Pesti Napló, 1851. november (2. évfolyam, 496-519. szám)

1851-11-21 / 512. szám

185. másod évi folyam. — ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidéken: Pesten : Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Egy hónapra 1 ír 30 Kr.p. Félévre . 10 „­­ , , Évnegyedre 4 „ — „ „ Egy évre . 18 » — „ » A havi előfizetés , mint a szá­­monkinti eladás is, megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyaló pedig EMICH G­­árhoz intézendő,éri­nt. Laffertház 449 Félévre . . 8 Egy évre. 15 Egyes »tára — 513 ■■I ■ ■l!.»uuxi Péntek, nov. 21-én. Szerkesztési iroda: Gri-utcsa 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautamittatik. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4 pgő kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s lop.krnyi külön bélyeg-díj , előre lefize­tendő a Magánviták négyha­­sábos sora 5 pengő kraj­­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen­évnyi alakjában mindennap, délesti órákban. TARTALOM: A birodalom pénzügye- N­L BÉCS (A Globe Ausztria irányában. Colonisatio. Magyar Trortermesztők. Gyilkolás­ eset. A montenegrói Vla­­dika halotti tisztelete. Színház. Havazás.) Vácz- (Időjárás. Gabona és liszt ára. Burgonya-rothadás. Az új püspök váratik.) Hivatalos. (Árvavagyon ü­gye. Magyarországi törv. lap kiegészítő kötete. Bir. törv. lap. tartalma.) Vegyes hírek és események. Politikai szemle-Francziaország. (A Journal des Débats Th­origny ellen. A nép demonstratiója. Giraud fegyverszünetet kér Malé­tól. Vitet jelentése. A baloldal az Elysée mellett. El­­fogatások. Blonxiel és Daviel lemondása.) Nagybritannia. (Izland és Amerika közötti összeköttetés. A porta jegyzékirata. Londoni polgármester beigta­­tása. Andrews. Katholikus védelmi egylet Izlandban. Kaffer háború. St.-Albani választási vesztegetés. Iz­land és Amerika közötti összeköttetés.) Németország­ (Frankfurt: sajtóügy. Berlin : Lund vám ; pártok . Hopf: esküdtszéki­ ügy s a szövetséggyűlés. Posen : Putzkammer és a lengyelek. Kasszel : a sajtó. Frankfurt: jövedelmi adótörvény. Német katholiku­­sok elleni rendszabályok. A német flotta. A birodalmi könyvtár. Kosti grófnő. A szövetségi határozatok nyilvánossá tétele iránti egyenetlenségek. Lipcse Schwedler gyártulajdonos elfogatott. Tziegand Otto elítéltetett. Megkegyelmezés.) Belgium- (Brüsszel : Belviszonyok. Pénzügyi viszonyok.) Dánia- (Kopenhága: miniszterváltozási hírek. Kopen­­hága: Volksthing. Blixen-Finecke b. indítványa ) Olaszország- I.Echo di Montblanci a roma-szardiniai vi­szonyokról. — Tiberis kiömlése. — Szicziliábani had­­seregszaporitások. Rachel Nápolyban.) Spanyolország­ (Madrid . — A marokkóiak tengeri rablá­sai ; egyesült angol-spanyol expeditio ellenük. Cuba: Követségek a nápolyi és spanyol udvarnál. Madrid : országgyűlési munkálatok. A királyné templom-láto­gatásai.) Törökország­ (Konstantinápoly : a miniszteri krizis meg­szűnt. A szent koporsó ügye.) legújabb­ Magyar nemzeti múzeum- Börze- — Duna vízállás-Matár­.