Pesti Napló, 1851. november (2. évfolyam, 496-519. szám)

1851-11-25 / 515. szám

zet összes érdekét pártérdekeknek nem igyekeznek föláldozni. A Moniteur párisién azt hirleli, hogy Creton föl­hagyott volna ismeretes indítványával , a száműzött herczegek elleni törvény megszüntetése tárgyában; nemkülönben, hogy az orleánista és legitimista párt­főnökök is, kölcsönös kiegyezkedés útján, Joinville herczeg kijelölését félretették volna. Ha ezen hírnek némi alapja van , a dolgok kifejlődésére nem kis ha­tással leend. A demokrata bizottmánynak ülésén , Saint-Spire teremben ismét megjelent egy rendőrbiztos, mire a tagok fölkelvén, legnagyobb csendben haza takarod­tak. Ez már egy hét óta harmadszor történik. Berlin , nov. 18. A hannover­i agg király halálának híre itt min­den körökben mély benyomást okozott, itteni sok­szoros összeköttetései, s a porosz királyi házzal­ szoros rokonsági viszonyai következtében. A megha­­tározott agg király Poroszországnak szilárd szövetsé­ges társa volt. Egyetlen fia, György herczeg V-ik György neve alatt követi az uralkodásban. — Orosz követ a st. jamesi udvarnál, Brunnow, ki hosszabb távollét után tér vissza londoni állomására, itten átutazott, s ez alkalommal hosszas értekezletet tar­tott Manteuffel miniszterelnökkel, melynek legfon­tosabb tárgyát a dán-slezvigi ügyek képezték. Ideje volna már, hogy ez ügyben valami véghatáro­zat hozassák. A dolgok úgyis odajutottak már, hogy­­ egy dán érzelmű párt, sőt maga Oroszország lép föl a slezvigi német érdekek mellett. Alkalmilag a mostan szóbanforgó dán miniszterkrízisre áttérve, nem tartom fölöslegesnek megemlítni, hogy ide egye­nesen Kopenhágából érkezett hírek szerint, nem mindenben áll az, mit a sajtó az új dán miniszter­­krízis állása s­okai felől közölt. Úgy látszik, a mi­nisztérium működése kezdetén úgy vélekedett, si­­kerülend a német nagyhatalmasságok megegyezése nélkül is tisztá­tla­n szellemben járni el a fönforgó viszálypontok eldöntésében, s ez okból Ausztria s Poroszország rászall, s bizalmatlansági nyilatkoza­tai is viszonzatlanul hagyattak. Miután azonban Oroszország is egészen hasonló szellemben nyilat­kozott, a külügyminiszter Bluhme át kezdi látni, hogy ily módon nem folytatható a kormányzás, s conservatív politikára tért át. Ellene áll Madvig cultusminiszter, ki mindenben tiszta dán- és demo­­crata politika követését tartja Dániára nézve nem­csak hasznosnak, de szükségesnek. A preuszische Zeitung a dán ügyekre vonatkozólag azon újabb közlést hozza, hogy néhány nap óta mind a Volks­­thingból, mind a Landsthingból egybeállott 16 tag némi comité du salut public-et képez. A bizott­mány tagjai többnyire a két thingnek centrumához tartoznak; közöttük van a volt miniszter Clausen tanár is. A comité czélja lenne : ügyelni a kormány politikájára s a viszonyok irányára, s a miniszté­rium elébe a többség nézetével megegyező politikai programmot adni, ha a minisztérium maga nem ál­lana elő ilyennel, vagy a fölött meg nem tudna egyezni. Hírszerint a comité következő pontokban egyezett volna meg : 1) Kész megegyezését adni Slezvig tartományi rendjei egybehívásához azon föl­tétel alatt, hogy új választások történjenek, és pe­dig nem a régi, hanem a király által engedménye­zendő szabadabb új választási törvény szerint. 