Pesti Napló, 1852. szeptember (3. évfolyam, 744–768. szám)

1852-09-16 / 756. szám

1852 harmadik évi folyam. előfizetési föltételek. Vidéken: Pesten: Évnegyedre 5 f. — k.p. Egy hónapra 1 ft 30 kr p. Félévre 10 „ ,, „ jÉvnegyedre 4 „ — ,, ,, A havi előfizetés, mint a I „,,, a számonkinti eladás isi­ke­re ' ” ” ” megszűnt. [Egyes szám A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, uri-utcza Lak­ért ház 8. 756 PESTI NAPLÓ. Szerkesztési iroda: Uri-utcza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. Csütörtök, sept. 16-án-HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK.­Hirdetések négyha­sábos petit-sora 4 p. kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták né­gy­­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számítta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkezte-hivatalába Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Előfizetési felhívás a „PESTI NAPLÓ“ 1852-diki october-decemberi évnegyedi folyamára. A­­„PESTI NAPLÓ“ jövő évnegyedre is jelen alakját megtartandja. Béltartalmát illetőleg a szerkesztőség­ különösen a közlések gyorsaságára és sokoldalúságára fordítandja figyelmét, s általában mindent elkövetend, hogy a t. közönség megelégedését minél nagyobb mértékben kiérdemelje, mit annál inkább hisz elérhetni, mivel siikerült többeket publicistáink elismert jeleslejei közöl dolgozótársakul megnyernie. — Azonkívül intézkedtünk, hogy mind fővárosi naplórovatunk — különös tekintettel a fővárosi közéletre, s minden közhasznú, tudományos és művészeti intézetekre, mind vidéki híreink, eredeti levelezésekkel gazdagítva, minél élvezetesbek legyenek. Lapunk m­ntára érdekességének kiemelésére megemlítjük, hogy legjelesebb íróinktól hozank szépirodalmi dolgozatokat, s azokon kívül érdekes könyv- és színbi­­rálatokat. — Figyelmeztetjük különösen a t. közönséget, hogy a műtajban october 1-vel Jók­ai Mór­nak egy új történeti regényét kezdendjük meg, mely a köztet­széssel fogadott „Erdély aranykorának“ folytatását képezendi. Előfizetési föltételek. Vidékre postán küldve félévre 10 forint, — évnegyedre 5 ft p. p. — Pesten házhozhordással félévre 8 forint, — évnegyedre 4 ft p. p. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, (úri utcza 8-dik szám, az udvarban első emeleten) és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. __Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesitetni kérjük. EMICH GUSZTÁV, mint kiadó tulajdonos, gr. Grünne, valamint számos fényes környezettől kisérve, megérkezett. A pályaudvarnál ő Felségét a katonai és polgári kormányzó ur, Albert Főherczeg ő cs. fensége, Er­­neszt főherczeg ő cs. fenségével, Magyarország her­­czeg-primása ő főmltgával, továbbá az itt létező ka­tonai és polgári hatóságok főnökei várták, mind tel­jes egyenruhában és díszben. A legalázatosabb hódolat legkegyelmesb elfoga­dása után ő Felsége a cs. várba Budára ment, hol a lépcsőnél a várparancsnok b. Dietrich al­nagynak és a város polgármesterének magukat bemutatni meg­engedtetek. A pályaudvarban Pesten, a legmagasb lak előtt Budán gránátos századok voltak felállítva, kik a szo­kásos katonai tisztelgést teljesítik, míg alant a zene­karok a néph­ymnust játszák. Mindamellett, hogy a mostani legmagasabb meg­érkezésnél minden ünnepélyes elfogadás tiltva volt, Pestbuda lakosai, újabb bizonyságául nemrég tény­leg constatkrozott őszinte ragaszkodásuknak, nem engedék magukat megfosztani attól, hogy a közösen tisztelt Országfejedelem iránt még késő estre is forró tiszteletöket ki ne fejezzék, mi a mindenütt számo­san jelenlevők élénk örömnyilvánitásaiban talált szavakat, s az által is tal­usitva jön, miszerint az után, melyen Ő Felsége kocsiban elhaladt, minden ház, a mennyire az idő rövidsége és a sietség enge­dő , kivilágittatott, s az utczákon mindenütt fáklyák és szövétnekek égtek. Egy csekély gyengélkedés nem engedő, hogy Ő Felsége ma termeit elhagyhassa. (M. H.) A BUDAPESTI KERESKEDELMI S IPAR­ KAMARA JELENTÉSE. 