Pesti Napló, 1852. szeptember (3. évfolyam, 744–768. szám)

1852-09-01 / 744. szám

„Valóban, ki hinné, hogy, mint a Times állítja, mi minden jogainkból ki vagyunk vetkőztetve, s hogy politikai élet ránk nézve nem létezik ? Az általános szavazatjog Francziaországban a nép választási sza­badalmának legkorlátlanabb gyakorlata. „Fenebb mondok, hogy a Times ránk nézve nem orgánuma azon népnek, melynek nevében fel akarna szólalni. Azért távol van tőlünk annak gondolata, hogy az angol institutiokat kisebbítsük. De mások­nak nem juthatna-e ez eszébe ? Nem kérdezhetnék-e a TimesCit, várjon Anglia csúfos megvesztegetés botrányai közt gyakorolt választásait, s korlátolt sza­vazatjogát szembeállíthatja-e a mi általános szava­zatunk csendje s rendjével ? Nem mondhatnék-e a Timesnek, hogy Angliában a parliamenti székhelye­ket többnyire csak a leggazdagabbak nyerik el? El­lenben Francziaországban azokat mindenki különb­ség nélkül leírhatja; hogy ott a vagyon dönt, itt pe­dig a nép választ; hogy nálunk minden a nemzeti akarat kifejezése; hogy nálunk az állam feje, a tör­vényhozó test, megyei, járási, községi tanácsok a polgárok egyetemsége által vannak választva; ellen­ben a csatorna túlsó partján mindenen meglátszik a nagyok egyenlőtlensége s a jogok megszorítása? „A Times nevezheti gyermekségnek a tágabb sza­badság első próbáját, de jól választá-e meg idejét feldicsérni oly rendszert, mely oda vezette a polgá­rokat, hogy féljenek a nyilvános szavazástól s he­lyébe titkos szavazást kívánjanak ? „Az 1830-diki monarchia alatt a Times a júliusi napoknak tapsolt; február 24-dike után helyeselte a köztársasági oratiokat; azért-e, mivel a nép h­ódít­­mányokat tere , nem, hanem azért, mert a népnek vére folyt. Akkori dicsőítései oly gyanúsak voltak, mint gyűlöletesek mostani vádaskodásai. „Ennélfogva az aug. 15-ke elleni gúny az ellen­szenv és számításnak természetes eredménye volt. „Hiába ajánlják volt az államelnöknek 1848. 10, 18­. dec. 2. és 20-ka évnapjának megünneplé­sét. Az elsőt nem akarta, mivel csupán csak saját diadalára vonatkozik; a más kettőt azért nem­, mivel azoknak emlékéhez fájdalmas gondolatok vegyülnek, és mindenekfelett polgári egyenetlenségeink utolsó em­lékét is feledségbe szeretné temetni. Csupán csak aug. 15-ének évnapja ünnepeltetett meg, és szerencsés egybetalálkozás, hogy II. Boldogassz. napja , Fran­­cziaország védnőjének legnagyobb ünnepe egybeesik a császár évnapjával. E nemes eszmét egyszerre fel­fogta az egész ország, s mindenütt lelkesedéssel ka­rolta fel. „Íme a Times mérges polémiájának titka. Épen nem szándékunk, annak véget akarni vetni; re­ményüjük, hogy virágzó jóllétünk sokáig fog neki arra tárgyat szolgáltatni. De komoly ember előtt a tényekben nyilvánuló igazság mindig elsőbbséggel fog bírni, az érdek vagy szenvedély sugall a gúnyolat fölött.“ Nagybritannia. London, aug. 26. — A f. hó 18- kán elhunyt Hamilton herczegről következőket mond az A. Ztg. „Személyesen nem foglalt el a közszeretet­ben és tiszteletben magas állást; ő mint élt, úgy halt meg, annyira magányszemélyül, menyire csak egy rangjában levő nemesember élhetett és meghalhatott. 