Pesti Napló, 1852. január (3. évfolyam, 544–569. szám)
1852-01-02 / 545. szám
s néhány évig csöndesen lehetnek, mert az olasz fioratiának is feje Párisban, dec. 2-án megtörő Olaszország nem lehetvén a nagy hatalmasak segélye nélkül, azt beszélik, hogy ügyei egy, hatalmasságoktól tartott congressusban ine tttetnének el, s nevezetes változások történnének, mire ha a piemonti kamarák hajlandók nem lennéek, könnyen megeshetik, hogy azt Piemont szabadelmű fejedelme prorogálná örökre. Hogy különben Piemont is változtatni akarja eddigi politikáját, abból is látszik, mert az igazsággyminiszter egy törvényjavaslatot terjesztett elő, mely szerint azon lapok, melyek az idegen hatalmasságokat megsérték, s gyalázzák, a hatalom képviselőjének panasza előtt, perbe idéztessenek. Kétség sincs benne, hogy ezen törvényjavaslat Párisból is segíttetik. Mint fenőbb megjegyeztük, Anglia is megváltozatta köpenyegét. Azt mondják, az angol kormány Berenczi ügynöke ajánlatot tett az államtanácsnak, hogy a toszkánai politikai foglyokat kormánya Ausztráliába szállíttassa — barátságos indulatát ezzel akarván tanusítni. Mi igaz a dologból ? nem vitatjuk. Minden valószínűtlensége mellett, szolgáljon luriosum gyanánt. Aztán különben is a latin költővel most elmondhatjuk, hogy: omnia jam fient, teri stb. De elég annyi. Imádkozzunk a Megváltó születése ünnepén! Bécs, dec. 30. B. Krausz pénzügyminiszter lelépte nem volt elő- treláthatlan, azonban előbb, míg az idők kritikusok voltak , nagy zavart idézhetett volna elő a közhitel- Iden, míg épen 3 évi kitartása biztatá a közönséget,hogy a financzia állapota mégsem annyira gyilkos, mint egyelőre hihető lenne. A kedvező perez , melyében rész visszahatás nélkül a financzia kezelésében a rendszerváltozás kezdeményezhető , itt van , a békeerei kilátások mellett minden vállalat könnyebben létesíthető. Krausz nehéz időkben vivé a terhet, midőncsak kevés egyén bír önmegadással kockázni hírét, tűrni fáradalmakat épen nem valószínű eredményekért. Hogy tehát az eredmény nem mindig felelt meg biztatásainak, nem lehet szemrehányás ellenében. A közelmúlt időkben aligha sikerült volna más rend- s szer is, mert a külföldre támaszkodni nem lehetett, ezüstkölcsön tán embertelen áldozatok mellett islehetlennek bizonyult volna; nem maradt egyéb hátra se kitünőleg ideiglenes jellemű korszakban, mint palliativákkal tengődni, s a monarchia népességére tá- imaszkodni; — most másnap süt az égen, a szilárduló európai béke mellett Ausztria reális hitele újra föléled, valamint a vállalkozó szellem is, s az ezüsttel elő fog állani a külföld is. — Mi egyébiránt a financz és kereskedelmi minisztériumok egybekötését illeti, az kísérletnek tekintendő , melynek sükeréhezazonban — tekintve e két rokonszak roppant terjedelmét— nem sok a remény. Minden esetben jelenleg csak ideiglenes összeköttetésük. — Ilire járt itt, hogy I Cataignac egy levélben a decemberi történetek előtt Ifölhivá Chambord grófot kísérletet tenni; hogy Ca- Jaignacról igen ügyetlen hirkovács tehetett föl ily I lépést, magában értetődik. — Palmerston leléptére s tömérdek champagnei üveg ürittetett, mint már régi fogadások kimenetelére ; hogy „pereat“nál egyébnem volt hallható, nem szükség mondanom; csak én egy-két — a politikában körmét megperzselt — s a politikáról divat szerint lemondott táblabiróval „vivát“oztunk, de nem Palmerstonra, nem Knauz Nándort avattuk föl a magyar Parnassusra, az új évre legújabban írt versezetéért, s édesen visszaemlékezék Irmesi Slomonnay uram reframnjére „halál úgy fenekemre csapál !