Pesti Napló, 1852. november (3. évfolyam, 796–819. szám)
1852-11-04 / 797. szám
1852. harmadik évi folyam. előfizetési föltételek. Vidéken: Évnegyedre 5 f. —k.p. Félévre 10 « » »* A havi előfitetás, mint a számonkinti eladát is megszünt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utczi Lakért ház 8. Szerkentési iroda: úri-utcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán£rendet levelezőinktől fogadtatnak el. Pesten: Egy hónapra 1 ft 30 kr . Évnegyedre 4 ., — Félévre 8 ., — Egyet ,ám . . 4 797 Csütörtök, nov. 4-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhatábos petit-sora 4 p. kr. javal számittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába ■egjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. Előfizetési felhívás. A „PESTI NAPLÓ“ november-decemberi két hónapos folyamára ezennel előfizetés nyittatik. Előfizetési feltételek. Vidékre postán küldve 3 ft 30 kr. Pesten házhozhordással 3 ft 40 kr pp. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, (uri-utcza 8-dik sz., az udvarban első emeleten) és EMICH GUSZT. könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. — Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesitetni kérjük. EMICH GUSZTÁV, mint kiadó tulajdonos. TARTALOM. Státusegység. I. Levelezések. (Eger: bor és szőlőügy, nőzárda , érdekes kéziratok, fogyasztási adó , árverés.) Hivatalos. (Kitüntetés. Kinevezés.) Fővárosi hktár. Vidéki hirek. Francziaország. (A török kölcsön. Lakoma St.Cloudban. Senatori kinevezések. A fontainebleaui ügy. Az örökösödés kérdése. Dictatorság. Abd-el -Káder Parisban. Vegyesek.) Nagybritannia. (A Times. Napoleon Lajos fölveendő czimeiről. Macaulay. Az egyptusi pasa ajándoka. Kallimaking. Angol hajógyári munkásság. Derby új büntető bilije. Konstantinápolyi bonyodalmak a kölcsön tárgyában.) Spanyolország. (Madrid . Angol segély Cubára nézve, stb.) Olaszország. (Odessa.) Törökország. (Fuad el Tendi valószínű lelépése.) A franczia „Le Pays“ czikke a „török kérdés"ről.) Legújabb. Telegrafi tudósítások. Vegyesek. (Az arkadiai magyarnak. — Nemzeti színház.) Műtár. (A kétszarvú ember. Történeti regény irta JÓKAI MÓR) Budapest, nov. 4-én. STÁTUSEGYSÉG. I. Pest, nov. 3. ( Az emberek nagy többsége azon félszeg véleményben van, hogy az időnkint uralkodó politikának alakulására csupán két elem, például a perez eseményeinek eszélyes felhasználása, s a közhatalom anyagi erejének bizonyos foka elegendő. Az ily elemekből alakult politika azonban pillanatnyi sikert és dicsőséget hozhat ugyan, de szerintünk állandóságra nem számolhat, mert azt rendesen váratlan események készületlen találják. Mi tán a kisebb, de valószínűleg gondolkozóbb részszel azt hisszük, hogy tartós, lejális, és jótékony hatású józan politika ama két elemen kívül még a múlt, jelen és jövő alapos összeegyeztetését, a különböző népek geniusának méltánylását, s véletlen világesemények ki nem rekeszthető erkölcsi hatásának számbavételét is igényli. S mi meg vagyunk győződve, hogy az ausztriai közbirodalomban jelenleg fennálló politika mindezen factoroknak egyetemes alkalmazása által vezéreltetik. Erről nekünk, kerülve minden hízelgést a kormányon ülő státusférfiak irányában,—eléggé kezeskedik— ezen politika szükséges czélja, mi nem kevesebb, mint a szétmállani indult birodalmi alkatrészek szilárd összeforrasztása, a felingerült s egymás megsemmisítésére felkelt heterogén nemzetiségek