Pesti Napló, 1852. május (3. évfolyam, 644–667. szám)
1852-05-28 / 666. szám
r , eseménynyé sttlyedt, miután napja éppn egybeesett a nagy fejedelmi 8 katonai diszünnepélylyel. Ezen ünnepély fényes megtartásának ritka szép idő kedvezett , s minden berlini, a rationalistákat s demokratákat sem véve ki, rohant bámulni a nagy fejedelmet , ki jelenleg nagyrészt úgy tűnik fel, mint az európai szárazföldi politikai helyzet domináló sarki pontja, minélfogva itteni megjelenése is úgy tekintetik , mint Poroszország belálsadalmi élete fejlődésében lényeges fordulatpontot okozó. Sok megváltozott Poroszországban rövid idő óta. Néhány hó előtt a tartományi lovagrendi párt, melylyet a hírlapvilágban a „Neue Preusische“ képvisel, kívánt sürgetőleg teljes alkotmányrevisiót, mely az ő értelmében ennek eltörlésével lett volna egyértelmű. Most pedig a Kreuzzeitung-párt győzelmének tartatik , hogy a minisztertanács legutóbbi ülésében elhatározd: az 1850-diki alkotmány határozatát az első kamara egybealkotása iránt fentartani, s csak a választandó tagokra nézve oetrogrozni új választást , törvényt; most Stahl úr, ezen párt főtehetsége, szélesen fejtegeti az ő képviseleti rendszerének részleteit, mert ő nem akarja a régi rendi intézetek helyre-állítását, hanem a képviseleti rendszernek rendi elemekre fektetését, miáltal a rendi képviseleti testület állampolgári jellemével bírjon , s ne csak egyes rendek jogainak kölcsönös biztosítására szolgáljon. A kamarai ülésszaknak épen ezen időpontban történt bezárása egyébiránt egybeköttetésbe hozatik az orosz czár ismeretes idegenségével minden parlamenti zaj és mozgalom iránt, melytől tehát a király ő felsége őt megakará kímélni. S azon hírek után ítélve, amik a hirlapvilágba eljutottak , úgy látszik , épen oly határozott rokonszenvvel viseltetik Miklós czár ő felsége minden franczia császársági restauratio iránt; úgy hogy mostani utjának egyik főczélja gyanánt beszélik azt, hogy a czár ez alkalommal teljes egyet- tértést és nézetek egybehangzását szándékozott sze-mélyes érintkezés által a három sz.pétervári, bécsi és berlini udvar közt előidézni. Nem fárasztom az olvasót a számos ünnepélyek leírásával, melyek a napokban Berlinben, s a testőrtisztek és kormányülnökök boldog városában, Postdamban, fordultak elő , hanem csak azon tagadhatatlan fényt emelem ki, mily lelkes fogadtatásban részesült a király fejedelmi vendégeivel mindenütt, hol nyilvánosan megjelent. A porosz az orosz czár- bán a szabadsági háború bajtársát s honi királyi háza rokonát szemléli s tiszteli, ki mostani jelenléte alkalmával a porosz katonatiszteket bajtársainak nevezte. Jövendőbeli történhetőségek csírája tagadhatlanul most is Francziaországban rejlik, s a három éjszakkeleti hatalmasság minden eventualitásra nemcsak készen akar lenni, hanem mint a jelek mutatják, oly állapotba akarja magát helyezni hármas szövetséges által, hogy szükség esetén önállón s egyetértőn cse lekvőleg léphessen fel. angol pénz jobyan képes-e hatni pénzügyi állapotunk emelésére, nem bírjuk megítélni, mi mindig csak azt szesszük, hogy e részben minden azon árkelettől függ, melyen a kölcsön megköttethetett. Az angolok pedig, kik 3% consulaikért 100 kell hogy fizessenek, a mostani körülmények közt kétség nélküli készséggel fizethetnek ausztriai 5%-ért 90-t. Az Osl-Deutsche