Pesti Napló, 1852. március (3. évfolyam, 593–618. szám)
1852-03-26 / 614. szám
LAPSZIMLI. A Magyar Hírlap martius 25. számában R. K-tól, a XIII-dik irányczikket közli. A magyar alkotmány, úgymond , a forradalom után lenni megszűnt; mostani körülményeink közt nem az ismeri a politikai situatiókat, s nem az valódi barátja és jó akarója magyar fajunknak, ki a tények előtt eltakarva szemeit, s még most is hiú ábrándokban ringatva magát , folyvást alaptalan reményekkel izgatja együgyübb polgártársait, valamint az sem, ki kislelküleg kétségbeesve a magyar nemzetet végkép elveszettnek hirdeti, s maga körül csupa levertséget és elcsüggedést teremt. — Most Magyarország tettleg az ausztriai birodalomba van kebelezve, az ausztriai tartományokkal egyenlő, s a birodalmi egységre szükségesnek látott közigazgatási formák közt ausztriailap kormányoztatik : ezek oly tények, miknek szemébe férfias megadással kell, hogy nézzen a magyar. De azért a magyar nemzetiség, a magyar faj épen oly kevéssé szűnt meg lenni, mint a szláv, német, vagy olasz ; s e népfajok mind egyaránt vannak hivatva a közös birodalom politikai és erkölcsi súlyát, s anyagi erejét és hatalmát alkotni. E népfajok között úgymond czikkird ■— időfolytával az fog a közös birodalom irányában a legnagyobb fontosságra és tekintélyre emelkedni, mely a társfajok közt túlnyomó szellemi tehetséget, s anyagi erőt fejtett ki, s melyre a közhatalom a veszély perczeiben nemcsak physikai, hanem erkölcsi tekintetben is bizodalommal támaszkodhatik. Innét könnyű megfejteni, mi a magyar nemzet és faj hivatása jelenleg. —Czikkird egy pillanatig sem kétkedik, hogy, „ha jövőre fajunk , valódi érdekeit fölfogva, s minden politikai szenveket háttérbe szorítva, s a létező viszonyokhoz alkalmazkodván, egyesült testvéri váll vetéssel, s kitűnő igyekezettel azon műveltségre fölküzdi magát, melyre szerencsés organisatiojánál fogva képes, s az anyagi téren mint földmivelő, iparos, vagy kereskedő szinte azon polczra fölemelkedik, mely zárt kapukkal várja őt, s ha e közben a magyar, rendületlen hűsége jeléül a törvényeket tisztelni, a rendet támogatni fogja, ősi nyelvét e közben állhatatosan művelvén, s minél virágzóbb fokra emelvén , szoros, hazájában azt a képzés és tudományosság nélkülözhetlen orgánumává fejti ki , s avatja föl , — de egyszersmind minden egyéb tártsajok iránt őszinte vonzalmat s részrehajlatlanságot tanusitni iparkodik, akkor nyugodtan hiheti minden hazánkfia, hogy a birodalmi népfajok közt nemzetünk jövendőre is újabban nemcsak vagyonosság- és polgárisodásra nézve az elsőséget kivíhatja magának, hanem a közös birodalom irányában fokonként korábbi politikai súlyát és tekintélyét is visszaszerezheti, és pedig annál sikeresben , minél szorosabban magához csatolja a vele egy évezred óta id és balsors között egy hazát képező minden egyéb nemzetiségeket, ha azok meghajolni kénytelenittetvén a magyarnak szellemi tulnyomósága és szilárd jelleme előtt, abban ismét a teljesen kiengesztelt idősb testvért és értelmes kalauzt szemlélhetik, s ezt az uj korszakban is mind a fejedelem iránti hűségben , mind a közboldogságra vezető egyéb polgári erkölcsökben a haladás élén bajnokilag s önzéstelenül előre törni látják.