Pesti Napló, 1852. március (3. évfolyam, 593–618. szám)

1852-03-26 / 614. szám

LAPSZIMLI. A Magyar Hírlap martius 25. számában R. K-tól, a XIII-dik irányczikket közli. A magyar alkotmány, úgymond , a forradalom után lenni megszűnt; mos­tani körülményeink közt nem az ismeri a politikai situatiókat, s nem az valódi barátja és jó akarója magyar fajunknak, ki a tények előtt eltakarva sze­meit, s még most is hiú ábrándokban ringatva ma­gát , folyvást alaptalan reményekkel izgatja együ­­gyübb polgártársait, valamint az sem, ki kislelküleg kétségbeesve a magyar nemzetet végkép elveszett­nek hirdeti, s maga körül csupa levertséget és el­­csüggedést teremt. — Most Magyarország tettleg az ausztriai birodalomba van kebelezve, az ausztriai tartományokkal egyenlő, s a birodalmi egységre szük­ségesnek látott közigazgatási formák közt ausztriai­­lap­ kormányoztatik : ezek oly tények, miknek sze­mébe férfias megadással kell, hogy nézzen a magyar. De azért a magyar nemzetiség, a magyar faj épen oly kevéssé szűnt meg lenni, mint a szláv, német, vagy olasz ; s e népfajok mind egyaránt vannak hi­vatva a közös birodalom politikai és erkölcsi súlyát, s anyagi erejét és hatalmát alkotni. E népfajok közöt­t­ úgymond czikkird ■— időfolytával az fog a közös birodalom irányában a legnagyobb fontosságra és tekintélyre emelkedni, mely a társfajok közt túl­nyomó szellemi tehetséget, s anyagi erőt fejtett ki, s melyre a közhatalom a veszély perczeiben nemcsak physikai, hanem erkölcsi tekintetben is bizodalommal támaszkodhatik. Innét könnyű megfejteni, mi a ma­gyar nemzet és faj hivatása jelenleg. —­­Czikkird egy pillanatig sem kétkedik, hogy, „ha jövőre fa­junk , valódi érdekeit fölfogva, s minden politikai szenveket háttérbe szorítva, s a létező viszonyokhoz alkalmazkodván, egyesült testvéri váll vetéssel, s ki­tűnő igyekezettel azon műveltségre fölküzdi magát, melyre szerencsés organisatiojánál fogva képes, s az anyagi téren mint földmivelő, iparos, vagy kereskedő szinte azon polczra fölemelkedik, mely zárt kapukkal várja őt, s ha e közben a magyar, rendületlen hűsége jeléül a törvényeket tisztelni, a rendet támogatni fogja, ősi nyelvét e közben állhatatosan művelvén, s minél virágzóbb fokra emelvén , szoros, hazájában azt a képzés és tudományosság nélkülözhetlen orgá­numává fejti ki , s avatja föl , — de egyszers­mind minden egyéb tártsajok iránt őszinte von­zalmat s részrehajlatlanságot tanusitni iparkodik, akkor nyugodtan hiheti minden hazánkfia, hogy a birodalmi népfajok közt nemzetünk jövendőre is újabban nemcsak vagyonosság- és polgárisodásra nézve az elsőséget kivíhatja magának, hanem a közös birodalom irányában fokonként korábbi politi­kai súlyát és tekintélyét is visszaszerezheti, és pe­dig annál sikeresben , minél szorosabban magához csatolja a vele egy évezred óta id és balsors között egy hazát képező minden egyéb nemzetiségeket, ha azok meghajolni kénytelenittetvén a magyarnak szel­lemi tulnyomósága és szilárd jelleme előtt, abban ismét a teljesen kiengesztelt idősb testvért és értel­mes kalauzt szemlélhetik, s ezt az uj korszakban is mind a fejedelem iránti hűségben , mind a közbol­dogságra vezető egyéb polgári erkölcsökben a hala­dás élén bajnokilag s önzéstelenül előre törni látják.