1767 october 5-kén született Londonban, s társalmi köréhez mért nevelést kapott. Ifjúságát nagyrészben Olaszországban töltötte, hol ízlése a szép művészet iránt finomult és azokhoz való szeretete felébredt. Élete fogytáig meleg pártolója volt a képző­művészet­nek , s minden művészen , ki hozzá segedelemért fo­lyamodott, segített. 52­ éves koráig Douglas marquis udvari czímet viselt, de mi herczegeknél ritkán tör­tént , csak 35­ éves korában juthatott az alsóházba, s négy évig volt parliamenti tag. A parliament tör­ténetében azonban semmi nyoma szónoki vagy tör­vényhozói működésének. Sőt e kitüntetést is Lancas­ter város részéről, családi befolyásnak köszönheté, és egyedül a herczegi házat, melynek tagja volt, kép­viselte. 1806-ban máj­ havában Sz. Pétervárba kül­detett brit követül, s ott 1818-ik év julius haváig maradt. Oroszországbai elutazása előtt mint a titkos tanács egyik tagja , feleskettetett, és ugyanazon hó november havában (1806) a felsőházba hivatott, úgy hogy, midőn 1812-ben állomásáról visszajött, nem kelle az alsóházban helyet keresnie, s mosdatlan vá­lasztók nem „szenvezték be nemességét.“ Keveset érintkezett a néppel, s alsóbb osztályokban rendesen nem látott mást, mint a „Hamilton herczegi ház“ szolgáit vagy jobbágyait. Ő azelőtt született és ne­­veltetett fel, mielőtt ama borzasztó Istenítélet, az első franczia forradalom, annyi hatalmasokat porba tiprott, és a családi büszkeséget lealázta volna. Hajlandó lé­vén a magas születés fontosságát mindig túlbecsülni, e gyengeségében ifjúsága alatt uralkodó társadalmi hangulat által megerősbü­lt, és azt lehet­ róla mon­dani, mit a Bourbonokról, nem tanult semmit, es nem felejtett semmit. 1852-ben táplálta azon balvélemé­nyeket, melyeket 1789-ben beszítt, és minden tette által megérdemelte, hogy Angliában legdölyfösebb embernek tartassék. Ő volt a tiszta születési dülyf maga , a­nélkül hogy saját érdemeinek önérzete ke­veredhetett volna e dölyfhöz. A régi skott királyi vér­ből származván, hiteles származási fáját egész a la­dik századig vitte vissza stb. Két herczegi czim, két m­arquisat és 13 grófság és 8 báróság örököse lévén. Szeny nem­ volt czim­erén, és a hízelgők házának ma­gas fényét dicsérek előtte. Ily hízelgést örömest hall­gatott, és valóban azt hitte , hogy „ő valódi porczellán agyagból való“(of the porcellain d­ay), és más emberek pedig csak sárból készültek. Mostani időnk azonban ily nézetekre nem kedvező, mert bár Angliában még most is uralkodik némely mérsékelt családi büszke­ség, de oly beteg hiúság, milyenben az elhunyt peer sínylődött, egyedül csak a spanyol és a franczia ne­mességnél létezik még. Az angol aristocratia inkább politikai jelentőségében, mint saját osztályában találja fel gyökerét, miután Angliában nem is létezik aristorratiai cast, miután Anglia nemessége nem sógorosodik az angol nemességbe, s Harminton her­­czeg sem tette azt. Azon adomák, melyek társas körökben e család önistenítése felől keringenek, igen nagy helyet foglalnának el. . .Ezen büszke fér­fiú , miután kezére érdemes herczegi nőt nem talált, egy londoni Alderman unokáját vette el, Miss Susan Euphemia Berkfordot Fonthill Abbeyból, Beckford úr legifjabb leányát, ki igen nagy vagyont hozott a Hamilton házhoz. Ezen házasság 1810. ápril 26-kán köttetett, és két gyermek származott belőle: a mos­tani herczeg és lady Susan Harriet Catherine Lin­coln lord (a mostani Newcastle herczeg neje, ki azonban 1850-ben elvált. Az öreg anya herczegné még él, és 66­ éves. . . Az orosz követségi állomást kivéve, más közhivatalt nem viselt az elhunyt. 