Pesti Napló, 1851. december (2. évfolyam, 520-543. szám)
1851-12-03 / 522. szám
a valódi jogokat, a viszonyokon és dolgok természetén alapuló jogokat, decretálni lehet; azok nőnek velünk azon arányban , melyben rejlünk. Ha a jog az élettel jár, úgy bizonyosan azon nemzet is, mely inkább fejtette ki anyagi és szellemi tulajdonait , több jogokkal fog bírni, mint más nemzet, mely annyira nem fejlett ki. S mivel, mint láttuk, az élettel, azaz a munkálkodás általi fejlődéssel nő a jog, azért ezen semmikép változtatni nem lehet. Bécs, nov. 30. A porosz politika állhatatos csudái és annak a Hanover-porosz szerződvényben oly hatalmas, eredményekben-terhes diadalát látták, mely szerint Ausztria kereskedelmével tökéletesen de facto ki lett volna zárva Németország kebeléből. Ha ez sikerülne, akkor Poroszország megnyugodnék Ausztriának politikai elnökségében, azaz vezéri szerepében, melyet a szövetségben újólag kivívott; és méltán megnyugodhatnék, mert az odiosum lényeges haszon nélkül volna Ausztria rovásán, míg Poroszország az anyagi érdekek vezetését fordítaná saját hasznára, s a mi több : azokra alapíthatná nagyravágyó terveit; az érdekegység pedig nem a legutolsó alap; — a hannoveri király halála azonban — nem váratlanul — a dolgoknak nagy fordulatot adott; Ernst Auguszt kereskedelmi politikája a szabadkereskedés felé a porosznál sokkal inkább hajolván, Poroszország kénytelen volt déli Németország iránti engedélyeit korlátolni; — a Steuerverein e politikában ismét egy lépés leendett előre ; — azonban az új király más hajlamokat tanúsít, volt minisztériumát elbocsájtja, s ha londoni lapoknak hinni «lehet, az új király határozottan Ausztria barátja „s kész a Bécsből érkező parancsokat tökéletesen teljesíteni;“ az angol lapok, a Spectator, különösen az Examiner, e viszonyokkal felette elégületlenek, mint a melyek a szabad kereskedésre nem igen kedvezők. 1849-ben, úgymond az Examiner, Ausztria befolyása által az éjszaknyugati németországi szabadkereskedési irány elsöpörtetett; Német - s Olaszországok Ausztria dictaturája alá visszakerültek, s szabadkereskedelem, s csekély vámokról — prohibitióhoz s magas vámokhoz tértek. „Schwarzenberg herczeg — mond tovább ugyan e lap — elfogadá Napoléon eszméjét, Anglia ellen a continensen kereskedelmi zárrendszert alapítani,“ így az angolok. Másfelől központi lapjaink exultálnak, hogy a mint állami, úgy kereskedelmi politikájával a porosz kormány maga magát aláásta, egyfelől elriaszta a kisebb országokat, másfelől elpártol Hannover, — ellenben Ausztria a tettleges kedvezmények terére lépve szorgalmaz kereskedelmi egységet; — legyen bár az eredmény kétes, annyi bizonyos, s ez is megnyugtatólag hat, hogy az ügy új, s eldöntő fordulópontra ért. X. Gyula, nov. 27. Oly régóta nem olvastunk már semmit Békés megyéből , hogy tőlünk távol levő rokonaink tán létünket is kétségbe hozzák, pedig mi még meg vagyunk a régi bőrben , hanem eddig, míg a folytonos esőzések lehetlenné nem tevék, dolgoztunk, és törvénykezőink , ez utóbbit ugyan folytatjuk most is, hanem igen valószínűleg , a sok esőzések miatt, lajhári gyorsasággal. Dolgoztunk tehát, — de mit ? — a természet ellen tettünk kísérleteket, országos hirnévtől fosztatik ugyan meg megyénk általa, de dicséret, dicsősség, tisztesség és hálaadás sz. Dávidként Bonyhádynak érte, ha bevégezhetjük úgy, mint elkezdettük; már akkor sárból csinált utainknak úgy húzatott meg a lélekváltság harangja, mint a mely betegnek, ennek elkongta után, jobb