Pesti Napló, 1851. október (2. évfolyam, 469-495. szám)

1851-10-25 / 490. szám

dásának rámájába leginkább beillik. Hogy a jelen helyzettel általában és közönségesen nem nagy a megelégedés, azt el lehet mondani, de hogy talán erőszakos kitörésekre hajlam mutatkoznék a népnél, vakmerőség volna állítani. Azon kíváncsisággal ve­gyes, de mély s tiszteletteljes hódolat, melyet ifjú fe­jedelme irányában a múlt hónapban a nép seregesen összecsoportulása mutatott, tanúsítja, mikép a fe­jedelem személyéhez ragaszkodása nem csökkent. Több helyütt, kivált a mezőségen , lelkesedéssel tört ki a ragaszkodás, melyet hiába erőködnek némelyek, ön­czéljaikhoz képest, színleltnek vagy épen felsőbb parancsok által előidézettnek bélyegezni. E közben a munkásság, szellemi szinte, mint anya­gi téren, lankadás nélkül folytattatik. Tudásai és művészei, lelkesítve kitűnő elődök példája és hite által, szent buzgalommal művelik a tért, mely elöl­tök a múlt századok alatt megnyu­ttatott, s mely az 1848-iki események által egy időre kopárnak mara­dott, a mezei nép szokott munkája után lát. A szor­­galommal űzi gazdaságát, használva abban mind­azon fölfedezéseket és kísérleteket, melyeket a tu­domány ez ágában a haladás tett, nem ragaszkod­ván vakon a régihez csupáncsak azért, mivel apja és nagyapja is úgy cselekedett! Ha Lombard-Velencze nyugati szomszédját tekint­jük , a mostan alkotmányos Szardiniát, egy országot találunk ott, mely újabb időkben legtöbb anyagot nyújtott az európai journalistikának. A haladás ba­ráti dicsérettel, magasztalással halmozák el, m­íg azonban az úgynevezett clericalis olasz-franczia és a visszahatási külföldi sajtó általában csak rosszalólag nyilatkozott felőle- Én itt lakom közel szomszédsá­gában , gyakran van alkalmam onnan jövő, odavaló férfiakkal találkozni, s e szerint némi közelebb is­meretségben vagyok az ország állapotával, de épen azért úgy találom , hogy a túlságos magasztalások és túlságos rosszulások között épen közepén van ott is az igazság. Van ott is, miként a világra minden­ütt, rosz is a jó között, sőt a szabadság őszinte ba­ráti többet találhatnak a jóból, mint a roszból: eny­­nyit jó lelkiismerettel mondhatni el. Azonban az ot­tani hírlapi sajtónak sok baja van, részint a belföldi clericalis, részint a franczia és többi olasz lapokkal. Újabban is a majlandi és velenczei hivatalos újsá­goktól látjuk megtámadtatni a szardíniai bel- és kül­politikát. Nem akarok e részben véleményt mondani, hanem fölöslegesnek sem találom a lurini „Risorgi­mento“ (miniszteriális lap) egyik legújabb (oct. 11.) számából az e térre vonatkozó sorokat önnel közleni. „Minden nyelven volt beszéd — így ír az említett lap a piemonti anarchiáról, a miniszterek felforgatási szelleméről, a közelgő forradalomról, s nem volt köz­napi rágalom, melyet nem kürtöttek volna az olasz és idegen lapok, majd a dynastia, majd a király, a kormány és ország ellen. De idő jártával kelte, hogy a tények elvegyék hitelét az álhíreknek, a bal­jós­latoknak, s el is vették annyira, hogy Európa művelt népeinek közvéleménye most már barátságosan for­dul Piemont felé. Hanem Piemont ostromállapot nél­küli nyugalma, külső segély nélküli függetlensége, növekedő jóléte, mindig szálka volt némely kü­lkor­­mányok szemében, melyek szerint Piemont az ő sza­badságával botrány és veszedelem Olaszországra, sőt egész Európára nézve. Képzeltek megrohanásokat, büntetéseket, melyek majd Bregentzben, majd Var­sóban, majd másutt készítettek ellenünk, így remél­ték ijesztgetés által utolérni azt, mit ráfogásokkal utól nem érhettek. De