Pesti Napló, 1852. szeptember (3. évfolyam, 744–768. szám)

1852-09-11 / 752. szám

1852 harmadik évf­folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Pesten: Évnegyedre 5 f. — k.p.­­ Egy hónapra 1 ft 30 kr p. Félévre 10 „ — „ „­ Évnegyedre 4 ,, — ,, ,, A havi előfizetés, mint aj..... a számonkinti eladás is freevre ” ”” megszűnt. j Egyesszám . . 4 ,, ,, A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH D. úrhoz intézendő, úri-utcza Lak­ért ház 8. 152 PESTI MPL®. Szerkesztési iroda: Dri utoia 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. Szombat, sept. 11-én-HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyha­­lábos petit-sora 4 p. kr.­­sóval számittatik. A be­­igtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták egy­­hasábos sora 5 pengő krajcárjával számítta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. - jelen Előfizetési felhívás a „PESTI NAPLÓ44 1852-diki october-decemberi évnegyedi folyamára. A „PESTI NAPLI044 jövő évnegyedre is jelen alakját megtartandja. Béltartalmát illetőleg a szerkesztőség különösen a közlések gyorsaságára és sokoldalúságára fordítandja figyelmét, s általában mindent elkövetend, hogy a t. közönség megelégedését minél nagyobb mértékben kiérdemelje, mit annál inkább hisz elérhetni, mivel sikerült többeket publicistáink elismert jeleslejei közöl dolgozótársakul megnyernie. Lapunk Illatára érdekességének kiemelésére megemlítjük, hogy legjelesebb íróinktól hozank szépirodalmi dolgozatokat, s azokon kívül érdekes könyv- és szinbio­nálatokat. — Figyelmeztetjük különösen a t. közönséget, hogy a műtárban october 1-vel Jókai Mór­nak egy új történeti regényét kezdendjük meg, mely a köztet­széssel fogadott „Erdély aranykorának 44 folytatását képezendi. Előfizetési föltételek. Vidékre postán küldve félévre 10 forint, — évnegyedre 5 ft p. p. — Pesten házhozhordással félévre 8 forint, — évnegyedre 4 ft p. p. EMICH GUSZTÁV, mint kiadó tulajdonos. TARTALOM A FRANCZIA-HOLLANDI VISZÁLY. Telegrafi tudósítások. A f­r­a­n­c­z­ia-h­o­ll­a­n­d­i viszály. London (A brit kivándorlás. A Times és Napoleon Lajos). Hivatalos. (Ügyvédek. Államkölcsün(igy). Vegyes hírek s események Külföld. (Francziaország. Nagybritannia. Németország. Olaszország. Portugália. Görögország). Le­g­u­j­a­b­b. (Berlin. London. New-York). Egyházi s nevelési ügyek. V­egyesek. (Nemzeti színház. — Dunavizállás). M­at­­­á­r. (A rémes vacsora. Történeti elbeszélés Dózsa Dánieltől. Budapest, sept.1­0-én TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK Párig, sept. 8. — Gemeau tábornok Romából megérkezett. A „Moniteur“ jelenti, hogy tegnapelőtt az államkincstár által 25 mil. frank fizettetett a bank­nak vissza. Nápoly, sept. 3. — ő felsége a király Ischiában az államtanácsban elnökölt. Nápolyból visszatérvén, elfogadta Nesselrode gróf orosz cs. államkanczellárt, és Turgot franczia volt külügyi minisztert, s azután a királyi családdal együtt Casertába utazott el. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. RÉMES VACSORA Történeti beszély. Dózsa Dániel­től. (Folytatás. *) XV. Mi lett az Apahidi kastélyból ? Falain újabb portyázások nyomai látszanak. A levert hon minden vidékein végig száguldott a bo­­szuállás doemona. Szinte csak romjait találta kastélyának Boronkay, midőn Karánsebesről visszatért. Itt, hol eddig barátságos, vendégszerető magyar úr körül hemzsegett a cselédség, s a kapukon át egy­mást kergették a ház barátainak fényes fogatai, most hallgatagság és rom volt mindenfelől. Egy agg cseléd szolgálta most csak Boronkayt, s a kastélynak egy kis lakhatóvá újított szobájában, és a puszta kongó termekben három bánatos lény bolygó alá s föl, Boronkay Margit és Menyhért. Oda