Pesti Napló, 1852. február (3. évfolyam, 570–592. szám)
1852-02-26 / 590. szám
fel a császári czimet, s hogy erre az elnök egész szerénységgel kijelenté, mikép elnöki czimével meg volna elégedve. Egyébiránt figyelmeztet a körülményekre s arra, hogy Napóleonnál már is egyedül a czim hiányzik, mert már is teljhatalommal rendelkezik. — Az általa kinevezett senatorok sorában, bár merőben Bonapartistákból alakult, Napóleon ellen ellenzék kezd alakulni. A Presse (febr. 24. sz.) is a lord Russel telepesével nyitja meg lapját. Óhajtását jelenti ki aziránt, hogy e miniszteri változás Anglia külpolitikáját békésebb alapra fektesse. A Lloyd (febr. 24. sz ) hozzávetése szerint, lord Derby (Stanley) fog minisztériumot alkotni, mi tory lesz. Lord Derby igen jó szónok, és régi nemzetségből származik. Szerinte pályáját a jelen parliament eloszlatásával kellene kezdenie. Párisi levele értesít, mikép a Moniteur megcáfolja, mintha az elnök haverra készülne. Hogy Belgium irányában úgy lépett föl, arra alkalmat adott azon hang, melylyel az oda menekültek az elnök irányában nyilatkoztak. De azért Belgium csakugyan elrendelte várai fölszerelését. Valamint azt is visszavonják , mintha Napóleonnak czélja lenne egy európai congressust indítványozni, hol, az 1815-ki megállapodást fölbontva, Európa új osztás alá hozatnék. Jóllehet meg van Napoleon győződve , hogy indítványa pártoltatnék, minthogy 1815-ben Anglia az osztozkodó oroszlány szerepét vitte, mégis a belátó elnökről ezt föltétetni nem kívánja. Egyetlen szépirodalmi lapunk a Hölgyfutár, mint ilyen ellenében szigorúaknak kellene lennünk. Lesz alkalmunk szólni a ferdeségről, melylyel e lap novellairodalmunk hitelét csökkenti; jelenleg a Hamari Dani „Elvesztett paradicsomát“ ajánljuk az olvasóközönségnek, mint példányt arra, hogyan kell úgy írni, hogy az ember öt hasábon keresztül semmit se mondjon. E czikk egy kegyes elmélkedés. Mint írja, szeretne hosszasan társalogni szépségtekkel, mint ő czimezi az olvasókat; egyébiránt jobb lenne még ennyit se társalogni a papíron, s többet az életben; akkor nem társalogna salonlapban, fiatal hölgyek lapjában“ a testi szükségek ösztönszerű kielégítéséről“ sem a „nemzés és szülés nagy különbségéről“ stb. Ugyan ne menjünk visszafelé, ne helyezzük az irodalmi stylt a társalgás emelkedő stylje alá. Egyébiránt erre maga a szerkesztő bátorítja íróit, mikor e lapban, a vaspályáknál „kis zárt helyeket indítványoz nők számára.“ FŐVÁROSI ÉLET. — Az operabiráló választmány két tagja Breiner Ferenci és Thern Károly urak saját nevök aláírásával ajánlkoznak száz pengő forintban fogadni bárkivel , hogy Fáy G.-nak sokszor emlegetett „Fresko“ czímű operája a nemzeti színház zenekara által csakugyan előadhatlan; a zenekar igazgatását magára a szerzőre vagy bárkire bízhatják tetszés szerint, sőt ha tán e zenekar ítéletében, s illetőleg előadási képességében az illetők meg nem nyugodnának : választani hagyják e végett az illető urak a világ bármely zenekarát tetszés szerint. Ez ítélettel aztán nehezen egyeztethetni meg az opera szerzőjének minapában közzé tett nézeteit, s kimutatását, melyben számokkal, hangjegyekkel vala előállítva, hogy nagy zeneszerzők operáiban sokkal nehezebb részeket is exequálnak , mint minők „Freskóban“ találhatók. Egyébiránt e fogadási ajánlatot nagyon Toldis , nagyon athletás eszköznek tartjuk a mű előadhatnának kitüntetésére, miután a nemzeti színház zenekara különben is jobban el van foglalva , sem hogy számos próbáin kívül még