Pesti Napló, 1852. január (3. évfolyam, 544–569. szám)
1852-01-14 / 554. szám
1852- harmadik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Pesten 1 Évnegyedre 5 f. — k. p. Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a szántónkénti eladás is _____megszűnt.______ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. úri utcza Laffert ház 8. Szerkesztési iroda: Úri utcza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. Egy hónapra 1 ft 30 krp. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . 8 „ — ,, » Egyes szám . . 4 „ "" Szerda, jan. 14-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négy hasábos petit-sora 4 p. kr.jával számittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a PESTI NAPLÓ szerkezte-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. TARTALOM. Telegraf! tudósítások. Politikai szemle. Legsürgetőbb tennivaló ink. X. Lapszemle. Hivatalos. (Reáliskolaügy.) Fővárosi élet. Vidékei élet. (Győr. Vegyesek.) Francziaország. (Paris , dec. 7. Diplomatiai változások. Operai előadás a képviselők számára. Az 1848- diki föliratok eltöröltetnek. Paris-lyoni vasút. Miniszteri módosítás. Vegyesek.) Németország. (München : Államtanács és pénzügybizottmányi ülések. Szerencsétlenség. Gotha : A herczeg Bécsbe utazik. Drezda : Judeich elítéltetett. Trier : Püspöki törvényszék.) Helvétia. (Bern.) Vegyesek. (Egyházi s nevelési ügyek.—Bibliographie. Nemzeti színház. — Dunavizárlás. — Börze.) Legújabb. Mai tár. (Kelet királynéja. Históriai novella JÓKAI MÓRTÓL. — Nemzeti irodalom : Nagyenyedi Album.) Budapest, jan. 14-én- TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK Aachen, jan. 10. — Baze két franczia rendőrtiszt kíséretében érkezett ide. Bedeau és Leflo hír szerint Belgiumban tartózkodnak, Lamoriciére pedig Kölnbe utasittatott. Brüssel, jan. 9. 8 órakor estve. — A Hámból kibocsátott politikai foglyok közöl Leflo Calaison keresztül Doverbe vitetett. Changarniernsik Mecheln, Cornisnak Lővén, Bazenak Aachen , Lamoriciérenek Köln jelöltetett ki tartózkodáshelyül. Rendőrtisztek kisérik őket oda. Bedeau-t ma esti utolsó vonattal várják, Cavaignac még Párisban mulat. POLITIKAI SZEMLE. Pest, jan. 14. A francziaországi helyzet fényoldalai a dec. 2- diki merész föllépés következtében, a kormányhatalom megszilárdulása, az anarchiai törekvések leverése, s elfojtása, s még a forgalom élénkülése is, sokképen fölemlíttetnek, s kitűzettetnek; de el nem tagadhatók a politikai viszonyok egészen új alakulása következtében fölmerülő bajok , s ezek két egészen különböző körben honolnak. A legfelsőbb körökben a régi franczia nemesség duzzogása, s visszavonulása zárt tetemeibe, mi által a mostani kormány irányában rászalását fejezi ki, s egyszersmind fényűzési költségeinek tetemes korlátolása által alól a munkás körökben észrevétlenül elégedetlenséget képes éleszteni, s táplálni. Másfelől a nép alsó rétegeiben a gonosz, mit a titkos társaságok oltottak be, vissza s le van ugyan verve, de nincs kiirtva, s a titkos társaságoknak új szerveződése a kormánynak nem utolsó gondot ad. És valóban úgy látszik, a kormány annyira hiszi, miszerint a helyzet számos és nagy nehézségeivel szemben a cselekvésnek minél teljesebb szabadságára van még szüksége, hogy e miatt az új alkotmány közzététele is egy ideig el fog haladni, mi azzal is hozatik egybeköttetésbe , hogy a kormány addig, vagy legalább ugyanakkor nagyobb számú, s fontos organikus törvényeket szándékozik kiadni. Azalatt Napoleon Lajos folyvást halad a császársági emlékek fölfrisitésével, s az 1848-diki köztársaság jelvei, s intézetei elenyésztetésével. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. KELET KIRÁLYNÉJA. (Históriai novella.) Folytatót. *) II. Semmi sem oly jó tükre a napnak, mint a kivont kardnak lapja. A sugár, mely róla visszaverődik, a dicsőség. Néhány év múlva, hogy Valerian császárral elbukott a nyűgöt dicsősége, aki nagy tettekről akart még hallani, kelet felé fordítá figyelmét. Ott ragyogott két új név, mint két új csillag, sugáraival egymásba fonódva, Odenath és Zenobia. Az elgázolt tartományok, mint boszúálló nemzet,látták e királyi párt megjelenni, ki lánczaikat feloldó s a fölöttük czivódó ellenségeket saját országaikba kergette. Kétszer látta őket Sapor király Ktesiphon kapui előtt, hová futó seregeit beüldözék; s a római had*) Lásd Pesti Napló 553. számát. seregeken annyiszor diadalmas góthok dárdái ellen e fejedelmi pár paizsa védte meg Ázsiát. S a mily messze a férj és nő győzelmeinek hite elhatott, elhatott szerelmeknek híte is : mindenütt egymás mellett lehete őket látni, egymástól elvárhatatlanul, a trónon úgy, mint a csaták zajában. Szerelmük nem volt a galambok szerelme, kik szüntelen turbékolnak, csókolóznak, hanem a sasoké, kik egy évben csak egyszer szeretnek, hanem azontúl hűk egymáshoz. S míg nyugoton Cato és Scaevola népének elkorcsult utódi asszonyruhákba öltözve piaczi látványt csináltak a förtelemből, s felforgatva a természet rendét, kényszeriték a gyönyört undorrá fajulni, összetévesztve Venust Cupidoval; — addig a tündérregék honában, keleten, hol lágyabb a szív, forróbb a vér és a napsugár, tudott élni egy nő, ki még férjében is csak a lelket szerette s a vér indulatait lelánczolva tudta tartani erős akaratával. Amott a vénség undorító szenvedélye, itt az ifjú szüzesség. A római nép sóhajtva téve az összehasonlítást sajnálta, hogy nem születhetett barbárnak. És a senatus, melynek soraiba egyik császár kéjenczeit nevezte ki, másik úgy annyi számú kancsal, púpos és sánta vénasszonyt, a harmadik épen jó nyerges paripáit, kiket majd pallossal, majd orsónyéllel, legutoljára épen főzőkalánnal kormányoztak, hódoló követeket küldött kelet királyi párjához, megerősítve őket azon trónban, melyet diadalaik által szereztek viszsza egy ellenségtől, ki Róma császárját kitömve tartó templomában, míg annak édes fia Gallienus csodálatos rántásokat főzött szakácsaival egy sorban s kinek midőn hírül hozták Phoeniczia elvesztét, csak azt sajnálta benne, hogy nem fog több urenyhalikrát kaphatni onnan s vállvonitva kérdező, hogy mit veszt Róma azzal, ha ezentúl az egyptomi vásznat s a galliai szőnyegeket nélkülöznie kell ? Az Frontes partján állunk. Jobbról a távolban látszik Emera városa, tán inkább hihetnek a délibáb rajzolta ködképnek, magas palotáival, mik a távolban egymásba mosódva csak kék körrajzaikban tűnnek elő. Közepettük a nap temploma, mint egy roppant, emberkézrakta hegy, még a messzeségből is ragyogó arany kúpfödéllel. Balra sik lapályos erdőség terül, mely felé egy pompás vadászmenetet látunk vonulni. Ezer lovas, selyem és bibor