Pesti Napló, 1852. június (3. évfolyam, 668–691. szám)

1852-06-02 / 669. szám

11 069 1852 harmadik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Pesten : Évnegyedre 5 f. — k. p. Egy hónapra 1 ft 30 kr p. Félévre 10 „ „ « Évnegyedre 4 „ — „ ,, A havi előfizetés, mint a­­ számonkinti eladás is. ee'ie ” »' « megszűnt.­­ szám . . 4 ,, «PESTI NAPLÓ. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyaié pedig EMICH G­­árhoz intézendő, úri-uteza Lab­ért ház 8. Szerkesztési iroda: Orintoia 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. Szerda, jan. 2 án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyha­­sábos petit-sora 4 p. kr.­­jával számit­tatik. A be­­igtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négy­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számítta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. TARTALOM Telegrafi tudósítások. London.­­Tűzvész a dockokban. Az angol nép tiszte­lete a törvény iránt. A tenger alatti telegraf. Vasút törökföldön.) Bécsi levelek. IX. Fővárosi élet. Hivatalos. (Ünnepélyrend Ő Felsége megérkezésére.) K­ü­l­föld. (Francziaország. Nagybritannia. Németország.) Legújabb. (Bécs. Páris. London.) Egyházi s nevelési ügyek. Vegyesek. (Nemzeti színház.) Műt­ár. (Nemzeti irodalom. Nagyidai czigányok ; hős­­költemény Arany Jánostól.) Budapest, jan. 2-án TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK Prága, máj. 29. reg. 8 óra. — a cs. kir. apostoli Felsége reggeli 5 órakor Prágába érkezett. A pálya­udvaron a hatóságok főnökei, az elő­csarnokban pe­dig a város képviselősége által tiszteletteljesen fo­­gadtatok. A népesség az egy órával korábban tör­tént érkezés daczára is nagy számban gyülekvék az utczák­ és tereken össze, a ő Felségét örömkiáltá­sokkal üdvözlötte. Turin , máj. 27. — A képviselő-kamara mai ülé­sében az igazságügyi miniszterül kinevezett Buon­­compagni helyébe Dabormida tábornok 77 szózattal választatott el alelnökké. Tecchio képviselő 22 sza­vazatot nyert, a többi szavazatok szétszakadoztak. A kamara néhány tengeri révpart kijavítására 36000 lírát ajánlott meg. Páris, máj. 27. — A mai „Moniteur“ egy bekül­dött czikket közöl a külföldi hírlapok által a fran­­c­­ia kormánynak tett azon szemrehányásokra nézve, miszerint az érintett kormány Madridbani befolyását az alkotmány fentartása ellen használná. E szemre­hányások merőben alaptalanoknak mondatnak. A franczia kormány az ő saját függetlenségére sokkal féltékenyebb, semhogy azt ne tisztelné más kormá­nyoknál is. — A kormány — ezek zárszavai a „be­küldött“ czikknek­­— a Spanyolország belügyeibe avatkozás által tulajdon elve ellen cselekednek. London, máj. 27. 2­2 A Temze bal partján több mesterségesen ké­szült kikötő vagyon, melyek „Dock“ név alatt isme­retesek, közülök négy — öt emeletes nagyszerű rak­tárak emelkednek, s ezekben örök, ha úgy tetszik, mind azt föllelendik, még pedig milliókra rugó men­nyiségben, mit képzeletök okosan teremthet, és szí­vük sugallata kívánhat. Itt a tengernek és föld­gömb öt részének terményei összhalmozvák ; itt mind azon fél, s egész gyártmányok lerakvák, melyekre szüksége van a világkereskedelemnek. Önök nem fognak nekem nevezhetni csak egyet is a tenger­síkon járó lobogók közöl, melyet mi, ha ma nem, tehát minden bizonnyal holnap, meg nem fognánk látni a dock-ok valamelyikében röpködni! Közelében e dock-oknak minap esti órákban rög­tön nagy tűz ütött ki, s daczára minden czélszerű segélynek oly nagy sebességgel harapózott el, hogy néhány london­ kikötőbeni hajó már égni kezdet — önök képzelhetik, ha az imént érintettekre vissza­pillantanak, a leirhatlan aggodalmat, mely e csapás láttára nemcsak