“ A Fester Zeitung, mart. 25-d. számában V. H. a gyarmatosítás védelmére kel föl; ő nem oszthatja azon reményeket, miket a ,Magyar Hírlap“ az általa javaslott bérrendszerben helyez, vagy legalább azt a gyarmatosítás tökéletes pótszeréül nem ismerheti el. Egyébiránt eleve tiltakozik azon gyanúsítás ellen, mintha a bevándorlás által a magyar elemet szándékoznék gyöngíteni, vagy csak ellensúlyozni is. Ő a magyar nemzet életrevalóságáról sokkal inkább meg van győződve , mintsem hihetné, hogy néhány ezer vagy akár millió gyarmatos azt a németségnek megnyerendi. V. H. őszintén és becsületesen megvallja, miszerint tisztán s egyedül nemzetgazdászati szempontból indul ki. A Wanderer (mart. 23. sz.) a bonapartismus alapelveit keresi s fejtegeti. Azt mondja, Napóleon Lajos vezér eszméje tovább fejteni a consulság administratív politikáját, s az országot mindenféle javításokkal elárasztani. S itt meg kell ismerni, hogy sok fontos ügy van, mit a kamarák harmincznyolcz év alatt elhanyagoltak, melyben a középosztály, melya kamarai rendszer alatt az uralkodó volt, soha sem csinált jóravaló változtatásokat, vagy csupán saját érdekében engedett volna megváltoztatásokat ; igy elhanyagoltatok a vasúti háló kiépítése, megtartatott a sok tekintetben hibás és hiányos adórendszer, szűkkeblű kereskedelmi politika; ezeknek mezején nagy tér nyílt az elnöknek reformátori politikája kifejtésére, s van elég anyag, hogy felújítsa a consulsági politikát. Hanem Bonaparte Napoleon belső administratív politikáját nagy világháborúival egészítette. De e részben most nincs mit tartani az elnöktől, a nagy hatalmasságoknak van s lesz annyi súlyuk, hogy minden efféle törekvéseket meggátoljanak. De ha Bonaparte Lajos sajátságos feladásául tekintjük Francziaországot állandón elfoglalni belügyeivel, fontolóra kell vennünk, hogy ezen országot csupa administratív politika ki nem elégítheti, tért kellene engednie a valódi politikai életnek is. Mit s mennyit szándékozik e részben tenni , nemsokára meglátandjuk, miután a politikai testületek, nevezetesen a törvényhozó test megnyitásának ideje közel van, sikerült nekik elérhetni a partot, mielőtt Rooberts hajói eléjök kerülhettek volna. A parton nagy tömegekben álltak a calabári négerek, bámulva a tengeri csatát. Kennedy hirtelen csónakra szállíta embereit, s anélkül, hogy egy lövéssel megkísértené az ellenállást, kimenekült a partra. — A szárazföld sem ment meg titeket, monda Rooberts, parancsot adva, hogy bocsássák el a legnagyobb dereglyét. Arra föltétetett nyolcz ágyút, s negyvened magával beleült, s parancsolt, hogy evezzenek a parthoz. Kennedy észrevevé, hogy Rooberts ki akar kötni, elkezde nagy lármával beszélni a négereknek, elmondva nekik, hogy ezek tengeri szörnyetegek, kik országukat elfoglalni s lakhelyeiket fölgyujtogatni jöttek, ne engedjék őket a partra kiszállani. A négerek nőttön növekedő zajgása tanúsító, hogy a kalózok lázító szavainak sikerült a vad népet társaik ellen uszítani, nemsokára kő- és nyílzápor fogadta a dereglyén közeledőket. — Ezt még jobban szeretem , dörmögé Barthelemy. Egy csapással kettőt: árulót és szerecsent. Aratása van ma a boszúnak, nevenapja a halálnak. Tüzet közéjök! A dereglye ágyúi megdördültek, halált okádva a négerek közé, a kartács utczákat sepert a meztelen tömegek között, a negyven férfi ágyuk dörgése közt partra szállt tízezer néger ellen. Kennedy és társai kétségbeesett védelemre buzditák a calabáriakat s azok vérengző dühvel rohantak a kiszállt kalózokra , nyilak- és hajitó-dárdák fellegeivel borítva el azokat. A nyilak- és hajitó-dárdák záporától