lett a hajdani vidámság, oda a sok nyájas örömek. Margit arczainak rózsapirját is, bús halványság fátyla vonta be. Alá hullott ő a szerelem édenéből, egy vak szenvedély világába,a hol a nemes élvek he­lyett, sóvár eltiltott vágyak , s a becsülettel küzdő szenvedély örök tusakodásai voltak vele. Eltűnt köréből a vidám, boldogító atyai szeretet, mosolygott többé Boronkay, leánya gyermek­örömeire , szerelme fölötti nyájas enyelgései el­é­Anyagi szükségek is komoriták ez egykor oly gaz­dag családot. A portyázók több évi rablásai kiforga­­ták a földbirtokosokat pénzekből, élelemszereikből, marháikból, földjeik évek óta vetetlen hevertek, nem volt barom, mely fölszántsa, nem ember, ki megmi­­velje azokat. *) Lásd P. N. 751-dik számát. Az éhségtől, s titkos és nyilvános gyilkolástól, hadjáratoktól s dögvésztől még életben hagyott nép, mint gyér magva a jövendőnek, elerőtlenülve vissza­vonult tűzhelyéhez, — járomba fogta magát nejével s gyermekeivel, s úgy szántott föl akkora darab föl­det, melyből havak múlva learathassa kenyerét. Egész vidékeken nem lehetett egy marhát látni. A nép vonta mindenfelé a targonczákat, melyeket a nyomor és ínség alkotójának nevéről, „Básta szeka­­reinek“ neveztek. Azt mondja a rege, egész Erdélyben csak egy bika maradott meg, a nagy-küköllő völgy azon térségén, hol ma Bikafalva fekszik, e bikáról örökölvén nevét. A közös nyomorban minden honfi osztozott, mert azon kevés fizetéses állomásokra is, honnan a nép közé egy kis pénz, s jobblét szivároghatott volna, idegen hon fiai alkalmaztattak Básta által, kik tör­vényt nem ismerőnek, s kötelességük hű teljesítését a Básta legvadabb parancsainak, pontos végrehajtá­sába helyezteték. Nem volt a nemzet fiainak semmi életmódjuk,sem­mi jövedelemforrásuk, mialatt Básta városokra, hely­ségekre, sőt egyénekre is megbizhatlan hadi sarcro­­kat vetett. E közös nyomorban Boronkay is osztozott. Évek óta, hogy az üldöztetések elkezdődtek, ő is mint mások, hitelből élt, s most egyik hitelező a másik után kül­de reá az executiókat. A­mi kevés marhát földje mi­­veltetésére a szomszéd tartományokból nagy költ­séggel hozatott be, a hitelezők kihúzatták udva­ráról, így emésztek szegény derék férfiút az anyagi s szellemi szenvedések, a­nélkül, hogy egyiken is se­gíthetett volna. Már az ősz vége felé hajlott, fanyar novemberi napok álltak be, Boronkay háza fedélzetét igazít­­gatva, észrevett az apahidi erdőségből egy ismeretes alakú lovagot kifejteni. — Ha nem csalódom, az Kis Farkas ! — menj Menyhért, s mondd, azt szentem, nem szabad neki ma Apahidán túl haladni. Szeretem ez ifjat, ő ott hagyá Rádulyt, csatlakozott ügyünkhöz, s egyik leg­­hősebb előharczosunk vala. Csak hamar Kis Farkas Menyhérttel együtt a kastélyba érkezett, kinek elébe sietett Boronkay. — Isten hozta kegyelmedet, nem gondoltam, hogy hazám földén láthassalak. — Bástától bizonyítványt nyertem, szólt Kis, s miután Oláhországban nincs mit keressek, itt marad­tam a szeretett hazában. Boronkay bevezetve az ifjat termeibe, bemutatá Margitnak. — Mi tájról jön kegyelmed ? kérdő Margit a szo­kásos idvezletek után. — Korád Szent-Mártonból, Jármy Miklóstól, kit úgy hiszem ismer nagyság, nála, s Széplakon Horvát Jánosnál tartózkodtam ekkorig, most Fehérvárra kell sietnem. — Mint van Horvát, s a Jármyak­­ rég nem hal­lok e kedves barátimról, szólt Boronkay. — S a kedves Anna egészséges-e ? kérdő Margit. — Ők mind boldogok, a mennyiben e korban va­laki boldog lehet. Úgy látszik, Jármy nejével annyira összeérző lelkek, hogy egymást a sírig boldogítani képesek leendenek. A gyermekek örömét osztja a derék atya is. Margit kilobbant arc­c­al egy kérdő tekintetet ve­tett az ifjúra. — Hogyan, szólt