a közvetlen károsítandott kereske­delmi világot, de általán az egész londoni, közvetle­nül szenvedendett, népességet kevés kivétellel fogta el. Igen­is kevés kivétellel, mert valamint másutt, úgy itt is találkoznak oly szörnyemberek, kik má­sok kárán meggazdagodni szeretvén, kellő jó időben eltulajdonító mesterségeiket, bosco-ügyesen gyako­rolják. Ezen rémteljes alkalomkor ismételve tapasztal­tam azon hazafi tiszteletet, melylyel az angol nép, hontörvénye iránt viseltetik; ez alkalomkor ismét gyakorlatban láttam, mikép a fegyvertelen rendőr — itt a rendőrnek nem szabad fegyveresen barangol­nia az utczában — egyszerű fölszólitásának hódol­nak mind az egyes emberek, mind a néptömegek. Kritikus természetemnél fogva mindennek alapját ismerni szeretvén, tehát itt is mintegy önkénytelenül vizsgálódásba bocsátkoztam, mely előttem zárja ki okait e hódoló angol tiszteletnek a hontörvény iránt. E vizsgáló működésemben az elemzés alapján kéré­sem­ az igazságot: az angolhoni mostani büntető tör­vények nem oly barbárok, mint sok más országéi; a bíróságok — emberileg szólva — mind felülről mind alulról tökéletesen függetlenek ; a törvénykezési el­járások lehető legnagyobb nyilvánossággal történ­nek ; mindenki szabadon tehát minden perben és minden időben választhatja ügyvédét; az ügyvédek nem quasi-tisztviselői a hatalomnak, hanem a szó teljes értelmében, a nép emberei, kiknek a bírósá­gok szeszélyeitől nincs mit tartaniok sem erkölcsi sem anyagi tekintetben. Nem az első tekintetben, mert az ügyvédek, irányában a bíráknak, nem alá, hanem mellé rendelt tagokat — coordinated mem­­­bers — tekintetnek az igazságügyi körben; nem a másik tekintetben, mert az ügyvédi munkadíjat nem a bíróság határozza meg, ezen igen egyszerű oknál fogva, mert a pernyerő vagy a pörvesztő eszméket résszerint taksálni nem lehet, így tehát ez mindig a külön szerződésnek tárgyául szolgál. Ily garantiák mellett, melyek szerint lehetlen, hogy mindjárt eleinte végrehajtással kezdessék az ügy-baj, nem dicső-e , hogy mégis oly nagy m­értékbeni törvénytiszteletre találunk, mit az eu­rópai continentális fegyverbe öltöztetett országok legnagyobb részében hasztalanul keresnénk. És mi oka ennek ? az , hogy Angolhon törvénye : „igazságos,a hogy az isten­ ihlette igazságot, ke­vés kivétellel, kiki önkénytelenül s örömest tisz­teli , alapítván tiszteletét az Írásnak ime positiv egyszerű parancsára: tedd felebarátodnak azt, mit észszerűleg akarsz, hogy ő tegyen neked ! íme uraim ezen egyszerűségekben rejlik a törvénytiszteleti my­­steriumok mysteriuma! Innét a Calais felé irányzott telegrafi sodrony ta­vai már létrejött, de ez, a napról napra öregbülő közlekedés kívánalmainak eleget nem tehetvén, tehát folyó hó másik felében még egy, gutaperchával s vassal körülvett rézkötél tenger alatt vezettetett Bou­­logne-nak. És minthogy az angolok , a continensseli közlekedés tekintetében sem akarnak kirekesztőleg függni a szomszéd francziáktól, tehát még több tele­­grafi szálat huzandnak a kontinens felé, jelesen, rövid időn, Ostendenek, melyek kevés hián négyszeres hosszúságával birondnak a franczia partok felé veze­­tetteknek. Ezen hasznos intézkedések, bevégezte után a hírlaple­velezők, a kereskedelmi ügynökök stb na­ponkint intézhetik új tudósításaikat az illetőkhöz; igy p. o. én önöknek M.