1836 óta lovagja volt a szalagrendnek, halála tehát egy kék szalagot adott Derby lord rendelkezése alá. Közönségesen E whig-párttal szavazott, de a lordok házában, melyben 45 évig vett részt, semmi különös kitüntetésben nem részesült. A parl­amenten kívül szabadelvűsége által nyert népszerűséget, valamint bőkezűsége által. Atyja p. o. egész személyesen szer­zett vagyonát leányára, Somerset herczegnőre hagyá, és második fiát Archibal Hamilton lordot, a politikai világban bőven ismert férfiút, kizárta az örökségből. A herczeg rögtön 20,000 ft séget ajándékozott test­vérének. Nővére Anne Hamilton lady, Carolina IV. György király nejének meghitt barátnője volt, s 30 évvel ezelőtt nem kissé szerettetett a nép által.“ Gibraltárból írják hogy ott aug. 15-kén a kikö­tőben levő brit hadi­hajók főárboczokra a franczia lobogót felvonták, s üdvlövéseket tettek. — London , aug. 25. — A Times ma a brit kor­mány önzéstelenségét az amerikaiak önzése ellenében kiemelni igyekszik. Még a New-York Herald Britan­niát Peru monopóliumának —■ a guanotrágya tárgyá­ban — pártlakosaira történendő kiterjesztéséről és önzésről vádolja, a Times az ellenkezőt igyekszik kimutatni.­­ És valóban, ha a Times állításai min­den pontban igazak, nem lehet nagyobb ellentétet találni, mint Britannia és Amerika eljárását Peru jogigényeinek irányában. Egy amerikai kapitány néhány hóval ezelőtt Web­ster amerikai államtitkárhoz fordult azon kérdéssel, vájjon a Lobos szigeteken létező igen felséges trágya a perui kormányé, vagy az első megtalálójáé-e ? Webster igennel felelt, s azt mondá, azé, ki fárad­ságot vesz magának azt elhordani. Csak rajta hon­fiaim ! menjetek és hozzatok mennyit tudtok, a csillag­lobogó megörzend benneteket. Ugyanazon időben an­gol kapitányok is fordultak meg e kérelemmel az angol kormány előtt, s a külügyek titkárától azon feleletet kapták : „mikép , bármily hasznos lenne is Britan­niára nézve ezen szigetek elfoglalása, s azoknak a nemzetek közvagyonává leendő kinyilatkoztatása , ő felsége kormánya még­is feltétlennek tartja a nem­zetközi jogok megsértését nemzeti érdekek javára.“ Mi Webster argumentumait illeti, úgy jobb lett volna, ha azokat, becsületének érdekében titokban tartja. A kérdésben levő szigetek, melyek részint 15, részint 40 mérföldnyire feküsznek a perui partoktól, Webster szerint valószínűleg az ifjú Morell Benjamin által fedeztettek fel, legalább az ő hivatalában más­kép ezt nem tudják , mit azonban könnyen kimagya­rázhatni azon körülményből, mikép igen kevés mi­niszteri hivatal dicserhetik mindentudósággal. Eltérve azon állítás nevetségességétől, mikép a szigetek, me­lyek 40 mértföldnyire a jól ismert partoktól és járt tengeren vannak , IV­ik György idejéig fel nem fe­deztettek, — hiszen azon szigetek minden földképen Lobos de Fierri és Lobos Amnera spanyol nevezet alatt vannak följegyezve. A perui kormány kérdés alá nem