Pesti Napló, 1852. január (3. évfolyam, 544–569. szám)
1852-01-22 / 561. szám
öreg Lawvestine tábornoknak ugyan sok bajba került őket lecsendesítni. A második tény : a proscriptio, tgl ebben semmi különöst nem látunk. Vicem pro vice. Akármelyik párt került volna föl, tán azt teendezte. Csupán a mámoros 1848-ban volt példa reá, hogy ilyesmi nem történt. Mi a katonákat illeti: külföldön is jó lesz dolguk , ha valakinek hazáján kívül jól lehet dolga; fizetésük ott is járni fog; mi a képviselőket illeti, ezek saját zsebükre vitatkozhatnak az általános szavazat visszaállítása, vagy a revisio ellen. A katonákra nézve megjegyezhetjük, miszerint a kormány Lamoricére és Leillt , és a többi tábornokot Changarniert kivéve felszólította, hogy ha egy reversalist adnak magukról, Francziaországban maradhatnak. Lamoriciére társai nevében kijelentette, hogy „semmibe sem egyezhetnek , és semmire sem kötelezhetik magukat.“ Cavaignac tábornok még itt van. Róla sokat beszélnek. Egyet mi is tudunk: hogy felesége van , s hogy Bedeau tábornoknak ezt írta : „Kedves barátom, önt minden kétségkívül majd követni fogom, mert itt rám nézve az élet elviselhetlen.‘‘ Szóval, az újabb idő dicsőített férfiai, kik a katonai, törvényhozási és irodalmi pályán föltűntek, a nem bonapartista intelligentia, Francziaország elhagyására kényszeríttettek. Mi lesz mindezeknek a vége ? nem akarunk jósolni, s csak, mint curiosumot említjük egy tekintélyes legitimista úrhölgy sejtelmét , hogy ha mind így megy , bizony Louis-Napoléon az ő malmukra hajtja a vizet. Egy republicánus pedig a herczeg uralkodását csak hat hónapra számítja. Mi lesz , mi nem lesz, nem vitatjuk; saját véleményünk szerint, a hatalmat annyira megszilárdultnak hisszük, hogy a herczeg azt képes lesz egész tíz évig, vagy ameddig neki tetszik, megtartani, mi különben minden rendbarátnak forró kívánsága lehet. A külpolitikát illetőleg , mostanság keveset lehet tudni. Baraguay d'Héliers , Delaulpoul, Persigny és Drouyn de Lhuys még mind Párisban , mit annak tulajdonítanak, hogy a külföldi nagyhatalmasságok egy kissé mélyebben pillantanak a bonapartista politika rejtélyei közé. A minap is St. Arnaud tábornok-és hadügyminiszternek egy elhelyezési jelentése , mi a Moniteurben közöltetett, a német diplomatiát egészen fölvette. A strassburgi hadosztályról lévén szó, a hadügyminiszter az elnöknek így nyilatkozik : „La 6ame, c’est celle de Strasbourg, destinée par la forme et sa position á ne jamais changer, tant qque les frontières elles-memes ne changeront pas.“ Tehát a strassburgi állás nem változhatik mindaddig, míg a határok nem fognak változni? És kérdés hogyan és mikor ? Ezen jelentésben a követek oly c célzatot látván, miből az európai béke fentartása épen nem tűnik ki, panaszoltak a külügyminiszternél , s természetesen, mint illik megnyugtató választ kaptak. De mi azt hisszük, hogy bár megnyugodtak, ezután mégis szemesek fognak lenni.lítendő, s öszhangba hozandó leend. Az említett szerződvények már átnézettek. Az ausztriai javaslatok iránt csaknem egyhangú az elismerét; ebből azon meggyőződés szilárdult meg, hogy némely adónemek , a dohánymonopol s e félék a kivánt czélt ép úgy nem fogják akadályozni, mint ellenkezőleg a porosz részről Hannovernek megengedett alacsony sóár ez utóbbinak a vámegyletbe belépése ellen legyőzhetlen gátat képez. Továbbá az ausztriai meghatalmazott megkéretett könnyebb fölvilágosulás tekintetéből oly (B.) vámegyleti szerződvény e terv szerkesztésére, melyben a felérintett