Pesti Napló, 1851. október (2. évfolyam, 469-495. szám)

1851-10-18 / 484. szám

50 másod évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidéken: Pesten , negyedre 5 fr.— kr. p. lévre . 10 , - , ,­gyévre . 18 „ — „ „ havi előfizetés, mint a szá­­nklati aladás is, megszűnt. Egy hónapra 1 fr 30 kr.p. Évnegyedre 4,-, , Félévre . . 8 , — „ „ Egy évre. 15 „ — , „ Egyes sz­ám — „ 4,, A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyaid pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri­nt. Laffertház 449 Szerkesztési iroda: Ori-utcza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. 484 . ---------- Szombat, oct. 18-án HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések m bős petit-sora 4 pgő kr.­­javal számittatik. A be­­igtatási s ll­p.krnyi külön bélyegdíj , előre lefize­tendő a Magánviták négyha­­sábos sora 5 pengő kraj­­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hi­v­a­talában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, déle­ti órákban. TARTALOM: Telegraf! tudósítások. A franczia miniszterkrízis-Vácz. (Albert félig fogadtatása, őszi vásár. Szüret.) Hivatalos- (Kinevezés. Természettudományi előadások. Fiók-beszámítoló intézet) Vegyes hírek és események. Ausztria- (Vegyes tudósítások.) Politikai szemle. Francziaország- (A miniszteri krízis. Persigny. Miniszteri combinatiók. Léon Faucher bukásának oka. Girardin és a baloldal. A Messager Girardinről. A Patrie és Bulletin de Paris a miniszteri krízis felöl. Napoleon politikája.) Nagybritannia- (Miniszterváltozásról. hir. A Times és a kormány. Kossuth: Kristálypalota.) Németország- (Frankfurt: szövetségi hadtest; egyes álla­mok alkotmányainak megvizsgálása ; sajtótörvény. Berlin : poseni tartománygyűlés . Sulkowsky: A kir. születésnapja. A Kreuzzeitung a vámegyesületről. Áthelyezés. A rendi párt. Gőzhajózás. Hannover : Dűlen lelkész. München : birodalmi tanács. Hamburg. Bréma. Cassel.) Dánia. (Pénzügyi törvény.) Törökország- (Mekka s Medinia a vahabiták által megro­hanva.) Görögország- (Trónöröklési kérdés.) Egyiptom- (Murray s Abbas basa. Heireddin küldetése.) Amerika- (Urquiza s Rozas. Mexikói hírek. Cuba.) Legújabb. Magyar nemzeti muzeum- Dunavszállás-Mu­tár- (Egyházi beszédek. Irta Mikó László.) Budapest, oct. 18-án- TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK­Trieszt, oct. 16. — Gróf Wimpfen helytartó körútjából visszatért. Turin, oct. 12.— Gróf Collobiano, szardiniai követ a nápolyi udvarnál visszahivatott, mivel a ná­polyi királynak sincs Turinban forma szerint accre­­ditirozott követe. — A költségvetési bizottmány no­vember 5-kén kezdendi meg munkálkodását. — A Risorgimento megc­áfolja a miniszter változás és egyéb dolgok felől a majlandi újság által Turinból hozott híreket. Roma, oct. 11. — Gróf Eszterházy ausztriai kö­vet ide megérkezett. Nápoly, oct. 6. — A király 5000 aranyat aján­dékozott a földindulás által károsultaknak. Fázis, oct. 15 — Az állandó bizottmány egybe van gyűrve; hir szerint Lamartine az Elyséebe hi­vatott. Cher megyében zavargások történtek. Velencze, oct. 15. —A visszautazás is legjobb rendben ment véghez az újonan megnyitott Mestre és Treviso közötti állodalmi vaspályán. Az elfogadás fényes, a pálya beszentelése ünnepélyes volt. Treviso városa pompásan föl volt díszítve. 2 órakor a város szegényei nyilvánosan megvendégeltettek, 4 órakor volt a nagy ebéd a városházán, melyben 100 vendég vett részt. Estre a város fényesen ki volt világítva , 8 órakor kezdődött a fényesen kivilágított színházban az ünnepi előadás. 