Pesti Napló, 1852. február (3. évfolyam, 570–592. szám)

1852-02-14 / 580. szám

ország státusai egyesítésével nem törődött. Innen jelenleg csak szellemi szálak szövik össze őket, ilyenek a vallás, irodalom és művészet. Átmenve a vetélkedő hatalmak előnyeire, Anglia helyzetét irá­nyában legkevésbé kedvezőnek látja, de mégis meg­engedi , hogy az olaszok költői lelke a tenger e ször­nyetegéhez rokonszenvvel viseltetik ; megengedi, hogy Olaszország Angliát gazdagnak tartva, nyel­­vágyát ingerli; s végre a két nemzetben lát bizonyos rokonérzelmet, mennyiben mindkettő szeret nyerész­kedni. Honnan nem tagadja , hogy a jelszó, mit Anglia lobogói hordanak : politikai szabadság- és szabadkereskedés, reájok hatást gyakorolnak. FŐVÁROSI ÉLET. — A P. Z. szerint f. hó 12-kén kell vala Hentzi tábornok emlékszobrának a herczeg Sam­i-féle vasön­tödéből Budára szállíttatnia, hol fölállításával Spren­ger cs. k. udvari építészeti tanácsos van megbizva. — Rózsavölgyi műárusnál Bognár Ignácztől „Viola csárdások“ jelentek meg. — Egressi Benjamin zeneköltőnk emléke fölállí­tására a pénzgyű­jthetés megengedtetett, honnan a zenebarátok, kiknek Egressi annyi érvet szerzett, nem soká alkalmat találandnak a megholt iránti tisz­teleteket nyilváníthatni. — Egy fiatal ember, egyik „­fiatalok báljában“ egy hölgy szépségétől elbájoltatva , mikor egy né­gyesre kezét nyújtaná, azt súgja a hölgy fülébe : kisasszonyon oly kü­löncz vagyok, hogy a ki ne­kem ujját nyújtja , egész kezét óhajtom. A párbe­széd , mely egyelőre visszautaláson kezdődött, oltár­nál fog végződni. — Megjelent Toldi Ferencztől a „Magyar irodalom története“ negyedik füzete, s vele az ahoz tartozó példatár is megjelent. Ezzel a becses munkai. és II. kötete s igy a munka fele be van fejezve. A III. és IV. kötet az új és legújabb kort fogják tartalmazni. E munka irodalmunkban igen szép helyet foglalt el. — A Hölgyfutár hirdetési rovata alatt nálunk is megkezdi azon naiv külföldi szokást, miszerint hír­lapban keresnek párt magoknak, kik tán különben nem találnának. Egy 38 éves ügyvéd keres egy kisasszonyt, vagy gyermektelen özvegyet. — Müller József, nyugalmazott kát. orvos f. hó 9-én, élete 78-ik évében meghalálozott, s tetemes vagyonából gazdasszonyának 10 évi szolgálata ju­talmául 24.000 ftot hagyományozott. — Tegnap új darab fordulta meg magát színpa­dunkon, Oldal József „Touloni Ülj“ czimű 4 felvo­­násos drámája. A színlap új eredeti drámának czi­­mere, azonban a közönség se újat se eredetit nem talált benne. Alapja a gyermek sikkasztás, ezen csak a színpadi világban élő rémeszme , melyet már any­­nyit elcsépeltek, hogy Oldal számára már csak a szalmája, s a tegnap esti közönségnek már csak poly­­vája maradt. Közönség meglehetős számmal, s azon rész , mely drámairodalmunk halvaszületett ily tár­gyú darabjaitól még el nem fordult, a szerzőt ki is hívta. Színészeink a kihívás élvezetében nemigen részesültek, nem mintha roszul játszottak volna, de mert jobban nem játszhattak. Egyedül Hegedűs volt elemében, alkalma lévén a grófnékat mellbe ragadni. A magyarhoni földtani társulat folyó hó 15-én d. é. 11. órakor a m. n. museumban nyilvános szak­­gyűlést tartani, melyben az alapszabályok értelmé­ben mindenki részt vehet, és ezennel illően meghi­­vatik. Kelt Pesten 1852-ki február 12-én, azzal nem dicserhetü­nk, hogy a fogyasztási adót városunk