ily rendkívüli próbára is elég ideje és kedve maradhatna, vagy legjobb esetben is nem akarásnak nyögés lenne vége. Aztán a bíráló urak ilynemű kisebb próbát, legalább a szerző tehetsége iránti tekintetből, akkor is rendezhettek volna a szerző hozzájárultával, midőn még az ügy ily formában közönség elé nem került; rendezhettek volna anélkül, hogy száz pitos „Wettkampf“-ra legyen szükség. listáknál azt, mit Mirabeau oly találón „türetlenkedő, a bosszúság egybefüggetlen izgalmának nevezett,“ fájlalja, hogy látja, mint uralkodnak örökké rajtok a párt legszükkeblűbb , s legindulatosabb férfiai; mint áldozzák föl a becsületes és szükséges taktikát gyermekes indulatoskodásnak, s mint központosítják minden gyűlölségöket a jelen perek akadályaira, ha mindjárt jövendőbeli üdvöket végkép kockáztatok is ez által. Droz részrehajlatlan szigorúságában, fájlalva bár, kitünteki, hogy a franczia nemesség tetemes töredéke ez alkalommal is kimutatta ama politikai tehetlenségét, mely fényes hisztériája egész során át észrevehető. Tegyük ide itt még e megjegyzést, hogy e hiányát dicsőségesen meg tudá váltani azon napon, midőn Francziaországnak minden becsülete az ő zászlói alá vala menekülve, s hogy midőn az ország benn két táborra vala oszolva, hol egy részről a hóhérok, más részről az áldozatok állának, egészen az áldozatok táborában foglalt helyet. E hibákból megfejthető a forradalom sükere, de nem menthetők bűnei. Már 1789 második fele bűnökkel s vérrel teljes volt. Egész 1793. benne foglaltatok már, mert 1789. kiáltatott ki a politikai gyilkosság büntetlensége.Engem talán jobban fellázaszt az ifjú Belsance, a hetvenéves agg Foulon, Berthier, Fresselles, a bastillei legyőzőitek, az 5-s 6-dik októberi áldozatok ártatlanul folyt vére, mint a terrornak rendszeres mészárlásai. S miért ! Mert e gonosz tettek, melyekre a gyűlés meg sem méltóztatott indulni, az emberi jogok fölötti vitatkozások, Robespierrenek a halálos büntetés elleni szónoklatai, a szüntelen erényt szájában hordozó képmutató érzelgés, ama beteges emberszeretet, a bűn iránt mutatott amaz engedékenység közé vegyült, mely maga egyik legnagyobb bűn az emberiség ellen, s a társadalom hanyatlásának tagadhatlan jele. Azon nap, midőn az alkotmányozó gyűlés a julius 14- i október 6-diki mészárlások után, hideg, megoszlott, habozó maradt, a zendüléssel alkudozni nem átallott, s végre még ezelőtt fejet hajtott, azon nap, mint Droz is mondá, az alkotmányozó gyűlés ítélet napja volt: e napon vesztébe döntötte Francziaországot, s önmagát megbecstelenítette. Bizonyára, akármikor megállapodhatott, a gonosz lejtőjén visszamászhatott, s elkövetett hibáit helyrehozhatta volna. Soha sem kell hinni, hogy az ember menthetlenül le van a roszhoz bilincselve azért, mivel azt elkövette, vagy elnézte. Nem is hiányoztak a gyűlésben a jóra való figyelmeztetések, a gyászos jóslatok , de soha sem akarta hibáit megbánni, magát megjobbítni. Szokott oraculumaira, legnagyobb szónokaira, Mirabeau, Duport, Barnavera sem akart többé hallgatni, attól kezdve, hogy azok az igaz útra akarták térítni, s kétségbeejté egyiránt mind azokat, kik rászólták a gonoszt, bár szolgáltak neki, mind pedig azokat, kik halálukkal koronázták meg azon dicsőségüket, hogy annak ellenállottak. Droz följegyzett két nevezetes mondatot, mely beenged pillantanunk két különböző sorú emberek lelkébe. Sieyés, ki szó nélkül szavazott később XVI. Lajos halálára, négy hónappal az országgyűlés egybeülése után így szólott: „Ha tudtam volna, hogyan üt ki a forradalom, sohasem elegyedtem volna bele.