Pesti Napló, 1852. július (3. évfolyam, 692–718. szám)
1852-07-15 / 704. szám
hálás méltánylása is, melyek a Fejedelemnek az országbani mulatásával, erre már eddig is oly nagy bőségben áradtak ki : valóban el kell ismerni, mikép ők — t. i. az ország két első városa — lovagias császárjoknak bizonyosan a legszebb ajándékot adták , mit csak hű alattvalók adhatnak, — t. i. határtalan ragaszkodást. (Magy. II.) London , julius 9. 22 London városa , vagyis inkább a városok, melyek London óriási egyetemiségét képezik, annyira vannak elfoglalva a részint már történt, részint pedig a még történendő követválasztásokkal, hogy egy perezre más dolgaikról tán meg is feledkeztek. A physikai helyezethez képest majd kövezett, majd macadamizált, majd ismét fakoczkákkal kirakott utczákon omnibusok ezrei robognak , és rendeltetésük helyére viszik nemcsak a választókat, hanem ezeknek nejeit is, mert hiszen a nőknek, s különösen az angolvérűeknek nem szabad sehol sem hirányzaniok, hol az ember öt értéke rendkívüli foglalkozást nyerhet. Sokaknak, ha úgy tetszik nekik, a Themze hullámait hasító gőzösök is szolgálatjára állanak, és ha elérendő útpontjuk nem mesze esik a folyótól, többnyire használják is e kellemdzis közlekedési utat, mely a többi közt, azon nem mindenki által megvetendő előnynyel is bír, hogy nevetségig olcsó. Azonban, bár sebessége oly nagy, mint t. i. egy gőzgéptől kívánhatni csak , de mégis a repülő Cab gyorsaságával nem vetélkedhetik , s azért a türelmetlen gentleman, ha t. i. zsebe a sárga pénzzel jól ismerős, az utczák völgy-s dombjain keresztül-kasul halad. Csab rugonyaira ül, s nyílként repdes a világváros tömkelegében itt a jó hangzatu szóval, ott a még jobb csöngésü aranynyal kapacitálván a nagyothalló választókat, miszerint Derby and Company kenyérdrágító tory pártfogoltjai ellen szavazni el ne mulaszszák. Minapi levelemben megirtam volt már önöknek, miszerint a nagyobb városokban t. i. az értelmiség központjaiban Derby lord és társainak bukniok kell, s íme ezen órában már ténnyel is igazolhatom mondásomat , mert a Cityben , mely mint önök tudják, magja Londonnak és így Angolországnak, csakugyan Russel lord politikai nagy ellene a mostani kormánynak ellen választa. Ugyanez áll, a tisztelt John lordnak Cityben megválasztott többi társáról is, kik közt az izraelita telivérű Rothschild Lionel úr is vagyon. Ezen dúsgazdag bankárral a Citybeli választók mintegy sakkot akartak adni a türelmetlen tory kormánynak , mely a spanyol inquisitio bűnös butaságait túlhaladó minapi kiáltványával közvetve oka volt a szomorú emlékű stockporti eseményeknek. Rothschild úr tehát a vallásszabadságnak parliamenti exponenséül méltán tekintethetik ! Az angol paphierarchia tagjai azért kigyót békát kiáltanak a Citybeli választók ellen , s isten haragjára emlékeztetik őket, melynek súlyát előbb utóbb fogják érezni, hogy az angolhilli tory jelöltre p. o. Masterman úrra nem szavaztak. Ezen angol püspök urak, valahányszor alkalmuk van , a vallásszabadságról beszélnek, de e szó alatt, különös szótáruk szerint, csak a mo-nopoliumot értik, természetesen maguk részére szólanak továbbá a vallásnak a világhatalomtóli függetlenségeiről , de említett különös szótárukban ez ismét annyit teszen, mint: világi uralmuk mások fölött. Azért jaj annak, ki az angol paphierarchia darázsfészkéhez nyúl. Önök igen