kezeli, pedig rajtunk nem múlt volna, mi szép öszveget ígértünk, de választ reá nem­ kaptunk egyebet, mint hogy azt a kincstár vette kezelése alá, — minek kellemetlen oldalát különösen a boros gaz­dák, s szőlő­birtokosok eléggé tapasztalják; — hogy a hivatalnok kötelességének pontosan eleget tehes­sen , szükség a nép nyelvét értenie, mi nálunk e tárgyban a pénzügyőröknél hiányzik. Úgy látszik, minden politikai vitatkozások és com­­binatiok a farsang meg­jöttével háttérbe szorultak, s a napi kérdések a bálok körül, mint góc körül forog­nak; helyén is, mert hiszem hagyjuk kissé a múl­takat nyugodni, aztán már három éve nem volt far­sangunk, de most ugyancsak a múltért kitánczoljuk magunkat, kiveszszük apait anyait, —jótékony czélra mi eddig nem, csak saját élvezetünkre hálóz­tunk, közelebbről nagyszerű „társas vigalmat“­ ren­dezvén a fiatalság, mi épen olyan volt, mint remél­tük , s így várakozásunkban nem csalatkoztunk, s ha rendező kevesebb lett volna legalább egy ne­gyeddel , úgy jobban ezért értek volna. Hangászaink „felsőbányát“ is meglátogatták, s ott egy „zene­kört“ rendeztek , s oly forró fogadtatásban részesül­tek az adóm­entes városban, hogy költségeiket is alig tudták kifizetni, pedig a szomszéd casinói szoba tele volt hallgatósággal, mi a teremtől, egy oda nyitó ajtó által volt elválasztva. Közelebbi levelemből „szomszédunk felső-bánya“ szó kimaradt, mi lényeges, mert ott felső-bánya adó­­mentességének eredete van leírva , bizonyosan a nyomdában maradt. Az ujonczozáshoz megkivántató előmunkálatok erélyesen folytathatnak, s a befejezéshez közel állanak. A M. Hírlap levelezője gyakran emelt panaszt a posta késedelmezése felett, mi ezt ugyan az utak túltoszaságának tulajdonítottuk, s most, hogy a fagy által az utak javultak , s a posta rendesen ér­kezik, azt hiszi, hogy az, az ő panaszának elkerülhe­tetlen következménye, pedig csalatkozik, mint sok más esetekben. Múlthóban piaczunkon az életnek következő ára volt: lisztabuza köble 28 vft. középszerű: 26 ft 40 kr. 27 ft 20 kr. — Kétszeres 23 ft 22 ft. — Bors : 16 ft 40 kr. — Zab : 6 ft 20 kr. Tengeri 16 ft 17. ft. — Új-bor itezéje 20 kr. Ó-bor 36 kr. Sör 15 kr. — Marhahús fontja, febr. 4-től 14 kr. Időnk ismét téli , mi hihetőleg piaczunkat meg fogja olcsósitni. Tordáról (Erdélyben) írják a M. H.-nak, hogy casinojuk még él, de az ottani nőegylet könyvtára kifogott a casino könyvtárán, minek örvendünk is nem is Zene-conservatoriumuk is alakul, tanítója Böhm, egykor a vörös-csákósok zenemestere. Vala­mint arról is értesülünk, hogy a marosújvári sóbá­nyák , melyeknek Marospartoni fekvésüknél fogva oly nagy hajlamuk van a vízkórságra, a múlt évi áradások következtében ismét csapoltattak. •­ Kassáról ismét széngáz általi kimúlásról érte­sülünk. Egy obsitos katona nejével és leányával egy szobába nyugodt le, reggel mind a három élet nél­kül feküdt. Az öreget egy érvágás életre hozta ugyan, de bajosan fog megélni. VIDÉKI ÉLET. Nagybánya , febr. 1. —6— Előbbi levelem esetén okulva, vígan akar­tam most azt megkezdeni, de a sors másként akarta, s legyen meg ám változhatlan akarata; mindnyájunk közfájdalmára, múlt hó 25-ké­n kisértük örök nyu­galmára városi számvevő, s a keb. rom. kath. egy­ház gondnokát Sarudi Mihály barátunkat, benne derék hivatalnokot s emberbarátot vesztettünk , ki­nek a kebelbéli műk­edvelő társulat, mint