alig esett el két három kalóz, a többi hideg vérrel nyomult előre zárt sorokban, s egyenkint lövöldözé le a néger had legkitűnőbb vezetőit. A szerecsenek látva, hogy legnagyobb óriásaik, kik száz emberrel értek fel a harczban, messziről hullanak el, lábatlan golyók által találva, mielőtt rézbárdjaikat elleneik sorába vághatnák, elkezdtek összezavarodva hátrálni, odahagyták gunyhóikat, felfutottak egy meredek kősziklára, hová nem lehetett őket követni, magukkal ragadva Kennedyt és kalózait. Onnan azután nem lehetett őket lecsalni többé. Rooberts őrült kéjelgéssel járt végig a csatatéren, egyik holttestről a másikra lehetett neki lépni. Megszámlálta őket. Mind menyasszonyáért estek áldozatul. — Ez áldott munka volt, suttogó magában, nyolczszáz négerrel feketébb a pokol. — Uram, szólt Scudamore, felriasztva a kapitányt véres elmerengésiből.Leggonoszabb ellenségeink megmenekültek szemünk láttára. Csak egy mód van őket elérhetni, megölhetni menedékük közepett. — S mi azon mód ? — Hijába mondanám neked, nem vennéd hasznát, de hatalmazz föl engem csak félórára mindent tehetni, amit jónak látok, s én ígérem, hogy az árulók fejét elhozom neked, a nélkül, hogy egy emberéltet elvesztegetnék a magunké közül. — Szeretném látni. — Hallani fogod, látnod nem szükség, ez ha dicsel , mit tőlem úgy sem tanulhatnál el. Menj hajódra vissza és várj magad után. Barthelemyt megdöbbente a vakmerő beszéd. Egy neme a mámornak fogta el lelkét a kiöntött vértől, rá hagyta magát beszélni, hogy visszatérjen a hajóra , s engedje az orvosnak tenni, amit akar. Amint a kapitány nem látható többé , mi történik a parton, Scudamore parancsot adott a kalózoknak , hogy forduljanak a négerek elhagyott lakásaira s gyilkolják le azoknak védtelen családjait. A durva bosszúittas nép ujjongva teljesíti a parancsot , a négerek a magas szikláról nézték, mint gyilkolják le asszonyaikat, mint vagdalják gyermekeiket a kősziklához, s mikor mindent megöltek, mint gyújtják fel gunyhóikat, hogy a füst hozzájuk csapkod fel róluk. Ekkor előállt Scudamore s felkiálta hozzájuk : — íme négerek, láttátok mint gyilkoltuk le családaitokat. Ti magatok is hasonló sorsra fogtok jutni effygi ha meg nem adjátok magatokat, s a mi barátainkat, kiket magatokkal hurczoltatok, ki nem bocsátjátok. Kennedy észrevevé a cselt s átkozódva monda ellent. — Ne higyjetek e szavaknak, ördögi ravaszság az egész, mi nem vagyunk nekik barátjaik, mi nem is ismerjük egymást. — Kennedy, ne légy gyáva, szólt szemrehányólag Scudamore, miért tagadnád, hogy velünk egyetértve biztatod fel e barmokat, hogy ágyúink torkába jöjjenek. Légy bátor és hajigáld le őket derék társaid segélyével késeink hegyébe, ah egy kalóz száz négerrel felér, ne hagyd el magadat. A négerek fenyegető kifejezésekkel kezdték Kennedyt és társait körülfogni, ez aggodalmasan mentegető magát. — Derék férfiak, ne higyjetek ez ördög szavainak, mi sohasem láttuk őt, ők nekünk ellenségeink. — Ah Kennedy te szégyenünkre válsz, hogy tagadhatsz meg bennünket, midőn fekete lobogód van mint nekünk. Ha sohasem láttuk volna egymást, miről tudhatnám én, hogy a te bal válladon egy akasztófa jegye van, mit Doverben sütöttek rá, mikor a pelengéren álltál. A négerek rögtön megragadták Kennedyt s lerántva válláról az öltönyt, amint az orvos szavainak valóságáról meggyőződtek, levetették lábaik alá a kalózt, egy fölemelte rézfejszéjét, lábával leszorítva áldozatja fejét. — Egy hajszálat meg ne merjétek görbíteni forditá színlelt dühvel Scudamore. A másik perezben lecsapott a bárd, s a sziklatetőről lerúgták Kennedy Azután a többiét is. Mire a felóra letelt, Scudamore visszatért Rooraord^’ 8 °ba mUtatva a megrakott dereglyére: — Itt az árulók fejei........ (.Folytatjuk). HIVATALOS F. é. mart. 24-én jelent meg az országos törv. és korm. lap. V. dija, csupán német egyes és magyar-német kettős kiadásban ; tartalmazza : 37. sz. a. A hg kormányzó Ő Fenségének martius 11 -ki hirdetményét, mely által a lakások kellékei kimutatásának, továbbá a lakbér kifizetésének és beszámításának bevezetése tartós beszállásolás esetében közzététetik. M. H. FŐVÁROSI ÉLET. — Iskolák és magán tanítók bizonyosan örömmel fogadják azon hírt, hogy a növénytannak nálunk még parlag irodalma nemsokára egy igen érdekes, rövid, használható munkával fog szaporodni. A munka már sajtó alatt van, s bízvást mondhatni, hogy az mind a legjózanabb tanmódszer , mind különösen ezen tudomány helyes igényeinek megfelel. E tanítói vezérkönyv szerzője Gönczy Pál, ki Szőnyi úr ismert tanintézetének egyik érdemes tanára, s kinek műveltsége, szakavatottsága ez intézetben már eddig is a legsikeresb hatást gyakorolta. Tollából mindenesetre csak igen jót várhatni e téren, s tekintélyes szakértők tanúsága szerint csakugyan ki is elégít műve minden várakozást. Remélhető, hogy a közönség méltányos pártolásban részesíti e munkát, melyet ezennel figyelmébe ajánlunk. — Stéger úr, mint tudva van, húsvét után elhagyja színházunkat, s Prágába menend. Valóban méltán kérdhetni: mi volt oka , hogy e kitűnő tenoristát, ki egyszersmind hazánk fia , nemzeti színházunk számára megtartani nem lehetett ? s várjon mi módon, ki által fogja az igazgatóság az ő helyét kipótolni ? A M. hirl. Írja, hogy Stéger úr csak egy évig marad Prágában, azután Londonba megy, az ottani olasz operához szegődött két évre négy-négy hónapi saisonra oly módon, hogy csupán a Próféta bán és Lammermoori Luciában fog énekelni. E két évre 30 ezer poft díjat kap, holott pedig minden évben nyolcz hónap szabad ideje lesz. Ily fényes föltételek természetesen könnyen kirepítik a művészt hazájából. — Itt van ő , aki még nem volt itt, ki hét lábnál magasabb, kinek c zombjai embervastagságuak, ki a hüvelykujjával egy koronás tallért egészen elfödözhet, zsebébe pedig nemcsak egyet, de százat is eltehet, a kit királyok és királynék méltattak magas megtekintésre , ki a természet valóságos csudaszülöttének mondja magát, — az óriás Cantonio József. Falragaszok hirdetik ittlétét, s e falragaszokra nagy emberforma alakot nyomtak nadrágban, frakkban, magas kalpaggal — ez Cantonio József. Oly nagyszerű, de oly nagyszerű, hogy a hirdető czédula már nem bír szavakat találni lefestésére, hanem azt ajánlja, hogy legjobb lesz, kinek kinek személyesen megtekinteni. Megtekinthető pedig Destort panorámája mellett egyik bódéban illendő csekély árért. Ha megtekintettük, körülményesebben szólhatunk minőségéről, ezeket még csak a falragaszok tudósítása után közöljük. — A folyvást tartó hideg időjárás, mely kivált reggel és ejtve gyakorolja erejét leginkább, oly nagy bőséggel ajándékozza a náthát és hurutot, hogy mindinkább szaporodik azok száma , kik ennek következtében más hangon beszélnek, mint azelőtt, s színházban , hangversenyeken stb. sokszor akaratlanul is gyönyörű köhögő versenyt indít a