vett felsőbbségi jogot gyakorlott ezen szigetek felett, és már 1833-ban onnan az idegen hajókat eltilta; az állati trágyát már 1847-ben szorgosan megbecsül­tette rajta, és időközben egynél több brit hajót, mely a tulajdon­jogot megsértő , elvétetett a nélkül, hogy Anglia protestált volna. J­eisternek Peru elleni oka tehát, az amerikai érdek, mit szavaiban is nyiltan kifejezett: „az amerikai kormány kötelessége, polgá­rait a Lobos szigetek szabad használatában védeni, és ez annyival igazabb, ha meggondoljuk, hogy az amerikai fogyasztók a guanót valószínűleg a jelen árnak feléért kapják meg, ha a perui kormány a guanó felrakásért adót nem szed.“ Ezzel tehát Webster véleménye nem egyéb egy­szerű parancsnál. De a New­ York Herald tovább megy , s a tényeket annyira fejére állítja, hogy a jo­gos tulajdonostól „jogtalan Usurpator“ és Britannia vonakodásából „a hatalmat jogul elismerni“ „önző cselszövényeskedés“ lesz. Egy tonna Guano most 10—11 fontba lő , és az angol földmivelés talán egyetlenegy Európában, mely fenállhatásának tekintetéből ezen állati trágyát szük­­ségli. Az angol földművelők ezen guanó trágya felfe­dezését isteni gondviselés művének tekintik, amely nélkül a brit földművelő képtelen a külfölddel ver­senyezni. — Aug. 26. — Északamerika nyugati államai­nak egyikében — meséli a Times — hajdan annyi medve volt, hogy minden meglőtt medve fejére dij létetett. Öreg és fiatal vadászattal foglalkozott, s az állam megfizeté az ígért dijakat, de a medvék száma nem fogyott. Sokáig törték fej őket e talányon, míg végre kisült, mikép egy speculativus polgár titokban medve­tenyésztéssel foglalkozott. Természetesen, mi­után a dijak czélja az ő szemeiben nem a vad álla­tok kipusztitása volt, mint inkább a vadászatnak nemzeti iparággá fölemelése, a dijak eltöröltettek,— és ezzel a medvetenyésztés is megszűnt. Mindenki úgy tapasztalta, hogy a raga­dozó állatok kipusztí­tása saját érdekében áll, és a bruinok (medvék) nem­zedéke lassan kint eltűnt a vidékről. Csak a specu­lativus polgár mormogott, mert ő jó érzelmű „pro­­tectionista“ volt. A medvékről a történet lehet hogy mese. De egy tény, melyet rövid idővel ezelőtt megértünk, még nevetségesebb színben tünteti elő a protectionista díj­rendszer fonákságait. Már korábban említik, hogy Le Corse franczia hadi­hajó a brit partok mellett czirkál, miért ? Francziaország halászati díjak által ösztönzi a halászatra, de a halászok kényelmesek, ők a halakat az angoloktól veszik és saját halfogá­suknak mondják. A franczia kormány tehát először a megvett halakra fogási díjt fizet; másodszor brit vetélytársát támogatja ugyanazon módon , melylyel concurrentiát szerezne magának, és harmadszor nagy költséggel hadihajókat kell kiküldenie , hogy a díj­rendszer által előidézett csalást elháríthassa. És ily díjakért kérvényt nyújtottak be nemrég az amerikai coloniák. Nem nevetséges-e mind­ez? A Society of Arts egy körlevelet közöl, melyben a nemzetközi postaügyek reform­alapjának rövid kivo­nata foglaltatik. Miután mindenek előtt fontos dolog, hogy a postajövedelem a szerződő felek közt lehető egyenlő viszonyban oszlassák el, és miután továbbá kívánatos, hogy minden állam ezen jövedelem felvé­telében saját érezpénzét és mértékeit használja, a nevezett társaság következő indítványt tesz : 1) Min­den állam a többi állammal kötendő postaszerződés­­ben egyenlő árjegyzéket fogadjon el a külföldi leve­lekért. Minden levélbér ez árjegyzék szerint előre lefizetendő. 