természetesnek fogják találni, hogy e mozgékony időben én is kissé mozgok , és a szemem előtt elvonuló választási zászlókra vigyázok. így tegnapelőtti sétáim közben már a whitchallutczából vettem észre egy roppant hosszú menetet, mely tudásvágyamat, vagy ha jobban tetszik önöknek, kíváncsiságomat annyira fölzaklatá, hogy kettőztetett léptekkel siettem az orrom előtt fekvő Trafalgar-square-re, mellyen a sajátságos menet elvonult balra Haymarket-nek, onnét balra Piccadillyfelé befordulandó. Ezen menet mintegy háromszáz férfiból állott, kiknek mindegyike mellén és hátán borzasztó nagy fatáblákat czipelt, melynek egyikén Nelsonnak e híres szavai pompáztak: „England expects every do his duty—Angolhon várja, hogy kiki teljesitendi kötelességét“ a másik táblán pedig a szabadkereskedelmi követjelöltek nevei föl valának jegyezve — természetesen arany csillogó betűkkel. E menetbeli férfiak a Reformclubnak fizetett emberei, kiknek kötelességök : a nap keltétől, leszálltáig London utczáit keresztülkasul bezarándokolni, azonban lassú léptekkel, de épen nem fontolva haladólag, mint azt tették, ha jól emlékszem az Istenben boldogult pesti gyülde nagyérdemű tagjai. Kötelességek továbbá útközben a szabadelmű programmokat, minden mellettök elhaladónak kézbesítni, és végül a nem igen jól olvasni tudóknak kézzelfoghatólag megmagyarázni , hogy Nelsonnak fölőbb említett szavai, ha ezúttal a nép nyelvére fordíttatnak, annyit jelentenek, hogy többet és gyakrabban ehetik kenyeret, ha az olcsó, mint akkor ha drágább, miért is mindenki hazafi kötelességének ismerje, a táblára följegyzett férfiak neveire szavazni, minthogy ezek barátai az olcsó kenyérnek, és igy ellenségei a tory kormánynak, mely barátja a kenyérdrágitó gabnavámoknak. Nagy lobogó természetesen nem hiányzott e menetnél, mely mindenkit amannak jelképére emlékeztetett; ezek valának : egy tíz fontos kenyér, följegyzett árával: 15 pence ; és egy két fontos kenyér, s mellette ára : 12 pence! Hallom , hogy Skethonban is igen ellene vannak a mostani kormánynak, és pedig nemcsak a népválasztók, hanem a lord választók is. Ugyanis önök jól tudják, hogy a skóthoni lordok a felsőházba 16 lord követet küldenek, kiknek törvényhozási jogosítványa nem úgy, mind a többi peereké értek napjáig, hanem csak egy parliamenti folyamig tart, azaz hat évig, vagy ha a parliamenti alsóház hamarabb oszlatik föl, ez esetben az ő parliamenti fogozatuk is megszűnik, de ismét újra elválasztathatnak. Július 15-ei délutáni órákban a lord választások fognak történni Edinburgban a volt skót királyok hajdani palotájában, mely Holyroodhouse név alatt ismeretes. Palmerston lord Tivertoni választóihoz, kiket ő már évek óta képvisel a parliamentban, intézett adresszében a többi közt, ezeket is olvassuk: azon reform, melyet a közönséges nyelvben szabadkereskedelemnek nevezünk, csak részenkénti alkalmazása azon általános szabadsági elvnek, melyet minden józan kormánynak, vezérgondolatul el kellene fogadnia. Így tehát azon elv nem egyéb, mint határozott de fokonkénti haladásnak elve. Palmeston lord megválasztása oly bizonyos, mint bizonyos, hogy az új kormánynak ő is tagja leendő hallunk. — Ha az előbbi vigság, mely csak egy évtized előtt e fővárosban uralkodott, önásott sírjából fölkelne, bizonyosan oly idegennek és hontatlannak érezné magát, mint a falusi leány a fényesen kicsiszolt