Pesti Napló, 1851. szeptember (2. évfolyam, 444-468. szám)

1851-09-27 / 466. szám

democrata párt legtekintélyesb lapja is, mint a Liede és Presse hallgatnak Joinville kijelölése felől, ellen­­zőleg nem lépnek föl, hihetőleg benne azon egyéni­séget szemelvén , ki Bonaparte N. L. dictatorságát megakadályozhatja. A legitimistáknak az Union által képviselt töre­déke előbbi habozásában. Ma Bonaparte alkotmány­­ellenes kijelölése ellen harczol, ha Joinville chan­­ceait gyengülni látja , ellenkező esetben pedig mind­járt, a consul védszárnyai alá rejti magát. Nem így az Opinion publique által képviselt töredék: ez ellen­zésén mit sem akar tágítani. Ki lesz tehát a legitimisták jelöltje ? Ján Chan­­garnier ? Aligha. Changarnier tábornok, kiről nem tudja senki : köztársasági, orleanista, legitimista vagy fusionista. Mi véleményben a kijelölés iránt maga a tábornok? Csak hypothesissel felelhetni. Azonban nem mellőzhetjük el, mit egy barátja róla mondott. „Azt mondják, hogy ő (Changarnier) az Elysée ellen van, a legitimisták ellen van, a vörösök ellen van, nem mindig Joinville herczeg mellett van , tehát ki az ördög mellett van?“ Cabet, a Populaire-ben ünnepélyesen lemond az elnöki jelöltségről. A Palm­e és Bulletin de Paris ma ismét megczá­­folják az államcsíny felőli híreket, mik a börzén tete­mes esést idéztek volt elő. A első ellene mond annak, mintha, a minisztérium kebelében, a máj. 31-ki tör­vény módosítása miatt, némi egyenetlenkedés kelet­kezett volna. Nagybritannia, London, sept. 18. — Az alsóház korypheusai most, midőn egész Britannia kölcsönös látogatásokról ábrándozik, s a társaságok közös őszi ünnepélyek végett a falusi birtokokon összegyülekeznek, választói testü­leteikhez adandó számadási munkálatokkal fog­lalkoznak, és a bizonytalan kilátások mellett, melye­ket a következő ülések mutatnak, ezen számadási munkálatok különös figyelmet érdemelnek, miután azok a követendő utat jelölik ki , a jövendő pártállások irányában. Ezen mezőn első volt az öreg Hume Montroseban , de igen jól ismert leczkéjét , melylyel saját pártjánál igyekezett némi érdeket ébreszteni, nem elegendőleg tudta vál­toztatni. Mint hosszú beszédéből ki lehete venni, egyedül azon meggyőződése volt, hogy Russel lord azon további parliamenti reformokat, melyeket szo­rultságában kénytelen volt megígérni, nem teljesí­­tendő, és hogy ezért utasítása által lehetővé tett jövedelmi adó megtagadásával kezében, a közvéle­mény védelme alatt, mint reményű, erősen fog rá vigyázni. Russel John lordnak tehát oly szövetséges­sel leend baja, ki az oroszlán része után kíván nyúlni. Részletesebb és érdekesebb Disraeli­nek válasz­tóihoz intézett beszéde, melyet tegnap a buckinghams­­hirei szokásos ekeverseny-lakomán Aylesburyban alkalma volt elmondani. Ő is, mint kinek segítsége által Hume indítványa , hogy a jövedelemadó csak egy évre szavaztassák meg, keresztül ment, különö­sen az eventualitásokkal foglalkozott, s világosságra akarta hozni, miszerint minden eseményre készen áll. Mert ha a jövedelmi adó újra megszavaztatik, akkor költségvetési fölösleg fog előfordulni, mit szeretne látni, miként lehetne vámreformokra fordítani, hogy abból a kézműiparra nézve haszon forduljon, midőn jelenleg a földmivelés viszi az összes adó­nyomás ter­heit. Az általa a legutolsó pénzügyi számadásból kivett számok, igen érdekes pillanatot engednek tenni­­. britannia gazdasági viszonyaiba. Az egyenes adó 13 millió font szer, melyből­­8 millió földjövedék és 5 millió más jövedelem , mennyiben ez a