“ A Fester Zeitung, mart. 25-d. számában V. H. a gyarmatosítás védelmére kel föl; ő nem oszthatja azon reményeket, miket a ,Magyar Hírlap“ az általa javaslott bérrendszerben helyez, vagy legalább azt a gyarmatosítás tökéletes pótszeréül nem ismerheti el. Egyébiránt eleve tiltakozik azon gyanúsítás ellen, mintha a bevándorlás által a magyar elemet szán­dékoznék gyöngíteni, vagy csak ellensúlyozni is. Ő a magyar nemzet életrevalóságáról sokkal inkább meg van győződve , mintsem hihetné, hogy néhány ezer vagy akár millió gyarmatos azt a németségnek megnyerendi. V. H. őszintén és becsületesen meg­­vallja, miszerint tisztán s egyedül nemzetgazdászati szempontból indul ki. A Wanderer (mart. 23. sz.) a bonapartismus alapelveit keresi s fejtegeti. Azt mondja, Napóleon Lajos vezér eszméje tovább fejteni a consulság ad­ministratív politikáját, s az országot mindenféle ja­vításokkal elárasztani. S itt meg kell ismerni, hogy sok fontos ügy van, mit a kamarák harmincznyolcz év alatt elhanyagoltak, melyben a középosztály, mely­­a kamarai rendszer alatt az uralkodó volt, soha sem csinált jóravaló változtatásokat, vagy csupán saját érdekében engedett volna megváltozta­tásokat ; igy elhanyagoltatok a vasúti háló kiépíté­se, megtartatott a sok tekintetben hibás és hiányos adórendszer, szűkkeblű kereskedelmi politika; ezek­nek mezején nagy tér nyílt az elnöknek reformátori politikája kifejtésére, s van elég anyag, hogy felújít­sa a consulsági politikát. Hanem Bonaparte Napo­leon belső administratív politikáját nagy világhá­borúival egészítette. De e részben most nincs mit tartani az elnöktől, a nagy hatalmasságoknak van s lesz annyi súlyuk, hogy minden efféle törekvéseket meggátoljanak. De ha Bonaparte Lajos sajátságos feladásául tekintjük Francziaországot állandón el­foglalni belügyeivel, fontolóra kell vennünk, hogy ezen országot csupa administratív politika ki nem elégítheti, tért kellene engednie a valódi politikai életnek is. Mit s mennyit szándékozik e részben ten­ni , nem­sokára meglátandjuk, miután a politikai testületek, nevezetesen a törvényhozó test megnyi­tásának ideje közel van, sikerült nekik elérhetni a partot, mielőtt Rooberts hajói eléjök kerülhettek volna. A parton nagy tömegekben álltak a calabári né­gerek, bámulva a tengeri csatát. Kennedy hirtelen csónakra szállíta embereit, s a­nélkül, hogy egy lövéssel megkísértené az ellenállást, kimenekült a partra. — A szárazföld sem ment meg titeket, monda Rooberts, parancsot adva, hogy bocsássák el a leg­nagyobb dereglyét. Arra föltétetett nyolcz ágyút, s negyvened magá­val beleült, s parancsolt, hogy evezzenek a parthoz. Kennedy észrevevé, hogy Rooberts ki akar kötni, elkezde nagy lármával beszélni a négereknek, el­mondva nekik, hogy ezek tengeri szörnyetegek, kik országukat elfoglalni s lakhelyeiket fölgyujtogatni jöttek, ne engedjék őket a partra kiszállani. A négerek nőttön növekedő zajgása tanúsító, hogy a kalózok lázító szavainak sikerült a vad népet tár­saik ellen uszítani, nemsokára kő- és nyílzápor fo­gadta a dereglyén közeledőket. — Ezt még jobban szeretem , dörmögé Barthele­my. Egy csapással kettőt: árulót és szerecsent. Ara­tása van ma a boszúnak, nevenapja a halálnak. Tü­zet közéjök!