Pesti Napló, 1851. november (2. évfolyam, 496-519. szám)

1851-11-19 / 510. szám

pénzbeli árunak hágni kellene, az érczpénz az országból kifolyni kezd, s ez mehet oly mérté­kig , míg a belső pénzforgalom legnagyobb ára csak papírpénz által fog eszközöltetni. S ha az állodalom papírpénzét még e mértéken is túlsza­­porítja , az érczpénz a nagy világpiaczokra el­folyván, a papírpénz benn feltorul, mivel csak az országnak helybeli értékjegye. Ekkor a for­galomnak fenebb idézett alaptörvénye szerint a közvetlen bajon, mely az értékjegyek túlságos összege, azzal segít a természet, hogy a jegy­értéket alább szállítja. Ennek elméletileg a pénz­jegyek összege egyenes egyszerű arányában kel­lene történni, minden szabad forgalmi czikk ezen arányban drágulna. Ez egy. Más az, hogy a forgalom szükségének teljes kielégítése mér­tékéig vagy azon túl megszaporodott papírpénzt, az érczpénzt a forgalomból kiszorítva, portéká­vá teszi, melynek ára van, melyre szükség van, mely kerestetik, s melynek ára, nemcsak mint minden egyéb portékának ára a szükség mérté­kén túl szaporított papírpénz értékcsökkenése arányában hág, hanem azonfelül hág a kereslet arányában. Ezen elméletileg helyes tételeket a gyakorlatban azonban az módosítja, hogy a pénzjegy értéke s az érczpénz ára, sőt utoljára minden portéka ára nemcsak e természetszerű arányban hág vagy száll, hanem azt meghaladó arányban, és pedig olyanban, mely oly beha­tásoknak eredménye, mik legkevésbbé mérle­­gelhetők s méltányolhatók előre, mert azok nem egyebek mint: félelmek, vagy remények, rész vagy jó kinézések a jövőbe. S a közönség jö­vendőbeli viszonyokat anticipál a jelenben. Alkalmazzuk ezeket a birodalom pénzügyére. LEVELEK OSZTRÁK-OLASZORSZÁGBÓL. IX. Novemb. 8. (**) A katonai hadgyakorlatok szinte divattá vál­nak Olaszországban. A som­mai és alessandriai had­gyakorlatra , következett a mult October utolsó nap­jaiban a modenai, melyen a herczegi fejedelem is megjelent, sőt a támadó sereg egyik nagyobb csapa­tának önmaga vitte vezényletét, s melyben a mode­­na-reggioi herczegségben állomásozó cs. kir. oszt­rák seregosztályok is részt vettek. A tett kísérlet igen kielégítő volt a fejedelemre nézve, a rohanó szinte, mint védő osztályok egyképen kitünteték magokat, s ő ige a fejedelemasszony, ki a közellevő alkalmas hal­mokról szemlélé a nevezetes­ kifejtéseket, szinte igen jól mutatá magát. A fejdelem magas megelégedése je­léül, kétnapi zsoldot nyertek a küzdő katonák ajándé­kul, a főtisztek Castelvetroban a fejdelm­i asztalnál, a többiek pedig, kik szolgálatban valának, a sereg közt a tábori állomásokon vendégeltetvén meg herczegileg. Minthogy épen a herczegségeknél vagyok, nem akarom említetlenül hagyni azon körülményt, hogy a parma-piacenzai fejedelemnő odtob. 31-én tért vis­sza goritziai útjából, hová azon hónap 26-án indult volt, jelenleendő Angouléme­­gnő temetési pompá­ján, kinek tetemei Frohsdorfból Goritziába hozatván, itt takarítattak el a mondott hónak utolsó napjaiban, férje néhai franczia király X-dik Károlynak szinte ott pihenő hamvaihoz. — Károly Ausztriában, La­­jos­ Fülöp Angliában, és igy mindketten idegen föl­dön, idegen sirbo­tokban szunnyadják siri álmaikat! mily tanulságos tünemény a világi hatalom és dicső­ség múlandóságáról! Valamint Lombard-Velenczében , úgy Toszkáná­­ban is némi pusztítással járt a huzamosan tartott esőzések miatt medrekből kicsapott folyóknak árja. Maga a vén Arno ijedelemmel töltötte el a martjain lakókat, úgy, hogy a firenczeiek is nagy aggodalom­ban töltötték el a november 1-jére virradó évét; itt azonban veszély és kár nem történt, hanem az Amó­ba ömlő kisebb folyamok, mint az Ombrone, Sieve, és Bisenzio elbob­ták hullámaikkal a laposabb vidé­keket. — Egyébiránt politikai újdonságul kevés jó Toszkánából; a zsandármeria nápolyi tisztek által — kik ebeli fáradozásaik dijában a nagyfejedelemtől rendekkel is kitüntettek — rendszeritve, s a fogyasz­tási adó a nagyfejedelemség nagyobb városiban, úgy, mikép 1849-ig divatozott, visszaállítva. Legfeltűnőbb azon hit, mit a „Comoro mercantile“ octob. 