a melynek „igazgatója“ volt, igen sokat köszönhet; legyen ál­ma nyugodt, s zavartalan ! Tudja isten, tán csak mi vagyunk még hátra, kik Kováts Gyula társulati titoknak. — Nem épen, válaszolt az ifjú nő, s az üres csé­szét megrázkódva létévé, de mondhatom, mégis ne­kem nem esett jól. — Felette sajnálom Hortensiám , hogy finnyás s túlkövetelő ízlésednek meg nem felelhető egyszerű uzsonnám, viszonzá a napa, egy kissé kiméletleneb­­bül neheztelést színlelve. — Mamám, ha megsértettelek volna, bocsáss meg, kéré esdeklő angyalként Hortensia. — Nem tesz semmit gyermekem, felelt a napa előbbeni kegyeskedő szerepét fölvéve, csak vigyázz, nehogy megártson egészségednek. Mintegy negyedóráig beszélgettek együtt közönyös tárgyakról, midőn az ifjú nő arcza egyszerre elkezde halaványulni, s fogyni érzé erejét. ■— Istenem, nem tudom mi lett engem, de felette roszul vagyok, szólt bádgyadtan Hortensia, forró homlokára illesztve kis kezét. — Beteg vagy gyermekem ? — kérdé sátánilag vigyorogva a vén napa, — mi bajod ? — Nincs erőm, fejem szédül, agyam ég, ereimet vérláng nyargalja át, felelt Hortensia, színéből egé­szen kikelve — s egy közel pamlagra hanyatlott, — ad belsőmet mintha valami szaggatná! szent Isten ! — sikolta föl fuldokolva — ha azon b­eába,-------­nem, még is te nem lehetsz oly kegyetlen, — ah meghalok ! — Nem lesz semmi bajod gyermekem, szólt a go­nosz napa, ördögi mosolylyal állva a pamlag előtt, s szemeit legeltető a haldokló ifjú nő kínjain, — egy negyed múlva egészen jobban leszesz — mert meg­fogsz halni. — Az istenre kérlek asszonyom, könyörülj raj­tam , sikolta kétségbeesetten a nő, a napa lábaihoz omolva, ki hidegen s kárörömmel gyönyörködni lát­­szék annak szenvedésein, — nem érettem, hanem gyermekemért, — mert anya vagyok, — ha Istent ismersz, irgalmazz ! •— Késő­n meghalsz szép gyermekem, jó mamád vagyok úgy­ e ? a te jó mamád ! Hortensia agyán egy eszme villant át; vissza­nyerte lélekjelenlétét, s egybeszedvén erejét, a félig nyitva feledett ablak felé, mely a folyosóra nyilt, tántorgott s kiáltá: segítség ! hozzatok tejet, mert méreg szaggatja belsőmet — — Vissza onnan, kis bájvirágom, ne kiálts, mert meghallja valaki, mit nem szeretnék, s megragadva az erőtlen nő karját, a pamlaghoz hurczolá; ide, ide jer , s ké­zitsd magad a halálra. — Könyörülj asszonyom , a teremtő istenre, a megváltó fájdalmaira, üdvöd boldogságára kérlek, rebegé haldokolva Hortensia, — ah a méreg! — irgalom gyermekemért, — Iván fiad boldogságára kérlek — — Itt a tej nagyságos’asszonyom, — szólt lihegve a belépő szobalány, ki az egész jelenetet végig hall­gatta a folyosón, elég lesz-e ez ? — Ki kért tejet ? — ki szólított téged ? kérdé a napa mérgesen, s kissé meghökkenve a szobalány véletlen megjelenésén, nincs szükség tejedre, kiált a lángbaborult arczczal, s a tejes­ edényt kiüté a lány kezéből; hord el magad haszontalan, szeretett ked­ves menyem egy kissé roszul van , szédülés és görcs bántja, majd később jobban lesz. — Ah segítség s a méreg, mely keblemet szag­gatja — ah meghalok! Iván­t csak kedves Ivánom utolszor láthatnám. — Még most is itt vagy, takarodj ki tüstént, ri­­valgott az elbámuló szobalányra a gonosz napa, s erővel kitaszitá az ajtón. — Tán szomjazol báránykám, szólt a haldokló­­ nő felé közelgve a vén sátán egy pohár vízzel, ne, igyál, ez jobb leend , mint a tej. Hortensia