Pesti Napló, 1851. szeptember (2. évfolyam, 444-468. szám)
1851-09-27 / 466. szám
democrata párt legtekintélyesb lapja is, mint a Liede és Presse hallgatnak Joinville kijelölése felől, ellenzőleg nem lépnek föl, hihetőleg benne azon egyéniséget szemelvén , ki Bonaparte N. L. dictatorságát megakadályozhatja. A legitimistáknak az Union által képviselt töredéke előbbi habozásában. Ma Bonaparte alkotmányellenes kijelölése ellen harczol, ha Joinville chanceait gyengülni látja , ellenkező esetben pedig mindjárt, a consul védszárnyai alá rejti magát. Nem így az Opinion publique által képviselt töredék: ez ellenzésén mit sem akar tágítani. Ki lesz tehát a legitimisták jelöltje ? Ján Changarnier ? Aligha. Changarnier tábornok, kiről nem tudja senki : köztársasági, orleanista, legitimista vagy fusionista. Mi véleményben a kijelölés iránt maga a tábornok? Csak hypothesissel felelhetni. Azonban nem mellőzhetjük el, mit egy barátja róla mondott. „Azt mondják, hogy ő (Changarnier) az Elysée ellen van, a legitimisták ellen van, a vörösök ellen van, nem mindig Joinville herczeg mellett van , tehát ki az ördög mellett van?“ Cabet, a Populaire-ben ünnepélyesen lemond az elnöki jelöltségről. A Palme és Bulletin de Paris ma ismét megczáfolják az államcsíny felőli híreket, mik a börzén tetemes esést idéztek volt elő. A első ellene mond annak, mintha, a minisztérium kebelében, a máj. 31-ki törvény módosítása miatt, némi egyenetlenkedés keletkezett volna. Nagybritannia, London, sept. 18. — Az alsóház korypheusai most, midőn egész Britannia kölcsönös látogatásokról ábrándozik, s a társaságok közös őszi ünnepélyek végett a falusi birtokokon összegyülekeznek, választói testületeikhez adandó számadási munkálatokkal foglalkoznak, és a bizonytalan kilátások mellett, melyeket a következő ülések mutatnak, ezen számadási munkálatok különös figyelmet érdemelnek, miután azok a követendő utat jelölik ki , a jövendő pártállások irányában. Ezen mezőn első volt az öreg Hume Montroseban , de igen jól ismert leczkéjét , melylyel saját pártjánál igyekezett némi érdeket ébreszteni, nem elegendőleg tudta változtatni. Mint hosszú beszédéből ki lehete venni, egyedül azon meggyőződése volt, hogy Russel lord azon további parliamenti reformokat, melyeket szorultságában kénytelen volt megígérni, nem teljesítendő, és hogy ezért utasítása által lehetővé tett jövedelmi adó megtagadásával kezében, a közvélemény védelme alatt, mint reményű, erősen fog rá vigyázni. Russel John lordnak tehát oly szövetségessel leend baja, ki az oroszlán része után kíván nyúlni. Részletesebb és érdekesebb Disraelinek választóihoz intézett beszéde, melyet tegnap a buckinghamshirei szokásos ekeverseny-lakomán Aylesburyban alkalma volt elmondani. Ő is, mint kinek segítsége által Hume indítványa , hogy a jövedelemadó csak egy évre szavaztassák meg, keresztül ment, különösen az eventualitásokkal foglalkozott, s világosságra akarta hozni, miszerint minden eseményre készen áll. Mert ha a jövedelmi adó újra megszavaztatik, akkor költségvetési fölösleg fog előfordulni, mit szeretne látni, miként lehetne vámreformokra fordítani, hogy abból a kézműiparra nézve haszon forduljon, midőn jelenleg a földmivelés viszi az összes adónyomás terheit. Az általa a legutolsó pénzügyi számadásból kivett számok, igen érdekes pillanatot engednek tenni. britannia gazdasági viszonyaiba. Az egyenes adó 13 millió font szer, melyből8 millió földjövedék és 5 millió más jövedelem , mennyiben ez a