Pesti Napló, 1851. október (2. évfolyam, 469-495. szám)

1851-10-09 / 476. szám

10-kén cs. kir. hadügyminiszter gr. Latour megöle­­tését, mint örvendetes eseményt adta a képviselőház tudtára. 1849. jan. 13-kán Debreczenben a meg nem adás és a harcz folytatása mellett szónokolt; febr. 9-kén a vérbiróságok fölállítása iránti törvényt tá­­mogatá; mart. 20-kán Bem fölkelési tábornoknak az érdemrend nagykeresztjének­ földiszítését egy a ház által kijelölendő küldöttség által indítványozá. A dynastia trónfosztása és Magyarország függetlensé­gének kimondása után is, melyet bár 1849. ápril. 13-kán mint időszerűtlent el akart halasztani, ké­sőbb azonban mint befejezett tényt elfogadott, Deb­­reczenben megmaradt; 1849. máj. 3-kán még egy terroristikus rendszabály, t. i. a vészbirósági tör­vény visszaható ereje mellett szónokolt; még a tö­r­vénytelen országgyűlés Pesten és Szegeden tartott három utolsó nyilvános ülésében is részt vett és mint első alispán elnökölt Pest megyének , 1849. május és júniusban Czegléden és Pesten tartott közgyűlései­ben, e közgyűlésekben az új hivatalnokokat fárad­­hatlan tevékenységre intette az újjánszületett Ma­gyarország érdekében, és a szabadsági harc­ban megsebesült megyelakosok részére pénzalapítványt indítványozott, ezekben elhatároztatott a Debre­­czenből az ország fővárosába visszatérő kormány elé egy tisztelgő küldöttség küldetése, a Habsburg- Lothringi királyképeknek a megyeterembeli eltávo­lítása, »helyükbe Kossuth képének kifüggesztése és a forradalmi kormánynak keresztes hadjáratrai föl­hívása következtében az általános népfölkelésre elő­­leges intézkedések tétele. 31. Osztrovszky József, csongrádmegyei szegedi születés, 32 éves, kath. nős, szegedi tanácsnok, daczára, hogy az 1848. oct. 3-ki legfelsőbb manifes­tum tudomására jött, mint Szeged városa képviselője a magyar országgyűlést Debreczenbe is követte, és az ülésekben 1849. febr. elejéig nemleges (passiv) tartásban részt vett, ezután Szegedre ment, hogy egy ugyanott az­ ő neve alatt kijött, állítólagosan nem tőle származó, fanatikus, a legelhatárzóbb ellen­szegülésre izgató, s a dynastia ellen a legaljasabb és fölháborítóbb bántalmakat tartalmazó s a szegedi néphez intézett fölhívás visszahúzására intézkedése­ket tegyen. De erre nézve nemcsak hogy semmit sem tett, hanem mint gróf Batthyány Kázmér orsz. biz­tostól kinevezett segéd eleinte ennek oldalán, később Batthyány a forradalmi minisztériumba lépvén, ön­­állólag mint kormánybiztos működött; e hivatali te­vékenységben minden nyilvános vételeknél, eladá­soknál és árverezéseknél közbenjárt; a nyilvános pénzek forradalmi czélokra tett utalványozásait ille­tőleg a szegedi sóháznál intézkedett; a fölkelők fegy­vereinek szerencsés sikeréről, melyeket ő izgató hozzáadásokkal szokott kisérni, nyilvános beszé­dekben és plakátokban hatott a nép hangulatára a forradalom javára. 1849. april 28. nyomtatott pla­kátok nyomán egy népünnepet, s a város általános kivilágitását rendelte el másnapra a függetlenség ki­hirdetésére, ez ünnepélyen egy az 1849. april 14-ki felségsértő conventhatározathoz teljes­ hozzájárulását tanusító beszédet tartott; a népet további fegyverke­zésre s harczias irányzatok kifejtésére buzdítá, s ezáltal a képviselőház iránti hódolati nyilatkozat megszavazását idézte elő. Továbbá befolyt az élelmi­szerek és fegyverek beszerzésére, az ujonczozásra szigorúan felügyelt, sánczhányásokra munkásokat gyűjtött, és e szellemben hivatali működését a for­radalmi minisztériumnak Szegedről érkeztéig folytat­ta, azután mint a forradalmi kormányzó által időkö­­zileg kinevezett ülnöke a legfelsőbb törvényszéknek kormánybiztosi hivatalát letette. 