2) Holstein tartományi rendjei egybe ne hivassanak ad­dig, mig idegen hadak által tartatik megszállva. 3) Hogy Slezvignek Dániával­ alkotmányos egybe­­kötésének terve föl ne hagyassák, de jövőre föntar­­tassék, hogy kedvezőbb időben s kedvezőbb körül­mények között megvalósitathassék. — Itt nagyon hiszik, daczára annak, mit a preuszische Zeitung mond, hogy a két Rotschild bárónak, Károlynak Franfurtból és Lyonelnek Londonból, látogatása a pénzügyminiszternél, kihez azonfölül ebédre is meg­hivattak , a kormánynak pénzügyi terveivel áll egy­­beköttetésben. A kormány előre akarja magát fö­­dözni azon esetre, ha új kölcsön találna szükségessé válni. — A postajövedelem ez évben eddigelé a múlt évihez hasonlítva, több mint felényivel nagyobb. Ez a mostan kitűnő jelességű postaigazgatásnak tulaj­­doníttatik kedvező eredményül. A kormány komolyan kezd gondoskodni arról, hogy a vagy elhanyagolt, vagy pedig egészen czél­­talanul gyámolított conservativ sajtó ügyét jó lábra állítsa. Ez okból mindennemű hatóság, még a lottó­­gyűjtők is oda utasíttattak, hogy hivatalos hirdetmé­nyeiket kizárólag conservativ lapokba igtattassák, s mennyiben ezt jegyzőknek s ügyvédeknek meghagyni nem lehetett, ezeknek is legalább ajánltatott. E rendszabály a többi között legnagyobb mértékben sújtotta volna a Kölner Zeitungot, s kiadója a na­pokban Berlinben volt alkudozni; észre is lehete venni, hogy otthon szoros utasításokat hagyott, mert a legközelebbi napok óta a Kölner Zeitung conser­vativ alakot kezde ölteni. — Nem kis fontosságú politikai esemény, hogy Bethmann-N­ollweg, kinek megválasztatására minden elkövettetett maga és kö­vetői részéről, ki a befolyásosabb választókhoz he­tek óta írta a leveleket, melyekben óvását a tarto­mányi rendek egybehivása ellen taglalta, indokolta, fejtegette, teljes megveretést szenvedett, s a választó férfiak szavazatainak alig egy negyed részét nyerte el.­­ Másfelől nemcsak akadémiai körökben , de a közönség előtt is felötlött, hogy a híres berlini jog­tanár Stahl Gyula az állodalmi politikai pártok fö­lött tartott felolvasásai által sokkal nagyobb mér­tékben űzi politikai propagandát, a­helyett, hogy szol­gálna a tudomány czéljainak, az ifjúság tudományos kiképeztetésének. Egyébiránt előadásai oly látoga­tottak, hogy a terem a hallgatókat be nem képes fogadni, úgy hogy egyik utóbbi felolvasása alkal­mával a szorosan egymás mellé ékelt hallgatók egyike felkiáltott­ az Aulába, épen úgy, mint Gans tanárnak egykori roppant népes felolvasásai alkal­mával az újkori történetek fölött. Egyébiránt akkor nem engedtetett a felolvasásnak az Aulábani tartása, s az ellenkező most sem valószínű. Miskolcz, nov. 18. Egymásután, minden czifra nélkül mondom el azon többé kevésbbé érdekes eseményeket, melyek puha kenyeréről és sáros voltáról hires városunkban egy idő óta történtek s magokra vonták figyelmét nemcsak egy hírlapi levelezőnek, ki gyakran a sem­miből is kovácsolni törekszik valamit, hanem oly érdemes polgároknak is, kik élni és uralkodni sze­retnek, míg meg nem halnak és kiket az Úristen so­káig éltessen.