Pesti Napló, 1852. január (3. évfolyam, 544–569. szám)
1852-01-29 / 567. szám
rök volna : nem is fogjuk soha megelőzni a csempészetet máskép, s a kincstár is többet fogna nyerni, mert itt annyi kelne el, mint most. Az orginaláló bizottmány eddigi munkálatai egyedül az administratiora vonatkoznak; nem kell tehát „vorlaufig“ nagyobbat várni; szerintünk egyébiránt: hic labor, hoc opus ! ez a nagyok nagyja. X. LAPSZEMLE. A Magyar Hírlap, jan. 29-kei számában Németországot , ezen nagyobb s kisebb államokra oszlott s érdekben meghasonlott Németországot, nem tartja azon földnek , hol a Parlamentarismus növénye megfogamzását várni lehetne, sőt épen a német egység eszközlésére intézett alkotmányos kísérletek tették a szakadást és választó közfalat még nagyobbá. Az anyagi érdekek közössége tehát egyedül az, miben a Németországot némileg egyesíthető kötéleket keresni kell. Németország jobb jövőjének s szétágazott érdekei egybeolvadásának alapját azért a M. N. szerint minden bizonynyal a folyamatban levő bécsi vámkonferentia képezi. A haszon, mi Ausztriára háromolni fog a német vámegységre törekvéséből, tagadhatlanul nagy és messze közben kiható teend , de annak áldásait Németország általában úgy, mint az egyes államok is érezni fogják. A Pester Zeitung (jan. 29.) vezérczikke kedvetlenül érinti meg, mikép a német sajtó egy része a bécsi vámconferentiákban ismét okot talált, Ausztria kereskedelmi politikáját vádakkal és gyanúsításokkal halmozni el. Németország, szerinte, a particularismus szerencsétlen hazája. Poroszország a vámegylet által a német kereskedelem egyesítésére törekedett, és midőn most Ausztria ezen eszmét még nagyobb mérték szerint kívánja valósítani, Poroszország az ellenkező útra tér , s így történt ez a német flottával is. A Lloyd (jan. 27. sz.) aldunavölgyi levele emlékezetbe hozza, hogy a bécs-gloggniczi vasút igazgatósága, múlt évi nov. 29-kén Győr sz. k. város tanácsát megkereste: nyilatkoznék a brucki pályának Győrig építtetése, s különösen e vonalnak szükségessége iránt, egyszersmind szólítaná föl a szomszédvidéki törvényhatóságokat is nyilatkozatra : várjon kívánatosnak tartják-e e pályavonalt, s minő indokok szólnak mellette, hogy aztán a januárban tartandó közgyűlésen e tárgy fölvétethessék s a legfelsőbb engedély kinyerésére lépések történhessenek. Ezen már 1838-dik évben nemcsak megpendített, hanem legfelső szakadékkal szentesített terv újbóli fölvétele közörömet szült. Valamennyi hatóság, kiket e terv legkevésbbé is érdekelt, a legöszhangzóbb értelemben nyilatkoztak, minden lehetségest megígértek a czél előmozdítására , elismervén, miszerint ez a jobb dunaparti lakosság nagy részére nézve életkérdés, s várta kiki örömmel a kedvező végelhatározást. Annál érzékenyebb hatást szült — úgymond levélíró — azon néhány nap óta itt szárnyra kelt hír, hogy a brucki vonal tovább építésének terve a bécs-gloggnieczi pálya főrészvényeseinél koránsem talál a reményleti részvétre; ennélfogvást a terv valósítása tovább is , s Isten tudná meddig , csak opium desiderium marad. A Wanderer (jan. 27.) a porosz-hannoverai vámos kereskedelmi szerződvényt, — miután a porosz második s a hannoverai mindkét kamara mellette nyilatkozott, a porosz első kamara pedig a hannoverai sorsvetéstől föltételezte hozzájárulását — végkép elfogadottnak tekinti. Ennélfogvást tehát a két állam közt megtörtént volna azon keresk.politikai egyesség, mely mindkét résztől tetemes áldozatokat követel s jelenleg