(ERDÉLY ARANYKORA. Regény JÓKAI MÓRTÓL. XVIII.) védet is, földje terményeivel igyekezett kielé­­gitni. Földje bérét, melyet földesurától birt, nem pénzben tette le, hanem megfelelő számú igás- vagy gyalognapszámmal, s terményszolgál­tatással rótta le. Ha most a földesúr azt akarja, hogy a paraszt neki földjén dolgozzék, fizetnie kell, és pedig kész­pénzzel, mert a paraszt nem igen használhat termesztményeket, mikkel ma­ga is bír. A feudális állapotban a földtermény, sőt maga a kézi s­igás munka a csereeszköznek egy nemévé válik. De most a személyes kötelék helyébe szabad szerződés lépett, minden szer­ződésnél pedig háttérben valami pénzösszeg lap­pang. Ha tehát a paraszt a pénz használatát job­ban ismerni tanulja, sok dologban egyszerre, másban lassan kint elszokik a cserekereskedés­től, mely mellett a birtokátruházás igen kerek számokban történik, s minek kárát legtöbbnyire a paraszt hordozta. Mióta azonban a paraszt a földesurtól munkája bérében pénzt kap, csereesz­közeit hirtelen megszaporodottaknak szemléli, s a cseréből mindinkább adásvevés válik. El le­het ebből képzelni, minő rendkívül nagy válto­záson megy át az állodalom egész pénzügye, mi­dőn a népességnek oly számos osztálya, gazdá­­szati politika szempontjából tekintve, egészen más emberekké válik, a forgalom más eszkö­zeit s más czélokra kezdi használni. Itt ugyan csak a függő adóssággal s a forgal­mi eszközökkel foglalkozunk, de még­is már előlegeznünk kell későbbi dolgokat. S hogy ezt­­ tenni szükséges, bizonyítja, mennyire el nem választható egymástól a pénzügyi, s közgazdá­szati, kereskedelmi politika. A közbenső vámvonal korlátainak eltörlése tetemesen élénkítette Magyarország s a többi tartományok közötti forgalmat. A forgalomnak nagyobb élénksége mellett nagyobb mennyiség kívántatik a forgalmi eszközökből, s a forga­lomnak nagyobb szükséglete a forgalmi eszkö­zül szolgáló pénzjegyek értékét emeli. Rendkívüli befolyást gyakorland itt még a közlekedési eszközök tökéletesítése. Megmér­­hetlen lesz hatása annak, ha egykor a magyar­­országi felföldet az alfölddel tökéletesített köz­lekedési eszközök kötendik egybe. S ha az al­föld természeti gazdaságai nem is képeztek eddig elő sem a világforgalomtól elvágott s ha­szontalanul és használatlanul heverő aranyda­rabot, minő Robinsoné volt a puszta szigeten, melyet láb alatt álló tehernek tekintett, s egy szegletbe félre dobott, de teljességgel nem bá­nyásztalak ki oly mértékben, minőben a köz­lekedési eszközök tökéletesítése után lehetend. Ha a czegléd-szegedi vaspálya elkészülend, Bécs és Ausztria teljesen kielégítő közlekedési eszközökkel lesz egybekötve az alsó Duna vidé­keivel, a bánsággal, s a csatornák által egy­bekötött Bácskával. De nem kevesebb, sőt hazai szempontból még nagyobb fontosság tulajdoní­tandó annak, ha a magyarországi felföld leend vasutak és hajózás által közelebbi s könnyebb forgalmi egybeköttetésbe hozva a természetgaz­dag áldásaiban úszó alfölddel. Ott gazdag ércz­­telepek, legszebb erdők vannak , de a népes­ség résztermésű­ években éhséget szenved, s mindig szorultságban él. A bánságban a humus oly mély, hogy a fák gyökere át nem hathat a tiszta földbe. Ez okból ezen erdőtlen térségeken nagy hiányt szenvednek nemcsak épületfákban, de tüzelőszerben is, habár gazdag kőszéntele­pek fedöztetnek fel Erdély határán. Ellenben a mezei termények oly dúsan tenyésznek, hogy gyakran hiányzik a munkás kéz az áldás beta­karítására. A tót epedve tekint a dél bőségére, s az alföldi ember szívesen adna ebből fatörzsö­­kekért, ha azok hozzá szállíttatnának. Innen ki­magyarázható , hogy Galliczia 