­honunk belsejébe — Pestre — innét, reggel 10 órakor tudósítást küldhetek, s ugyanaz nap, még­pedig jóval a nap leáldozása előtt kaphatom meg válaszukat, ámbár köztünk 250 geo­gráfiai mértföldnyi tér fekszik. A 65­0­ mértföldnyire egymástól távollevő London és Páris közti közleke­dés , minthogy a közbenső telegráfi állomások czél­­irányos műszerek, s főleg ügyes kezekkel ellátvák , rendszerint két percz alatt történik , és ha kell, 50 másodpercz alatt történhetik. A közlekedések terjesztik az igazságot, s ezentúl még erősben terjesztendik, annak okáért én igen ör­­vendek , ha önökkel a közlekedési eszközökről szól­hatok, kiváltkép, ha hazánk közvetlenül érdekeltetik e tárgyban. Londonban egy részvényes társaság meg­alakult, melynek feladata: a török fővárosból Driná­­polynak, és innét a Balkán hegy völgyein át Magyar­­országnak vasutat vezetni; vasútépítő mérnökei e társaságnak már reszeklési munkálatokkal foglalkoz­­nak Törökországban; e hasznos vállalatnak 4—5 év alatt létre kell jönie. Tehát a török sem akar elma­radni a nyugat-európai polgárisodástól, melyhez az idők logikája szerint, kell közelednie, s újólag iga­zolnia Napóleon császár e jelentőségteljes mondatát, miszerint az idők, senkinek kedvéért, nem fognak hátrálni. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. NEMZETI IRODALOM. „Nagyidat czigányo­k.“ Hős költemény, négy ének­ben. Irta Arany János. Pesten, Müller Gyula sajátja. 1852. XVI-od rétben, 120 lap. Ára 1 Örömmel látjuk, hogy költészeti irodalmunk kitü­­nőbb mivelői olykor-olykor egyegy önálló nagyobb költeményben adják jelét működésüknek. Minden ily adományt a remény újabb szálául tekintünk, mely édes bizalommal vonja szivünket nemzetiségünk jö­vendője felé. Bár minél gyakrabban volna alkalmunk találkozni jelesb irodalmi erőink szorgalmas működé­sével ; bár hevítené régibb kedvelteinket a régi tűz és buzgalom; ifjainkat törhetlen tanulmányozási kedv és munkaösztön; a közönséget pedig azon fontos kö­telesség érzete, hogy az irodalom pártolása által nem­zeti életünk egyik fő fő tényezőjét szükség fentarta­­nunk. Mert nem mondhatni, hogy nem élne a fa, melynek közép gályái egészen elszáradtak, lemetszet­tek, ha van még egy elfödött gyökérszál, mely tápot nyújt neki, ha van legtetejében egy két ágacska, mely tavaszról tavaszra megújul s uj lombokat hajt. Arany Jánostól az utóbbi pár év alatt tudtunkra egyetlenegy önálló terjedelmes­ költemény jelent meg. Czíme ,,Katalin . Ez is egy időszaki folyóiratban kö­­zöltetett előbb, s mind a közönség, mind az irodalmi szemle figyelmét sokkal inkább elkerülte, mint kellett volna. — Az előttünk levő víg eposz, mely csak mos­tanában adatott által az olvasó közönségnek, új bi­zonysága Arany J. munkásságának, s még inkább erejének. A napi sajtó tiszte kiemelni, fölmutatni kü­lönben sem igen gazdag irodalmunk figyelemre méltó, vagy épen magasabb értékkel bíró termékeit, némileg megegyengetni előtte az utat a közönséghez, fölemlí­teni jelességeit, vagy fogyatkozásait az olvasó tájé­kozása , vagy az író figyelmeztetése végett. — Ezen kötelességnek vélünk eleget tenni az által, hogy a „Nagyidai czigányok“ czímű költeményről e helyen kissé terjedelmesben emlékezünk. Mert irodalmunk­ban okvetlen tartós becscsel biró, figyelemre méltó jelenségnek tartjuk e művet, nemcsak azért, mivel Gvadányi „Falusi nótárius budai utazása“, vagy Cso­konai „Dorottyá“ja óta alig merült fel valamely na­gyobb s értékesebb mű a víg eposz mezején, hanem azért is, mir­el e költemény már magában, költői ala­kítása, kivitele s tartalmas volta miatt érdemes arra, hogy felőle méltánylattal emlékezzünk. Mindenekelőtt szükség megjegyeznünk,hogy Arany a népért, az összes magyar közönségért ir, tehát oly egyszerű nyelven s alakban, melyet az egyszerű föld­­míves is rögtön sajátjának ismer, könnyen felfog, élvez, sőt megtanul. Innen, ő nem szereti a czifrálko­­dást, mely ürességgel jár, kerüli az ideális felnépke­­dést, mely figyelem nélkül hagyja a valót, az életet, s oda visz