Pesti Napló, 1852. szeptember (3. évfolyam, 744–768. szám)
1852-09-01 / 744. szám
„Valóban, ki hinné, hogy, mint a Times állítja, mi minden jogainkból ki vagyunk vetkőztetve, s hogy politikai élet ránk nézve nem létezik ? Az általános szavazatjog Francziaországban a nép választási szabadalmának legkorlátlanabb gyakorlata. „Fenebb mondok, hogy a Times ránk nézve nem orgánuma azon népnek, melynek nevében fel akarna szólalni. Azért távol van tőlünk annak gondolata, hogy az angol institutiokat kisebbítsük. De másoknak nem juthatna-e ez eszébe ? Nem kérdezhetnék-e a TimesCit, várjon Anglia csúfos megvesztegetés botrányai közt gyakorolt választásait, s korlátolt szavazatjogát szembeállíthatja-e a mi általános szavazatunk csendje s rendjével ? Nem mondhatnék-e a Timesnek, hogy Angliában a parliamenti székhelyeket többnyire csak a leggazdagabbak nyerik el? Ellenben Francziaországban azokat mindenki különbség nélkül leírhatja; hogy ott a vagyon dönt, itt pedig a nép választ; hogy nálunk minden a nemzeti akarat kifejezése; hogy nálunk az állam feje, a törvényhozó test, megyei, járási, községi tanácsok a polgárok egyetemsége által vannak választva; ellenben a csatorna túlsó partján mindenen meglátszik a nagyok egyenlőtlensége s a jogok megszorítása? „A Times nevezheti gyermekségnek a tágabb szabadság első próbáját, de jól választá-e meg idejét feldicsérni oly rendszert, mely oda vezette a polgárokat, hogy féljenek a nyilvános szavazástól s helyébe titkos szavazást kívánjanak ? „Az 1830-diki monarchia alatt a Times a júliusi napoknak tapsolt; február 24-dike után helyeselte a köztársasági oratiokat; azért-e, mivel a nép hódítmányokat tere , nem, hanem azért, mert a népnek vére folyt. Akkori dicsőítései oly gyanúsak voltak, mint gyűlöletesek mostani vádaskodásai. „Ennélfogva az aug. 15-ke elleni gúny az ellenszenv és számításnak természetes eredménye volt. „Hiába ajánlják volt az államelnöknek 1848. 10, 18. dec. 2. és 20-ka évnapjának megünneplését. Az elsőt nem akarta, mivel csupán csak saját diadalára vonatkozik; a más kettőt azért nem, mivel azoknak emlékéhez fájdalmas gondolatok vegyülnek, és mindenekfelett polgári egyenetlenségeink utolsó emlékét is feledségbe szeretné temetni. Csupán csak aug. 15-ének évnapja ünnepeltetett meg, és szerencsés egybetalálkozás, hogy II. Boldogassz. napja , Francziaország védnőjének legnagyobb ünnepe egybeesik a császár évnapjával. E nemes eszmét egyszerre felfogta az egész ország, s mindenütt lelkesedéssel karolta fel. „Íme a Times mérges polémiájának titka. Épen nem szándékunk, annak véget akarni vetni; reményüjük, hogy virágzó jóllétünk sokáig fog neki arra tárgyat szolgáltatni. De komoly ember előtt a tényekben nyilvánuló igazság mindig elsőbbséggel fog bírni, az érdek vagy szenvedély sugall a gúnyolat fölött.“ Nagybritannia. London, aug. 26. — A f. hó 18- kán elhunyt Hamilton herczegről következőket mond az A. Ztg. „Személyesen nem foglalt el a közszeretetben és tiszteletben magas állást; ő mint élt, úgy halt meg, annyira magányszemélyül, menyire csak egy rangjában levő nemesember élhetett és meghalhatott. 1767 october 5-kén született Londonban, s társalmi köréhez mért nevelést kapott. Ifjúságát nagyrészben Olaszországban töltötte, hol ízlése a szép művészet iránt finomult és azokhoz való szeretete felébredt. Élete fogytáig meleg pártolója volt a képzőművészetnek , s minden művészen , ki hozzá segedelemért folyamodott, segített. 52 éves koráig Douglas marquis udvari czímet viselt, de mi herczegeknél ritkán történt , csak 35 éves korában juthatott az alsóházba, s négy évig volt parliamenti tag. A parliament történetében azonban semmi nyoma szónoki vagy törvényhozói működésének. Sőt e kitüntetést is Lancaster város részéről, családi befolyásnak köszönheté, és egyedül a herczegi házat, melynek tagja volt, képviselte. 