentelt — közlöny nyilatkozata. Miután közönsége tudtára adta, hogy nemcsak Pesten, hanem a birodalom többi ko­ronaországaiban is az illető helytartók a zsidóknak azon megnyugtató biztosítást adták, miszerint az aug. 20. kibocsátványok által, a zsidóknak engedett jogokon csorba ejtetni nem fog, hozzáteszik, misze­rint már most a zsidók azáltal mutassák meg hálá­­datosságukat, hogy sűrűen írnak alá az új kölcsönre. Kevéssé egoistk­us okoskodás , mely azonban alkal­masint elég hatástalan maradna, ha történetesen az új kölcsönrel aláírás magában számos anyagi előny által nem tenné magát ajánlatossá! Az új kölcsönt illető magyarázat, mely a bécsi újság nemhivatalos részében jelent meg, mint hatá­rozottan mondják , maga a finanszminiszter úr tollá­ból eredt s ezentúl minden hasonló rendelvényt ha­sonló magyarázat s indokolás fogja kísérni, mint­hogy a m. h. 20-án kelt rendeleteknél fogva az eddig szokásban volt legalázatosb miniszteri előterjesztvé­­nyek közzététele megszűnik , s e magyarázat annak helyét fogja pótolni. Saphir úr már néhány nap óta hordja fogságát. Ez alkalommal helyre kell igazitanom a Magyar Retteg vidéke , sept. 5. Mindig örömet érez a hazafi romlatlan kebel, mi­dőn a hon ügyeit, s politikai életét híven rajzoló czikkekre talál a hirlap-irodalom terén, s lehetetlen ezen örömét másokkal is nem­­tudatnia. Ily czikkek­­kel találkozunk közelebbről a „Pesti Napló“ hasáb­jain : „Három nap Erdélyben“, úti benyomások, s 1000 aláirás alatt kelt közleményekben, melyek any­­nyi avatottsággal, s viszonyainkat helyesen fölfogó combinatioval, annyi élethűséggel vannak írva, hogy ki mostanság erdélyi hírlapot nem is olvasott, azok­ból szerencsétlen hazánk jelen politikai helyzetével egészben megismerkedhetik. Élénk színben vannak fölmutatva a fájdalmasabb sebek, s fejtörés nélkül föl lehet találni azok legbiztosabb orvosságát. Mi ré­szünkről szeretnék, ha az ilyen czikkek német nyel­ven jelennének meg az olvasottabb lapokban, így bizonyosan figyelmet ébresztenének azoknál, kiknek hatalmukban áll rajtunk segíteni. A „Pesti Napló“ szerkesztőségének köszönetet mondok azon készsé­géért, miszerint az erdélyi dolgok állását híven jel­lemző czikkeknek több tért enged hasábjain, mint minden erdélyi hírlap összesen. Ha jelen politikai életünket jellemezni akarnám , csak ismételnem kel­lene a Pesti Naplóban megjelent czikkekben, és a már általam is külömböző rovat alatt elősoroltakat, másféle variatiokban. Nem politikai nevezetes eseményekben pedig oly szegény vidékünk, hogyha a természeti csodákat s csapásokat elő nem sorolom , nem találok tárgyakat levelem betöltésére. Szász-Régenen fölül egy hegy néhány lépésekkel odább mozdult, onnan nem mesz­­sze nagyszerű álló tavak formálódtak, — a Maros vize csodás színt és vegyületet kapva folyt keresztül vidékünkön a múlt hónapban; s tegnapelőtt — most már 2-szor — a Szamos kiáradott hullámai, minden be nem hordott, s a múlt alkalommal el nem sodort takarmányokat elvittek. Szénakalangjától, s disznó­­dinyétől tarkállottak az egész tengert képező kidagadott hullámok.—Ennyi csapások után mily sors vár reánk, Isten tudja; annyi igaz, hogy némelyek a legjobba­kat következtetik .... a közelebb megjelent kegyel­mes királyi rendeletekből, s a napirendre tűzött revi­­sióból, emberi természetből kiindulva, mindenki azt hiszi, mit legjobban szeretne maga s nemzete érde­kében. De hogy az abban írt változásokért senki sem aggódik vidékünkön, s a legszebb reménynyel tekin­tenek , a kegyelmes királyi akarat nyilatkozatának eleibe, bizton írhatom. U­rat akart itt alkotni, tán a török ellen ? Két hosszt! sugárágyu s egy nehéz vastaraczk , miknek eredetét bizonyítja a török fölirat, most is ott hevernek a ház hátuljában, hanem azután változtak az idők és ke­délyek, s