szolgálatot tesz már egy kántor, és titkos rettegésnek... Isten mentsen, hogy ezen képet egész szigorában valakire alkalmazzam ön ismerősei közöl! Megszorítás nélkül Cekiora sem alkalmazom. Csak azt mondom, hogy a művészek nagy része, kik öntudat és szellem nélkül akarnak siikerre jutni, némileg a kéjhölgy útján haladnak, a nélkül, hogy tudnák: tettetik magukat, mintha mitsem gondolnának mások véleményével, s egész életükben mind arra törnek, hogy azt magukra nézve kedvezővé tegyék, s csak azért boszankodnak, hogy győzelmi koszorúkat nem arathatnak, mert egész életökben őket mindig a győzelem izgatta. Művészetüket magáért a művészetért szerették volna, sokkal csöndesebbek lennének s előhaladásuk nem függne többé vagy kevésbbé a gyalázat-, vagy dicsérettől. A kéjencz nők azt színlelik, mintha megvetnék az erényt, melyet irigyelnek. Azon művészek, kikről én most beszélek , azt mutogatják , hogy megelégesznek önmagukkal, minden bizonynyal azért, minthogy igen roszul érzik magukat. Celio Floriani írja egy valódi nagy művésznek. Ő nem akarta követni anyja hagyományait, s igen keményen megbüntettetett! Adja Isten, hogy a leczkéből tanuljon, s hogy el ne csüggedve , utálat és harag nélkül szentelje magát tanulmányaira! Ön nevében meghivjam-e, hogy színház után önnel vacsoráljon ? Neki szükségének kell lenni a vigasztalásra, s nagyon szép volna öntől, hogy annál barátságosabban bánna vele , mennél szerencsétlenebb. Itt a finale. A színpadra föl szoktam járni, megyek s önhöz hívom. — Nem Salentini, felelt a herczegnő. Én nem akarok ma vacsorálni, és ha önnek tetszik, jöjön hozzám , igyék beát velem és a marquisval... kinek álomkórsága szabad tért enged az okoskodásra. Így tetszik, sok dologról beszélhetünk egymásnak... s épen Celio Florianiról. Ez elég beszédanyag reám és önre nézve. Ezen szavakat némi vágy és szenvedélyteljes temint az egész világ patikája, így meg kell válnunk a természet által alkotott, és ennyi ideig temérdek munkánk , időveszteségünk és pénzünkbeli hozzájárulásunkkal föntartott sárból épült utainktól, magas gátaink a remetei hídfőtől kezdve, melyek hitünk szerint a Körös eddig ismert árjaitól meg nem hágatnak , harmadfél láb magas terméskövekkel mesterileg úgy rakatnak meg, és bunkóztatnak össze, hogy azok bolthajtásszerüleg tartják, és fogják egymást, és csak erre jó jó vastagon a kavics; egyedüli óhajtásunk,— bármielőbb átadathatnék a forgalomnak ! Törvénykezésünket is szóba hozván, annak gyorsaságáról épen nem fölösleges megjegyezni, miszerint bizony megtörtént itt, hogy a nov. 1-én beadott igen egyszerű keresetlevélre csak 19-én íratott reá azon végzés, miként a kereset tárgyalására f. hó 25- ike határidőül kifűzetik, és midőn most az idézés alperesnek 23-án kézbesíttetett, 24-kén ügyvédet keresett; mindenesetre nagyobb föladat annak czélszerű védelmezése, mint 19 nap alatt az idem cadern hátvégzés fölhratása, mert nálunk nem úgy van, mint Pesten, hogy megjelenvén az első 8 nap, a többi védelmek pedig 15 napok közben jöttével igtathatnak be. Az October 24-én beadott felebbezés , még nov. 26- án az irodában szemlélhető volt, melynek pedig aligha az irodai lassúság az oka, ellenben az ülnöki concursus oly sajátságos gyorsasággal hajtatott végre, hogy mielőtt a 3 nap alatti jelentésre szorított hirdetmény szétküldetett, s az illetők kezeihez jutott volna, a kiszemeltek ajánlása megerősítés végett már útnak is indíttatott: egyébiránt ez nem azért említtetik föl, mintha ez alkalommal