­­ Ezen sorokkal egybefüggőleg első helyen mindjárt a fogyasztási adó árvereltetéséről kell szólanom, mely itt e napokban tartatott. Ter­mészetes, hogy a nyerészkedők, zsidók és nem zsidók darázsként dongoztak az esemény színhelyén. Egy­mással szövetkezett a haszonbérletre keresztyén és nem keresztyén. . . hiszen úgy is csekélység a mi őket megkülönbözteti. Minnyájan hallottak haran­gozni a saliffe respublicaeről, de azért árvereltek, li­citáltak a velük versenyző város rovására. Láttunk ott kóvályogni többek közt egy tenyeres talpas fér­fiút — ha ugyan férfiú — ki hajdanában mint a mese mondja, taréjos fejkötőt hordott, most pedig billeg ballag meg megáll és keresi a kit benyelhes­sen mint egy emberevő c­ápa a tenger vizében. Ez az úr egészen a megerőztetésig törte magát a fo­gyasztási adó haszonbérlése után, bár jól tudta, hogy az ő törekvése a községnek szolgálna világos ká­rára. No de hiába a neki tervei, újabb meg újabb tel­vei volnának örökké, ha olykor aztán a gondviselés is bele nem szólna. Az eredmény az lett, hogy ná­lunk a fogyasztási adót maga a város váltotta meg 7500 pengő forintért. E miatt a hús fontjának ára 2 krajczárral feljebb van rugtatva s a bormérők ha­­vonkint 2 pengő forintot fizetnek a nevezett ösz­­szeg pótlására. Egyik legnevezetesebb tárgy, mely most városunk­nak protestáns polgárait foglalkoztatja, a helybeli reform, lyceumnak a kormány által kiadott tanterv értelmében teljes főgymnásiummá leendő átalakítása. E tárgyat illetőleg f. hó 9-én egyházi gyűlés tarta­tott. Elismerék a lyceum átalakításának sürgetős voltát; tekintetbe vették, hogy az intézetben jelenleg működő egyéneken kívül, a tanterv szerint még há­rom tanárra van szükség; félig meddig meg is álla­­piták a tanárok rendes évi fizetését 440 pengő fo­rintban, megállapíták, hogy a három tanár díjazása a fölemelendő egyházi (papi) fizetésekből fedeztet­nék stb. Azonban hic Rhodus hie salta! nálunk a fizetés temérdek bajjal és nehézséggel jár, mert az intézet nem bir gazdag alapítványokkal, melyekből tanárait tisztességesen elláthatná, a közlelkesedésre, buzgóságra s a hívek áldozatkészségére támaszkodni pedig nem mindenkor vezet biztos sükerhez. Mit fognak tehát cselekedni az illetők ? Maga a bölcs con­­sistorium is eleget hányta vetette az elméjét, s talál­koztak némely csekélyebb hitűek, kik az akadályok­tól meghökkenve nem előre, hanem hátrafelé ókajták fordítani az átalakítási terv iránytűjét. Több ihle­­tettséget, több lelkesedést ez ügy iránt!­­­s az akadályok száma bizonynyal kevesbedni fog. Mert nem közönyös dolog az, hogy legyen-e Miskolczon egy reform, főgymnásium, vagy ne, nem közönyös dolog, hogy a tiszamelléki egyházkerület a pataki főiskola mellett bírjon-e még egy teljes gymnásiu­­mot vagy ne. Az illetők átlátják e tárgy fontos vol­tát, és meg fognak mozdítani minden követ, hogy a miskolczi lyceumot a kérdésben levő terv szerint át­alakítsák. E tervet közönséges egyházi népgyűlés elé fogják terjesztetni még ez év folytán vagy a jövő év elején. Gr. Vay Ábrahám az egyház fő curatora viendi ott az elnökséget. Ő bizonyosan buzgó lel­kesedést hoz magával az ü­gy iránt s én hiszem, hogy a protestáns egyház tagjai e vidéken sem fog­ják attól megvonni azon munkás részvétet s áldozat­­készséget, melyet más vidéken hitsorsosaik oly tisz­­teletreméltólag tanúsítanak. Hiszem , hogy az a szellem, mely az elmúlt idők legzivatarosabb nap­jain keresztül is kitartó erővel s önmagába vetett bi­zalommal védte meg az általa emelt oltárokat, ez alkalommal sem fogja maga magát megtagadni. A s.