Pesti Napló, 1852. június (3. évfolyam, 668–691. szám)
1852-06-02 / 669. szám
11 069 1852 harmadik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Pesten : Évnegyedre 5 f. — k. p. Egy hónapra 1 ft 30 kr p. Félévre 10 „ „ « Évnegyedre 4 „ — „ ,, A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is. ee'ie ” »' « megszűnt. szám . . 4 ,, «PESTI NAPLÓ. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyaié pedig EMICH Gárhoz intézendő, úri-uteza Labért ház 8. Szerkesztési iroda: Orintoia 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. Szerda, jan. 2 án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 p. kr.jával számittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. TARTALOM Telegrafi tudósítások. London.Tűzvész a dockokban. Az angol nép tisztelete a törvény iránt. A tenger alatti telegraf. Vasút törökföldön.) Bécsi levelek. IX. Fővárosi élet. Hivatalos. (Ünnepélyrend Ő Felsége megérkezésére.) Külföld. (Francziaország. Nagybritannia. Németország.) Legújabb. (Bécs. Páris. London.) Egyházi s nevelési ügyek. Vegyesek. (Nemzeti színház.) Műtár. (Nemzeti irodalom. Nagyidai czigányok ; hősköltemény Arany Jánostól.) Budapest, jan. 2-án TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK Prága, máj. 29. reg. 8 óra. — a cs. kir. apostoli Felsége reggeli 5 órakor Prágába érkezett. A pályaudvaron a hatóságok főnökei, az előcsarnokban pedig a város képviselősége által tiszteletteljesen fogadtatok. A népesség az egy órával korábban történt érkezés daczára is nagy számban gyülekvék az utczák és tereken össze, a ő Felségét örömkiáltásokkal üdvözlötte. Turin , máj. 27. — A képviselő-kamara mai ülésében az igazságügyi miniszterül kinevezett Buoncompagni helyébe Dabormida tábornok 77 szózattal választatott el alelnökké. Tecchio képviselő 22 szavazatot nyert, a többi szavazatok szétszakadoztak. A kamara néhány tengeri révpart kijavítására 36000 lírát ajánlott meg. Páris, máj. 27. — A mai „Moniteur“ egy beküldött czikket közöl a külföldi hírlapok által a francia kormánynak tett azon szemrehányásokra nézve, miszerint az érintett kormány Madridbani befolyását az alkotmány fentartása ellen használná. E szemrehányások merőben alaptalanoknak mondatnak. A franczia kormány az ő saját függetlenségére sokkal féltékenyebb, semhogy azt ne tisztelné más kormányoknál is. — A kormány — ezek zárszavai a „beküldött“ czikknek— a Spanyolország belügyeibe avatkozás által tulajdon elve ellen cselekednek. London, máj. 27. 22 A Temze bal partján több mesterségesen készült kikötő vagyon, melyek „Dock“ név alatt ismeretesek, közülök négy — öt emeletes nagyszerű raktárak emelkednek, s ezekben örök, ha úgy tetszik, mind azt föllelendik, még pedig milliókra rugó mennyiségben, mit képzeletök okosan teremthet, és szívük sugallata kívánhat. Itt a tengernek és földgömb öt részének terményei összhalmozvák ; itt mind azon fél, s egész gyártmányok lerakvák, melyekre szüksége van a világkereskedelemnek. Önök nem fognak nekem nevezhetni csak egyet is a tengersíkon járó lobogók közöl, melyet mi, ha ma nem, tehát minden bizonnyal holnap, meg nem fognánk látni a dock-ok valamelyikében röpködni! Közelében e dock-oknak minap esti órákban rögtön nagy tűz ütött ki, s daczára minden czélszerű segélynek oly nagy sebességgel harapózott el, hogy néhány london kikötőbeni hajó már égni kezdet — önök képzelhetik, ha az imént érintettekre visszapillantanak, a leirhatlan aggodalmat, mely e csapás láttára nemcsak a közvetlen károsítandott kereskedelmi világot, de általán az egész londoni, közvetlenül szenvedendett, népességet kevés kivétellel