szerződvények pontjaira sorozatban lesz megjegyzendő , mily módosítás vagy föltét mellett lenne kész Ausztria azokat elfogadni, ez meg is fog történni. Míg e mű kész leend , addig a conferentia a külön egyleti szerződvényeket fogja tárgyalni. A tanácskozmány folytonosan öszhangú, s eredmény kiállítására jogosító. — Magyarország organisatiojával foglalkozó bizottmány alakításánál, mint minden legújabb intézkedésnél , a kiegyenlítés közvetítő elve tartatott szem előtt, s igy abban a múlt s jelen kor legkitűnőbb egyéneit, mint Geringert. Apponyi György gr. Vághy Ferencz , báró Hauer látjuk közremunkálni. Bécs , jan. 19. A vámtanácskozrány 7. és 8-dik ülése a fenforgó szerződési tervekre nézve fontos munkálatba fogott. A bajor meghatalmazott indítványára az 1833-ki és 1841-ki német vámegyleti szerződvények folyamatosan átnézetnek , hogy egybehasonlíttassék, mely határozatai ezeknek mentek át változatlanul az ausztriai előterjesztményekbe, s melyek módositottak. Ez által a vámegyleti státusok eddigi tényleges színezetén kimutatva lesz az alap, melyen a leendő berlini vámtanácskozmány határozatai az ittenivel kiegyen HIVATALOS. Az 1851. dec. 23-ki hirdetménynyel összefüggőleg ezennel tudomásra juttatik , miszerint az osztalék 1851. II. félévére harminczör forintra b. é. határoztatott minden bankrészvény után. Ezen 35 ft. b. é. öszveg egy részvény után 1852 jan. 13-tól kezdve akár a kiadott szelvények előmutatása , akár osztályszerüleg bélyegzett nyugtatványok mellett a helybeli részvénypénztárnál felvehető. Az ezen kívül még fenmaradó 1851-ik évi nyereségből 1,342,168 ft kr. h. é. az intézet tartaléktőkéjéhez letétetik. Bécs, jan. 12. 1852. Pipitz, bankkormányzó. Sina , bankk. helyettes. Robert bankigazgató. A budai császári királyi országos pénzügyi igazgatóság által az unghvári gyűjtő pénztárhoz Kegly Károly volt főpénztárnok beszedőül, és Szalgházy György volt ellenőrködő sómázsamester ellenőrül a pécsi gyűjtő pénztárhoz , Szabó József volt főpénztárnok beszedőül és Schilling János a dilkovai jövedelmeket beszedő alhivatalnál volt pénztárnok ellenőrül a miskolczi gyűjtő pénztárhoz, Lieb Mihály volt sőpénztárnok beszedőül és Rosztoczky János volt sóellenőr ellenőrül a nagyváradi gyűjtő pénztárhoz, Buday Károly volt ellenőrködő sómázsamester ellenőrül a nagykanizsai gyűjtő pénztárhoz, Mireczky Sebestyén volt ellenőrködő sómázsamester beszedőül és Horváth József a nagykanizsai cs. k. pénzügyi kerületi igazgatóságnál volt hivatalbeli tiszt ellenőrül az aradi gyűjtő pénztárhoz, Schrodt András volt főpénztárnok beszedőül és Várjon Sándor a szolnoki cs. k. pénzügyi kerületi igazgatóságnál volt hivatalbeli tiszt ellenőrül a szathmári gyűjtő pénztárhoz, Siskovits Ödön a nagykanizsai cs. k. pénzügyi kerületi igazgatóságnál volt segéd ellenőrül a rózsavölgyi gyűjtő pénztárhoz, Kautczky Frigyes, a sandaui ellenőrködő hivatalnál volt pénztárnok elenőrül a balassagyarmathi gyűjtő pénztárhoz, Buscher Károly a budai cs.k. számvevő irodánál volt hivatalbéli tiszt beszedőül, végtére pedig a pécsi gyűjtő pénztárhoz Zapf Edvard volt sőmázsáló hivatalbeli tisztül, ideiglenesen neveztettek ki. Kelt Budán 1851. évi dec. 30-án. Sz. Endre mezővárosában Buda mellett, f. évi jan. 20-kán egyes. k. posta-kiadóság fog életbe lépni, mely levelezések, továbbá pénzzel terhelt levelek, s legfölebb 10 font súlyú sebespostaküldemények fölvételes kézbesítésével foglalkozandik , s lovas-posták általfog az ó-budai cs. k. posta-kiadósággal összeköttetésbe tétetni. Ezen posták minden vasárnap , kedden , csütörtökön s pénteken fognak Sz. Endréről reggeli 8ra órakor elindulandni, Ó-Budára 10ra órakor érkezendik meg, onnan délután 1 órakor fog elindittatni, s délutáni 3 órakor érkezendik ismét Sz. Endrébe. Ezen posta-kiadóság kerületéhez a következő helységek tartoznak : Izbégh (puszta), Kalász, Leányfalu (puszta), Monostor (sziget), Pócs-Megyer , Pomáz , Sz. Endre és Sz. László. Pest január 12. 