középrendet terheli, s nem Izlandból származik. Az ország összes földadójövedelmét a protectionista szónok 60 millióra teszi. Az ország összes jövedelmét 240 millió font stb. becsüli. Követelése tehát az , hogy ezen viszonynyal az egyenes adóztatás egybe hozassák. Németország, Frankfurt, sept. 22. — A Pál templomának kitakarítása ma fog megkezdetni, a szövetséggyűlés rendeletéből , e czélra meghatalmazott szövetségi hivatalnokok vezetése mellett. A német nemzetgyűlés hagyományai, melyek nagyszámú parlamenti bútorzatból, könyvek , iratok- s több ezer példány ülési jegyzőkönyvek-, valamint az úgynevezett birodalmi könyvtárból állanak, az Eschenheimi utczában levő Dietz-féle házba vitetnek, hol a Reichsverweser-féle időszak alatt a birodalmi minisztérium irodái voltak,s most a központi hatóság több hivatalágainak számára készítenek helyet. A birodalmi könyvtár valami 5000 kötetből áll, s több könyvárus hazafiúi adományából szedetett össze. Ezen összes hagyomány egy időre nevezett házban fog őriztetni. Milyen további intézkedések tétetnek ezen emlékezetes, s eseménydús időszak hagyományaival, még nem bizonyos. Mindenesetre nem valónak hiszszük azon hírt , hogy ezen hagyomány eladatása terveztetik. Dr. Jueho a hajdani nemzetgyűlés egyik titkára , kire a rumpfparlamentnek Stuttgartba lett költözködése alkalmával ezen hagyományrai felügyelés bízatott volt, lemondott a szövetséggyűlésnek ezen dolgok által vételéről szóló nyugtatvány követeléséről. Nem hisszük, hogy a Pál templom kitakarításakor bármilyen demonstratio történjék, de a szövetségi őrség, mint hírlik, a szükséges rendeleteket megkapta. Berlin , sept. 22. — Azon emlékirat, melyet Poroszország a többi vámegyleti kormányokhoz a sept. 7-kén megkötött szerződés alkalmával elküldött, főkép arra szolgál, hogy tudassa azon szempontokat, melyekből Poroszország ezen szerződés megkötésekor kiindult. Benne az 1841-ben Hannoverával ezen czélra folyamatba tett egyezmények átnézete foglaltatik, melyből kiviláglik, hogy S Hannoverának korábbi követelései jelen szerződés által kiegyenlíttettek, s hogy az árszabályban nevezetes engedmények adattak. Továbbá ellene mond az emlékirat azon nézetnek, mintha némely vámok leszállítása nevezetes bevételi hiányt idézne elő, sőt váratik, miszerint a fogyasztás és a bevitel bővítése azt kiegyenlítendi. A Hannov érának engedett praecipuum azzal igazoltatik , miszerint az nagyobb fogyasztással bír mint a többi vámegyleti országok. Ezen engedményezett hasznok kiegyenlítését az emlékirat a vámkezelés költségeinek leszállítása által véli elérendőnek. Végre említtetik, hogy azon esetre is, ha a szerződés végett kis áldozatot kellene hozni, ez jelentőségének nem ártana, miután az adóegylet belépése által a többi vámegyleti országoknak a világkereskedés nyitva áll.velét, mely őt meggyőződésének követésére határozta, a gróf a királynak megmutatta. Az országgyűlés ma és holnap utolsó, üléseit tartamtja. A királyhoz írandó köszönő fölirat tárgyalásakor, mint hírlik, a Gerlach-féle separat vonni is tárgyalás alá vétetendik. Berlin, sept. 21. — A pozeni tartományi országgyűlésen levő lengyel párt első életjelét adá. Az országgyűlés második testülésében e hó 17-én magára vállaló Sulkowski herczeg lengyel kollegáinak nevében nemzetisége érdekében föllépni. Sulkovwski herczeg, miután Radziidill Boguslak herczeget nem lehet egészen a lengyelekhez számítani, első főúr a pozeni országgyűlésen. — Beszéde azon szavakra vonatkozott, melyeket