1806-ban máj havában Sz. Pétervárba küldetett brit követül, s ott 1818-ik év julius haváig maradt. Oroszországbai elutazása előtt mint a titkos tanács egyik tagja , feleskettetett, és ugyanazon hó november havában (1806) a felsőházba hivatott, úgy hogy, midőn 1812-ben állomásáról visszajött, nem kelle az alsóházban helyet keresnie, s mosdatlan választók nem „szenvezték be nemességét.“ Keveset érintkezett a néppel, s alsóbb osztályokban rendesen nem látott mást, mint a „Hamilton herczegi ház“ szolgáit vagy jobbágyait. Ő azelőtt született és neveltetett fel, mielőtt ama borzasztó Istenítélet, az első franczia forradalom, annyi hatalmasokat porba tiprott, és a családi büszkeséget lealázta volna. Hajlandó lévén a magas születés fontosságát mindig túlbecsülni, e gyengeségében ifjúsága alatt uralkodó társadalmi hangulat által megerősbült, és azt lehet róla mondani, mit a Bourbonokról, nem tanult semmit, es nem felejtett semmit. 1852-ben táplálta azon balvéleményeket, melyeket 1789-ben beszítt, és minden tette által megérdemelte, hogy Angliában legdölyfösebb embernek tartassék. Ő volt a tiszta születési dülyf maga , anélkül hogy saját érdemeinek önérzete keveredhetett volna e dölyfhöz. A régi skott királyi vérből származván, hiteles származási fáját egész a ladik századig vitte vissza stb. Két herczegi czim, két marquisat és 13 grófság és 8 báróság örököse lévén. Szeny nem volt czimerén, és a hízelgők házának magas fényét dicsérek előtte. Ily hízelgést örömest hallgatott, és valóban azt hitte , hogy „ő valódi porczellán agyagból való“(of the porcellain day), és más emberek pedig csak sárból készültek. Mostani időnk azonban ily nézetekre nem kedvező, mert bár Angliában még most is uralkodik némely mérsékelt családi büszkeség, de oly beteg hiúság, milyenben az elhunyt peer sínylődött, egyedül csak a spanyol és a franczia nemességnél létezik még. Az angol aristocratia inkább politikai jelentőségében, mint saját osztályában találja fel gyökerét, miután Angliában nem is létezik aristorratiai cast, miután Anglia nemessége nem sógorosodik az angol nemességbe, s Harminton herczeg sem tette azt. Azon adomák, melyek társas körökben e család önistenítése felől keringenek, igen nagy helyet foglalnának el. . .Ezen büszke férfiú , miután kezére érdemes herczegi nőt nem talált, egy londoni Alderman unokáját vette el, Miss Susan Euphemia Berkfordot Fonthill Abbeyból, Beckford úr legifjabb leányát, ki igen nagy vagyont hozott a Hamilton házhoz. Ezen házasság 1810. ápril 26-kán köttetett, és két gyermek származott belőle: a mostani herczeg és lady Susan Harriet Catherine Lincoln lord (a mostani Newcastle herczeg neje, ki azonban 1850-ben elvált. Az öreg anya herczegné még él, és 66 éves. . . Az orosz követségi állomást kivéve, más közhivatalt nem viselt az elhunyt. 1836 óta lovagja volt a szalagrendnek, halála tehát egy kék szalagot adott Derby lord rendelkezése alá. Közönségesen E whig-párttal szavazott, de a lordok házában, melyben 45 évig vett részt, semmi különös kitüntetésben nem részesült. A parlamenten kívül szabadelvűsége által nyert népszerűséget, valamint bőkezűsége által. Atyja p. o. egész személyesen szerzett vagyonát leányára, Somerset herczegnőre hagyá, és második fiát Archibal Hamilton lordot, a politikai világban bőven ismert férfiút, kizárta az örökségből. A herczeg rögtön 20,000 ft séget ajándékozott testvérének. Nővére Anne Hamilton lady, Carolina IV. György király nejének meghitt barátnője volt, s 30 évvel ezelőtt nem kissé szerettetett a nép által.