ezen kísérlet sem hozhatott kívánt gyümölcsöt oly államban, hol a lakosság általánosságában mélyen meggyökerezett a rend és becsület szeretete,a s. a. t. Ezek után a lap átmegy megc­áfolására egy tu­­rini levelezésnek, mely a majlandi hivatalos lapban jelent meg. Tagadásiból kiemelem azt, hogy a kama­rák nem fognak elnapoltatni, hogy gróf Cavour és De Foresta miniszterek közt nincsen semmi visszál­­kodás, végre, hogy De Foresta és Galvagno minisz­tereknek sohasem jutott eszükbe a Gladstone isme­retes leveleire készült hivatalos c­áfolat példányait megküldeni illető hivatalnokaiknak. Ha egyébiránt az ily polémiákról akarnám ön tu­dósítót, naponkint akár íveket írhatnék. Ezt nem fo­gom tenni, hanem miután most már egész Olaszország­ról közlöttem általános nézeteket, jövőre csupáncsak ott, azon pillanatban midőn úrnője csatára kiáltá, ordítva szökött fel s megragadva éles körmeivel az oláh ifjút, egy rántással leteperte a földre. Lange Moarte még ekkor sem magát védte a fene­­vad ellen, hanem könyörögve nyujtá kezeit a bűbá­jos hölgy felé, szomjú szemeivel annak szépségeit akarva elnyelni s közelebb vonszolva magát hozzá, s nyögve, sirva terült el annak lábai előtt, míg Azraéle vad szemekkel tekintve rá, hirtelen előka­pott leplébe burkoltan nézte, mint tépi szét kedvencz párducra az ifjút, ki senkit sem szeretett életében, hogy őt, szerethesse halálosan. — Én segítségére megyek, monda Kelemen diák, kihúzva kardját, s az iszonyat által dühössé téve. — Csöndesen. Ne tedd azt a bolondot, monda Zülfikár. Okosabb dolog áll előttünk. A vasajtó nyitva maradt, míg a nő el van foglalva, suhanjunk be s tudjuk ki, mi van itt? urainkat nagyon fogja érdekelni. Ha a tiedet nem, az enyimet bizonyosan. Ezzel a két férfi észrevétlenül belopózék a vas­ajtón s végig tapogatózva a szűk folyosón, mely a sziklába látszott vágva, egy a középen álló lámpa világánál több apróbb ajtókat pillanta meg jobbról balról. Azokba benyitva, csupa kijárástalan üres szobákat találtak, végre megpillanták egy ablakon keresztül a külvilág derűjét. Arra sietve egy újabb vasajtóra találtak, melyen kilépve egy tágas udva­ron leték magokat, mely magas bástyával volt kö­rítve. A bástyára fölhágva a hideg Szamos völgye nevezetesb események s tények megírására szorít­kozom. Berlin , oct. 22. A pr­­ussische Zeitung megtörte végre hallgatását a sept. T­ki szerződés titkos czikkeire nézve. Azt írja: „Minden helytelen állítások helyreigazítására, föl vagyunk hatalmazva kijelenteni, hogy a képzelt titkos czikkek alatt nem lehet egyebet érteni, mint egyezményi pontot, melyek azonban csak melléke­s átmeneti pontok. Az egyik különösen az Elbaforgal­­mat érdekli, a másik tisztán múlékony természetű volt, s már­is elenyészett minden jelentősége.“ Azt állítja továbbá ugyanazon lap, hogy minden zollve­­reini kormány a dolog állásának teljes tudomásával bír.­­ Itt egyébiránt a nap tárgya a jövedelmi adó. Jobbról, balról, álélról, fölülről alig lehet egyebet hallani, mint panaszt a becselé­s magassága ellen. Nevezetes adatul szolgálhat e tekintetben az, hogy m­íg Berlin az ország népességének 132 részével bír, az összes jövedelmi adónak a becslés eredményei szerint jó részét viseli, ebből némileg ki lehet ma­gyarázni , miért hogy itt zúgolódva, vidéken pedig meglehetős közönyösséggel hordozzák e terhet.