29-éről Florenczből hoz. Nehogy belőle mást csináljak, leg­­h­elyesbnek tartom azt a mondott lapból ide iktatni. „Jó forrásból hisszük tudni — így ir a florenczi leve­lező — mikép a franczia és angol kormány a mi kor­mányunknak s az ausztriainak igen nyílt értelmű jegyzéket adatott át Toszkánának Ausztria által le­endő elnyelése iránt. Szemére vetik a toszkánai kor­mánynak...........önmegsemmisítését, s az ausztriainak ereje — s hatalmával visszaélését, s figyelmeztetik tiszteletben tartására Toszkána függetlenségének s megőrzésére azon szerződéseknek, melyek megsze­gése még bonyolultabbá tenné Európának máris eléggé bonyolult és súlyos helyzetét.“ Így iz az említett lap , s önök elhiszik, ha nem mondom is, miként e hit alapossága iránt nem mernék kezes­séget vállalni. Azon körülmény, hogy a „Corr. Mer­cantile“ Genuában jelen meg, s hogy a piemonti lapok tüzetvizet kiáltoztak nemrégiben a toszkánai új katonai rendszer behozatala miatt, bizonyára nem alaptalanul vezet azon sejtelemre, hogy ezen floren­czi levél nem nagy hitelességgel bírhat, noha lehet­­lenség sincs a dologban. Piemontban új hadgyakorlatok vannak folyamat­ban , ezek mellett pedig a múzsák sem szunyadnak. Folyó hónap 4-dikén nyittatott meg a turini tudo­mányos egyetemben az előadások sora. Paravia ta­nár szónokolt az ünnepélyes megnyitásnál, s a „Ri­sorgimento“ nem győzi magasztalni Paravia úr e beszédét. Ugyanezen lap pánczélos czikkei után ítél­ve, melyeket Farini az új cultusminiszter védelmére hoz , e jó úrnak miniszteri széke korán sincs rózsa­­koszorúkkal körülfonva. Azonban még most korán volna működésbről ítélni, igen rövid ideje, hogy Gioja úr tárcsáját átveve, majd csak munkáiból mondjunk róla véleményt. Nápolyból s Rómából ezúttal semmi nevezetes­ség sem hatott hozzánk. Amott meg megújulnak a földrengések még­pedig irtózatos orkánok kíséreté­ben , s a római birodalomban folytattatnak a politi­kai vétkesek elleni perek és halálos végrehajtások, így oct. 27-dikén fejeztettek le Forliban Eugenio Luc­­chini és Giuseppe Antollini, mindketten pinczérek Riminiből, kik pártoskodási szellemből Tommaso Legni esperest meggyilkolák. HIVATALOS. Magyar koronaországot illető országos törvény- és kormánylap II. évfolyama XX. darabjából. (Vége) 63. §. A gyám elbocsátásának feltételei: a) Közönséges időpont. A gyám rendszerint csak a gyámsági év végével, miután utódja a vagyon kezelését rendesen átvette, teheti le a gyámságot. Ha azonban a bíróság a személy vagy vagyon biztosságára szükségesnek látja, azt tőle tüstént is elveheti. 64. §. b) Végszámadás. A gyám köteles a gyámság bevégezte után legfelebb két hónap alatt a bíróságnak végszámadását benyúj­tani , melytől , ha az helybenhagyatik , hivatalának becsületes és rendes viseléséről bizonyítványt kap. E bizonyítvány azonban őt a netán később felfedezett csa­lárd cselekvénybeli kötelezettség alól fel nem menti. A végszámadásnak a bírósághoz teendő beadásá­tól a gyámság alól kilépett gyámgyermek gyámját fel­mentheti. 