Pesti Napló, 1852. július (3. évfolyam, 692–718. szám)

1852-07-01 / 692. szám

fog terjesztetni. Őszintén szerencséltetjük mindazon kormányokat, melyek a hosszas alkudozásokban részt vettek, hogy békésen megtudták oldani e kérdést, melyet hat év folyása alatt annyi nehézség bonyo­­líta egybe. ..VIII-dik Keresztély dán király 1846. jul. 8-kán téve közzé a herczegségekbeni örökösödés rendje iránti híres nyilt parancsait. E parancslevelek a her­­czegségekben nagy idegenséggel és egész Németor­szágban , hol Augustenburg hg pártja bőségesen el­hintette volt a lázadás ügye iránti nemzeti rokon­­szenv magvait, minden harago­s keserűséggel fo­gadtattak. A dolgok ezen állása a néhai király ural­kodásának vég­időszakát kritikussá és izgulttá tette volt, mert a törvénytudók s az európai politikai vi­lágban egy epés vitatkozást támasztott, melyben la­punk is részt vett, mindig azon elvek védelmére, melyek végre győzedelmeskedtek. „1848-ban VIII. Keresztély halálával s a mostani király trónralépésével a villongás, minthogy ugyan­akkor Németországban is kiüte a forradalom, vesze­delmes alakot várta. „El nem felejtjük soha, hogy nemsokára azon né­met államok, melyek kevéssel azelőtt hízelegtek a­ slezving-holsteini bolondságoknak, hogy alattvalóik­ figyelmét egy kissé elfordítsák a belügyekről, egy szövetséges államot fenyegetni s területét megszál­­­tani kénytelenüttetének, csupáncsak hogy eleget te­gyenek a nemzeti gyűlölség és terület-hódítási vagy gyűlöletes szellemének. Azon nevek , melyeket ma e szerződésen aláírva szemlélünk, legjobb feleletet ad­nak azon erőszak és igazságtalansági korszak fe­nyegetései és kikeléseire. Azon eredmény, melyre e kérdés végül juta, bizonyítja , hogy nincs oly nép­szenvedély s álmolat, bármily megrögzött s heves legyen az, melyen szilárd és egyetértő politika végre ne győzedelmeskednék. ..A szerződés pontjai következők : 1. czikk. Ő Felsége a dán király komolyan meg­fontolván országa érdekeit, legközelebbi rokona s a dán királyi törvény által trónörökösödésre hivatott örökös herczeg ő kir. fensége, valamint ő felsége az orosz czár, mint a N­olstein-Gottorp ház idősb ága fejének megegyezésével, kijelenté , hogy országaiban az örökösödés rendjét oly módon kívánja szabályozni, hogy III. Frigyes dán király egyenes ágbeli fiivadé­­kai hiányában koronája Sleswig-Holstein-Sonder­­burg-Glücksburg Keresztély herczeg ő fenségére s született hesseni herczegnő Lujzával­ házasságából származott ivadékaira szálljon ; első­szülöttségi rend­szerint, fiairól fiúra ; a magas szerződő felek méltá­nyolva azon nézetek bölcseségét, melyek a combi­­natio elfogadását elhatározák , közmegegyezéssel kötelezik magukat azon esetben, ha az előrelátott történhetőség beállana, ő fenségében Sleswig-Hol­­stein-Sonderburg-Glücksburg heresztély herczegben s a mondott h­erczegnővek­ házasságából származott fu­radékaiban elismerni a dán király ő felsége kirá­lyi pálczája alatt jelenleg egyesített országok össze­­ségébeni örökösödés jogát. 2. czikk: A magas szerződő felek a dán monar­chia épsége elvét állandónak ismervén el, kötelezik magukat tekintetbe venni azon további nyilvánításo­kat, melyeket ő felsége szükségesnek találand tenni azon esetre, ha (mitől Isten őrizzen) Lleswig-Hol­­stein-Sonderburg-Glücksburg Keresztély herczegnek Lujza herczegnővelt házasságából származott egye­nes ágbeli fiörököseinek kihalása fenyegetne. 