a választás kielégítő nem lenne, de azért, hogy ha az ilyesekre czélszerű ügyelem fordíttatik, a hivatali concursusok nemcsak néhány hivatalnokokkal közöltetnek, hanem annak rende szerint köröztetnek, talán nem kell vala azt terjesztetni föl a debreczeni főtörvényszékhez, „hogy Békés-Csanád megyében törvényszéki jegyzőségre alkalmas egyén nem találtatván, kérünk egyet küldetni,a mint tette volt ezt Békésmegye k. gyűlése 1744-ben, midőn Pestmegyétől kért főjegyzőt, mert itt biz az értelmiségnek már nem vagyunk oly nagy szüleibe, csakhogy azok részint nem válalják, részint pedig az üresedéseket nem tudják. Az ügyvédek ügyvédi okmányok fölmutatására szoríttatván, nem lenne fölösleges ezt a birákkal is fölnutattatni, mert itt-ott, talán még most is találtatnának , kikben az 1840. XVII. 8. §-ában kimondott kellék nem találtatnék föl. Staeho János volt kir. biztos úr már jó ideje meghalt, és még nem vettem észre, hogy meghatott volna, tán mindenki azt tartotta szem előtt, de mortuis aut bene, aut nihil. — Máskor mást, s ha kell, többet. Szűcs János. HIVATALOS. Leírása a szabad, ausztriai nemzeti bank új ötforintos jegyeinek. Papírja fehér, finom s mégis oly különös, fölötte tartós szövetű , mely más papirnemektől lényegesen különbözik. Minden jegy papirosán világos és sötét vízjelek foglaltatnak , jelesen. Fönt, a baloldal felé az V. római számjel s átal ellenében a jobb oldal felé az 5 arab számjel, mindkettő sötét, világos téren. Valamivel alább , e két szám között ezen szó: „fünf“ (öt) hasonlókép sötéten, világos téren, és közvetlenül ezen szó alatt: „fünf“ (öt) egy világos, mindkét oldalon lefelé hajló lombezisra létezik. Az egész jegyet egy világos foglalék köríti, melyben mind a négy oldalon ezen szavak: „Fünf Gulden“ (öt forint) sötét betűkben tűnnek elő. A nyomat szinte fekete. A legfelső bélyeg a jegy közepén az 5 darab számjelt tartalmazza , egészen világosan , oldalárnynyal, grillochirozotti téren, mely lombozattal van ékesítve. A jegy mindkét oldalán, az említett bélyeggel egy vonalban, egy tojásdad létezik, mely a következő gyakran ismételt szavakat: „Fünf Gulden“ (öt forint) köríti, melyek a szél hosszában megszakadva is látszanak. A bal oldaloni tojásdadban ezen szó: „Serie“ (sorsat) és két betű létezik ; a jobb oldaloni tojásdadban pedig a jegy száma arab számjelekkel van kifejezve. Mind e két tojásdad alatt közvetlenül mellképek léteznek , jelesen: balról Minerva mellképe, mint a bölcsesség jelképe, Hercules mellképével, mint az erő jelkével egybekapcsolva. Jobbról Ausztria jelképéül egy babérágakkal ékesített női mellkép létezik , mely fején vaskoronát visel. A jegy közepén a szöveg létezik, jelesen , közvetlenül a legfelsőbb bélyeg alatt ezen szó : „Fünf“ (öt) nagy, ékes góth írással alatta ezen szó: „Gulden“ (forint) ékes folyó kőirattal. Ezután némileg hajlott vonalban következnek ezen szavak : „Die privillegirte österreichische National-Bank bezahlt dem Überbringer“ (a szabadalmas ausztriai nemzeti bank fizet a bemutatónak) és ezzel párhuzamosan , a második sorban ezen Szavak : „Gegen diese Anweisung Fünf Gulden Silbermünze nach dem Conventions Fusse“ (ezen utalványért öt forintot ezüst pénzben a megállapított pénzláb szerint) egészen apró góth írással, továbbá nagyobb betűkkel szinte góth írással; ezen szavak : Für die privilegirte österreichische“ (a szabadalmas austriai), annakutána egyenes vonalban következik ezen szó: „National-Bank“ (nemzeti bank) helyett ékes álló kőiratban. Valamivel balra , ezen szó alatt. ..National-Bank“ (nemzeti bank) áll a kelet: „Wien, den I. Jänner“ (Bécs, Január 1-jén) apró angol írással s alatta az évszám „1847.