Pesti Napló, 1852. július (3. évfolyam, 692–718. szám)

1852-07-15 / 704. szám

hálás méltánylása is, melyek a Fejedelemnek az or­­szágbani mulatásával, erre már eddig is oly nagy bőségben áradtak ki : valóban el kell ismerni, mikép ők — t. i. az ország két első városa — lovagias császárjoknak bizonyosan a legszebb ajándékot adták , mit csak hű alattvalók adhatnak, — t. i. határtalan ragaszkodást. (Magy. II.) London , julius 9. 2­2 London városa , vagy­is inkább a városok, melyek London óriási egyetemiségét képezik, annyira vannak elfoglalva a részint már történt, részint pedig a még történendő követválasztásokkal, hogy egy perezre más dolgaikról tán meg is feledkeztek. A physikai helyezethez képest majd kövezett, majd macadamizált, majd ismét fakoczkákkal kirakott utczákon omnibusok ezrei robognak , és rendelteté­sük helyére viszik nemcsak a választókat, hanem ezeknek nejeit is, mert hiszen a nőknek, s különösen az angolvérű­eknek nem szabad sehol sem hirányza­­niok, hol az ember öt értéke rendkívüli foglalkozást nyerhet. Sokaknak, ha úgy tetszik nekik, a Themze hullámait hasító gőzösök is szolgálatjára állanak, és ha elérendő útpontjuk nem mesze esik a folyótól, többnyire használják is e kellemdzis közlekedési utat, mely a többi közt, azon nem mindenki által megve­tendő előnynyel is bír, hogy nevetségig olcsó. Azon­ban, bár sebessége oly nagy, min­t t. i. egy gőzgép­től kívánhatni csak , de még­is a repülő Cab gyor­saságával nem vetélkedhetik , s azért a türelmetlen gentleman, ha t. i. zsebe a sárga pénzzel jól ismerős, az utczák völgy-­s dombjain keresztül-kasul halad. Csab rugonyaira ül, s nyílként repdes a világváros tömkelegében itt a jó hangzatu szóval, ott a még jobb csöngésü aranynyal kapacitálván a nagyothalló választókat, miszerint Derby and Company kenyér­­drágító tory pártfogoltjai ellen szavazni el ne mu­­laszszák. Minapi levelemben megirtam volt már önöknek, miszerint a nagyobb városokban t. i. az értelmiség központjaiban Derby lord­ és társainak bukniok kell, s íme ezen órában már ténnyel is igazolhatom mon­dásomat , mert a Cityben , mely mint önök tudják, magja Londonnak és így Angolországnak, csakugyan Russel lord politikai nagy ellene a mostani kormány­nak el­len választ­a. Ugyan­ez áll, a tisztelt John lordnak Cityben megválasztott többi társáról is, kik közt az izraelita telivérű Rothschild Lionel úr is vagyon. Ezen dúsgazdag bankárral a Citybeli választók mintegy sakkot akartak adni a türelmetlen tory kormánynak , mely a spanyol inquisitio bűnös butaságait túlhaladó minapi kiáltványával közvetve oka volt a szomorú emlékű stockporti eseményeknek. Rothschild úr tehát a vallásszabadságnak parlia­­menti exponenséül méltán tekintethetik ! Az angol paphierarchia tagjai azért kigyót békát kiáltanak a Citybeli választók ellen , s isten haragjára emlékez­tetik őket, melynek súlyát előbb utóbb fogják érezni, hogy az angolhilli tory jelöltre p. o. Masterman úrra nem szavaztak. Ezen angol püspök urak, valahány­szor alkalmuk van , a vallásszabadságról beszélnek, de e szó alatt, különös szótáruk szerint, csak a mo-­­­nopoliumot értik, természetesen maguk részére­ szó­lanak továbbá a vallásnak a világhatalomtóli függet­lenségeiről , de említett különös szótárukban ez is­mét annyit teszen, mint: világi uralmuk mások fölött. Azért jaj annak, ki az angol paphierarchia darázs­fész­kéhez nyúl. Önök igen