Postnak az orosz czár Berlinben mulatása alkalmával írják : „Ha jól értesültem, úgy a potsdami tanácskozmányok eredménye Francziaországra vonatkozólag az, hogy a szövetségesek által követendő határozott, s illő alkalommal támadólag fellépő politika állapíttatott meg. Nem hiányzanak külső jelek, melyek ugyanarra mutatnak, s habár ezen jelek kisebb nagyobb mértékben demonstratioi jellemmel bírnak, mindamellett nem súlynélküliek s nem hagyhatók figyelem nélkül. Az Elysée sem a Bécsben tartott nagy katonai szemlét, sem az orosz czárnak a porosz tisztekhez intézett szavait nem hagyandja figyelem nélkül. S ha ott netalán még valami kétség tápláltatnék, úgy az iránt, hogy Oroszország nem szándékszik eltűrni politikai tekintetek félretételét, az elnöknek bizonyosságot szerezhete azon orosz jegyzékirat, melyben fölvilágosítás kívántatik azon körülmény iránt, hogy a marsmezői állványokon, melyek a hivatalos vendég számára valanak rendelve, volt lengyel tisztek nemzeti díszruhában jelentek meg. LAPSZEMLE. A Lloyd azon körülményre, hogy a Londonban kötött új kölcsön telegrafilag érkezett hírére a váltófolyam azonnal szállott, legjobb reményeket épít. Azt mondja a nevezett lap, hogy ha e hír valósul, annak jó hatása pénzállapotunkra tartós lesz. A londoni börze évek óta hozzájárulhatlan volt az ausztriai státuspapírokra nézve. S ha a világ egyik legpénzesebb piacán kereslet támadna ausztriai hitelpapírok után, s ezek ott meghonosodhatnának úgy, mint más idegen hitelpapírok, így pénzügyünk javulására lényeges előlépés történt volna. A Presse azonban a Lloyd-nak ezen felfogása ellen felszólal, mondván: Nem ismerjük ugyan félre a jó szándékot, melyből ezen sorok írattak, de el nem hallgathatjuk azon megjegyzést, hogy ausztriai birodalmi alattvaló előtt, ki e nagy állodalom roppant s gazdag segédforrásait ismeri, épen nem tetszhetik valami különös dolognak, hogy az angol pénzvásár , mely mexicoi-portugalliai, spanyol hiteles állampapírokkal el van özönölve, ausztriai státuspapirok előtt is megnyíljék. Azt pedig, valljon az — Albert főherczeg, kormányzó urunk ő is. Fensége, Bellyéröl tegnap máj. 25-én éji 11 órakor ide kívánt egészségben visszaérkezett. — Főherczeg Albert 6 Cs. Fensége a vakok intézetbeli növendékeknek a jövő szünnapok alatt rendezendő mulatságára 50 pftot méltóztatott küldeni az intézet igazgatójához, meghagyván, hogy a mulatság megtörténte után ő cs. Fenségének arról jelentés tétessék. — Ő cs. Fensége Hildegard főherczegnő kegyes volt, a helybeli — az ősz utczában fenálló — szegény gyermekkórház pártfogóságát elfogadni, s az intézetet közelebb magas látogatásával szerencséltetni, mely alkalommal ő Fensége, a választmányi tagok által, Ürményi Ferencz úr ő exja, mint egyesületi elnök vezetése mellett, a legmélyebb hódolattal fogadtaték. Ő és. Fensége a legszívélyesebb részvéttel volt az ápolás alatt levő beteg gyermekek iránt, s gondos figyelemmel nézte körül e jótékony intézet belszervezetét. M. H. — A budapesti német színházhoz megnyert olasz opera társaság, melyről nemrég lapjainkban is valt említés, mint hírlik, a napokban meg fog érkezni Milánóból. Az igazgató különbérletet fog nyitni az általuk rendezendő operai előadásokra, s remélni lehet, hogy a közönség sokkal nagyobb számmal látogatandja e vendégtársaság hallhatása miatt a színházat, mint