32. Pajor István, komáromi szül. 54 éves, kath. nős, egy gyermek atyja , hites ügyvéd, és váltó­­jegyző , ki az 1851. jan. l-jén kiadott idővégzés kö­vetkeztében múlt évi sept. 17-kén­ én maga jelentette magát, a forradalmi kormány által 1849 február hónapban Nagyváradon fölállított vésztörvényszéknél közvádlói állomást vállalt el, mint ilyen május kö­zepéig, tehát az ápril 14-ki conventhatározat után is működött, mind Mareczky Gáspár tanulónak a Hurbán féle, törvényes érdekekért alkalmazásban állt szabadcsapatnáli szolgálat-vállalás miatt, mind pe­dig pesti kereskedő Becsey Károlynál, mert ez a cs. csapatoknak sót szállított, mint közvádló lépett föl, és elsőnél ápril 3-kán, az utóbbinál ápril 11-dikén 1849, a mindkettőnél valóban végre is hajtott lőpor és golyó általi halálbüntetést indítványozta. 33. Ragályi Miksa, bánrévi gömörmegyei szül. 38 éves, reform, nős, birtokos, és 1836 óta katonai rang megtartása nélkül nyugalmazott nádorhuszár­­ezredbeli hadnagy, mindamellett, hogy az 1848 oct. 3-ki legfel, manifestum tudomására jutott, mint a gömöri nemzetőrség kapitánya a schwechati csatában és hazájába visszatérve az aggteleki népfölkelésben gr. Schlick cs. kir. altábornagy ellen részt vett. To­vábbá mint kinevezett kormánybiztos Tolnamegyé­ben 1848 dec. 25-én a nép föllázitását a forrad. ér­dekében, s szabadcsapatok szervezését elrendelő, és az élelmi­szerek szállítását a császári csapatok által megszállott Kassára rögtönitéleti büntetéssel fenye­getés mellett eltiltotta. A hadi események által fél­beszakadt szolgálattétel után 1849 márt. 16-án egy­szersmind gömörmegyei kormánybiztossá neveztetett ki. Ily minőségben a guerillák szervezését előmoz­­dítá, az ujonczok kiállítását s fölszerelését 1849 ápril 14-ke előtt és után vezeté, a szökevény hon­védeket befogatta, a forradalmi kormány rendeleteit pontosan kihirdette, ellenben a császári proclama­­tiókat elnyomta, az ausztriai kormány által kiadott Magyarország közjövedelmeire szóló utalványok el­fogadását rögtönitélet alá jutás fenyegetésével eltil­totta, s hűknek maradt személyeket elfogatott. Végre 1849 máj. 16-kán a tornamegyei főispáni hivatalt elfogadta, e minőségben a forradalmi kormánynak hűséget és engedelmességet fogadott, s a megye ve­zetésén kivil a fölkelő csapatok fölszerelése és el­látásában működött, e czélra a státuspénzekből mintegy 85000 pftot fordított, s működését 1849 jul. 6-án az oroszok által a népfölkeléssel Barkánál történt ellenséges összecsapás alkalmávali elfogata­­tásaig folytatta. 34. Sillye Gábor, böszörményi hajdukerületi sz. 32 éves, ref., nőtlen, köz és váltó ügyvéd, tanácsü­gyész és Hajdú-Böszörmény képviselője, mindamel­lett, hogy az 1848 oct. 3-ai legf. manifestum tudo­mására jutott, mint kiküldött kormánybiztos Böször­ményben a Bocskay huszárezredet és az 52- és 53-ik honvéd zászlóaljat szervezte, e czélból dec. 8-án jan. 3- és 6-kán nyomtatott proclamatiókat bocsátott ki, melyekben fanatikus és rettegtető eszközök által a né­pet legvégső ellentállásra igazgató fel, s a Bocskay csapatba állásra fölhivá, továbbá 1849 jan. vége felé népfölkelést rendezett, s a népnek fegyverbeni gyakor­lását elrendelte. Böszörményben tölténygyárt állí­tott ; ugyanott a függetlenségi oklevelet ünnepélye­sen kihirdette, és a köztársaságot kikiáltotta, vala­mint e várostól a köztársaság behozatalára kérvényt csalt ki, és az illető szöveget, melyet 1849 máj. 4- én a képviselőház asztalára letett, szerkesztő; a for­radalmi radikálisubban is mint tag részt vett; végre mint a forradalmi kormányzó Kossuth által