­­• Hallani lehet, hogy azon utasítások után, melyeket Delbrück kapott innen Frankfurtban , nem igen lehet várni, hogy az itteni kormány megváltoztatná ed­digi tartását a kereskedés­­politikai ügyekben , s ha ez így van , ezt nem lehet látni, mi eredményt szül­jön Frankfurtban a szakértők tanácskozása. A Kreuzzeitung teljességgel el nem tudja nyögni Bethmann-Hollweg elszakadását. Azzal vádolja, hogy azon perezben , midőn régi barátait elhagyá, őket gonoszabbul gyanúsítja, mintsem azt leggono­szabb ellenségeik tevék. Ellenmondással vádolja, hogy alig 6 hónap múltával írásbeli petitiója után ugyanazt írásbeli tiltakozással c­áfolja meg, s hir­telen oly állást foglal, melyre nézve kiki belátja, hogy az csak személyes indokokon nyugszik. — Gróf Pourtales porosz követ a török udvarnál, hirszerint nem szándékozik többé állomáshelyére visszatérni. Gróf Slatzfeldt pedig, idevaló követ a franczia köz­társaságnál tegnap Párisba visszatért. A dán miniszterkrízis megoldása az itteni magas körökben nem igen szült megelégedést. Az újonnan belépett minisztereket a demokrata párthoz tartozók­nak állítják , s attól tartanak, hogy mind Poroszor­szág , mind Ausztria részéről kevésbbé élénken s mindenesetre kevesebb sükerrel fognak folytattatni az alkudozások, miután az említett kormányok az újonnan alkotott kabinet iránt nem a legnagyobb bizalommal viseltetnek.­­ A csőszegyleti história egészen elenyészni látszik. Még csak hatan ülnek az elfogottak közöl, a többiek már mind szabadon bo­csáttattak, birtoka maga, azoknak letétele vagy lekötése által, egy hónappal a bizottmány összeülése előtt, a banknál ki­mutatandó.“ Jegyzet. E részvényeknek ennélfogva az illető rész­vényes nevére kell szólniok , s 1851 jan. 1-jéről, vagy még előbbről kelniök. 27. §. „A bizottmány minden tagja csak személyesen s meghatalmazott által nem jelenhet meg , a tanácskozá­sok­ és határozatoknál , minden tekintet nélkül a rész­vények nagyobb vagy kisebb számára, melyekkel bír, s habár több minőségben venne is a tárgyalásokban részt, csak egy szavazattal bír.“ Hogy a fölebbi 24-dik §-ban meghatározott száz száma a tagoknak a legközelebbi bizottmányi ülésben kikerüljön, ezennel mind­azon részvényes urak, kik leg­alább ötven részvény birtokában vannak, s bizott­­mányi tagok kívánnak lenni, a­mennyiben a banksza­bályok fölebbi §-ai szerint arra képesítve vannak , fel­­szólittatnak, hogy mielőbb, legfölebb f. é. nov. 16-áig egy, a bankigazgatósághoz Bécsbe intézett rövid irat ál­tal, e szándékukat tudassák. „Közvetlen e határnap lefolyása után, azon száz részvényes uraknak, kik e nyilvános felszólításnak meg­felelnek s a fölebbi fokozatszerü határozmányok szerint bizottmányi tagokul alkalmasak , részvények előirt le­tétele vagy lekötése iránt külön felszólitás fog intéztet­­ni, minek legfölebb f. é. dec. 10-i­g meg kell történni, hogy valaki bizottmányi tagnak ismertessék el.“ A bizottmányi tagok jegyzékének közzététele aztán haladéktalanul megtörténendik. HIVATALOS. Hirdetmény. Az ausztriai nemzeti bank alapszabályai a bank­társulat képviseltetése iránt, következő határozmányokat tartalmaz : 5. §. „A bankügyekben szót emelni csak azon részvényesek jogositvák , kik a bank előjegyzéseiben neveikkel mint részvényesek fordulnak első,­­ a bank­­igazgatóság által évenkint kihirdetendő részvény­számok megszabott birtokát kimutatni képesek“. 22. §. „A banktársulat egy bizottmány s egy igaz­gatóság által képviseltetik, mely két testületnek kell a bank összes ügyeit ellátni“. 23. §: „E képviseletben s közremunkálásban csak azon részvényesek, kik ausztriai alattvalók, vagyonukat szabadon igazgatják, s a részvények kellő számával bír­nak , vehetnek részt. Ebből különösen azok vannak ki­zárva, kinek vagyona ellen csőd (hitelezőiknek felszólí­tása) rendeltetett el, vagy kik törvények által képte­leneknek vannak nyilvánítva arra, hogy a törvényszék előtt érvényes bizonyságot tehessenek.