középren­det terheli, s nem Izlandból származik. Az ország összes földadójövedelmét a protectionista szónok 60 millióra teszi. Az ország összes jövedelmét 240 mil­lió font stb. becsüli. Követelése tehát az , hogy ezen viszonynyal az egyenes adóztatás egybe hozassák. Németország, Frankfurt, sept. 22. — A Pál templomának ki­takarítása ma fog megkezdetni, a szövetséggyűlés rendeletéből , e czélra meghatalmazott szövetségi hivatalnokok vezetése mellett. A német nemzet­gyűlés hagyományai, melyek nagyszámú parlamenti bútorzatból, könyvek , iratok- s több ezer példány ü­lési jegyzőkönyvek-, valamint az úgynevezett bi­rodalmi könyvtárból állanak, az Eschenheimi ut­­czában levő Dietz-féle házba vitetnek, hol a Reichs­­verweser-féle időszak alatt a birodalmi minisztérium irodái voltak,s most a központi hatóság több hivatal­ágainak számára készítenek helyet. A birodalmi könyvtár valami 5000 kötetből áll, s több könyv­árus hazafiúi adományából szedetett össze. Ezen összes hagyomány egy időre nevezett házban fog őriztetni. Milyen további intézkedések tétetnek ezen emlékezetes, s eseménydús időszak hagyományaival, még nem bizonyos. Mindenesetre nem valónak hisz­­szük azon hírt , hogy ezen hagyomány eladatása terveztetik. Dr. Jueho a hajdani nemzetgyűlés egyik titkára , kire a rumpfparlamentnek Stuttgartba lett költözködése alkalmával ezen hagyományrai felügye­­lés bízatott volt, lemondott a szövetséggyűlésnek ezen dolgok által vételéről szóló nyugtatvány követe­léséről. Nem hisszük, hogy a Pál templom kitakarí­tásakor bármilyen demonstratio történjék, de a szö­vetségi őrség, mint hírlik, a szükséges rendeleteket megkapta. Berlin , sept. 22. — Azon emlékirat, melyet Po­roszország a többi vámegyleti kormányokhoz a sept. 7-kén megkötött szerződés alkalmával elküldött, fő­kép arra szolgál, hogy tudassa azon szempontokat, melyekből Poroszors­zág ezen szerződés megkötése­kor kiindult. Benne az 1841-ben Hannoverával ezen czélra folyamatba tett egyezmények átnézete foglalta­tik, melyből kiviláglik, hogy S Hannoverának korábbi követelései jelen szerződés által kiegyenlíttettek, s hogy az árszabályban nevezetes engedmények adat­tak. Továbbá ellene mond az emlékirat azon nézetnek, mintha némely vámok leszállítása nevezetes bevételi hiányt idézne elő, sőt váratik, miszerint a fogyasz­tás és a bevitel bővítése azt kiegyenlítendi. A Han­­nov érának engedett praecipuum azzal igazoltatik , miszerint az nagyobb fogyasztással bír mint a többi vámegyleti országok. Ezen engedményezett hasznok kiegyenlítését az emlékirat a vámkezelés költségeinek leszállítása által véli elérendőnek. Végre említtetik, hogy azon esetre is, ha a szerződés végett kis áldo­zatot kellene hozni, ez jelentőségének nem ártana, miután az adóegylet belépése által a többi vámegy­leti országoknak a világkereskedés nyitva áll.­velét, mely őt meggyőződésének követésére hatá­rozta, a gróf a királynak megmutatta. Az országgyűlés ma és holnap utolsó, üléseit tar­tamtja. A királyhoz írandó köszönő fölirat tárgya­lásakor, mint hírlik, a Gerlach-féle separat vonni is tárgyalás alá vétetendik. Berlin, sept. 21. — A pozeni tartományi ország­gyűlésen levő lengyel párt első életjelét adá. Az or­szággyűlés második testülésében e hó 17-én magára vállaló Sulkowski herczeg lengyel kollegáinak nevé­ben nemzetisége érdekében föllépni. Sulkovwski her­czeg, miután Radziidill Boguslak­ herczeget nem le­het egészen a lengyelekhez számítani, első főúr a pozeni országgyűlésen. — Beszéde azon szavakra vonatkozott, melyeket