csak kétes hasznokat ígér; s miért? mert még nem tudhatni, mily utat követendnek a többi vám- és adóegyleti államok. Ezeknek további miheztartásukra jelentékeny befolyást gyakorland majd főleg a bécsi vámcongressus eredménye. — Tehát várjuk el. Másod-czikke ,,Martius előtti Oppositio“ czímet visel. Ezt is , valamint a jan. 23-dik számban megjelent ,,, és uj conservativek“ cziműt egyazon pesti kéz irta. Mondanunk sem kell, hogy szerző a magyar ellenzékről szól, az úgynevezett liberálisokról , ezen, szerinte második nagy pártról Magyarországban, mely párt— csak volt, de nincs. Elmondja szó, hogy akkorában csak a nemesség volt a nép, s mit követett el mindent a nemesség. Szerinte önálló M. ország,—t.i.a szó legtágabb értelmében véve—bármily korm. forma alatt is, többé lehetetlenség. (Bizony mi is távol vagyunk ily vérmes reménytől) s az ízó még sokat, igen sokat mond, amit lapszemlébe foglalni—szóáradat volna. (Minapi lapszemlénkben ígértük,hogy az „Césus conservativek“ czimü czikkre még visszatérendünk. Ezt ha lehet, teljesítjük is majd, de nem a lapszemlében, hanem egy külön czikkben, melyben nézeteinket elmondván , a pesti levelező úr egyéni véleményét is fel fogjuk használni. Kritikát nem ígértünk. Helyesen értelmezte levelező úr az általunk használt „rhapsodicus“ szót, midőn azt nem vette sem ócsárlás, sem sértésnek; mi e szóval nem akartunk sem többet, sem kevesebbet kifejezni, mint ezt: felületes.) Az Ostdeutsche Post, (jan. 27 sz.) két érdekes levelet közöl, egyiket Páriából, másikat Berlinből. Amabban ügyes ecsettel festetik azon különös állapot, melyet Francziaországban a dec. 2-kai úgynevezett mentőlény, s az általa szülemlett új alkotmány idézett elő. — Imebben a berlini kabinet tagjai közti szakadás említetvén meg, összeértésre s a nézetek kiegyenlítésére többé nem látszik remény. A miniszterkrízis tehát nő , s több mint valószínű, hogy nemsokára a porosz kabinetben lényeges változás fog történni. HIVATALOS: Kis-Marton szabad kir. városban f. é. febr. 1-től kezdve egy postakiadóság lép életbe , mely levelezések s 10 font súlyig szekérposta küldélgzések szállításával foglalkozandik s mindennapi lovasposta által a n. hölfleini postahivatallal közlekedésben álland. Föladási kerülete e kiadóságnak a következő helységek : Sz. György, Sz. Margita, Trauersdorf, N. Czinkfalva (Ziegendorf) és Kis-Höfflein. F. é. febr. 1-étől fogva a postatávolsági mérték N. Szalatnya és Vámosfalva közti postáról egy és hatnyolczad (1%) postára szállittatik le, ellenben a N. Szalatnya és Beszterczebánya közti postatávolsági mérték 1% postáról egy s hétnyolczad (1%) postára emeltetik. AI. H. FŐVÁROSI ÉLET. — Majd minden látogatottabb színházi előadáson van alkalmunk tapasztalni a közönség egy részének, különösen a karzatnak feltűnő lármás, gyakran csupa kedvtelésből tulságig csapongó viseletét. Nálunk már régi megszokás teszi, mintegy szabadossá a mulatságot , de lehetetlen , hogy annak helytelenségét, illetlen sokszor alkalmatlan , boszantó voltát ne érezné minden, aki a színházba nem azért jön, hogy ott két tenyere és torka használatának, s lármás kedvtelésének szabad tért engedjen. Sokszor a darab ép azon helyein vagyunk kénytelenek tűrni e boszantó megháborítást, melyeken legtöbb élvezettel függünk; sokszor maga a színész kénytelen föláldozni, félbeszakasztani tán épen ihletése perczeit a megriadt tapsok, kihívások, ismételtetések miatt. S igy tagadhatlan, hogy e viseletmód mind a közönség