kineve­zett tejhatalmu kormánybiztosa Szabolcs megyének, Debreczen városának és hajdú-kerületnek s e kerület összes nemzetőrségének főparancsnoka 1849 jul. 8- kán az általános népfölkelést a császári orosz segéd­csapatok ellen fölhívta és szervezte, Hajdu-Nánás, Böszörmény, Debreczen városokat ostromállapotba helyezte, a martialis törvényt kihirdette, moratóri­umokat rendelt, és a népet egy 1849 jul. 25-én kelt felhívásban a legvégső ellentállásra az utolsó pillana­tig felszólitó, a Görgey féle hadsereg ellátására a világosi fegyverletételig intézkedéseket tett, és a for­radalom különböző czéljaira több mint 200,000 pstot kiadott, de be nem számolt. 35. Szeles Lajos, ordasi pestm. szül., 38 éves, ref., nőtlen, pesti ügyvéd és birtokos. Mindamellett, hogy az 1848. oct. 3-ai legf. manifestum tudomására jutott, mely által a magyar országgyűlés feloszlattatok mint a dunapataji választókerület képviselője, azt Debreczenbe követte, annak üléseiben 1849. febr. 24-keig szenve­dőleges részt vett, s aztán mint pestmegyei kinevezett kormánybiztos a zsolti kerületbe ment. E hivatali mű­ködésében erélyes intézkedéseket tett a Duna őrzésére, népfölkelés kiállítására, melynek szükség esetében 24 óra alatt kiáltani parancsolta ; kémeket tartott, a csá­szári csapatok által megszállt Pestre élelmi­szerek vite­lét eltiltotta; ismételve szigorú parancsokat bocsátott ki a magyar bankjegyek vonakodás nélküli elfogadása végett, hazaárulási bűn terhével fenyegetődzve, és 1849. márt. 15. és 29-ki bocsátványai által, melyeket külön­böző községekhez intézett, a nép hangulatára a forra­dalom érdekében hatni, kitartást és a fölkelés ügyébeni bizodalmát ébreszteni igyekezett. A császári csapatok által Szentesig visszanyomva, 1849. ápril 2-kán na­gyobb katonai erővel tért ismét vissza, a Dunát újra megszállotta, az a közben a császári biztos által letett helységelőljárókat és tisztviselőket hivatalaikba vissza­helyezte, a községeket rászokíta, hogy a forradalmi kor­mánynak hódoljanak; sok jóérzelműeket elfogatott, sőt Szegedre a vészbiróság elé is vitetett. Az egész idő alatt gondoskodott a fölkelők ellátásáról, s elősegíté a tett rendszabályokat az előnyomuló császári csapatok elleni ellenállásra. 1849. máj. 11-kén Pestmegye másod al­ispánjává választatván, e szellemben tovább működött, m­ig a császári hadsereg előnyomulása által a megyét elhagyni kényszerült. 36. Szentiványi Eugen, szentiványi liptómegyei szül., 35 éves, evang., nős, birtokos és Liptómegye volt főispánja, mindamellett hogy az 1848. oct. 3. legf. manifestum tudomására jutott, mind e minőségben, mind pedig mint e megye kinevezett kormánybiztosa a forra­dalom érdekében működött, a törvényes kormányra ked­­vezőleg fölmerült szláv mozgalmat elnyomta, újonczok szedése végett intézkedéseket tett, a guerillák alakulá­sát elősegítő, és a császári manifestumok és egy a nép­hangulatra befolyást gyakorló tudósítás terjesztésének meggátlása végett a postákra fölügyeltetett. A megyé­nek császári csapatok általi megszállása után Szepességre menekült, s 1849. máj. 15-én főispáni állomására is­mét visszatért, hol most a fegyverbeszedést és az újon­czok guerillák általi kiállittatását erőhatalmi rendszabá­lyokkal is eszközlé, több jóérzelmüeket elfogatott s a forradalmi törvényszékek elé állíttatta, a függetlenségi okiratot 2000 példányban utánnyomatta és kihirdettette. Továbbá 1849. jun. 9-én a megyei tisztviselőséget Sz. Miklóson visszahelyezte, és az orosz segédcsapatoknak mozgalmairól a forradalmi kormánynak oly módon tett tudósításokat, melyekből beleegyezése a debreczeni con­vent 1849. ápril 14-iki