“ 24. §. . „A bankbizottmánynak száz tagból kell állnia.“ 28. §: „Azon részvényesek tagjai a bizottmánynak, kik a részvénykönyv kimutatása szerint a bizottmány egybehívása idejében, és hat hónappal előbb a legtöbb részvénynyel bírnak. Egyenlő szám mellett a részvény könyvlapjának korábbi száma határoz. A részvények terült szemeik előtt. Nemsokára egy gyalog ös­vényt is megsejtenek, mely a bástyáról az alant te­rülő erdőbe levezetett. Addig lélekzetet sem vettek, míg oda le nem jutottak. A két férfi csak ekkor nézett meg egymás szemei közé. Kelemen még most is vélte hallani a daemoni hölgy vad csengő szavát, a párducz ordítását s az oláh ifjú halálkiáltásait. — Jó volt erre jönnünk, monda Zülfikár. Mert azon az úton, a merre jöttünk, vezető nélkül vissza nem találtunk volna; innen legalább valahogy csak kiigazodunk. Csakugyan akadtak is nemsokára egypár favá­góra, kik tutajokat kötöztek a vízparton. — Micsoda vár ez itten atyafiak ? kérdő Kelemen tőlük. Azok bámulva tekintenek rá. — Hol van az a vár ? kérdezők. Kelemen hátra nézett, hogy majd megmutatja ne­kik s ime — sehol sem látott olyasmit, a­mi egy várhoz hasonlítana, egyik szikla olyan volt, mint a másik. Az oláhok nevetni kezdenek: — Jobb, ha nem szólunk nekik, monda Zülfikár, úgy látszik maguk sem tudják, hogy mi van itt kö­zelükben , hanem a helyett jegyezzük meg. Kívülről csakugyan nem látszik egyébnek egy darab faragat­lan sziklánál, a bokrok eltakarják a nyílást, a me­lyen kijöttünk. Kelemen diák elmondván a látottakat Csáky Lászlónak, jutalmul száz aranyat kapott fölfödözé­­siért, a zöld csizmákat nem is említve. Sokkal különben járt még Zülfikár. Megérkezve Váradra, ott az adót átadta Ali basának s egyszer­smind elmondá neki, a­mit Azraeléről megtudott. E hölgyet még tizenhárom éves korában Ali basától szöktette el Corsar bég. Ali volt az első tulajdonos, ki azóta kétszáz arany jutalmat hirdete annak, a­ki kedvhölgye lakhelyét kitudja. Zülfikár kétszáz aranynyal terhelt erszényt hozott ki markában, a hasától kilépve. Ezt megtudta az aga , a kinek Zülfikár alattvalója volt, ürügyet ta­lált beleköthetni a renegátba s száz botot ítélt a tal­pára , ha minden ütleget egy aranynyal meg nem akar váltani. — Azt nem cselekszem, monda Zülfikár, hanem átadom azon ajándékot, melyet Bánfi Dénes uram küldött Ali basának, midőn nevében fölszólitam, hogy az adót fizesse le. Adjad ezt át te a basának s fogadom, hogy úgy megjutalmaz, hogy egész éle­tedre elég lesz. Az aga kapott az ajánlaton s átvéve a gondosan lepecsételt szekrénykét, melyet szinte Zülfikárnak kellett volna a basához vinni, átnyujtá azt annak, hódolatteljes hangon mondva: —­íme kegyelmes basa, itt vagyon azon fejedelmi ajándék , melyet Bánfi Dénes uram adófejében küld tenéked. Ali basa átvevé a szekrényt s a mint annak zsine­geit szétmetélve s pecsétjeit föltördelve, levenné an­nak tetejét, ime egy rútul összekundorodott sertés­fark hullott ki belőle kaftánjára. A legirtózatosabb megbántás és csúfság, a­mit török emberen el lehet követni. Ali basa csak nem a padlásig ugrott föl dühében s földhöz verve turbánját, rögtön parancsold, hogy a bámulatában megmerevült a gát, ki a szekrényt átadta, kapuja előtt vonják karóba. Zülfikár pedig a kétszáz aranynyal szépen odább sétált. Folytatjuk ------------------------------------- Bécs, oct. 15. 