fogta el. Igenis kevés kivétellel, mert valamint másutt, úgy itt is találkoznak oly szörnyemberek, kik mások kárán meggazdagodni szeretvén, kellő jó időben eltulajdonító mesterségeiket, bosco-ügyesen gyakorolják. Ezen rémteljes alkalomkor ismételve tapasztaltam azon hazafi tiszteletet, melylyel az angol nép, hontörvénye iránt viseltetik; ez alkalomkor ismét gyakorlatban láttam, mikép a fegyvertelen rendőr — itt a rendőrnek nem szabad fegyveresen barangolnia az utczában — egyszerű fölszólitásának hódolnak mind az egyes emberek, mind a néptömegek. Kritikus természetemnél fogva mindennek alapját ismerni szeretvén, tehát itt is mintegy önkénytelenül vizsgálódásba bocsátkoztam, mely előttem zárja ki okait e hódoló angol tiszteletnek a hontörvény iránt. E vizsgáló működésemben az elemzés alapján kérésem az igazságot: az angolhoni mostani büntető törvények nem oly barbárok, mint sok más országéi; a bíróságok — emberileg szólva — mind felülről mind alulról tökéletesen függetlenek ; a törvénykezési eljárások lehető legnagyobb nyilvánossággal történnek ; mindenki szabadon tehát minden perben és minden időben választhatja ügyvédét; az ügyvédek nem quasi-tisztviselői a hatalomnak, hanem a szó teljes értelmében, a nép emberei, kiknek a bíróságok szeszélyeitől nincs mit tartaniok sem erkölcsi sem anyagi tekintetben. Nem az első tekintetben, mert az ügyvédek, irányában a bíráknak, nem alá, hanem mellé rendelt tagokat — coordinated members — tekintetnek az igazságügyi körben; nem a másik tekintetben, mert az ügyvédi munkadíjat nem a bíróság határozza meg, ezen igen egyszerű oknál fogva, mert a pernyerő vagy a pörvesztő eszméket résszerint taksálni nem lehet, így tehát ez mindig a külön szerződésnek tárgyául szolgál. Ily garantiák mellett, melyek szerint lehetlen, hogy mindjárt eleinte végrehajtással kezdessék az ügy-baj, nem dicső-e , hogy mégis oly nagy mértékbeni törvénytiszteletre találunk, mit az európai continentális fegyverbe öltöztetett országok legnagyobb részében hasztalanul keresnénk. És mi oka ennek ? az , hogy Angolhon törvénye : „igazságos,a hogy az isten ihlette igazságot, kevés kivétellel, kiki önkénytelenül s örömest tiszteli , alapítván tiszteletét az Írásnak ime positiv egyszerű parancsára: tedd felebarátodnak azt, mit észszerűleg akarsz, hogy ő tegyen neked ! íme uraim ezen egyszerűségekben rejlik a törvénytiszteleti mysteriumok mysteriuma! Innét a Calais felé irányzott telegrafi sodrony tavai már létrejött, de ez, a napról napra öregbülő közlekedés kívánalmainak eleget nem tehetvén, tehát folyó hó másik felében még egy, gutaperchával s vassal körülvett rézkötél tenger alatt vezettetett Boulogne-nak. És minthogy az angolok , a continensseli közlekedés tekintetében sem akarnak kirekesztőleg függni a szomszéd francziáktól, tehát még több telegrafi szálat huzandnak a kontinens felé, jelesen, rövid időn, Ostendenek, melyek kevés hián négyszeres hosszúságával birondnak a franczia partok felé vezetetteknek. Ezen hasznos intézkedések, bevégezte után a hírlaplevelezők, a kereskedelmi ügynökök stb naponkint intézhetik új tudósításaikat az illetőkhöz; igy p. o. én önöknek M.honunk belsejébe — Pestre — innét, reggel 10 órakor tudósítást küldhetek, s ugyanaz nap, mégpedig jóval a nap leáldozása előtt kaphatom meg válaszukat, ámbár köztünk 250 geográfiai mértföldnyi tér fekszik. A 650 mértföldnyire egymástól távollevő London és Páris közti közlekedés , minthogy a közbenső telegráfi állomások czélirányos műszerek, s főleg ügyes kezekkel ellátvák , rendszerint két percz alatt történik , és ha kell, 50 