65. §. A gyámság megszűnte , és a végszámadás helybenhagyása után az, kinek vagyonáról tétetett a számadás, vagy annak örököse, jogosítva van a száma­dásokat másolatban kívánni, a mellékleteket pedig ere­detiben átvenni. Ha a fél a végszámadások helybenhagyása után 3 hónap alatt ezen átvételt nem szorgalmazza, akkor a bíró tartozik őt megidézni, és az összes mellékleteket neki eredetiben kiadni. Ha meg nem jelenik, vagy az átvé­teltől vonakodik, akkor az összes számadások a mellék­letekkel együtt levéltárba teendők. 66. §. c) A vagyonkiadás. Mihelyt a gyámolt vagyonát saját kezelése alá veheti, tartozik neki a bíróság vagyonát, ha egyébként más törvényes akadály főn nem forog, kiadni, vagy mennyi­ben az a gyám kezeinél létezik, ezt utasítani, hogy a vagyont adja át, és ez iránt magát a bíróságnál igazolja. E részben a vagyonösszeírás, és az évenként helyben­hagyott számadások szolgálnak zsinórmértékül. Ha pedig a vagyonának önkezelése alá vételére jogo­sított személy a vagyonnak kiadását a gyámság szün­­tétől számítandó 3 hónap alatt nem szorgalmazza, a bíróság által vagyonának alkalmas határidő alatti átvé­telére fölszólítandó. Ha ezen fölszólításnak sem tesz eleget, az ily va­gyont köteles ugyan a bíróság őrizet alatt tartani, de annak kezeléséről gondoskodni többé nem tartozik. 67. §. Katonai személyeket illetőleg , őrmestertől lefelé, legyenek azok valóságos szolgálatban , vagy sza­badsággal elbocsátva, a bíróság tartozik azon szabályo­kat, melyek szerint nekik a katonai parancsnokság en­­gedelme nélkül tőkepénzeket kiadni nem szabad, szo­rosan szem előtt tartani. Ha tehát ilyen katonai személyek , habár teljes kö­rúak is , vagyonuk áttételére engedelmet nem kapnak, a bíróság, azzal, míg ez akadály tart, úgy , mint vala­­mely gyámolt vagyonával intézkedik. 68. §. A gyám felelőssége más hibájáért. Átalában a gyám csak saját, és nem alárendeltjei hibájáért is felelős. De ha ő tudva alkalmatlan egyéne­ket alkalmazott, ha ilyeket megtartott, vagy az általuk okozott kárnak megtérítését nem szorgalmazta, akkor ezen hanyagságáért is felelős. 69. §. A gyámbiróságnak pótlagos felelőssége, sőt maga a gyámsági bíróság is , ha hivatalát a kiskorú kárával elhanyagolta, ezért felelős, és egyéb megtérítési módok hiányában, köteles a kárt meg is té­ríteni. 70. §. A gondnok jogai és kötelességei. A gondnokok jogai és kötelességei, kiknek vagy csupán a vagyonnak kezeléséről vagy egyszersmind a gondviselt személyéről is kell gondoskodniok, a gyámok számára ez iránt kiadott szabályok szerint ítélen­­dők meg. 71. §. A gyám- és gondnoksági ügyekbeni eljárás módja. A gyámság- és gondnoksági ügyekbeni minden tárgyalásoknak , alapuljanak bár a feleknek írásbeli be­adványain, vagy szóbeli kérelmén, a bíróság előtt rend­szerint szóval kell történniöne. A bíróság belátására hagyatik, fontos és kétes ese­tekben a gyám javaslatainak jóváhagyása előtt az ár­vának jelenlevő legközelebbi rokonait, és őt magát is, mennyiben saját ügyeinek megítélésére képes, meghall­gatni. 72. §. A gyám- és gondnoksági ügyekbeni érde­keltek meghallgatására ott, hol árvabizottmányok álla­nak fen, legalább két ülnöknek, kik közöl egynek tör­vénytudónak kell lenni, és egy felesküdt tollvivőnek jelenléte kívántatik. 73. §. A gyám- és gondnoksági rendelvényeknek, melyek a II. példány szerint adandók ki, kézbesítése, továbbá a gyámi fogadás kivétele végett a bíróságnak joga van a községi elöljárót megkeresni. 74. §. Felsőbb biróházi hivatkozások. Ha a fél a gyám- és gondnoksági ügyekben a bíróság határozata által magát terhelve érzi, szabadságában áll , ugyanazon bírósághoz a határozat kézbesítésétől számítandó 14 nap alatt előterjesztést benyújtani, mely­­lyel egyszersmind a felsőbb bíróházi panasz is , ha az előterjesztménynek hely nem adatnék , öszrekötendő. 