hallgatóság. A szamárhurut is számos halandót fogott elő. Beranek lovagművészei tegnapelőtt zárták utolsó búcsúelőadásukat. Az igazgató, a hirdető czédula végén, szépen megköszönte a t. közönségnek e lovagtársaság iránt mutatott részvétét , pártfogását. — Hollósi Kornélia k. a. múlt hétfőn lépe föl színpadunkon „Ilka“ operában. —• Ez volt búcsúéneke. Magától érthető , hogy a közönség roppant számmal gyűlt össze s tapsokkal, virágkoszorúkkal halmozta el a derék művésznőt, ki évek óta kedvencze volt a közönségnek, s kinek szinpadunktóli elbucsuzását méltán sajnálhatja minden művészetbarát. No de hadd nyíljanak a borostyánok közt a csendes boldogság illatos rózsái! — Ezelőtt pár nappal a királyutca szegletén egy szerencsétlen ember egyszerre csak földre rogyott. A mellette elmenők részegnek hitték , s csak később vették észre, hogy a szegényt a guta ütötte meg s élet sincs már benne. — A fejérhajó vendéglő előtt szinte ilyforma szegény embert láttunk hemperegni e napokban, kit aztán, egy csendőr intézkedésének következtében, taligára tettek, és a kórházba vittek. Ez ember ugyan nem volt halott, de nehezen birt tudomással arról, hogy él. — A budai vár bástyasétáit már készítik, hogy a nyáron kellemes sétahelyévé váljék a közönségnek. Új árnyékos fákkal fogják beültetni. Mondja, hogy rendesen zenét is fognának itt tartani legalább minden héten egypárszor. — A két nagy ökörnek, melyekről a minap emlékeztünk, vége van! . . . Azért vették, hogy megbámulják, azután pedig levágják. Oh, mert csak így jár minden az ég alatt! A két barom együttvéve huszonegy mázsát és 80 fontot nyomott. Remélhető, hogy a kimérés alkalmával nem fog igen sokkal többet nyomni. A nemzeti múzeum gyönyörű tágas udvarán sokan , kivált az e tájon lakó háztulajdonosok , rég szerettek volna egy csinos sétányt alakítani. Ez óhajtás, mint mondják, e nyáron már csakugyan teljesedésbe megy, s a munkához — a sétánykert alapításához már nemsokára hozzáfognak. — Alig mutathatunk föl irodalmunk újabb termékeiből egy művet, melyet méltóbb joggal ajánlhatnánk a közönség pártoló figyelmébe, mint Macaulay angol történetének magyar fordítmányát, mely terjedelmes műnek nyelvünkre áttételében Csengeri Antal úr fáradozik. Czime: Anglia története II. Jakab trónra lépte után. Mennyit nyer e kitűnő jelességü históriának magyarításában irodalmunk, jól tudják azok, kik az eddig megjelent füzeteket" figyelemmel kisérték s hogy Csengeri úr tollából veszszük azt magyarul, már ez maga nyereményül tekinthető. A kezünk között levő s most megjelent első füzet, mely nyolcz tömött ívből áll, magában foglalja a munka egész bevezetését. Ha fordítását vesszük itt az eredeti szövegnek, benne ugyanazon erő, azon tömött rövidség, sőt sikerült visszaadása még a nyelvezet rythmusának is. Úgy hogy ez éles elmével írott mű, mely oly könnyen olvastatja magát mint egy történeti regény, mondhatni, semmit sem veszte a fordításban, sőt nyelvünk zengzetessége által külső szépsége némileg még nyert. Német fordításban is átadatott már e munka az olvasó világnak, de mennyire állnak e fordítások az eredeti szépségeitől! Belefogtak áttételébe némely német journalisták, avatatlan tárczairók és áttették úgy a mint jött könnyedén, szórul szóra, kihagyogatva, szellemére, sajátságaira sat, nem is ügyelve. És itt mindjárt megjegyezhetjük, hogy e német fordítások, melyekkel aztán mohón szokták elárasztani a közönséget, sokkal