­pataki főiskolára nézve nem igen kedvező hír érkezett ide e napokban. Mondják , mikép annak szerkezeti tervét a kassai iskolai főfelügyelőség azon megjegyzéssel küldé vissza, hogy az egész nem tel­jes szakrendszerű; továbbá, hogy a tót nyelv szá­mára is egy külön tanszéket állítsanak, miután felső Zemplinben hat tótajku reform, egyház van, melyek­nek ugyan — a mint hiszem, soha sem jutott volna eszökbe, hogy részökre egy külön cathedra alapí­tását sürgessék a collegiumban. Az őszi idők nálunk is bekövetkeztek. Sár tenger­ben úszkálunk mindenfelé, mint ezelőtt régen, s mint ezután Isten tudja meddig. Annyi javítást , ugyan tettek a főbb útvonalakon, hogy árkot húztak rajtok két felől; csakhogy ennek azon meglepő következ­ménye jön, hogy középút és árok egyformán meg­telt vala sárral. No de miért feszegetnék utczáink, és utaink javítását? hiszen apáink és nagy­apáink ilyenekkel sem bírtak , mégis holtig éltek s borókás fővel sem fúltak bele a sárba! Szüretünkre meglehetős jó idő járt. Kevés mustot szűrtünk, de oly savanyut, hogy azzal a bűnösnek minden bűneit ki lehetne vallatni. Azonban minden roszasága mellett is 10—12 p.forintjával kél hordá­ja , sőt nemcsak, hanem a mint a pinczéből haza­térők rekedt éneklése mutatja , még titkos imádói is találkoznak. Pedig ez már csakugyan bálványimá­dás. A kocsmárosok kereszteléssel óvják ellene a világot. Megemlítendő nevezetes körülmény, hogy a me­gyei helyettes főnök az adókönyvecskéket hallomás szerint bekérette. Mondják, hogy halmaz folyamod­vány érkezett hozzá némely túlterhelt adófizetőktől. Nem is bírja itt megfogni sok ember, mily kulcs­szerinti adókivetés lehet az, melynél fogva egy sze­gény kerülő 6 pengő forintot, egy hajdú 10 p.ftot fizet, midőn hivatalviselő birtokos úri­ember szinte 6 p.fttal adózik? Mikép menjen aztán a szegény ember f­ejébe ezen aránytalanság, hacsak bele nem verik ! Bizony senator urak és mindnyájan , kik ez időszerint a község ügyeinek élén állótok, közelebb­ről tekinthetnétek a nép sorsát s igyekeznétek azt könnyíteni, a mint tőletek telik ! Az elöljáróságról lévén szó, nem ajánlhatom eléggé a városi rendőrség figyelmébe utczáinknak physikai és morális tisztántartását. Csináljanak már valamit ama rongyosan didergő s félig megfagyott lazaroinkkal , kik seregestül tévedeznek előttünk oly állapotban, mint az őszi légy. Az úgy nevezett pap malmánál hevernek , s húzzák meg magukat most is épen úgy, mint hajdan Gyomros Palkó, Lupus Zsanét, és az öreg Szügyi idejében. Ott fek­szenek egy rakáson egész éjen át. Szerencsés, a­ki alól van, az melegben fekszik, s reggelre tán föl­­ébred , de a legfelsőt bizonyosan megveszi az Isten hidege. Meddig tűrik még