eddig látogatta. Azon kívül, hogy több régi jeles olasz dalműveket adnak elő, mint minek „Othello, Sevillai borbély , Lucia, Linda, Ernani, Don Pascale, Borgia Lucretia stb., néhány újabbakkal is meg fogják örvendeztetni hallgatóikat, minők „ Attila,“ „Haramiák“, „Lombardi“ és „Rigoletto“ Verditől. Ez operatársaság tagjai Mansui Emília s Giano Luigia primadonnák, Santolini Dionilla alt, Mazzi és Lattuada tenor, Longoni bariton, Pietro Antonini bassus , és Paltrinieri buffo. — Egy lap hirdetései közt látjuk, hogy mi mindenre nem alkalmas az ember, ha egyszer utána veti magát. Ama hirdetések között egy, körülbelől így szól: „N. N. nyugdíjas hivatalnok többféle művészeti tulajdonságokkal bírván, a városi, vidéki vagy bármi néven nevezendő közönségnek ajánlja készszolgálatát. Érti a hegedűt, a zongorát, a fúvó szerszámok mindenféle nemeit le egészen a fűzfa-süvöltőig; öt nyelven folyvást beszél és ír, tizenötön pedig tökéletesen hall; fűrfarag és metsz, akár betű— Atyámra gondolok és reszketek. — Te csak szerelmedre gondolj. A gyűlölet dolgait majd elvégzem én. — Ah, hisz azt sem tudom még, hogy szerelmem talál-e viszonszerelmet ? — Nem bízol szivedben ? Szerelmed öntudata nem tesz-e bátorrá ? Tégy megbizottaddá, én elődbe hozom választottadat. Te légy nő és hódítsd meg őt. Ki ő? Halila tétovázva tekintő Dalmára, szólni akart, de arcza egyszerre kigyulladt, s szemérmesen takarta azt el fátyolába. — Arczom szégyentül ég. — Büszke légy reá, ha szereted. A lyán szive szorult, mintha vissza akarta volna fojtani a szót. — Jer, súgd fülembe, szólt Dalma édes gyöngédséggel vonva Halilát magához, s az alig hallhatón rebegő hevülő kebellel a kedves nevet." — Elemér .... Mint ki véletlenül kigyóra tapodott, sikolta föl egyszerre Dalma, s még egy kezével dühösen taszitá el magától a leányt, másikkal hevesen szokta annak karját. Halila ijedten tekinte reá. A kimondott név fölébreszté Dalma szivében a női féltés szenvedélyeit. Egy perczig villámló haraggal tekinte a leányra, ki megsemmisülve állt előtte, azután könnyekkel teltek meg szemei, s karjai erőtlenül hanyatlottak alá. E fájdalmas arcz, e lesütött könnyes szemek, e megtört állás, a lehajtott kezek imádszerűen összekulcsolva , — minden csupa női volt rajta. Ha most vigyázott volna rá gyanakodó szem, az asszonyt lehetetlen lett volna meg nem ismernie benne. — Őt szereti, suttog magában. Milyen boldog, hogy őt szeretheti, hogy ezt megvallhatja előtte. Nagyon szeretheti, mert egy korona helyett az ő szívét választja. — Őh én is azt választanám , ha lehetne ! Halila rettegve látta, hogy a magán könnyezik. — Mit tettem én ? Dalma gyűlölettel fordító arczát Halila felé, oly gyűlölettel, mint csak egy szerelemféltő nő szemei képesek kifejezni. — És bizonyosan ő is szereti e leányt, —’ gondolá magában , — hiszen maga mondá, hogy szeret valakit. A leány szép , ő érte tért vissza parancsom ellen. Élte veszélyével szabadította meg, bizonyosan szereti őt. Halila perczről perezre fenyegetőbb indulatokat olvasva le Dalma arczáról, kétségbeesve veté magát annak lábaihoz. — Ne higyj szavaimnak. Felejtsd el a mit mondtam. Én megcsaltalak. Nem igazi nevet mondtam neked. Én soha sem láttam őt, noh hagyd őt élni. — Mennyire szereti őt! gondolá Dalma. Kész megtagadni, hogy megmentse. Halila nem bocsáta el Dalma kezét. — Óh ha büntetni akarsz,büntess egyedül engemet. Esküszöm neked, hogy ő nem szeret engem, egy szóval, egy tekintettel sem biztatott soha. Dalma lelkén reménysugár kezde keresztültörni. — Hátha Elemér valóban nem szereti őt ? E gondolat édes nyugalmat szállit a háborgó indulataira , s boldog eszmék hízelgők körül szivét, arczán mosolyban törve ki, midőn egyszerre jéghidegen elmélkedik föl szivében a tiltó gondolat: „te nem lehetsz nő. Te nem lehetsz boldog.