10 órakor történt a visszaindulás Velenczébe. Páris, oct. 16. — Carlier elbocsáttatása most már határozottan áll. Az állandó bizottmány ma is egybe­­gyűlt. A miniszterek is jelen voltak; az általuk adott nyilatkozatok kielégítők voltak. A bizottmány elve­tette a nemzetgyűlés egybehivása iránti indítványt. London, oct. 15. — Beszélik, hogy lord Lans­­ downe miniszter lemond, s helyébe lord Gran­ville lép. Pest, oct. 18. A franczia dolgok állása ismét magára vonz minden szemet. Ha a Berlin útján érkezett te­­legráfi tudósítások valóknak bizonyulnak , Bo­naparte Lajos a miniszterek lemondását végkép elfogadta. Carlier Fülöp, a rendőrfőnök hivata­lát letette , s a rendőri praefecturát hétfőn, azaz 13-dikán el is hagyta volna. Ha a miniszteri krízist megelőző , s annak okot adó körülményeket szemügyre vesszük, némi gyanításokat vonhatunk ki azokból az elnök által követni szándékolt politikára nézve. A tény következőnek látszik : Leon Faucher a belügyminiszter, a Constitu­­tionnellnek a május 31-diki törvény ellen intézett folytonos megtámadásai ellenében, melyek a kö­zönségre nagy benyomást tettek, s a miniszté­rium ebbeli szándékára nézve tévedésbe vezet­hetők, kötelességének tartotta azt, hogy a Mo­niteur által a kormány nevében visszautasíttassék a kormánynak minden felelőssége a mondott lap tanúadó czikkeire nézve, s e czélből fölhatalma­zást kért az elnöktől azon czikkeknek a kor­mány részéről egy a Moniteurbe igtatandó jegyzékirat általi hivatalos defavoyálására, ki­mondván , hogy különben ő és társai visszalé­­pendnek. Ebből jött a minisztereknek a Presse által úgynevezett föltételes lemondása. Miután tudniillik az elnök Leon Faucher ezen interpellációjára a május 31-diki törvény tárgyában nem felelt kielégítőleg, a kabinet, s egyszersmind Carlier beadta lemondását. Bonaparte Lajos e tárgyban következőleg nyilatkozott volna: „A köz­hatalomnak csak két alapját ismerem, az örökös jogot és nemzeti akaratot. Quasi legitimitás, min­t Lajos Fülöp alatt akartak megkísérteni, képtelenség. Az én hatalmam korlátlan nemzeti akaraton nyugszik, s annyiban az valódi legitimitás, melyet nem akarok az által compromittálni, hogy önként az általános szavazatjognak némi ifjabb ágává törpüljek.“ Az elnök háromnapi határidőt kötött ki el­­tökélésére, s szándékának kimondására. Ezen idő alatt, mint látszik, a kabinet befolyá­sos tagjai, s a máj. 31-diki törvényt pártfogoló pártfőnökök, minden eszközt fölhasználtak arra, hogy az elnököt a választási jog korlátolásai eltörlése iránti szándékának megváltoztatására birják. Azon lapok, melyek azon törvény olda­lán állanak, ingerülten boszankodnak, s fenyege­tőznek az elnök irányában. A veszély, melylyel fenyegetnek, az, mely a végrehajtó hatalom akarata, s a törvényhozó hatalom többsége kö­zötti összeütközésből merülend föl, ha az elnök az eltörlést indítványozván, azt a nemzetgyűlési többség, az orleanisták és legitimisták coalitiója segedelmével, visszaveti. A három nap eltelt. A fölidézett telegráfi tudósítások értesülnek arról, mire tökélte el ma­gát az elnök. A május 31-diki törvény zárja el előtte az újra megválasztatás lehetőségét, s valószínűsé­gét­ tudomásra jött nyilatkozat szerint így tartja Bonaparte, mert azon törvény neki népszerű­ségébe került; e népszerűség nélkül nem remél­heti a nép részéről általános­ szavazattöbbség­­gel­ megválasztatását; a korlátolt szavazatjog által meghagyott szavazatok többségét nem remélheti maga részére; ott áll Joinville, ott áll Changarnier; az utóbbinak elnökké válasz­tatása