Pesti Napló, 1852. november (3. évfolyam, 796–819. szám)

1852-11-25 / 815. szám

1852. harmadik évi folyam. előfizetési föltételek Vidéken, Pesten Egy hónapra 1 ft 30 kr p. Évnegyedre 5 f. —k­p. Félévre 10 ,, „ „ A havi előfizetés, mint a szám­on kinti eladás is megszűnt. Évnegyedre 4 Félévre . 8 „ — „ „ Egyes szám . . 4 ,, „PESTI 810 uoumivu, uu». uu OU. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyda­­sábos petit-sora 4 p. kr.­­jéval számittatik. A be­­igtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, m­i­ utcza Laffert­hás 8. Szerkesztési iroda: Őrs utcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Magánviták né­gy­­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számítta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába Hegjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen Ívnví nln Vríchan minh­ánnan . TPITOftli­­iníkhan. TARTALOM. Egy behasonlitó taglalása a bécsi, pesti és temesvári iparkamarák jelenté­se i­n . U. V. ’ Levelezések. (Páris: A hadsereg leszállítása. Az elnök házassága. Nyilatkozványok. Kezdvel. Külügyi politika.) Fővárosi hk­tár. Vidéki hírek. Ausztria. (Bécsi hírek és események ) Francziaország. (A hadsereg leszállítása. Udvari illemszabályok. A 11190m püspök. A Times a forradal­mi nyilatkozványokról. Vegyesek.) Nagybritannia. (A „Globe“ és Disraeli. — A „Ti­mes“ vezérczikk­ei Wellington herczeg érdemeiről. — A temetési gyászszertartás f. hó 18-kán.) Németország. (Berlin. Drezda. Weimar.) Helvéti­a. (Bázel: nagytanácsi választások.) Olaszország. (Turin: Cavour felgyógyult. — Gi­­oberti hullája. — Hir a tunisi bey haláláról.) Spanyolország. (Miniszterváltozkodás. A kormány coquettirozása a progessistákkal ) Belgium. (Kamraülések.) Törökország.­­(Követváltoztatás. Hirek Hauranból.) Legújabb. Telegrafi tudósítások. Műtét. (Naptár-irodalmunk.) Budapest, nov. 25-én. Pest, nov. 25. V.­­ Nem lesz érdektelen végre azon irányza­tok s mozzanatokat vázolni, miket a birodalmi kereskedelmi kamrák magának a kereskedés­nek mellőzhetlen kellékeiként mutatnak föl. Maga a bécsi kamra megvallja, mikép az 1851-dik évi általános kereskedelmi viszonyok nem voltak különösen kedvezők, mely körülmé­nyek okát ő a vámrendszer átalakítása nyomán kilátásba tett idegen verseny üdvtelen követ­­kezményeitőli félelemben, a valutának m­últ év­ben folyton tartott értéktelenülésében s az ab­ban visszatükröződő, fölötte kedvezőtlen külföldi váltófolyamokban, s végre a munkásbérnek a közdrágaság következtébeni tetemes emelkedé­sében találja, mely ugyan közvetlenül az iparos osztálynak ártott legérzékenyebben, de roppant visszahatást gyakorolt minden kereskedelmi vi­szonyokra is. Névszerint az országos pénzérték reh­abilitációja nyomán állandóan be az összes élelemszerek köz árcsökkenése, s ennélfogva az iparkészítm­ények növekvő használata, valamint a nyersanyagárak és munkásbér előbbi tételei, nagyon természetes, hogy azon óhajtott szabá­lyozás után), a közforgalomtól elvont ércrtékék is gyümölcsöző- s élénkítőleg halandnak annak mozzanataira vissza. És itt a b­ö­r­z­é­r­e fordul különösen a kamra figyelme. Nyilván minden nemzetgazdászati alapot ta­gadna meg az, ki a börzei intézmény közjóté­konyságát kétségbevonni nem átallaná. Csak a börzén űzött lelkismeretlen nyerészkedési játék ellen, mely a mindennemű érték valódi­ságát aránytalanul s gyakran minden alapos szá­mítás kijátszásával változtatja, kívántatik a köz­hatalom erélyes rendelkezése. Épen e börzejáték korlátozására legjobb aka­rattal intézett hitel megszorítások a különféle hitelintézetek részéről,gyakorolnak aztán ártékony befolyást az áruforgalomra, úgy mint