a későbbi utód tusculanumot épített a vár­nak szánt alapra. Azon évnek egyik legderültebb napján , melyben eseményeink fonala kezdődik, számos vadásznép sürgött, forrott a vadásztanyán. A nap alig veté szét első sugarait a sűrü fák kö­zött , a csatlósok,­ peczérek elővezeték aklaikból a paripákat, s a pórázra fűzött kopókat, melyek jó­kedvük előérzetében vihogva ugráltak vezetőik vállaira. A hosszú társzekerek, mikbe bivalyok voltak fog­va hátával, tizével, előre megindultak a kitűzött helyekre, hová az elejtendő vadakat fogják majd összehordani, a hajtásra kirendelt falusi nép baltá­val , villával, itt ott puskával is fegyverkezve, cso­­portonkint elosztatott a vadászok által, az erdőhosz­­szában ketten hárman egy egy faderékból vájt csóna­kot is vittek vállaikon, kiknek rendeltetésük volt az űzött vadat a mocsár felől visszariasztani, ha arra találna menekülni. Minden emberen, minden állaton látszott az a vágy, az a sietség , maradni nem tudás, mely a vadászok előtt oly igen ismeretes, csak néhány vénebb vadász ért rá egykedvűen leülni a tűz mellé , szalonnáját pirítva. Végre hallatszott a vadászkürt feladása a mulató­ház tornáczáról, a kísérők örömujongva ugráltak tüsszögő lovaikra, a peczéreket egyszerre jobbra balra hívták a csaholó ficzánkodó kopók , a vadá­szok föltekerték néhány, kulcsrajáró puskáikat s várta mindenki készen az érkező úri népet. Nemsokára egy csoport lovas szállt alá a mulató kastély dombjáról, nehéz apródtól kisérve. Legelöl jött egy magas, izmos termetű férfi, a vidék földes­ura , a többiek mintegy önkénytelenül maradtak hátra mellette. Széles vállai, nagy domború melle, herculesi erőre látszottak mutatni, arcza naptól bar­­nult, s oly csodálatosan ép , hogy semmi korosság nyoma sem látszik rajta ; rövidre vágott szakála, s erős bajusza, mely fölfelé van fésülve szálasan, mar­­tialis tekintetet adnak arczulatának, az erős hajlású fasorr , s a bokros , sűrű szénfekete szemöld , büsz­ke , parancsoló vonásokat rajzolnak arra, mig az ábrándos metszésű­ ajkak, a hosszúkás szelíd kék szemek, s a tiszta fedőtlen magas homlok, valami költői f­nyt és árnyéklatot vonnak a különben oly daliás arczra. Rövidrevágott üstökét gömbölyű prémtelen süveg fedi, melynek tetejéből egy egész sas­ szárny mered föl; egyszerű zöld szőrzete van fölötteül rajta, mely­nek sinorjai össze sincsenek gombolva, láttatni en­gedve az alsó öltözetet, mely fehér szarvasbőr dol­mány , szélein vékonyan sujtásozva ezüst sinórzattal, oldaláról széles elefántcsont, hü­velyü görbe kard lóg alá, s tenyérnyi vörös bogláros övéből egy görbe törökkés gyöngyházas markolatja látszik elő. A legelső pár, ki hozzá legközelebb van, egy ifjú lovag s egy ifjú amazon. A lovag alig lehet huszonkétéves, a hölgy még fiatalabb. Hírlap bécsi levelezőjének egyik múltkori közlönyét is, mely arra vonatkozik, hogy az itteni lapok szá­maikat befelevonatban küldik a rendőrséghez s igy magok állították vissza a censurát. A dolog másként vagyon. Minthogy rendelve jön, hogy a lapot kihor­­datás előtt egy órával a hatóság elibe kell terjesz­teni , az itteni lapok azonban, még mielőtt az egész kiadás készen ki volna nyomtatva, a sok kihordó ál­tal részenkint szétvitetnek; azért a lapot kefelevo­natban kell előterjeszteni, hogy a nyomtatás ne kés­leltessék. E kefelevonatban törlések nem történnek, sőt vissza sem adatnak s csak veszélyes czikkek elő­kerülése alkalmával, a számnak kiadatása tiltatik el! Az összes itteni sajtó ezalatt nagy feszültséggel várja azon határozatokat, miket a frankfurti gyűlés fog a sajtóra nézve hozni, biztos hallomás szerint e hatá­rozatok közzétetetése előtt a gyűlés néhány srót­i könyvárust véleményadásra fogna fölszólítani. Mint hitelesen hallatszik, ő Felsége jövő hó közepe táján csakugyan Gallicziába menend. HIVATALOS. Magyar koronaországot illető országos törvény- és kormánylap II. Évfolyama XVIII. darabjából. (.Folytatást II. Utasitvány a község előljárók s községi szállásmes­­terek számára. 