3. czikk: Világosan értetik, hogy a dán király ő fels. és a német szövetségnek, Holstein és Lauen­­burg herczegséget illető, kölcsönös jogai s köteles­ségei, a mint azok az 1815-diki szövetségi oklevél s a jelenlegi szövetségi törvény által megállapittattak, a jelen szerződés által nem szenvednek változást. 4. czikk. A magas szerződő felek fentartják jogu­kat e szerződést más hatalmasságoknak is tudomá­sára juttatni s azokat hozzájárulásra birni. 5. czikk. A jelen szerződés meg fog erősittetni, s s az erősitvények Londonban ki fognak cseréltetni hat­ hét alatt vagy még azelőtt lehető leghamarább. Londonban május 8-án 1852.“ E szerint a szerződés fő határozmányai: a dán monarchia integritása állandónak ismertetik el, s a dán korona az egyenes ág kihalása esetén Sles­­wig-N­olstein-Sonderburg-Glücksburg Keresztély her­czeg s Lujza herczegnővel­ házasságábeli fu­radé­­kaira szálland. HIVATALOS. A magyarországi cs. kir. országos pénzügyi igazgató­ság által, Ivancsics János, a szegedi kerületi pénzügyi igazgatóságnál volt bijnok , az ottani kerületi gyűjtő­­­pénztárhoz segédül ideiglenesen neveztetett ki. A közönség ezennel figyelmeztetik, hogy azon határ­idő a­meddig a forgalomból kimenő 10 forintos birodalmi kincstárjegyek, továbbá a bármely keltű 3%-os köz­ponti pénztár-utalványok, valamint a kamatozó birodalmi kincstárjegyek, melyek 1850 jan. 1-jén s 1851 jan. 1- jén keltek, az itteni kér. gyűjtő-pénztárnál beváltathat­­nak, 1852 jul. végén lejárand. FŐVÁROSI ÉLET. 1 . A pesti hengermalom részvényeseinek legköze­lebb tartott közgyűlésében kimutattatott e malomnak számadása múlt évi septembertől folyó évi ápril hó végéig. Azon idő elfolyása alatt őröltetett ezen ma­lomban , mintegy nyolc­vanötezer mérő búza és gabona, melynek értéke 400,000 pftra tehető. Ezen őrletnek nagy része Német — különösen pedig Porosz­­országba küldetett. E szerint hazai gyáriparunk né­mi részben ez által is mindinkább érintkezésbe jött a külfölddel.­­ A péter-párnapi ünnep alkalmával az ó-Buda és Pest közt fordulni szokott gőzösök egyikén szeren­csétlenség történt. A hajó födezetén, az első helyen egy ifjú támaszkodott a hajó karfajának s oly igen kihajlott, hogy elveszté a sulyegyent s kibukott a hajóból a Dunába. A mentő csónak rögtön indult segítségére, de minden sietsége mellett sem bírta megmenteni a szerencsétlent, mivel egyszerre el­merült s többé föl sem bukkant. Mondják, hogy pesti tanuló ifjú volt. — E napokban nagymennyiségű sertést hajtottak keresztül városunkon Oláhországból. Útközben a kő­bánya mellett, itatás után egyszerre csak elhullott a hízott nyájból 87 darab, a­nélkül, hogy a hajtsárok e veszedelem okát sejtenék. Már azt hiték, hogy valami ragadványos dög érte utól a szegény állato­kat , azonban orvosi vizsgálat után kisült, hogy a sertések a rekkenő melegségben történt túlfárasztás miatt , s különösen a hirtelen itatás miatt gutaütés­ben hulltak el és így húsuk teljesen használható is. Azonban valószinű­, hogy az ilyen mégis természetes halállal kimúlt állatoknak fele árát sem adták meg azután. Legalább veszett fejszének nyele fordult.­­ A folyvást élénkebb részvétnek örvendő ma­gyarországi első bölcsőde már eddig is szép ered­ményét mutatja a reáfordított gondnak és pártfogás­nak. A legközelebb múlt május hóban összesen 44 gyermek talált abban ápolást, még pedig oly kénye­lemmel és hűséggel, mely az anyai gondoskodást is bízvást pótolta, sok anyáét pedig felül is múlta.