az országgyűlés megnyitásakor Pulzkammer elnök s kormánybiztos mondott volt. Csak annyit akarunk említeni, miszerint a szónoklat igen mérsékelt volt; a herczeg óvást tett, „mint lengyel és hű jobbágya“ a királynak, miként ő kifejező, az ellen, hogy a lengyelek, mint Puttkammer kívánta, mostantól kezdve poroszok legyenek. „Én nem ismerek törvényt“ monda, „mely engemet erre kötelezzen, s ezen újítás ellen ünnepélyesen óvást teszek. Azon forradalmi rendszer, hogy nemzetiségek nyilt parancs által megsemmisíttessenek, bennünk mint lengyelek és conservativekül, ellenzőire találandó Beszéde végén így szól: „Nézetem az, miszerint a királyi biztos úr ő felsége akaratát nem egészen híven találta elmondani. A mi monarchánk hűtlenséget és árulást büntet, de sohasem köti az igazságot föltételekhez.“ Miután Sulkovvski herczeg bevégző beszédét, Szienajetcski képviselő egy hosszasabb beszédet olvasott föl, melyre alapítá indítványát, hogy a király a lengyel nyelvben nem jártas, országyűlési marschall Hiller báró helyett mást nevezne ki, a ki mindkét nyelvet érti, vagy oly lengyelt választana, ki a német nyelvet tudja, miként az már szokásban is volt. A szónok különben Ssiller személyes érdemeit dicsérettel endité meg, de figyelmeztető a rendeket, azon időveszteségre, mely a marschallnak lengyelül nem tudásából származik, s beszéde végén emlékezetbe hozá az 1845-ik évben tárgyalás alá vett birtokba vételi parancsot, s az akkor kibocsátott királyi proclamatiót.—Ezután Brodowski képviselő szólott, s indítványozó , hogy az ülés Sulkowski herczeg beszédét magáévá tegye, de az országgyűlési marschall (elnök) az ez iránti szavazást megakadályozó , miután az indítvány csak holnap lenne, tárgyalás alá veendő. Végre Stiegolewski ezredes és képviselő beszélt, szinte emlité a birtoklási parancsot és 1845-diki királyi proclamatiót. — Ezen ülés kétségkívül igen nevezetesnek mondható, mivel kijelöli azon állást, melyet a pozeni lengyelek, mint az országgyűléseni hivatalos párt, a kormány ellenében elfoglalni igyekszenek. És ez a tisztán nemzeti álláspont, s nem lehet szó a demokraták vagy csak szabadelvű alkotmányos párttali szövetkezésről ; minden szónok igyekszik kimutatni jobbágyi hűségét. Már a legutóbbi nemzetgyűlésen is elkezdek a lengyel követek saját nemzeti párttaktikájukat követni, s majd a jobb-, majd a baloldallal szavaztak. Most a tartományi országgyűlésen, hol csak a birtok van képviselve, mi mindig conservativ természetű, a pozeni lengyelek conservativ-nemzeti politikájukkal nyíltan lépnek föl, mi több tekintetben a magyar régi conservativekre emlékeztet. A Bundestagnál levő porosz követ Bismark- Schönhausen a merseburgi országgyűlésen tételekor oly nyilatkozatokat tett, melyek által pártjának az alkotmány iránti legnagyobb figyelmét kérte ki. Itt azt is állítják, miszerint a kurhesszeni ügyekben a szövetségi biztosok jelentéseiket jövő hóban beadandják.* Uhden porosz részroli biztos, még nem végzé be jelentését, mert bevégzés előtt Leiningen gróf osztrák részroli biztossal még egy tanácskozmányt tartana. A szövetségi biztosok jelentésétől függend Hassenflug által már kidolgozott kurhesszeni alkotmány odtrogrozása. A költség fölszámitási kérdés szinte össze lesz kapcsolva a biztosok jelentésével. Berlin, sept. 22. — A községrendben módositványok gyanittatnak. Az alkotmányoklevél 70 §-a értelmében minden porosz, ki 25-ik évet betöltő , s a községben , melyben lakik , a választásokra képességgel bir, szóval biró örökös választó. A községi választásokra képességgel bírnak az 1850. 