75. §. A bíróság fontolóra veszi, váljon határoza­tától elállni, vagy ahoz ragaszkodni czélszerűnek véli-e? első esetben az előterjesztményt alkalmas módon el­intézi, másikban azonban azt minden hozzá tartozó ira­tokkal együtt a felső bíróhoz felterjeszteni és erről a panaszról értesíteni köteles. 76. §. Ha a felsőbb bírói az első bíróságtól eltérő­­leg határozott , akkor a félnek, mely magát azzal ter­helve érzi, szabadságában áll a harmad bírósághoz fö­­lebbezni. Ez esetben is a fölebbviteli iratot a határozat kézbesítése után 14 nap alatt be kell az első bíróságnál nyújtani, mely azt a másod bíróság utján elhatározás végett a harmad bírósághoz felterjeszteni tartozik. 77. §. Ha a gyámsági bíróság attól tart, hogy a másod bíróság határzatából, vagy intézkedéseiből az alája rendelt gyámok­ra nézve kipótolhatlan károk kö­vetkeznek , az ellen maga is felebbvitellel élhet, és pa­naszát a felette álló másod bíróság által elhatározás vé­gett a harmadikhoz fölterjesztheti. 78. §. Az első és másod bíróság megegyező hatá­rozatai ellen rendszerint felebbvitelnek nincs helye. És ez csak azon esetben engedtetik meg, ha a panaszlő azt tartja, hogy a hozott határozatok a törvényekkel vagy iratokkal világosan ellenkeznek. Ha azonban a harmad bíróság a panaszt alaptalannak, vagy épen vakmerőnek találja, a panaszlőt elutasítani, és azt, vagy annak kép­viselőjét a körülményekhez képest megfeddeni vagy pénzbírsággal büntetni tartozik. 79. §. A gyám- és gondnoksági ügyekben a bíró­ság belátására bizatik , hogy a bár elkésett felebbezési panaszt (74. §.) vagy előterjesztést figyelembe vegye, ha azt a gyámolt java kívánja, és azon rendelkezés, mely ellen az előterjesztés vagy panasz intéztetést, egy harmadiknak kára nélkül még megváltoztatható. Ennél­fogva a gyám- és gondnoksági ügyekbeni folyamodvá­nyok a határidő eltelte után is az első bíróságnál elfo­­gadandók, és a felsőbb bíróhoz felterjesztendők. M. M. VEGYES HÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, nov. 19. — Nemzeti színházunkban, ma szerdán adatik: BORGIA LUCREZIA., opera 3 felv. , irta Bidera, fordította Jakab István, zenéjét szer­zette Donizetti. 1_ Tegnap délutáni 4 órakor ment végbe a nagy­­enyedi károsultak javára gr. Bethlen Jánosné által Europa szálloda teremében rendezett hangverseny. Részt vettek abban Hollósy Kornélia k. a., Füredy úr, Gyarmati úr, Barthalus és La Cinna zongora­mű­vész urak, továbbá a Patikárus testvérek ismert jeles­­ségű magyar zenebandája. Nem akarjuk itt a hangver­seny részleteit egyenként szemle alá venni; legkevésbbé sem vétünk azonban az igazság ellen , ha kimondjuk, hogy a szép számmal összegyűlt közönségnek elég élve­zetet nyújtott mind az ének, mind a zene, mivel több­nyire mindkettőnek derék képviselői léptek itt föl a kitűzött jótékony czél előmozdítására. Legélénkebb tet­szésben részesültek a Hollósy Kornélia k. a. és Füredy által előadott dalok, melyeket — a szűnni nem akaró tapsoknak engedve — mindketten többször ismételtek. A Patikárusok bandáj­a pedig mondhatni remekelt ez alkalommal. Több magyar dalt és csárdás egyveleget adott elő. Megmutatták , hogy az ő hegedűjök ott is varázserővel hat a lélekre, hol előkelő művészek száll­nak egymással versenyre. Egy dallamot húztak Rózsa­völgyitől; senki sem bírna abba több kifejezést, erőt, gyöngédséget önteni, mint mennyivel ők azt eljátszot­ták. Ez egy darab tőrök fölért egy kis hangversenynyel. A többi eljátszott magyar nóták s csárdások is annyi szépséget, annyi bűbájt nyertek hegedűiken , hogy a hallgatóság általok mintegy el volt ragadtatva. Érde­mesek a közönség