1. §. A községelőljárók és szállásmesterek mindenek előtt kötelesek a katonabeszállásolás iránt 1851. május 15-én kelt legfelsőbb rendszabálynak határozványait, valamint az ez ügyre vonatkozó rendeleteket pontosan sajátjukká tenni, aztán a községi hivatalban rendbe­szedve jól megőrzeni. 2. §. Szabály szerint csak a szállásköteles épületek tulajdonosaihoz és csak annyi katonát lehet szállítani, mennyi alkalmas és a szabály által beszállásolástól mentnek nem nyilvánított térhely az épületben létez. Azért olyanhoz, kinek csak telkei vannak, vagy csak iparüzlettel bír, nem kell katonát szállítani, sőt rend­kívüli eseteket kivéve, még az épületbirtokos sem kö­teles több beszállásolást elfogadni, mint mennyi a fel nem mentett helyiségekben elférhet. 3. §. A minden községben rendelkezésre állható tér­helyek meghatározása iránt általános szabályt felállí­tani nem lehet. Ennélfogva azoknak kipuhatolásánál a minden köz­ségben találtató épületek s azoknak használata a fen­­forgó viszonyok méltányos tekintetbe vételével szorosan megvizsgálandók. 4. §. A községelőljáró a községben található alkal­mas és rendelkezésre álló térhelyek felől folytonos tu­domásban lenni tartozik. E végett minden községben beszállásolási jegyzéket kell meginditani s folytatni. E jegyzékben a házszámok sora szerint a katonabe­szállásolásra minden házban találtató s rendelkezésre álló térhelyek feljegyzendők. A községelőljáróknak, szállásmestereknek és falusi jegyzőknek ez ügybeni első közvetlen vezetése, vala­mint általában jelen utasítványnak első bevitele, oly községekben, melyek rendezett tanácscsal nem bírnak, a járásbiztos kötelessége. E mellett a járásbiztos vagy maga személyesen jő közbe, vagy magát kiküldött segéde által képviselteti. 5. §. Mihelyt a beszállásolási jegyzék elkészül, oly hozzátétellel hirdettetik ki, hogy azt a községelőljáró­­nál minden szálláskötelezett megtekintheti, s lehető nehézségét elintézés végett 14 nap alatt előadhatja. E határidő után a beszállásolási jegyzék ellen a köz­­ségelőljárónál többé kifogást tenni nem lehet , hanem a jegyzék a közigazgatási járáshatósághoz bekü­ldendő. Ha itt a községelőljárónál tett ellenmondás tekintetbe nem vétetik , az érdeklett más 14 nap alatt a megye­­hatóságnál panaszt emelhet. Valamennyi támasztott panaszok elintézése után , a megyehatóság annak jeléül, hogy a jegyzék be van zárva, kerettel és aláírással e záradékot teszi rá: „Lát­tam,é­s azzal visszaküldi. Épületek későbben közbejött változásainál, például, ha valamely épület bővíttetik vagy újraépíttetik, vagy elemi viszontagságok által katonabeszállásolásra egész­ben vagy részben alkalmatlanná lesz, e jegyzék meg­változtatása, vagy a fél kivonatára, vagy a községelől­járó által hivatalból eszközöltetik, miről azonban a ház­­tulajdonos eleve értesítendő. Ha egyik vagy másik esetben valamelyik érdekelt a jegyzéknek eszközlött vagy megtagadott változtatása által magát terheltetve érzi, 14 nap alatt a megyefő­nökhöz felebbezni szabadságában áll. Azon községekben, melyek közvetlenül a kerületi kormányok alatt állnak , a megyefőnöknek fenebb érin­tett hivatalkodásában a kerületi főispán jár el. 6. §. A beszállásolást méltányos sor szerint s annak tekintetbe vételével kell eszközölni , hogy egyes szál­lásadók ne aránytalanul s ne nyomasztólag egyszerre vétessenek igénybe. Minden szállásadónak szabadságában áll, ha magát a hozzá utalt beszállásolás által aránytalanul terheltetve véli, a megyefőnöknél panaszt tenni, mi ugyan hátrál­tató erővel nem bír, azonban, ha a megyefőnök a pa­naszt alaposnak találja, a nyomottnak elégtételt szerez­ni köteles. A tisztek beszállásolására nézve a községek a legény­ség beszállításához képest méltányos arányt állapítsanak meg, p. o. egy tisztszoba ennyi vagy annyi legény be­szállítása helyett vézessék. 