Pesti Napló, 1851. szeptember (2. évfolyam, 444-468. szám)
1851-09-11 / 452. szám
135L másodivfolyam. 452 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Pesten: Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . . 10 , — „ „ Egy évre .18,,, A havi előfizetés, mint a számon kinti eladás is, megszűnt. Egy hónapra 1 fr 30 kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre ... 8, — „ „ Egy évre. 15 , „ , Egyesizám — „ 4,, A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyaié pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-ut. Laffertház 449 Szerkesztési iroda: Orintcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számíttatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. BBMji..... 1 Csütörtök, sept. 11-én-HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá-j Magánviták négyhabos petit-sora 4 pgő kr.— javal számittatik. A beigtatási s lop.kmnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban, lábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a OCTOBER—DECEMBER. Előfizetési hirdetés A wasi m&mé CZIMÜ POLITIKAI LAPRA. Megjelenik a Pesti Napló vasárnapot és ünnepnapot kivéve mindennap, délutáni órákban. A szerkesztőség ezután is mindent elkövetend e lap érdekességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát illetőleg az előfizetők várakozásának megfeleljen. Előfizetési föltételek az m nmf lifiiin, eishsibi FOLYAMRA: Vidéken, postán küldve . . 5 ft p. p. Buda-Pesten, házhozhordással 4 „ „ Előfizethetni Pesten, a Pesti Napló kiadóhivatalában , úri-utczai Lakért házban 449. sz. a. és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az áru- és kigyó-utcza szögletén. Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesittetni kérjük. Budapest, sept. 11-én. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Berlin, sept. 8. — Tegnap délután Poroszország és Hannovera között a vámegyesületnek az adóegyesületteli összekapcsolása fölött egy szerződés íratott alá a kamarák jóváhagyásának föntartása mellett. Hammerstein miniszter, és a hannoveri miniszterelnök e czélból ide érkeztek. Nápoly, sept. 1. — Abruzzolban és Puglienoban földrengéssel társult szélvész borzasztó pusztításokat tőn. TARTALOM: Telegraff tudósítások. Földbirtokviszonyok. IParis- (Joinville herczeg kijelölése. Az új complot. Elfogatások.) Hivatalos- (Érettségi vizsg. Kássáp. Államvizsg. bizottmányok. Gőzösök Trieszt és Alexandria között. Katonák elbocsát.követendő ügymenet. Postahajtópénzek. Hivatalos hirdetm. bérmentessége. Altisztek szobáiérti kárpótlás. Orsz. törv. és kormánylap tart. Díjak. Iparkönyvekkeli kereskedés. Sebészi ipar engedélyezése. Kényszerítő dologház.) Vegyes hírek és események- Politikai szemle. Francziaország- (A Journa des Débats az állandó bizottmány sept. 5-diki üléséről.) Nagybritannia- (A „Morning Chronicle“ az izlandi állapotról.) Németország- (Frankfurt: német alapjogok ; német flotta. Berlin : községi rendszer ; Slezvig-holsteini ügy. Német munkások egylete. Katonaság esküje. Guttenberg-egylet. Testgyakorló egylet. Gothai herczeg szándéka. Missionariusok.) A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. MAGYAR IRODALOM ÉS NYELV. Folytatót. *) Pozsony, aug. 1. XIV. §. A tudományok széles birodalmának kapujánál nemzeti szempontból indulva ki, első lépésünk a történészet mezejére viszen. Egyéni s nemzeti élet fejlődési processusában legelőbb is erre jut a költői symbolák fátyoléból kibontakozó értelem világa. Midőn az érledésnek indult kora szélesztve ifjú ábrándjait, higgadt számolással tekint a jövő felé, azonnal múltja emlékeit gyűjti össze, azok szálaiból fonja ki a jövőbe vezérlő terv mértékeit. A nemzetélet különösen múltjának minél mélyebb és izmosabb gyökereiből sarjad föl erőteljesb törzsben, dúsabb lombozat- s ékesebb virágzatban.