1846-ban, mi­dőn a közbenső vámvonal még fenállott, 2% m. ft árával hozott be többet Magyarországba annál, mi innen kivitetett , s pedig mind nyers termé­nyeket, mert Galliczia nem tud egyebet adni. De a Kárpátok és a Duna között a semmi köz­lekedési eszköz által nem rövidített roppant ki­terjedésű síkság fekszik, hol az utak csak ke­rékvágások a mezőn, hol esős időben marha és szekér elsülyed a sárban, s hol a hajókkal most sem igen tudnak czélszerűbben bánni, mint az előkorban, s hol a természet is gyengén segí­tett,mert a Tisza fárasztó kanyargásokkal hömpö­lyög iszapos alluvioinak közepette,s nyáron gyak­ran úgy elgőzölög, hogy a hajózást akadályozó víz hiánya keletkezik. Mihelyt a forgalomnak e színhelyét vasutak, jól hajózható vízi utak szel­nék át, lényeges változáson menne át a forga­lom. Tökéletesebb közlekedési eszközön a ter­hek könnyebben szállíttatnak le s fel. Ekkor aztán az egyik nem hagyja hőségét rothadásban pusztulni, a másik nem kénytelen ínségben nélkülözni. A forgalomnak ezen élénkülésével azonnal növekedik a csereeszközöknek is szük­sége , mely évről évre okvetlenül öregbedik. De ez csak a jövendőnek kecsegtető reménye, mely a jelen szükségét ki nem elégíti. S hacsak az ausztriai birodalom kimerü­ltetlen kiforrásai­ról beszélnek , s nem veszik számba , minő ál­dozatokba kerül a kincseket a bánya mélyéből napfényre hozni, az állodalom is úgy járhatna, mint az éhező gyermek a népdalban, melyet anyja mindig vigasztalt, de mikorra megsült a kenyér, a gyermek már ki volt nyujtóztatva. Azért tehát a jelenre nézve kell következte­téseket vonnunk. A jobbágyi kötelék és az úrbéri viszony el­rancslevelet, az minden ellenállás nélkül megnyitá előttük a kapukat, a holott egy csapatot elhagyván Daczó János, meghagyó az ott maradóknak , hogy ha Bánfi haza találna vetődni, őt rögtön elfogják, maga a többi hadakkal kiment Örményesre, a­hol szinte kastélya volt Bánfinak, et ott keresendő. A Bonczhidán maradt székelyek , a­mint megére­­zék, hogy kapitány nélkül maradtak, nosza úrrá tették magukat az elfogla­lt kastélyban ; előbb csak a tornáczokba tolakodtak be, azután követelni kezd­ték , hogy a belső szobákat is nyissák meg előttük. A kulcsár vonakodott, és bebizonyító, hogy azt neki semmi oka sincsen tenni, és kérte a nemes ura­kat, hogy maradjanak az alkotmányosság korlátai között. Erre előállt a föntebb tisztelt köpetes lófő , s ki­­lencz szál szőke bajuszát végig pödörítve, ragyás képét a kulcsár orrához közel vive, mondván : — Micsoda he ? Te összeesküvő vagy. Te itt rablóbandákat rejtegetsz e bezárt szobákban. Ki vele! vagy fölgyujtjuk a házat. A kulcsár meg is szeppent, meg is haragudott, e kettős indulatban fölnyitá a székelyek előtt a szobá­kat , hogy ám nézzék meg, miszerint ott senki sin­csen rejtegetve. Azok bámulatos lelkiismeretességgel fölkutattak minden zugot, még oly helyeket is, hová más gon­dolni sem tudna, ágyak alját, almáriomokat, be­­bújtak a kályhákba a lyukon s kijöttek az oldalán,­ kihányták a könyvtárból a foliánsokat, mintha azok közé is elbújhatott volna valaki, s miután minden törlése következtében a pénz eszközli most a mun­kák és bérek cseréjét ott, hol eddig a szolgál­tatások ama kötelék­i viszony kötelességeiből származtak. A közbenső vámvonal korlátai meg vannak szüntetve. A