természetesnek fogják találni, hogy e mozgékony időben én is kissé mozgok , és a szemem előtt elvonuló választási zászlókra vigyázok. így tegnapelőtti sétáim közben már a whitchall­­utczából vettem észre egy roppant hosszú menetet, mely tudásvágyamat, vagy ha jobban tetszik önök­nek, kíváncsiságomat annyira fölzaklatá, hogy ket­­tőztetett léptekkel siettem az orrom előtt fekvő Trafalgar-square-re, mellyen a sajátságos menet elvonult balra Haymarket-nek, onnét balra Picca­­dilly­­felé befordulandó. Ezen menet mintegy háromszáz férfiból állott, kiknek mindegyike mellén és hátán borzasztó nagy fatáblákat czipelt, melynek egyikén Nelsonnak e híres szavai pompáztak: „Eng­land expects every do his duty—Angolhon várja, hogy kiki teljesitendi kötelességét“ a másik táblán pedig a szabadkereskedelmi követjelöltek nevei föl valának je­gyezve — természetesen arany csillogó betűkkel. E menetbeli férfiak a Reformclubnak fizetett emberei, kiknek kötelességök : a nap keltétől, leszálltáig London utczáit keresztülkasul bezarándokolni, azon­ban lassú léptekkel, de épen nem fontolva haladólag, mint azt tették, ha jól emlékszem az Istenben boldogult pesti gyülde nagyérdemű tagjai. Kötelességek to­vábbá útközben a szabadelmű programmokat, minden mellettök elhaladónak kézbesítni, és végül a nem­ igen jól olvasni tudóknak kézzelfoghatólag megma­gyarázni , hogy Nelsonnak fölőbb említett szavai, ha ezúttal a nép nyelvére fordíttatnak, annyit jelentenek, hogy többet és gyakrabban ehetik kenyeret, ha az olcsó, mint akkor ha drágább, miért is mindenki ha­zafi kötelességének ismerje, a táblára följegyzett férfiak neveire szavazni, minthogy ezek barátai az olcsó kenyérnek, és igy ellenségei a tory kormánynak, mely barátja a kenyérdrágitó gabnavámoknak. Nagy lobogó természetesen nem hiányzott e menetnél, mely mindenkit amannak jelképére emlékeztetett; ezek valának : egy tíz fontos kenyér, följegyzett á­­rával: 15 pence ; és egy két fontos kenyér, s mellette ára : 12 pence! Hallom , hogy Skethonban is igen ellene vannak a mostani kormánynak, és pedig nemcsak a népvá­­lasztók, hanem a lord választók is. Ugyanis önök jól tudják, hogy a skóthoni lordok a felsőházba 16 lord követet küldenek, kiknek törvényhozási jogosít­ványa nem úgy, mind a többi peer­eké értek napjáig, hanem csak egy parliamenti folyamig tart, azaz hat évig, vagy ha a parliamenti alsóház hamarabb osz­­latik föl, ez esetben az ő parliamenti fogozatuk is megszűnik, de ismét újra elválasztathatnak. Július 15-ei délutáni órákban a lord választások fognak tör­ténni Edinburgban a volt skót­ királyok hajdani palo­tájában, mely Holyroodhouse név alatt ismeretes. Palmerston lord Tivertoni választóihoz, kiket ő már évek óta képvisel a parli­amentban, intézett ad­­resszében a többi közt, ezeket is olvassuk: azon reform, melyet a közönséges nyelvben szabadkeres­­kedelemnek nevezünk, csak részenkénti alkalmazása azon általános szabadsági elvnek, melyet minden józan kormánynak, vezérgondolatul el kellene fogad­nia. Így tehát azon elv nem egyéb, mint határozott de fokonkénti haladásnak elve. Palmeston lord meg­választása oly bizonyos, mint bizonyos, hogy az új kormánynak ő is tagja leendő hallunk. — Ha az előbbi vigság, mely csak egy év­tized előtt e fővárosban uralkodott, önásott sírjából fölkelne, bizonyosan oly idegennek és hontatlannak érezné magát, mint a falusi leány a fényesen kicsi­szolt