“ Gibraltárból írják hogy ott aug. 15-kén a kikötőben levő brit hadihajók főárboczokra a franczia lobogót felvonták, s üdvlövéseket tettek. — London , aug. 25. — A Times ma a brit kormány önzéstelenségét az amerikaiak önzése ellenében kiemelni igyekszik. Még a New-York Herald Britanniát Peru monopóliumának —■ a guanotrágya tárgyában — pártlakosaira történendő kiterjesztéséről és önzésről vádolja, a Times az ellenkezőt igyekszik kimutatni. És valóban, ha a Times állításai minden pontban igazak, nem lehet nagyobb ellentétet találni, mint Britannia és Amerika eljárását Peru jogigényeinek irányában. Egy amerikai kapitány néhány hóval ezelőtt Webster amerikai államtitkárhoz fordult azon kérdéssel, vájjon a Lobos szigeteken létező igen felséges trágya a perui kormányé, vagy az első megtalálójáé-e ? Webster igennel felelt, s azt mondá, azé, ki fáradságot vesz magának azt elhordani. Csak rajta honfiaim ! menjetek és hozzatok mennyit tudtok, a csillaglobogó megörzend benneteket. Ugyanazon időben angol kapitányok is fordultak meg e kérelemmel az angol kormány előtt, s a külügyek titkárától azon feleletet kapták : „mikép , bármily hasznos lenne is Britanniára nézve ezen szigetek elfoglalása, s azoknak a nemzetek közvagyonává leendő kinyilatkoztatása , ő felsége kormánya mégis feltétlennek tartja a nemzetközi jogok megsértését nemzeti érdekek javára.“ Mi Webster argumentumait illeti, úgy jobb lett volna, ha azokat, becsületének érdekében titokban tartja. A kérdésben levő szigetek, melyek részint 15, részint 40 mérföldnyire feküsznek a perui partoktól, Webster szerint valószínűleg az ifjú Morell Benjamin által fedeztettek fel, legalább az ő hivatalában máskép ezt nem tudják , mit azonban könnyen kimagyarázhatni azon körülményből, mikép igen kevés miniszteri hivatal dicserhetik mindentudósággal. Eltérve azon állítás nevetségességétől, mikép a szigetek, melyek 40 mértföldnyire a jól ismert partoktól és járt tengeren vannak , IVik György idejéig fel nem fedeztettek, — hiszen azon szigetek minden földképen Lobos de Fierri és Lobos Amnera spanyol nevezet alatt vannak följegyezve. A perui kormány kérdés alá nem vett felsőbbségi jogot gyakorlott ezen szigetek felett, és már 1833-ban onnan az idegen hajókat eltilta; az állati trágyát már 1847-ben szorgosan megbecsültette rajta, és időközben egynél több brit hajót, mely a tulajdonjogot megsértő , elvétetett a nélkül, hogy Anglia protestált volna. Jeisternek Peru elleni oka tehát, az amerikai érdek, mit szavaiban is nyiltan kifejezett: „az amerikai kormány kötelessége, polgárait a Lobos szigetek szabad használatában védeni, és ez annyival igazabb, ha meggondoljuk, hogy az amerikai fogyasztók a guanót valószínűleg a jelen árnak feléért kapják meg, ha a perui kormány a guanó felrakásért adót nem szed.“ Ezzel tehát Webster véleménye nem egyéb egyszerű parancsnál. De a New York Herald tovább megy , s a tényeket annyira fejére állítja, hogy a jogos tulajdonostól „jogtalan Usurpator“ és Britannia vonakodásából „a hatalmat jogul elismerni“ „önző cselszövényeskedés“ lesz. Egy tonna Guano most 10—11 fontba lő , és az angol földmivelés talán egyetlenegy Európában, mely fenállhatásának tekintetéből ezen állati trágyát szükségli. Az angol földművelők ezen guanó trágya felfedezését isteni gondviselés művének tekintik, amely nélkül a brit földművelő képtelen a külfölddel versenyezni. — Aug. 26. — Északamerika nyugati államainak egyikében — meséli a Times — hajdan annyi medve volt, hogy minden meglőtt medve fejére dij létetett. Öreg és fiatal vadászattal foglalkozott, s az állam megfizeté az ígért dijakat, de a medvék száma nem fogyott. Sokáig törték fej őket e talányon, míg végre kisült, mikép egy speculativus polgár