­­ Az ő Felsége által a két város szegényeinek gyámolitására ajándékozott ötezer forint kiosztásával egy külön bizottmány volt megbízva. Ez a segélye­zendő szegényeket három osztályba sorozta, az első osztálybelieknek 10 p.ft. a második osztálybelieknek 5 ft 20 kr., a harmadik osztálybelieknek 3 ft osztat­ván. E szegények közt a legidősebb három özvegy­asszony, kik közt az első 100, a második 102, a harmadik 107 esztendős.­­ A császár-fürdőbe még most is folyvást érkez­nek vidékről fürdő vendégek , kik e helynek gyö­nyörei, kénköves melegvize, és egyéb jó tulajdon­ságai után kívánkoznak. A korábban érkezett ven­dégek némely része, mint arczaikról látni, már is gyó­gyuló félben van , kivált mióta a tánczteremben he­gedű szó mellett keresik a vidám egésséget. — E napokban egy mesterlegény a nélkül , hogy az úszáshoz legkevésbbé is értett volna, a szabad Dunába ment fürdeni, hogy azt átúszni próbálja; at ugyan nem úszta, hanem annál inkább bele­fűlt. VIDÉKI ÉLET. Füred, jan. 27. Elkezdődött a fürdői időszak. A­mily tárt karok­kal várta Füred vendégeit, oly örömmel sereglet­tek ezek ide hazai s külső vidékekről. Még néhány napja , csak itt-ott láthatál néhány vendéget; mikor e sorokat írom, már pezseg az élet, zaj mindenütt, öröm, élvvágy, harsog a zene, melyhez élénken ütődik néha egyegy ,szeretlek­ édes szó a sétatéren. Robognak a fényes fogatok , szikrázó patkók , s har­sogó ostorpattogás között, mi alatt megcsendül egy kis harang a Balatonparton , azt hinnéd, hogy vala­kinek lelke most üdvözül, azonban látva az ég felé emelkedő fekete füstoszlopot, könnyű meggyőződ­nöd , hogy a Kisfaludy e perczekben indult el a hul­lámokon diadaloskodó erővel. Előtted a Balaton ra­gyog , mint egy túlvilági kép , feletted lángolón süt a nap, körötted a vendégek tarka koszorúja, mind megannyi varázs, mely szünet nélkül lánczon tartja lelkedet. Ó cs. k. ap. Felsége holnaputáni fogadására nagy­ban folynak az előkészületek, a legnagyobb ünneppé szentelni fel az érkezési napot. Az egyik diadalkapu a kikötőnél, mikor e sorokat írom, már jóformán kész ily felirattal: „Füred hódol I. Ferencz Józsefnek.“ Balaton felőli oldalán pedig „Üdvöz légy jó Feje­delmünk“ betűk égnek a kék hullámok felé. A kivi­lágítás a legnagyobb fénnyel, mit csak a kis Füred képes kiállitni; a kút maga egy kis lángparadicsom lesz , hol tizenkét hófehérbe öltözött leány üdvöz­­lendi a legmagasabb vendéget, virágkoszorukat hintve elébe. Midőn Ő cs. k. Ap. Felsége kegyeske­dik a forrást megtekinteni, egyik leányka e szavak­kal nyújtja neki a savanyuvizben pezsgő poharat: ,,Szeretett Fejedelem ! e forrás ezereket gyógyít, Fel­­séged milliókat boldogít.“ A pohárbeli ivás után pe­dig : „E billikomból csak Fejedelem iszik; szeretett Fejedelem! vegye kegyem­­esen hű Füredje emlé­kéül“ szavakat bocsát a kis fehér szent legalázato­sabb hódolattal a legmagasabb Fejedelem elé. A pannonhalmi főapát urnák lakásán két angyal egy koszorút tart következő fölirattal: „Principi optimo“ s alatta a főapáti czim­er. A gyönyörű ká­polnában pedig: „Religio unit principi populum“ jelige ragyog. Az egész új fürdőház Császár Ő Felsége­s magas­­ környezetének áll készen. A fagylalda körüli üsvé­­nyeket vörös posztóval borítják e perczekben; az utak, sétányok csinosításán a legnagyobb sürgés­forgás. Zaj a parkban, zaj a színházban; a parkban a