másodpercz alatt történhetik. A közlekedések terjesztik az igazságot, s ezentúl még erősben terjesztendik, annak okáért én igen örvendek , ha önökkel a közlekedési eszközökről szólhatok, kiváltkép, ha hazánk közvetlenül érdekeltetik e tárgyban. Londonban egy részvényes társaság megalakult, melynek feladata: a török fővárosból Drinápolynak, és innét a Balkán hegy völgyein át Magyarországnak vasutat vezetni; vasútépítő mérnökei e társaságnak már reszeklési munkálatokkal foglalkoznak Törökországban; e hasznos vállalatnak 4—5 év alatt létre kell jönie. Tehát a török sem akar elmaradni a nyugat-európai polgárisodástól, melyhez az idők logikája szerint, kell közelednie, s újólag igazolnia Napóleon császár e jelentőségteljes mondatát, miszerint az idők, senkinek kedvéért, nem fognak hátrálni. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. NEMZETI IRODALOM. „Nagyidat czigányok.“ Hős költemény, négy énekben. Irta Arany János. Pesten, Müller Gyula sajátja. 1852. XVI-od rétben, 120 lap. Ára 1 Örömmel látjuk, hogy költészeti irodalmunk kitünőbb mivelői olykor-olykor egyegy önálló nagyobb költeményben adják jelét működésüknek. Minden ily adományt a remény újabb szálául tekintünk, mely édes bizalommal vonja szivünket nemzetiségünk jövendője felé. Bár minél gyakrabban volna alkalmunk találkozni jelesb irodalmi erőink szorgalmas működésével ; bár hevítené régibb kedvelteinket a régi tűz és buzgalom; ifjainkat törhetlen tanulmányozási kedv és munkaösztön; a közönséget pedig azon fontos kötelesség érzete, hogy az irodalom pártolása által nemzeti életünk egyik fő fő tényezőjét szükség fentartanunk. Mert nem mondhatni, hogy nem élne a fa, melynek közép gályái egészen elszáradtak, lemetszettek, ha van még egy elfödött gyökérszál, mely tápot nyújt neki, ha van legtetejében egy két ágacska, mely tavaszról tavaszra megújul s uj lombokat hajt. Arany Jánostól az utóbbi pár év alatt tudtunkra egyetlenegy önálló terjedelmes költemény jelent meg. Czíme ,,Katalin . Ez is egy időszaki folyóiratban közöltetett előbb, s mind a közönség, mind az irodalmi szemle figyelmét sokkal inkább elkerülte, mint kellett volna. — Az előttünk levő víg eposz, mely csak mostanában adatott által az olvasó közönségnek, új bizonysága Arany J. munkásságának, s még inkább erejének. A napi sajtó tiszte kiemelni, fölmutatni különben sem igen gazdag irodalmunk figyelemre méltó, vagy épen magasabb értékkel bíró termékeit, némileg megegyengetni előtte az utat a közönséghez, fölemlíteni jelességeit, vagy fogyatkozásait az olvasó tájékozása , vagy az író figyelmeztetése végett. — Ezen kötelességnek vélünk eleget tenni az által, hogy a „Nagyidai czigányok“ czímű költeményről e helyen kissé terjedelmesben emlékezünk. Mert irodalmunkban okvetlen tartós becscsel biró, figyelemre méltó jelenségnek tartjuk e művet, nemcsak azért, mivel Gvadányi „Falusi nótárius budai utazása“, vagy Csokonai „Dorottyá“ja óta alig merült fel valamely nagyobb s értékesebb mű a víg eposz mezején, hanem azért is, mirel e költemény már magában, költői alakítása, kivitele s tartalmas volta miatt érdemes arra, hogy felőle méltánylattal emlékezzünk. Mindenekelőtt szükség megjegyeznünk,hogy Arany a népért, az összes magyar közönségért ir, tehát oly egyszerű nyelven s alakban, melyet az egyszerű földmíves is rögtön sajátjának ismer, könnyen felfog, élvez, sőt megtanul. Innen, ő nem szereti a czifrálkodást, mely ürességgel jár, kerüli az ideális felnépkedést, mely figyelem nélkül hagyja a valót, az életet, s oda visz egy költőt, mint Béranger mondja, hogy a földet megunassa velünk, nem