1852. II. A dohánytermesztést illetőleg, melynek viszo­nyaira a nálunk is beh­­ozott államegyedárusság lé­nyeges befolyást gyakorol, a kamara elismerést ér­demlő nyíltsággal fejezte ki nézeteit. „Az egyed­­árusság behozatala óta a dohánytermesztés sok tért vesztett, ezért ugyan nagy részben némi nemzeti ellenszenvet lehet okozni, mely azonban csakhamar elenyésznék, ha pozitív anyagi előnyök kínálkoz­nának a dohánytermesztőknek kárpótlásul az egyed­­árusság- és ellenőrködéssel járó bajokért; hogy pe­dig az eddig nem történt, a kamara annak véli tu­lajdoníthatni : a) hogy a termesztés a szükségesnél szigorúbbnak látszó ellenőrködés alá van vetve ; b) hogy a megállapított legkisebb beváltási árak, a­miatt, hogy az egyes áttételek egymástól igen nagy távol­ságra esnek, nem nyújtanak biztos alapot a termény felszámítására; c) hogy a magánvevők versenyzete igen szűk korlátok közé szoríttatott. Mert Magyar­­országon, hol eddig élő semmi nemű terményzés kö­rül legkisebb korlátozás nem létezett, már maga a termesztési engedély, leginkább a vele egybekötött formaságok, s aztán az ellenőrködés és a termény be­szolgáltatása körüli vesződségek miatt, nyomasztó­nak tetszik, s a kamara úgy vélekedik, a termesz­tési engedélyek nélkülözhetők lennének, és dohány­­elsikkasztásokat azzal lehetne megelőzni, hogy a ter­mesztőknek bizonyos mennyiségű hosszúra vágott dohány szolgáltassák ki, minőt gép nélkül nem állít­hat elő. A mostani beváltási árakat, kivált három évre megszabott áttételek mellett, a kamara igen csekélyeknek találja, minthogy ily időköz alatt jö­hetnek közbe oly események, melyek az ár feleme­lését teszik szükségessé, különben a dohánymivelők közül többen könnyen más jutalmazóbb czikk ter­mesztésére adhatnák magukat. Az árakat oly ma­gasra kellene tenni, hogy a termesztő legalább azon hasznot kapja, mit neki más termesztmény is meg­adna, így p. o. a kincstár már ezelőtt a szegedi állo­másra nézve egy mázsa dohány árául négy pozsonyi mérő búza árát határozta volt. Továbbá a tarifának a dohány különböző minőségei szerint oly módon kel­lene szerkesztetnie, hogy a termesztő biztosan szá­míthasson valamely árra, s minthogy minden do­hány (kivévén rothadt s fagyottat) használható vá­gódohánynak, egy áttételnek kellene lenni a leg­­alábbvaló fajtára nézve is; továbbá a jégvérte­s sza­kadozott leveleknél, melyek azonban vágódohányul használhatók, nem kellene az árból annyit lehúzni, mint most. A kamara jelentésében azt is megemlíti, hogy a dohánytermesztés buzdításául a dohányföl­deket, melyeknek kiterjedése legfelebb 100—120,000 holdat tesz, adómentessé lehetne tenni, mi a kincs­tárnak évenkint 50—60,000 forint áldozatot okozna. Szükségesek lennének továbbá minta-dohányter­­mesztő-intézetek, jutalmak kitűzése legjobb termeszt­­mények számára, s hasonló eszközök. De a hazai dohánytermesztés emelése­­s nemesíté­sére leghathatósabb eszköz lenne, ha a termesztő­nek lehető legszabadabb mozgás hagyatnék termé­nye pénzzé tételében; mert ha a dohány a kiviteltől eltartatik, úgy a külföld, hol pedig eddig elő a ma­gyar dohány jó hírrel birt volt, más országokból fog dohányt vásárolni, s akkor nem lesz könnyű feladata régi piaczot visszaszerezni. Eltartatik pedig némileg a kiviteltől,mert a kivitel csak arra engedélyt nyerők által eszközöltethetik meghatározott mennyiségben. S oly versenyzet, mely csak engedélyezett vevők ál­tal gyakoroltatik külföldön, a termesztőnek nem igen válhatik hasznára, mert a kevés számmal létező en­gedélyezett vevők egymás közt könnyen összebeszél­hetnek, s annak következtében, ha külföldön a do­hány jobb áron kel is, annak soha sem veendi hasz­nát a termesztő. A