visszataszitá az italt kezével, szemei már üvegesedni kezdettek, ajkai szederjesek, s hom­lokán a halál verítéke gyüngyödzött. — Mit vétettem neked asszonyom, hogy ily kínos halállal ölsz meg engem , s leendő gyermekem, ■— rebegő sóhaj közt az ifjú nő, — ah szent Isten ! a fájdalom, mely égeti belsőmet, — Iván! téged itt kell hagynom — — — Eleget intettelek, mondj le róla, s még bol­dog lehetsz; te nem akartad, azért most meg kell halnod, — mondá a haldokló füle felé hajolva a gonosz napa, Iván téged úgy sem szeretett, az ő megegye­zésével fogsz kimúlni kétségbeesetten. — Ne hazudj ördög, nem, azt nem hihetem, — Iván engem szeretett — ah meghalok, isten veled drága jó atyám , isten veled szeretett I­vá­nom, — tagolá alig h­allhatólag, s néhány percz múlva rettentő kí­nos vonaglások közt meghalt. Folytatjuk. AUSZTRIA, Bécs, február 10. — Az ausztriai-német vám­­tanácskozmány tagjai ma ismét főülésre gyülekez­tek össze. Az albizottmányok, munkálataikat már nagyrészt bevégezték, s az utóbbi napokban nagy tevékenységet fejtettek ki. A jövő héten az albizott­mányok már nem tartanának üléseket, s csak javas­lataik kerülnek a főülésekben végső tanácskozás alá. Az igazságügyi minisztérium a gyakorlati jegyző- és ügyvédi vizsgálatokra nézve némi változtatásokat rendelt, s jövőre a szóbeli vizsgálat előtt még egy írásbeli teend. Mindkét vizsgálattételt azonban egy bizottmány ítélendi meg.­­ Az ausztriai-bajor dunagőzhajózási szerződ­­vény, miután a végső véleménykülönbségek már ki­­egyenlítvek, közel van a befejezéshez. Mint halljuk, az eredeti javaslattervben, melynek tartalma tudva van, lényeges változtatások történtek. •­ Az új vámjegyzék megalapításával a vámhiva­talok kimerítő szervezete is össze volt kapcsolva, melyek most a nekik kijelölt hatáskör szerint fő vám­hivatalokra (dogana principale), motozó-vámhivata­lokra (dogana), és kereskedési vámhivatalokra (r­ec­vitoria principale) oszlanak. Fővámhivatalok alkít­­ják : Bécs, Linz, Salzburg, Prága, Bodenbach, Eger, Brünn, Olmütz, Troppau, Lemberg, Brody, Czerno­witz, Krakó, Gratz, Pettau, Klagenfurt, Laibach, Trieszt, Innsbruck, Brixen, Trient, Feldkirch, Mai­land, Pávia, Cremona, Brescia, Bergamo, Como, Udine, Verona, Padua, Mantua, Velencze, Debreczen, Kassa, Soprony, Buda, Pozsony, Győr, Zágráb, Va­rasdin, Károlyváros, Temesvár, Nagyszeben, és Brassó városokban. A fővámhivatalok közt megfelelő távolságban a mellék vámhivatalok nagyobb váro­sokban osztattak el.­­ Hallomás szerint a kereskedelmi minisztérium új szervezetével épen nem czél azt tökéletesen a pénzügyminisztérium alá rendelni, hanem az igaz­gatás ezen főfontosságú ágának kellő jelentékeny­­ségét, megfelelő hatáskörét, és némi tekintetben önállóságát is biztosítani. A megszorítások leginkább csak egyes tárgyakra vonatkoznak, melyek elkülö­­nöztetése legtávolabbról sem érinti a minisztérium cselekvő­képességét.