különösen valószínűnek tűnvén ki azon esetre, ha a választási szavazattöbbségek elég­telensége következtében az eldöntés a korlátolt szavazatjog mellett választott nemzetgyűlésnek jutna. Bonaparte új elnöki pályájának elzárt ajtaját akarja fölnyitni azon kulcscsal, melyet a nép­szerűtlen május 31-diki törvénynek általa kez­deményezendő eltörlése nyújt kezébe. Egyébiránt mindezek még hypothesisek. A felebbi tudósításoknak bizonyossá valósulásától függnek. Vácz, oetb. 14. * Régóta nem olvasunk a „Pesti Napló“ban vá­rosunkról semmit, s miután úgy látszik, hogy önök volt levelezője egy időtől fogva egészen elnémult, engedelmükkel, koronkint fölveendem a levelező tol­lat. Nem azért ugyan, mintha ki tudja minő fontos dolgokról és eseményekről ígérhetnék tudósításokat, vagy arról, a mi kebleinket nyomra tehetnék körül­ményes közléseket, hanem, hogy emlékezetéből a hírlapolvasó közönségnek egészen ki ne essünk. Mostanság azonban egy nevezetes, s mint ilyen, sokak előtt örvendetes esemény megírásával kezdhe­tem meg leveleim sorát. Telkemből óhajtván, hogy azon szép remény, melyet az honfiaink többjei kebe­lében támasztott, minél előbb valósággá érlelődjék! Mai nap délutáni 1­2 órakor érkezett meg váro­sunkba ő cs. kir. Fensége Albert főherczeg, Ma­gyarország polgári s katonai kormányzója. Külön vonat hozá ő Fenségét hozzánk Bécsből; a kocsik ma­gyar nemzeti és birodalmi szinű zászlókkal voltak feldiszesitve. A magas érkező fogadtatása, születési és hivatalos állásához illőleg, fényes ünnepélylyel történt. Kíséretében volt Magyarország főáldoza, az esztergomi érsek Scitovszky János úr ő herczegsége, nálunk pedig az ország Buda-Pesten székelő polgári, pénz- és igazságügyi hatóságainak főnökei jelentek meg elfogadására. A pályaház lobogókkal, zöld kő­­koszorúkkal és élőfákból hevenyészett sorokkal volt ékesítve. A helybeli polgári s katonai tisztviselőség, az itt tanyázó cs. kir. vadászcsapat és tüzérség, a katonanövendékek, s mit talán már előbb kell­ em­­litnem, az itteni ft. káptalan tagjai várakoztak ő Fen­ségére a pályaháznál, hol is­t Fensége kiszállván, az üdvözlő köszöntések után a városba vonult s azon keresztül a számosan összesereglett nép „éljen“ ki­­áltási közt a Dunához jutván a Pestről egyedül e czélból érkezett gőzhajóra szállt, útját a szép Dunán Budapest felé folytatandó. A tőlünk távozót harangok zúgása követé s a hét­kápolna közelében a Duna partjain felállított állyuk dörgése ü­dvözlé. — A nap pompás volt! Mintha a természet is kedvezni akart volna magas vendégünk méltó fogadtatásának. Délutáni 1 óratájban rögtön elborult ugyan az ég, és hűvös szellő kezdé zavarni a futó fellegeket, de ez nemsoká tartott. Egypár óranegyed múlva a nap kisütött s mi a legszebb, leg­­kellemetesb őszi időt élvezők. Adja Isten , hogy a természet ezen kedvezése előjelűl legyen sokat szen­vedett hazánk sorsának, s a terhes korú után , me­lyet a végzet sujtló keze reánk bocsátott, oly szép derű támadjon fölöttünk, mint támadó tegnap egünkön ma­gas vendégünk ittlétekor. Őszi vásárunk tegnap végződött. Ritka szép idő kedvezett azon is az adóvevőknek, kik meglehetős számmal jelentek meg. A baromvásárt azonban nem mondhatnák valami különösnek, kivált használható vonó marhában nem nagy volt a válogatás. A szüret hegyeinkben ma kezdődik. Rég nem emlékeznek a vácziak ily késő szüretre ! Jól érett szőlőt azonban még most is kivételesen találhatni csak. A bor mennyisége, mint általánosan hiszik sző­lős gazdáink, meg fogja haladni a tavalit, de minősége távol fog esni attól. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. 1 R 0 D 11 0 E Egyházi beszédek. Irta Mihol László , jelenleg kecskeméti református lelkész. — Kecskeméten , nyomatott Sziládi Károlynál 1851. „L’bommé d’honneur ne s’embarasse ni des louanges ni des reprochcs“ F. Denis. (Le Brahme toyageur). Vége. *) De nem a sas repülése ez, és szerző a következő (karácsom 47. 1.—55.) beszédben ismét a földön jár. Az elosztás igen jeles, a tárgy nagyszerű, de a ki­dolgozás bizony kisszerű, nyavalyás, erőtelen mint az évek óta hideglelős ember. A beszédben levő esz­mék — melyek egyébiránt mind collecták — össze­állítása, a színek és árnyéklatok illesztése fölötte sok kívánni valót hagynak; sőt mi több mindennél vannak nem igaz állítások: „a hajdankornak oly hőn magasztalt patriarchái — mond szerző — ke­gyetlenségben fölülhaladták a mai barbár törzsökök Lásd Pesti Napid 483. számát, főnökeit.“ (lap 50.) Oh édes Istenem! hogyan lehet ilyet mondani? hiszen a patriarchális kor volt csu­pán az , midőn codexek és börtönök nélkül — bol­dog ártatlanságban élvezte az ember a családélet szent és boldog örömeit, az volt az emberiség életé­nek szép hajnalkoránya, oly édes és bárteli volt a lét öröme, mint milyen gyermekeink angyali arczán az ötödik év előtt mosolyog. E kor tüntével — mi­dőn az ember fegyverét nemcsak a vadak, hanem embertestvérei ellen kezdé fordítani — kezdődnek nemünk ínsége és szenvedései. Szerző állítása annyi, mintha valaki p. o. Így szólana : Nerónak négy , öt éves korábani kegyetlenségei fölülmúlták mindazo­kat , miket uralkodása alatt véghezvitt. Húsvéti beszéd következik (1. 56.—66.) ily kezdő szavakkal: „Ború után derű.“ — Bírálónak is bo­rúra derű jön, mert ez ismét jó és szép beszéd. Igaz, hogy az I. rész hibás, mert petitio principii ver idem­ per idem bizonyítja a húsvéti nagy történetet, (a mit milliók hisznek nem szükség bizonyitani, mert a hívők ingattatnak a nemhivők mozdithatlanok) de az „ubi plura nntescunt“ elvénél fogva útjainkon ke­resztül nézve ismételjük, hogy e beszéd jó és szép s néhol kenetes is. A következő (67. 1.—76.) „mint kell kihallgatnia lelkipásztor beszédét“ czimmel bárha gonddal és sü­­kerrel van is dolgozva, de a hozzá ragadt em­beri gyarlóság nehézkessé teszi. A II. rész t. j. tüze­tessen e tételt bizonyítja: „Illetlen bár­kitől, de jellemző épen saját hallgatóitól az egyházi szónok beszédének félre­értelmezése s tán ártani akaró szel­­lembeni félre magyarázata. „Ez in se et per se igaz ugyan , de igen nagyon érzik rajta , mintha valakit — mint szokták mondani, ki akarna prédikálni. Bí­ráló ugyan nem hiszi ezt szerzőről, csak annyit ál­lít , hogy találtatik hallgató, ki ilyeneket hallva gyanúsítja lelkipásztorát, kinek eszében sem volt va­lakire czélozni. Pünkösti beszédhez jöttünk, melyről elmondhatni: „rózsafán termettél“. Az egész egy szép allegóriás kép, mely a prot. anyaszentegyházat mint édesanyát ecseteli, és a prot. keresztyént iránta tartozó köteles­ségeinek teljesítésére lelkesíti. Szerző ezt is a sze­rencsés órák egyikében írta , milyenek ritkán jőnek, irtában feje fölött is kettős tüzes nyeltek czik,íztak. Vajda egyúttal kiemelte volna e beszédben az áldá­sokat, melyekben a vallás reforrantiája részelteti az emberiséget, és a szerencsét protestánsnak lenni, így hiánytalan volna ez a szép beszéd! A következő beszéd (1­ 90—105) ezen kérdésre felel: miben áll a valódi kér. Istentisztelet ? A be­széd jó volna egypár tévelygés nélkül, a­mit szó nél­kül nem hagyhatunk. Szerző szerint, a­mely nép az éneklés, imádkozás, igehirdetés s hallgatás, a sakra­­mentumokkal élés és alamizsnálkodás közöl­t akár egyiket, akár másikat megvetni merészli, az nem tisz­teli az Istent. E szerint p. o. a quackerek , kik ezek némelyikét nem teszik, nem tisztelik teremtőjüket. Ezek a világ legbecsületesebb emberei! — A ének­lésről furcsát mond szerző a 94. lapon : „szemlélnie harsány vegyületet az egyház magas ívezetei alatt, s tág üregeiben most erre, majd arra hömpölyödni, kóvályogni, utoljára mégis Istenhez emelkedni !