“ — A zene világban a Prófétánál bizonnyal maradandóbb emlékű „ördög Robert“ — tegnapelőtti közönségét óhajtanám egy évre a nemzeti színháznak, ámbár kétes, vájjon ennek ez is elég lenne-e ? — Ezi minden fistulái daczára, sőt épen azért tán, mert hallhatólag nincs hangja, csodás egyéniség. Liebhart k. a. (siciliai herczegnő szerepében) kedves jelenés a színpadon ; az előadás oly kielégítő volt, mint csaknem szokatlan len a Kärtnerborban, maradtak az elhagyott berekben , ivadékról ivadékra adva a bűvészet titkait, mik a köznép előtt magasra emelték őket, s nem egyszer fölkeresve rejtekükben a babonás hívők által. A legutolsó volt közöttük , kiről a rege emlékezik, Tritanhela. A mese azt tartá felőlük, miszerint férfit soha nem ismerve szülték gyermekeiket, valami virág erejétől téve termékenynyé, mely Juno mythoszából maradt hagyományul s egyetlen gyermekük rendesen leány volt, annak a gyermeke ismét leány s igy származott alá egyesével a természetkivüli ivadék , mig végre Tritanhélának fia született, s eként vége szakadt a további nemzedéknek. A nép rendkívüli ismereteket tulajdonított e lénynek , mikből a mesés részt elhagyva, csupán azokat mondom el, miket mai világban is meg lehet hallani. Bizonyos szerek által, miket hetekig tartó böjtölés után bevett, úgy el tudta magát altatni, hogy halottként el lehete temetni, s ha azután a meghatározott időre ismét fölásták a sírból , újra magához tért, fölébredett és elkezdett jövendölni. — Gyakran kiállt a tengerpartra s valami zúgó, dongó danát énekelve oda csalta magához a dolphineket, mik kiuszkáltak elé a partra, ott holmi bogyókat szórt nekik , s e vadállatok , mint megszeliditett házi barmok, látszottak hívását megismerni. Az erdőkből, barlangokból elődalolta a kígyókat, süldisznókat s azok fejüket föltartva kisérgették egész gunyhójáig, ahol enni adott nekik. Zivataros éjszakákon, a legnagyobb viharokban könnyű csónakára ülve a tengerre ereszkedett; menekvő hajósok sokszor látták őt nyugodtan úszkálni a sziklák és örvények között, vészmadaraktól körülrepkedve , s olyankor, mintha beszélt volna valakivel. Midőn gyermeke születek s meglátta, hogy az fiú , iszonyú dühbe jött s meg akarta azt fojtani. Belenyomta fejével egy vízzel telt medenczébe s ott tartotta sok ideig, míg azt Ilivé, hogy az már megfúlt. Sime midőn kiemelte azt a vízből, a gyermek még folyvást élt. Újra lenyomta azt a vízbe, sok ideig lemerítve tarta, a csecsemő folyvást mozgott, kapálózott a vízben, s szemeit sem húnyta le benne, hanem amint a száján beszítta a vizet, az orrán ismét viszszafújta. Tritanhela elcsudálkozva ragadta ki a gyermeket a vizből s maga mellé helyezve azt, megdöbbent borzadálylyal tekinte rá. De a gyermek most már sírva kiáltozva cviczkélt, kapálózott, s addig csúszott mászott, mig ismét a medencze szélére jutva, nagy örömmel veté bele magát, s kaczagva, viczkándozva lubiczkolt a vízben , egészen otthon érezve benne magát, s csak olykor ütve föl fejét egyet lélekzeni. Tritanhela elborzadva tekinte csodaszülöttére s reszketni kezd e tulajdon gyermekétől. Érré, hogy ez nem azon fajból való, melyből ő, nem azon légkör lakója, melyé a többi emberek. A gyermek születése perczétől fogva a tengert választó elemének. Anyja elnevezte őt Colán-nak, később e névről messze ismeretes jen. Szüntelen