teremekben, s csakhamar visszakivánkoznék ismét azok társaságába, kik ha testét nyugtalanítják is , lelkét mindenesetre bántatlanul hagyják. Furcsa, hogy ez az unalmas élet még Bécs környé­keire is kiterjed; mindenütt hiányzik az a friss elevenítő factor, mely kedveltjeit Ilanaanon keresztül vezeti, hol tej és méz foly, s a legközelebbi dombon rózsák s jegenye-magasságú szőlőgerezdek teremnek. —így Badenro az idén alig ismerhetni. Mint hemzsegett e híres fürdőhely ezelőtt kitűnő s válogatott vendégek­től , midőn az idei contingenst többnyire csak a bé­csi Leopoldváros szállítja, s majdnem minden ház kapuján lakhirdető czédulákat láthatni. Ha gróf Pálffy Ferencz hangászkara, mely minden héten kétszer hallatja magát a­­park”-ban, nem gyűjtene néha össze az itt tartózkodó pár tuczat vendéget, s a fák lombosak nem volnának, s a kertekben virágok nem illatoznának : alig hinné az ember , hogy nyár van, s a fürdői saison már hónapok előtt kezdetét vette. — Kissé látogatottabb ennél Vöslau, ámbár ezt sem özönlik el annyira a vendégek, hogy ne lehetne né­mely részeiben remete életet élni! Ő Felségének párórai itt mulatása kissé élénkebb anyagot nyújtott az itteni társalgásnak. A Lloyd óhajtva várja , hogy Ő Felsége ismét állandóul itt maradjon , mi­által, mint reményű , a tespedő élet megszűnni, s az üzlet és forgalom új erőt fogna nyerni. A Lloydnak várakozását bizonyosan az egész város osztja, habár az indító okok legálisabbak és önzéstelenebbek is, mint melyeket a Lloyd szerkesz­tőségének nyilvánítani tetszett. — Tegnap est­e alig lehetett ismét laphoz jutni, oly kiváncsi volt mindenki a Henczi-emlék leleplezésé­ről valamit hallani, vagy inkább olvasni. Fu nyíltan, és belső megelégedéssel állíthatom , hogy a leg­nagyobb rész örömmel vette ezen ünnepély példás rendben s hozzá illő méltósággal történt lefolyását. A ,Csikós­­sal ugyan megjártuk. Itt van most jó, becsületes német fordításban s Pokorni uramnak nem tetszik azt adatni. Azt mondja, hogy a tárgy nagyon komoly, s kevés ,spectaculum­ van benne! Persze, hogy nincs minden jelenetben pártuczat trágár szó­játék, buta inas, s kotnyeles szobaleány, mopszli­hordó férj, s taréjos kalapu nagyságos mészárosné, s egyéb a bécsi ,Posse­ főingredientiáit tevő s az aestheticai ízlésnek annyira megfelelő ráadások. Bi­zony kár volt a derék Packnak a fordítással bajlódni. Olyan darabok, melyeknek kerek lábuk van, nem a wiedeni színpadra valók. Ha a ,Csikós‘-t sárgaplund­­rás Kasperlivé alakították volna át Rótt uram ré­szére, meg Schiller kisasszonynak egy ármányos ,Stu­­benmádli‘­s és Treumann urnak egy ittas berlini tar­­gonczatoló szerepe jutott volna, fogadom, hogy ed­dig már vagy harminczszor járja a ,csikós' a ,halt‘s­eng z’samm'-ot, s a­­Theaterzeitung nem fogná eléggé magasztalhatni a classikus darabot. — Egyébiránt nem kell kétségbe esni, majd neki gyürközik Me­­yerle asszonság a népszínműnek is, úgy mint a töb­binek , lehúzza bőrét, úgy mint a többinek, s adatja a józsefvárosi színpadon tíz—tizenötször egymásután, úgy mint a többit, a nélkül, hogy Szigligetinek ezért épen úgy, mint a többiért, kárpótlást adna! ! BÉCSI LEVELEK, XVII. Jul. 15. Rövid ideig tartott kirándulásból hazatérve, úgy találtam mindent, a­hogy elhagytam: ama lankadt egyformaságot, mely politikából mond le minden po­litikáról , s régi, elhányt kenyérdarabokat vet oda táplálékul, hogy unalomból