kender-termesztés s annak kelete folyvást nö­vekedőfélben van , az utolsó évek alatt a kender­árak csaknem megháromszorosodtak. De a kender termesztése még sok kívánni valót hagy. A lenter­mesztés hátrább áll, s valamint az országban minde­nütt, úgy a kamarai vidékben is leginkább a szegé­nyebb osztályok házi szükségére termesztetik. Pedig Magyarországon a lentermesztés körül kellő buzdí­tás és oktatás által rendkívülit lehetne tenni. Egy jó repetearatás eredménye 4—500,000 kö­bölre tehető. Gubacs évenkint 150—200,000 mázsa gyüjtetik. Az erdőgazdálkodás Magyarországon még igen gyenge lábon áll. Sok erdőbirtokos nem ismeri az erdő becsét, s csak vágatja az erdőket, s nem gondol ápolásával. Az erdészet emelésére a kamara legha­tályosabb eszközöküt jelöli ki: a) az erdei szolgal­mak megváltását; b) minden községek, testületek, zárdák, egyházi s alapítványi jószágok tulajdonához tartozó erdőknek állodalmi felügyelet alá helyezését; c) minden magán erdőbirtokosok rászorítását, hogy erdőiket csak vizsgált erdészekre bízzák; erdészeti iskolák felállítását; s addig is e) felelős kerületi vizsgálati bizottmányok felállítását, s f) minél előbb egy szigorú erdészeti rendtartás kiadását. A jelentés, további folyamában áttér a marha­­tenyésztésre. Tekintve az 1850-diki összeírás ered­ményeit — miszerint a pest-budai kerületben van 264,656 10, 144,043 ökör, bika, bivaly, 176,302 tehén, 1,133,234 juh — s a marhatenyésztés állását a föld termőképességéhez és a takarmány erejéhez hasonlítva, azt mindenesetre várakozáson alulinak kell elismerni. Ennek okát a kamara részint okszerű marhatenyésztés megalapítására szolgáló intézetek hiányában , részint a megváltozott birtok-­s gazdá­­szati viszonyokban keresi. Pedig annak meghonosí­tása a közbirodalom magasrendű érdeke által igé­­nyeltetik, hogy az összes birodalom idegen lovak s idegen marhák behozatala alól emancipáltassék, és igy az ezekért évenkint külföldre menő tetemes ösz­­szegek az állodalomnak megtartassanak. Különösen TARTALOM. Te­leg­ráfi tudósítások. Ő Felsége Budapestre érkezése. A budapesti kereskedelmi s iparkamara jelentése. Az osztrák birodalom állam jövedelmei­nek kimutatása 1852-re. Hivatalos. (Kinevezések. Megkegyelmezések.) Nagy-Káli­ó. (Népmulatság. Szinházügy.) Vegyes hirek s események K­ül­föld. (Francziaország. Nagybritannia. Németország. Helvetia. Olaszország. Törökország.) Le­g­u­j­a­b­b. (Páris. Athén.) Egyházi s nevelési ügyek. Vegyesek. (Nemzeti színház. — Börze. — Dunavíz­­állás). M­fs­t­á­r. (A rémes vacsora. Történeti elbeszélés Dózsa Dánieltől. Budapest, sept. 16-án. TELEGRA­FI TUDÓSÍTÁSOK Nápoly, sept. 6. — a kir. fensége a módénál ural­kodó­ig ide érkezett s 4 hétig itt mulatand. Florencz, sept. 10. — Guerazzi rosszul érzi ma­gát ; a vádirat ma olvastatott fel. Turin , sept. 10. — Az orleansi herczegnő Ger­­vaist még nem hagyta el. Hallomás szerint a köz­társaság elnökét déli Francziaországban teendő útjá­ban a piemonti hadminiszter üdvözlendi. Ferrara , sept. 10. — A Pó-hajózási bizottmány ma Negrelli elnöklete alatt üléseit megnyitotta. Pest, sept. 15. Alig telt el egy hónap, mióta ő cs. k. Apostoli Felsége hosszabb legkegyelmebb mutatás után Ma­gyarországban , innen távozott, s már újra részesül­nek a testvérvárosok azon mélyen érzett szerencsé­ben, a Felséges Fejedelmet ismét itt láthatni. Mindjárt délután, tegnap 12 órakor, azon pillanat, melyben ő Felsége az ország határát átlépte, a biro­dalmi zászlónak a várra feltűzése által jeleztetett, s egy ágyudörgéss­el ünnepélyesen üdvözöltetett, mely ,,Albrecht főherczeg“ hadigőzösről a Duna közepén hangzott, s a vár lövegei által soká viszhangoztatott. Ó cs. k. Apostoli Felsége estve kevéssel 7 óra után különvonattal az udvari kocsiban Károly Lajos, Vilmos és ifj. Rainer főherczeg urak Ő cs. k. fenségük, továbbá