nagyobb részének, mind magoknak a művészeknek , mind főképen színházunk jó hírnevének, hitelének érdekéből megváltoztatandó. És ez utolsó tekintet talán mindenek között a legfőbb. Nemcsak az, hogy idegenek egyáltalában nem szerezhetnek valami jó véleményt rólunk ilynemű féktelenkedések, gyakran botrányos kitörések által, hanem maga a színházunkra ügyelő felsőbbség is kénytelen e miatt sokszor oly lépésre, mely által, intézetünk érdekei nem a legkedvezőbb tekintetek alá esnek. A Hölgyfutár egyik közelebbi száma szinte fölemlíti ezen körülményt, s mi teljesen aláírjuk nézeteit e tekintetben. Az igazgatóság, mint halljuk intézkedni fog az ilyféle visszaélések megszüntetése végett, s a közönség elhiheti, hogy ez intézkedésre fontos okai vannak. Hisszük, mikép mindazok, kik eddig karzati lármás zajongásokban lelték örömüket, az intézet iránti jóakaratból, s kegyeletből, valamint önmaguk iránti tekintetből is bírni fognak annyi önmegtagadással, hogy a színházban, a művészet templomában , nem viselik magukat kevesebb szerénységgel, s tartózkodással, mint egy jóravaló vendéglőben szokás. Senki sem fogja követelni, hogy színházban, mint értéktelen fatuskó üljön a hallgató, kinek a tetszés, vagy nemtetszés gyakran önkénytelen nyilatkozatait el kell nyomnia; de a szokásban levő kihívogatások, ismételgetések, rakonczátlani kiáltozások stb. okvetlen megszüntetendők amazok mellett. Ezek megalázták magukat a művészeket, háboriták a közönség nagy részét — mondani sem akarjuk, hogy a megrendeléseknek, s a rendszeresített „claqueur“-ségnek is tág mezőt nyitottak. Az intézet érdeke forog kérdésben minden előtt. Ezt gondolják meg jól az illetők. — A pesti testgyakorló intézet bevétele a múlt évben 1822 pftot tett, a kiadás 1338 ft. E szerint pénztármaradék a folyó évre 484 p.ft. E közhasznú intézetnek fenállása óta (1839) összesen volt 1238 fiú, 1454 leány növendéke. A múlt évben 141 növendéke között volt 112 fiú , 29 leány. A Beranek lovagművésztársasága, miután a pesti jótékony nőegylet javára már előadást rendezett volna , a budai nőegyesület részére is hasonló ígéretet ten. Adott szavát holnap fogja beváltani. A nevezett czélra egy fényes előadást adand díszöltönyökben, s a legválogatottabb darabrészletekkel. Figyelmeztetjük a közönséget e jótékonyczelű mulatságra , mely által Beranek újabb érdemet szerze magának, jó hitelt társaságának. Páholy, zártszék s belépti jegyek mind közönségesen a német szinház épületében kaphatók; azonkívül kaphatók még egyleti elnöknő Forray grófnő ő excjánál (Bálvány utcza) továbbá Medecz úrnál, s váczi utczában a „kék szőllőhöz“ czimzett kereskedésben. Az árak a szokottak. —— A kőbánya és vasút közt levő gyömrői útvonalon szorgalmasan dolgoztat az illető hatóság. — Dunánk folyvást oly tiszta és jegetlen, hogy rajta néhány nap óta csónakok, és gőzösök újra egész biztossággal járhatnak, ha csak majd február hónap vissza nem kergeti őket oda, honnan kiindultak. Mert a farkas nem eszi meg a telet, valamint a jolsvai idő próféta sem, ki azt mondja vóla, hogy a tél majd csak február elején fog igazán beállani. A pesti szegény gyermekkórház egyesületnek felsőbbségi engedelem mellett f.