színészek készülnek, bent a színpadot igazgatják a legmagasabb ízléssel. Tihany a somogyi s veszprémi Balatonpartszélek mind kivilágítva egymástól száz öl­­nyi távolságban lobogó tűzoszlopokkal, mintha alá szakadtak volna óriásnyi csillagok, megvilágítani a sötét földet. Mindenütt tűz, mindenütt láng, s annyi fény között a kék Balaton, ez a rég­múlt századok ősi hagyománya ; csillagmilliós képével hordozza hátán lobogó erdők között a birodalom legmagasabb emberét. A kikötőknél óriás lángfalak, Tihany or­main huszonnégy mozsárnak folytonos dörgése, mit a Kisfaludin, s Füreden levő mozsárak viszonyoznak méltóságteljes kemény hangon — jelentve, hogy Ó cs. kir. Apostoli Felsége népének hódolatját fogadja. E magas fogadtatás, s nagyszerű ünnepély egyik fő­rendezője Cristian Pius ő főtisztelendősége a sz. Benedek szerzet Tihanyhoz tartozó jószágának kor­mányzója, kinek nemes ízlése, mely aestheticai tudománya már eddig is sokak figyelmét magára vonta, úgy itt Füreden ugyan e szerzet fürdői fel­ügyelője Écsi László mindent elkövet a nagy napot minél nagyobb ünneppé kenni fel. A színészek ma játszanak először a „Házassági három parancsban.“ Ő Felsége itt léte alatt a „Csi­kóst“ adják. — A tagok erejéről majd a jövőben. Gyulai és Benedek köztök vannak , kiket már több lapok dicsérettel emlitenek fel. Majd meglássuk, mit ad az ég! A pannonhalmi főapát úr már megérkezett. Idegenek Berlin-, Bécs-, Brün-, Kolozsvár—ebből a régi jó testvérből, —­s széles e hazából özönlik el a sétatért. A győriek most is egyre húzzák a legjobb csár­dásokat. Mindenütt zaj, öröm. Isten felettünk. Darázs Jónás. — Kecskemétről írják jún. 28-ról, hogy e napon rettenetes tűz pusztított e városban, melynek erejét a viharos szél növelte. A tudósítás pillanatában a tűz még csak az elővárosokban pusztított. Hadi törvényszéki ítéletek. Kolosi János, erdélyi mező-magyarosi születésű, 42­ éves, katholikus, szentpáli pap — a küküllői kerületben, — az 1848-ki június és júliusban Küs­­küllő megyében , nemzetőrség czime alatt, mintegy 2000-nyi népfölkelést rendezett az austriai és orosz császári csapatok ellen, és a Bem rendelkezése alá adta, ennek visszahúzódásakor. Ezen felségárulási bűnéért a haditörvényszék 16 évi várfogságra ítélte, 6 cs. k. apostoli Felsége azonban 10 évi várfogságra szeliditette. Szekeres László, erdélyi mező-bándi születésű, 38­ éves, református, házas, két gyermek atyja, mint fölkelő nemzetőrnagy, és Zajzon János, erdélyi mező-paniti születésű, 32­ éves, református, házas, két gyermek atyja, földmű­­ves , volt ügyvéd , mint fölkelő nemzetőrkapitány, mind­kettőt lázasztásért, és különféle helyeken a románokon elkövetett gyilkolások , erőszakosságok és zsarolásokért, még pedig Szekeres Lászlót a hadi­­ditörvényszék 10 évi vasbani várfogságra, Zajzon Jánost 16 évi vasbani várfogságra ítélte; azonban­­3 cs. k. ap. Felsége a Szekeresét 6 évi, a Zaizonét 10 évi könnyű vasbani sánczmunkára szelidítette kiállott fogságuk ideje betudása mellett. 