a felebaráti szeretet, s gondosság ezen élő szemrehányásait ? Az is nagy figyelmetlenségre mutat, hogy utczáinkon föl s­alá­­tébolyganak némely őrültek, a­nélkül, hogy sorsuk­ról, ha csak ideiglenesen is intézkednének, vagy tőlök a járókelő közönséget megmentenék. Magán társadalmi életünk csendes és él­ettelen, mint azelőtt volt. Múlt hónapban Neckam nevű ván­dor utazó látogatott meg bennünket ködfátyol ké­peivel és telegraphjával. Sokan megbámulták, de Neckamnak ez a sok is kevés volt, és ez Neckamnak nem tetszett. — Színészeink nincsenek. Egy­részt jó is, hogy nincsenek, legalább nem hallunk panaszt részvétlenség ellen, arra pedig várakozhatunk egy kissé, míg nagy színházunk elkészül. Egyéb nehéz­ség nem forog fen, csakhogy pénz nincs. — Heilprin M. könyvárus csakugyan megindítandja szépirodal­mi füzeteit. Az első füzetben Sue Millionaireje jön, a másodikban Tompa virágregéiből közöl egyrészt. Én örvendek, hogy vidéken ily vállalkozási szellem karolja föl az irodalmat, s óhajtom, hogy Heilprin Mihály is örvendhessen. Különben meglátjuk , minő fordítást hoz, mert a rosz fordítás sokkal roszabb a semminél. — Hölgyeink egykedvűleg néznek a kö­zelgő farsangi saison elé, mivelhogy annak örömei alkalmasint most is csak csendes magán házi mulat­ságokra lesznek szorítva. Lakadalm­aink még nincse­nek , de lehetnének, mert a mi hölgyeink szépek és kellemetesek, mint Sáronnak rózsája — azonban, mit tehetnek róla ? — A gyertyát az illető rendelet sze­rint , font számra tokokba pakolva árulják. A sok vastag bibulapapir jól nyomja a fontot; a gyertya maga keveset nyom, hanem kárpótlásul aztán fut és szemkinzólag pislog. — A rozsnak köble piaczun­­kon 10—12 ft, a tisztabuzáé 14—16 ft váltóban.— Nálunk már hó is esett, de mivel sárvízre esett nem igen lesz állandóbb, mint némely politikai com­­binatio! —II.— HIVATALOS. Tapasztaltatván, miszerint a felkelők által egyes községektől erőszakosan és kártérítés nélkül elvett s je­lenleg Aradon létező templomharagoknak , a vissza­követelő községek részére föltételesen ingyen leendő visszaadása iránt f. é. ápril 24-kén és június 12-kén kibocsátott hirdetvények általános tudomásra mindeddig épen nem jutottak; az említett templomharangok visz­­szakövetelhetésének határideje, egyetértőleg a budai cs. kir. országos hadparancsnoksággal, 1852-diki február utójáig oly megjegyzéssel hosszabbittatik meg, hogy e záros határ­idő lefolyta után benyújtandó e részbeni követelések teljesen figyelem nélkül hagyatandnak. Ehez képest azon községek, melyek bebizonyíthatják, miként harangjaikat a fölkelő kormány parancsára kényszerüleg adták át s értük semmi kárpótlást nem nyertek, e részbeni kötelezvényeiket a senkitett zár­napig a közigazgatási hatóságok utján , illető egyházi elöljáróik által, a budai cs. kir. hadparancsnokságnál nyújtsák be. P. évi nov. 19-én adatott ki a birodalmi törvény és kormánylap LXVII. darabja, még pedig az összes ki­adásokban­­ tartalmazza : 241. sz. a keresk. minisztérium nov. 1 -ki kibocsát­­ványát, mely által az ausztr. cs. és bajor kir. kormány közt a járműveknek a határforgalomban egymás melletti keréktávolsága iránt megállapított egyezménye közzé­­tetetik. 