határozatába, a légi dynastia trónról letevése és száműzése, valamint Magyarország elszakadása iránt, világosan kitűnik. A forradalom kü­lönféle czéljaira státuspénzekből 10,000 pártot fordí­tott, s hivatali működését azon pillanatig folytatta, mig őt a császári orosz segédcsapatok előnyomulása a megye elhagyására nem kény­szerí­té. 37. Szent-Iványi Károly, beszterczebányai szül., 48 éves, evang., nőtlen , birtokos, az 1848. oct. 3-ki legf. manifestum daczára, szepes- és gömörmegyei kor­mánybiztosi hivatalát, és pedig az utóbbiban 1849. martius elejéig a törvénytelen kormány értelmében foly­­tatá, e szolgálattétele alatt mind a nemzetőrség mozgóvá tételét a Hurbán-féle szabadcsapatok ellen elrendelte, mind pedig a honvédelmi bizottmány 1848. october 12-diki rendeletét a császári manifestumok elnyomása iránt a postahivatalok fölügyelet alá vétele és a levél­titok megsértése által teljesité, ezután Debreczenbe ment, s 1849. márt. végéig ott a felsőház törvénytelen tárgyalásaiban , hétszer mint jegyző, és indítványok té­tele által részt vett; végre 1849. máj. 6-kán, tehát az ápril 14-ki felségsértő conventi határozat után a forra­dalmi kormánytól erdélyi országos biztossá kinevezte­­tését elfogadta, s ez állomásán két hónapig olykép m­ű­­ködött, hogy a fölkelő hadsereg működéseit utonezok állítása, fegyverek és azok gyártására szükséges anya­gok előszerzése, valamint más módon is támogató, a helységekben kihirdetett függetlenségi okirat erkölcsi benyomásáról a „Honvéd“ czímű hírlapba dicsérő nyi­latkozatokat igtatott, s magát mind azáltal, mind pedig a forradalmi kormánynyal szorgalmasan folytatott leve­lezései által, mint annak buzgó párthivét ismertető meg. 38. Szintay János, angyalosé, szathmármegyei szül. 37 éves , evang., nős, Beregmegye főügyvéde, s a ká­­szonyi választókerület képviselője, mindamellett hogy az 1848. oct. 3-ai legf. manifestum tudomására jutott, mint kiküldött kormánybiztos 1848. sept. 16-tól kezdve a forradalmi időszak alatt Bereghmegyében működött, az ujonczok kiállítása­ és fölszerelésére 1849. ápr. 14- dike előtt és után sükerrel fölügyelt; Munkács vára föl­­fegyverzése­ és megerősítésére az első intézkedéseket tette ; a fegyverek és lőszerek készítését a munkácsi vas­gyárban a fizetési eszközök előteremtése által elősegíté; a nép hangulatára a forradalom érdekében proclamatiók kiosztása s alkalmas egyének szétküldözése által hatott; a gr. Schlick altábornagy által fenyegetett Kassa elleni expeditiót 1848. dec. végén kisérte, s a fölkelő csapa­tok ellátásában működött; 1849. máj. 6-kán az elsza­kadási okiratot ünnepélyesen kihirdette, s a forradalmi kormányt az ellenséges mozgalmakról folytonosan tudó­sította, végre a forradalom különböző czéljaira mindösz­­sze 87,613 ft pp. fordított a kincstári pénzekből. Miután az összes vizsgálat alatt levők az előadott tényállásban minden egyesre nézve felhozott tényeket törvényesen megállapított tényállás mellett vagy törvé­nyesen bevallók , vagy törvényes erejű bizonyságok ál­tal rájuk bizonyultak, ennélfogva a felettük tartott had­­törvényszéken szavazategyhangúsággal törvényesen ítél­tetett , mikép mindnyájan a felségsértés bűnének része­sei , ennélfogva az 5. haditörvényczikk szerint az 1849. jul. l-jén kelt proclamatioval kapcsolatban vagyonuk­nak a forradalom által okozott károk megtérítése tekin­tetéből leendő elkobzása mellett, Hunkár egyszersmind a Leopold rend elvesztése mellett,­ kötél általi halállal büntetendők. A császár c­ége azonban f. é. aug. 25-ki 1. f. határozata által az összes elítélteknek a haditör­­vényszékileg reájuk ítélt halálos büntetést, még