1 KÜLFÖLD. FranCZiaorsZág. (!) Páris, junius 25. —■ A tör­vényhozó­ test naponkint tartja az üléseket, s igen hihető, hogy a budget, igen kevés módosítással, el­­fogadtatik. Ha a törvényhozó­ test háromhavi mű­ködésére visszatekintünk, alig merült föl olyan vita, melyben a régi parlamenti életre lehetett volna gon­dolni. Thiers, Berryer, Lamartine s egynéhány a hegypártiak közöl Athene ékesszólóival vetekedtek. A dec. 2-ki esemény által az előtérről mind leszorít­­tattak. Napoléon azt mondotta: Francziaországnak nem szavakra, tettekre van szüksége, s ime Napo­léon Lajos maga teszen mindent, maga egész Fran­­cziaország, csak a törvényhozó­ test adja a pénzt, hogy tehessen. A régi jó idők egészen elmúltak, s kétségtelenül igen fáj minden sok régi notabilitás­­nak, kik szerepet, jellemekre hárulandó homály nél­kül, nem vállalhatnak. Hiába, az idők változván, a szerepeknek is változniok kell. Különben a mai napról az újságokat csak ön hit szerint jegyezhetjük, s kevés a politikai fontosságú. A Francziaország és Belgium közti egyezkedések élénken folynak . Turgot kabinetjében szinte minden nap hivatalos értekezlet tartatik. Most az írói jog forog fen. A kereskedelmi kötések is élénken tár­gyaltatnak. Az elnök, ki mindent tud és lát, folyto­nos figyelemmel kiséri az alkudozásokat. Az elnök megígérte, hogy jelen leend a straszburgi vasút megnyitásán, ha az a jövő hónap 15—17-ke táján végbemehet. Az Union szerint, a köztársaság elnöke sept. ele­jén Bordeauxba menend; az elnök maga ígérte meg a bordeauxi érseknek. A Correspondance générale jelenti, hogy Remu­­­sat Broglie és Thiers nemsokára Helvétiában össze­találkoznak. Thiers l'Histoire, du Consulat et de­­Empire czímű munkájának bevégzésén dolgozik. Petersburgból jött tudósítások szerint, Gerneau és Levaillant tábornokok, a római hadsereg parancs­nokai , orosz első rangú rendjelekkel díszesíttet­­tek föl. Oise megye főispánja az l'Ami de Verdre, a legi­timista párt közlönyét megintette Napoléon Lajos­­ kormánya mocskolásáért, s azt mondván, hogy a­­ Napoléon név nem talizmán, mi a veszélytől meg­óvná Francziaországot. Duguesdin, egy harmadrangú hajó, 150 vesze­­­­delmes fegyenczczel indult Guyanába.­ ­ volt kapujuk mindig, s köntösükön belül volt varrva a zseb, nem kivül. Sőt a jó Fugger György oly bölcsen okoskodik, hogy mind­azon vagyont, a­mi nem az ő körmére került, egy kalap alá szerezze , miszerint Szerencsés Imrét leányának szánta férjül, s csak arra várt, hogy mikor üt már be a török az országba , hogy vele együtt előre kiküldött kincsei után elszökhessen Ve­­lenczébe. De a leány sehogy sem állhatta ki Imrét, a­mit onnan magyaráz ki, hogy egy napon letekintve abla­kából a szép Judith, két szegény koldusgyermeket látott, a­mint felnéztek rá, egy kis kenyérért könyö­rögve ; a jószivü leány megszánta a szegény párákat, s lemenve értük, felvezette őket szobáiba. Rongyosak voltak szegénykék és éheztek. A jó leány szánakodva tudakozódik tőlük, hogy hát apjuk, anyjuk nincsen-e n­ekik, hogy ily árvaságra váltak ? Azok után elbe­szélték neki, hogy az anyjukkal és öreg apjukkal na­gyon kegyetlenül bántak, és őket is megkínozták, a kisebbiket azóta a nehézség is töri, házban nem sza­bad lakniok , hanem nappal bujdosnak s éjjel egy kriptában rejtőzködnek, hanem az édesapjuk, az nagy gazdag, hatalmas ember, övé az a nagy palota ott a zugligetben , de nem tudják, hogy miért, nem akarja őket soha felvenni, ha aranyos hintóban mellettük elvágtat. S Judith elborzadva érte meg ebből, hogy ezek Sze­rencsés Imre gyermekei, s a mint homlokaikra lelógyó h­ajfürteiket félresímitá szegénykéknek , eliszonyodva látta ez ártatlan arczokat eléktelenitő bélyegsütés nyomait azokon. Ez órától fogva rejtve ott tartá a két kis gyermeket egy kerti gunyhóban, ételt, italt, tisztát adott nekik, s akép