az iparra, s a nélkül mégis, hogy a bözzeszédnek véget vetnének, akadályozzák a közügyletet. Az e­széd okozta hullámzások uralkodván az összes pénzügyön, mindent, minek alapját a pénz ké­pezi, tátongó örvényekbe maguk után ragadnak. A sajnos érték­ingadozások ellen erőteljes, állandó gátot a kamra véleménye szerint ugyan egyedül végleg megállapított politikai viszonyok, az állambevételek és kiadásokban helyreállított egyensúly, s a birodalmi kereskedelmi mérleg szilárdítása fognának emelni, hanem épen azon tapasztalás, hogy minden értékjavítási rendsza­bály hozatalakor vagy a politikai láthatár tisz­tulásakor az árfolyam-jobbulás soha sem marad el, a forgalomüző közönség bizalmát jelenti az állam végtelen segélyforrásaiba, a jelenlegi pénz­ügyi szorultság eltávolítására alkalmas kimerít­­hetlen erejébe, s a magas kormány azon folyto­nos gondjába, miszerint e szorultságnak mielőbb véget vessen. Nem ok nélkül fordul a polgárok egyeteme határozott bizalommal a magas államkormány felé különösen a pénzügyet illetőleg, mely mikép­p vázlatos vonásokból látjuk, a kereske­désnek igazán mozgató­­ lelkét képezi ,­­ mivel az ő kezeiben van a hatalom és azon esz­közök, mik által mindenfelől irányt szabhat a pénzfolyamon alapuló működéseknek, úgy mint annak visszaéléseit nyilván korlátolhatja. A kereskedelmi viszonyok ilyetén állásában annál fontosbak azon javaslatok, miket a bécsi kamra különösen a birodalmi nagykereske­dés érdekében hoz fel, s mik általános alkalma­zásra vonva következők: a) a forgalmi összeköttetések minél nagyobb tökéletesítése, szárazi s vizi közlekedés javítása s gyarapítása, korlátlanabb verseny a vasútépí­tés s gőzhajózási üzletben. b) kellő távirati vonalak s használatuk árá­nak mérséklése, hogy az ügyletvilág ez üdvös in­tézet előnyeit nagyobb mértékben élvezhesse. c) A levél- és pénzszállító postahivataloknak részint szaporítása, részint újraszervezése külö­nösen Magyar-, Erdély-, Horvátországon, Sla­­voniában és a Vojvodinában. d) A Lloyd- és dunagőzhajózási pénzkülde­­ményzési díjak csökkentése. e) A hazai mezőgazdasági, bányászati s mű­­ipari termelés növelése. f) A pénzérték szilárd megállapítása. g) A cs. k. szab. ausztriai bank alapszabá­lyainak óhajtott módosítása, különösen a szük­ségelt hitelintézetek s egyéb közhasznú szerve­zetek életbeléptetése tekintetéből. b) Egy átvizsgált erélyes csőd-s bukási, nemkülönben egy czélszerű kereskedelmi törvény mielőbbi kibocsátása. i) Bánya- s földmivelési, ipari, kereskedelmi és szállitványi vállalatokra irányzott társulati szellem előmozdítása s pártfogolása. j) Szigorú határőrzés s czélszerű vámsza­bályzat. k) Idegen államokkal kötendő kedvező hajó­zási s kereskedelmi és vámszerződések , ideértve a nagy német s alakítandó osztrák-olasz keresk. s vámegyletet. Végre l) A tengerentúli keresk. viszonylatok erélyes védelme, s hathatós gyámolitása a birodalmi ke­resk. konsuloknak a rájok bízott érdekek képvi­seletében. Jelen elősorolt kellékek teljesítése jobbadán a közhatalomtól függ ugyan, s a birodalom nagy­­kereskedésének emelésére czéloz, hanem azért, valamint bizonyos, hogy azok jótékony hatása az összes s legtávolabb kereskedelmi viszonylatokra is kihat, nemkülönben mellőzhetlen föltétele sü­­kerüléseknek, miszerint a közhatalmat e nagy munkálatban a társadalmi erők összesen, minde­­nekfölött pedig azok, melyek ez intézkedések ál­tal legközelebb érdekeljék, hatályosan gyámo­­lítsák. Név szerint bennünket illetőleg, el nem hall­gathatjuk azon szomorú tapasztalást, mikép a minden közügy virágzásához megkivántató köz­szellemből tán legkevesebb jutott hazánk kereskedelmi osztályába , minélfogva