Dunától a Tiszához vezető vasút építése által, s ennek legelőször is a Ma­ros torkolatáig terjedendő folytatása által léte­sítve Magyarországon a forgalomnak egyik fő­­diagonálisa. Az egyes részek egymás közötti forgalma, a magyarországi nyers termények s a német tartományok gyártmányai csereforgalma még csak ezután fog valódilag élénkülni. Mind a három ok növeli a csereeszközök szükségletét, így tehát a pénzügyi igazgatás főteendője az, hogy igyekezzék visszahúzni a forgalomból a csereeszközöknek, t. i. a papírpénzjegyeknek azon mennyiségét, mely a forgalom szükségle­téhez képest túlságosnak mutatkozik. E rész pedig már az ezüstpénz árkelete állása szerint sem több mint egy­­ résznél, de valósággal né­zetünk szerint kevesebb, mivel az ezüstpénz árkeletét nemcsak a forgalomban levő papír­pénz túlságos mennyiségének aránya határozza meg, hanem azt ezen arányon felül emeli az ezüst pénznek e viszonytól független kereslete oly szükségekre, melyekre papírpénz nem tehet szolgálatot. Tehát forgalomból kiveendő lenne a most forgásban levő papírpénz összegnek mint­egy 6­041 része, körülbelül 60 millió ft. Ez leszál­­lítná a papírpénz forgalmát a valódi szükséglet mértékére; ha több huzatnék ki a forgalomból, forgalmi eszköz hiánya idéztetnék elő. Épen ez czélja az új államkölcsönnek. Csakhogy senki se tévedjen ennek lehető ha­tásai iránt. Mert nem­­eredményezheti a papírpénznek az ezüst pénzzel i­pari értékét, mindaddig­, mig a belforgalmat papírpénz közvetíti. Minthogy az ezüst pénz kereslete a külforgalom szükségletére s egyéb czélokra, független és folyton létező. S mindaddig, mig a rendes forgalom utján bár­ki által meg nem szerezhető, hanem különösen keresendő , túlértékét megtartandja. Budapest, nov. 21-én. Pest, nov. 21. III.­­) A jobbágyi kötelék s úrbéri viszony megszüntetésével és a telekfölszabadítás kivite­lével a forgalmi eszközök szükséglete tetemesen növekedett. Mert e feudális terhek eltörlése gyö­keres változást okozott mind a volt jobbágyok , mind a földesurak pénz­viszonyaiban. A feudá­lis állapotban a falusi paraszt földmivelők kezé­ben igen kevés pénz forog. Mit termeszt, nagy­részt maga el is fogyasztja, mi fölösleggel bír, jórészt csak becseréli , a­nélkül, hogy a cseré­nél pénzre volna, mint csereeszközre szüksége. Ha gabonáját őröltette, a malombért nem pénz­ben fizette, hanem a molnár lehúzott valamit a gabonából. S úgy tett minden egyébbel. A pa­pot, az iskolamestert, az orvost, sőt az ügy­*) Lásd P. N. Mi. sz. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. ERDÉLY ARANYKORA. REGÉNY IRTA JÓKAI MÓR­Folytatás. *) XVIII. A feleség és az odaliszk. — Ök­ átkozott némber! ordita Daczó öklével fe­nyegetve Bánfinét, midőn megtudta, hogy férje meg­menekült. — Te vagy az oka , hogy Bánfi kiszaba­dult kezeinkből. •— Hála neked hatalmas Istenem ! — rebegő Mar­git kezeit az égre emelve. A dühödt székely nép elszalasztva a férjet, vil­logó fegyverekkel rohant az asszonynak, őt meggyil­kolandó. Halál reá ! halál fejére ! ordítált bőszült ha­raggal. — Öljetek meg! örülök meghalhatni! — szólt Margit magát térdre bocsátva előttük. — Nem volt több óhajtásom, minthogy érte halhassak meg. Is­ten velem. *) Lásd P. N. 511. számát. — Takarodjatok innen! Kiálta hirtelen közbe Kornis Gáspár s leverve kardjával