1852. Cs. k. posta-igazgatóság. M. H. 7 LAPSZEMLE. A Magyar Hírlap (jan. 22.) a Párisban kiadatott uj alkotmányról hallatja szózatát. Ez Francziaország 9-dik alkotmánya hatvan év alatt. Mindenik alkotmányt mint népboldogitót hirdették , azokra ünnepélyes esküt tettek le s kevés évek múlva mindeniket, miután vagy a nép unt rá, vagy az a kormány útjában állott — mint haszontalant félrelökték. Ez világos bizonyság szerinte, hogy a franczia nemzet, anyagi és szellemi nagysága mellett is — a politikában a teljeskoruságot még el nem érte. Szükség vola tehát, hogy „e nép maga, kormánya élére férfit állítson, ki a nép összes akaratát magában egyesítő s alkotmányt adott a népnek, mely azt jóvá hagyta.“ — S most már volenti non fit injuria. A Pester Zeitung (jan. 22.) az új franczia alkotmány kihirdetését alkalmul használja , hogy visszapillantást tegyen Napoleon Lajos elnöknek, e nevezetes férfiúnak, múltjára. — Egy második czikkben politikai tanulmányokat közöl. Az Oest. Cor. (jan. 20.) az új franczia alkotmány felől úgy nyilatkozik, hogy, ha ennek lényeges tartalmát legrövidebben akarnék kifejezni, azt következőleg tehetjük. Külsőleg megtartatott ugyan , sőt az egész állodalom épületének homlokára íratott a népfenség dogmája s az általános szavazat doctrinája, de ezen elvek működése csak rendkívüli esetekre hagyatott fel, egyébiránt szabatosan körülírva, hogy lehetőleg távol tartassák a legveszedelmesebb eszköz, a forradalmi fölforgatás. Ily esetek: ha összeütközések alkalmával az elnök a népre hivatkozik, ha alkotmányi alaphatározatok lennének megváltoztatandók, s rendesen a törvényhozó test tagjai megválasztása. Az alkotmány egyéb határozatai kifolyását képezik az elnök azon eltökélt szándékának, hogy Francziaországnak végre annyi hosszantartó vihar után erélyes állandó kormányt adjon.• Egyébiránt az idézett lap az alkotmányba fölvett némely elvek ellen, saját különös szempontjából, kétségeket fejez ki. Nevezetesen úgy látja, s nem ok nélkül, hogy az 1789-ki úgynevezett nagy elvekből nem igen születhetik meg állandósággal biró államjog. Mert ezen év követte el mindenek fölött azon nagy hibát, hogy az állampolgárok egyéniségét mindennek fölibe tette, s valódi nagy érdekeket minden tekintet nélkül mellőzött; ezen évben vette kezdetét a korlátlan iparszabadság s a földnek korlátlan föloszthatósága—mindkettő a proletárság s communismus kutforrása; ezen év fejtette ki túlságosan a politikai s polgári önzés elvét az engedelmesség, hűség s vallásosság rovására; végre a népfenség s általános szavazatjog csak csalfa kép; habár elismerendő, hogy mindkét elemnek lehető legkevésbbé veszélyes irányba való szorítása kísértetett meg az új alkotmány által. Egyébiránt a nevezett lap Francziaország politikai viszonyainak több évi békés alakulására legtöbbet azon bizalomtól vár, melyet az elnök Francziaországban a nép legnagyobb többsége részéről nyert. A Presse (jan. 21. sz.) szinte az új franczia alkotmánynyal foglalkozik ; jelenleg annak belbecséről határozottan nem nyilatkozik, hanem közli az