—Nem ősi véröröklés, hanem a történeti emlékek kegyelettel megőrzött ereklyéi óvják meg azt csorbíthatlan épségben. — E tekintet nyomán kifejezhetlen fontosságú a nemzeti történelem tudománya. Voltak, kik egész könyveket írtak öszsze e théma fölött: minő befolyással van a történet tudománya az emberek erkölcsi életére. Ilyen például „Karl Renatus Hausen von dem Einfluss der Geschichte auf das menschliche Herz. Halle 1770. becses tartalmú könyv sat. Hazai folyóiratainkban is voltak ily tárgyú elmélkedések. Azonban minden általános nézetek erre vonatkozólag Cicero ismeretes mondatában öszpontosulnak : historia est testis temporum, lux veritatis, magistra vitae, melynek legnyomatékosb súlya a végére esik. — Nemzetünk története egyike a legérdekesebb, legta*) Lásd P. N. 447. számátulságosabb nemzeti történelmeknek, s mégis szünetlenül azt kell hallanunk, s tapasztalnunk is, hogy mi legkevésbé méltatjuk hazai történészetünket, mert legkevésbbé okulunk belőle, holott költőnk szerint „kárhoztatva levénk, hogy örökké visszasóhajtsunk.“ Várjon azért-e, hogy azt még e czélnak mindenkép megfelelőleg kiállítva nem bírjuk ? — Mindenesetre nem látom alaptalannak azon többször hallottam nyilatkozatát egy két szakavatott férfiúnak, miszerint, hazai történetünk kielégítőleg előadva még nem forog kezeink közt, mind a mellett, hogy a legutóbbi, mit a nagy szorgalmú s tehetségű Horváth Mihály közzétett, sok előnynyel bir minden előbbiek fölött. — Pedig minden lépten nyomon hisztériánkra utalnak vissza körülményeink. „Merítsünk hitet egyenesen hazánk történetiből — igy szól a P. Napló is 375. számában — minden nemzetnek saját története képezi azon tárházat, melyből haszonra, s az önbizalom megszilárdítására legalkalmasb tanulságot kölcsönözhet.“ Kétségkívül nagy kincs a nemzeti történetek gyűjteménye, melyet megóvni, gyarapitni, rendezni, min magunk s mások fölvilágositása végett minél tisztább fényben fölmutatni, hazafiúi kötelessége mindannak, kinek tehetség s alkalom jutott ez ügyben hasznos szolgálatot tehetni. Sok fáradalmat,kitűrést, áldozatot s önmegtagadást igényel az e téren való munkásságba igazán hasznos eredmény után törekszik; de a hazafiúi érdemek legszebb koszorúit is vívja ki díjul, ki nemzete egész múltjának élethű képét szerencsés föltüntetni. — Nem emelhetünk ugyan sújtó vádat hazai tudósaink ellen, hogy mindeddig nem birjuk ezer évi múltúnk méltó történelmét, mert az ilyesminek kiállítását sok képen gátló körülményeket eléggé belátjuk, azonban kénytelenek vagyunk megvallani, mikép az eddigi resultatumoknál kedvezőtlen állapotunk daczára is többet lehetett volna e nemben tennünk, legalább az alapul szolgálandó anyagok gyűjtésére nézve. Ki nem látja, mennyire reánk parancsolt az idő, hogy magunkat nemcsak min magunkkal — mi fődolog — hanem a műveit világgal is akként ismertessük meg, mikép ez önismeret s megismertetésből önbecsérzet s becsültetés merüljön föl ? Nem érdemelte-e meg nemzetünk, hogy alaposabban ismertessék a tudós világnak legalább tudósai által, mint a minő gyarló fogalom felőle eddigelé uralkodók ? — E nemzet, mely az Európába bevándorlótok ifjabbika , a barbároknak nevezett seyták neméből a civilisatio félre ismerhetlen jeleivel költözött be e hazába, s mint olyan küzdte világhírű, s az egész műveit Európára jótékony hatással volt tusált a valódi barbárság ellenében. Ez a „vivum antemurale“ volt századokon át az egész nyugatot védő nagy harcrok előterében. Fejlődhetett volna-e ennyire nemzetünk előőrködő vitézsége hiával a nyugati polgárisodás ? — E mondhatlanul sokat szenvedett nemzet, e számtalanszor vérrel áztatott haza történelmei valóban mondhatni az emberiség ujabbkori történeteinek legnagyobb momentumaihoz nyújt adatokat. — A polgárisodás és barbárság, előbb a keresztyénség s pogányság, utóbb az alkotmányosság s önkény neve alatt,lényegileg pedig a világosság és sötétség egymással szembeszálló elemei ez ország térein, a két ellentétes elv e határvonalai körül küzdötték legterhesebb baj vívásaikat. Az emberiség legfőbb érdekeit: a vallási, polgárisodási, különösen az alkotmányos és nemzeti élet fejlődéseit illetőleg számtalan mellőzhetlen fontosságú adat rejlik honi történelmeinkben az egész Európa hisztériájának földerítésére , mit ha kellő figyelmükbe veendnek a külföld tudósai, kik Európa történelmének megírásával foglalkoznak, bizonyára más alakban mutatandják föl a világ előtt nemzetünket mint eddigelé , avatatlanokul, tevék. — Ez oknál fogva szükséges , hogy bírjunk mielőbb nyomatékos tekintélyű hazai történetkönyvekkel, melyek a nagy feladatnak igazán megfeleljenek. Az ily