méltánylatára egyrészt azon szíves készség miatt, mely szerint működésökkel a jótékony czélhoz járultak, másrészt azon élvezetért, melyet játékukkal a közönségnek nyújtottak. Óhajtandó, hogy minél terjedtebb körben ismerjék e zenetársaságot. A Barthalus által készített és eljátszott magyar dal, csi­nos szerzemény. Sok magyar busongás van öntve kivált első részébe. — Jókainé asszony véletlenül közbejött akadály miatt nem szavallhatott. — Lapunk tegnapelőtti számában azt írtuk, hogy az említett hangverseny Bethlen grófnő és Szilágyi Sán­dor által rendeztetik. E közlemény azonban tévedésen alapszik, mivel Szilágyi Sándor semmiféle hangverseny rendezésére nem kapott engedélyt az illető hatóságtól, s így ő a tegnap tartott concertre befolyással nem bírt.­­ A Kálozdi János vezérlete alatt álló magyar zenetársaság még mindig a legkiválóbb tetszéstől kísérve folytatja művészeti körútját külföldön. A közönség mindenütt seregelve tódul előadásaik gyönyöreit élvezni, és midőn hallotta, és látta őket, nem bír kifogyni a di­cséretből , melyre sajátságos zenészeinknek szívhez szóló játéka, mintegy önkénytelen szokott ragadni min­den hallgatót. E diadalmas körutazás azon kívül, hogy magyar zenénket, magyar nevünket idegen népek előtt is mindinkább föltűnővé, kedveltté teszi, magukra a zenészekre nézve is végtelen sok előnynyel van egybe­kötve. Nemcsak dicsőséget szereznek, hanem aranyat és ezüstöt is a dicsőség mellé, úgy hogy közülök so­kan , itthon maradt családjuk részére is gyakran tete­mes összeget szoktak küldözni. A fogadtatás, melyben őket részesítik, nemcsak hizeleg dicsvágyuknak, sőt legtöbb helyen várakozásukat is felülmúlja. Fényes estélyekkel, üdvözlő versezetekkel stb. tisztelik meg őket, jeleivel mindazon kitüntetéseknek , melyekkel a közönség nevezetes művészi jelenségek iránt viselkedni szokott. Legközelebb Antwerpben az ottani királyi színházban tartanak előadásokat. Folyó hó­­­kén kö­vetkező programmjuk volt: I) Cavatina Hunyadi ope­rából; Próféta quadrille; Kossuth induló. II) Ernani, Lengyelemlék; Robin de Bois nyitánya. Érdekesnek tartjuk egészen ide­igtatni a Journal d’Aniverp reájok vonatkozó sorait : ,,A királyi színházban — így iz az említett újság — kitűnő sükerrel működik jelenleg a Kálozdy János vezérlete alatti magyar zenetársaság. Az ifjú Kálozdy maga is jeles zeneszerző, és oly jeles, mint karmester. A zenekar két hangversenyt adott a nagy színházban, és minden eljátszott darab után kitörő, sőt mondhatni zabolátlan tapsokkal jutalmazta az ant­­werpi közönség e magyar művészeket. — Ezen zenekar minden hosszas előre való kürtölgetés nélkül jött hoz­zánk , csupán előadásainak sükerére , érdemére, s a mi jó ízlésünkre számított és számításában nem is csalat­kozott. — Az Antwerpben levő műkedvelők mindnyájan siettek e zenekart hallani, mely Straussival sokkal több erélylyel, sokkal több végrehajtási képességgel bír. Oly szabatos ennek játéka, hogy szinte egyetlen egy hangszernek véljük az egészet; hangzatosságára nézve, mintegy azt hisszük , hogy a 15 tagból álló kis csapat, várhatlanul meg van kettőztetve, sőt háromszorozva. A művészet bűbáját tovább már nem is vihetni. E bűbáj egy egyszerű titok eredménye. K. zenekarának minden tagja kitűnő Solojátszó. Ha új darabot tanulnak be, a karmester kiosztja közöttök a részeket, s mindenki könyv nélkül tanulja be saját szakmáját. Azután az együtt játszás alkalmával hangjegyet sem használnak, s mindegyikük csak a karmesterre függeszti szemeit. Ezen módszer, ezen előnyök végtelen tökélyt adnak aztán a játéknak , melyet az ember nem győz eléggé csodálni, és megtapsolni.