“ Átalellenben , jobbra van az aláírás : „J. E. v. Weittenhiller , Cassen-Director“ (Weittenhiller J E. pénztárigazgató. A jegy alsó részének közepén létezik a cs. k. álladalmi czimer, két grif által tartott pajzsban, melyen a császári korona nyugszik. A álladalmi czimer mindkét oldalán egy ékes foglalék létezik, melyek közöl a baloldali apró, de mégis világos és szabályszerű góth írásban a bankszabályok 48-dik §-át foglalja magában, melynek tartalma következő : „Auf die Verfaelschung und Nachahmung der Noten der Bank sind dieselben Strafen verhängt, welche auf die Verfaelschung und Nachahmung des vom Staate ausgegebenen Papirgeldes gesetzt sind. Die Behörde sind verpflichtet, die diessfaelligen Verbrecher aufzu snehen, anzuhalten und zu bestrafen.“A bank jegyeinek hamisítására és utánzására ugyanazon büntetések szabják , melyek az álladalom által kibocsátott papírpénz hamisítására és utánzására vannak rendelve. A hatóságok kötelesek az ilyen gonosztevőket fölkeresni, letartóztatni és megbüntetni. A jobb oldali foglalók a jegy névbecsét: „Fünf Gulgen“ (Öt forint) az ausztriai császárság koronaországaiban divatozó tíz nyelven, különbféle írásnemekben tartalmazza. Az említett baloldali foglalók alatt egy szám, a jobb oldali alatt pedig egy betű létezik. A nyomatok átalában élesek és tiszták. A budai cs. k. kincstári főpénztári hivatalnál Szibenliszt Zsigmond és Axamethy János hivatalbeli járulnokok pénztári tisztekké, Genszky Zsigmond és Kiáltossy Károly díjas gyakornokok , nemkülönben Steiger János, Barth Henrik és Bozóky Bónis díjnokok, járulnokokká , Reisz József, Petkó István, Závorszky Ferencz és Hermann Károly díjnokok és Pernhoffer Nándor a kanizsai cs. k. javadalmi pénztár gyakornoka díjas gyakornokokká ideiglenesen kineveztettek.. . Budán nov. hó 13. 1851. M. H. A magyar erdészegylet ügyviteli rende. 1. Általános határozatok : 1 . Az egyesület a maga ügyeit a) közgyűléseken, b) külön bizottmányokban tárgyalja. 2. §. Minden egyesületi ügyek az elnökök (kik közöl a harmadik állandó ügyviselő is lehet) és a jegyzők által intéztetnek el. •II- Az elnökség teendője. 3. §. Az elnök kitűzi a megvitatandó tárgyak sorozatát, megnyitja a tanácskozásokat, felügyel a szólás rendjére a bejelentés szerint, felteszi a kérdéseket szavazásra, kimondja az eredményt, őrködik az ügyviteli rend pontos teljesítése felett, s eszközli a bizottmányok kinevezését. III. Az ügyviselő és jegyzők kötelességei. 4. §. A tollvivők (jegyzők) a jegyzőkönyvek szerkesztéséről gondoskodnak, s ezeket az ügyviselőnek átadják , ki a kinyomtatást eszközölteti. Az egyesület belső házi dolgait az ügyviselő intézi el a két jegyző segítségével, kik különösen az ülések tartására szükséges hely megszerzése , a tagok névjegyzékének öszszeírása, a tagsági díjak beszedése s a fizetések igazolása körül nyújtanak segédkezet. A ügyviselő minden gyűlés végével előleges, három hónap múlva pedig okadatolt számadást terjeszt elő. IV. Közgyűlések. 5. §. Mindjárt minden ülés megnyíltakor az előbbi ülés jegyzőkönyvéből a leglényegesb pontok egyik jegyző által felolvastalak (I. az alapsz. 16 §). 6. §. A szólási jog, zavar elkerülése végett, elnöki felhívás szerint gyakoroltatik, ki azon sorozatot tartja meg, melyben a szólni kívánók magokat felíratták. Azon tagok, kik a fenforgó tárgyban még nem nyilatkoztak, a sorozatban elsőséggel bírnak azok felett, kik már hozzá szólottak. 