Boronkay, Jármy nősült volna? — Nem hallották kegyelmetek ? Ő Horvát Annát vette nőül, nem ismertem soha ennél kedvesebb te­remtményt. Néhány napot töltöttem körében, s ez volt földi édenem. Margit felháborodott szívvel tűnt el a szobából, hogy elrejthesse vendégek elől feltörő könnyeit, mi­alatt Boronkay hevesen kezde­tlá s fel járni a te­remben. — Valóban, szólt végre Boronkay, a hölgyek közt legméltóbb volt Horvát Anna Jármyhoz. Ebéd után Kis Farkas tovább akart utazni, de Bo­ronkay házánál marasztá. Az ifjú a délutánt többnyire Margittal tölté, s a leány szép külsője, valamint kellemes társalgása által, nem kevéssé jön meghatva. Margit viseletén némi dacz tűnt föl, mintha ő kedvesében csalódott volna; de azt nem fájlalná, azonban szivét sértette Jármy boldogsága, melyet Kis gyakran igen élénk színekkel rajzolt. A ka ezer egész világot lábaihoz borulva szeretné látni. Margit egy tartalék szerelemre mindig számí­tott Jármynál, de ez férfiú volt, ki a csapodást hi­degen meg tudta vetni,elfeledni, s más méltóbb szív­nél keresni boldogságát.­­ Margit bármennyire akarta palástolni, Jármy el­vesztését mélyen féjf alá, s annál inkább most, midőn szenvedő sorsában , Anna boldogságára irigykedhe­tett is. Érezte, hogy Jármy több volt szíve előtt, mint mennyinek gondolá. Ő Lódi iránti szenvedélyével soha számot nem vetett, s most kezdé érezni, hogy Lódihoz csak külsőség, hogy úgy fejezzem ki, a túl­­szenvedélyes szív csiklandossága, s szerelmének h tiltás általi kalandszerű­sége kötötte, mig ellenben Jarmyhoz szivbensőség s lélekvonzalom lánczolta egykoron. Előtte Jármy megszokott jó ruha volt, melyet egy újabbal, de hasztalanabbal fölcserélt. Az védette őt a vihartól, a fagytól és dértől; ez át­­bocsátja pongyola szövetén a legkisebb vihart is. Azzal vidám , boldog, megelégedett volt egykor, ez­zel szerencsétlen most, így e perczekben, midőn elveszíté Jármyt, inkább kezdé őt szeretni, mint valaha, de már késő volt. Csalódva érze magát, s a csalódás érzete daczot, a dacz fogékonyságot kelte föl szívében a legelső szerelmi nyilatkozatok iránt. Ő Kis Farkassal édelgett, mintha a háta mögött képzelt Jármyt ezáltal bosszantani akarta volna, vagy tán szándékozott is elbájolni az elég kellemes fiatalt, azon önérzetért, hogy Jármyval nem vesz­tett mindent el; a még előtte az ifjak szíve meg­hajol. Ilyen volt egy eltántorult szív következetessége, így merül az mind mélyebben a kaczérság örvé­nyébe, honnan aztán bajos a menekülés. Ki a legelső könnyelműséget megengedte magá­nak, eljátsza mindazon mennyei boldogságot, mit egyedül a szerelem nyújt a földön. Az aláhullott az ártatlan örömérvek paradicsomából, a féltékenység, irigység, örök tűnődés s kielégíthetetlen élvvágy gyötrelmei közé. Kis Farkas, a mint Margitot érdekeltnek képzelő, úgy gyúlt iránta lángoló szerelemre, hisz a lányban annyi báj s­zellem honolt, hogy annak egy szabad férfi szív ellent nem állhatott. Ő az apahidi kastélytól a legrajongóbb szívvel vált el másnap. (Folytatjuk) Némi nehézség merült fel a franczia s hollandiai kormány közt, a­mely némely tudósítások szerint, annyira ment volna, hogy a franczia követ kormánya által visszahivatott — minek oka az, hogy a hollandi státusok második kamarája az irodalmi utánnyomást illető egyezményt, mely a franczia s hollandiai kor­mány közt köttetett, visszavetette. Az Indépendance belge a dolog felvilágosítására következő adatokat közöl: Az 1840. júl. 25-kén Francziaország s Németal­föld közt kötött kereskedelmi szerződés szavai sze­rint a két államnak egyezményre kelle lépnie, később az irodalmi tulajdon elismerésének mindkét részrőli szabályozása végett. E részben az idézett szerződés 14-dik czikke kö­vetkezőleg hangzik : „Az irodalmi tulajdon kölcsönösen biztosíttatni fog.