gondoskodók róluk, mint egy igazi édesanya ; de valamikor Szerencsés Imrével összejött, s az szerelmesen kezde felé sandalogni, oly gyűlölettel és undorodással tekintő rá, valamint egy undok kígyóra szokás nézni. Vedd már most hozzá az ifjú Leventával való ta­lálkozását a templomban ; midőn annak kezén anyja gyűrűjét megpillantá, tán nem arról álmodott-e szün­telen, hogy ez annak jegygyűrűje is lehetne; hiszen ily ifjú és tiszta lelkeknek gyakran nem kell több egy pillantásnál, hogy egymást azonnal ismerjék, ők pedig azonkívül az ékszerek kétszeri visszacserélése által eléggé föl lehettek egymás lelkéről világosodva. Ne csodálkozzál tehát, ha másnapon az első talál­kozás után már annyira ment az ismeretség, hogy Judith megvárta a kápolna ajtóban Leventát, s nem sietett el előle, midőn az melléje lépett. Leventa azon kezdé a szót, hogy megköszönte a jó leánynak a ha­zának tett ajándékot, mire Judith azt felelé, hogy a balkéz soha se tudja azt, a mit a jobb kéz cselekszik. Leventa itt meg nem állhatta, hogy azt a jobb ke­zet kezébe ne vegye és meg ne csókolja. S a­mint a leány azt szemérmesen vissza akará hozni, azt mondá neki: — Bár lehetne e kéz örökre enyim. A leány komoly természetű volt, s látva, hogy az ifjú sem tréfál, komolyan felelt: — Lovag, üres kezet tartasz kezedben. . . — Isten áldásával van az tele. — felelt amaz. — Én szegény vagyok. — Én is az leendők. — Az én apám gazdag; de vagyonain átok fekszik. — Az én apám is gazdag volt; vagyonait ő maga átkozta meg; de nevem jó, és karom se rész, s úgy is ide s tova alig mondhat egyebet tulajdonának a magyar, mint hölgye szerelmét, és a magyar hölgy férje becsületét. Ne cseréljünk-e ? A leányka megszoríta az ifjú kezét, és rámosoly­­gott boldog andalgással, s besuhant háza ajtaján. Leventa, a­mint megfordult, szinte beleüté az ar­­czát Szerencsés Imrébe , ki mindenütt nyomban kö­vette őket leskelődve, s a­mint annak dühös szik­rázó szemeit meglátta , megfoga annak mellén a ka­bátot , s megrázó őt ököllel, és ámbátor ő neki nem vala szokása szitkozódni, mindazáltal ismerve már a maga emberét, s felfortyanva azon a gondolaton, hogy egy ilyen gyűlöletes személy merészli egy oly an­gyalra vetni a szemeit, a­kit ő lelkéből imád, nem állható meg, hogy annak ott számos emberek füle hallattára ilyen szép szavakat ne mondjon : — Hallod-e te Isten nélkül született, pogánynak neveltetett, szentségtörővé kikeresztelkedett felemás rongyember, te országcsaló, világlopó, az ördögnek hetvenhétszer eladott lelkű uzsorás, te árvák meg­­rontója, hazaárulók orgazdája, spionok atyamestere, te minden ellenségből összetoldott foldott csapása az országnak , azt mondom én tenéked, hogyha sehonnan jött ment létedre, még valaha ebben a tarka világban én velem össze mersz jőni, a­ki becsületes nemes em­bernek születtem, s kinek czimerében két, kétfarkú oroszlány tart buzogányt keresztben, annak emlékére, hogy legelső ősöm két ember számba harczolt a csa­tában , hát én akkor kapom azt az egyik buzogányt az egyik oroszlány kezéből, s minthogy neked úgy sincs nemesi czimered, úgy festem azt hátadra, hogy a­míg élsz, ott hordozod. Most pedig takarodj az utániból. A sokaságnak tetszett az ilyen beszéd , minthogy gyűlölték Fortunatust, s bármily hatalmas úr volt, örülhetett neki, hogy a múlt eső miatt lágy volt a föld, k­ülönben göröngygyei nagyon meghajigálták volna. (­Folytatáid köt.)

Next