megbékítése, a megtámadott s aláásott tekintély helyreállítása, s egyrészről állami takarékosság, másrészről, a közvagyonosodás emelése következtében a rendkikívüli események által túlterhelt kincstárnak rendbe hozatala. E czélok mindegyike oly szent, oly természetes, és oly sürgős, hogy azoknak őszinte támogatását minden józan státuspolgár részéről bizton várjuk, a kormánynak pedig minden intézkedését szívesen üdvözöljük, mely e czélok megközelítését támogatja. A birodalmi státusegység világosan kifejezi az irányeszmét, mely az uralkodó politikát vezérli, mely az elszámlált czéloknak legfontosbika, s mely az uj rendszernek majdnem minden nyilvánulásait motiválja. De legyünk őszinték. Az uj rendszernek behozatala az összes közbirodalomban sem egyenlő készültségre, sem egyenlő fogékonyságra nem találhatott. — Míg az ausztriai örökös tartományokban a már korábbi absolut kormányfomnák után az új rendszer méltán tetemes haladásnak tekintethetett,— ugyanakkor a birodalom másik nevezetes felében bármily hiányos, de megszokott és kedvelt institutiók helyébe egy mégis ismeretlen állapot lépett, melynek könnyű népszerűsítését nemcsak azon körülmények nehezíték, melyek között behozatott, de különösen a sajtó chameleoni részének egyik ügyetlen diadalhozusából gyakran kitűnő káröröm is, leggyűlöletesb modorban említvén fel minduntalan a magyarországi népek bűnös viseletét, s ennek visszatolásául, s igy mintegy büntetésül az uj rendszernek szükségét. Ez rosz taktika. Mert a büntetés eszközét ritkán kedvelte meg valaki. Az absolut magasztalásoknál, s feltétlen dicsőítéseknél egyrészről sokkal üdvösb, minden új rendszabály tettleges hasznát, szükségét, s jótékony eredményeit megmutatni, sőt talán hiányos vagy bántó oldalait is, ha úgy lenne, részrehajlatlanul, de kímélettel kifejteni, mert hiszen a legbölcsebb státusférfiak sem igényelnek a mai világban csalhatatlanságot. Van azonban azon irói osztálynak, mely a napi és politikai sajtó morzsáin vagy csak éledni, vagy gyakran elhirülni is akar, egy nevezetes töredéke, mely minden tettleg uralkodó régiméhez szegődik, s mely az utolsó 5 év minden phasisain keresztül bámulatos könnyűséggel forgatván vitorláit, minden uj állapot készséges uszályát képezte, s minden uj rendszabály támogatásában nemcsak mindig első sorban állott, de s túlzó buzgalmában a tolla pártfogása alá vett közhatalmat iránya consequentiáinak folyvást élesebb, s kíméletlenebb kifejtésére szokta türelmetlenül sarkalni. Az irók ezen faja, mely politikai érettségre a fennérintett többség közé tartozik, hogy mind tekintélyét emelhesse, mind a közönséget terrorizálhassa, s journalistikai csatázásaiban két ismeretes csellel szokott élni. Az egyik csel, a státusegység firmája alá búvá, s a közvélemény tolmácsakép lépve fel, minden ötletét, terveit, indítványát, s magánvágyait, gyakran pedig az elfogultság rögeszméit, a státusegység érdekével takarni, követeléseivel a kormánynak legszélsőbb óhajtásait is túlszárnyalni, s magának ez által leyális nevet biztosítva, az illetőket, ha lehet, saját túlzó nézeteinek elfogadására ragadni. A második csel, mindazokat, kik a közjó érdekében ily hívatlan tanácsadók egyoldalú, vagy túlzó eszméik ellen felszólalnak, vagy valamely közrendszabályra nézve eltérő véleményt, s tán a legalaposb észrevételeket bármily higgadtan s bármily tiszta szándékkal elmondani merészelnek, — a