úgyszólva kiegészített hazai történetkönyvek pedig, úgy látszik, csak részletes történeti iratok létesítése után állíthatók ki, minek lennének : a vallás, tudományok, nevelés, irodalom, művészet, törvényhozás ipar-mint megannyi egyes történelmi ágazatoknak különleges kimerített s lehető leghűbb történetiratai, s e tekintetben már történtek is dicséretes lépések. Nevezetesen Lányi Károly, Horvát Mihály , Baribal György becses munkálatai által a vallás, ipar s törvényhozás történetére vonatkozólag, az irodalomra nézve pedig már régebben Wallaszky, Ibrányi, Pápay Sámuel, Bitnicz s Horvát István által — noha ez utóbbinak fáradalma eredményét a közönség mindeddig nem bírhatja, — leginkább pedig s már szélesebb alapon, t. i. az összes nemzeti műveltség történetét tárgyalólag Toldy Ferencznek nemrég megindult nemzeti irodalom története kiadásával. — Már ha mindezen szükséges részletek kiállítása nehézségeit meggondoljuk, világossá leszen előttünk az összes nemzeti történelem feladatának nagyszerűsége , mely e sokoldalú előkészületi kellékeknél fogva számos munkatárs lángiparát veszi igénybe. Mennyi kutatást kíván — csak az ezekhez megkivántató anyagok egybegyűjtése , ha mint kellő, gyökéből s tövéből vezettetik le mindegyik egész a virágszirmokig. — Mindezt komolyan átgondolva , ha szigorúan számot vetünk az eddig tett munkálatok s még hátralevő teendők fölött, bármi örvendeztetőleg tűnjenek előnkbe a már kivívott eredmények, mindamellett mégsem igen messze látszunk lenni e stádiumon azon kortól, melynek bús képe a bold. b. Mednyánszky Alajost oly feszült munkásságra tüzelte volt, ki, mint Toldy F. fölötte mondott emlékbeszédében állítja „csak hamar átlátta, hogy a magyar történetírás ideje még föl nem derült, hogy maga a történeti anyag, tudva s nem tudva, még nagyrészt használatlanul hever, hogy maga a hisztériai vizsgálódás csak úgy haladhat biztosan, ha bírálati szellemmel napvilágra juttatott elégséges anyagaink lesznek , melyek közt az oklevelek s emlékiratokon kívül nagy fontosságot tulajdonított a mondális regéknek is, mikben a népélet s az erkölcsi történetek leggazdagabb forrásai rejlenek. Gyűjteni kezdé tehát mind a hagyományokat, mind a hazai régiség mindennemű írott emlékeit.“ Áldott legyen értte a megdicsőültnek köztünk maradandó emléke, mert csakugyan ő költötte föl legélénkebben e nagy- Belgium- (Verhaegen a királynál. A senatus és az örökösödési adó. Kamrák elnapolva, a senatus feloszlatva.) Észak-Amerika- (Cubábóli ellenkező hírek.) Legújabb Börze-Dunavizállás. Matár- (Magyar irodalom és nyelv.) FÖLDBIRTOKI VISZONYOK. ii. Ha visszatekintünk az európai állodalmak agráriai viszonyai történetére, úgy találjuk, hogy nincs nép, melynél családi birtokkötöttség ne létezett volna, csakhogy némelyeknél e birtokkötöttség sokkal későbbi időkig fönmaradt, mint másoknál, s alakjai is különbözők voltak, részint különböző népeknél, részint a fekvő javaknak különböző nemeire nézve, a földeknek különböző jogi tulajdonságaihoz képest. Például, Magyarországon a nemesi jószágok családi birtokkötöttsége — az ősiség — egészen különbözött a paraszt földek kötöttségétől. Az nem gátolta a jószágok, s földek határtalan fölosztását a család tagjai között, hacsak a fölosztást különös birtokkötöttség, tegyük föl a jószágoknak hitbizományi természete nem akadályozta. A paraszt földek kötöttsége ellenben többnyire mindenütt a határtalan fölosztást ellenzette , de nem akadályozta, s nem igyekezett megelőzni elidegenítését a jószágnak a családtól. Németországban végrendeletek csak a római joggal jöttek szokásba, s még azután is tetemes időn át alsóbbrendű személyeknél szinte soha sem fordultak elő. Hol családi birtokkötöttség állott fen, ott a közérzet az volt, hogy a végrendelet általi átruházás idegenre a törvényes örökösök kárára történik. Egybe szokott vele kötve lenni, hogy a rokonok, némely helyt csak közvetlen lemenő ágbeli örökösök, másutt távolabbiak is az elődeik által tett elidegenítéseket visszahúzhatják. Hasonló tünemény , hogy a férfiág az örökösödésben rendkívüli elsőbbséggel volt fölruházva a nőág fölött. Legteljesebbé fejlődött a birtokkötöttség Angliában az elsőszülöttség és osztatlanság intézetének