vagy éhségből meg ne i­S HIVATALOS. A magyarországi cs. kir. pénzügyigazgatóság által a cs. kir. gyűjtő pénztári tiszt Fejér János cs. kir. m-sod osztályú adószedői ellenőrzé Félegyházott neveztetett. "v­a­g­y Haditörvényszéki ítélet. Gróf Csáky László, bécsi szül. 31­ éves, kath. nőtelen, Szepesmegye volt alispánja s felsőházi tag az utolsó magyar országgyűlésen, ki az 1850 jan. 1 -jén kiadott idézési rendelet folytán f. é. febr. végén magát bejelentette, az 1848 oct. 3-diki legfelsőbb manifestum kihirdetése után hivatalában maradt s azt egészen a magyar forradalmi kormány érdekében vitte.­­ A magyar fölkelő-sereg számára ujonczokat szedetett s azok ruháztatásáról gondoskodott; a csász. kir. csapatok mozgalmait Galicziában kikémlelé s a forradalmi kormánynak följelenté; a szepesi nem­zetőrség kat. gyakorlataiban s szolgálatteljesitései­­ben buzgó részt ven s azzal 1848 decemb. elején a cs. kir. csapatok ellen kivonult; egy vadász-zászló­aljat állított s 1848 dec. 21én a forradalmi kormány­tól Szepesmegye kormánybiztosává lett kinevezteté­­sét elfogadá. Miután a C3. kir. csapatok gr. Schlick altábornagy fővezérlete alatt 1849 január elején Szepesmegyébe előhaladtak, eltávozott onnan De­­breczenbe s ott a felsőház tárgyalásában, 1849 márt. végéig, habár szenvedőleges, részt ven. 1849 ápril elején kormánybiztosi minőségben Szepesme­gyébe visszatérvén, a gr. Schlick cs. k. al­nagy által kiadott rendeleteket érvényteleneknek nyilatkoz­tatta, az e parancsnok által behelyezett hivatalnoko­kat állásaikról elmozditá s száműzé; a gr. Schlick cs. k. al­nagy által feloszlatott nemzetőrséget ismét helyreállitó, újólag nagyszámú ujonczokat küldött a felkelő seregnek, s a Szepesben feküdt honvéd és guerilla csapatok élelmezéséről gondoskodott. 1849. máj. 21-kén Magyarország forradalmi függetlenségi nyilatkozatát nemcsak a lőcsei megyei gyűlésen, ha­nem a megye egyéb részeiben is kihirdetteté, s erre nézve a forradalmi kormányhoz hódolati iratot szer­­kesztetett. Szintúgy a keresztes hadjárat és népföl­kelés szervezése iránti rendeletet is közzététeté; az orosz segélycsapatok erejének, állásának és mozgal­mainak kikutatására különös gondot fordított, s kém­lelése eredményét azonnal a forradalmi kormánynyal közölte, végre a Késmárkon 1849. júl. elején kiállí­tott népfölkelést egy cs. orosz hadosztály ellen ve­zénylő s forradalmi czélokra csupán a szepesmegyei sóhivatalokból 29,502 pftot vett fel. Miután gr. Csáky László mind e tényeket törvé­nyesen megállapított tényállás mellett bevallá , en­nélfogva a felette tartott haditörvényszéken szótöbb­séggel ítéltetett, hogy mint felségsértésbeni bűnös, az 5-dik haditörvényczikk szerint, az 1849 jul. 1-ji proclamatioval kapcsolatban , vagyonának a forrada­lom által okozott károk megtérítésére leendő elkob­zása mellett, kötél általi halállal büntettessék. Ó cs. k. Ap. Felsége azonban m. hó 9-ki 1. f. ha­tározata által gr. Csáky Lászlónak a haditör­vény­­székileg reá ítélt büntetést kegyelmesen elengedni m­éltóztatott. Miután ez ítélet mai nap közzététetett. Pest, jul. 14. 1852. A A A többit jövő levelemben. 