teremekben, s csakhamar visszakivánkoznék ismét azok társaságába, kik ha testét nyugtalanítják is , lelkét mindenesetre bántatlanul hagyják. Furcsa, hogy ez az unalmas élet még Bécs környékeire is kiterjed; mindenütt hiányzik az a friss elevenítő factor, mely kedveltjeit Ilanaanon keresztül vezeti, hol tej és méz foly, s a legközelebbi dombon rózsák s jegenye-magasságú szőlőgerezdek teremnek. —így Badenro az idén alig ismerhetni. Mint hemzsegett e híres fürdőhely ezelőtt kitűnő s válogatott vendégektől , midőn az idei contingenst többnyire csak a bécsi Leopoldváros szállítja, s majdnem minden ház kapuján lakhirdető czédulákat láthatni. Ha gróf Pálffy Ferencz hangászkara, mely minden héten kétszer hallatja magát apark”-ban, nem gyűjtene néha össze az itt tartózkodó pár tuczat vendéget, s a fák lombosak nem volnának, s a kertekben virágok nem illatoznának : alig hinné az ember , hogy nyár van, s a fürdői saison már hónapok előtt kezdetét vette. — Kissé látogatottabb ennél Vöslau, ámbár ezt sem özönlik el annyira a vendégek, hogy ne lehetne némely részeiben remete életet élni! Ő Felségének párórai itt mulatása kissé élénkebb anyagot nyújtott az itteni társalgásnak. A Lloyd óhajtva várja , hogy Ő Felsége ismét állandóul itt maradjon , miáltal, mint reményű , a tespedő élet megszűnni, s az üzlet és forgalom új erőt fogna nyerni. A Lloydnak várakozását bizonyosan az egész város osztja, habár az indító okok legálisabbak és önzéstelenebbek is, mint melyeket a Lloyd szerkesztőségének nyilvánítani tetszett. — Tegnap este alig lehetett ismét laphoz jutni, oly kiváncsi volt mindenki a Henczi-emlék leleplezéséről valamit hallani, vagy inkább olvasni. Fu nyíltan, és belső megelégedéssel állíthatom , hogy a legnagyobb rész örömmel vette ezen ünnepély példás rendben s hozzá illő méltósággal történt lefolyását. A ,Csikóssal ugyan megjártuk. Itt van most jó, becsületes német fordításban s Pokorni uramnak nem tetszik azt adatni. Azt mondja, hogy a tárgy nagyon komoly, s kevés ,spectaculum van benne! Persze, hogy nincs minden jelenetben pártuczat trágár szójáték, buta inas, s kotnyeles szobaleány, mopszlihordó férj, s taréjos kalapu nagyságos mészárosné, s egyéb a bécsi ,Posse főingredientiáit tevő s az aestheticai ízlésnek annyira megfelelő ráadások. Bizony kár volt a derék Packnak a fordítással bajlódni. Olyan darabok, melyeknek kerek lábuk van, nem a wiedeni színpadra valók. Ha a ,Csikós‘-t sárgaplundrás Kasperlivé alakították volna át Rótt uram részére, meg Schiller kisasszonynak egy ármányos ,Stubenmádli‘s és Treumann urnak egy ittas berlini targonczatoló szerepe jutott volna, fogadom, hogy eddig már vagy harminczszor járja a ,csikós' a ,halt‘seng z’samm'-ot, s aTheaterzeitung nem fogná eléggé magasztalhatni a classikus darabot. — Egyébiránt nem kell kétségbe esni, majd neki gyürközik Meyerle asszonság a népszínműnek is, úgy mint a többinek , lehúzza bőrét, úgy mint a többinek, s adatja a józsefvárosi színpadon tíz—tizenötször egymásután, úgy mint a többit, a nélkül, hogy Szigligetinek ezért épen úgy, mint a többiért, kárpótlást adna! ! BÉCSI LEVELEK, XVII. Jul. 15. Rövid ideig tartott kirándulásból hazatérve, úgy találtam mindent, ahogy elhagytam: ama lankadt egyformaságot, mely politikából mond le minden politikáról , s régi, elhányt kenyérdarabokat vet oda táplálékul, hogy unalomból