“ Köröskörül a palota oszlopaira felírva, arany betűkben ragyogott e mondat: „semmi áldozat sem nagy a honért.“ Dalma megroskadt e gondolat nagysága előtt. Fölemelő a leányt lábaitól s csöndes szenvedélyhagyta hangon szólt: — Légy nyugodt. Ha arczomat fenyegetőnek látod , attól ne félj. Te engem érteni ne akarj, csak bírni tudj. — Miért vagy hát felháborodva ? — Miért háborog a tenger ? szólt Palma, s utána gondolá: talán annak is szivet adtak, s megtilták szeretni ? — Boldoggá teendlek, megígértem azt. Híjába nézed arczomat. Titkos irás annak minden vonalma , melynek betűit ember nem ismeri. Adj hálát Istennek, hogy erőtlen asszonynyá teremtett, kinek szenvedni, sírni és szeretni szabad. Dalma szédülve kerese támaszpontot kezeivel. Arcza elsápadt. — Uram, te ingadozol. Én nem, hamarább a föld , szólt Dalma, megerősítve magát. Vonulj a mellékterembe. Majd hívni foglak. Senkivel se szólj. Halila engedelmesen távozok. Dalma reszketve emelé kezeit az égre. — Atyám ! légy velem. Erőm roskadoz, e harcz nem emberi, és én csak nő vagyok. Vakmerő voltam a sorsot hivni föl küzdelemre, segíts, mert elbukom. Hozd elem arczodat, azt a haldokló arczot, melynek megesküvöm, hogy el nem árulom nagyra, hogy ne lássak mást, mint azt, s szivem hideg legyen, mint a tied, ki már oda fenn élsz. A fohász sükeres volt. Dalma új erőt érte lelkébe szállni, vaskemény akarata ismét visszatért. Köszönve inte fölfelé. — Érzem hideg lehelleted. — S azzal ajtóőreit szólitá. — Keressétek föl Elemért, s vezessétek elém a szélt nyugodtan. — Itt várakozik ajtód előtt uram. A vér újra elözönlő Dalma arczát, arra nem várt hogy ily rögtön találkozzék vele, — „nemég, ne még“, inte apródainak, várjatok egy pillanatig, s azzal sietett trónjához, koronáját feltevő fejére, mintha ellentérCZÖVI51 várná a sebei indulatai lángra — Most jöhet. Folytatjuk, FŐVÁROSI ÉLETE ket érez vagy kőlapra, akár egész statuákat különböző anyagokból; verset készít bármely tárgyra meglepő ügyességgel, sőt föl sem vevéssel a nélkül, hogy haját felboglyozná, vagy tolla végét megharapdálná; a szakácsmesterség, a csizmavarrás,vamint a kengyelfutás mindezek mellett ráadásul tekintendő. Végre adásvevésnél kupeczkedik, pörökben tanúskodik s pénz vagy egyéb drága ingóságra nézve ajánlja magát depositariusnak.“ Csak nem halnak ki a tudósok és — ezermesterek. — Őfelsége megérkezési ünnepélyére többek között már a Duna két partján is készítik a■ kivilágítás! különböző állványokat. — Ez ünnepély alkalmával , mint tudjuk, díjazással egybekötött nagy lóverseny is fog tartatni, s kezdődik június 8-kán. A jutalmazásra begyült összeg már eddig ezer ötszáz darab aranyat s ötezer pengő forintot tesz készpénzben. Agágzár fürdőben az emeleten állított két porczellán fürdő már készen van a közönség használatára, a két egymásba nyiló szoba , lehető legcsinosabb bútorzattal