az országgyűlés megnyitása­kor Pulzkammer elnök s kormánybiztos mondott volt. Csak annyit akarunk említeni, miszerint a szónoklat igen mérsékelt volt; a herczeg óvást tett, „mint len­gyel és hű jobbágya“ a királynak, miként ő kife­jező, az ellen, hogy a lengyelek, mint Puttkammer kívánta, mostantól kezdve poroszok legyenek. „Én nem ismerek törvényt“ monda, „mely engemet erre kötelezzen, s ezen újítás ellen ünnepélyesen óvást teszek. Azon forradalmi rendszer, hogy nemzetisé­gek nyilt parancs által megsemmisítt­essenek, bennünk mint lengyelek­ és conservativekül, ellenzőire talá­landó Beszéde végén így szól: „Nézetem az, miszerint a királyi biztos úr ő felsége akaratát nem egészen hí­ven találta elmondani. A mi monarchánk hűtlensé­get és árulást büntet, de sohasem köti az igazságot föltételekhez.“ Miután Sulkovvski herczeg bevégző beszédét, Szienajetcski képviselő egy hosszasabb be­szédet olvasott föl, melyre alapítá indítványát, hogy a király a lengyel nyelvben nem jártas, orszá­gyűlési marschall Hiller báró helyett mást nevezne ki, a ki mindkét nyelvet érti, vagy oly lengyelt választana, ki a német nyelvet tudja, miként az már szokásban is volt. A szónok különben Ssiller személyes érde­meit dicsérettel endité meg, de figyelmeztető a ren­deket, azon időveszteségre, mely a marschallnak len­gyelül nem tudásából származik, s beszéde végén em­lékezetbe hozá az 1845-ik évben tárgyalás alá vett birtokba vételi parancsot, s az akkor kibocsátott ki­rályi proclamatiót.—Ezután Brodowski képviselő szó­lott, s indítványozó , hogy az ülés Sulkowski her­czeg beszédét magáévá tegye, de az országgyűlési marschall (elnök) az ez iránti szavazást megakadá­lyozó , miután az indítvány csak holnap lenne, tár­gyalás alá veendő. Végre Stiegolewski ezredes és képviselő beszélt, szinte emlité a birtoklási paran­csot és 184­5-diki királyi proclamatiót. — Ezen ülés kétségkívül igen nevezetesnek mondható, mivel ki­jelöli azon állást, melyet a pozeni lengyelek, mint az országgyűléseni hivatalos párt, a kormány elle­nében elfoglalni igyekszenek. És ez a tisztán nem­zeti álláspont, s nem lehet szó a demokraták vagy csak szabadelvű alkotmányos párttali szövetkezés­ről ; minden szónok igyekszik kimutatni jobbágyi hűségét. Már a legutóbbi nemzetgyűlésen is elkezdek a lengyel követek saját nemzeti párttaktikájukat kö­vetni, s majd a jobb-, majd a baloldallal szavaztak. Most a tartományi országgyűlésen, hol csak a birtok van képviselve, mi mindig conservativ természetű, a pozeni lengyelek conservativ-nemzeti politiká­­jukkal nyíltan lépnek föl, mi több tekintetben a ma­gyar régi conservativekre emlékeztet. A Bundestagnál levő porosz követ Bismark- Schönhausen a merseburgi országgyűlésen tételekor oly nyilatkozatokat tett, melyek által pártjának az alkotmány iránti legnagyobb figyelmét kérte ki.­­ Itt azt is állítják, miszerint a kurhesszeni ügyekben a szövetségi biztosok jelentéseiket jövő hóban be­­adandják.* Uhden porosz részroli biztos, még nem végzé be jelentését, mert bevégzés előtt Leiningen gróf osztrák részroli biztossal még egy tanácskoz­mányt tartana. A szövetségi biztosok jelentésétől függend Hassenflug által már kidolgozott kurhesszeni alkotmány odtrogrozása. A költség fölszámitási kér­dés szinte össze lesz kapcsolva a biztosok jelentésével. Berlin, sept. 22. — A községrendben módositvá­­nyok gyanittatnak. Az alkotmányoklevél 70 §-a ér­telmében minden porosz, ki 25-ik évet betöltő , s a községben , melyben lakik , a választásokra képes­séggel bir, szóval biró örökös választó. A községi választásokra képességgel bírnak az 1850. 