2X25. ; VEGYES HÍREK ÉS ESEMÉNYEK 1 . Most jelentek meg a korán elhunyt Pap Endre­­ hátrahagyott munkái, kiadva az elhunytnak barátai­­ Csengery Antal és Kemény Zsigmond által. Még­­ eddig csak az első kötet van kezünknél, mely költem­­­ményeket tartalmaz a költőnek Barabás által rajzolt ■ ■­ NEMZETI IRODALOM. LÉVAI JÓZSEF KÖLTEMÉNYEI. I. kötet. Pesten, 1852. Emich és Eisenfels könyvnyomdája. Ára 1 fz. 40 kr. p.p. (JFvhslatás '*). Az általam mondottak biztosítására, egyúttal pél­damutatás végett, egybeszedtem azon egyes képeket, eszméket, jelveket, melyek Lévai költői vallásának alapelvei, hitágazatai. Ő nála az Isten „hatalmas, igazság bírája, gondot visel a szegényre, őrszemekkel csügg rajtunk, a sze­rencsétlent óvja , pajzszsal védi az üldözöttet, örö­mére van , ha a lány leborul egy hű férfi kebelére, a szegénynek lángoló szívére balzsamot csepegtet.“ A haza­i édes szülőföld, a költő nem tud elsza­kadni tőle, s a távozót titkos láncz húzza visszahoz­za,­ majd megint: „napsugárban fürdik ismerős ha­tára, képét mutatja a víz minden habja, minden szellő hangja, és a magyarnak akárhol jár, egy hazája van széles e világon, máskép szól idegenben a virág és fuvalom." ,,A hontól elszakadt árva fecske.“ A szerelem, „falánkos, vagy pohár, melyből inni kell, búgó gerlicze, galamb, piros bokréta, lombos er­­dőség, hervatag virág, csendes parázstű­z , mely ma­gában hamvad, könnyen lángra kaphat.“ A szerető lány „az eszemadta, arcza rózsa, nézése csillag, karja patyolat vagy harmat, növése ezédrus, ajka festő rózsabimbó, mosolygása hajnalhasadás, és nem élhet másutt, csak az ifjú mellett“, vagy : „öröm­mel borul kedvese nyakába.“ Neve a szeretőnek leginkább „gyöngy , gyöngyvi­rág, gyöngymadár, szép csillag , napsugár, galamb, vadgerlicze, angyal és virág.“ *) Lásd P. IV. 703. számát. A meghalt kedves „alvó virág, kihamvadt csillag.', Az ifjúság „szép, gyöngyvirág, daltól zengő ákácz, sebes patak , emlékei tarka pillangók,“ és az ifjú „könnyen hajlik, szive tiszta, csendes lánggal ég.“ Az anya „édes ,“ kinek „magzata kedves“, ki tá­vozó fiát „végigkíséri a falun,“ kinek a jó fiú „áldó­kezét még a távolban is érzi,“ s neki a gyermek azt kívánja : „áldja meg az Isten, mikor nem is várja, mikor nem is látja végre, „kinek apja, anyja, szép szeretője nincsen , megátkozta azt mind a három Isten.“ Az idő „öreg héja“ vagy : „folyam, mely örömet, bánatot ragad habjaival.“ A múlt „meglassult szárnyú“ vagy „halvány kép, kopár mező.“ A jövő „alvó dicsőség hajnalfénye.“ Az emlékezet „szállómadár, vagy bolygó tűz, mely fölföllobog messziről.“ A vágy „tavaszszal megtérő fecske.“ A remény majd : „csalfa, csábító beszédű, csevegő madár, vagy porba omló oszlop,“ majd megint: „vi­dám, hajnal, hímes lepkeszárnyon száll, könnyű fá­tyol, szakadékony fonalszál,“ vagy pedig: „ragyogó szivárvány, melynek két vége jövőbe, múltba ér.“ Az élet „röpke, felhős , derűs, gyökér, sivatag, hajó, vagy tenger, mely pezseg, forr, hullámzik.“ A halál, melytől „az élet fut, s lehetői a levegő méreggé válik, szörnyű kisértet, vagy megdicsőülés, boldogság a szerencsétlennek.“ A szenvedély „égiháboru.“ — A képzelet „szilaj madár.“ — Az álom „tarka pillangó, mely száll és leül a szempillákon.“ — A hűtlenség „kísértő árny.“ A félelem „öly­v, mely kiöli a lélek megtérő nyugal­mát.“ .— A bánat, „borongó köd,“ s jaj annak, kinek a „hú ágyat vet.“ — A gond „barna holló. “ — A vidámság „fegyver a halál ellen.“— A kedv „a bajt szegreakasztja, a búbánatot eldobja, lerázza.“ — A messzeség „honnan a madár sem hoz hírt.“ — Az árvának „keserű kenyere, idegen asztalnál panaszos falatja.