Pesti Napló, 1852. november (3. évfolyam, 796–819. szám)
1852-11-30 / 819. szám
819 1852 harmadik évi folyam. előfizetési föltételek. Vidéken: Évnegyedre 5 f. k. p. Félévre 10 „ „ „ A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is megszűnt._____ Pesten Egy hónapra 1 ft 30 ktr p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . 8 „ — „ Egyes szám . . 4 „PESTI A lap politikai tartalmát illeti minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyaló pedig EMICH G. úrhoz intézendő, Őri-utcza Lakért ház 8. Szerkesztési iroda: Ori-utcza 8. sz Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Kedd. nov. 30-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhalábos petit-tora 4 p. kr.jával számittatik. A beiktatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajcárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába Megjeleli a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. TARTALOM. Élet és irodalom. VIII. Levelezés. (Miskolcz: Időjárás , társasélet, bor kelete, műelőadások , irodalom , cs. k. megyei iónok ■* eltávozása, gőzfürdő). Hivatalos. (Itéletszelidités. — Rendőrhatóságnaki czimzetváltoztatások. — Uj szabadalmi törvényt hatályba léptető császári nyílt parancs. — Az Oláhországbani szarvasmarha vesztegidejére vonatkozó hirdetmény. A bankrészvény-osztalékoktól eső jövedelmi adó iránt). Fővárosi hírtár. Ausztria. (Bécsi hirek és események ) Francziaország. (A szavazás. Tánczvigalom St. Cloudban. A nép lelkesedése a vidéken. A hadsereg szavazata). Nagybritannia. (Parliamenti tárgyalások). Németalföld. (Interpellátiók a kamarában). Spanyolország. (Madrid.) Helvétia. (Bern). Amerika. (Hirek Új-York-, Mexikó-, Veracruz-, San- Francico- és San Juanból). Legújabb. Telegrafi tudósítások Vegyesek. (Nemzeti színház. Börze.) Műtár. (Házrendezés a népeknél). Budapest, nov. 30-án. ÉLET ÉS IRODALOM. VIII. Francziaországban közelebbről szokásba jött, hogy ha nem is egész pártok, legalább azok töredékei vonakodnak bizonyos politikai jogok gyakorlatától, melyek a létező törvények szerint őket megilletik. Több legitimista mondja: ne adjunk szavazatot a választási urnába, sem mikor egy község tagjáról, sem mikor az állam fejének helyzetéről és az igazgatási formákról van szó. Miért folynánk be oly tényekre, melyek alapjait kárhoztatjuk? S miért gyakorolnánk oly potom jogokat, melyek csak árnyékai ama hatásnak, melyet mi szeretünk és szükségesnek tartunk? Hasonló tanácsokat hirdetnek a régi baloldali hegy némely tekintélyei is. Ebből következik számos egyénnek passivitása. Iselyes-e ily nézet, vagy helytelen ? nem czélem elhatározni. Csak azt jegyzem meg , hogy ettől lényegileg különbözik egy másik divatos nézet, melynek körvonalait szintén lerajzolom. Vannak érettkorú férfiak is, kik ekép okoskodnak . Nekem nem tetszenek a most uralkodó eszmék, s az azokból fejlődő törekvések és tények. Én elégületlen vagyok éveink szellemével. Kedélyemet bántják némely dolgok, miben nem segíthetek. Én többet kívánnék abból, mit szabadságnak neveznek, vagy abból, mit rendnek, s ha szintén a szabadság és rend mennyiségével tán elégük volnék is, nem tetszik ezen elemek vegyítése s kezelése módja, és kifogásaim vannak a mechanismus egyes részei ellen. Szóval, én brouillírozva vagyok a mostani korszellemmel, s egymással kölcsönös elégületlenségünk ismeretes. Minek csináljak tehát roszvért magamnak ? Kikerülöm e szellemet, nem tekintek arczára, nem kisérem mozdulatait, nem hallom meg cselekedeteit, nem vizsgálom jellemét, s ha történetesen vele találkoznám, behunyom szememet, mert látni sem akarom. Számomra jó példát mutattak az ephesusi alvók, kik egy barlangban lefeküvén , hét évig fel sem ébredtek. Hát aztán mily szép olvasmány Washington Irving bizonyos regénye, melyben egy amerikai polgár IIIadik György uralkodása alatt el talált szenderülni, s az első praesidens alatt dörzsölte az álmát szeméből ki? Vannak, ismétlem, életkorú férfiak is, kik igy okoskodnak, kedélyök által — mely a practicus ügyeknek nem a legbölcsebb tanárja — vezettetvén eszéket. Megvallom : nekem más kiindulási pontom van. Példával világosítom fel. Én Napóleon Lajost hidegvérű, merész s mégis megfontoló , önző , de érdekeit a körülményekkel kiegyenlítni alkalmas egyéniségnek tartom. Azonban nagy neve és nem csekély ügyessége mellett is, alig hiszem, hogy teljesíthesse mindazt, mit az európai társadalom és rend tőle vár. Nem lehetetlen, miként utóbbról a történész sokkal kedvezőtlenebb ítéletet mond, mint most a journalista. De azért, mert így vélekedem , s mert, teszem az orleansi birtokok elfoglalását nem dicsérhetem: következik-e, hogy ne kísérjem figyelemmel Napóleon státusszabályait, s hogy tudatlanságban tartsam magamat egy csoport oly viszály iránt, mely az eseményeknek színt és alakot ad? Felelet: nem. Ismertem egy asszonyt, ki gyakran foglalkozott a történészettel, de igen sajátságos modorban. Ő t. i. csak — a hite szerint — szép és regényes tetteket szerette, s ha könyveiben ellenkezőkre talált, az illető helyeket mellőző. Az egyik lapot elolvasta, a másikat, ha gyanús volt, beletekintés nélkül forgatá át, így ment végig a világ eseményein. Gyönyörködik a paradicsomban, hol Ádám és neje laktak; de a tiltott gyümölcs történetét tán máig sem ismeri, s bizonyosan fel nem tudja fogni: miért kellett rögtön az embereknek véres verítékkel szerezni meg kenyerüket ? Kezéből, szeszélye miatt, kihullott az események fonala. Értetlen tényeket látott; értelmes irányokat nem. S jól telhetett ideje a história-olvasásban, de semmi históriát nem tudott, s egy történet felől sem mondhatott józan ítéletet. Az ő modorát kövessem-e a politikában ? Bizony nem követem. Miért ? Mert a gyakorlati politikának azon sajátsága van, hogy aki egy darab ideig az eseményeket ignorálja, nemcsak nem halad, nemcsak régi helyén marad — mi még nem volna oly nagy dolog , — de itélőtehetségét, melylyel a közdolgokra nézve birt, tökéletesen elveszti, és álmodozóvá válik — kit szánnak vagy kinevetnek — ha különben óvatos s fontolgató természetű is volt. Egészen másként van a többi tudományoknál. Ott a megállapodás nem rontja el a régibb ismeretek érvényét. A ki p. o. akkor szűnt meg a természettanban haladni, mikor a berzeny tulajdonait nem kémlelték, másra bizza a telegráf felállítását, de azért jól megmagyarázhatja a planum inclinatumot és csavar elméletét. A ki a gőz erejének alkalmazásáról semmit sem hallott, azért még csinálhat igen tökéletes vízimalmot. Ellenben a ki egy korban, melyet mostohának tart, nem akarja ismerni a tényeket, s nem kíséri az események logikáját, az annyiszor igtatja képzelgéseit a létező adatok, sóvárgásait a tehetségek helyébe, hogy ha különben gyakorlati ésszel is birt, haszonvehetlen ideologgá válik , lelki tehetségei elsatynulnak, s midőn később józan akarna is lenni, mámor és krapulánál egyebet nem fog fejében találni. Annak mondhatják aztán a tények: ime! mi beszélünk nyelvünkön, melyet a bölcsek értenek , az eszélyesek hasznukra fordítanak; — mert az mégsem fog bölcscsé vagy eszélyessé lenni, és számára egy ismeretlen diabetus leend a jelen történeteivel és tanulságaival együtt. Az megszün jótékony hatású politikus lenni, mert silány költő lett. S ha ez általában igaz, még az alapos ismeretekkel bírt egyénekre nézve is; sokkal inkább igaz azoknál, kik politikai műveltségeket jobbára csak az élethezi súrlódásból, szónoklatokból és pipaszó melletti eszmecserékből gyűjtötték. És — megbántási czél nélkül mondva — ezen osztályba tartoznak honfitársaink közös legtöbben. Az első eszköz tehát, melylyel a parlagiasodástól megotalmazhatják magukat vidéki nemeseink, abból áll, hogy szűnjenek meg bizonyos fásult és henye modorban ignorálni a világot. Továbbá hagyjanak föl az úgynevezett sorok közti olvasással, mely az öncsalásnak legotrombább neme és a rebus fejtegetésénél hitványabb mulatság. Olvastam valahol, hogy Ildik Károly király udvarában valamelyik szép palotahölgy iránt