­­ A hadügyminisztérium egy határozványa ren­deli , hogy azon esetben , ha a határőrvidékeken vaspályák fognának építtetni, a többi koronatarto­mányokban a politikai hatóságokra átruházott tiszti hatáskör a katonai hatóságokra szállitassé­k által; hasonlókép az ott elkövetendő vasúti kihágások fölött ítélni a katonai törvényszékek illetőségéhez tartozik. — Verdinoit lovag, mindkét Sziczilia részéről kir. főconsul, bízatott meg s Rossi, cagliarii cs. k. con­­sul kiléptével az ausztriai consulság ügyei vezetésé­vel , mig t. i. ez állomás ismét betöltetni fog. — Az ausztriai- orosz szerződvény a Magyaror­szágban 1849-dik évben nyújtott orosz hadisegélyérti költségtérítést illetőleg most végérvényesen meg van kötve. Ausztria ennek fejében szállít Oroszországnak 1,051,133 poftért sót, és fizet 4 millió 615,384 pgc forintot három évi részletben. Az első részlet már le van fizetve. — (3 cs. fensége Miksa József főherczeg, s Thun Leo gróf közoktatási miniszter Velenczében a tudo­mányok és művészetek akadémiájának tiszteletbeli tagjaiul neveztettek ki. — Az ausztriai birodalomba járatni kívánt kül­földi ujságlapokra csupán a cs. kir. postahivatalok­nál fizethetni elő, sohasem pedig azon lapok ki­adóinál. KÜLFÖLD. Francziaország­ (­ Páris, febr. 8. — Ismét azon hir kering, hogy a kabyliai új hadjárat és tábornagyi palota 8. Arnaud tábornokot kiléptetnék a minisz­tériumból. Az elnök é,­ a tisztelt tábornok között nem épen a legjobb egyetértés uralkodik, mi az Orleans­­család javait visszafoglaló rendelet alkalmával, s most újólag kitört. S. Arnaud hadügyminiszter nem akart ellenjegyezni egy dandárvezéri kineveztetést. Különben, mint már eddig is hirették, a hadügy­miniszter egy nagy táncrvigalm­at fog adni, s ezt kö­veti a pénzügyminiszteré. Az elnök azt akarja, hogy azon pénz, melyet hivatalnokai kapnak, ismét vissza­menjen a nép kezébe , s igen helyesen. Egy a Débatsba igtatott jegyzet szerint Bonaparte Jeromos tábornagy megtartja lakását a hadastyánok palotájában, s mint a senatus elnöke a Petit Luxem­burgban fog elfogadtatni. A volt királynak most meg­lehetős jövedelme van: tábornagyi rendes fizetése, a hadastyánpalota kormányzásáért 40,000 fre és tizen­két személyre asztal, ezenkívül még a senatus elnök­­ségéérti jelentékeny fizetése. Mint az alkotmányban kimondatott, a senatus ál­lítja meg az elnök évi fizetését is. Hat millió francról beszélnek. A választások mindegyre foglalkoztatják a minisz­tériumot. Kérdésben forgott Moustiersnek Doubsban leendő kijelölése, de átlátták, hogy a kath . párt ha­talmas feje, Montalembert gróf ellenében semmi kilá­tással sem bírhat. A propos Montalembert! A tisztelt gróf, ki a bel­­háborúra jelt adott, most közlönye az Universben ad jelt a külháborúra. Veuillot az Univers szerkesztője, nem vitázza el, hogy Anglia nem adná jeleit a béke fentartása iránti vágyának, de azonban a brit kormány mindegyre folytatja a hadkészületet. Felszólítja tehát a franczia kormányt, hogy maradjon hadi­lábon. Egy a Moniteurbe igtatott rendelet szerint, Cher­megye tanácsának összehívása visszavonatik, egy más rendelet szerint az algieri főügyvéd letétett. Delangle, semmitő törvényszéki főügy­véd, elfoga­dása foglalkoztatta tegnapelőtt a törvényszéki palo­tát Az új törvényszéki hivatalnok beszéde bámu­latra ragadta magát Portalist is. A törvényszéknél ezért igen szigorúak Delangle irányában. (Ő egy cla­­mecyi kőműves fi­a , s apja a varzyi iskolába küldte, hogy a szomorú emlékezetű Dupin Fülöppel tanuljon. Delangle apja őt azután Párisba küldte. A fiatal De­langle magát fen nem tarthatván, visszahivatott csa­lád­j­ához , de Dupin a fiatal ember képességét és jö­vendőjét átlátva, visszatartó, gyámolttá, irodájába vette, később Dupin Fülöp titkára lett, magát föl­emelte, s azután cosner követ, később semmitő tör­vényszéki