titokban medvetenyésztéssel foglalkozott. Természetesen, miután a dijak czélja az ő szemeiben nem a vad állatok kipusztitása volt, mint inkább a vadászatnak nemzeti iparággá fölemelése, a dijak eltöröltettek,— és ezzel a medvetenyésztés is megszűnt. Mindenki úgy tapasztalta, hogy a ragadozó állatok kipusztítása saját érdekében áll, és a bruinok (medvék) nemzedéke lassan kint eltűnt a vidékről. Csak a speculativus polgár mormogott, mert ő jó érzelmű „protectionista“ volt. A medvékről a történet lehet hogy mese. De egy tény, melyet rövid idővel ezelőtt megértünk, még nevetségesebb színben tünteti elő a protectionista díjrendszer fonákságait. Már korábban említik, hogy Le Corse franczia hadihajó a brit partok mellett czirkál, miért ? Francziaország halászati díjak által ösztönzi a halászatra, de a halászok kényelmesek, ők a halakat az angoloktól veszik és saját halfogásuknak mondják. A franczia kormány tehát először a megvett halakra fogási díjt fizet; másodszor brit vetélytársát támogatja ugyanazon módon , melylyel concurrentiát szerezne magának, és harmadszor nagy költséggel hadihajókat kell kiküldenie , hogy a díjrendszer által előidézett csalást elháríthassa. És ily díjakért kérvényt nyújtottak be nemrég az amerikai coloniák. Nem nevetséges-e mindez? A Society of Arts egy körlevelet közöl, melyben a nemzetközi postaügyek reformalapjának rövid kivonata foglaltatik. Miután mindenek előtt fontos dolog, hogy a postajövedelem a szerződő felek közt lehető egyenlő viszonyban oszlassák el, és miután továbbá kívánatos, hogy minden állam ezen jövedelem felvételében saját érezpénzét és mértékeit használja, a nevezett társaság következő indítványt tesz : 1) Minden állam a többi állammal kötendő postaszerződésben egyenlő árjegyzéket fogadjon el a külföldi levelekért. Minden levélbér ez árjegyzék szerint előre lefizetendő. 2) Minden állam kötelezi magát az ily módon bérmentesített levelet rendeltetése helyére juttatni, stb. Jellemző , de közben nevetséges is , miként haragusznak itt a híres levegőhajós Poitevinre azért, hogy lovon akar légbe menni, a kényelmes hajó helyett. A Morning Chronicle meg nem foghatja, makép lehet az angol közönséget ily hajmeresztő borzasztósággal mulattatni akarni. — Auguszt 27. — Persigny tegnap óta Londonban van. E jelentés minden lapban áll. A Daily News tudatja, hogy Persigny politikai küldetésben jár. Németország, Berlin , aug. 24. — Radowitz altábornagy a katonai képző és tanintézetek igazgatójává neveztetett. A kinevezés a nélkül történt, hogy Manterfel tanácsát kikérték volna rá, s azt egyedül a hadügyminiszter ellenjegyezte. Dr Frantznak az „állambetegségről“ írt könyve, mondja az A. A. Ztg figyelmet érdemel. A szerző röviden , az életből merített vonásokkal bebizonyítja , hogy divatos társasági életviszonyaink az emberiség fejlődésének előzményeiből születtek, és nem speculatív tanrendszerek , vagy mint mondani szeretik, az „Istentőli elpártolás“ következményei, mit bizonyos párt reactionarius iránya és erőlködései mellett oly gyakran emleget. Frankfurt, aug. 24. — A hesseni választó fejedelem és neje Párisból ide visszaérkeztek. Tegnap a cs. kir. fensége Hildegarde herczegaszszony ide érkezett, s ma útját Edenkobenbe folytatá, hol Lajos király 25-bén neve napját, s születésnapját ülendi. Hogy Lajos király a sziveket is megtudja nyerni, bizonyítja az, hogy minden felől látogatására sietnek : a bécsi várpalotáról jó Sophia hű asszony, — Ottó görög király, és Modenából Adelgunde herczegnő, egy szóval mindenünnen jőnek a vendégek. Augsburg, aug. 26. — A Karlsr. Zt. figyelmeztet, hogy a páris-strassburgi vasút kinyitása óta a kivándorlók Havre felé vonulnak. F. hó 1863 19-ben 200 