vagy éhségből meg ne iS HIVATALOS. A magyarországi cs. kir. pénzügyigazgatóság által a cs. kir. gyűjtő pénztári tiszt Fejér János cs. kir. m-sod osztályú adószedői ellenőrzé Félegyházott neveztetett. "vagy Haditörvényszéki ítélet. Gróf Csáky László, bécsi szül. 31 éves, kath. nőtelen, Szepesmegye volt alispánja s felsőházi tag az utolsó magyar országgyűlésen, ki az 1850 jan. 1 -jén kiadott idézési rendelet folytán f. é. febr. végén magát bejelentette, az 1848 oct. 3-diki legfelsőbb manifestum kihirdetése után hivatalában maradt s azt egészen a magyar forradalmi kormány érdekében vitte. A magyar fölkelő-sereg számára ujonczokat szedetett s azok ruháztatásáról gondoskodott; a csász. kir. csapatok mozgalmait Galicziában kikémlelé s a forradalmi kormánynak följelenté; a szepesi nemzetőrség kat. gyakorlataiban s szolgálatteljesitéseiben buzgó részt ven s azzal 1848 decemb. elején a cs. kir. csapatok ellen kivonult; egy vadász-zászlóaljat állított s 1848 dec. 21én a forradalmi kormánytól Szepesmegye kormánybiztosává lett kineveztetését elfogadá. Miután a C3. kir. csapatok gr. Schlick altábornagy fővezérlete alatt 1849 január elején Szepesmegyébe előhaladtak, eltávozott onnan Debreczenbe s ott a felsőház tárgyalásában, 1849 márt. végéig, habár szenvedőleges, részt ven. 1849 ápril elején kormánybiztosi minőségben Szepesmegyébe visszatérvén, a gr. Schlick cs. k. alnagy által kiadott rendeleteket érvényteleneknek nyilatkoztatta, az e parancsnok által behelyezett hivatalnokokat állásaikról elmozditá s száműzé; a gr. Schlick cs. k. alnagy által feloszlatott nemzetőrséget ismét helyreállitó, újólag nagyszámú ujonczokat küldött a felkelő seregnek, s a Szepesben feküdt honvéd és guerilla csapatok élelmezéséről gondoskodott. 1849. máj. 21-kén Magyarország forradalmi függetlenségi nyilatkozatát nemcsak a lőcsei megyei gyűlésen, hanem a megye egyéb részeiben is kihirdetteté, s erre nézve a forradalmi kormányhoz hódolati iratot szerkesztetett. Szintúgy a keresztes hadjárat és népfölkelés szervezése iránti rendeletet is közzététeté; az orosz segélycsapatok erejének, állásának és mozgalmainak kikutatására különös gondot fordított, s kémlelése eredményét azonnal a forradalmi kormánynyal közölte, végre a Késmárkon 1849. júl. elején kiállított népfölkelést egy cs. orosz hadosztály ellen vezénylő s forradalmi czélokra csupán a szepesmegyei sóhivatalokból 29,502 pftot vett fel. Miután gr. Csáky László mind e tényeket törvényesen megállapított tényállás mellett bevallá , ennélfogva a felette tartott haditörvényszéken szótöbbséggel ítéltetett, hogy mint felségsértésbeni bűnös, az 5-dik haditörvényczikk szerint, az 1849 jul. 1-ji proclamatioval kapcsolatban , vagyonának a forradalom által okozott károk megtérítésére leendő elkobzása mellett, kötél általi halállal büntettessék. Ó cs. k. Ap. Felsége azonban m. hó 9-ki 1. f. határozata által gr. Csáky Lászlónak a haditörvényszékileg reá ítélt büntetést kegyelmesen elengedni méltóztatott. Miután ez ítélet mai nap közzététetett. Pest, jul. 14. 1852. A A A többit jövő levelemben. 