öltözékben, fegyverekkel, miknek markolatja drágakövektől ragyog, s miknek vasán csaták dicsősége, vonul félkörben az Orontes partján alá. Mögöttük ötven elefánt lépdegél, ébenfa tornyaik arab szőnyegekkel beterítve, mikben bájos keleti hölgyek ülnek, mezetlen karjaikon felgyűrve a patyolat öltöny, kezeikben aranyzott aczél ívek s ezüst tollú nyilak. Csupán egyikében ez elefántos tornyoknak ül egy férfi. Arczra, termetre az, de lélekre nem. A szegény gyámoltalan ifjú Herode, Odenath fia első feleségétől, kinek apja lelkéből egy lehellet sem jutott; reszkető, érzékeny gyermek, ki elsápad, ha csak beszélni hall is azon veszélyekről, miken atyja és mostohája karddal szokta magát keresztülvágni s ki most is csak úgy engedé magát a vadászatra kicsalatni, ha Zenobia megigéré, hogy mellette fog maradni. Zenobia gyöngéd anyai érzettel véve pártfogása alá a szellemi nyomorékot, azon időben, mikor gyöngének lenni bűn volt, ő oltalmazta, kegyelte, ápolta e gyermeket, jobban mint saját fiait. Kettő azok közöl Timoll és Herend már csatában esett el, a harmadik Vaballath most is legelőt lovagol apja mellett; a szegény Ilerodeval csak mostohája törődik, csak neki jut eszébe a lélekbeteg ifjúnak örömeiről gondoskodni, ő hoz neki tingrisvadászatról zengő madarakat, tengerviharokból ragyogó kagylókat, s vérengző csatákból bogláros csengőket, mikkel Herode el tud játszadozni, nem is gondolva arra, hogy az a halállal játszott, aki ezeket horta. Zenobia ott lovagol hófehér paripáján az elefánt mellett, melynek tornyából Herode aggodalmasan tekint le hozzá félénken kérdezősködve: anyám, mi is bemegyünk e sötét erdőbe? vadállatokkal nemogunk-e találkozni ottan ? úgye nem hagysz magamra? légy mellettem, maradjunk itt a pamp alatt, hallgassák a madarak, hogy énekelnek , nézzük a vízben a szökellő halacskákat. Nem, ne nézzünk a vízbe, mert én szédülök. Angliában a miniszterkrízis, mely Palmerston bukásával kezdődött, azóta tulajdonképen folyvást tart, s mindenki érzi a kabinet állásának ingatagságát , sőt ez az ügyletekre is kihat, s a börzén a consolsok hágását akadályoztatja. Különbnél különbféle combinatiók hire kering , s a Times szerint legvalószínűbb egy whig-conservativ coalitió. Legelterjedtebb hir ez : Sir James Graham tegnap egyenesen azért jött Londonba, hogy Russellel conservativ-whig minisztérium alkotásáról értekezzék; az eredmény következő lenne: lord Lansdowne, lord Broughton, Mr. Laboucher, és Sir Fr. Baring kilép, s helyettük belép Sir James Graham , mint admiralitás első lordja, Newcastle bg, mint a board of controle elnöke, Sidney Herbert, mint hadseregi főfizetnök, üléssel a kabinetben, és Gladstone, mint a kereskedelmi collegium elnöke , lord Lansdowne számára még nem találtak volna utódot. 8-dikán minisztertanács tartatott a külügyi hivatalban , melyen a kabinet minden tagja jelen volt, de a miniszterkrízis ekkor sem oldatott meg, mint az előbbi napi Globe gyanításai hivatalos hangú megcáfolásából kitetszik , habár ebben sem mondatik az, hogy nem is gondolnak a kabinetben változtatásokra, hanem csak fölállított combinatiók helyes volta tagadtatik. Lord Normanby. hír szerint eltávozik Párisból, szóval adandó kormányának értesítést Francziaország helyzetéről, s Napoleon Lajos szándékairól. A parliament megnyitása febr. 2-ra