európai napi sajtónak arról eddig megjelent véleményvázlatát. Az Ostdeutsche Post (jan. 21. sz.) a némely körökben még mindig fölmerülő élénk aggodalmakról szól a vám-árszabály közel életbeléptetése fölött, ámbár megvallja, hogy egészben véve e hangulat már lényegesen javult. A Wanderer (jan. 21. sz.) az „Államgazdászati portyázások VII. czikkét közli. — Berlini levele a porosz rendi párt és Manteuffel miniszterelnök közt uralkodó viszályról értekezik. Egy harmadik Czikke a falanz- és védvámokra vonatkozik. A Lloyd (jan. 21.) az angol állapotokat veszi főfigyelme tárgyául; megérinti, hogy a parliament febr. 2-kán meg fog nyittatni. Russel lord nézetei — úgymond — Anglia külpolikájáról Palmerston lordéi fölött a parliamentben kétségtelenül kivívandják a győzelmet. Russel mind a mellett megbukhatik, de nem Palmerston által. Ő talán lelepend, de őt bizonyosan nem Palmerston fogja felváltani. Ki az angol állapotokat s a nép hangulatát tapasztalásból ismeri, annak most tisztán előre látnia kell, hogy a legközelebbi hónapokban a szigetországban egy csaknem fanatikus békeszeretet fog uralkodni. Egy párt sem türend oly külügyminisztert, kinek békés és engesztelő érzülete minden gyanú és kétségen felül nem áll. ( FŐVÁROSI ÉLET. •— Polgári katonai kormányzónk Albert főherczeg ő és. fensége Bécsből tegnap reggel fővárosunkba kivont egésségben visszaérkezett. — Nem rég említek lapunk egyik közelebbi számában, hogy az operabíráló választmánynak első bírálati tárgya a Fáy úr által beadott „Fiesco“ czímű opera volt, s hogy ezen opera sorsa már bizonyosan eldúlt, de az eredményt nem tudjuk. Most egyik helybeli német lap azon tudósítást hozta róla, miszerint a nevezett operára nézve oda megy ki a bíráló választmány véleménye, hogy azt csak tetemes rövidítésekkel, változtatásokkal lehetne színte hozni, az illető szerző azonban meg nem akarja engedni, hogy művén legkisebb változtatás is történjék. Ezen ajánlott „rövidítések és változtatásokra“ nézve, mint halljuk, bővebb fölvilágosítást fog nyújtani a közönségnek egy igen jól értesült zeneértő egyén, s eredeti operáink köréből vett példákkal is illusztrálja a bíráló választmány ítéletét. — Jövő tavaszra a Svábhegyen egy kellemes mulatóhelylyel több élvezete lesz az ezen gyönyörű hegyvidéket látogatni szokott közönségnek. Értjük Várady K. ügyvéd úrnak az Adlitzer féle telken levő villáját, melyet az tulajdonos a közönség számára elegendő kényelemmel ellátott közmulató helylyé szándékozik átalakítani. Már maga a hely kitűnő fekvése, melly szabad kilátást nyit az alant elterülő egész vidék nagy panorámájára, óhajtott jövendőt ígér ezen mulatónak; s ha még ide gondoljuk, hogy az ahhoz vezető utat, melly eddig ugyancsak elég szenvedést követelt az otthen kínálkozó gyönyörért, kényelmesen járható szekérúttá egyengetik — ha ugyan egyengetik — akkor nincs egyéb mit óhajtani, mint im más (ez) tárgyesete (ezt) alattomban értetik : „Es keassatuc uromeliuz charmul. Kirí.“ Azaz : „És keássáto°k uromkho°z chármul (ezt): Kyrie eleison.“ Hogy az elhallgatott mutató névmási tárgyeset (azt, ezt) határozott alakba vonza az igét, biblia-fordításainkban gyakran előforduló ezen szöveg kétségkívülivé teszi: „Bizonybizony mondom (nem : mondok) nektek.“ A keassatuc igealak magyarázatának tehát illetékes helye tulajdonképen a 3. p. b) alatt volna (98. 1. 2. 3. 4. soraiban). Az érd. sss.-nek egyik legsükerültebb magyarázata, hol a jelentő mód félmúltjának határozott alakú egyes harmadik személyét fejtegeti (96. 