szerelemre gyuladott egy franczia lovag, s miután viszonyuk szétbomlott, eltökélte tiz évig félszemét behunyva tartani , mit pontosan teljesített is. A szegény lovag csodálatos eszü egyén lehetett De milyen lett volna még akkor, ha mindkét szemét behunyta volna?! Miskolcz, nov. 25. Nincs érdektelenebb valami mint az időjárásról folytatott beszélgetés. S mégis e tárgyat kell felvennünk , midőn állapotunkról e néhány sort megirni akarjuk. Ebből kiki látja, hogy állapotunk eléggé érdektelen. Pedig ellenkezőt szeretnénk írni, már csak fajunk érdekében is. Az ősz meghozta rendes ajándékát az örökös esőzést, és a feneketlen sarat. Nemcsak mellékutczáink, úgynevezett kutyaszorítóink, hanem még úgynevezett piaczi járdánk is alig lábolható sártengerré változott. Óhajtva nézünk elbe egy kis tiszta, fagyos időnek. Most mindenki szobáját őrzi a meleg kályha mellett, a ki t. i. szobával, s meleg kályhával bír. Mert ez utóbbira nézve meg kell jegyeznünk, hogy nálunk egy kifa betegő forinton is alig kapható, miről ezelőtt a legrégibb krónikák sem beszélnek. Pedig itt van közel a Bikk rengeteg erdőségével, itt vannak vidékünkön több helyen a felfedezett és fel nem fedezett kőszéntelepek, hogy többet ne mondjunk: a császtai, parasznyai, szuhegyi, edelényi sat. határokon. Azonban mi nem akarunk sokat tenni ennek felhasználására. Közéletünkben , foglalkozásaikban mai napig sincs több élénkség, mint ezelőtt. A tánctestéyek sora, valami nagyobbszerű sokréval még nem nyittatott meg. De azért a bea, szivar és csaj szint oly mértékben fogy A pinezék látogatása — bár az új bor még nagyrészint igen zavaros — máris meglehetősen gyakoroltatik. Mert megjegyzendő , hogy nálunk az uj gazda, vagy a felföldről botjával ide verődött atyafi előbb szerez pinczét, azután hajlékot, így magyarázható, hogy városunknak mintegy sűrű bástyáit A PESTI NAPLÓ MUTÁNA. A HÁZAK RENDEZÉSE NÉPEKNÉL.. (Vége. *) A műveltségben előrehaladt népeknél a nemzeti szokás, mely a házak épitéses berendezésében mutatkozott, gyorsan enyészik. Már csak gyenge színben , elszórtan találhatók nyomai annak, mi egykor e népek mindenike házi s társasági életének határozott állandó jelleget kölcsönözött, s csupán az égalj igénylete most is a régi. A svéd és norvégiai ház egyszersmind tárház, a hosszú télhez képest rendezve; a régi finnházban kis ablaklyukai miatt nappal is csak derengő világ van. A spanyol ház nem nélkülözheti a nemzeti erkélyt, melyen friss levegőt szíva, az utczai kinézést lehet élvezni. Az olasz ház most is a mezei lak szabad könnyűségével bir, melybe világosság s levegő minden oldalról behat. Még legszijasabban ragaszkodnak őseik házrendezéséhez az angolok s hollandiak. A hollandi még mindig kis tért épit be, s házai úgy néznek ki, mintha csak a csinosság kedvéért lennének. Háza legjobb . *) Lásd Pesti Napló 817. század részét majdnem egész éven át zárva tartja, mert csak ünnepnapokon nyitja ki, s nem akarja, hogy gyakoribb használat által oly szint kapjon, mintha igen sokat laknának benne. Konyhája, mint az angolnak, félig a föld alatt van. Az angol most is legtöbbet tart a nagy teremre, mely a ház lakóival közös ; a magánszobák kicsinyek s igen egyszerűek, de a teremnek tágasnak s jó fekvésűnek kell lenni, benne egy nagy asztalnak s egy kisebbnek több székekkel, s okvetlenül meg kell lenni a kandallónak az ő párkányzatával, mely lehetőleg felczifráztatik. Még állandóbb határozott alakban épülnek az éjszakamerikaiak. E nép mindenből kivetkezett egyébiránt, mi az ipar és kereskedelem szabad mozgását, vagy vallás és politikában a szabad véleménynyilvánítást nyűgözhetné, de házai építésében szolgailag követ egyenlő szabályt. Nevezetes hogy az éjszakamerikai államok roppant területén mindenütt, ugyanazon helyen szemlélhető tűzhely, a házastársak ágya, pad, ablak s ajtó, egyik újtelepi házban úgy, mint a másikban, sőt a fedél is nemcsak mindenütt egyenlő alakban van építve, hanem bizonyos szabályos mértékkel is bír. De a kis