s kényelemmel van kiállítva. Alkalmas szőnyeggel van bevonva csaknem egész padozata s maga a gyönyörű fürdőkád, kristálytiszta vizével, valamint szép külsejével szinte csalogatja magához a szemlélőt. Nem is hiányzik már egyéb csak, minél számosabb látogató. Ara mint tudjuk egy pengő forint. VIDÉKI ÉLET. Szikszó , (Abauj megyében) május 23. ,,Május 18-dika a leggyászosabb nap emlékét hagyó városunkon. Ugyanis, délutáni 3 óra körül a város alsó részeiben egy ház kigyuladott, s a hirtelen keletkezett déli széltől neveltetve, oly hirtelen elterjedett, hogy félóra lefolyása előtt 474 épület a tűz martaléka lett , az ezen csapásból eredeti kár 281,238 forintra becsültetett. Az Ínség, mely ezen, különben is a közelebb lefolyt évek csapásai által annyira látogatott város lakosait, újra oly rendkívüli módon érte, leirdatlan! alig egynéhány család található, mely ezen iszonyú dühhel pusztító ellen torkából ruháján, vagy kevés ágyneműén kívül többet megmenteni képes lett volna; legszámosabb háznak csak puszta falai állanak, másoknak egyedül füstös romhelyét láthatni. A katholikus, és hely vallásuak templomai, boltozat nélkül lévén, egészen beégtek, ez utóbbinak még órája és harangjai is elolvadtak. Lélekszakadva futott a szőlőhegyeken dolgozó nép, lángoktól elborított házai felé, példás buzgósággal siettek Aszaló mezőváros, valamint a szomszéd Alsó-Vadász és Jánosd helységek lakosai, a vész helyére, hasztalan volt azonban minden emberi törekvés, a dühöngő elem mig gyuanyagot lelt, a szél irányában, egészen a szőlőhegyig mindent elpusztított. Emberélet ugyan csak egy esett áldozatul, de számosan megsérültek ! — Tekintve ezen károsult nép szegénységét, a jelen drágaságot, s építési anyagok e vidéken látható hiányát, sokan minden reményről lemondani készülnek. E siralmas helyzetben a város hatósága, egy e végre alakult bizottmány által minden igaz emberbarátnak részvétéért készül esedezni. Amennyiben a károsultak önmagukra hagyatva boldogulásukat nem is remélhetik. A hírlapok szerkesztőségei is felkéretnek, miszerint ezen nagy nyomorúság enyhítésére kegyes adományok gyűjtését szívesen elvállalni taéltóztatnának, mig illető hatóságok utján, a nélkülözhetlen nagyszerűbb ,segély elnyerhetésére nyugtató kilátás nyittatnék.“ Vámunknak e napiglan kát pánittal "Hacammitea, vagy városi pánztár hovatjak aáros regáléiból bejövő haszonbérek, tőkék kama. , földbérek s a volt jobbágyok taxái annak idejében sat s ebből vette fizetését a városi tisztikar, úgy ez fedezte s hordozta a város javaiban tett építkezéseket. — Másik volt a „községi vagy „házi pénztár, mi évenkinti kirovás utján jött be, s viselte egy orvos, sebész, bába, kéményseprő fizetését, a nép erdeiríkon telszült hidak, vizi erátak , utak, 8 más rendfedezett. E két pénztár állott mindeddig, s mind a cameratica, mind a házipénztár zúgolódás nélkül hordozta, a volt kamara által reá rótt terheket. — Volt ugyan idő, mikor a városi tiszti kar felszólította a polgárságot e sajátsagos állapot megszüntetésére , s a két pénztár egyesítésére, de az mindig ellentállott, s egyesíteni vonakodott, mert akkor meg a regálék közép árban állottak, az adó pedig könnyen viselhető volt; ok volt tehát egyrészről ez, másrészről pedig az, hogy attól féltek, hogy a hivatalnokoknak majd növekedvén fizetősök, a bevétel a