2X25. ; VEGYES HÍREK ÉS ESEMÉNYEK 1 . Most jelentek meg a korán elhunyt Pap Endre hátrahagyott munkái, kiadva az elhunytnak barátai Csengery Antal és Kemény Zsigmond által. Még eddig csak az első kötet van kezünknél, mely költemményeket tartalmaz a költőnek Barabás által rajzolt ■ ■ NEMZETI IRODALOM. LÉVAI JÓZSEF KÖLTEMÉNYEI. I. kötet. Pesten, 1852. Emich és Eisenfels könyvnyomdája. Ára 1 fz. 40 kr. p.p. (JFvhslatás '*). Az általam mondottak biztosítására, egyúttal példamutatás végett, egybeszedtem azon egyes képeket, eszméket, jelveket, melyek Lévai költői vallásának alapelvei, hitágazatai. Ő nála az Isten „hatalmas, igazság bírája, gondot visel a szegényre, őrszemekkel csügg rajtunk, a szerencsétlent óvja , pajzszsal védi az üldözöttet, örömére van , ha a lány leborul egy hű férfi kebelére, a szegénynek lángoló szívére balzsamot csepegtet.“ A hazai édes szülőföld, a költő nem tud elszakadni tőle, s a távozót titkos láncz húzza visszahozza, majd megint: „napsugárban fürdik ismerős határa, képét mutatja a víz minden habja, minden szellő hangja, és a magyarnak akárhol jár, egy hazája van széles e világon, máskép szól idegenben a virág és fuvalom." ,,A hontól elszakadt árva fecske.“ A szerelem, „falánkos, vagy pohár, melyből inni kell, búgó gerlicze, galamb, piros bokréta, lombos erdőség, hervatag virág, csendes parázstűz , mely magában hamvad, könnyen lángra kaphat.“ A szerető lány „az eszemadta, arcza rózsa, nézése csillag, karja patyolat vagy harmat, növése ezédrus, ajka festő rózsabimbó, mosolygása hajnalhasadás, és nem élhet másutt, csak az ifjú mellett“, vagy : „örömmel borul kedvese nyakába.“ Neve a szeretőnek leginkább „gyöngy , gyöngyvirág, gyöngymadár, szép csillag , napsugár, galamb, vadgerlicze, angyal és virág.“ *) Lásd P. IV. 703. számát. A meghalt kedves „alvó virág, kihamvadt csillag.', Az ifjúság „szép, gyöngyvirág, daltól zengő ákácz, sebes patak , emlékei tarka pillangók,“ és az ifjú „könnyen hajlik, szive tiszta, csendes lánggal ég.“ Az anya „édes ,“ kinek „magzata kedves“, ki távozó fiát „végigkíséri a falun,“ kinek a jó fiú „áldókezét még a távolban is érzi,“ s neki a gyermek azt kívánja : „áldja meg az Isten, mikor nem is várja, mikor nem is látja végre, „kinek apja, anyja, szép szeretője nincsen , megátkozta azt mind a három Isten.“ Az idő „öreg héja“ vagy : „folyam, mely örömet, bánatot ragad habjaival.“ A múlt „meglassult szárnyú“ vagy „halvány kép, kopár mező.“ A jövő „alvó dicsőség hajnalfénye.“ Az emlékezet „szállómadár, vagy bolygó tűz, mely fölföllobog messziről.“ A vágy „tavaszszal megtérő fecske.“ A remény majd : „csalfa, csábító beszédű, csevegő madár, vagy porba omló oszlop,“ majd megint: „vidám, hajnal, hímes lepkeszárnyon száll, könnyű fátyol, szakadékony fonalszál,“ vagy pedig: „ragyogó szivárvány, melynek két vége jövőbe, múltba ér.“ Az élet „röpke, felhős , derűs, gyökér, sivatag, hajó, vagy tenger, mely pezseg, forr, hullámzik.“ A halál, melytől „az élet fut, s lehetői a levegő méreggé válik, szörnyű kisértet, vagy megdicsőülés, boldogság a szerencsétlennek.“ A szenvedély „égiháboru.“ — A képzelet „szilaj madár.“ — Az álom „tarka pillangó, mely száll és leül a szempillákon.“ — A hűtlenség „kísértő árny.“ A félelem „ölyv, mely kiöli a lélek megtérő nyugalmát.“ .— A bánat, „borongó köd,“ s jaj annak, kinek a „hú ágyat vet.“ — A gond „barna holló. “ — A vidámság „fegyver a halál ellen.“— A kedv „a bajt szegreakasztja, a búbánatot eldobja, lerázza.“ — A messzeség „honnan a madár sem hoz hírt.“ — Az árvának „keserű kenyere, idegen asztalnál panaszos falatja.