téglaházak is hasonló egyformaságot tüntetnek fel külsejök s belsejükben. Földszint van konyha, kamara s a cselédség lakása ; a ház előtt nem hiányzik egypár lépcső, honnan az ember egy keskeny folyosóba lép, s innen a beszélő szobába (parlour). Ebben szükségképen van egy kerek vagy félkerek asztal, melyen összevissza hányva feküsznek szépen bekötött albumok, s egyéb ünnepi ajándékok. A parlour mögött csak egy szőnyeggel bevont faválasztékkal elkülönözve, van a közönséges lakószoba, melyben csalhatlanul van egy zongora, habár olyan rész is, mint egy czimbalom. A választó fal tetszés szerint eltávolítható, s ekkor, kivált estve társaságok alkalmával van aztán egy jó nagy szoba. Gazdagabbaknál az első emeleten van még könyvtár, rajz- s több más kis szoba, mely hasonlóképen mind közönségesen használtatik. Rendesen hátulra van az étterem, második s harmadik emeleten magán szobák, s egészen fenn láthatók még a cselédség háló kamaráinak kis ablakai. Az amerikai, valamint az angol s hollandi, sokat tart még arra, hogy minden családnak külön háza legyen. A házi béke s annak érzése, hogy az ember úr a házában, megzavartatik nekik a lakó által, ki lakást bérbe akar venni, egész házat kell hogy kibéreljen. Ennek következései, hogy a magánházak kicsinyek, s meglehetősen egyformák. Francziaországban , Németországban, s a többi Európának nagy részében hivatalnokoknak, s olyanoknak, kik nem birnak egész életökre állandó lakhelyet, számok oly nagy volt, hogy mindig kellett nagyszámú lakásoknak időnként bérbeadóknak lenni. Ebből következett , hogy itt a házakat nem akkorára építették, mekkorának a család szüksége kívánta, hanem a mint a pénz, hitel, építési kedv, vagy bérbeadás kinézése engedte. Ugyanazon házban több szobák elzárt sorai elkülönzött családi lakásokat rendeztettek be, s a bérlő kedve szerint változtathatta lakását. És a szárazföldön a nőtelen ember nem kénytelen kosztházba (boardinghouse) menni, hol tetszik vagy nem tetszik, kénytelen elfogadni étkezést, családi tagságot, s azon kötelességet, hogy a nőknek udvaroljon, hanem szobát bérel és külön, kulcsot kap , s tökéletesen szabadjára hagyatik. Ezen s más hasonló különben csekély jelentőségű dolgokban kitűnik , hogy itt az egyesek a magánéletben szabadabbak , kevésbbé megkötöttek. És különösen Francziaország s Németországban, valamint azon népeknél, melyek eeknere műveltségét sajátították át, divatozó házépítési s házrendezési módot tekintve, kitetszik, hogy ebben már majd semmi nemzeti jelleg észre nem vehető, mi el nem lenne mosódva. A házak jó részt kaszárnya alakúak, a földszint boltokul s műhelyekül használtatik, a szegényebbek kénytelenek megelégedni pinczelakókkal, padlásszobákkal s udvari szállásokkal; építészeti dísz és külcsín csak mellékdologgá vált. A nemzeti jelleg épen úgy eltűnt a házak belső elrendezéséből ; a világ általános szokása csak azt hozza magával, hogy mennyire lehet, a ház minden lakója vagy minden vendég számára külön szoba, és társaság elfogadására más nagyobb szobák vagy teremek legyenek. Egyébiránt az elődök egész régi szokása a ház berendezésében elavult s elenyészett. De hogy azért az e részben uralkodó egyéni önkény s szabálytalanság miatt roszabbul találnék magunkat, teljességgel nem lehet állítni; az ellenhatás hiábanvaló is lenne. A római világ utolsó idejében is így elhatalmasodott volt a stílek egybezavarása, s a népszokások s ősi rend levetkezése. A jelenkorban is a hasonló jelenség a középkorit világnézet és középkori társadalmi intézetek elhalását jelöli. De azért eziránt, a világot mozgató eszmék élet-serőteljéből, az irodalom roppant hatásától, s a természettudományok tág mezején tett, új természeti erőket felfedező s hasznosító nagyszerű hódításokból ítélve, azt kell mondanunk , hogy a műveltségben elhaladt népek átmeneti s újulási korszakot élnek. Ezen állapot jellemzésére találólag felhozható egy orosz közmondás: „egyik parttól elindultak, de a másikhoz még nem értek el.“ Cov