“ — A nap, „e­rengő sugár, mely tengerbe dől, ha nyugalomra száll." — Az éjszaka „fekete szárnyú." — A hajnal „piros, hüvös." — A szem „ragyogó, csillogó, napsugár, fekete, mint az éjszaka, vagy könyben úszó." — És a köny­v a tiszta, a forró", „harmatcsepp tündöklő csillagon." A szépség e „fénylő" valami leginkább azonos a rózsás ifjúsággal, csupa élet, egészség, mint épen a magyar ember tartja. — A madár csevegő , vigadó, mert hisz „miért búsulna, ha szabad mindkét szár­nya." Külöjnben: „a madár is azt dalolja, terád neki (szeretőnek) semmi gondja." (105. 1.) Végre a bor „az életet tartja,“ a részeg pedig, „ki félre lép" vagy kinek „félre billent a kalapja." Ezek azon képek vagy jel­vek, mikben a költő val­lását kifejezi. Csak futólag szemeltem ki innen onnan néhányat, mert hisz nem commentárt akarok írni , csak azt szándékom kimutatni, mennyire magyaros, a mellett költői e felfogás, s mint eltér amaz ízetlen modortól, minél fogva szokás idegen mythosba vagy gyári kelmékbe öltöztetni az eszméket, érzelmeket. Az állatokhoz, miket a magyar nem kedvel, nem ismer, kevés köze : itt van a kedves ló, a hatalmas oroszlán, a fürge bárány, stb. a keleties galamb, búgó gerlicze, a csattogány, a téli czinke, az énekes ten­­gelicz, a vándor fecske, pusztai gólya, a fekete holló, a sebes héja, stb. A talán véve mindenben a hazai föld, a hazai jég, s itt ott a vágyainkat felfelbuzdító kelet ege van megénekelve, használva költőileg ,hogy mindegyiken megérzik az itthoni zamat, jóféle iz, mi keletet biz­tosit múzsájának úriakban és kunyhóban egyiránt, hol t. i. még el nem korcsult magyar él. Még azt is meg kell említnünk, hogy az egész kö­tetben nincs olyan szokásos csillogó kép, mely mind­össze csak a fület csiklandaná, majd minden képet fölbonczoltam, de magva mindegyiknek volt, szócsö­römpölésért egy sem álla ott. Ha közelebbről, egyesekre is fordítva figyelmet, vizsgáljuk e költemény -­füzért, még inkább meg­győződünk az imént mondottak valósága felől. Mintegy következőleg osztályozhatjuk a dara­bokat : Elbeszélők : A vadon tündére. Mindjárt eleve megüti a figyelmet a felfogás, azon shakespearei egyedszerű valami, hogy a legidegenebb nép, legtávo­labb kor jelenetei, általa előadva, angol szint ölte­nek, angol világnézet alá esnek, megtartva mindaz­­által a szereplőkben a nemzet, az egyed, és az idő­nek jellemét. Itt szinte idegen ország gyermeke, kü­lön világ szépsége szerepel, de magyar felfogásban van tartva az egész. A költő nem tagadja meg nem­zeti s egyéni nézletét, oly zománczczal vonta be je­len darabot, hogy magyar ember kedvtelve olvas­hatja, mintha csak itthonos történetről volna szó! Ha nem csal emlékezetem, a németeknél Gellert már feldolgozta e tárgyat, de azért ez eredetiségéből mit­­sem von le, sőt rám nézve annál érdekes a olvasása, mert más kiadásban ismertem. Falusi háznép. Ismerheti a közönség a falu köny­véből. Egy öreg családapa beszéli el fiai, unokái körében névünnepi estén saját élte viszontagságait. Gyöngédsége, népies hűsége kitű­nőleg az­ál­j­ák. Igazi patriarchális költemény, hogy imádságnak beillenék. Balladafélék: Vak Almus. Ötödik versszaka em­lékeztet a németes modorra, meg a befejezés. Ez leggyöngébb mű, szinte kár volt e gyűjteménybe vennie: idegenszerűségénél fogva kirí a többi jó ma­gyar közöl. Károly királykával azonban helyre üti a hibát: bár több ilyent mutathatna föl e nemben szegény s nem is épen szerencsés irodalmunk. (Feje köt.)

Next