é február 1 -je napjára kitűzött közgyűlése közbejött akadály miatt más napra halasztatik, s ugyan azon február hó 2-ik napján délelőtti 11 órakor fog egyesületi elnök Örményi Ferencz úr szállásán (Bálvány utcza 18 sz. a.) megtartatni, mire az illető részvényes tagok ezennel újólag meghivatnak. Bécsben általvett, szerencsés lett Védasszonnyul ő császári királyi fenségét fildegarde főherczeg aszszonyt fenséges kormányzónknak nejét megnyerni, ki a szegény munkás osztálynak a birodalmi fővárosban is vigasztaló angyala lévén, nemes szive malasztsugárait már hazánkra még a távolból is kegyelmesen kiterjesztetvén , az emberbarátok kebelét méltán a hála legtöbb nyilatkozataira hangolja, melyet alólirt bizottság hódolatteljesen közzétenni legszentebb tisztének tarta , oly alázatos óhajtásával, engedje a szeretetnek Istene, hogy intézetünk a kegyelmes föherczegnőnek védszárnyai alatt felvirágozván , általa is a közboldogság hathatósan terjedjen, s a közáldás főherczegi Védaszonyunkat koszorúzza mind örökké ! !! Pesten januarius 25-ben 1852. A pesti első bölcsődét alakitó bizottság. Tormát Károly s. k. Majer István m. k. városi főorvos, városi elemi iskolák igazgatója. Roszmanith Antal s. k. városi községtanácsos. Hálaszó ! A magyarországi első Bölcsőde bizottsága kedves kötelességének ismeri a t. ez. közönség örömére juttatni, miként folyamodására, melyet megbizás következtében egy bizottsági tagtárs személyesen VIDÉKI ÉLET. Esztergom, jan. 26. (Necrolog.) Amitől egy idő óta féltünk, remegtünk, de mégis ily hamar megtörténendőnek nem hittünk, fájdalom, megtörtént. Egyházpakai Andrássy József, kir. tanácsnok, és Esztergommegye volt főispáni helytartója nincs többé az élők sorában; organikus szivkór következtében hunyt el a nagy hazafi Füssön Bars megyében, a férfikornak majd tavaszán élte 46. évében. E folyó hónap 9-e volt azon gyásznap , melyen a természet urának közitélete nyomán, nagy lelke a gyenge test burkolatát áttörve, felszárnyalt Istenhez, kitől eredett, 12-kén pedig a kath. egyház szertartásai szerint a pormaradványok adattak át a földnek, melyből vetettek. A dicsőülttel sírba szállt a honnak egyik jogjellemesb , s önzetlenebb fia, a fejedelem egyik leghívebb alattvalója, a tudományos műveltség egyik legavatottabb képviselője , a család s magánélet egyik legremekebb példánya. Tudva tehát, mit vesztünk benne, a fájdalom, melyet a hit vételekor éreztünk , közlevertséget okozott; igen, mert miként éltében osztatlan tisztelet, s szeretet környezte, úgy halálában közfájdalomnak lön tárgyává. A tisztelettel párosult szeretet abban nyilvánult, hogy mind Esztergom város mind s különösen a megye részéről a Dunáni átjárás alkalmatlansága daczára számosan jelentek meg a végtiszteleti adat egykori bölcs , s mindig kedvelt főnökük iránt lerovandók, a fájdalomnak pedig leghűbb tükre volt az, hogy a temetkezési hely bár egy jó negyedórányira esik a kastélytól, mégis mindnyájan fedetlen fővel kisérték a halt tetemeket, amiket többnyire bars- s esztergom megyei urak vittek az örök nyugalomra. Nyugodjanak zavartalan békében a feltámadás nagy napjáig ! Ő felejthetlen lesz a honnak , felejthetlen különösen Esztergom megyének , úri családjának, rokoninak, barátinak , ismerősinek, s volt jobbágyinak, kiknek valódi atyjuk volt. Felejthetlenné teszik őt mind magános mind nyilvános élte pályáján gyűjtött érdemei, mik nagy nevét örök emlékezettel dicsőítik. A béke angyala lebegjen hamvai felett! Kesergő méltóságos özvegye, s magas műveltségű kisasszonyaira nézve a vigasz forrása legyen az, hogy mindenkitől tisztelve szeretve hagyta el a földi életet, mely türelmét egésségi tekintetben súlyos kísérleteknek vétó alá. N. Pécsről írják a Presb. Z.