pedig Boronkay Lajos , Egressy Gábor, Ferdinándy Bertalan, Kubinyi Eugen , Lom­bay Imre, Szent-Iványi Károly és Szintay Jánosnak teljesen , legkegyelmesebben elen­gedni méltóztatott. A többiekre nézve a cs. k. 3-ik h­adseregparancsnok­­ság a legkegyelmesebben elengedett halálos büntetés he­lyett minden egyes bűnéhez mért várfogsági büntetést ítélt, melyben a kiállott vizsgálati fogság is arra nézve, ki olyat szenvedett, beszámítandó, még pedig: Besze János, Boczkó Dániel, Bónis Sámuel, Josipovich An­tal , K. Luzsénszky Pál, Sillye Gábor és Szeles Lajosra nézve tízévig . Boronkay Albert,­­Cserfán Sándor, Csiky Sándor, Fiáth István, Haczell Márton, Jakovits József, Komá­romi József, gr. Kún Gotthard , Madocsányi Pál, Mi­hályi Gábor, Nyáry Pál, Osztrovszky József és Szent- Iványi Jenőre nézve hatévi, Bernáth József, Dobozy István, Hunkár Antal, Mánn József, Murgu Buthym, Pajor István és Ragályi Miksára nézve négyévi; Eötvös Mihály, Hodossy Miklós, Návay Tamás és Farkassányi Samura nézve kétévi várfogságot. Melyek után az Ítélet ma közzétetetett s illetőleg vég­rehajtatott. Pest, oct. 7. 1851. A cs. k. haditörvényszéktől. Hirdetmény. Császár ö­elge f. é. aug. 25-kén kelt legf. határozata által legkegyelmesebben parancsolni méltóztott, hogy a következő egyénekre nézve a magyar forradalombani részvétel miat az itteni haditörvényszéknél megindított haditörvényszéki eljárás azonnal megszüntettessék. Antal Imre, volt alispán és erdélyi marosszéki kép­viselő. Balajthi Vendel, kiskunsági volt kerületi kapi­tány, s ugyanott kormánybiztos. Bánhidy Albert, csanádmegyei volt első alispán és képviselő. Básthi Miklós, nógrádmegyei volt főszolgabíró. Batta Sámuel, pestmegyei volt kormánybiztos. Böckh Frigyes Vilmos, budai színész. Boheczel Sándor dobokamegyei erdélyi volt kép­viselő. Cserky István, fogszabadjai veszprémmegyei ref. lelkész volt képviselő a törvénytelen magyar országgyű­lésen. Danyi Gábor, újvidéki reform, lelkész. Demény József tordamegyei erdélyi volt alispán és képviselő. Demeter József, volt magistralualis biró Szepsi Szt-Györgyön Erdélyben, azután kormány- és élelmezési biztos. Dobolyi Baborich Sándor, ügyvéd és Marosvásárhely k. sz. város volt képviselője Erdélyben. Dobsa Lajos, iró, színész és guerillavezér. Erős Elek, erdélyi Csíkszereda községbeli volt kép­viselő. Fehér János, erdélyi Bereczk m. városi volt városbiró, s e hely képviselője. Fejős János, szekszárdi volt városbiró. Feley Ede, volt óbudai jegyző, utoljára budai pol­gármester. Fodor Ferencz, balatoni borsodmegyei volt szolgabiró, azután guerilla főhadnagy. Gábor Imre, erdélyi Bereczk városi volt jegyző és képviselő. Gencsy László borsodmegyei volt 2. alispán és kormánybiztos. Gyergyai Ferencz, Kolozsvár városi volt jegyző és képviselő. Halassy Kázmér, hevesmegyei volt szolgabiró, kor­­mány-és élelmezési biztos. Haller Lajos gróf, birtokos és erdélyi küküllőmegyei volt képviselő. Hatos Gusztáv, mohácsi volt főjegyző, azután a mo­hácsi kerületbeli baranyamegyei főlszolgabiró, végre pandúrok vezére. Horváth Kovácsics János felsőfehérmegyei erdélyi volt főispán felsőházi tag. Szent­györgyi Horváth Antal, birtokos, bácsmegyei volt főispán és kormánybiztos. Just József, barsmegyei volt főispán és kormány­­biztos. Ivánka Zsigmond, hontmegyei volt szolgabiró és képviselő. Kandi máskép Nyíri Józsa ügyvéd és író. Kármán Pál, kecskeméti reform, káplán. Katics István, ügyvéd pécsi volt városkapitány, ké­sőbb várostisztviselőségi elnök. Keller Antal, jószágbérlő és somogymegyei volt eskütt. Kemény Zsigmond báró, volt tanácsos a magyar belügyministériumban és kővárvidéki