a tengerben lakott, ruhát nem tűrhetett magán , s ha olykor meglátogatta anyját, nem tudott sokáig maradni, a szárazon, a jég fojtani látszott , epedett, nehezen lehelt, s ismét visszaszökött a habok közé; ott játszott napos időben a delphinekkel, viharban elbújt a korallok közé s tarka gyöngyházakat hordott föl a tenger fenekéről anyja számára , ki őt beszélni tanitá ; de Colán csak kevés szót tudott kimondani, bár mindent megértett, s beszéde valami ügyetlen állatias hangokkal volt keverve ; hanem ha olykor kiült sütkérezni a kopasz fekete sziklákra, s magában elmerengve elkezde csöndesen dúdolni, akkor annyi bűbáj, annyi sajátszerű édesség hangzott töredezett danáiban. A fiú évről évre jobban kezde szokni a nem emberek számára teremtett elemhez, mindig ritkábban tért vissza anyja gunyhójához, végre egészen elmaradt , s Tritanhela hosszú, hosszú évekig nem látta többé fiát. A nő megvénült, elaggott, érzé, hogy nem soká meghal, s nyugtalinitá azon eszme, hogy mindazon rejtelem , melyet erdődei ezredévül ezredévre gyűjtögettek a világ előtt ismeretlen bűvészeiül, vele együtt mind elvesszen, a nélkül, hogy azt fia örökölné. Ez aggodalommal kiment egy délután a tengerpartra Tritanhelas szokott bűvös dudolását elkezdve várta, hogy megjelenjenek a tengeri állatok , miket magához szoktatott. S amint ott dalolna, körülé gyűjtve a hullámok lakóit, ime a habok közöl egy férfi alakja merül föl s lábai elé úszik. Colán volt az, ki a többi tengerlakókként kényszerült a parthoz lőni a bűvös danára s nem látszott anyjára ismerni többé. Elvadult arczán nem volt semmi emberi. Haja hosszan lenőtt nyakára, orra kitágult és szája öszszehúzódott. Szemei gömbölyűre voltak nyílva, a szempilla sohasem csukódott le rájuk , s egész testét valami kemény kéreg lepte el, ujjai közt úszóhártya formára nőtt föl a bőr. Tritanhela ráismert a tengerszörnyre , s azzal kábító bogyókat hintett a visi szinére, melyet a halak mohón kapkodtak el; legtöbbet megevett Colán, két kézzel kapkodva a maszlagos eledelt, melynek megevése után a megbódult halak hanyatt fordulva jöttek föl a víz szinére ; maga Colán is elnyúlt az iszapban ittasan. Ekkor Tritanhela ölébe vette fiát s gúnyhójába vivé, testét elkezdő borszesszal dörzsölni, mire Colán lassanként föleszmélt, s a mint magához tért , epedve kezde széttekinteni , mintha vizet keresne szomja eloltására. Tritanhela borszeszt adott neki egy palackban, Colán mohon megitta azt, úgy látszott, mintha jól esett volna neki. Attól az után lerészegült, s ittasan elkezde dalolni, a dalból emberi hangok hallatszottak elő; tántorgott, elhült, Tritanhela ölébe vette fejét, s elkezdd hosszú haját fésülgetni. A szörny halforma merev szemei mozogni kezdtek, szempillája megmozdult s lassan lecsukódott szemeire Colán anyja ölében elaludt. CXI December. 17.(**) A vész, melytől Europa 1852-ben rettegett, úgy látszik, elvonult. Legalább a párisi hírek, amennyiben Bonaparte Napoleon Lajos elnök úr által erős katonai kézzel mondják kezeltetni azon ország belügyeit, igen megnyugtató kilátást nyújtanak a jövőre. A hatás, melyet a párisi események híre nálunk tett, igen különböző volt. A szabad olaszországiak eleinte reméltek, bizonyos arczokon látható volt az öröm, mit már éreztek az elnök merényének meghiúsulásán, mert ők sohasem hivék, s lehet máig sem hiszik, hogy az oly szerencsés véget érjen az elnökre nézve. Most azonban már csüggedni látszanak, mióta a