2) Minden állam kötelezi magát az ily módon bérmentesített levelet rendeltetése helyére juttatni, stb. Jellemző , de közben nevetséges is , miként ha­­ragusznak itt a híres levegő­hajós Poitevinre azért, hogy lovon akar légbe menni, a kényelmes hajó helyett. A Morning Chronicle meg nem foghatja, makép lehet az angol közönséget ily hajmeresztő borzasztósággal mulattatni akarni. — Auguszt 27. — Persigny tegnap óta London­ban van. E jelentés minden lapban áll. A Daily News tudatja, hogy Persigny politikai küldetésben jár. Németország, Berlin , aug. 24. — Radowitz altá­bornagy a katonai képző és tanintézetek igazgató­jává neveztetett. A kinevezés a nélkül történt, hogy Manter­fel tanácsát kikérték volna rá, s azt egyedül a hadügyminiszter ellenjegyezte. Dr Frantznak az „állambetegségről“ írt könyve, mondja az A. A. Ztg figyelmet érdemel. A szerző rö­viden , az életből merített vonásokkal bebizonyítja , hogy divatos társasági életviszonyaink az emberiség fejlődésének előzményeiből születtek, és nem specu­­latív tanrendszerek , vagy mint mondani szeretik, az „Istentőli elpártolás“ következményei, mit bizonyos párt reactionarius iránya és erőlködései mellett oly gyakran emleget. Frankfurt, aug. 24. — A hesseni választó feje­delem és neje Párisból ide visszaérkeztek. Tegnap a cs. kir. fensége Hildegarde herczegasz­­szony ide érkezett, s ma útját Edenkobenbe folytatá, hol Lajos király 25-bén neve napját, s születésnap­ját ülendi. Hogy Lajos király a sziveket is megtudja nyerni, bizonyítja az, hogy minden felől látogatására sietnek : a bécsi várpalotáról jó Sophia hű asszony, — Ottó görög király, és Modenából Adelgunde her­­czegnő, egy szóval mindenünnen jőnek a vendégek. Augsburg, aug. 26. — A Karlsr. Zt. figyelmeztet, hogy a páris-strassburgi vasút kinyitása óta a kiván­dorlók Havre felé vonulnak. F. hó 18­63 19-ben 200 kivándorló ment Kehien keresztül. Ez által a német kikötők igen sokat vesztenek. Brake, aug. 18. — Ma volt napja a német flotta végeladásának, melyet Fischer szövetséges biztos kitűzött. Az árverést Németország fregattéval kelle megkezdeni. Déli 12 órakor tehát Fischer Tottens jegyzővel felment a fregattéra, hol már több vevő és néző gyűlt össze, ott beszédet mondván és felolvas­ván felhatalmazását, felszólita a jegyzőt, hogy fogna a kikiáltáshoz. És csak hamar hallottuk e szavakat: „senki többet, mint 9200 tallért, először, másodszor és harmadszor!,, Klapp, leesett a kalapács, és Laun Eugen kapitány Brémából lett a hajó tulajdonosa fensőbb jóváhagyás fentartása mellett. Laun kapi­tány május 1-ig egyik tisztje volt a német flottának. Helvétia. Az „Augsb. Alig. Ztg“ egy a Jura mel­lől nyár derekán irt magán­levélből kivonatot közöl, melyet egyéb érdekes tárgyak szűkében olvasóink­kal itt szinte megismertetünk. „Itt Fleurierben épen közepén vagyunk a Jurának s a híres óramüves­­iparnak, mely a világon alig találja mását. A faluk, melyek mind kis csinos városkákhoz hasonlók, a tra­­versi széles völgyön végig terülnek el. La Chaux­­de­fonds, mely e völgygyel rézsútos irányban fekszik s 50 év előtt csak néhány deszkabódéból állott, most egy 15,000 lakossal biró helység. 