drágábbak, és kevésbé csinos külsejüek mint Csengeri úr magyar fordítmánya; mert ez utóbbi az egész nagy munkát, mely összesen mintegy 80 tömött ívet tesz, öt pengő ft előfizetési díjért ajánlja az olvasóknak s az első füzet átvételével nem az egész előfizetési összeget, hanem csak az első kötet árát 2 ft 30 p.krt szükség lefizetni. A füzetek minél gyorsabban fogják egymást követni, fülön egyenként azonban nem lesznek kaphatók. Kiállítása igen csinos, legnagyobb vadrét, szép fehér papíron, könnyen olvasható tiszta nyomással. — Mi úgy hiszszük, hogy ily vállalatnak hosszas ajánlgatásra nincs szüksége. Az olvasóközönség európailag elismert jelességű művet vesz pénzéért s csupán nyilatkozó részvététől függ, hogy az egész, mielőbb világot lásson. Egyéb akadály nem áll a vállalat előtt.• A Korányi Viktor által kiadni szándékozott Losonczi album ügyében egy fölhívás küldetett be hozzánk, melyben egy borsodi gyűjtő kérdi K. V. urat, hogy vájjon mikor és mily után téríti meg azon 40 forintot, mely a Losonczi albumra a gyűjtő által beküldetett ? vájjon, mik lehetnek a „bizonyos körülmények“, melyek miatt az album meg nem jelenhetett ? s vájjon , ha sem pénzzel, sem albummal nem szolgálhat K. V. úr, nem nyilatkoztatná-e ki, hogy melyik járásbírósághoz tartozik ? “ — Tegnap délutáni 4 órakor ment végbe Ilkey Sándor úr temetési gyászünnepélye. Koporsója ujvilág-utczai házától vitetett számos gyülekezet kíséretében a temetőbe. A munkás férfiú élete 68 esztendő volt. AUSZTRIA, Bécs, márt. 23. — Ó cs. fenségeik Miklós és Mihály orosz nagyherczegek, kik a fővárosban mulatójukat e hó végéig terjesztik ki, innét nem egyenesen Velenczébe menendnek , hanem előbb a müncheni és stuttgarti udvaroknál teendnek látogatást s ott nővérüknél, a koronaherczegaszonynál töltendik a húsvéti ünnepeket. Olaszországban cs. fenségeik csak Stuttgartból fognak utazni. — Aumale és Nemours herczegek a tavasz napjaiban Szász-Coburg-Koháry herczeg egy magyarországi jószágára váratnak. — Az ausztriai szárd. keresked. 63 hajózási szerződvény 1851-d. évi oct. 18-káról , valamint az 1851. évi nov. 22-kén kötött szerződvény a Lago maggiorenó és Ticino folyókon űzött dugárusság elnyomását illetőleg már ratificálva vannak s a legközelebbi napokban közzé fognak tétetni. A szerződvény — a ratificatio napjától kezdve — öt évre szól. Egyúttal a modenai és parmai herczegeknek fen van azon jog tartva, hogy az érintett egyezményekhez , ezek egész terjedelmében, csatlakozhassanak. — Ő Felsége a császár rendelte, hogy a trieszti börzeküldöttség haladéktalan és a még szükségelt világító-tornyok helyreállításával foglalkozzék , és pedig a hajózásra nézvesti fontosságuk mértékéhez képest; e föltétel egyszersmind a börzeküldöttség részérőli illetékbeszedés jogához lön csatolva. Az épített világítótornyok tulajdoni joga az államnak biztosítva marad. — A Posony-nagyszombati vasút részvényeseinek tegnapelőtti közgyűlésében az osztalék az uj részvényekre nézve 5%, a régiekre nézve pedig 2% évi kamattal állapitatott meg. — Máltából f. hó 1-jétől ímezt jelentik : A szélvihar itt is tetemes pusztításokat ten. A kár , melyet az itt állomásozó hadihajók szenvedtek, körülbelül 20,000 frt. sterlingre rúg. Legsúlyosabban sérültek meg: Albion, Bellerophon, Trafalgar, Medina és Medúza hajók , melyek" mindnyájan haszonvehetlenekké váltak. A belügyminisztérium legújabb rendelete szerint