1851. Pipitz, bankkormányzó. S­i­n­a, bankkormányzói helyettes. Benvenuti, bankigazgató. M. H. VEGYES HÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, oct. 25. —­ Nemzeti színházunkban, ma szombaton adatik először: BAJTÁRSAK, vigj. 4 felv. Feldmann , után magyar színpadra alkalmazta. S. F. — A Magyar Hírlap kormányzónk Albert főherczeg , császári fensége körútjáról következő érdekes tudósí­tást hoz: „Ő és. fensége , mint tudva van , f. hó 20-án kezdé meg körútját az ország egy részébe s 6 órakor reggel indult el rendkívüli vonattal a délkeleti vaspályán. Czegléden ő fensége az ünnepiesen földiszitott pályaud­varban megállapodott, a számosan egybegyült lakosság, a nemesség, papság, s a polg. tekintélyek hódolatait fogadandó, aztán lóra ült s az e czélra egy nappal előbb ide öszpontositott Károly­ Lajos főhgezredbeli 6 svadron — escadron — fölött szemlét tartott. Tíz órakor ő ige útját a vasúton Szolnokig tovább folytatá, hol ő cs. ige­ hasonló ünnepélyességgel, mint Czegléden s ugyanazon örömteljes lelkesedéssel fogad­tatott , mint a vaspálya többi közbeneső állomásain. Ő cs. kir. ige a tett hódolatokat néhány magyar nyelven ejtett kegyelmes szavakkal viszonzá, megszemlélé a pályaudvarban fölállított csapatosztályt, s azonnal a számosan egybesereglett nép éljenzései közt a diadalí­vekkel feldiszitett utczákon és hidon át, megyei főnök úr s az illető szolgabirák kíséretében Mező-Túron, Déva- Ványán keresztül Füzes-Gyarmatra elindult, hol ő ige éjjelre megszállt. Ő fensége mindenütt a nevezett helyeken az összes, örömlepte lakosság, valamint a papság és helyi elöl­járóságok által a legünnepélyesebben fogadtatott. — Mező-Turon ő inge rövid mutatását felhasználá a helyi elöjáróság hivatali helyiségeinek megszemlélésére s a talált szép rend fölött legf. megelégedését nyilvánító, 21-kén reggel ő­rüige útját Zsáka, Sz. Márton és Mező-Keresztesen át Nagyváradig folytatta. A ker. kat. parancsnok Braunhof vezérőrnagy s ker. főispán Dőry urak Püspöki-Váradig mentek eléje. A város határában a két , kath. és görög nem egyesült püspökön, összes polg. kormány-hivatalnokokon és városi hatóságokon kívül számos embertömeg várta ő ingét minden osztály­ból , ő cs. ingének hódolatát bemutatandó. A város előtt a n.­váradi helyőrség s a vidékről összevont egy osztály Miklós-császár-vértes volt fölál­lítva , mely fölött ő cs. fens, szemlét tartott , s némely csatatűzbeni mozgalmakat tetetett. Ezután ő fens, kisé­ Azzal útba igazitatva magukat a kalandorok, sze­rencsésen visszaértek Mariselbe , a holott meg sem várva, hogy Lange Moarte hollétét számon kérjék tőlük, fölültek lovaikra és mentek o­dább. Zülfikár még azt kívánta volna, hogy Kelemen diák Bánfi Slunyadra is elkísérje őt, de megértve, hogy az Bánfi Dénes fenhatósága alatt áll, egyedül indult meg az adót fölvenni, bár Kelemen diák előre biztató, hogy ott ez egyszer hamarább kaphat üt­­leget. felével a székesegyházba ment, ott elfogadó a szent ál­dást , s onnan a püspöki palotábani rövid időzés után kocsin a városba ment, a nap utolsó óráit különféle pol­gári s katonai-és képző­intézetek megtekintésével töl­tendő, ilyenek: a városi és az irgalmas barátok kórháza, a katonai kórház, a hát, ker. parancsnokság , kerületi kormány , pénzügy- építész- és rendőr-igazgatóságok, postahivatal, földfelszabadítási bizottmány, megyei tör­vényszék és városi magistrates hivataltermeik , továbbá a varsói ág nevét viselő ezred fiuneveldéje, a gör. kath. seminarium és gymnasium. Estve 7 órakor ebéd volt a püspöknél, melyre min­den katonai és polgári tekintélyek meg voltak híva, s melynél élénk áldomások (h­ittettek császár ő felsége és Albert félig ő cs. k. fensége egésségü­kért, melyek­re ő fens, kegyes nyájassággal válaszolni méltóztatott. A helyőrség nagy katonai est-zenét rendezett három ze­nekarral és fényes fáklyamenettel, s az estvét a város általános kivilágítása és tű­zjáték zárta be , melyet ő es. k. fensége még késő estre megtekinteni méltóztatott. 