van határozva. Poroszországban a legérdekesebb politikai kérdés, mely mondhatni elvi jelentőséggel bír, az állodalmi tanács visszaállítása. E kérdésnek merőben ellenkező megoldását czélozza a miniszteri-bureaukrajiai, s a rendi új porosz párt. Manteudel, ki a kabinet tagjai között többséggel bir, az állodalmi tanácsból magának támaszt akarna alkotni az új porosz udvari párt befolyása ellenében; másfelől a párt is, melynek nézeteiben a kabinet tagjai közül Westphalen és Raumer osztozik, a maga befolyását szeretné az állodalmi tanács által növeszteni. A Kreuzzeitung a visszaállítás iránti javaslatban részletes pontok fejtegetésébe is bocsátkozik már. LEGSÜRGETŐSB TENNI VALÓINK. *) X. 11a valakik, bizony mi nem bizhatunk a tények hatalmához , miszerint az hozzátevésünk nélkül is hasznunkra fordítja a viszonyokat. Mert aligha szinte egész Európában nem úgy fejlődik, s fejlődött a tények hatalma, hogy az inkább ellenünk, mint mellettünk dolgozik. Miért ? talán mivel Európa bennünket gyűlöl ? vagy idétlenül szeret, mi azután annyit árt mint a gyűlölet ? Oh nem, nem kell homályban rejlő okokat keresni, hogy miért fordul az európai tények hatalma ellenünk. — Egész Európában régtől fogva inkább megszokták már azon okszerű munkálkodást, mely a társadalmat erőssé teszi, s melyet nálunk még honosítani kell, abban fekszik a tények hatalma, mely ellenünk dolgozik. Bármilyen betegségben kínlódnak is mindenütt a társadalom kisebb nagyobb részei, bár *) Lásd P. N. 552. számnál, mennyire imádják is egyfelől a tények hatalmát, s vakmerősködnek másfelől oly tények teremtésében , melyek következései amaz hatalmat szükségtelenül súlyossá teszik: azért mégis mindenütt a működő tőkék, úgy szellemi mint anyagi tekintetben, sokkal bővebbek mint honunkban , s azokkal szinte sokkal nagyobb készséggel s okszerűbben intézkedve dolgoznak, mint mi vagyunk képesek dolgozni. Azért mindenütt ama helytelen tények hatalma mellé, melyet betegségnek nevezünk, az okszerű tények hatalmát, a szellemi és anyagi gazdagságot, s ennek minden hatását helyezik orvosság gyanánt. Amit ők amattól szenvednek , azt mindannyiszor ennek gyógyító ereje által helyrehozzák , mert ők dolgoznak mindig, mivel azt inkább már megszokták, mint mi, s mivel a meglevő tőkék is a dolgozást könnyítik , s elősegítik. S ezen okszerű tények állandó hatalma is ellenünk van, ha mink hasonlóképen okszerűen és nagy serénységgel nem dolgozunk. Minthogy pedig a török hit, hogy a tények hatalma győz, bennünk a munkálkodó ösztönt eltompítja, azért méltán félünk azon betegségtől, hogy bennünket kiirt, ha reánk ragad , nem volnánk képesek a kellő orvosságot ellene használni. Olvasóink talán emlékeznek Malthus tanaira; kérjük őket, alkalmazzák ezeket mi reánk. Malthus megmutogatván , hogy a népesedés nagyobb arányokban tudna haladni, mint az élelmek sokasága növekszik, azon következésre jutott , mikép a természet nagy asztalainak minden terítéke előbb utóbb el lesz foglalva, s azoknak , kik még születni fognának, hely nem jutand. Megdöbbentek a gondolkodók a következés súlyos voltától, de még inkább attól, mit az szülni volna kénytelen, ha igaz találna leírni. Azért a tapasztalást mindenütt kihallgatni, s a földnek termő ereit felbecsülni siettek , hogy Malthus okoskodásainak alaptalanságát kitüntessék. Legalább