50,000 lakos foglalkozik Neuenburg kantonban s a szomszéd kan­tonokban ezen iparral, mely évenkint mintegy 2 mil­lió órát készít. Hogy itt roppant kincs és gazdagság gyűl halomra, könnyű elgondolni: majdnem minden helységben találkoznak iparosok, kik több százezer frankra terjedő vagyonnal birnak, sőt oly dúsgazda­gokat találni sem ritkaság, kik milliókkal rendelkez­nek. A munkásoknak igen jó keresetök van, s az egész család gyermekek s nők is ezen iparággal foglalkoznak. Valóban álmélkodást gerjes­zt, ha meg­gondoljuk , hány kézen kell egy órának átmennie, míg elkészül, az 9 hónapot kíván a tökéletes bevég­zéshez. A munkások, kik egy órán dolgoz­nak, néha több órai távolságra laknak egymástól; a részek a gyártulajdonos műhelyébe folynak össze, hol össze­állittatnak, s azután a világ minden tájaira szétván­dorolnak, a fényűző dunaiakhoz szintúgy, kiknek piperasztali darabul szolgálnak, valamint a hidegen számoló yankeékhez, kiknél az idő aranynyal ér föl. Ezen szép óraműves iparon kívül a traversi völgyben igen nagyban űzik a télital- (liqueur) gyártást, s az ürömtermesztést. Az óragyártás behozatala előtt fő­­foglalkozás a csipkeverés volt, mely azonban az első, mint sokkal jövedelmezőbb iparág által most egészen el van nyomva. A marhatenyésztés és sajtkészítés szinte nem jelentéktelen kereskedelmi czikket képez, s a tömérdek fürészmalom feldolgozza a meredek he­gyeket bori­ó erdők tűleveles fáit. Hasonlókép a föld­­szurok-termelés sem csekélyszerü, mely a kövek erein át vigyódzik s napvilágra lép. Ily módon vannak Ju­rának puszta és vadon hegységei és terméketlen völ­gyei, melyek csak a pásztornak látszanak tartózkodó­helyül szolgálni, munkás és szorgalmas népséggel bo­rítva, melynél a szegénységet, úgyszólván nevéről sem ismerik. Neuenburg. Azon régi nyomtatványról, melyre a valangini polgárság levéltárában akadtak, s mely bi­zonyítványul szolgál, hogy Neuenburg souveranitása a Nemours-herczeg halála után ismét szükségkép a népre száll vissza, azelőtt csak hallomásból tudtak valamit, mivel a könyv a porosz királynak neuschi­­teli és valangini gróffá megválasztatása után meg­­semmisittetett. A talált példánynyal 1720-ban a a polgárságot egyik tagja, mint nevezetességgel sze­­rencséssté. Az iratnak magának csak történeti becse van ugyan, s az állam­jogi kérdésre semmi befolyás­sal nem bír, de igen szép bizonyitványul szolgál arra, hogy a helvétpárt Neuenburgban már századok óta fenáll. (Neue Zürich Ztg.) Spanyolország, Madrid, aug. 16. A „Nación“ vigoi levelekből részletes­ tudósításokat tartalmaz „Vulkan“ gőzösnek a vigoi öbölben szenvedett hajó­töréséről. 