pedig megszerettesse. Amit ő, mint epikus ír, az hús, és csont és velő, nem duzzadozó hab , mely sem éhet sem szomjat nem élt. Követi a nép észjárását, elmésségét, sőt őszinteségét is. Innen az ő morálja s aestheticája előtt sok dolog szép és jó, vagy legalább megállható, mit a civilisatio fényes salonaiban talán nem tartanának annak; sokat elmond jó lelkiismerettel, miket levetkezhetlen humora s gyermetegsége ajkára ad, s miket a nagy városi úgynevezett finomság tán meg nem enged. S ezt öntudatosan teszi igy. Szabad ég alatt élő növényt akar, melynek éltetője az anyaföld, a tiszta jég és napsugár, mely illatával, gyümölcsével , árnyékával kínálja a mellette elmenő vándort; nem akar üvegházi csenevész virágot, melynek ártalmára van a szabad levegő, s elhervad a legelső szél érintése alatt. E költeményében a nagyidai czigányok közönségesen ismert s nevetségesen szomorú történetét választá egy víg éposz tárgyául. A tragicomicus esemény magva annyiból áll, hogy a várat védő czigányok kifogyván a lőporból , esztelenül kiabálják a távozni készülő ellenség után, hogy majd megmutatnák ők, csak a puskapor el ne fogyott volna, mire az ellenség visszafordul s okozza a várvédő czigányság nagyidai romlását. Ki ne hallotta volna hírét e romlásnak ? Ki ne tudná, hogy a czigány ma is keserűséggel vagy szégyennel emlékezik arról, s csak végső kényszerítés esetében hegedüli vagy danolja el a siralmas nagyidai nótát ?! E rövid tárgyat a legélénkebb színekkel dolgozá fel a költő. A csekély alapon egy tökéletes épületet állíta elő, melyben minden épen oda illő, hova illesztve van, a homlokzaton levő czirádákig. Egész tábort tüntet fel különböző alakokkal, kiket egypár vonással mindig találón jellemez. Nem nyújtja hosszúra a rövid mesét, de oly rövidre sem, hogy ez által művének egész volta, teljessége, kerekdedsége vesztene. Négy énekben zengi el a rettenetes harczot, melyben patak módjára folyt a vér, hogy itt ott a ló is megúszta — de csak a vajda álma szerint, s melynek hőseit végre ébrudon hányatá ki a várból Pók Mihály — valóság szerint. Elkezdvén az éneklést, először is saját múzsájához folyamodik. De az ő múzsája nem valami mennyei tündér, nem elfátyolozott arczu angyal, nem valamely mysticus ködalak, kihez csak leoldott sarukkal közelithetni, ki Zeusz leánya, Helikon lakója stb. egyszerű, de egésséges földi kép az, nem czifra, de csinos. Azoknak kíséretéül, miket fölőbb Arany költészetéről általában megjegyeztünk, jónak látjuk ide igtatni ezen egész invocatiót. Az első versszakban elmondván, hogy „egyszer volt a hős dádék romlása Nagy Iolán“ így folytatja : „Múzsa, te ki nem jársz idres-bodros kontyval, Vézna bőrödet sem fested bécsi rongygyal — De piros, de pozsgás napégette arczod: Te segits, méltóan elzengnem e harczot 1 Add rivó hegedű búgását dalomnak , Czinczegö zengésű húros czimbalomnak , Klarinétok füttyét, dobok dobbanását, Harsány trombitákkal összeroppanását. Önts szájamra édes hatalmas éneket, Melylyel örökítsem választott népedet ! Mig a magyar nóta daliáit zengem , Parlagok múzsája cserbe ne hagyj engem.“ Ily erőteljes fohászkodás után veszi fel a nagy események (!) fonalát s kezdi azon , hogy Geremli Márton várkapitány, látván a kikerülhetsen veszedelmet, szép szin alatt odább áll kevés magyar vitézivel, s a vár védelmét Csőri vajdára s czigányjaira bízza. Jellemzésre nézve ezen pont mindjárt kitűnő része a költeménynek. Csőriből kitörik a czigány természet, midőn már csakugyan „bevette a várnagyi hitet.