“ Rochefoucauld hg, kit később Gisorsban konczoltak föl, miután egész életében legszabadelműbb véleményeket valla, meghallva a bastille elfoglalásakor elkövetett öldökléseket, így kiálta föl: „Igen nehéz lesz e kapun jutni be a valódi szabadságba.“ Uraim, ő igazat monda. A szabadság még szenvedi és sokáig szenvedendi a forradalom büntetését. Legyen bátorságunk , a hisztéria ítéleteivel, a jövendő fenyegetéseivel szemben, kimondani, hogy az 1789- diki forradalom, úgy a milyenné lett, véres haszontalanság volt. Minden jótétemény, mi neki tulajdoníttatik, minden tartós eredményei, miket senkinek sem jut eszébe kétségbe vonni, mindazon jogok s biztosítékok, melyek mintegy vérünkbe mentek át, rendre teljesen, minden forradalmi erőszakosságok nélkül elérettek, sőt ezek nélkül még mélyebben meggyökereztek, még közönségesebben tiszteltettek volna. Azt, hogy a politikai szabadságot, s a törvény előtti egyenlőséget jobb volt ily gyilkos krízis által szerezni meg, mint a jog s föláldozás kitartó erélye által, csak oly férfiak taníthatják, kik el vannak tökélve, saját, s atyáink hibájából még egészen zúzott, s helyre nem jött társadalmunkat hasonló rohamnak tenni ki. Mert 1789. nem a szabadság, hanem a forradalom éve volt. Egy jeles írómondá: *) „Francziaországban a politikai szabadságnak egy nagy szerencsétlensége van , az hogy a forradalomból született, s következőleg csak a forradalomnak szolgált.“ *) Gr. Champagny Ferenci. Pedig a kettő épen ellenkező dolog: a szabadság , a kötelesség által korlátolt jog; a forradalom pedig a kötelességen s jogon diadalmaskodó erőszak. S nincs mit fölhozni ellenvetésül a szabadság érdekeit azoknak , kik a forradalmat siratják s ellene harczolnak, kik, mint önök mindnyájan, küzdenek a rendetlenség szellemének tévelygései s hódításai ellen. Mi, a tekintély, a rend s törvény bajnokai, védtük a szabadságot. Az igazi szabadság, a szabályozott, becsületes , férfias és tiszta szabadság csak a mi kezeink közt virágozhatik s csak mi szeretjük, szolgáljuk , csak mi fogjuk föl, s teszszük azt, hogy a föld kerekségén minden ember meg ne utálja. Velünk, általunk, s ha úgy tetszik, ellenünk élhető : ellenségeinknél mindig első esett áldozatul. Rágalmazhatnak , vádolhatnak minket, mint a despotismus kedvelőit : beszél lelkiismeretünk, beszélnek cselekedeteink, beszél a hisztéria is , mely elbeszéli, minő őszinte szenvedélylyel szerette a hitében már újra megzavartatoa Francziaország a szabadságot; mig a forradalmi lávának egy új kiöntése ismét elbobta Európát, és sorainkban a legbátrabbakat is kiforgatta szilárd magatartásukból. Folytatjuk. — Az itteni katonai helyőrség számára Pest környékén egy alkalmas gyakorlatmező kiszemelésével jelenleg egy választmány foglalkozik. — Lapunkban is említek nem rég, hogy Richterné asszony, a győri egyházi énekkarmester Richter A. úr neje , Bécsből, mint jól kiképzett énekesnő jött fővárosunkba, s itt a nemzeti színházhoz szerződni szándékozott. Színházunknál azonban szerződtetése nem sikerülhetett. Most ezenénekesnő , mint a Hölgyf. győri levelezője írja, Hamburgba szerződött igen kedvező föltételek mellett. — A M. H. közelebbi londoni leveleiben következő magyar dolgokról értesittetünk : Londonban legújabban egy magyar nyelvtan jelent meg angolok számára Fékedtől. A nyelvtan egy magyar szócsaládfával is el van látva. Gyökérül az ige van fölvéve, s annak származékai képezik a törzs