Separatismus, aristokratia, demagóg törekvések, vagy nemzetiségi ellenszenvek stereotip gyanújával elnémítani. Az oly tollat nem kezeli tiszta kéz, s a napi sajtónak ily eljárása sok kényes érdeknek avatatlan érintése által az elemnek összeforrását gátolja, s a közhangulat húrjait izgatásaival majd az elszakadásig felcsigázza, majd a tompaságig lecsüggeszti. De e politikai kuruzslók legnagyobb kártékonysága azon fogalom- Zavarban fekszik, melyet a státusegység természetes hatásaira, s szükségszerű következéseire nézve támasztani igyekeznek. Az ausztriai státusegység eszméje véleményünk szerint nem valamely szeszélyes ötlet szüleménye, s nem is egy vagy más nemzetiség kizárólagos javára felállított kedvezmény, hanem a legközelebbi események által kifejtett, s a jövőnek biztosítására önkényt alakult politikai közszükség. De valamint ezen egység elve legerőbb alapját a közbirodalmi tartományok közt korábban is létezett törvényes kötelékekben lelte fel, úgy annak alkalmazása a népek és nemzetiségek geniusában, erkölcsökben , históriai előzményekben, sőt az egyes tartományok különböző szükségeiben is részint határokra , részint módosító elemekre talál. Legközelebbi értekezésünkben megkísértjük kimutatni a státusegység kétségtelen postulátumait, s kijelölni a határt, melyen kívül a tartományi és nemzetiségi érdekek épen a közbirodalmi erőforrások gyarapodására a közös birodalmi intézkedéstől elkülönzött rendszabályokat s gondoskodást igényelnek. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. A KÉTSZARVÚ EMBER. Történeti beszély. Irta JÓKAI MÓR. IX. A tanú. (folytatót. *) Néhány percznyi szünet után fölállt Teleky Mihály s éles szemeivel keményen arczába nézve a vádlottnak, igy kezdé: — Uram, kegyelmed vitézlő Paskó Kristóf, kinek kezeit pár hónap előtt hála teljesen szorongatók s kit most lánczokkal terhelten látván magunk előtt, bámulva kérdezzük : ha kegyelmed-e az , vagy mi vagyunk-e ugyan azok, a kik voltunk ? kegyelmednek egykor mind megannyi barátja, rokona, hon- és tiszti társa, jelenleg pedig szigorú ítélő bírái. . . . Abból, hogy kegyelmed mind azokat itt látja, a kik kegyelmedet szerették, becsülték, előmozditák , gyaníthatja kegyelmed, mily súlyos legyen az a vád, mely ellene emelve van, s ha arczaink sápadságát tekinti s a lesütött szemeket, melyek kegyelmedre feltekinteni nem mernek, előre tudhatja, mily fájdalmas kötelesség az, mely bennünket kényszerít ke *) Lásd Pesti Napló 792. számét. gyelmeddel ily hangon beszélni s mily öröm lenne reánk nézve, ha a vád eloszlanék kegyelmed fejéről s ismét itt láthatnék soraink között ülni. — Nyugodtan hallgatom vádamat, — monda Paskó, — lelkem tiszta minden bűntől. — A vélek, melylyel kegyelmed vádoltatik, semmivel sem kevesebb, mint — hazaárulás. Paskó arcza felhevült e szóra. — Engem vádolnak hazaárulással, ki hazámért, fejedelmemért száz alakban láttam a halált, értek megaláztam fejemet az ellenségek legnyomorultabbjai előtt, s bátran emeltem föl, ha úgy kellett, a legfélelmesebbel szemközt. Kinek csak egy intés kellett, hogy elhagyjam jószágomat, nyugalmas lakhelyem, családi boldogságom s menjek vészek, viharok közé, holott élhettem volna nyugodtan a magam kapuin belől, mint a többiek itt Erdélyországban. Nem uraim, ne vádoljatok engem e bűnnel. Mondjátok meg annak, ki ellenem tör, hogy találjon ki számomra elhihetőbb vádat. Mondja, hogy apámat öltem meg, nevezzen