kivándorló ment Kehien keresztül. Ez által a német kikötők igen sokat vesztenek. Brake, aug. 18. — Ma volt napja a német flotta végeladásának, melyet Fischer szövetséges biztos kitűzött. Az árverést Németország fregattéval kelle megkezdeni. Déli 12 órakor tehát Fischer Tottens jegyzővel felment a fregattéra, hol már több vevő és néző gyűlt össze, ott beszédet mondván és felolvasván felhatalmazását, felszólita a jegyzőt, hogy fogna a kikiáltáshoz. És csak hamar hallottuk e szavakat: „senki többet, mint 9200 tallért, először, másodszor és harmadszor!,, Klapp, leesett a kalapács, és Laun Eugen kapitány Brémából lett a hajó tulajdonosa fensőbb jóváhagyás fentartása mellett. Laun kapitány május 1-ig egyik tisztje volt a német flottának. Helvétia. Az „Augsb. Alig. Ztg“ egy a Jura mellől nyár derekán irt magánlevélből kivonatot közöl, melyet egyéb érdekes tárgyak szűkében olvasóinkkal itt szinte megismertetünk. „Itt Fleurierben épen közepén vagyunk a Jurának s a híres óramüvesiparnak, mely a világon alig találja mását. A faluk, melyek mind kis csinos városkákhoz hasonlók, a traversi széles völgyön végig terülnek el. La Chauxdefonds, mely e völgygyel rézsútos irányban fekszik s 50 év előtt csak néhány deszkabódéból állott, most egy 15,000 lakossal biró helység. 50,000 lakos foglalkozik Neuenburg kantonban s a szomszéd kantonokban ezen iparral, mely évenkint mintegy 2 millió órát készít. Hogy itt roppant kincs és gazdagság gyűl halomra, könnyű elgondolni: majdnem minden helységben találkoznak iparosok, kik több százezer frankra terjedő vagyonnal birnak, sőt oly dúsgazdagokat találni sem ritkaság, kik milliókkal rendelkeznek. A munkásoknak igen jó keresetök van, s az egész család gyermekek s nők is ezen iparággal foglalkoznak. Valóban álmélkodást gerjeszt, ha meggondoljuk , hány kézen kell egy órának átmennie, míg elkészül, az 9 hónapot kíván a tökéletes bevégzéshez. A munkások, kik egy órán dolgoznak, néha több órai távolságra laknak egymástól; a részek a gyártulajdonos műhelyébe folynak össze, hol összeállittatnak, s azután a világ minden tájaira szétvándorolnak, a fényűző dunaiakhoz szintúgy, kiknek piperasztali darabul szolgálnak, valamint a hidegen számoló yankeékhez, kiknél az idő aranynyal ér föl. Ezen szép óraműves iparon kívül a traversi völgyben igen nagyban űzik a télital- (liqueur) gyártást, s az ürömtermesztést. Az óragyártás behozatala előtt főfoglalkozás a csipkeverés volt, mely azonban az első, mint sokkal jövedelmezőbb iparág által most egészen el van nyomva. A marhatenyésztés és sajtkészítés szinte nem jelentéktelen kereskedelmi czikket képez, s a tömérdek fürészmalom feldolgozza a meredek hegyeket borió erdők tűleveles fáit. Hasonlókép a földszurok-termelés sem csekélyszerü, mely a kövek erein át vigyódzik s napvilágra lép. Ily módon vannak Jurának puszta és vadon hegységei és terméketlen völgyei, melyek csak a pásztornak látszanak tartózkodóhelyül szolgálni, munkás és szorgalmas népséggel borítva, melynél a szegénységet, úgyszólván nevéről sem ismerik. Neuenburg. Azon régi nyomtatványról, melyre a valangini polgárság levéltárában akadtak, s mely bizonyítványul szolgál, hogy Neuenburg souveranitása a Nemours-herczeg halála után ismét szükségkép a népre száll vissza, azelőtt csak hallomásból tudtak valamit, mivel a könyv a porosz királynak neuschiteli és valangini gróffá megválasztatása után megsemmisittetett. A talált példánynyal 1720-ban a a polgárságot egyik tagja, mint nevezetességgel szerencséssté. Az iratnak magának csak történeti becse van ugyan, s az államjogi kérdésre semmi befolyással nem bír, de igen szép bizonyitványul szolgál arra, hogy a helvétpárt Neuenburgban már századok óta fenáll. (Neue Zürich Ztg.) Spanyolország, Madrid, aug. 16. A „Nación“ vigoi levelekből részletes tudósításokat tartalmaz „Vulkan“ gőzösnek a vigoi öbölben szenvedett hajótöréséről. 