7. §: A községelőljáró vagy szállásmester a járásha­­tóságoktól vagy állomási biztostól a beszállásolás iránt hozzá érkezett rendeletet pontosan és gyorsan végrehaj­tani tartozik. Ha úgy látná , hogy e rendelet a fenálló beszállás.-Soha összeillőbb párt nem lehetne találni. A férfi mosolygó, szelíd , halavány arcz , dúsgaz­dag gesztenyebarna hajfürtéi körü­lomlanak vállaira, kis bajusza alig árnyékozza még be felső ajkát, kék szemeiben örök mosolygás , gondtalanság, könnyel­műség tündököl, s ha izmos karjai, termete, mely­nek idegei minden mozdulatnál keresztül látszanak a feszes dolmányon, el nem árulnák benne a férfit, áb­rándos gyermeknek lehetne őt tekinteni. Fejét kó­csagtollas nyuszt kalpag fedi, öltözete nehéz sodrott selyem szövet, vállairól pompás tigrisből csüng alá, mely körmeivel átkarolva az ifjú nyakát, egy nagy­szerű zafiros csattal van összekapcsolva. Paripája bogárfekete törökmén, skófiummal és pillangókkal kivarrott csatárján gyöngéd hölgykezek hímzései látszanak. Az amazon, kihez az ifjú olykor áthajolva édes szavakat látszik sugdosni, épen ellentéte ennek, s épen azért illik úgy hozzá. Komoly , bátor, életszinü arcz , szemei ragyogób­bak a gránátnál, gyakori szokása ajkait kissé föl­vetni s szemöldeit, mik vékonyak, de sütnek, levonni szemeire, mi arczának némi büszke, megvető te­kintetet ad , s ha azután ismét fölvillannak szemei, s ajkai a korallnál pirosabbak, a lelkesülés egy saját mosolyától nyílnak meg, egy hősnő áll előttetek, ki­nél kar , szív és fő oly erős , mint bármely férfiú­nál. Jaspis feketeségű hajkötegei félig lebocsátva vállaira, végeiknél fogva fel vannak szorítva her­melin kalpagja alá, melyről pompás paradicsom madár tollbokrétája hajlik féloldalra. Magas délereg termetét lilaszín világos bársony amazon öltöny fedi, lási szabályoknak meg nem felel, vagy más okoknál fogva megváltoztatandó volna k ellene szót emelni, vagy a megyehatóságnál, illetőleg kerületi kormánynál a kitű­zött szolgálati után panaszt is tenni szabadságában áll ugyan, de azért feltartóztató erővel se egyik se másik mód nem bír, hanem a községelőljáró a kapott rendele­tet felszólalása vagy panasza daczára is végrehajtani tartozik. 8. §. Ha valamely épület- vagy telekbirtokos részé­ről a katonaság által lakókban, bútorzatban, telkekben stb. okozott károk miatt a községelőljárónál panasz léte­tik , ez haladéktalan közös vizsgálat és a panaszos fém­­ek kielégítése végett azonnal a tér- vagy állomáspa­rancsnokhoz forduljon ; ha pedig a dolog oly jelenté­keny volna, hogy a tér- vagy állomásparancsnok a me­gyehatóság befolyását kívánná, ez esetben a községelől­járó tüstént ezen hatósághoz tegyen jelentést. I. Állandó beszállásolás körüli eljárás. 9. §. Új állandó beszállásolás és minden évnegyed kezdete előtt legalább 14 nappal , a községnek beszál­lásod bizottmánya összeül. Ennek tagjai rendesen : 1. a községelőljáró, 2. a tér- vagy állomásparancsnok és 3. oly helyeken , hol a katonabeszállásolás ügyére saját községi szállásmester van felállítva, ez is,­­é­­s végre 4, hol kincstári laktanya vagy más efféle kincstári épület létez, a laktanya- vagy épületigazgató is. Ha a községigazgatási hatóság ezen bizottmányhoz egy községigazgatási biztost küldeni czélszerűnek találja, úgy ez a beszállásolási ügy vezetését a hatóságától vett utasítás szerint látja el. E bizottmány ügyködését a beszállásolás- és lakbér­tábla készítésével kezdi meg. Ezen táblát a tér- vagy állomásparancsnok három példányban, az általa bejegyezhető rovatoknak kitölté­sével hozza a bizottmányhoz. 