11-ik martiusi községrend szerint mindazon községlakók, kik a községben 1 évig laktak, és 2 tallér egyenes adó­t űzetnek. De a brandenburgi tartományi ország­­gyűléshez a minisztérium által küldött emlékiratban az fejeztetik ki, hogy csak azok vannak a községi választásokra följogosítva, kik három évig laknak ugyan azon községben é­s 4 tallér egyenes adót fi­zetnek. Tehát alig lehet benne kétkednünk , misze­rint ha ezen módosítvány- a tartományi, országgyűlés jóváhagyását megnyerendő, az a kamarák elébe ne terjesztessék. És ha a községrend ily módon meg­­változtatik , úgy a községi választók száma , és igy a második kamara választói igen meg fognak gyé­­rülni, épen úgy, mint Francziaországban az 1850. 31 -ik májusi törvény által. Miután a második ka­mara törvényhozási időszaka 3 évre van megala­pítva , úgy a választások 1852-en fognak történni, s akkor az épen említett kérdés legelőször vetetendik gyakorlatba. szerre sortüzet adtak a támadó lovasságra, mely egy­­ pillanatra füstfellegbe boríta soraikat. A puskatűz rendesen keveset szokott a hadban t ártani, s nagyobb a hangja, mint a veszedelme. Itt is alig hullott ki miatta egy két török a sorból, buk­­fenczet vetve lovával. A többi veszett ordítással vágtatott előre. Wenzinger észrevéve, hogy lövészei nem érnek rá másodszor tölteni, rögtön a lándzsás csapatokat pa­rancsold előre. Még azon időkben nem volt föltalálva a puskára alkalmazott szurony, s külön csapat ke­zelte a puskát, ismét másik a dárdát. Ha a lándzsás csapatok csak annyi ideig ellent bírtak volna állni a lovas rohamnak, míg a puskások újra megtölthetik fegyvereiket, vagy az oldalt elő­rohanó seregek a törököt hátul megszorítják. Ke­mény megnyerendő az ütközetet, de a lándzsás had az összeütközés első pillanatában keresztül jön törve s kétségbeesett védelem után nagyobbrészint leap­­rítva, mire a védtelen puskás had tömegestül meg­ütött, a legnagyobb rendetlenséget idézve elő a had­seregben kétségbeejtő ordításával. Wenzinger erre rögtön helyre akarva állítani a megbomlott rendet, parancsot adott az egész csatavo­­nalnak a visszavonulásra, s ha parancsát végrehajt­­ák, tán megforditá még az ütközetet, de a lovasság, melyet a fejedelem vezérlett, ennek büszke ellenpa­­ancsára ott maradt előbbi helyén , midőn a többi sapatok már mind megváltoztaták állásukat, egye­di küzdve a neki jutott szakaszszal. Ekkor a basa rögtön fölhagyva a hanyathomlok dianó puskások üldözésével, egész erejével kemény­­en fordult, a ki egyszerre oldalt és elől levén meg­­ámadva, elvesztő lélekjelenlétét s nem lévén többé­lye és ideje nyugodt visszavonulásra, a merre utat tett, vad futamodással törte magát keresztül, esze­veszett rohantában nem véve észre, hogy épen saját visszavonulóban levő gyalogságát gázolja el; a­mint hogy a lovasság bomlott nyargalással rohanva a még rendben levő sorokra, tulajdon népét kezdte eltip­­ratni, teljesen meggátolva a tartalék kifejlődhetését, s a legbomlottabb zavarba hozva az egész sereget. A gyalogság fegyvereit elhányva futott szét az egy­mást üldöző lovassereg elől; a­ki útban maradt, azt a nyargaló tömegek agyontaposták; sem a vezér ta­lentuma , sem egyes vitézek önfeláldozása nem volt képes többé a csatát rendbehozni, az egyik vad fu­tása zavarba hozta a többit; a csata tökéletesen elveszett. A leomlott viadalban futott maga a fejedelem is,­ minthogy a küzdelemben legelős volt, most leghátul maradva, az előtte futóktól alig birt