részben sükerült is. De Malthus tana a nemzetekre alkalmazva bizony nagyobb igazságot mutat. Európában azon asztalok terítékei, melyek a nemzeteknek szánvák, igazán el vannak foglalva; nekünk is jutott szerény hely közöttük — az utolsók felé. De akinek itt hely jutott is, azt semmiféle ősiség vagy kiváltság nem biztosítja, hogy azon mindig megmaradhat. A nemzetek terítékei Európa asztalainál részvények útján, és arányában bizatnak, ki minél többet dolgozik , s többet állít ki, az annál nagyobb helyet foglalhat el, mert az asztalokhoz több részvénynyel járul. Azok mellett nem a természet osztogatja ki a helyeket, hanem az emberi szorgalom foglalja el. Innen lehet, mert történt is már, hogy nemzetek kiszorulnak helyeikből. — Nekünk nagyon szerényke hely jutott; ha nem dolgozunk kitelhetőképen, részvényünk inkább inkább fogna szűkülni, s vajmi hamar egészen elapadni. Sokakat nem indít meg talán a szellemi halál. Mert a jeles tehetséggel, melyet a természet belénk oltott, nem tudom, milyen összeköttetésben jár a halállal nemgondolás. Az ifjúság legkönnyebben áldozza föl életét, melynek pedig akkor legtöbb becsének kellene lenni, holott az öregség az élet árnyékához is görcsösen ragaszkodik. Nemzetünk könnyebben azért néz a halál elbe, mivel fiatal ? — Nem gondolnám; erre nézve úgy látom, nemzet nem hasonlít egyedhez, hanem megfordítva, minél öregebb valamely nemzet, — s öreg az, mely semmiféle nagy tőkéket nem gyűjtött — az annál kevesebb tartalommal bír, azért érzi könnyebbnek is a halált. — Mi a halált igazán könnyűnek érezzük, — hisz annak távoztatására mit tesz embereink legeslegnagyobb száma azok közt, kikhez illő volna tenni ? Azért föltehetjük, hogy a szellemi halál nem indít sokakat az elleni orvosság keresésére, melyet az okszerű munkálkodás nyújt. De várjon azt vélik-e, kiket a szellemi halál serénykedésre nem indíthat, azt vélik-e, hogy a most élő családok és nemzetségek az anyagi birtokokat tudják megtartani? Nagyon, igen nagyon csalatkoznak. Nincs már semmi jog, mely az anyagi és szellemi fejlődéstől nem függne; valamint hajdan, az ököljog korában minden ember addig terjesztette foglalásait, meddig vitéz karja ért, úgy most e jog addig erős, meddig alája a munka terít alapot. Nem mi mondjuk azt, egész Európa cselekszik igy. A tőke, — s elvonatkozunk egészen a szellemi , a nemzeti életre tartozóktól, — tehát az anyagi tőke uralkodása Európában el van ismerve , s neki minden hatalom, minden intézet hódol. A tőke uralkodik, azaz, uralkodnak azon egyedek, s általok azon nemzetek, melyek a tőkéket kiteremtik. A ki uralkodik, azé a jog , s minthogy jelenben a „capacitas bonorum possidendorum“ a tőkének aranybullájától függ, innen el nem kerülheti, a nem dolgozó, vagy helytelenül dolgozó, hogy a birtokából előbbutóbb ki ne szoruljon. A vasutak, melyeket már szinte az európai viszonyoknál fogva építeni kell, nem azon kocsikat hordják, melyeken a pénz jó hozzánk, hanem hordják a vevőket, kik birtokainkat kifizetik. S kezeink közt, ha minél hamarább okszerűen dolgozni nem tanulunk , a birtokainkért kapott pénz nem tőke, mely valaha nekünk kamatozni fog, hanem méreg, mely halálunkat sietteti. Minthogy a tőke uralkodik, mely csak okszerű munkának fia, és minthogy a tőke megvásárolja a jogokat, azért minden birtok a