­­ A dereglye ágyúi megdördültek, halált okádva a négerek közé, a kartács utczákat sepert a meztelen tömegek között, a negyven férfi ágyuk dörgése közt partra szállt tízezer néger ellen. Kennedy és társai kétségbeesett védelemre buzdi­­ták a calabáriakat s azok vérengző dühvel rohantak a kiszállt kalózokra , nyilak- és hajitó-dárdák felle­­geivel borítva el azokat. A nyilak- és hajitó-dárdák záporától alig esett el két három kalóz, a többi hideg vérrel nyomult előre zárt sorokban, s egyenkint lövöldözé le a néger­ had legkitűnőbb vezetőit. A szerecsenek látva, hogy legnagyobb óriásaik, kik száz emberrel értek fel a harczban, messziről hullanak el, láb­atlan golyók által találva, mielőtt rézbárdjaikat elleneik sorába vághatnák, elkezdtek összezavarodva hátrálni, odahagyták gunyhóikat, felfutottak egy meredek kősziklára, hová nem lehe­tett őket követni, magukkal ragadva Kennedyt és kalózait. Onnan azután nem lehetett őket lecsalni többé. Rooberts őrült kéjelgéssel járt végig a csatatéren, egyik holttestről a másikra lehetett neki lépni. Meg­számlálta őket. Mind menyasszonyáért estek áldo­zatul. — Ez áldott munka volt, suttogó magában, nyolcz­­száz négerrel feketébb a pokol. — Uram, szólt Scudamore, felriasztva a kapitányt véres elmerengésiből.Leggonoszabb ellenségeink meg­menekültek szemünk láttára. Csak egy mód van őket elérhetni, megölhetni menedékük közepett. — S mi azon mód ? — Hijába mondanám neked, nem vennéd hasz­nát, de hatalmazz föl engem csak félórára mindent tehetni, a­mit jónak látok, s én ígérem, hogy az árulók fejét elhozom neked, a nélkül, hogy egy emberéltet elvesztegetnék a magunké közül. — Szeretném látni. — Hallani fogod, látnod nem szükség, ez ha di­csel , mit tőlem úgy sem tanulhatnál el. Menj ha­jódra vissza és várj magad után. Barthelemyt megdöbbente a vakmerő beszéd. Egy neme a mámornak fogta el lelkét a kiöntött vértől, rá hagyta magát beszélni, hogy visszatérjen a ha­jóra , s engedje az orvosnak tenni, a­mit akar. A­mint a kapitány nem látható többé , mi törté­nik a parton, Scudamore parancsot adott a kalózok­nak , hogy forduljanak a négerek elhagyott lakásaira s gyilkolják le azoknak védtelen családjait. A durva bosszúittas nép ujjongva teljesíti a pa­rancsot , a négerek a magas szikláról nézték, mint gyilkolják le asszonyaikat, mint vagdalják gyerme­keiket a kősziklához, s mikor mindent megöltek, mint gyújtják fel gunyhóikat, hogy a füst hozzájuk csapkod fel róluk. Ekkor előállt Scudamore s felkiálta hozzájuk : — íme négerek, láttátok mint gyilkoltuk le csa­­ládaitokat. Ti magatok is hasonló sorsra fogtok jutni effy­gi ha meg nem adjátok magatokat, s a mi bará­tainkat, kiket magatokkal hurczoltatok, ki nem bo­­csátjátok. Kennedy észrevevé a cselt s átkozódva monda ellent. — Ne higyjetek e szavaknak, ördögi ravaszság az egész, mi nem vagyunk nekik barátjaik, mi nem is ismerjük egymást. — Kennedy, ne légy gyáva, szólt szemrehányó­­lag Scudamore, miért tagadnád, hogy velünk egyet­értve biztatod fel e barmokat, hogy ágyúink torkába jöjjenek. Légy bátor és hajigáld le őket derék tár­said segélyével késeink hegyébe, ah egy kalóz száz négerrel felér, ne hagyd el magadat. A négerek fenyegető kifejezésekkel kezdték Ken­nedyt és társait körülfogni, ez aggodalmasan men­tegető magát. — Derék férfiak, ne higyjetek ez ördög szavai­nak, mi sohasem láttuk őt, ők nekünk ellenségeink. — Ah Kennedy te szégyenünkre válsz, hogy ta­gadhatsz meg bennünket, midőn fekete lobogód van mint nekünk. Ha sohasem láttuk volna egymást, miről tudhatnám én, hogy a te bal válladon egy akasztófa jegye van, mit Doverben sütöttek rá, mi­kor a pelengéren álltál. A négerek rögtön megragadták Kennedyt s le­rántva válláról az öltönyt, a­mint az orvos szavai­nak valóságáról meggyőződtek, levetették lábaik alá a kalózt, egy fölemelte rézfejszéjét, lábával leszo­rítva áldozatja fejét. — Egy hajszálat meg ne merjétek görbíteni f­or­­ditá színlelt dühvel Scudamore. A másik perezben lecsapott a bárd, s a sziklatetőről lerúgták Kennedy Azután a többiét is. Mire a felóra letelt, Scudamore visszatért Roo­­raord^’ 8 °ba mUtatva a megrakott dereglyére: — Itt az árulók fejei........ (.Folytatjuk). HIVATALOS F. é. mart. 24-én jelent meg az országos törv. és korm. lap. V. dija, csupán német egyes és magyar-német ket­tős kiadásban ; tartalmazza : 37. sz. a. A hg kormányzó Ő Fenségének martius 11 -ki hirdetményét, mely által a lakások kellékei ki­mutatásának, továbbá a lakbér kifizetésének és beszámí­tásának bevezetése tartós beszállásolás esetében közzé­­tétetik. M. H. FŐVÁROSI ÉLET. — Iskolák és magán tanítók bizonyosan örömmel fogadják azon hírt, hogy a növénytannak nálunk még parlag irodalma nemsokára egy igen érdekes, rövid, használható munkával fog szaporodni. A munka már sajtó alatt van, s bízvást mondhatni, hogy az mind a legjózanabb tanmódszer , mind kü­lönösen ezen tudomány helyes igényeinek megfelel. E tanítói vezérkönyv szerzője Gönczy Pál, ki Szőnyi úr ismert tanintézetének egyik érdemes tanára, s ki­nek műveltsége, szakavatottsága ez intézetben már eddig is a legsikeresb hatást gyakorolta. Tollából mindenesetre csak igen jót várhatni e téren, s tekin­télyes szakértők tanúsága szerint csakugyan ki is elégít műve minden várakozást. Remélhető, hogy a közönség méltányos pártolásban részesíti e munkát, melyet ezennel figyelmébe ajánlunk. — Stéger úr, mint tudva van, húsvét után elhagyja színházunkat, s Prágába menend. Valóban méltán kérdhetni: mi volt oka , hogy e kitűnő tenoristát, ki egyszersmind hazánk fia , nemzeti színházunk szá­mára megtartani nem lehetett ? s várjon mi módon, ki által fogja az igazgatóság az ő helyét kipótolni ? A M. hirl. Írja, hogy Stéger úr csak egy évig marad Prágában, azután Londonba megy, az ottani olasz operához szegődött két évre négy-négy hónapi sai­­sonra oly módon, hogy csupán a Próféta bán és Lam­­mermoori Luciában fog énekelni. E két­ évre 30 ezer poft díjat kap, holott pedig minden évben nyolcz hó­nap szabad ideje lesz. Ily fényes föltételek termé­szetesen könnyen kirepítik a művészt hazájából. — Itt van ő , a­ki még nem volt itt, ki hét láb­nál magasabb, kinek c zombjai embervastagságuak, ki a hüvelykujjával egy koronás tallért egészen el­­födözhet, zsebébe pedig nemcsak egyet, de százat is eltehet, a kit királyok és királynék méltattak magas megtekintésre , ki a természet valóságos csudaszü­löttének mondja magát, — az óriás Cantonio József. Falragaszok hirdetik ittlétét, s e falragaszokra nagy emberforma alakot nyomtak nadrágban, frakk­ban, magas kalpaggal — ez Cantonio József. Oly nagyszerű, de oly nagyszerű, hogy a hirdető czé­dula már nem bír szavakat találni lefestésére, hanem azt ajánlja, hogy legjobb lesz, kinek kinek szemé­lyesen megtekinteni. Megtekinthető pedig Destort panorámája mellett egyik bódéban illendő csekély árért. Ha megtekintettük, körülményesebben szól­hatunk minőségéről, ezeket még csak a falragaszok tudósítása után közöljük. — A folyvást tartó hideg időjárás, mely kivált reggel és ejtve gyakorolja erejét leginkább, oly nagy bőséggel ajándékozza a náthát és hurutot, hogy mindinkább szaporodik azok száma , kik ennek kö­vetkeztében más hangon beszélnek, mint azelőtt, s színházban , hangversenyeken stb. sokszor akarat­lanul is gyönyörű köhögő versenyt indít a hallgató­ság. A szamárhurut is számos halandót fogott elő.