déli franczia megyékben sem történtek oly nagyszerű mozgalmak, melyek hullámzása tovább elnyúlhatott volna az ország határainál. Mint a piemonti lapok mutatják, a kedélyek különböző hangulatának nyilatkozatai ott legszabadabban történhetvén, az úgynevezett köztársasági párt ott is magasra fokozta eleinte reményeit, melyekből minden következő nap vont el aztán egyegy kicsit, úgy hogy elvégre ott is elhallgattak. Még a félhivatalos lapok sem titkolák el egyébiránt azon hiteket, hogy Napóleon úr sükerét állandónak nem tekinthetik. Majd meglássuk, mennyire van igazuk ? Hanem legeredetibb az ottani két radikál lap, a Voce nel deserto és Il popolo, melyek, miután a legújabb tudósításokból megértették, hogy Napóleon egészen urává lett a hatalomnak é s Páris és a megyék tökéletesen csendesek, nem rohannak ostromot a dec. 2. hős ellen, hanem igen is a nép ellen, mely magát legyőzőim hagyá, és a bankárokat veszik elő, hogy aranyaikkal segítik a hatalmat! Úgy kell a népnek, mondanak ők, ügy kell Cavaignac-nak, Changarnier-nak, Lamoriciere-nek stb. vegyék hasznát most tanaiknak. A leczke borzasztó, de jól esik mindnyájuknak. A franczia események mellett azonban a belpolitika sem marad egészen parlagon. Mondják, hogy Lamarmora tábornok, a hadügyminiszter, leköszönne , hogy a Romával kötendő conventio — és nem concordatum — meg volna már állapítva, sőt annak némely fontos pontjairól is emlékeznek a lapok. Ilyek volnának, hogy Roma elfogadná a Liccardi-törvényeket, megegyezne a polgári házasságokban, s még a papi javadalmak méltányos felosztásában is, csakhogy egyházi kezeken maradjanak ; ellenben Fransoni érsek visszatérne Turinba székére, de ott csak három napig maradna, s aztán menne Rómába mint bíbornok. Déli Olaszországból alig valami érdekes ezúttal, Sziczilia szigetén tart a szigorú felügyelet földön és tengeren. Római hírek szerint, az Ancona és Roma között építendő vasút fő vállalkozói nem a párisi internuntiusnál, sem a westminsteri érsekségnél tevék le a biztosítéki első rátát, hanem a londoni banknál : a vasútra nézve kötött szerződés által nekik engedményezett kiváltság megszűntnek nyilváníttatott, s így nem tudhatni, mikor épül vaspálya Ancona és Roma között? Ugyancsak római lapok ismét emlékeznek a pápai álladalomban létező vámjövedelmeknek haszonbérbe adásáról. E szerint az ottani pénztár sem akarna javulni minden rend és béke mellett sem ? Gémeny és serege felől semmit sem hallunk az ottani lapok mély hallgatagsága miatt. Bizonyosan az elnök mellett buzognak, mire nézve jó eleve már készen voltak. Szent Miklós napját, mint a velenczei lapból olvasom, fényesen megünnepelték a lagúnák városában, a főtiszti kar, élén az ősz marsallal, orosz egyenruhában, s a csatornán az ott horgonyzó osztrák hadhajók és „Vladimir“ orosz fregát árgyui. — A Magyar Hírlap (jan. 1.) az új évet a világbéke első évéül, a társadalom újjáalkotásának, a teremtésnek évéül üdvözli. Azt hiszi, mikép a társadalomnak az institutiókkali kiengesztelése jellemzendi ez évet. Minő institutiókkal ? azt nem mondja, mert az 1852-ik év feladatáról oly általános fogalmat ad, mely positiv jelentéssel alig bir: „A társadalom tartós fennállásának — úgy mond — mellőzhetlen föltételeivé fejlődött új elveket a létező institutiókba czélszerűen beilleszteni, és igy a megtartás és haladás postulatumainak kibékitése által tartósan elejét venni amaz elvharcznak, mely kitöréssel fenyegeti Európát, s czélját elébb utóbb érvényesitendvén, a társadalmat új erőszakos rázkódásoknak fogta volna kitenni.