ágait, lombjait. E szócsaládfát Karády Ignácz Kossuth gyermekeinek nevelője készíti. — Kaliforniából érkezett hírek szerint Molitor Károly hazánkfia sok viszontagság után oda vetődvén, december elején saját czíme alatt egy aranyolvasztó vegyműhelyt nyitott. Ügyei jól folynak, kilátásai pedig még jobbak. — Mexicoból hozzák a hirt, hogy Bartha Gábor miskolczi születésű hazánkfia, ki 30 év óta itt megtelepedett, s gazdag bőrkereskedő volt, életének 64-dik évében Mexicoban meghalálozott. — A közelgő tavaszszal, mint hírlik, egy, minden kényelemmel ellátott új arénát fognak alakítani a gyár utczában levő Majtényi-féle teleken. Örülhetnek az aréna kedvelői!• Hallomás szerint fővárosunk némely előkelő vendéglősei, huszonhat társaik nevében csakugyan megegyeztek volna már az illető hatósággal az iránt, hogy a beszállásolandó katonaság ellátásáról ők gondoskodnak, miért aztán a háztulajdonosok őket készpénzzel fogják kielégíteni. VIDÉKI ÉLET. Miskolc*, febr. 12. *) Utóbbi levelemben a papválasztás nem igen kedvező körülményeit és eredményét közlöm. Az ezen választás által okozott kedvetlenség nyomai még mai napig sem enyésztek el; nincs visszaadva az egyház tagjai nagy részének nyugalma; nincsenek lecsilapítva a fölzaklatott kedélyek, — egy szóval, ez egész ügy nincs még azon rendes kerékvágásban, melyben akár az önkéntes megnyugodás, akár a szomorú kénytelenség eszközölhetné a kiegyenlítést. Csak már legalább eszközölhetné, ha mindjárt azon jelszóval is, hogy „manet alta mente repostum.“ Az egyházsegéd főgondnoka, miután törekvései, a dolgok fölzavart rendét jóra vinni, sükeretlenül maradtak — hivataláról lemondott, s igy közbeveté a gyeplőt, hagyván a küzdelmet másoknak. Erélye, tapasztaltsága ez egyház ügyei körül, valóban sajnálandóvá teszik a mondását annyival inkább, mivel oly időben történt, midőn kétszeresen megfeszített erőre van szükség, hogy a reformált egyház bárkája biztos révparthoz kormányoztassék, a mindenfelől rácsapkodó hullámok között. Lemondani az elkeseredés pillanatában könnyű dolog , de érdemet csak kitörő önfeláldozás szerez. Az egyház ügyével összefüggésben említem újólag az iskolareform ügyét, ezt az előttünk lebegő árnyékot , melynek valósággá fejlődését oly rég várjuk , semmivé létét oly rég remegjük, — ezt az igét, melynek megtestesülése egyház-társadalmi életünkben okvetlen nagy fontossággal bir. Ez ügy végeldöntése , mint tudva van, a papválasztás alkalmával történt fölzajdulás miatt minapában ismét hátra lehetett. Nem rég, az egyház főgondnokához gróf Vay Ábrahám úrhoz levél intéztetett a consistorialis gyűlésből a végett, hogy a múltkor bevégzetlen maradt ügynek, az iskolareform ügyének, keresztülvitelét eszközlésbe venni méltóztatnék. Válasza még ez ideig nem érkezett. Sokan tartanak, nehogy a gróf úr válasza is főgondnoki hivataláról lemondása *) Véletlenül elkésett. Sze rk. legyen, midőn aztán egyház és iskola árván és vigasz nélkül hagyatik azon közönyösségre, melyet némely ügyeiben, főkép előkelőbb tagjainál, máris tapasztalni kénytelen. Az iskolareform, kivált a polgárságnál, élénk részvétre találna, csak e részvétnek irányt és folytonos élénkséget akarnának adni azok, kik különben e népnek vezetői, hangadói szoktak lenni. De, midőn felülről lefelé legkisebb ösztönzés, legkisebb jó példa sem mutatkozik : ama jó akaratú néhány polgár lelkesedése mellett szépen elcsucsulhat az egész reform; algymnasiummá törpülhet a lyceum s vándorbotot foghat kezébe azon néhány férfiú , ki e falak