242. sz. a pénzügym. nov. 11-ei kibocsátványát, mely által a birodalom kikötőiből a külföldre elszállit­tott tölgyfáért „Diritto d’ alboraggio“ nevezet alatt külön díj állapittatik meg. 243. sz. a belügym. nov. 11-ei rendeletét az 1852- ki komikus népnaptár tilalmát illetőleg. A cs. k. kereskedelmi minisztérium azon följelentést, hogy Illich József tulajdoni részét a neki és Kulm Károly Frigyesnek 1851 máj. 22-kén a mártatlan gyufáknak a mártadeszkácskákba beillesztésére szolgáló gép javí­tására kiosztott szabadalomból , átengedés utján 1851. jul. 14-kén Kulm Károly Frigyes kizárólagos tulaj­donába átadta, tudomásul és jegyzékbe vette. A cs. kir. helytartó-tanács rendelete nyomán a pest- budai kormány­kerülethez tartozó megyékben a­­cs. kir. kerületi főispánság által járásbábákká állandóan követ­kező bábák neveztettek: I. Pest-Pilis megyékben. 1. Szent-Endrei járásban : Watzek Anna. 2. Budaeörsi járásban : Straub Anna. 3. Váczi járásban : Dvorzsák Anna. 4. Gödöllői járásban : Wartopek Anna. 5. Pilisi járásban : Zyschek-Langhoffer Susanna. 6. Dabasi járásban: Drexler-Pressig Mag­dolna. 7. Ráczkevei járásban : Luftinger Mária. 8. Nagy­­kátai járásban : Hegedűs Susanna. II. Pest-Solt megyében. 1. Kecskeméti járásban : Ha­velka Josefa. 2. Czeglédi járásban : Horváth Francziska. 3. Nagykőrösi járásban : Fabik-Katona Mária. 4. Solti járásban: Kovács Anna. 5. Kalocsai járásban: Kheller Katalin. 6. Hajósi járásban: Klein Johanna. 7. Kis­kőrösi járásban : Vitalis Anna. III. Jász-Kun kerületben : 1. Kun­szt.-miklósi járás­ban : Bóri Judith.­­2. Félegyházi járásban : Kristmann Katalin. 3. Halasi járásban : Stranczl Terézia. 4. Jász­berényi járásban : Zirczen Terézia. 5. Jász­apáthi já­rásban : Fodor Anna. 6. Kardszagi járásban : Stadler Katalin. 7. Kun­szt­mártoni járásban: Schmidt Anna. IV. Fehér megyében : 1. Fehérvári járásban : Berger Anna. 2. Moóri járásban: Endres Jozefa. 3. Váli járás­ban : Farkas Erzsébet. 4. Sárbogárdi járásban : Váry Erzsébet. V. Borsod megyében: 1. Miskolczi járásban: Weszely- Balpataky Erzsébet. 2. Csáthi járásban : Suhajda Anna. 3. Mezőkövesdi járásban : Eder Antonia. 4. Szentpéteri járásban : Balogh Juliánna. 5. Edelényi járásban : En­­gelthaller Terézia. VI. Szolnok megyében. 1. Szolnoki járásban : Fa­­ragó-Hodál Victoria. 2. Török­szent­miklósi járásban : Szőts Katalin. 3. Tisza­füredi járásban : Újhelyi Veronika. VII. Csongrád megyében: 1. Szegedi járásban: Török Julianna. 2. Csongrádi járásban : Szabó Ágnes. 3. Vá­sárhelyi járásban: Dobosi-Nagy Erzsébet. 4. Szentesi járásban: Novára-Leányi Sára. VIII. Heves megyében: 1. Egri járásban: Müller Terézia. 2. Hevesi járásban: Csáky Rozália. 3. Gyön­gyösi járásban : Wolf Anna. 4. Hatvani járásban : Gál Borbála. 5. Pétervásári járásban: Münchel Katalin. IX. Esztergom megyében: 1. Esztergomi járásban Szerelmes Józsefa. 2. Csépi járásban: Steine Katalin. 