1.); alaposan állítja t. i. „hogy a határozott forma törzseket a megfelelő határozatlan forma (főszemélye) teszi, melyhez a harmadik személy képzésére az ő névmás járul, alkalmasan elváltozva (a, e) ; ekép lett: halla-a, tilo°ta.)-a, mo'’nda'’-a, teremte-e, felede-e, vete-e.“ De e magyarázat nyomán állítani, miszerint „eleve, terumteve (éleve, terumteve) végkép kiavult félmúlt részesülő“ (98. 1.), bebizonyíthatásnál alighanem merészebb állítás, miként ezt Révaival sz. maga is érzi. Bir. Döbrenteivel, e két szóban jelen részesülőt lát, melyekben a v. ékezet jeléül látszik állani, s mai: élő, teremtő helyett, etté a hangoztatás : élee, teremtee (él é, terpedt, vagy ee, az éjszaki palócoknál, mely néha ő helyett áll), miként a Révai-codexben van idő helyett: idé (=ide=idee), s a tihanyiban : emle (=emlé=emlee)=emlő,*). Ide mutatnak, Bir. véleménye szerint, I. András király tihanyi oklevelében, 1055-ből szók: Arokfee, Árokfő, Bagatmezee—Bagátmező (108.1.). A remekműnek szótanra vonatkozó lapjain következő hibákat vett észre Bir. (93. 1.) „hangzóhagyott raggal: lök;“ minthogy a ragban látjuk az ö hangzót, állani kell tehát : „segédhangzó-hagyott raggal: tök,“ v. „tök raggal, segédhangzó nélkül“ a) ; ele-et, ele-ött, h. (94. 1. 4. p.); keassatuse, ke- * 9 assatue, h. (96. 1. 1. p. 6. sor.); „a határozott forma törzseket a megfelelő határozatlan forma (kimarad tó személyes terümte — teremte) teszi“ (96. 1. 2. p.) ; szabályos törzseknek, főszemélynek, h. (97. 1. c); áthasonlítják, áthasonítják, h.; mert: hasonlítani (valamit valamihez) — comparare; áthasonítani , assimilare; két külön eszme (97. 1. 3. p.); „iochtatnia,jogtatnia,“ jokhtatnia, h. (98. 1. 5. p.); legenek, legende, h. (99. 1.); egyesben (vonzza), egyesbe, h. (99. 1.); gimilektus, gimiloktus, h. (99. 1.); mutató mód, jelentő mód, h. (96. 1.); határozott, határozatlan forma , alak, h. (96. 1.) ; föltételes mód , óhajtó mód, h. (98. 1.); részesülő mód (98. 1. 6. p.), ezt a határtalan mód foglalja magában, s módot csak ötöt ismerünk). A négy utóbbi variáns műszónak (mint nem hibáknak) kijegyzésével nem akarja Bir. magára alkalmaztatni Horatiusnak azon jól találó megjegyzését: „Grammatici certant!“ Csak azért emelek ki azokat, hogy megértvén a t. sz., miszerint megállapított s közéletbe átment műszók helyett másoknak (habár szinte jóknak) alkalmazása a tanulót könnyen megakaszthatja magát a közélet által szentesítettekhez szabja. — Állítja sz. (100. 1.), hogy a Pray-codexben „a sajátító (nek) a birtokos név mellől, tiz esetben elhagyatott,“ s példát mégis csak kilenczet hoz föl; t. i. az „urome seine“ után kimaradt: „urdung interuince.“ — Sz-nek hibás azon megjegyzése is, hogy „a névelő az egészben (Pray-codex) csak háromszor fordul elő“ (100. 1.); holott négyszer olvassuk . ..oz gimistvo.“ (I. fűz. 80.1.8. p.); „oz tiluvt gimilstvoj“ (u. o. 10. p.); „oz gimilsben“ (u. o. 11. p.); „oz gimilsnek“ (u. o. 12. p.). Azt pedig, hogy miért fordul elő oly gyéren régi m. nyelvemlékeinkben a névelő, avatott nyelvtudósunk, Hunfalvi, szépen magyarázza: t. i. „eredetben névhatározó (— névelő) nélkül járt a magyar névszó is, mint melynek meghatározására sok más eszköze van a nyelvnek; s hogy az, ez mutató névmás itt Európában kényszerittetett névhatározó szerepet viselni.“ *) — Szórend elleni vétségekül tekintjük: „és sehol nem csonkált alakjában (a) fordúl elő“ (92. 1.1. p.); e helyett :„és csonkáit alakjában (a) sehol nem fordúl elő.