istenkáromlónak, szentségtelennek; távolabb van tőlem mindezeknél ama bűn, melyet kimondani is irtózat nekem. — A vád épen azért súlyos, mert ily külszinálés takarja fel a vétket. Midőn kegyelmed kertünkre oly kész volt mindannyiszor a portára menni, olyankor kegyelmed soha nem a mi általunk rábízott ügyeket sürgetni járt, hanem saját magának alkudta a fejedelemséget ; ha a vezérekkel beszélt, azoktól sohasem az adó leszállítását kérte , hanem még nagyobb adót ígért, ha fejedelemmé teszik; s az általunk ajándékul küldött összegeket mindig saját nevében osztogatta ki. Mindezekről pedig oly személy tesz tanúbizonyságot, a ki kegyelmed körül mindeneket tud! Paskó szédülni érzé agyát a vádakra. Lelke nem bírt elég erővel ennyi képtelen ellentétnek megfelelhetni. Mint a hermelin, mely meghagyja magát inkább fogatni, mint hogy a sárba bele menjen. — Az csak az Isten; — szólt rebegve; — a ki mindeneket tud. — De tudok én is; — kiálta közbe , nem tartóztathatva gerjedelmét a vén szolga; — s rágalomnak, ocsmány hazugságnak mondok mindent és azt kívánom, hogy a ki közülünk hamisat mondott, azt az Isten vágja ketté ! Nagy bajba került a testőröknek a tűzbejött öreget elhallgattatni; de e buzgósága szolgájának uj erőt látszott Paskónak kölcsönözni. — Ennyi vád között uraim, — monda nemes büszkeséggel, — semmi sem sérti annyira lelkemet, mint az, hogy én rám bízott országkincsét osztogattam ki magamé gyanánt, a vád többi része csak vért hoz fejemre, de ez gyalázatot! Épen azon nap, talán ugyan azon órában, melyben ez irtózatos vád ellenem elmondatott, én családi boldogságomat keserítem meg azzal, hogy ötezer aranyat felmondva adósomnak, abból egyetlen fillért megtagadtam nem örömeitől, az egészet az ország által fizetendő adó kipótlására szánva. Apaffy és Teleky bámulva néztek Paskóra; a főtanács ur szájában megakadt a szó. — Bizonyára, — folytatá Paskó; — ha méltóságtok elfogadná a nő bizonyságtételét férje mellett ily esetekben; nem legjobban megmondhatná, ha egy szóval eltér-e ez állításom az igazságtól ? — Szerencsétlen ember ! sohajta Apaffy s félreforditá arczát. Maga Teleky is oly megzavarodottnak látszott, hogy egy szót sem talált, amit erre mondjon. — Uraim, méltóságtok ! szólt Paskó mindig bátrabb hangon. Én követelem, hogy azon ember, vagy ördög, ki engem ily pokoli bűnnel vádol, velem szembesitessék; hadd nézzek arczába, midőn e vádat szemembe mondja, hadd lássam, lesz-e elég bátorsága engemet látni és ellenem szólani ? — Kegyelmed követeli ? kérdé Teleky mind jobban elhülve. — Jogom van ezt kérni. — Boldogtalan. — sohajta a főtanácsosur s inte, hogy nyissák meg az ajtót. Mindenki feszülten nézett oda , düh és harag tekintetével Paskó és az öreg szolga. Az ajtó megnyílt, s a tanú, ki belépett rajta, — Berta volt, — Paskó neje. . . . — Itt áll a tanú kegyelmed ellen . . . szólt reszketeg hangon Teleky *). Paskó eltántorult állóhelyéből, fejéhez, szivéhez kapva támaszkodék a mellette álló alabárdos vállaira, — a világ elfordult vele, arczán halálos sápadtság terült el: „vigyetek vissza börtönömbe,“ hebeg” , s összerogyott, mint egy hulla. Élettelenül hurczolták el a teremből. Többen a tanácsurak közöl eltakarták arczaikat, nem nézhettek oda: maga a fejedelem fehér volt, mint a fal. És bizonyára a tanú sem mert maga elől se tekinteni e jelenet alatt, s úgy adta Isten, hogy még a *) História rerüm Transsilvaniae, Sütőre Joanne Bethlenis.