“ Eddig a nevezett franczia lap. E zenekar külföldön szerzett és szerzendő dicsősége főképen Priletzk­y úrnak köszönhető, ki az utazási válla­latnak élén áll, s velük mint főnök utazik. — A határőrségi intézmény Erdélyben végkép meg­szűnvén , a korábban, úgynevezett katonai székhely­ségek folyó 4-én osztattak be az illető polgári törvény­­hatóságba. — Megjelent : A Fekete tulipán, regény Dumas Sám­fortől, francziából fordította Szájer Károly. Pest 1851. Müller Emil könyvnyomdája. A 138 lapból álló füzet , melyben az első rész végződik, csinos ki­állítású. Árát nem tudjuk. — Szegeden műkedvelő társaság alakult, mely jóté­kony czélokra rendez előadásokat, s már eddig is szép süker követte működéseit. — Hir szerint Zágrábban egy reáliskola alapítását elhatározták volna. — Pest megyében a marhadög néhány nap óta keve­sebb erővel pusztít. — Megjelent „Emlékkönyv.“ A magyar irodalomból szerkesztette, s kiadja Tömöri Anastáz. Pesten nyo­matott Lukács Lászlónál 1852. E kis gyűjtemény által emléklapot akart nyújtani szerkesztő a magyar közön­ségnek. Találhat az olvasó e gyűjteményben egyes föl­jegyzett gondolatokat, kitűnőbb helyeket majd minden magyar íróból. Vannak benne egyes költemények egé­szen is fölvéve. Ezen anthologia kiállításában nem kö­vet a szerkesztő semmi rendszert, sem az irodalom re­mekeit kiállítani, vagy egyes írók műveit párhuzamba hozni nem akarta. Terjedelem 182 lap. Folyó hó 10-kén ment végbe, igyir a K. L. az ő Felsége életnagyságu képével e végre diszesitett város­­községi teremben, az erdélyi vizkárosultak számára ő Felsége által legkegyelmesebben adott 30,000 pforint­­nyi segély pénzből e város 171 viz által károsult lakói­nak juttatott 3,255, pengő forintnak kiosztása. Többnek közülök 80, 90, 100, p forint is adatott. A kiosztást maga ő Felségének szárnysegéde alezredes b. Vever ur vitte véghez, vidéki parancsnok alezredes Cornelius ur és több cs. kir. polgári és kit. hivatalnokok, valamint a helybeli polgármester és több választott polgárok je­lenlétében. A segedelmezettek hangos ,éljen'! kiáltások közt fejezték ki ő Felségének ezen kegyéért tartozó mély hálájukat és legkegyelmesebb urunk alattvalóinak foly­tonos boldogítására törekvő élete hosszas időkig vak megtartási iránti forró óhajtásukat. A polgármester úr pedig többed magával a fenntisztelt szárnysegéd urnái a város összes lakói nevében , ő Felségének ezen leg­­magasb kegyelmét külön megköszönte, és 11-én köz­gyűlést tartván, azt ezen örvendetes tárgyról tudósítot­ta , mit is a közgyűlés legmélyebb hálaérzései kifejezé­se mellett jegyzőkönyvre vétetni határozott. Előfizetési határidő-meghosszabbitás Miután a folyó évi October hó 12—18-án Kolozs­várott tartott helvét hitvallású köz szent zsinat az ál­talunk Wohlfarth nyomán átdolgozott „Ú­j t­e­s­t a mentő­m“-ot *) erdélyi anyaszentegyházunkba kézi­könyvül bevette, s meghatározta, hogy ezentúl va­sárnap s ünnepnapi délesti órákon, az eddig szokás­ban volt prédikáczió vagy biblia olvasás helyett, nevezzük kézikönyv olvastassák minden egyházunk­ban, hogy út és mód nyíljék mindennek , még szegényebbeknek is, e kézikönyv megszerezhetését és minél előbbi használhatására : 1) Az előfizetési határidőt a jövő 1852-ik évbe eső Szentgyörgy-napig meghosszabitottuk. 2) Nem várva az egész munka sajtó alóli kikéri­lését, füzetenkint adjuk, s minden füzetet megjel­nése után rögtön szétküldünk előfizetőinknek. I *) Ezen jeles, és Némethon legünnepeltebb szentiki magyarázói nyomán dolgozott, munka programm kolozsvári levelezőnk megismertette volt annak idei e lapok­­. olvasóival (L. Pesti Napló 363-ik szám) S­z­e­r­k.

Next