11-ik martiusi községrend szerint mindazon községlakók, kik a községben 1 évig laktak, és 2 tallér egyenes adót űzetnek. De a brandenburgi tartományi országgyűléshez a minisztérium által küldött emlékiratban az fejeztetik ki, hogy csak azok vannak a községi választásokra följogosítva, kik három évig laknak ugyan azon községben és 4 tallér egyenes adót fizetnek. Tehát alig lehet benne kétkednünk , miszerint ha ezen módosítvány- a tartományi, országgyűlés jóváhagyását megnyerendő, az a kamarák elébe ne terjesztessék. És ha a községrend ily módon megváltoztatik , úgy a községi választók száma , és igy a második kamara választói igen meg fognak gyérülni, épen úgy, mint Francziaországban az 1850. 31 -ik májusi törvény által. Miután a második kamara törvényhozási időszaka 3 évre van megalapítva , úgy a választások 1852-en fognak történni, s akkor az épen említett kérdés legelőször vetetendik gyakorlatba. szerre sortüzet adtak a támadó lovasságra, mely egy pillanatra füstfellegbe boríta soraikat. A puskatűz rendesen keveset szokott a hadban t ártani, s nagyobb a hangja, mint a veszedelme. Itt is alig hullott ki miatta egy két török a sorból, bukfenczet vetve lovával. A többi veszett ordítással vágtatott előre. Wenzinger észrevéve, hogy lövészei nem érnek rá másodszor tölteni, rögtön a lándzsás csapatokat parancsold előre. Még azon időkben nem volt föltalálva a puskára alkalmazott szurony, s külön csapat kezelte a puskát, ismét másik a dárdát. Ha a lándzsás csapatok csak annyi ideig ellent bírtak volna állni a lovas rohamnak, míg a puskások újra megtölthetik fegyvereiket, vagy az oldalt előrohanó seregek a törököt hátul megszorítják. Kemény megnyerendő az ütközetet, de a lándzsás had az összeütközés első pillanatában keresztül jön törve s kétségbeesett védelem után nagyobbrészint leaprítva, mire a védtelen puskás had tömegestül megütött, a legnagyobb rendetlenséget idézve elő a hadseregben kétségbeejtő ordításával. Wenzinger erre rögtön helyre akarva állítani a megbomlott rendet, parancsot adott az egész csatavonalnak a visszavonulásra, s ha parancsát végrehajták, tán megforditá még az ütközetet, de a lovasság, melyet a fejedelem vezérlett, ennek büszke ellenpaancsára ott maradt előbbi helyén , midőn a többi sapatok már mind megváltoztaták állásukat, egyedi küzdve a neki jutott szakaszszal. Ekkor a basa rögtön fölhagyva a hanyathomlok dianó puskások üldözésével, egész erejével keményen fordult, a ki egyszerre oldalt és elől levén megámadva, elvesztő lélekjelenlétét s nem lévén többélye és ideje nyugodt visszavonulásra, a merre utat tett, vad futamodással törte magát keresztül, eszeveszett rohantában nem véve észre, hogy épen saját visszavonulóban levő gyalogságát gázolja el; amint hogy a lovasság bomlott nyargalással rohanva a még rendben levő sorokra, tulajdon népét kezdte eltipratni, teljesen meggátolva a tartalék kifejlődhetését, s a legbomlottabb zavarba hozva az egész sereget. A gyalogság fegyvereit elhányva futott szét az egymást üldöző lovassereg elől; aki útban maradt, azt a nyargaló tömegek agyontaposták; sem a vezér talentuma , sem egyes vitézek önfeláldozása nem volt képes többé a csatát rendbehozni, az egyik vad futása zavarba hozta a többit; a csata tökéletesen elveszett. A leomlott viadalban futott maga a fejedelem is, minthogy a küzdelemben legelős volt, most leghátul maradva, az előtte futóktól alig birt