­­ Beranek lovagművészei tegnapelőtt zárták utolsó búcsúelőadásukat. Az igazgató, a hirdető czédula végén, szépen megköszönte a t. közönségnek e lovagtársaság iránt mutatott részvétét , pártfogását. — Hollósi Kornélia k. a. múlt hétfőn lépe föl színpadunkon „Ilka“ operában. —• Ez volt búcsú­­éneke. Magától érthető , hogy a közönség roppant számmal gyűlt össze s tapsokkal, virágkoszorúkkal halmozta el a derék művésznőt, ki évek óta ked­­vencze volt a közönségnek, s kinek szinpadunktóli elbucsuzását méltán sajnálhatja minden művészet­barát. No de hadd nyíljanak a borostyánok közt a csendes boldogság illatos rózsái! — Ezelőtt pár nappal a királyutc­a szegletén egy szerencsétlen ember egyszerre csak földre rogyott. A mellette elmenők részegnek hitték , s csak később vették észre, hogy a szegényt a guta ütötte meg s élet sincs már benne. — A fejérhajó vendéglő előtt szinte ilyforma szegény embert láttunk hemperegni e napokban, kit aztán, egy csendőr intézkedésének kö­vetkeztében, taligára tettek, és a kórházba vittek. Ez ember ugyan nem volt halott, de nehezen birt tudo­mással arról, hogy él. — A budai vár bástya­sétáit már készítik, hogy a nyáron kellemes sétahelyévé váljék a közönség­nek. Új árnyékos fákkal fogják beültetni. Mondj­a, hogy rendesen zenét is fognának itt tartani legalább minden héten egypárszor. — A két nagy ökörnek, melyekről a minap em­lékeztünk, vége van! . . . Azért vették, hogy meg­bámulják, azután pedig levágják. Oh, mert csak így jár minden az ég alatt! A két barom együttvéve huszonegy mázsát és 80 fontot nyomott. Remélhető, hogy a kimérés alkalmával nem fog igen sokkal töb­bet nyomni.­­ A nemzeti múzeum gyönyörű tágas udvarán sokan , kivált az e tájon lakó háztulajdonosok , rég szerettek volna egy csinos sétányt alakítani. Ez óhaj­tás, mint mondják, e nyáron már csakugyan teljese­désbe megy, s a munkához — a sétánykert alapí­tásához már nemsokára hozzáfognak. — Alig mutathatunk föl irodalmunk újabb ter­mékeiből egy művet, melyet méltóbb joggal ajánl­hatnánk a közönség pártoló figyelmébe, mint Ma­­caulay angol történetének magyar fordítmányát, mely terjedelmes műnek nyelvünkre áttételében Csen­geri Antal úr fáradozik. Czime: Anglia története II. Jakab trónra lépte után. Mennyit nyer e kitűnő jelességü históriának magyarításában irodalmunk, jól tudják azok, kik az eddig megjelent füzeteket" fi­gyelemmel kisérték s hogy Csengeri úr tollából vesz­­szük azt magyarul, már ez maga nyereményül te­kinthető. A kezünk között levő s most megjelent első füzet, mely nyolcz tömött ívből áll, magában foglalja a munka egész bevezetését. Ha fordítását vesszük itt az eredeti szövegnek, benne ugyanazon erő, azon tömött rövidség, sőt sikerült visszaadása még a nyelvezet rythmusának is. Úgy hogy ez éles elmével írott mű, mely oly könnyen olvastatja ma­gát mint egy történeti regény, mondhatni, semmit sem veszte a fordításban, sőt nyelvünk zengzetes­­sége által külső szépsége némileg még nyert. Német fordításban is átadatott már e munka az olvasó vi­lágnak, de mennyire állnak e fordítások az eredeti szépségeitől! Belefogtak áttételébe némely német journalisták, avatatlan tárczairók és áttették úgy a mint jött könnyedén, szórul szóra, kihagyogatva, szellemére, sajátságaira sat, nem is ügyelve. És itt mindjárt megjegyezhetjük, hogy e német fordítások, melyekkel aztán mohón szokták elárasztani a közön­séget, sokkal drágábbak, és kevésbé csinos külse­­jüek mint Csengeri úr magyar fordítmánya; mert ez utóbbi az egész nagy munkát, mely összesen mint­egy 80 tömött ívet tesz, öt pengő ft előfizetési díjért ajánlja az olvasóknak s az első füzet átvételével nem az egész előfizetési összeget, hanem csak az első kö­tet árát 2 ft 30 p.