kiadást nem bírja meg, s az adó növekedni fog. Most közelebbről pedig hogyan a város minden árendái, a házipénztár által fedezendő rendkívüli kiadások pedig újakkal szaporodván, mint a csendőrségi, földadó ideigleni munkálatokra, katonaságra sattett költségekkel tetemesen hágott az adó, s többen irigy szemekkel nézték a cameratica-pénztárt, s többen a kerületi főispán úrnál a magas háziadó ellen panaszt emeltek, honnan az egyes adótételek megvizsgálására küldöttség neveztetvén ki, ezen küldöttségnek egyszersmind utasításul adatott, hogy mindaddig , mig a városnak bármely nemű szima jövedelme birja az adót fedezni, addig a nép háziadóval meg ne rovassák, és csak ennek elégtelensége esetén rovassák a népre adó. S itt már ki van mondva a két pénztár egyesítése, mit a tisztviselőség régen óhajtott s ajánlt, de a polgárság a félőbb említett okoknál fogva el nem fogadott, most azonban, csak hogy adója apadjon, örömmel vett, tudván azt, hogy a Camaratica pénztár jelenben elég erős a kiadásokat fedezni. A küldöttség f. hó 12-én össze is ült, s minden adótételeket szép csöndesen megvizsgált, s úgy találta, hogy mind azok olyanok, melyeket a»az»-pénztárnak régi rendeleteteknél fogva hordoznia kellett. — Itt nem segíthetvén, küldetése második részéhez t. i. a város minden jövedelmei megvizsgálásához fogott, mit 26,333 ft. 43„ krnak talált öszvesen, — ezután elkészítvén az előleges évi költségvetést, mely szerint a város ez évi kiadása tesz 27,404 ft. 27 krt. s következőleg úgy találták, hogy a városi pénztár oly szerencsés helyzetű, hogy csak 1070 ft. 44 kr. rovandó ki a népre, a kiadások fedezése végett. — A folyó évi directadó öszvege 5376 forint 30 krajczárt tesz , tehát esik egy forint után a népre rovandó teherből 12. kr. — holott azelőtt egy forint direct adó után , egy ft. házi adó volt kiróva. — Az adóni könnyítés pénz-szűk világunkban igen jól esik minden embernek, de miután a küldöttség által nem valami új forrás, vagy alap fedeztetett fel ennek pótlására , hanem tisztán az, mit több ízben már ezelőtt a tisztikar ajánlt, de a nép eltaszított, nem oldotta meg a gordiusi csomót. A küldöttség által vezetett tanácskozmányi jegyzőkönyv a megyefőnökséghez felküldetett, de még a munkálatra a megerősítés nem érkezett meg. Egy elmebeteg asszony, kit a sz. Rókus kórházból a tavaszon küldtek haza, hova azt a múlt években a város kérelme folytán vették be — mint meggyógyíthat — a napokban a rom. kath. templomba ment, és ott elbújt, s 24 órai ott tartózkodása alatt mindent fölkutatva , a nála levő gyufával a templomot felgyújtani akarta, majd a padlásra nem mehetvén föl, vétkes merényletét az oltáron kisérte meg, s több borzasztó tettei közt az oltári szentséget, s áldozó kehelyt ki topván, midőn reggel ájtatoskodni gyűltek , a nyitott ajtón kiment, s a hegyeknek vette útját, hogy a nála levő szentségeket ott elássa, de mielőtt ezt tehette volna, utóléretvén elfogatott, s Nagy-Bánya május 23. —— Közbeszéd tárgya nálunk jelenben a magas városi házi adó, mely a múltévi feles kiadások miatt, a direct adóval egyarányban rovatott ki; a lakosság nagyobb része sajátságos állását a városi pénztárnak nem ismervén, természetesen e miatt a tisztikart kárhoztatja, gyanúsítja, s ha tán nem a XIX. században élnénk, meg is kövezné, persze mivel „járatlanok az Izraelben!“