egy költőt, mint Béranger mondja, hogy a földet megunassa velünk, nem pedig megszerettesse. A­mit ő, mint epikus ír, az hús, és csont és velő, nem duzzadozó hab , mely sem éhet sem szomjat nem élt. Követi a nép észjárását, elmésségét, sőt őszinteségét is. Innen az ő morálja s aestheticája előtt sok dolog szép és jó, vagy legalább megállható, mit a civilisa­­tio fényes salonaiban talán nem tartanának annak; sokat elmond jó lelkiismerettel, miket levetkezhetlen humora s gyermetegsége ajkára ad, s miket a nagy vá­rosi úgynevezett finomság tán meg nem enged. S ezt öntudatosan teszi igy. Szabad ég alatt élő növényt akar, melynek éltetője az anyaföld, a tiszta jég és napsugár, mely illatával, gyümölcsével , árnyékával kínálja a mellette elmenő vándort; nem akar üveg­házi csenevész virágot, melynek ártalmára van a sza­bad levegő, s elhervad a legelső szél érintése alatt. E költeményében a nagyidai czigányok közön­ségesen ismert s nevetségesen szomorú történetét vá­­lasztá egy víg éposz tárgyául. A tragicomicus ese­mény magva annyiból áll, hogy a várat védő czigá­nyok kifogyván a lőporból , esztelenül kiabálják a távozni készülő ellenség után, ho­gy majd megmutat­nák ők, csak a puskapor el ne fogyott volna, mire az ellenség visszafordul s okozza a vár­védő czigány­­ság nagyidai romlását. Ki ne hallotta volna hírét e romlásnak ? Ki ne tudná, hogy a czigány ma is keserű­séggel vagy szégyennel emlékezik arról, s csak végső kényszerítés esetében hegedüli vagy danolja el a siral­mas nagyidai nótát ?! E rövid tárgyat a legélénkebb színekkel dolgozá fel a költő. A csekély alapon egy tökéletes épületet állíta elő, melyben minden épen oda illő, hova illesztve van, a homlokzaton levő czi­­rádákig. Egész tábort tüntet fel különböző alakokkal, kiket egypár vonással mindig találón jellemez. Nem nyújtja hosszúra a rövid mesét, de oly rövidre sem, hogy ez által művének egész volta, teljessége, kerek­­dedsége vesztene. Négy énekben zengi el a rettene­tes harczot, melyben patak módjára folyt a vér, hogy itt ott a ló is megúszta — de csak a vajda álma szerint, s melynek hőseit végre ébrudon hányatá ki a várból Pók Mihály — valóság szerint. Elkezdvén az éneklést, először is saját múzsájához folyamodik. De az ő múzsája nem valami mennyei tündér, nem elfátyolozott­ arczu angyal, nem vala­mely mysticus ködalak, kihez csak leoldott sarukkal közelithetni, ki Zeusz leánya, Helikon lakója stb. egyszerű, de egésséges földi kép az, nem czifra, de csinos. Azoknak kíséretéül, miket fölőbb Arany köl­tészetéről általában megjegyeztünk, jónak látjuk ide igtatni ezen egész invocatiót. Az első versszakban elmondván, hogy „egyszer volt a hős dádék romlása Nagy Iolán“ így folytatja : „Múzsa, te ki nem jársz idres-bodros konty­val, Vézna bőrödet sem fested bécsi rongygyal — De piros, de pozsgás napégette arczod: Te segits, méltóan elzengnem e harczot 1 Add rivó hegedű búgását dalomnak , Czinczegö zengésű­ húros czimbalomnak , Klarinétok füttyét, dobok dobbanását, Harsány trombitákkal összeroppanását. Önts szájamra édes hatalmas éneket, Melylyel örökítsem választott népedet ! Mig a magyar nóta daliáit zengem , Parlagok múzsája­­ cserbe ne hagyj engem.“ Ily erőteljes fohászkodás után veszi fel a nagy események (!) fonalát s kezdi azon , hogy Geremli Márton várkapitány, látván a kikerülhetsen veszedel­met, szép szin alatt odább áll kevés magyar vitézivel, s a vár védelmét Csőri vajdára s czigányjaira bízza. Jellemzésre nézve ezen pont mindjárt kitűnő része a költeménynek. Csőriből kitörik a czigány természet, midőn már csakugyan „bevette a várnagyi hitet.