behozatala által. A paraszt birtokok kötöttségénél a család érdekén kívül belejárult a földesúr érdeke. E családi érdekre fektetett birtokkötöttség alapja az volt, hogy oly korban, midőn a család sokkal több volt az egyénre nézve, tőle sokkal többet is kívánt. Az egyén a családi birtoknak inkább csak haszonvevői, mintsem teljes jogú tulajdonosa volt. Az állodalmi hatalom jogkörének kiterjedésével szűkült a család, testület, község jogköre, így aztán a közelebb múlt századokban az előbbre haladott európai országokban a családi birtokkötöttség sokkal vesztett előbbi teljességéből. Hol az ország alkotmányából úgy egybe volt szövődve, mint Angliában, ott a jelenkorig föntartotta magát; ugyanaz volt az eset a magyarországi nemesi birtokok ősiség általi kötöttségénél a régi nemesi magyar alkotmány mellett , úgy, hogy az ősiség — s csak elvileg — nem előbb töröltetett, mint 1848-ban a nemesi magyar alkotmány megdöntésekor. A családi birtokkötöttség minden oldalait, s minden viszonyait teljességgel nem lehet szándékunk tárgyalni, hanem csupán csak azon rendszabály érintésére kívánunk szorítkozni, mely a földek korlátlan fölosztását akarja megelőzni , vagy meggátolni. Legfőkép azon okból, minél e tárgyat közelebbről a birodalmi lapokban megpendítve találtuk, s e tárgy különösen közelről érdekli földmivelő hazánkat. Erre nézve következőket kell előre bocsátanunk. Mind amaz érintett, vagy föl sem számlált birtokkötöttségi viszonyok egykor természetszerűek voltak, mert közgazdászati alapon nyugodtak. Természetszerűek voltak oly korban, s ott, midőn, s hol kizárólag külterrü gazdaság űzetett. Ezen alap idő folytán majd mindenütt lényegesen megváltozott annyira, hogy ellenkezőjébe ment át. Vagy pedig állodalmi, s társadalmi viszonyok e változást igénylik, mit ha a birtokkötöttségi viszonyok időntúli föntartása akadályoz, a nép gazdászati állapota sviks meg. Tudniillik , a népesség szaporodása , műipar kifejlődése, forgalom kiterjedése s élénkülése következtében nagy belterjűvé vált a gazdálkodás, vagy legalább eme beállott viszonyok e külterrű gazdaságok emez átváltozását szükségesképen megkívánják. Ebből a birtokkötöttség tágítása vagy teljes megszüntetése kell, hogy következzék. Ez a földbirtoknak mozgóvá tételét vonja maga után, kivált, ha a földbirtoki hitelviszonyok is kellőleg kifejtetnek. De legújabban épen a földbirtoknak, épen e mozgóvá tétele , s elmállása ellen emelkedtek szózatok, tagadhatlanul szomorú, s veszélyes példákra hivatkozva. Különösen a földbirtok korlátlan fölosztása ellen történtek fölszólalások, s a fölosztás törvényes korlátoltatása, vagy hol ez fönállott, ennek föntartása kivántatott. A fönebb fölvett vezérelvek fonalán e pont fejtegetésére fogunk áttérni. Páris, sept. 4. A nap érdeke legközelebbről még Joinville herczeg jelöltsége volt, mely a Débats nyilatkozata által mintegy félhivatalos színt nyert, daczára annak, hogy a Débats, mint maga állítá, csak az ifjú herczeg ellen, az elyséeista lapok által bőven szőtt rágalmakat akarta megtorolni. A Débats czikke által előidézett véleménynyilvánításokból kettőt látunk. Először, hogy a fustot pártoló orleanisták támadólag lépnek föl a jelöltség ellenében. Az Assemblée National ezen értelemben szólalt meg. Előadva, mily nehézség származik Francziaországra nézve azon kedvetlen körülményből, hogy több olyan pártokra van oszolva, melyeknek egyike sem képviseli magára a nemzet többségét. S miképen táplálja e nehézség a köztársaság életét, s hogy annak legyőzésére kiengesztelődést, egyetértést, egybeolvadást javasolt, bosszúsan említi föl, hogy más magaviseletet kezdenek javasolni a monarchiai pártoknak; érti Joinville herczeg jelöltségét, melyet némely általa mondott határozatlan értelmű szavakból következtetnek, s melynek valóságán kételkedik. De kijelenti, hogyha erről a herczeg határozott nyilatkozata következtében meg kellene győződnie, nem haboznék az ellen küzdeni, „mert e jelöltség nagy sebet ejtene a monarchiai elven, s tenger nehézség és veszélybe sülyesztené az országot. Az orleans családi herczegek tartoznak vérökkel Francziaországnak, s azt minden időben készek is érette ontani; de Francziaország sohasem fogja tőlök személyes méltóság