7. §. A tanácskozási tárgytól való minden eltérés tilos. Már kinyomatott értekezéseket sem szabad felolvasni. 8. §. Az elnök a rendre-utasítást csengetés által eszközli. 9. §. Az elnök a tagok kívánságára vagy saját belátása szerint a vitatkozás bezárását indítványozhatja s ellenmondás esetében felette szavaztat. Azon tagok, kik a tanácskozás alatt levő tárgyhoz már szólottak, a vitatkozás bezárását nem indítványozhatják. 10. §. A szavazás rendesen — igenre — felállás, és nemre — ülvemaradás által történik. 9. §. A tartandó értekezéseket ülés előtt az elnökség tudomására be kell jelenteni. Az elnök az értekezések sorozatát azok fontosságához képest meghatározza. Az értekezések bejelentés szerinti sorozatán csak akkor lehet változtatni, ha a közbeveendő értekezés hasonló vágyról szól, s egyszersmind lehetőleg rövid. Nagyon terjedelmes előadásokat körülmények szerint vissza lehet utasítani, s a folyóirat általi közlésre hagyni. 12. §. Az előadásokat szóval vagy írásból lehet tartani. Az értekezőtől megváratik, hogy lehetőleg rövid legyen. 13. §. Több napig tartó gyűlések alkalmával az elnökség minden ülés végén kitűzi a legközelebbi ülés lényegesb tárgyait s ezek sorozatát, s egyszersmind felhívja a gyűlést a legközelebbi ülés idejét meghatározni. V. Bizottmányok. — 14. §. Mindazon tárgyak, melyekre kellő előkészület nem történt, ennélfogva csak idővesztést okoznának a tanácskozás alatt,külön bizottmányoknak adatnak ki véleményezés végett. E bizottmányok arra is felhatalmaztathatnak, hogy tanácskozásaik eredményét utólagosan közzétegyék. 15. § A bizottmányok rendesen 5 tagból állanak, kikhez hármat az elnökség nevez ki, a többi pedig ezek által választatik. 16. §: A bizottmányok magok közt választanak szótöbbség útján elnököt és jegyzőt, s rendesen ez utóbbi adja elő a közgyűlésen a bizottmány tanácstett Celioval. Én azt mondom neki, hogy mint olasz és honfitársa tiltakozom ítélete ellen, hogy engem nem hagyott hidegen, s hogy én tiltakozom a közönség szigora ellen. Ezen nyitány után, fejét fölemelte, szembe nézett, s tárt karokkal jött felém: „Ah! igen, szólt, ön volt az *** herczegnő páholyában. Ön engem pártolt, én észrevettem. Celio Boccaferri, jó barátnémnak is föltűnt... A herczegnő, az a dög is odahagyott, de ön az utolsó pillanatig küzdött. Derék kezet ide, köszönöm. Nekem úgy tetszik , hogy ön is művész, s van tehetsége és szerencséje.“ Szép öntől, hogy a bukottat védelmezni és vigasztalni akarja ! ez önnek becsületére válik. Ő oly élénken, az őszinte érzés oly hangnyomatával beszélt, hogy daczára a herczegnőre ruházott nem igen hízelgő melléknévnek, mi engem kissé megsértett, ellent nem állhattam, hogy vele szembe ne jmenjek s kezeit forrón meg ne szorítsam. Én az embereket mindig ezen jelről szoktam ítélni. A hideg kéz alkalmatlan , a nedves kezet ki nem állhatom , a szerfölötti összeszoritás fölingerel, az újhegyekkeli érintéstől félek; de a puha meleg kéz, mely az enyémet sértés nélkül tudja megszorítani s nem fél egy fiatal kézbe egész markát odacsapni, engem hirtelen bizodalomra s még rokonszenvre is gerjeszt. Az emberi természet némely vizsgálói az arcz, mások a homlok, hang, mosolygás s meg mások az írás után szokták az embereket megítélni. Én részemről úgy vélekedem , miszerint mindenki ember a maga lényegének egyes részletében is, s hogy ezen lény minden egyes cselekményes tekintete főtulajdonságának