üldözői elől menekülni. A törökök mindenütt nyomukban voltak a futóknak, pusztítva, akit utolértek ; a fejedelem mögé egy fiatal török ifjú férkőzött, lovának sokkal könynyebb terhe lévén, mint a fejedelmének, hamar utolérte. A kontyába tűzött sastollról rá lehete ismerni Feriz bégre. A fiatal levente arcza ifjúi hévtől lángolt, a fejedelemé sötét volt düh és szégyen miatt. Hátra-hátra nézett futtában s fogait csikorgatá, hogy egy gyermek elől kell futnia. Sokszor meg akart állani, de elvakult lova magával ragadta. Az ifjoncz e közben oly közel ért már hozzá, hogy kardjával kezde feléje csapkodni. A fejedelem eleinte védelemre sem méltatá a suhancz támadását, csak a midőn az mindig jobban beérve őt, merészebben kezde hozzá vagdalni, emelé föl kardját, visszasújtva hozzá. — Elmaradj rólam fattyú! kiába dühösen kemény , vagy ha megfordulok, úgy pofont váglak, hogy minden csikó fogad kihull. Feriz erre egy szökéssel épen mellé rugtatott s fényes karcsú görbe damaszk kardját a fejedelem nyakának mérve, villogó szemekkel tekinte le reá, míg a fejedelem elborult arczal fogta hátra kardját, egy visszafelé intézett kegyetlen csapásra, mely arra volt szánva, hogy a merész ifjút derékban ketté szelje vele. Olyan volt e két alak egymás mellett, mait egy fiatal sas , mely vijjongva üldöz egy futó párduczot, vérengző agyarkodással kiáltva le és fel egymásra. Azon perezben , midőn mind a két kard egyszerre süvöltött, Kemény alatt újra nagyott botlott a ló, s megtört lábbal bukott térdre . Kemény csapása az által más irányt véve, Feriz bég helyett, annak lova fejét érte,, azt végig hasítva fölfelé, még Feriz kardja épen a fejedelem homlokára villant. A lováról lebukó fejedelem sötéten tekinte föl ellenére , homlokáról patakzott alá a vér a fenyegetően összevont ránczok között; még egyszer sarkantyúba kapta paripáját; az inaszakadt mén felrúgta magát hátulsó lábaival s azzal lehulló lovagját maga alá temetve , a rohanó ellenség által urastul együtt elgázoltatott. A vad viadalban senki meg sem jegyző a helyet, hol a fejedelem elhullt. Csak napok múlva lelték meg a segesvári piaczon halgatott köntösét és tört fegyvereit, miket török martalóczok áruba bocsátanak s miket Apafi Mihály, most már Erdély egyedüli fejedelme, magához váltott s később fogarasi tárházában őriztetett. Az elesett fejedelem testét is sokáig kerestető Apafi a csatatéren, hogy tisztességesen eltemettesse, a megfosztott s elektelenült hal fák között senki sem birt arra ráismerni, had kergetésiből. A takarodó hangjaira visszaszállinkoztak a török lovagok, ellenkezőleg azon rendes szokásukkal, miszerint a török sergek megnyert csata után ép úgy széjjel szoktak szórva lenni, mint maga a megvert ellen. Kacsuk szoros fegyelemre szokta rá őket. A visszatérők füsttel és vérrel voltak lepve, legvéresebb volt mindannyi között Feriz bég, köntösén itt amott látszottak a keresztül lőtt golyók szakadási,és a harmadik paripán ült a csata kezdete óta, kettőt megöltek alatta. Ivucsuk szótlanul ölelte fiát keblére s homlokon csókolva, saját Nisán rendét akaszta annak mellére, s kardját megcserélte vele, a mi a tiszteletadás elképzelhető legnagyobb jelének tartatott. De Ferhádagát, a jobb szárny vezérét halva hozták a vezér elé, lándzsákra fektetve. Minden nemei voltak rajta a sebeknek, golyó, kardcsapás 6s lándzsadöfés. Ivucsuk leugrott lováról, sírva borult a holttestre, s összevissza csókold azt, Alláhra esküdvén, hogy egész Erdélyországért nem adta volna ez