közt jobb jövendő reményében viselé eddig az istenek ,quem dit odere m átkát! Városunkban az irodalmi élet meglehetősen mozog. Legalább mászik, ha nem csúszik. Nem is említve az urnák folyó 1852-dik esztendejére megjelent miskolczi kalendáriumot; itt izeg mozog a „Borsodi Értesítő“ Balajthi József tulajdonos szerkesztése alatt. Semmiben sem különbözik ez más értesítőtől, például a Debreczen-nagyváraditól, mely legalább is ötven esztendővel ezelőtt tanulhatta stylusát és helyesírását. Pedig ez a miskolczi, mint mondják, rendes fizetéses correctort is tart, mégis alig tudjuk kibetűzni , hogy mi nyelven van. — Heilprin vállalata meglehetős sükernek örvend. Nem sokára idegen költőkből hozand egy kis verses gyűjteményt. Mint hallatszik, első lesz Moore Tamás. Félünk fordításától. — Egyik tisztviselőnk, mint beszélik, a mostani gyakorlati törvénykezésről szándékozik egy könyvet kiadni. E munkát annyival használhatóbbnak jövendölhetni, mivel írója, életének nagy részét hivatalkodással töltvén el, a dolognak mélyére és fenekére lebr és szokott tekinteni. Bálokról, tánczvigalmakról nem tudósítom önöket. Elynek kellemetlen kimenetele több lapok utján már úgyis köztudomásra jutott , s különben sem igen örömest emlegeti az ember az ily tárgyat. — Magán estélyeink helylyel helylyel elég vígan történnek. Ha más ok nincs is a vigaságra, az eszemiiszomság mindig megmarad ha megmarad. Országos vásárunk folyó hó 16-kán lesz. Körlevelek hirdetik, hogy baromvásár nem tartatik, mivel Borsod alsó vidékein a marhavész még mindig dühöng; a fiatalabbját különösen a métely pusztítja. — Egyéb drágaság mellett nálunk mostanában a házbér is nagyon felrúgott. Maholnap a miskolczi vityilló tulajdonosok valóságos pesti hausherrekké növik ki magukat — legalább a házbért illetőleg. — Időnk e napokban egészen tavaszi szint élte , azonban még ez alkalmasint nem egyéb színmutatásnál. — Dolgunk igen-igen kevés, mit az is bizonyít, hogy a kis lutrát oly sűrűn rakják és látogatják, mikép az illő rendet és csendet csendőröknek kell ott fentartani. Szegény jámbor atyámfiai ugyan mért nem vándorolnak munka nélkül meggazdagodni Kaliforniába , mint a minap vándoroltak Russbergbe! — Újdonságunk semmi; kivéve, egy nem rég kiáltott csődöt, mi mai világban épen nem újdonság. — A tisztabuza köble 16—17 váltó ft, gabonáé 12—13 váltó forint. II. Az Oberung. Z/pban ezeket olvassuk : — Eperjesen a szegények javára f. hó 10-én és 15-én tartott fényes bálok a költségek levonása után 850 poftot jövedelmeztek a nevezett czélra. — Gömörből írják , hogy miután megengedtetett, e megyében izraelitáknak is letelepedhetni, seregestől vándoroltak azok a még eddig általok nem lakhatott földre s többnyire a korcsmákat, vendéglőket bérelték ki. A legkisebb faluban is van most 3—4 korcsmáros, s hol azelőtt 60—800. ft haszonbért fizettek, most 120 —200 ftot fizetnek, de azt is pengőben. A bevándorlott izraeliták közt még eddig csupán egyetlen egy van, ki a keresztény szokásokhoz és civilisatiohoz alkalmazkodik. E megye némely vidékein a nép felvilágosítására szánt s ugyanazért olcsón árultatni szokott Mezei Naptárrtl némely könyvkötők némi zsarolást űznek; egy kis czirádát tesznek rá s 18—24 sőt 40 pokrért is árulják. Bizonyosnak állítható e szerint, hogy a népnél nem akad vevőjök. — Putnokon nemrég takarékpénztárt akartak alapítani 160 részvényre 100 pftjával; azonban a jog máskorra maradt azon egyszerű okból, mivel részvényesek nem találkoztak. — Rimaszombatból bizonyos N A. úr azon nyilatkozatot közli a M. N. hátulján maga igazolása végett hogy ő semmi más botrányt nem követett el, mint hogy úri ellenfelét T. urat a színház előcsarnokában , kelőbb kézzel, azután egy sétabottal arezonütötte... No hiszen ez csekélység ! hiszen a kannibálok nemcsak arezonütik az embert, hanem pláne fölfalják... Mindenesetre szép dolog, hogy a színház előcsarnokában ez nem történt! Debreczenből tudósítják a M. H.