üldözői elől me­nekülni. A törökök mindenütt nyomukban voltak a futóknak, pusztítva, a­kit utolértek ; a fejedelem mögé egy fiatal török ifjú férkőzött, lovának sokkal köny­­nyebb terhe lévén, mint a fejedelmének, hamar utol­érte. A kontyába tűzött sastollról rá lehete ismerni Feriz bégre. A fiatal levente arcza ifjúi hévtől lángolt, a feje­delemé sötét volt düh és szégyen miatt. Hátra-hátra nézett futtában s fogait csikorgatá, hogy egy gyer­mek elől kell futnia. Sokszor meg akart állani, de elvakult lova magával ragadta. Az ifjoncz e közben oly közel ért már hozzá, hogy kardjával kezde feléje csapkodni. A fejedelem eleinte védelemre sem méltatá a suhancz támadását, csak a midőn az mindig jobban beérve őt, merészebben kezde hozzá vagdalni, emelé föl kardját, visszasújt­va hozzá. — Elmaradj rólam fattyú! kiáb­a dühösen ke­mény , vagy ha megfordulok, úgy pofont váglak, hogy minden csikó­ fogad kihull. Feriz erre egy szökéssel épen mellé rugtatott s fényes karcsú görbe damaszk kardját a fejedelem nyakának mérve, villogó szemekkel tekinte le reá, míg a fejedelem elborult arczal fogta hátra kardját, egy visszafelé intézett kegyetlen csapásra, mely arra volt szánva, hogy a merész ifjút derékban ketté szel­je vele. Olyan volt e két alak egymás mellett, mait egy fiatal sas , mely vijjongva üldöz egy futó párduczot, vérengző agyarkodással kiáltva le és fel egymásra. Azon perezben , midőn mind a két kard egyszerre süvöltött, Kemény alatt újra nagyott botlott a ló, s megtört lábbal bukott térdre . Kemény csapása az által más irányt véve, Feriz bég helyett, annak lova fejét érte,, azt végig hasítva fölfelé, még Feriz kard­ja épen a fejedelem homlokára villant. A lováról lebukó fejedelem sötéten tekinte föl el­lenére , homlokáról patakzott alá a vér a fenyegetően összevont ránczok között; még egyszer sarkantyúba kapta paripáját; az inaszakadt mén felrúgta magát hátulsó lábaival s azzal lehulló lovagját maga alá temetve , a rohanó ellenség által urastul együtt el­­gázoltatott. A vad viadalban senki meg sem jegyző a helyet, hol a fejedelem elhullt. Csak napok múlva lelték meg a segesvári piaczon halgatott köntösét és tört fegyvereit, miket török martalóczok áruba bocsáta­nak s miket Apafi Mihály, most már Erdély egye­düli fejedelme, magához váltott s később fogarasi tárházában őriztetett. Az elesett fejedelem testét is sokáig kerestető Apafi a csatatéren, hogy tisztessé­gesen eltemettesse, a megfosztott s elektelenült hal fák között senki sem birt arra rá­ismerni, had kergetésiből. A takarodó hangjaira visszaszál­­linkoztak a török lovagok, ellenkezőleg azon rendes szokásukkal, miszerint a török sergek megnyert csata után ép úgy széjjel szoktak szórva lenni, mint maga a megvert ellen. Kacsuk szoros fegyelem­re szokta rá őket. A visszatérők füsttel és vérrel voltak lepve, leg­véresebb volt mindannyi között Feriz bég, köntösén itt amott látszottak a keresztül lőtt golyók szaka­dási,és a harmadik paripán ült a csata kezdete óta, kettőt megöltek alatta. Ivucsuk szótlanul ölelte fiát keblére s homlokon csókolva, saját Nisán rendét akaszta annak mellére, s kardját megcserélte vele, a mi a tiszteletadás elkép­zelhető legnagyobb jelének tartatott. De Ferhád­agát, a jobb szárny vezérét halva hoz­ták a vezér elé, lándzsákra fektetve. Minden nemei voltak rajta a sebeknek, golyó, kardcsapás 6s lánd­zsadöfés. Ivucsuk leugrott lováról, sírva borult a holttest­re, s összevissza csókold azt, Alláhra esküdvén, hogy egész Erdélyországért nem adta volna ez em­ber