tüköre. Tehát az egészet meg kellene vizsgálni, ha idő volna reá; azonban én megvallom , hogy az első kézszorítás által vonzódtam valakihez, vagy távoztam tőle. kintettel kisérte s fölemelkedett, hogy karjaimhoz nyúljon, hanem én kicsúsztam ezen megtiszteltetés alól, házi barátja háta mögé vonulván. Én ezen nőt, ki a fiatal tehetségeket csak a süker előrelátásában szerette , s mindjárt elhagyta őket, ha a közönség előtt megbuktak, előttem mindjárt gyűlöletessé vált: úgy tetszett előttem, mint a csintalan gyermekek, kik a fűben a szent-jános-bogarat kergetik , azt megfogva mindaddig bámulják, mig tündököl , s eltapossák, mihelyt ügyetlen kezeik érintése által fényektől megfosztatnak. Egy kicsit kínozzák , hogy ismét fölélesszék, de a szegény bogár még annál inkább közeledik a halálhoz. Azután megölik, nem tündököl többé, nem fénylik, mire sem lehet használni. „Szegény Celio! én azt gondolom , hogy nemde így bántak a te fényességeddel. Nekem még van egy kevés, én azt meg akarom őrzeni.“ — Esh hagyján! szólt a herczegnő parancsoló hangon , akar-e ön lőni ? — Bocsánat, asszonyom, feleltem neki, Boccaferrit akarom üdvözölni páholyában. Ő neki ma sem siikerült a szerep jobban mint máskor, s holnap roszabbul még sem fog énekelni. Bámulatommal örömest adózok a nem ismert vagy félreismert tehetségeknek, melyek azoknak maradnak , amik ők maguk, s a közönség közönyössége után barátaik rokonszenve és öntudatok erejével vigasztalják magukat. Ha Celio Florianival találkozom, meg akarok vele ismerkedni. A herczegnő összetörte látcsövét, s kiment a nélkül, hogy nekem felelt volna. Éreztem, hogy szenvedése nekem fájdalmat okoz, azonban ez szívemnek utolsó érzése volt érette. Siettem a színpadhoz vezető folyosón, azon szándékkal, hogy Cecilia Boccaferrinek hódolatomat vondom. ■ III. Cecília Azonban sorsom könyvében meg volt írva, hogy Coliot útamban fogom találni. Cecilia páholya felé közeledem, kopogtatok, ajtót nyitnak: ahelyett, hogy az énekesnő szelíd, busongó arczképével találkozzam, a vendégszereplő kigyuladt tekintetével találkozom, s bizodalmatlan arczcal s következő boszantó szavakkal szólít meg. — Mit akar ön, uram? — Azt gondoltam, hogy Boccaferri kisasszonyt találom, felelek neki, tán megváltoztatta páholyát ? — Nem, nem, itt van! kiáltott Cecilia. Jőjön, Salentini úr, örvendek, hogy önt láthatom. Beléptem, ő öltözete megváltoztatásával foglalkozott. Cecilia a pamlagra nehézkedett, anélkül, hogy hozzám szólna, vagy jelenlétem figyelemre méltatná, ismét elkezdte beszédét, hol én megszakasztottam. Ezen beszéd különben nem volt egyéb mint egy monológ. Felkiáltások és káromlásokat bocsátott előre, az ördögbe kergetve a tökfejű ostoba német földszintieket, ezen mint sörök oly hideg, s mint kávésok oly színetlen iszákosokat. A páholybeliekkel sem bánt különben. Tudom, hogy roszul énekeltem, s még roszabbul játszottam, szólt Boccaferrihez, mintha jövetelem előtt tett ellenvetésére felelt volna, de hogyan is kaphatna a művész lendületet a bolond diplomaták és ránczes vén asszonyoktól ! Átkozott volt a gondolat, hogy Bécset választottam szereplésem színhelyéül! Sehol sincsenek ily utálatos nők , a levegő sehol sem ily sötét, az élet nem ily szellemtelen s az emberek nem ily ostobák! Alant vadállatok vannak úgy-e, kik önöket megfagylalják, fen szörnyek, kik elrémítik ? Ördög pokol! közönségemmel egy színvonalban állottam, gyalázatos, nyomorít valék! A haragnak ezen palástolatlan kitörése megböki-Folytatjuk.