ember életét. S addig be nem vonult a városba, mig Ferhádot el nem temetteté. A dervisek rögtön körül állták a halottat, megmosdaták, betekergeték illatos patyolatba, maga a basa keresett ki számára egy szép verőfényes helyet sudaras fák alatt; oda temették el, arczczal napkeletnek fordulva, s lobogós kopját tűzve behantolt sírja fölé; s három napig őrzők ott kiküldött őrök, hogy holttestét meg ne csonkíthassák a boszorkányos dzsínek. Folytatjuk: Kucsuk basa megnyerve a csatát, trombitát fúvatott üldöző hadainak, visszatérítve őket a vert ha a porotectio eltörlése által, a földmivelés nem leend képes, csak egy kis részét is más adóággal fedezni az államjövedelemnek. Az izlandi indirect adó (neeise) 15 millió fon sterlinget hoz, mely adó öt czikből, u. m. sörárpa , komló , szappanpapir , és égettborból jő be. Disraeli pártérdekből tehát az árpavetőt képzeli nyomottnak , mig a kézműipari védők a sörfogyasztót. 1 Ha a jövedelemadó nem szavaztatik meg, úgy hiány fog származni, melyet egyenes adóval kell födözni. De miután erre nem leend eset,tehát Disraeli ezen eseményt olyannak tudja, mely a harczot újra előidézendi, s melyben a földmivelési párt látni fogja, mennyire van az ország közvéleménye a protectio eltörlésére előkészítve, vagy sem. Mint hírlik Fürstemberg-Stammheim F. E. gróf csak akkor határozta el magát választási megtagadásra, midőn a legkitűnőbb törvénytudósok- sőt magától Diepenbroeh cardinalis, és boroszlói érsektől ez iránt tanácsot kért volna. Az érsek nevezetese Törökország. Az Agramer Zeitung-ban olvassuk : „Az Osserr. dalin, Montenegróból jelenti: Több idő óta viszály van nachiabeli falu Calani és Bjelopavlovics között, melyet a vladika kiegyenlíteni igyekezett, attól tartván, hogy belőle véres összeütközés származandik. Azért egy piperi-beli senátort néhányad magával elküldött barátságos kiegyezés megkisértésére. A kísérlet veszekedésre vezetett, mely aztán a senátornak és még néhány egyénnek életébe került. A vladika most attól tart, hogy ennek következése új összeütközés leend a nahiabeli két falu s Piperi között. A vladika egésségi állapota némileg javult. Most egy házat szereltetett föl Rijehaban maga részére , mennyiben az éghajlat ott sokkal egéeségesebb; de ha egéssége helyre nem áll , télire Montenegrót elhagyni , s a tengerpartra vonulni szándékozik. Szinte az Agramer Zeitung Írja : Albániában, Skutariban a gyilkolásnak és vérboszúnak új esetei fordultak elő, s a kitört nyugtalanságot Ozmán skutari vezér alig tudta lecsöndesítni. Omer basának ezen vidékre jötte felől semmi bizonyost sem lehet hallani. Ipek és Jakova albániai városok, melyeket Tosum basa erős megszállással fenyegetett, készeknek nyilatkoztak a porta iránti engedelmességre, mit ugyan már épen annyiszor szegtek meg, hányszor ígérték. Úgy látszik, hogy Anglia valóban gondolkozik egy Szerbián keresztül vezetendő vasútvonalról, miután a bukaresti angol consulság egyik hivatalnoka Skine egész Szerbiának és Boszniának beutazására küldetett, hogy aztán Skutariban haladéktalanul jelentést tegyen , mikép lehetne legjobb és legkönnyebb összeköttetésbe hozni a Dunát az adriai tengerrel. Erre vonatkozólag a konstantinápolyi angol követségnek adott is által egy okiratot. Kérdés, vájjon oly könnyű lessz-e egy vasutat építtetni a Duna s Adria között; a törekvések azonban méltán igénybe veszik a osztrák kormány figyelmét. Dunavízállás sept. 27-én 10' 0" N'" 0 fölött. Felelős szerkesztő : RÉCSI EMIL. ——-HOH---------