a Felsége I. fősegéde A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. RÉMES VACSORA Történeti beszély. Dózsa Dániel-lal. (Folytatás. *) XVII. Ki írhatja le Margit kétségbeesését? Ő atyját szer­fölött szerette, miután minden szerelmi vonszódásai meghiúsultak, a gyermeki szeretet volt még, mely betölté a szenvedélyes hölgy egész érzelemvilágát. Épesztő szivét egy szomorú önvád , midőn atyját Lódi martalékául tudta, s érzé, hogy az aljas férfi az egykor tőle nyert szerelmi remények által hivatott fel a végletekre, gyűlölte őt most inkább, mint sze­x) Lásd P. N. 752-dik számát, tette valaha. Undorral gondolt azon alakra, mely egy­kor őt bájolá. Atyja hóhérát látta most abban, kit egykor testvérének óhajtott. Nevelte szenvedését az, hogy Menyhért is ekkor családi ügyek miatt távol vala. Csak Kis Farkas volt, kinek ragaszkodásáva s kifogyhatlan nemeslelküségére támaszkodhatott. E kifáradhatlan buzgalom ifjú viszonyai által si­­került Margitnak kihallgatást nyerni Bástánál, de a képzelt szerencse mi eredményt sem hozott. A mo­gorva fővezér durván, vigasz nélkül bocsájta el a leányt. Búsan , leverten tért vissza Margit szállására, hol nénjének s Iíia Farkasnak keserűen panaszkodott sorsáról. — Mi lesz atyámból ? Ah Básta úgy ellene van bőszitve! szemeiből olvastam atyám halálitéletét. Megölik őt, megölik őt! — Ne remegj kedves angyal, szólt Kis Farkas, megragadva a leány hó­ kezeit, atyád nincs veszély­ben. Ez csak Lódi valamely személyes boszujának ül­dözöttje, de ez üldözés csak addig tarthat, míg ügyek ellátását húzhatják. Megtudtam, hogy Ma­theus Hóditól meg van vesztegetve az ügy lehető hátráltatására , s a foglyok kínzására. De nekünk is lesznek aranyaink azok részére, kik Matheusnál többet tehetnek. Most arany a törvény. Atyád ügyét már tisztába hoztam; az ellene emelt vád alaptalan, mert tárgya megelőzi Básta kegyelmezési okiratát. Ok lehet-e reményünk? mivel van apám vádolva, nem való az ? — Egy széttépett levél a vád alapja, melyet atyád is kikérdeztetve, saját kéziratának vallott, de ez még Székely Mózes föllépése előtt kelt. Fehérvár ostro­makor Spinosa lelte föl azt Farkas Miklós öltözékei­ben , s azonnal Matheushoz küldé. Lódi felismerte atyád kéziratát, s vádat emelt Bástánál, vádját a le­vél oly darabjaival igazolván, melyekről a dátum és Székel Mózes neve hiányzott. Ő ez egész ügyben egyetértett Matheussal, de az ég rajtunk is segített. Itt kedves Margit a levél elrejtett darabkáit sükerült kezemre keríteni, átadom nagysádnak. Még egy ki­hallgatást eszközlünk Bástánál, akkor fölfedezended e gyalázatos ármányt, melyet csak tévedésnek fogsz nevezni, minthogy Lódi Bástának kegyencze. Hiszem, hogy az ég segíteni fog rajtunk, a­­z adatok által atyád mentve lesz. Rejtse el ezeket kedves nagysád, mert engem is Lódi már szemügyre vett, s ki tudja, mi történhetik velem ! Alig rejtheté el Margit az iratokat, a terem aj­taja fölnyilt s Lódi lépett be. Margit a mint megpillantó őt, élénken sikoltott s szemeit kezeivel eltakarta. — Margit s szólt Lódi, kétségbeesve talállak, bo­csáss meg, hogy még atyádon nem segíthettem. Ne aggódjál miatta, isten után mentve lesz ő. — Távozzék kegyelmed ! nincs szükségem segé­lyedre, nincs szüksége atyámnak is, ki büszkébb, hogy Vera árulójának kegyét elfogadná. — Nem értem nagysádot, szólt megütközve Lódi. — Mindent tudok. Távozzék kegyelmed, szőjjétek Matheussal ármányaitokat, elég becsületes embert hurczoltatok már a vesztő­helyre. Meg tud halni atyám is úgy , mint mások meghalának általatok. . •— Margit s ezek irtózatos vádak, látom, hogy valamely cselszövényes rágalmazó elkárhoztatott nagyság előtt, szólt zavarral Lódi. — Avagy azt véli kegyelmed, nem tudom, mint terveltétek ki Matheussal atyám sanyargattatását, egy levél miatt, melyet egykor Spinonától kaptatok

Next