1834-d. év óta, midőn a gőzösök Spanyol­­országban létrejöttek , nem történt ilynemű szeren­csétlenség, holott az angolok a spanyol antilláknál 1842­­. évben egy gőzhajót, Galiczia partjánál pedig Corunna előtt egy másodikat, egyet a mexikói ten­geröbölben vesztettek el, egy másik pedig a cubai partnál a „Congress“ spanyol hadigőzös tett lengévé. A „Vulkan“ egyébiránt sem jó időnél sem rendes körülmények közt nem jött Vigoba ; a hajó éjjel foly­tonos északkeleti szélnél hajtatott az öbölbe, a­nélkül hogy Corunnába érkezhetett volna. Estrada osztály­­vezér, a „Vulkán“ parancsnoka, a legtapasztaltabb és értelmesebb tengerészek egyike, ki több mint 40 év óta a világ minden részeiben szolgált, ő vezénylé a „Perla“ fregátát, a „Mahonosa“ gelettét, s a „Diligence“ és „Jason“ brigantinákat, s 1846-d. évben a Rio de la Platán a hajóhadosztályt is ki­tűnő szerencsével. Ez az első hajótörés , melyet szenvedett. A hajógyárakban a legnagyobb tevékenység ural­kodik jelenleg. Santanderben magánosok költségén több nagy hajó épül. A fő kincstárigazgatóság a függő adósság r öszve­­gét aug. 1-jén tette közzé. Az 352 millió 53,566 reálra rúgott. Az újonan kibocsátott államkötelezvé­­nyek értéke jőn 68 millió 789 ezer 897 reált, for­gásban van 198 millió, 203,032 reál, öszvesen 266 millió, 992,920 reál. F. hó 11-kén történt a lissaboni minisztériumban a spanyol határ felé vezető vasútépítés árubabocsátása. Jelen volt a főpénzügyi procurator s a különös vas­úti bizottmány. Az elölülő kinyilatkoztatta, hogy 3 vállalkozó közöl csupán egy felel meg az előírt fel­tételeknek, és ez az angol társaság, mely Londonban a „portugáli vasutakra vállalkozó félszigeti központi társaság“ nevezettel alakult. Hardy Hislop, a társu­lat alelnöke, néhány a társaság nevében tett érteke­­ződés után a szerződvényt aláírta. A vonal legott Portóig munkába vétetik s onnét Santaremen át Ba­­dajozig fog folytattatni. Amerika. Az egyesült államokban most a pénznek egy uj neme, t. i. a gyúr 13-alakú arany tallérok, jutottak forgásba. Ezen arany pénzek körülbelül egy ,10­ centis darab nagyságával birnak, középett egy régi aranytallér nagyságú lyukkal. Az egyik oldalon e szó áll: „Dollár“ s alatta egy koszorú ; a másik oldalon pedig: „United States of America 1852“ (Amerikai egyesült államok 1852.) — A pénznek ezen ne­­­ét pénzverdéi kiváló reformnak tekintik. LEGÚJABB POSTA. Berlin, aug. 28. — Ma délelőtt miniszteri confe­­renczia tartatott, melynek tárgya,mint gyanítani lehet, összefüggésben állott a miniszterelnök és Schele báró közt tegnap tartott értekezlettel. Mikor fog a porosz felelet a coalitio nyilatkozatára következni, még most bizonytalan. Jól értesült kör­ben beszélik, mikép e felelet ő felsége jóváhagyását már megnyerő, azonban annak szövegét még helyben nem hagyta. Ebből azt következtetik, hogy ő felsé­gének Stettinbéli visszatérte előtt a conferenczia e felelet átvételére egybe nem hivatik. Paris, aug. 27. — A köztársaság elnöke a mai „Moniteur“-ben egy, az ez évi pénzügyi törvényhez csatolt s a kamarák által megszavazott javítványnak megfelelőleg közrebocsátja az államtanácstól kidol­gozott rendeletet a mindennemű nyilvános falraga­szok megadóztatásáról. A pénzügyi törvény szerint ezen adózásnak már aug. 1-jével kellett volna meg­kezdetnie , de a rendelet csak aug. 25-kétől kelt. A Moniteur a megyei tanácsok 9 válaszfeliratát közli, melyek majd mindnyájan az államhatalomnak Napóleon Lajos kezeiben megszilárdítását indítvá­nyozzák. Hét válaszirat határzottan a császárság visszaállítása mellett nyilatkozik. *

Next