10. §. Ezen tábla első példányában a katonaság be­szállítására , névszerint tisztlakokra , legénység , s más egyebek elhelyezésére , minden akár állam tulajdona­ként, akár bérletnél fogva készen álló térhelynek­ben kell foglaltatni. A második példányban szükségelt katonaszállások száma tétetik ki, aztán e számból azon szállások száma, melyekről az első példányban már gondoskodva van, levonatik, s úgy e levonás által azon szállások, melyek­ről még gondoskodni kell, kitudatnak. Végre a harmadik példányban a szállások úgy, mint a bizottmánynál az I. és II. szakasz szerint kipuhatol­­tattak, egyenkint elősoroltatnak. 11. §. E kimutatások után a bizottmányban katonai és közigazgatási részről megvitattatik, mily szállásokat tartozik a község kiállítani, mint olyakat, melyek a kincstári vagy szerződésileg kibérlett laktanyákban vagy más alkalmas és rendelkezésre álló álladalmi épületek­ben föl nem lelhetők. Ez eldöntetlén, a Tábla III. szakasza töltetik be. Aztán a lakbérek a helybenhagyott árszabás szerint bejegyeztetnek, egybeszárattatnak, s a kimutatás a min­tában előirt elismeréssel berekesztetik s aláiratik. A példányok (kiadványok) akként osztatnak el, hogy egyet a tér- vagy állomásparancsnok saját hivatalos használatára tart meg, második a községelöljáró hasz­nálatára szolgáland, harmadik a községelöljáró által haladék nélkül a megyefőnökhöz, vagy a közvetlenül főispánok alá rendelt városokban ez utóbbiakhoz­ a kimutatott lakbérek utalványozásának eszközlése végett küldetik be. 12. §. E közben az évnegyed első napjától fogva el­kezdetik a beszállásolás sajátképi végrehajtása. A katonaság által bérlett szállások, melyek ez évne­gyed folytában megürülnek, az időközben érkezett hadi egyének számára jelöltetnek ki. A bérleti helyiségek használatának mértékéhez ké­pest, évnegyed végével a III. szakasz végső rovata, (Észrevételek) betöltetik, a mintában előírt elismeréssel elláttatik, s aztán a kimutatás mint a három példánya a község által a lakbérek kiegyenlítése végett a járásban­lósághoz beküldetik, mire egyik példány számfejtési (érvényitési) záradékkal ellátva ismét visszakerül. 13. §. Ha a katonaság a községelőljáró által kínált feszesen simulva karcsú derekához, s hosszan folyva alá nehéz redőivel a rózsafehér arab mén oldalán. Elől ki van gombolva s kétfelé hajtva az amazon öl­töny, szabad tért engedve a lihegő kebelnek, mely egész nyakáig van fedve csipke fodraival. Az öltöny rövid uíjjal szinte patyolatra hímzett habzó csipké­ken végződnek , melyeket sokszorosan tartanak fen a kapcsoló arany sinórok. Bal lába fölött, mely a kengyelben nyugszik, fel van csiptetve a hosszú öl­töny , háromszoros redőt képezve felakasztott rubin gombjaival s a fehér habzó selyem alsó öltönyt en­gedve láttatni, és a piros szattyán sarokba fűzött kicsiny kis lábacskák egyikét. Mezetlen hófehér kar­jai félig selyemmel hímzett szarvasbőr keztyűkkel voltak védve, nem takarva el egészen annak ham­vas bársonyát, melynek gömbölyű idomain keresz­tül látszanak olykor rándulni az idegek mozdulatai. Az egész alak és arcz inkább hódolatra hí, mint szerelemre. E vonások nem mosolyognak soha. Nagy, sötét, tengermély szemei olykor a felé hajladozó if­júra vetődnek , és akkor annyi bűbáj, annyi szere­lem sugárzik azokból, de az arcz még akkor sem mosolyog. Valami magasabb, nemesebb vágy lát­szik még akkor is arczán, mely több a szerelemnél, több a dicsvágynál, azon nagylelkek önérzete talán, akik előre sejtik, hogy neveik örökké emlegetve fognak lenni ? E szép pár háta mögött két, öltözetéről főnemes­nek látszó férfi lovagol. Égjük mintegy harmincz­­éves férfi, hosszú fényes fekete szakállal, csillagos homlokú erdélyi televér paripán, a másik egy sáp­­padt hajlott korú ember, kinek hosszú szőke haja-

Next