“ Eldicséri először fajtáját, azután önmagát, s a vitéz kapitányt ki a vár gondjait rábízta, már csak fitymálja, pajtásának, sőt utoljára fiának nevezi, mondván: „Bátran mehetsz pajtás, itt a vitéz sereg . Mehetsz bátran fiam, itthon lesz az öreg.“ Az a komoly méltóságosnak látszani akaró hangulat, mely az egész költeményben igen sok helyen megvan tartva , mintha valami nagyfontosságú történet adatnék elő; az a külső öltöny, mely úgyszólván egy komoly hősköltemény testére illenék inkább, s melyben itt a nagyidai romlás megjelenik, tetemesen elősegíti a comicum hatását azon ellentét BÉCSI LEVELEK. IX. Május 29. Utolsó előtti levelemben ugyan megjártam legújabb újdonságommal a magyar államtisztviselők egyenruhájáról. Azt gondoltam, hogy majd meglepem önöket e hírrel odalent, azonban önök leptek meg engemet azzal idefent. No, de vannak dolgok, melyeket kétszer is el lehet mondani, legalább nem felejti el azokat oly könnyen az ember. — Már hogy csinos és elég czifra az érintett egyenruha, s a magyar ember azt szívesebben hordja, mint az előélténit, az igaz; de hogy sokba is kerül s némely tisztviselőnek majdnem egész évi fizetését megeszi, az még igazabb. Azonban ez nem az én gondom: annyi bizonyos, hogy eddig nem igen akadtak föl ezen nehézségen az illetők , miután még az itteni szabók, gombkötők, szűcsök s rézművesek is alig győzik a mindenünnen érkező sujtásos megrendeléseket kielégíteni. Hej, mit is mond az a mi nagy költőnk ? A városban sokféle beszéd tárgya volt némely magasabb rangú tisztviselőknek a belügyi s kereskedelmi minisztériumnál történt rögtöni elbocsátása s illetőleg nyugalmaztatása. Némelyek ezt az államhivataloknál ezután követendő takarítási rendszer szükséges következményének , némelyek, például a belügyi minisztériumnál, azon körülménynek, hogy a rendőrségi osztály katonai kezekbe jutván, a polgári tisztviselők egy része nélkülözhetővé lett; némelyek végre politikai motívumoknak tulajdonítják e mindenesetre nevezetesebb eseményt. Már kinek a véleménye az igazi, nem tudom , annyi bizonyos, hogy a mondottakon kívül ennek más verzióját még eddig nem hallottam. — Hir szerint a nyugalmazottak között vannak : az előbbeni városkapitány, utóbb miniszteriális tanácsos , Nordbergi Noé ; azután Freund, Becher, Henking és Herz titkárok is. — A mostani erélyes városkapitány, Weisz úr, jelen hivatalát nem sokára magasabbal fogja felcserélni, miután, mint mondják, Erdélyország kincstári főnökévé van kijelölve. — A hír szerint nemsokára életbe lépő újabb rendőri szerkezet folytán a fővárosi rendőri főhivatalt, a soknyelvű fáma Urbán tábornagyra ruházza. A belügyi minisztérium mai nap adta át a rendőrségi tárgyakra vonatkozó minden iratokat, melyek azután társzekereken szállíttattak a legfőbb rendőri hivatalba, az úriutezai gróf Traunféle házba, mely azonban csak ideiglenes szállásul fog szolgálni a mondott főhivatalnak , addig t. i. míg e czélra a herczeg Palmféle palotának focalitásai a volt magyar udvari cancellaria szomszédságában elkészülnek. A rendőrségi tárgyak átvétele alig került öt napba, a mi mindenesetre nagy rendre mutat az eddigi kezelésben, s az átadóknak dicséretére szolgál. úgy hallom, hogy az itteni legfőbb és semmitő törvényszékhez e napokban miniszteri rendelet érkezett, melynél fogva ezen főhatóság odautasíttatik, hogy az erdélyi törvényszékekkel ezután németül levelezzen; a magyarországi ügyekre nézve azonban az eddigi két (magyar-német) nyelven vinni szokott levelezés meghagyatott. A temesi banát- és szerbvajdasággal a levelezés eleitől fogva németül folyt. A segédelőadóvá kineveztetett, volt debreczeni főtörvényszéki ülnök Detrich, e héten tette le Ima-