a székelyek fegy­vereit, hosszú palástjával betakargatá a térdeplő asszonyt. —Nem szégyenlitek magatokat? Egy asz­­szonyt akarni megölni. Te tatárnál is pogányabb had ! Menjetek Bánfi után, ha elszalasztottatok. — Megöljük ! megöljük! orditanak a góbék, ta­­szigálva Kornist a nő elől. — Ejnye besze fiai, hát ki parancsol itten? Hát nem kapitánytok vagyok-e én , mi ? — Nekünk ugyan nem. Szólt visszapattogva egy makacs süfő székely köpezös vállait rángatva; ne­künk Bethlen Miklós uram a kapitányunk, az pedig nincs itt. No hát menjetek utána. Most pedig azt mon­dom , hogy a­ki ebből a szobából ki nem takarodik, azt tüstént kolbásznak aprítom. A székelyek erre megrökönyödtek, míg valaki há­tul elkiálta magát: „jerünk Bonczhidára!“ Erre a többi is utána ordita: jerü­nk Bonczhidára, s nagy káromkodás és rendetlenség között eltávo­­zának. Kornis Gáspár pedig rögtön kocsira téve Bánfinét, Bethlen várába viteté, mely akkor Béldi Pál tulaj­dona volt, remélve, hogy Bánfi is szelidebben fogja viselni magát, azt tudva, hogy neje fogva van. A fejedelem parancsából Bánfi ellen fölültetett székely had azalatt megérkezik Bonczhida alá. A kastély porkolábjának előmutatva a fejedelmi pa­rtérzékenyítők azon szemrehányások, miket a „Globe“ Ausztriának tesz: hogy Ausztria a refor­­mnatio óta semmi szolgálatot nem ten Angliának! persze az angol azt nem nevezi szolgálatnak, hogy Ausztria vérét veté a latba, — ellenben ő pénzét, melyet egyedül tart valódi szolgálatnak. Most már az összes birodalomra alkalmazzák az ezelőtt a ma­gyar nemességre koptatott életet „vitam et sangui­­nem, sed avenam non.“ Hiszen a Napoleon elleni consoeradatióban is Anglia képviselő a financzminisz­­tériumot igaz, de Ausztria, és főleg Ausztria a had­ügyit, de ha fontolóra vesszük, kinek állt ezerszer nagyobb érdekében Napóleont megbuktatni, Ausz-­­triának-e, vagy Angliának, bizony nevetségesnek ta­szobán végig mentek, végre benyitottak Bánfiné há­lóteremébe. — Nené! ott ül Bánfi! Kiálta­ föl a góbé, elébb visszah­őkölve Bánfinak élethíven talált arczképétől, azután pedig neki rohant s dárdájával kiszúrta a szemét. — Hát az a szép asszony ott tán a felesége ? kérdé a mellette levő képre mutatva. Ejnye bizony , majd meg­találtuk ölni, nem tudtuk, hogy ilyen , szép. Gyerünk innen körnek, ezt a szobát ne zavar­­j­­uk föl, mert ez szép asszonyé, — s azzal kiterel­getve társait a szobából, egy darab szenet vett elő a kandallóból a góbé s a szép fehér lazúros ajtóra fölirta öreg betűkkel: „ez a szép asszony szobája.“ — Miért cselekszi ezt kegyelmed? kérdé a kulcsár. — Csak is azért, hogy ha le találunk részegedni, valami otromba ember bolond fővel be ne lépjen oda. — Hát hol akarnak kegyelmetek lerészegedni ? kérdé am az elálmélkodva. — Biz öcsém a pinczében is megnézzük mi, nincs-e valaki elrejtve ? — De már oda nem mentek, ha csak petárdát nem hoztatok a szűr alatt. — Nem-e ? Mond csak még egyszer, hadd hall­jam. Tudod-e kivel beszélsz komé ? Az én nevem Firtos Firi,s ha még egyet szólsz, úgy áthajut­­lak ezen a házon, hogy négy darabban esel le. — Mit feleselsz annyit vele ? Kiálta egy hang a tömeg közöl, dobjátok le az ablakon a jó embert. Kétszer sem kellett ezt mondani. A székelyek azon­nal megfogadták a tanácsot s fölkapva a levegőbe a Bécs, nov. 18.

Next