­krt szükség lefizetni. A füzetek minél gyorsabban fogják egymást követni, f­ülön egyenként azonban nem lesznek kaphatók. Kiállítása igen csinos, legnagyobb vadrét, szép fehér papíron, könnyen olvasható tiszta nyomással. — Mi úgy hisz­­szük, hogy ily vállalatnak hosszas ajánlgatásr­a nincs szüksége. Az olvasó­közönség európailag elismert jelességű művet vesz pénzéért s csupán nyilatkozó részvététől függ, hogy az egész, mielőbb világot lásson. Egyéb akadály nem áll a vállalat előtt.­­• A Korányi Viktor által kiadni szándékozott Losonczi album ügyében egy fölhívás küldetett be hozzánk, melyben egy borsodi gyűjtő kérdi K. V. urat, hogy vájjon mikor és mily után téríti meg azon 40 forintot, mely a Losonczi albumra a gyűjtő által beküldetett ? vájjon, mik lehetnek a „bizonyos kö­rülmények“, melyek miatt az album meg nem jelen­hetett ? s vájjon , ha sem pénzzel, sem albummal nem szolgálhat K. V. úr, nem nyilatkoztatná-e ki, hogy melyik járásbírósághoz tartozik ? “ — Tegnap délutáni 4 órakor ment végbe Ilkey Sándor úr temetési gyász­ünnepélye. Koporsója uj­­világ-utczai házától vitetett számos gyülekezet kísé­retében a temetőbe. A munkás férfiú élete 68 esz­tendő volt. AUSZTRIA, Bécs, márt. 23. — Ó cs. fenségeik Miklós és Mihály orosz nagyherczegek, kik a fővárosban mu­latójukat e hó végéig terjesztik ki, innét nem egye­nesen Velenczébe menendnek , hanem előbb a mün­cheni és stuttgarti udvaroknál teendnek látogatást s ott nővérüknél, a koronaherczegaszonynál töltendik a húsvéti ünnepeket. Olaszországba­n cs. fenségeik csak Stuttgartból fognak utazni. — Aumale és Nemours herczegek a tavasz nap­jaiban Szász­-Coburg-Koháry herczeg egy magyar­­országi jószágára váratnak. — Az ausztriai szárd. keresked. 63 hajózási szer­­ződvény 1851-d. évi oct. 18-káról , valamint az 1851. évi nov. 22-kén kötött szerződvény a Lago maggioren­­ó és Ticino folyókon űzött dugárusság elnyomását illetőleg már ratificálva vannak s a leg­közelebbi napokban közzé fognak tétetni. A szerződ­vény — a ratificatio napjától kezdve — öt évre szól. Egyúttal a modenai és parmai herczegeknek fen van azon jog tartva, hogy az érintett egyezmé­nyekhez , ezek egész terjedelmében, csatlakoz­hassanak. — Ő Felsége a császár rendelte, hogy a trieszti börzeküldöttség haladéktalan és a még szükségelt vi­lágító-tornyok helyreállításával foglalkozzék , és pedig a hajózásra nézvesti fontosságuk mértékéhez képest; e föltétel egyszersmind a börzeküldöttség részérőli illetékbeszedés jogához lön csatolva. Az épített világítótornyok tulajdoni joga az államnak biztosítva marad. — A Posony-nagyszombati vasút részvényeseinek tegnapelőtti közgyűlésében az osztalék az uj részvé­nyekre nézve 5%, a régiekre nézve pedig 2% évi ka­mattal állapitatott meg. — Máltából f. hó 1-jétől ímezt jelentik : A szélvi­har itt is tetemes pusztításokat ten. A kár , melyet az itt állomásozó hadihajók szenvedtek, körülbelül 20,000 frt. sterlingre rúg. Legsúlyosabban sérültek meg: Albion, Bellerophon, Trafalgar, Medina és Medúza hajók , melyek" mindnyájan haszonvehetle­­nekké váltak.­­ A belügyminisztérium legújabb rendelete szerint

Next