“ — A nap, „erengő sugár, mely tengerbe dől, ha nyugalomra száll." — Az éjszaka „fekete szárnyú." — A hajnal „piros, hüvös." — A szem „ragyogó, csillogó, napsugár, fekete, mint az éjszaka, vagy könyben úszó." — És a könyv a tiszta, a forró", „harmatcsepp tündöklő csillagon." A szépség e „fénylő" valami leginkább azonos a rózsás ifjúsággal, csupa élet, egészség, mint épen a magyar ember tartja. — A madár csevegő , vigadó, mert hisz „miért búsulna, ha szabad mindkét szárnya." Külöjnben: „a madár is azt dalolja, terád neki (szeretőnek) semmi gondja." (105. 1.) Végre a bor „az életet tartja,“ a részeg pedig, „ki félre lép" vagy kinek „félre billent a kalapja." Ezek azon képek vagy jelvek, mikben a költő vallását kifejezi. Csak futólag szemeltem ki innen onnan néhányat, mert hisz nem commentárt akarok írni , csak azt szándékom kimutatni, mennyire magyaros, a mellett költői e felfogás, s mint eltér amaz ízetlen modortól, minél fogva szokás idegen mythosba vagy gyári kelmékbe öltöztetni az eszméket, érzelmeket. Az állatokhoz, miket a magyar nem kedvel, nem ismer, kevés köze : itt van a kedves ló, a hatalmas oroszlán, a fürge bárány, stb. a keleties galamb, búgó gerlicze, a csattogány, a téli czinke, az énekes tengelicz, a vándor fecske, pusztai gólya, a fekete holló, a sebes héja, stb. A talán véve mindenben a hazai föld, a hazai jég, s itt ott a vágyainkat felfelbuzdító kelet ege van megénekelve, használva költőileg ,hogy mindegyiken megérzik az itthoni zamat, jóféle iz, mi keletet biztosit múzsájának úriakban és kunyhóban egyiránt, hol t. i. még el nem korcsult magyar él. Még azt is meg kell említnünk, hogy az egész kötetben nincs olyan szokásos csillogó kép, mely mindössze csak a fület csiklandaná, majd minden képet fölbonczoltam, de magva mindegyiknek volt, szócsörömpölésért egy sem álla ott. Ha közelebbről, egyesekre is fordítva figyelmet, vizsgáljuk e költemény -füzért, még inkább meggyőződünk az imént mondottak valósága felől. Mintegy következőleg osztályozhatjuk a darabokat : Elbeszélők : A vadon tündére. Mindjárt eleve megüti a figyelmet a felfogás, azon shakespearei egyedszerű valami, hogy a legidegenebb nép, legtávolabb kor jelenetei, általa előadva, angol szint öltenek, angol világnézet alá esnek, megtartva mindazáltal a szereplőkben a nemzet, az egyed, és az időnek jellemét. Itt szinte idegen ország gyermeke, külön világ szépsége szerepel, de magyar felfogásban van tartva az egész. A költő nem tagadja meg nemzeti s egyéni nézletét, oly zománczczal vonta be jelen darabot, hogy magyar ember kedvtelve olvashatja, mintha csak itthonos történetről volna szó! Ha nem csal emlékezetem, a németeknél Gellert már feldolgozta e tárgyat, de azért ez eredetiségéből mitsem von le, sőt rám nézve annál érdekes a olvasása, mert más kiadásban ismertem. Falusi háznép. Ismerheti a közönség a falu könyvéből. Egy öreg családapa beszéli el fiai, unokái körében névünnepi estén saját élte viszontagságait. Gyöngédsége, népies hűsége kitűnőleg azálják. Igazi patriarchális költemény, hogy imádságnak beillenék. Balladafélék: Vak Almus. Ötödik versszaka emlékeztet a németes modorra, meg a befejezés. Ez leggyöngébb mű, szinte kár volt e gyűjteménybe vennie: idegenszerűségénél fogva kirí a többi jó magyar közöl. Károly királykával azonban helyre üti a hibát: bár több ilyent mutathatna föl e nemben szegény s nem is épen szerencsés irodalmunk. (Feje köt.)