3. Tatai járásban : Csermák Anna. Kell Pesten 1851-ki nov. 17. M. H. Jelentés az első terménykiállitási jutalmak kiosztása iránt. Feltűnő nem lehet, hogy a befejezett első ter­­ménykiállitás, melyet lelkes indítványozójának meg­­törhetlen munkássága, úgyszólván , rögtönzött, Ma­gyarország terményzése képességét tárgyaiban nem tükröző vissza, sőt be kell vallanunk, hogy az, te­kintve formáját, a képviselt osztályokban is több te­kintetben hiányos volt. Azonban a látogatók nem hagyák azt el élvezet és tanúság nélkül, s minden­esetre azon becses érdemmel bir, hogy leküzdé a kezdet nehézségeit, s utat tört ezen a mezőgazdá­­szatunkra nézve oly fontos és sokat ígérő vállalatnak a jövőben állandó megalapítására. Renden lett volna a programm közzétételekor a jutalmakat is megállapítva előre tudatni; a vállalat, s a jutalom-aláírási ívek eredményének bizonytalan­ságánál fogva azonban, e szándékban a választmány akadályozva jön, s azt csak most utólagosan képes teljesitni.­­ És e tekintetben a választmány azon dicséretes takarékossággal járt el, hogy miután a jutalmazásokra begyült pénzösszeggel, (mely ösz­­szesen 30 db. arany 2 db. tallér s 1044 pft. s­zkr.) a terménykiállításnak jutalmazandó tárgyai nem vol­tak arányban, az iménti összegnek csak felét oszti ki, a másik felét pedig a jövő terménykiállítás ja­vára a pesti takarék­pénztárban tőkésítette. Ezeket előrebocsátva, miután az országos terménykiállítás­­ra beküldött tárgyak osztályonkénti bírálatával meg­bízott küldöttségek véleményes jelentéseik a rendezi választmány által elfogadtattak azok alapján juta­lomra a következő kiállítók érdemesítettek, és pedig I. Fő-jutalomnyertesek: 1) Toperczer Tamás ur — Vasmegyéből, ki a bí­rálat szavaiként; hazánkban eddigelé egyedül maga termeszti s terjeszti nagyban, és árulja ritka becsü­letességgel minden, a hazában és a külföldről sze­rezhető kerti magvakat, s igy kertészeti törekvésünk élén működik — Jutalmul nyerte: az Albert öcs­k. Főherczegsége által ajándékozott értékes úti órát 2) Urbanek Ferencz, majthényi plébános Poson megyében, nemcsak legnagyobb, legritkább, s leg­újabb fajokban gazdag küldeményét, hanem a gyü­mölcstenyésztés olly hasznos mezején a nemes fajd­ buzgó s önzéstelen terjesztése által harmincz éves lefolyása alatt szerzett hús érdemeit is tekintetbe ve­vén. Nyerte a báró Geringer ő exója által ajándé­kozott két becses gyümölcstartó urnát. 3) Siebenfreund Ján, nagy­szombati gyógyszerész ki 100 különféle burgonyafajt állított fel nevekke ellátva, s azon kivűl ezidén több mázsa selyemgubó termesztvén, pompás sárga és fehér nyersselymet ál­litott ki, az e selyemből készült több kendőkkel együtt . Jutalma : két értékes, s tájképekkel ékesített vi­rágtartó urna, s egy porczellán gyümölcskosár. 4) Kovács Gyula múzeumi őr, ki Magyarorszá flórája magvait állitá ki 1000 példányban, azokat Magyarháza völgyeiben s hegyein nagy fáradsággá szedvén össze; s ki hazánkban a füvészet eddig el elhanyagolt ügyének első rendű zászlóvivőjeként tűn­teti ki magát. Jutalmul nyert: 8 darab aranyat, s 1 darab desserttányért. II. Ezeken kivűl jutalmat nyertek a)­a gabnanemű­ek s egyéb gazdasági termények osz­tályában: Horhy Mihály, legszebb árpa, szép búza, repez kukoricza és takarmánymagvak — Kubinyi Ágoston, súlyos rozs, búza, árpa, zal kukoricza és paszuly — Darvas Zsuzsi kisassz. legszebb lencse, szép roz

Next