ügyvéd lett Hébert akkor pecsétől heves ellenzése daczára. Jelenleg védője, jóltevője helyébe következett. Azt állítják, hogy Cowley új angol követ nemso­kára elfoglalja követségi állomását. Vaudétól Leon gróf, rendkívüli missióval Brüssel­­ből Párisba érkezett. Jose Calvo spanyol tengerészkapitány is Párisba jött. A franczia révekben a gőzhajókat tanulmá­nyozza. Bonaparte Napoleon herczeg, az elnök rokona, 4-kén éjszaka Calaisba érkezett. Egy óra múlva Gar­­land postahajón Angliába ment. Lemaire volt képviselő Oiso megye compiegnei vá­lasztókerületében akar föllépni. Saint-Georges, a nemzeti nyomda igazgatója, ki az államcsíny alkalmával magát kitüntette, a becsület­­rend commandeurévé neveztetett. A h­ermegyei főispány a múlt vasárnap 53 egyént bocsátott szabadon. Galoppe d'Ongnaire, drámáiról ismert író, a mú­zeum igazgatóságánál osztályfőnökké neveztetett. Cabet, ki Angliába utazott, csak néhány napig ma­rad ott, s visszatér Amerikába. Bonaparte Jeromos tábornagy, a hadastyánpalota kormányzója, üdvözöltetett a hadastyáni táborkartól a senatus elnökévé lett kineveztetéséért. A tábornagy azt felelte, hogy elfogadta azon méltóságot, mely év­számra jár, s mellette megmaradhat a hadastyánpa­lota kormányzójának. Azt állítá, hogy ha a kettő kö­zött választani kell, nem vonakodott volna egy pilla­natig is a hadastyánpalotában maradni, a császár, testvére sírja mellett. (Journal des Débats), Nagybritannia, London, febr .7. — Ha a közön­ség Palmerston visszalépése körüli felvilágosításokat várt, az utóbbi parliam­enti beszédek után kénytelen volt kiábrándulni, mert a két lord aligha többet nem tudott, mint a­mit mondott,és a volt államtitkáron meg­látszott, miszerint bizonyos kíméletet tanúsított, mert különben nem engedte volna magát a közönség előtt ily rész világításba állíttatni, mint a­milyenben föl­tűnt. Miként tudjuk, szokás az Britanniában, miszerint a parliament elébe minden diplomatikai levelezések nyomtatásban terjesztetnek elő, és miután már előre minden sürgöny a közönség elébe van szánva, tehát két példányban fogalmaztatik az, és egyik az úgyne­vezett blue book-ba tétetik, s így osztatik szét a par­­liamenti tagok között. Ila nem csalódom, a Palmers­ton visszalépéséről tartott tárgyalás, mi egyedül a nagy­közönség végett tartatott, szinte egyik része volt a blue booknak, különben bizonyosan más dol­gokat hallánk rala. A Times Derby és Grey lordoknak az újságíró hivatása és kötelességeiről ma második szigorú lec­­­két tart, s megkülönbözteti azt az államférfimtól, s így szól: ismert dolog, hogy a nevezett lordok saját (államférfim) hivatásukat kontárul töltik be, azonban ez nem elég, mert még azt sem tudják fölfogni, mi legyen egy újságlap hivatása. A sajtó embere a nap történetírója, az államférfiat azonban, mint gya­korlati politikust, csak majd tetteiből kell megítélni. A Morning Chronicle párisi levelezője megjegyzi, miszerint több franczia, az angol lapoknak Napóleon Lajos irányábani tartásáért egyáltalában nem ha­ragszik , sőt látván az angol sajtó önállóságát, azt tisztelik és becsülik. Különben az angol sajtó befolyása az ügyekre nézve mindig döntő volt, s úgy látszik, a kormány soha sem igyekezett a sajtó ezen hatalmát korlátolni, miután be­látta,hogy a nyilvánosságban nincsen igazságtalanság, s csak azt kívánja, miszerint a hazafiságban túlhúz­

Next