“ — A Wanderer (jan. 1.) világosabban szól, és azt hiszi, mikép az események legújabb fejleményénél fogva, biztosan várható, mikép Európa nyugatán Francziaország, keleten pedig Ausztria és Oroszország a conservativ elveknek tökéletes győzelmet fognak szerezni, miután a nagyhatalmak eléggé beláthatták 1815 óta, hogy nem elég csak saját országaikban gondoskodni a rend biztosítékairól. A Lloyd (jan. 1.) hálát ad a gondviselésnek, hogy három borús újév egy derültet engedő megérni. A múlt év első fele fegyverszünet volt a forradalmi elemek és a fentartás között; második felét nagyszerű készületek jellemzik a küzdelem megkezdésére s íme egyszerre tökéletes béke jön a fegyverszünetből. — A Presse (jan. 1.) miután örömében fölkiált: „Isoy a plus de rouges !“ — meg van győződve, hogy Baumgartner úrnak pénzügyminiszterré történt kinevezése, biztosítékot nyújt arra nézve, mikép a birodalom pénzügyi kedvezőtlen állapotán segítve leend. Fontos körülménynek mondja azt is, hogy két notabilitás : Hock és Brentano közgazdászati ügyek kezelésével bízatott meg. Hock a szabadkereskedelmi elveket vallja, s szava nagy nyomatékkal bírt a vámjegyzék tárgyalásánál úgy, mint a drezdai értekezleten, és a műértők frankfurti tanácskozásainál. LAPSZEMLE: A politikai sajtó általánosan el van ragadtatva örömtől az új év első napján, minden lap, reményeit és jövőbeni bizalmát igyekszik tolmácsolni. FŐVÁROSI ÉLET. — Hírlik, hogy az igazságügyi miniszterin))) egy saját bizottmányt nevezett volna ki, a magyarországi büntető törvénykönyvi javaslat fölött végtanácskozmányt tartandót. — A fővárosunkbani dohányfogyasztásról azt jegyezték meg némelyek, többek közt a Pr. Z. pesti levelezője is, hogy itt a szivargyárak által szolgáltatott szivarkészlet nem elegendő a napi szükségek fedezésére. A dohányigazgatóság szükségesnek látta brémai gyárakkal kötni szerződést szivarszerzés végett. Más hírek szerint szándékoznának a ben levő dohánygyárakat szaporítani s oly állapotba tenni, hogy a külföldhöz folyamodni ne kelljen; különösen Pesten még egy, vagy két cs. k. dohány- és szivargyárat fognának állítani. — Liszt Ferencz hazánkfia a hires zongora-virtuóz, jövő nyáron fővárosunkat meglátogatni szándékozik. — Azon szabályok, melyek a többi koronatartományok takarék-pénztárainak alapítására nézve életben vannak, alkalmazásba fognak hozatni a magyarországi takarékpénztáraknál is. — A városi hatóság megújítva hirdeti azon rendeletet, hogy a háztulajdonosok vagy házgondviselők kötelesek a járdának kapujuk előtt elvezető részét hótól és jégtől tisztán tartani, annak idejében a jeget hamuval, vagy fűrészporral behinteni. A történhető szerencsétlenségek okvetlen kívánatossá, szükségessé teszik e rendelet szigorú megtartását. Kik ezt elmulasztanák 2—5 pft fizetésére bűntetteinek. — Az eddig magánosok által mivelt vöröspataki aranybányát Erdélyben miniszteri rendelet következtében ezután a kincstár maga fogja miveltetni. — Hírlik, hogy Buda és Pest a fogyasztási adót illetőleg egy községnek fogna tekintetni. — Sokat beszélnek mostanában a glogniczi vaspálya tovább építéséről Mosony és Győr felé. Mondják , hogy egy kimerítő terv is volna készen, mely, mivel a költséget nem igen nagyra teszi, alkalmasint könnyen kivihető. — A bölcsődének folyó hónapban a kalap utczában történendő megnyitására már