-nak. — Az álarczos bálok e városban rendkívül fényesek , és látogatottak , úgyhogy ezer, ezer száz vendég is megfordul a bálteremben. Ruházati fényben, étel italban annyi pompa, oly bőség, hogy azt hinné az ember, miként Pécsen távolról sem tudják, mi a szükség. A tél oly meleg, hogy a légmérő naponkint 10 Reaum mutat, az ibolya virágzik , saláta bőviben. Az ég szép kék, a levegő langyos tiszta... Hisz valóságos Eldoradó is maga a levelező utána teszi: kell-e még több , hogy boldogok legyünk ? Afiss-féle gyilkossági per nemsokára véget ér. Sokan kiváncsiak nem annyira az eredményre, mint inkább a védelemre. A ill. U.-nak írják Iógráából : — A farsang sűrűn hozza a vigalmakat, és tánczmulatságokat. Tánczolnak, vigadnak mindenfelé, hálóznak még a kisebb városokban is. — Múlthó 18-kán holdszivárványt láttak B.-Gyarmaton , s a látvány csodálatos érzést szült ! — Folyó hó 21-kén végeztetett ki pallos által Lámi Vincze apagyilkos, nagy oroszi gazda, 31 éves, két kisded gyermek apja. Rendithetlen elszántsággal halt meg. A többi raboktól férfiasan elbúcsúzott; a kocsija föllépte után a néphez fölszólalt, s az utolsó perezben is bátor viseletet tanúsított. AUSZTRIA, Bécs, jan. 26. — A belügyminisztérium a kereskedelmivel egyetértésben rendelte, hogy a politikai hatóságok, kibocsátványaiknak e hivatalhelyen kívül lakó felekhez menesztését közvetlenül a postaintézet útján eszközlendik. — Ed. du Tour franczia követségi titoknok, tegnap érkezett ide. Az 1849. év óta Bosniára nézve fönállott fegyverkiviteli tilalom , a pénzügyminisztérium f. hó 13- káról kelt kibocsátványa következtében meg van szüntetve. A minisztérium igen élénken foglalkozik az Amerika déli állomásaival s Afrika partjaivali közvetlen összeköttetés helyreállítását tárgyazó javaslatokkal. — Granville lord angol külügyiminiszter válaszjegyzéke a szárazföldi hatalmak panaszaira a menekültek kérdését illetőleg most, miképp ,,Freim. Sachgenzeitung“ Írja, megérkezett, s f. hó 13-káról kelt. Intézve van e jegyzék Franczia- s Oroszországhoz , a német szövetséggyüléshez. — Kollár János, a szláv archeológiának cs. k. tanára a bécsi egyetemnél, f. hó 24-kén a ,,Slovnske Noviny“ szerint meghalt. — A cs. k. telegraf-hivatal Lembergben f. évi jan. 3-kán megnyittatván, mostantól kezdve minden , különösen magán közlésekre jogosított cs. kir. telegrafhivatalok fogadhatnak el az oda küldésre magánsürgönyöket. — Hallomás szerint az egészségügyi congressus végzései Párisból megerősités végett már ide érkeztek. — A bécsischeli telegraf-vonal a fürdésszak kezdetével a közlekedésnek meg fog nyittatni. KÜLFÖLD. Francziaország. (!) Páris, jan. 22. — Ma a miniszteri módosítás nagyban foglalkoztatta a politikai köröket és a börzét. A tuilleriákban uralkodó két elem között törésre került a dolog: az absolut elem, melynek élén Persigny áll, győzedelmeskedett volna, a Morny-tól vezetett mérsékleti elemen. Morny megunta volna a súrlódást, s helyét, a belügyminiszteri tárczával együtt átengedő Persigny-nek, s csak az elnök kérésére maradt Grenelle-utczában , ma négy óráig. Morny és Persigny között súrlódás volt a senatus- és államtanácsba leendő kinevezések , a választások, a szigor, a kímélet rendszabályai, és mindenek fölött a legfőbb kérdés, az Orleans-család jószgainak viszszafoglalására nézve, mi holnap csak azért nem jelenendik meg a Moniteurben, nehogy azt gondolják, hogy Morny ezért lépett vissza. (Tegnap közölt és ma alább közlendő tudósítások szerint ellenkezőleg történt, egyszerre