22-én reggel 6 órakor még megtekintő ő fens, a várkastélyt, az ottani őrséget alkarmiroztatta , s maga előtt ellépteté, s aztán 8 órakor reggel folytatá útját Debreczen felé. — Kecskeméti Józsi egy új eredeti zeneművet irt „Tengeri induló“ czím­ alatt, mely Rózsavölgyi m­űke­­reskedésében nemsokára meg fog jelenni. Halljuk hogy először az úri utczai kávéházban játsza el jövő hétfőn. — Bart­alus István fiatal zongoraművész, kiről mi­nap emlékeztünk, szinte egy eredeti magyart szerzett, melyről sok jót mondanak, kik hallották. Treichlinger mükereskedésében fog e napokban megjelenni. Czime „Sirva vigad a magyar.“ — A londoni világipar-műkiállításon, melyet f. évi május 1 -je napjától october 1­1-éig 6,063,986 ember látogatott, különféle érdemjeleket nyertek a kitünőbb kiállítók. A számos kitüntetések közöl Magyarországra igen kevés esik. Kisebb érdemjeleket laptak Singer József pesti kereskedő ruhanemű czikkekért; Fischer M. Herendiüs porczellán áruért; Birnbaum Jakab len­féle nyers gyártmányért; Figdor J. és fiai gyapjúért. —■­ A magyar erdész-egylet második nagy közgyűlé­sében a kerületi ügyvezetők választása a bizottmány elé terjesztetett. Elhatározták megtenni az előmunkála­tokat egy központi egylet alakításához az egész monar­chia számára. A szolgálat-megváltás(Servitutenablösung) kérdésében többféle javaslatot olvastak fel, s e fontos tárgynak bővebb megvitatására egy öt tagból álló bi­zottmányt neveztek. A következő közgyűlésre tanács­kozás tárgyaiul tűzték ki e kérdéseket: tetessék javaslat a szolgálat- megváltás ügyében , s adassék be az eddigi erdőmegváltások eredménye; készíttessék javaslat az erdő- rendőrségi törvények czélszerű megváltoztatá­sára, stb. — Az országos terménykiállítás f. hó 30-kán egész ünnepélyességgel fog megtörténni. A nemzeti múzeum igazgatója alkalmi megnyitó beszédet tart, s a színházi énekkar, és a conservatorium növendékei néhány dalla­mot fognak elénekelni. — A terménykiállitásra folyton érkeznek a küldemé­nyek. Legközelebb néhány üveg jó fajta bor, s néhány óriási retek érkezett Monorról és Moorról. — Zalamegyében a sármelléki hegyek vidékén nem­régiben két rablót fogtak el a csendőrök, kik gyakran raboltak és fosztogattak e környéken. Az egyik volt Horvát Miska, a másik Búza Jóska. Egy pinczében borozgattak és pecsenyéztek, midőn két csendőr tudni­illik név szerint Tschohohey és Hintermann rajtuk ütött. Heves tusa keletkezett, a két borozó, mitsem akart tudni capitulatióról , s Tschohohey és Hintermann szurony­szegezve rohantak rájuk. Ez aztán megtette hatását, mert néhány pillanat múlva Tschohohey és Hintermann csakugyan fegyver között, vasba verve kísérte Keszt­helyre a két rablót. Fegyvereket, és munitióikat elszed­­ték; elvettek tőlök egy lopott disznót, melyet ép akkor öltek le, továbbá 51 p.ft. készpénzt. — A Ban. Teleg. Írja, hogy a bánáti evang. senio­­ratus egyházi conventjében szó sem volt oly kérvény­ről, melynek tárgya a prot. egyh­. szabadság fentartása, s egy iskolaigazgató szabad választása, hanem a gyűlés csak jámbor óhajtásait, s nézeteit fejezte ki, a tárgyalt iskolai kérdésben, s a véghatározatot ez ügyben a kerü­leti con­ventre bizza. — Néhány nappal ezelőtt Buda közelében egy ve­szett kutya futott az utón — de nemsoká futhatott, mivel

Next