előkészületek tétettek. VIDÉKI ÉLET. Világosvár dec/20. cP E Napló november 27-ki 517. számában megjelent november 20-káról irt tudósításom megtermé az óhajtott sírkért! — Ugyanis törvényszéki erélyes elnökünk az érintett tudósításban elősorolt visszaélések szigorú vizsgálatát eszközölni kívánván, beküldeteti parancsoló ama nádasi pereket, melyekben a szegény adózó nép túlságos költségekkel terhelteték , és mi bizton reméljük, miszerint a teljesítendő vizsgálat következtében oly intézkedések fognak tétezni , melyeknél fogva jövendőre a hasonló visszaéléseknek eleje vezethetik. Van azonban az érintett tudósításban egy kifejezés , e szavakban foglalva ,,s mindezeket hallja, s talán tudja is törvényszéki erélyes elnökünk i s mégis !“--------E kifejezésnek sokan balmagyarázatot tulajdonitani szeretnek, s benne a tisztelt elnök irányábani gyanusitgatást vélik feltalálhatni! — Mindenki saját szavainak legjobb magyarázója! — s azért egyrészt a balmagyarázatok s gyanusitgatások eltávolítása, — másrészt pedig köztiszteleti szeretetben álló törvényszéki erélyes elnökünk szenvtelen becsületének megőrzése érdekében ezennel kijelentjük, miszerint a fenebbi kifejezéssel koránt sem vélt szándékunk gyanúsítgatni, hanem egyedül figyelmet hívni fel ama visszaélések orvoslására, melyek érintett tudósításunkban benfoglalvák! — mert valamint megyei törvényszékünk szervezésekor kijelentettük , hogy a magas kormánynak törvényszéki mostani alelnökünk megválasztása körüli tapintata soha jobb nem lehetett; úgy ez alkalommal is újból nyilvánítjuk , miszerint hivataloskodásának ideje óta nemcsak az ügyek elintézése körül tanúsított részrehajlatlan igazságszeretetét, s kifejtett ernyedetlen buzgalmát , de különösen az itt megyénkben létező külön nemzetiségek közötti testvéri egyetértésnek fentartása körül felhasznált ritka tapintatú bölcs eljárását maga a kaján irigység is bevallani kénytelen ! ! E nyilatkozattal tartoztunk az igazságnak! Kis városunk társas élete — a kellemetlen időjárás daczára is — élénk, — és ez élénkséget leginkább neveli az egypár hónap óta itt tanyázó lovas katonaság tisztjeinek udvarias s barátságos társalgása. — A nép eleinte nem kedvesen vette a lovas katonaságnak ide szállásolását, mert annak ellátását több kellemetlenséggel hitte öszvekötve lenni; — most pedig óhajtja, bár el ne helyheztetnék innen ! mit nem tesz az emberies bánásmód ? ! A só ára nem csökken, de folyvást nő! — tegnap egy héber haszonbérlő nyilvánítá, hogy ő a sónak fontját most már 36 váltó krajcrárért árulgatja; — tekintve pedig a sónak a magas kormány általi kezelésekor megszabott árát, most már majd négyszer annyira szökvén fel ez ár, mindnyájunkban leverettséget okozott. — A lóvali szabadkereskedésnek megengedése körül követett magas kormányi politikát nem feladatunk itt taglalni; — a következés azonban érezteté velünk egyelőre ez engedményezésnek mindnyájunkra nézve káros következményeit.—Szabad legyen remélenünk , miszerint magas kormányunk a jóvali ily rendkívüli uzsoráskodásnak mielőbb gátat vetni, s bölcs intézkedései által a szegény népet megvigasztalni kegyes leend! A marhahús ára — mely fontjáért eddig 16 váltókrajezár vola, — most 19 krajczárra emeltetett. Ezzel azonban földnépünk nem sokat törődik, miután egyrészt a böjti napok, másrészt a disznóölések ideje bekövetkezett! A bor fogyasztási adóját városunk évi 580 pengő forinton megváltotta, és ez adónak az egyes lako