jelent meg a jószágelfoglalással). Szóval : Morny, ki különben rendkívüli tevékenységet fejtett ki, mérséklettséget akarván továbbra is tanusítni, nem egyezhetett meg azon rendszabályokban, melyek a királyi családok iránt nagyobb szigort fejtenek ki, melyekbe az elnök is, eddigi magaviselete daczára, beleegyezett. Mi Persignynek hatalomrajutását illeti, ezért a socialisták épen nem fognak búslakodni; ők azt hiszik, hogy némely eszméiket valósítandja , nevezetesen új pénzügyi rendszert léptet életbe, melynek egyik első, lényeges pontja a fogyasztási adó eltörlése. Tény az, hogy Persigny azt akarja, miszerint a kormány inkább támaszkodjék a paraszt- és munkásra , mint a bourgeosiera , s inkább a faluk- és külvárosok, mint a nagy városokra. Az Indépendance helye úgy vélekedik, miszerint igaz ugyan, hogy a vidéki választóknál van a szavazati többség ereje, de a városok értelmisége alkotja a közvéleményt, s ezen körülmény előbb vagy később ezen szavazatot módosítja. Mi a külpolitikát illeti, Fersignyre nézve egy eddig élő előttünk ismeretlen körülményt fejt föl az Indépendance. Persigny az angol szövetség párthíve, Napoleon Lajos jó tapintatának közelebbről egy bizonyítványát adta. Az elnök egyik salonjában egy kép áll, Vemet flovácztól festve, melyen az elnök lóháton, Changarnier és Perrot tábornok kíséretében rajzoltatik. Az elnök barátai, kik buzgalmuk által magukat igen is kitüntetik, ezen tableaut eltávolitni akarták, minthogy azon két ember emlékezete az Elyséere nézve kedvetlen hatással van. Napoleon Lajos elleneszegezte magát. „A kettő közöl az egyik, szólt az elnök, nagy jogtalanságokat követett el; de azon pillanatban, midőn festették, a társadalomnak szolgálatokat tett. Őt azért kellett eltávolítni, hogy kormányom megszilárduljon; de remélem,hogy nemsokára ő és bajtársai ha nem is rokonszenvet, de közömbösségi érzelmet tanusítandanak irányomban, és ők vissza fognak térni Francziaországba. Changarnier, Lamoridére és Bedeau tábornokok nem töröltettek ki a hadseregből. Igaz, hogy gondolkoztak róla, de ezen gondolattól az elnök idegen maradt. Tegnapelőtt óta szüntelen vitáznak három, úgymint a közoktatási, földészeti és kereskedelmi minisztérium eltörlésén. A rendőrségi minisztérium fölállítása elhatároztatott. — Az elnök Maupas-t jelölte ki. A belügyminiszter, mint tndják, ezen kijelölést nem fogadta el, s tárczáját kötötte hozzá; vitáztak , harczoltak , s Maupas kijelölése megmaradt ; Morny beadta lemondását. S ez elfogadtatott. Tourgot helyett Drouyn de Lhuys-t említik, s amaz valami követségi állomásra küldetik. Ezen hírek a börzére hatással voltak, annyival inkább, hogy Fould helyett is Barocke-t emlegették. Holnapra több rendeletről beszélnek; egyik szerint Lavvestine tábornok, nemzetőrségi főparancsnok 50,000, táborkari főnöke pedig 20,000 ftc. fizetés kapna. Az elnöknek a külföldi hatalmasságokhoz küldött azon irata, melyben a dec. 20—21-ki szavazat eredményét tudtul adja, a béke fentartása felőli biztosításokat igér, s fölfestetnek azon okok, melyek őt az államcsínyre kényszerítették. Mára egy nagy szemle volt rendelve a Mars-mezőre, de az eső megakadályozta. Lefevre de Becourt, calcuttai consul, a külügyminisztérium politikai osztályának aligazgatójává neveztetett. Charles Daugny a san-franciscoi consulság korlátnokává neveztetett. A Courrier des Nancy több elfogatásról szól. Párisban a foglyok száma 507. Ebből 285 a banavési, 146 az ivrgiéa 76 a bicetroi erősségben.