képviselő. Korbuly Bogdán, erdélyi szamosujvár községi volt képviselő. Korody Sámuel, gazda és a thordai kerület volt képviselője. Koros Mihály, bátyai kath. lelkész Pest-Zsolt me­gyében. Kovács Ágoston az aradi váltótörvény­szék volt elnöke, azután kiküldött biztos a magyar fo­rradalom alatt. Mártonfy Károly, ügyvéd, bácsmegyei volt szolgabiró és képiselő. Megyaszszay István , a tiszai gőzhajótársaság kapi­tánya s egyszersmind felügyelő a Tiszán, továbbá volt honvédkapitány. Mihályi Gergely volt törvényszéki ülnök és csikszéki erdélyi képviselő. Molnár György, Nánás hajduváros volt ügyésze és képviselője és kormánybiztos Erdélyben. Muyszer József, kath. lelkész Barcson Somogyme­­gyében és volt képviselője e megyének. Nagy Károly Gömör megye volt főjegyzője, azután a magyar igazságügyi minisztérium osztályfőnöke , leg­utóbb az országos törvényszék elnöke. Nikolaevics Bazil, a királyi tábla hites jegyzője s volt képviselője a facséti kerületnek Krassó megyében. Ozoróczy László, Nyitra megye volt aljegyzője és segédkormánybiztos. Pappál­y Konstantin, erdélyi, hunyadi görög egye­sült főpap és lelkész, e község volt képviselője. Pócsa Ferencz , erdélyi felső-fehérmegyei volt kép­viselő. Ragályi Ferdinánd, földbirtokos és gömörmegyei volt képviselő és kormánybiztos. Rengey előbb Eigner Ferdinand Szeged városa volt tanácsnoka és képviselője. Riskó Ignácz , szatmármegyei volt főjegyző és kép­viselő, később kormánybiztos. Sántha Sándor Csanádmegye volt alispánja. Simay Gergely, Szamosújvár közönségének képvise­lője Erdélyben. Simonyi Lajos, báró, földbirtokos és Aradmegye volt képviselője.­­ Szentiványi György, Erdélyben Háromszék volt képviselője. Szivák Miklós, Bihar megye böszörményi kerületé­nek volt képviselője. Tar Károly, szeged városi tanácsnok és volt képvi­selő, később kormánybiztos. Ternyei János a szathmármegyei aranyos-megyesi választó­kerület volt képviselője. Topler Antal, erdélyi kolozsvárvárosi volt képviselő. Topler Singva erdélyi m.vásárhelyi, volt képviselő. Tóth Gáspár pesti polgár és szabómester. Ugrón István idősbb erdélyi tordamegyei volt fő­ispán. , Vay Lajos báró, Borsod megye volt főispánja, egy nemzetőri zászlóalj parancsnoka. Vörös Antal, földbirtokos és Aradmegye volt első alispána. Weér Farkas, Doboka megye volt ülnöke, később főispán a forradalmi országgyűlésen felsőházi tag. Pest, oct. 7. 1851. Budapest, oct. 9. — Nemzeti színházunkban , ma csütörtökön adatik : TARTUFFE , vigj. 5. felv. Molier kiadása szerint fordította Fekete Soma. — Holnap bérletszünettel Hollósi Kornélia k. a. vendégjátékául: KUNOK , opera 4 felvonás irta Kirchlehner, zenéjét Császár György. — Megjelent Magyar Mihály bizományában Virgil Reneisének két első könyve, fordította Gyurics Antal. Fordító szándékozik e művet egész terjedelmében átadni a magyar közönségnek. Évnegyedenkint legalább egy egy füzet jelenik meg , mely két könyvet tartalmaz. Tehát az egész költemény hat füzetben 1852-dik év végével már az olvasók kezében lesz. Ezen első füzet ára 30p.kr; a következőké 24p.kr. Fordító azt mondja elő szavailan, hogy ő fordításában nem tartá különösen szem előtt azokat, kik a latin Aeneist nem értik , vala­mint azokat sem, kik a magyart a latinnal összevetni akarják, „csak azon czél volt előtte, hogy a latin iro­dalomnak legremekebb költői terméke magyar nyelven is olvasható legyen mind azok által, kik az eredetit nem értik , mind azok által, kik gyönyört lelnek abban, ha a szép latinságot szép magyarsággal fejezhetik ki.“ Hogy csakugyan szép magyarsággal fejezte-e ki fordító a latin verseket, az más kérdés. Mi úgy látjuk, hogy műve

Next