-ot. — Hiteles hallomások szerint, a f. t. superintendens úr által jan. 5-én kiadott s a debreczeni collegiums átalakításának jegelésére vonatkozó főpásztori szózat, máris üdvös gyümölcsöket kezd teremni. Többen áldozatkészséggel, fölajánlással járulnak az ügy előmozdításához. Az is hallatszik, hogy a főiskolában a felsőbb tudományokat hallgató ifjak eddig szokásban volt nyilvános examenei jövőre elmaradnak, s azok helyett, a kormányrendeletek értelmében, rendes szigorlatok —s rigorosumok — fognak állíttatni, melyek azonban szinte nyilvánosak lesznek. Az Oberung. hrg-nak írják N.~ Váradról: — A koldusok és kóborlók száma itt is igen nagy, mint mindenütt. A csendőrség szorgalmas működése ugyan lehetőleg kevesbíti őket, így nemrég is 34 gyanús egyént kerített kézre, kiket őrizet alatt közhasznú munkákra alkalmaznak. — A város világítása rendes ; az utczák eléggé kövezettek. — Havi M. szinésztársasága igen jól mulattatja a közönséget. Ugyanazon lapnak Kolosvárról. — Hir szerint az oláhok közt lázitó beszédek miatt többeket elfogtak. — Maros-Vásárhelyt egy hirdetmény szerint a fegyvereknek külföldiüli belopására halálbüntetés mondatik. — Az élet ára nagyon leesett; a marhák ára nagyon felszökkent. Egy pár jól kihizlalt ökörért 800—1000 ftot is megadnak. Szinte Erdélyből írják. — A fegyverengedélyért fizettetni szokott bizonyos dij az árvíz által károsultak segélésére van szánva. A kolozsvári kerületben ez után f. évi január 1-sejéig 1171 p. st. folyt be.] A polg. és kat. kormányzó egy bizottmányt nevezett, mely ez összeget a kerületbeli legszűkölködőbb károsultak között eloszsza. Temesvárról írják: — Bizonyos úri ember, ki magát Kassára való földesurnak adta ki, a vendéglőben, hol szállva volt, 45 peftnyi kontót csinált. A helyett hogy fizetne , holmiját — mely egy úti táskából állott — hátra hagyva, Versetzre távozott, mint a vendéglősnek mondá, csak két napra. A két nap elmúlt, de a földesur nem jött — és később sem jött. Azért táskáját rendőrségileg fölbonták s találtak benne egy tekercs közönséges dohányt, egy cseréppipát és — rongyokat. Mondják, hogy egy nagykereskedőnél még kétezer p.ft. áru holmit összepakoltatott, de nem vitette el. Erdélyből tudósit a Krenst. Z. — Dálnokon (Erdélyben) egy szegény asszony fát szedegetett az erdőn, múlt hó 28-án. Midőn a szedett csomóval haza felé térne, az erdőben pihenni leült. Egyszerre érté, mintha nagyon megcsípte volna valami. Fölugrott s egy kígyót lát a maga mellől odább sikamlani. A fát ott hagyva, nagy ijedten futott haza. Mig haza ért, egyik oldala veszélyesen megdagadt s szinte halálos nyavalyába esett. A helység lelkésze által hirtelen alkalmazott gyógyszer menté meg életét. AUSZTRIA, Bécs, febr. 23. — de la Torre Ayllon spanyol kir. követ az itteni udvarnál a legközelebbi napokban fogja már ő felségének a császárnak átnyújtani megbízólevelét; mondják, hogy ő egyszersmind egy a királyné elleni merényre vonatkozó sürgönynek áthozója, melyet már a miniszterelnök kezeihez szolgáltatott. — Vasárnap volt az utolsó kamarabál ő felsége