“ El­dicséri először fajtáját, azután önmagát, s a vitéz kapitányt ki a vár gondjait rábízta, már csak fitymál­ja, pajtásának, sőt utoljára fiának nevezi, mondván: „Bátran mehetsz pajtás, itt a vitéz sereg . Mehetsz bátran fiam, itthon lesz az öreg.“ Az a komoly méltóságosnak látszani akaró han­gulat, mely az egész költeményben igen sok helyen megvan tartva , mintha valami nagyfontosságú tör­ténet adatnék elő; az a külső öltöny, mely úgy­szólván egy komoly hősköltemény testére illenék in­kább, s melyben itt a nagyidai romlás megjelenik, tetemesen elő­segíti a comicum hatását azon ellentét BÉCSI LEVELEK. IX. Május 29. Utolsó előtti levelemben ugyan megjártam leg­újabb újdonságommal a magyar államtisztviselők egyenruhájáról. Azt gondoltam, hogy majd megle­pem önöket e hírrel odalent, azonban önök leptek meg engemet azzal idefent. No, de vannak dolgok, melyeket kétszer is el lehet mondani, legalább nem felejti el azokat oly könnyen az ember. — Már hogy csinos és elég czifra az érintett egyenruha, s a ma­gyar ember azt szívesebben hordja, mint az előélté­­nit, az igaz; de hogy sokba is kerül s némely tiszt­viselőnek majdnem egész évi fizetését megeszi, az még igazabb. Azonban ez nem az én gondom: annyi bizonyos, hogy eddig nem igen akadtak föl ezen ne­hézségen az illetők , miután még az itteni szabók, gombkötők, szűcsök s rézművesek is alig győzik a mindenünnen érkező sujtásos megrendeléseket kielé­gíteni. Hej, mit is mond az a mi nagy költőnk ? A városban sokféle beszéd tárgya volt némely magasabb rangú tisztviselőknek a belügyi s keres­kedelmi minisztériumnál történt rögtöni elbocsátása s illetőleg nyugalmaztatása. Némelyek ezt az állam­hivataloknál ezután követendő takarítási rendszer szükséges következményének , némelyek, például a belügyi minisztériumnál, azon körülménynek, hogy a rendőrségi osztály katonai kezekbe jutván, a pol­gári tisztviselők egy része nélkülözhetővé lett; né­melyek végre politikai motívumoknak tulajdonítják e mindenesetre nevezetesebb eseményt. Már kinek a véleménye az igazi, nem tudom , annyi bizonyos, hogy a mondottakon kívül ennek más verzióját még eddig nem hallottam. — Hir szerint a nyugalmazot­tak között vannak : az előbbeni városkapitány, utóbb miniszteriális tanácsos , Nordbergi Noé ; azután Freund, Becher, Henking és Herz titkárok is. — A mostani erélyes városkapitány, Weisz úr, jelen hi­vatalát nem sokára magasabbal fogja felcserélni, miután, mint mondják, Erdélyország kincstári főnö­kévé van kijelölve. — A hír szerint nemsokára életbe lépő újabb rendőri szerkezet folytán a fővárosi rend­őri főhivatalt, a soknyelvű fáma Urbán tábornagyra ruházza. A belügyi minisztérium mai nap adta át a rend­őrségi tárgyakra vonatkozó minden iratokat, melyek azután társzekereken szállíttattak a legfőbb rendőri hivatalba, az úriutezai gróf Traunféle házba, mely azonban csak ideiglenes szállásul fog szolgálni a mon­dott főhivatalnak , addig t. i. míg e czélra a herczeg Palmféle palotának focalitásai a volt magyar udvari cancellaria szomszédságában elkészülnek.­­ A rend­őrségi tárgyak átvétele alig került öt napba, a mi mindenesetre nagy rendre mutat az eddigi kezelés­ben, s az átadóknak dicséretére szolgál. úgy hallom, hogy az itteni legfőbb és semmitő­­ törvényszékhez e napokban miniszteri rendelet érke­zett, melynél fogva ezen főhatóság odautasíttatik­,­­ hogy az erdélyi törvényszékekkel ezután németül levelezzen; a magyarországi ügyekre nézve azonban az eddigi két (magyar-német) nyelven vinni szokott levelezés meghagyatott. A temesi banát- és szerb­vajdasággal a levelezés eleitől fogva németül folyt.­­ A segédelőadóvá kineveztetett, volt debreczeni főtörvényszéki ülnök Detrich, e héten tette le Ima-

Next