1834-d. év óta, midőn a gőzösök Spanyolországban létrejöttek , nem történt ilynemű szerencsétlenség, holott az angolok a spanyol antilláknál 1842. évben egy gőzhajót, Galiczia partjánál pedig Corunna előtt egy másodikat, egyet a mexikói tengeröbölben vesztettek el, egy másik pedig a cubai partnál a „Congress“ spanyol hadigőzös tett lengévé. A „Vulkan“ egyébiránt sem jó időnél sem rendes körülmények közt nem jött Vigoba ; a hajó éjjel folytonos északkeleti szélnél hajtatott az öbölbe, anélkül hogy Corunnába érkezhetett volna. Estrada osztályvezér, a „Vulkán“ parancsnoka, a legtapasztaltabb és értelmesebb tengerészek egyike, ki több mint 40 év óta a világ minden részeiben szolgált, ő vezénylé a „Perla“ fregátát, a „Mahonosa“ gelettét, s a „Diligence“ és „Jason“ brigantinákat, s 1846-d. évben a Rio de la Platán a hajóhadosztályt is kitűnő szerencsével. Ez az első hajótörés , melyet szenvedett. A hajógyárakban a legnagyobb tevékenység uralkodik jelenleg. Santanderben magánosok költségén több nagy hajó épül. A fő kincstárigazgatóság a függő adósság r öszvegét aug. 1-jén tette közzé. Az 352 millió 53,566 reálra rúgott. Az újonan kibocsátott államkötelezvények értéke jőn 68 millió 789 ezer 897 reált, forgásban van 198 millió, 203,032 reál, öszvesen 266 millió, 992,920 reál. F. hó 11-kén történt a lissaboni minisztériumban a spanyol határ felé vezető vasútépítés árubabocsátása. Jelen volt a főpénzügyi procurator s a különös vasúti bizottmány. Az elölülő kinyilatkoztatta, hogy 3 vállalkozó közöl csupán egy felel meg az előírt feltételeknek, és ez az angol társaság, mely Londonban a „portugáli vasutakra vállalkozó félszigeti központi társaság“ nevezettel alakult. Hardy Hislop, a társulat alelnöke, néhány a társaság nevében tett értekeződés után a szerződvényt aláírta. A vonal legott Portóig munkába vétetik s onnét Santaremen át Badajozig fog folytattatni. Amerika. Az egyesült államokban most a pénznek egy uj neme, t. i. a gyúr 13-alakú arany tallérok, jutottak forgásba. Ezen arany pénzek körülbelül egy ,10 centis darab nagyságával birnak, középett egy régi aranytallér nagyságú lyukkal. Az egyik oldalon e szó áll: „Dollár“ s alatta egy koszorú ; a másik oldalon pedig: „United States of America 1852“ (Amerikai egyesült államok 1852.) — A pénznek ezen neét pénzverdéi kiváló reformnak tekintik. LEGÚJABB POSTA. Berlin, aug. 28. — Ma délelőtt miniszteri conferenczia tartatott, melynek tárgya,mint gyanítani lehet, összefüggésben állott a miniszterelnök és Schele báró közt tegnap tartott értekezlettel. Mikor fog a porosz felelet a coalitio nyilatkozatára következni, még most bizonytalan. Jól értesült körben beszélik, mikép e felelet ő felsége jóváhagyását már megnyerő, azonban annak szövegét még helyben nem hagyta. Ebből azt következtetik, hogy ő felségének Stettinbéli visszatérte előtt a conferenczia e felelet átvételére egybe nem hivatik. Paris, aug. 27. — A köztársaság elnöke a mai „Moniteur“-ben egy, az ez évi pénzügyi törvényhez csatolt s a kamarák által megszavazott javítványnak megfelelőleg közrebocsátja az államtanácstól kidolgozott rendeletet a mindennemű nyilvános falragaszok megadóztatásáról. A pénzügyi törvény szerint ezen adózásnak már aug. 1-jével kellett volna megkezdetnie , de a rendelet csak aug. 25-kétől kelt. A Moniteur a megyei tanácsok 9 válaszfeliratát közli, melyek majd mindnyájan az államhatalomnak Napóleon Lajos kezeiben megszilárdítását indítványozzák. Hét válaszirat határzottan a császárság visszaállítása mellett nyilatkozik. *