“ Minő beszéd ez? Természettani fölfedezés a hangról? A 106. 1. — 116. van egy a közhivatalnokok iránti tiszteletről tanító beszéd. Ez után jön A „nyomorok iskolája“ (1. 117 —128.) I. részének erőtelenségeit elnézhetjük all. jelességéért, hol a nyomorok iskolájának ajtai fölnyilván, hatás és üd­vös leczkék hangzanak. A „fegyelem is igen jó a III. részben. A „kártya“ (1. 129—137.) szerzánek jelességei­­hez tartozik, hogy nem­ örökösen dogmatizál , hanem az é­stbe mélyen bevágó tárgyakról is oktatja a né­pet. És m­i érdemelne élesebb irtófejszét, mint amaz ocsmány kártyaszenvedély. Oh mi nagy kár, hogy e beszéden az elsietett munka nyomai vannak ! Az osz­tás jeles, a veszélyek megnevezvék, de a kifejtés erő­telen, a vas, melynek elevenig kelle hatni, nem izzó piros, perczeg, de nem égeti a fenés részt. Hogy a kártyás sebesen rohan a pokolnak egyik bűm és a másikba taszítva : veszt, s aztán lop, hogy vissza­nyerhessen , pénzt hamisít, kezére bizott közpénzt tesz föl, s vesztvén, öngyilkossá lesz. Mindezt HIVATALOS. A cuitus és közoktatási minisztérium a pozsoni iro­dalmi kerület tanulmányi főigazgatóságának volt jegy­zőjét Breinfolk Ferenczet a kerületi­ iskolahatóságon kívüli iskolatanácsossá nevezte ki. A vallás- és közoktatási minisztériumnak f. é. ápril 30-án kelt k. rendelete folytán ezennel közhírré téte­tik , miszerint a pesti k. tudomány-egyetem bölcsészeti karánál a folyó 18% tanév téli felében tanárjelöltek számára a természettudományi szakokból, jelesül: ter­mészettanból , vegytanból, állat- és ásványrajzból gya­korlati tanfolyamok fognak oly czélból megnyittatni, hogy a tanári hivatalra készülőknek alkalom nyújtassék kísérletek és bizonyítások kivitelére megkívántató gya­korlati jártasságnak megszerzésére. Ennélfogva az ér­deklett tanárjelöltek felszólittatnak , hogy magukat be­írás végett az aláírtnál jelentsék.­­— Pest, oct. Il­dikón 1851. A bölcsészeti tanárkar e. i. dékánja. Hirdetmény.­ ­ Cs. k. apest, felsége 1851. apr. 11-kén kelt legf. határozata által, a bankszabályok 47. §-nak értelmében a szab. austriai nemzeti bank fiók-beszámitoló-intézeté­­nek (Filial-Escompte-Anstalt) Magyarország számára Pest fővárosban fölállítását legkegyelmesebben megen­gedni méltoztatott. Ezen 1851. oct. 20-án életbe lépendő fiók-beszámi­­toló-intézettel, a bank-fiókpénztár, mint eddig Budán fönállott, egyesittetik. A legf. helyről kiadott bankstatutumok és a banksza­bályzatban foglalt szabályokon kivül, e fiók-beszámitoló­­intézetnél még azon határozmányok is megtartandók, melyeket a magas pénzügyigazgatás beleegyeztével ké­szített és itt következő külön szabályzat tartalmaz. 1851. ápr. 11-én kelt legf. határozat következtében, az ő cs. k. felsége által kijelölt föltételek és szabályok alapján , s a bankstatutumok 47-ik §-nak értelmében, Magyarország számára Pest fővárosban a szab. austr. nemzeti bank fiók-beszámitoló-intézete állíttatik föl, s e czélra a cs. k. pénzügyminisztérium helybenhagyásá­val következő határozmányok állapíttatnak meg .

Next