életét. S addig be nem vonult a városba, mig Ferhádot el nem temetteté. A dervisek rögtön körül állták a halottat, megmosdaták, betekergeték illatos patyo­latba, maga a basa keresett ki számára egy szép verőfényes helyet sudaras fák alatt; oda temették el, arczczal napkeletnek fordulva, s lobogós kopját tűzve behantolt sírja fölé; s három napig őrzők ott kiküldött őrök, hogy holttestét meg ne csonkíthassák a boszorkányos dzsínek. Folytatjuk: Kucsuk basa megnyerve a csatát, trombitát fú­­vatott üldöző hadainak, visszatérítve őket a vert ha a porotectio eltörlése által, a földmivelés nem leend képes, csak egy kis részét is más adóággal fe­dezni az államjövedelemnek. Az izlandi indirect adó (neeise) 15 millió fon sterlinget hoz, mely adó öt czik­­ből, u. m­. sörárpa , komló , szappan­papir , és égett­­borból jő be. Disraeli pártérdekből tehát az árpavetőt képzeli nyomottnak , m­ig a kézműipari védők a sör­fogyasztót. 1 Ha a jövedelemadó nem szavaztatik meg, úgy hiány fog származni, melyet egyenes adóval kell födözni. De miután erre nem leend eset,tehát Disraeli ezen eseményt olyannak tudja, mely a harczot új­ra előidézendi, s melyben a földmivelési párt látni fogja, mennyire van az ország közvéleménye a pro­­tectio eltörlésére előkészítve, vagy sem. Mint hírlik Fürstemberg-Stamm­heim F. E. gróf csak akkor határozta el magát választási megtaga­dásra, midőn a legkitűnőbb törvénytudósok- sőt ma­gától Diepenbroeh cardinalis, és boroszlói érsektől ez iránt tanácsot kért volna. Az érsek nevezetes­­e­ Törökország. Az Agramer Zeitung-ban olvassuk : „Az Osserr. dalin, Montenegróból jelenti: Több idő óta viszály van nachiabeli­­ falu Calani és Bjelopavlovics között, melyet a vladika kiegyenlíteni igyekezett, attól tartván, hogy belőle véres összeütközés származandik. Azért egy piperi-beli senátort néhányad magával elküldött barátságos kiegyezés megkisértésére. A kísérlet ve­szekedésre vezetett, mely aztán a senátornak és még néhány egyénnek életébe került. A vladika most attól tart, hogy ennek következése új összeütközés leend a nahiabeli két falu s Piperi között. A vladi­ka egésségi állapota némileg javult. Most egy házat szereltetett föl Rijehaban maga részére , mennyiben az éghajlat ott sokkal egéeségesebb; de ha egéssége helyre nem áll , télire Montenegrót elhagyni , s a tengerpartra vonulni szándékozik. Szinte az Agramer Zeitung Írja : Albániában, Skutariban a gyilkolásnak és vérboszúnak új esetei fordultak elő, s a kitört nyugtalanságot Ozmán sku­­tar­i vezér alig tudta lecsöndesítni. Omer basának ezen vidékre jötte felől semmi bizonyost sem lehet hallani. Ipek és Jakova albániai városok, melyeket Tosum basa erős megszállással fenyegetett, készek­nek nyilatkoztak a porta iránti engedelmességre, mit ugyan már épen annyiszor szegtek meg, hányszor ígérték. Úgy látszik, hogy Anglia valóban gondolkozik egy Szerbián keresztül vezetendő vasútvonalról, miután a bukaresti angol consulság egyik hivatal­noka Skine egész Szerbiának és Boszniának beuta­zására küldetett, hogy aztán Skutariban haladék­talanul jelentést tegyen , mikép lehetne legjobb és legkönnyebb összeköttetésbe hozni a Dunát az adriai tengerrel. Erre vonatkozólag a konstantinápolyi angol követségnek adott is által egy okiratot. Kérdés, váj­jon oly könnyű lessz-e egy vasutat építtetni a Duna s Adria között; a törekvések azonban méltán igény­­­­be veszik a osztrák kormány figyelmét. Dunavízállás sept. 27-én 10' 0" N­'" 0 fölött. Felelős szerkesztő : RÉCSI EMIL. ——-HOH---------­

Next