“ — Helytelenül áll: „es evec oz tiluvt gimilstvol, oz gimilsnek (t. i. azon tudva levő gyümölcstől, mely megtiltatott);“ helyesen igy : „es evec oz tiluvt gimilstvol (t. i. azon tudva levő gyümölcstől, mely megtiltatott), az gimilsnek.“ (92.1.1. p.) Végül, nyomdahibáknak tartjuk : „erőltetettnek“ (104. 1.), eröltetettnek, v. erötetettnek, h.: „alább“ (101. 1.), alább, helyett. Befejezvén sz. a Pray-codex remek magyarázatát, nyelvünknek a magyar kereszténység első öt százada alatti belső történetét mély nyelvismerettel vázolja (VII. Fej. 48. §. 104—110. 11.), következő lényeges tételekre osztván azt: a) nyelvünkben az egyszerű s kettős hangzók, úgy a torokszelletek gyakoribbak voltak; b) hangzó végzésekben is gazdag volt nyelvünk; c) az önhangzók összejövetelét igen jól tűrte; d) a ragozás számos régi formákat, a a szókötés több eredetiséget őrzött meg, sőt e) éltek még némely oly ősi szók, mik mai nap már csak a rokon nyelvekből fejthetők meg. Ezek után szó azon állítást, mintha nyelvünkben a hangvonzati rendszer a későbbi idő fejleménye volna, határozottan alaptalannak nyilvánítja, s hogy az a szótörzsökökben a legrégibb időktől fogva teljes következetességében föltalálható, ad evidentiam megmutatja (108.1. 6. p.). Birc ritka ügyességet tanúsító tárgyalás közben csak azon ütközött meg , miért függesztő a t. sz. következetesen fejlődő okoskodásához azon sarkjegyzetet, melynek ott sem helye, sem súlyja? Mit is jelent e beszéd: „a leány csak mellékforma gyanánt dívik a lány, lyány mellett, melyben a képző csakugyan elnyelte a gyökér hangzóját, az eránt táj ejtése (109. 1.), holott köztudomás szerint a leány szó országszerte zárt é-vel ejtetik. Ezen a hasonló szókban (pl. eránt, gyertya stb) tehát „semmi szabályelleniség nincs, csak azon különbséget kell megjegyeznünk, miszerint az ily zárt é (tudniillik, mely alhangzóval egy szóban áll) »-vel, vagy o-val cseréltethetik föl, nem pedig ô-vel, mint a többi zárt es pl. deák — deák, leány — leány (sőt a déli palócoknál « gyönge ajakszelettel is. Ilány, miként egyik dalukban e pár sor bizonyítja : „Le’ványt akarok szeretnyi, szeretterabul el is vennyi“); borotva — borotva; golyva = golyva; gyertya = gyertya (a székelyeknél, főleg Csíkban)stb. i) — sa. e szót: Loofeu, így olvassa (talán ad notam: Siculi hyppomulgi?): lófeje, véleményünk szerint, palóca kiejtéssel: lófeö = lófő (85. 1. 9. p.) helyett — Siculus primipilus; — minthogy sz. maga is e szót: Geuru (107. 1.) így olvassa: Győr. a). — E szónak: Az ukfee, mai olvasása: Árokfeje, e szó után: Ároktöve (108. 1. 7. p.) kimaradt. Az érdemes sz. ezen korbeli írásunk belső s külső mibenlétének tanulságos rajzával 3) (VII. Fej. 49. MP’ H ) a nemzeti irodalom kezdetének történetét befejezi, s átmegy a nemzeti irodalom fejlődésének (Lajos és Zsigmond kora) időszakára. l) L. A magyar nyelv Rendszere. Közrebocs. a m. Társ. Budán, 1846. 8r. 9. 1. — Elemi magva nyelvtan. Budán, 1848. 8r. 4. ]. J) L. Transsilvania, auctor. Joseph. Benkő. Edit secund. Claudiopoli, 1834. pag. 417. et 420.A magyar és hazája régente. Irta Perger János Pesten , 1831. 81. 6. és 31. 11. ;J) Ide vonatkozólag J. Fogarasi: Műveit magva nyelvtan. Pesten, 1843. 81. 18. 1. — Tudom Gyűjt. 1819. XI. köt. 87. 1. (Vége köv.) J) L. Régi magyar Nyelvem 1. I. köt. Budán, 1838. 41. 6. 1. 9) L. A magyar nyelv. Rendszer. Közre bocsát, a m. t. Társ. Budán, 1846. 8r. 132.1. Vd. p. ]) L. A m. nyelv Rendszer. Közre bocsát a m. Társ. Budán, 1846. gr. 194. 1. 9 L. Új magyar Muzeum. XII. vagy septemb. fűz. 1851, CXXVI. 1.