“ „Mindkét államban ezen elv alkalmazását s foga­natba vételét külön egyezmény határozandja el.“ Az 1840. jul. 25-ki szerződést a hollandi kama­rák helybenhagyták , melyek ennélfogva, mint hinni kelle, megerősíték egyszersmind a hágai kabinet ál­tal a párisi kabinet irányában elvállalt kötelezettsé­get, oly későbbi egyezmény kötésére, melynek czélja az irodalmi tulajdon biztosítása, s melynek elve már előre végérvényesen meg volt állapítva. A franczia kormány 1840 óta több ízben felhívta a hollandi kormányt e határozat foganatosítására, de a két kormány , mint látszik, csak múlt május ha­vában tudott e felett egyességre jutni. A hollandi külügyminiszter a második kamara előtt adott nyilatkozataiban emlékeztette a státuso­kat, hogy az 1852. május 27-ki egyezmény némileg az 1840. júl. 25-ki szerződésben foglalt ígéret tel­jesítése. Mindamellett a második kamara az újonnan kötött egyezményt visszavetette. A franczia kormány, úgy látszik, ebben az 1840. jul. 25-ki szerződés 14. czik­­kének nyílt megszegését akarja látni, s ezen magya­rázatnak lenne következése a franczia követ vissza­hívása , ha csakugyan való azon tudósítás, mit leg­először a Handelsblad hozott. Báró André , hágai franczia követ visszahivatása egyébiránt újabb tudósítások által sem meg nem erő­­síttetik,sem meg nem c­áfoltatik. Annyi bizonyos,hogy a követ sept. 4-kén Hágából elutazott, miután a ki­rály őt búcsu-audientián elfogadta, s a távozó követ Demalaret követségi titkárt, mint helyettes ügy­viselőt bemutatta. De egy hágai hírlap azt írja, hogy André úr, nyert három hónapi távozási szabadsága követ­keztében, csupán családja körébe megy, s ugyanazon lap határozottan biztosíthatja olvasóit, hogy a franczia követ nem hivatott vissza az utánnyomási egyezmény elvetése következtében. Maga a Handelsblad is, mely legelőször hozá a visszahívás hírét, csak egyszerűen jelenti a követ elutazását. A rotterdami újság a követ elutazását vissza­hiva­tásának tulajdonítja. Az Independance belge hágai levelezője szerint sept. 1-jén érkezett meg a franczia következ kormá­nya rendelete, hogy útlevelét azonnal kérje ki és si­essen vissza Pakisba. A hollandi hitelpapírok árke­rete ennek következtében csökkent. E rendszabály egyébiránt a hollandi népességnél nem okozott akkora benyomást, mint az ember képzelné, bár mindenki érdekkel tudakolja, minő lépéseket teend a­ hollandiai kormány. A közönség a franczia követ visszahívását úgy tekinti, hogy a franczia kormány azáltal kény­­szerítni akarja a törvényhozó testet a szóban forgó egyezmény elfogadására; a nép azt várja, hogy a kormány viszont követét Fagel tábornokot Parisból visszahívja. A tudósítások egybevetéséből tehát a visszahívás ténye bizonyosnak látszik, de a dolog további fejle­ménye a hollandiai kormány , illetőleg a kamarák további m­aguktartásától függend. London, sept. 5. 2­2 A brit birodalom oly nagy, hogy benne a nap soha nem áldozik le; tagjai száma 160 millióra rúg; ipara s kereskedelme legvirágzóbb e földön, mert hiszen csak tengeri kereskedelme 100 millió font sterling értékét képviseli; állami jövedelme 80 millió font sterling, nemzeti jövedelme pedig mesés számmal határos, mely 400 millió font sterlingnél nem kisebb. A brit birodalom hát nem egy világ­rész , mint Mac-Culloch állíta, hanem önmagában egy egész világ! De ne vitázzunk szavak fölött, — a brit birodalom igenis egy világrész, de oly nagyszerű világrész, mely a világnak többi részeit együttvéve mind a ha­talom mind a gazdagság tekintetében fölülhaladja. Ezen óriási testnek erejét még az is öregbíti, hogy alkotó részei minden éghajlatra kiterjednek, hogy

Next