legutóbbi időben még azon emeltyűket is, miket legtisz­tább ügybuzgalom hozott életre, s mik a hazai kereskedés virágzatának szemmellátható csiráit foglalák magokban, részvétlenül elbukni engedé. Egyébiránt nekünk nem feladatunk, gyászso­rokat írni kereskedelmi osztályunk önelhanya­golása fölött, mert meg van írva, hogy „a ki magán nem segít, azon isten sem segít,“ — csakhogy, fájdalom, egy ily nagykihatásu érdek mulasztása közártalommal jár ; mi csak a hiva­tott orgánumok tapasztalatait s javaslatait a szó­­banforgó ügyre nézve állítjuk egybe, hogy azok­ból is annál rémletesb világban tűnjék ki hátra­maradásunk, s azon következmény: mennyire kell minden erőnket megfeszítenünk s a közha­talom tevékenységével karöltve munkálnunk, hogy anyagi érdekeink, miket a kereskedés te­temesen képvisel, közös óhajtásunk szerint elő­­mozdittassanak. Mind a pesti mind a temesvári kamra óhaj­tásai, kereskedést illetőleg, a fenebbi pontokban találják lényeges kifejezésüket, s különösen a belkeres­kedés emelésére közös kívánsá­guk : a házaló-kereskedés szabályozásában, ke­reskedelmi törvényszékek állításában, a piaczok és vásárok rendezésében, az alkuszok szervezé­sében, a súly- és mértékegység behozatalában pontosul össze, miket a bécsi kamra szintén a részletes belkereskedés emeltyűi közé sorol, s valamint a bánáti termékforgalom legfőbb esz­közét a temesvári kamra szerint jó országos utak képezik, úgy a hazai központi kereskedés egyik legnagyobb szükségletét a pesti kamra egy helyben állítandó átviteli raktárban tünteti föl. A kiviteli kereskedés élénkítésére legk­czélszerűbb mód: részvénytársaságok alakítása, s külföldi ügyletben jártas­s­a végre különösen kiképzett egyének állítása a kiviteli kereskedés élére. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. NAPTÁ­R IRODALMUNK. Az irodalmi világban alig van nagyobb fontosságú tényező , mint a naptár, vulgo , kalendárium , mely még a legszegényebb ember házánál is csak oly szük­séges eszköz, mint a tűzszerszám, vagy a főző­edény. Ezen nélkülözhetlen házi czikket, a szellemi életnek ezen mindennapi kenyerét világszerte roppant meny­­nyiségű adagokban szokták készíteni, s hazánkban is alig létezik nyomda, melynek több ezer példányban nyomatott saját kalendáriuma ne volna , miután ezen biztos jövedelmi forrásból még a legsilányabb sajtó is fentarthatja magát. Nálunk még e század elején csak olyan ,­pro-cseprő kalendáriumokat csináltak a jó régi lőcsei formára, s a szorosan vett naptáron kívül legfeljebb is egy-két hasznos házijegyzetet, egypár kopott anekdotát s az országos vásárok jegyzékét lehetett azokban felta­lálni. A mint az újabb évtizedekben szellemi életünk, a ezzel együtt irodalmunk is mindinkább fejlődni kez­dett, — naptáraink tartalma is évről évre bővült, s érdekesebb, tanulságosabb lett. — A könyvnyomdá­szok régebben akár értettek hozzá, akár nem, több­nyire maguk szerkesztették össze kalendáriumaikat, s nem igen volt benne köszönet; újabban az életre­valóbbak átlátták azt, hogy könyvet írni és nyomni különböző mesterség, s naptáraik szerkesztésével az ügyesebb írókat bizák meg, miáltal több naptárunk bizonyos belbecsre emelkedett. E tekintetben Lande­rer Horn vezére, a kassai Házi barát jó példával men­tek elől, s a gazdasági egyesület által kiadott Mezei naptár, s az Iparczímtár szerkesztői szinte felfogták s jelesen teljesítek hivatásukat. Azonban most, a forradalom utáni időszakban nap­tár-irodalmunk még teljesebb, erőteljesebb virágzás­nak indult, mint azelőtt, mi, tekintve ezen ügy fontos­ságát, igen örvendetes jelenség. Ez ujabbkori mozga­lom első lendületét Friebeisz Istvántól kapá, ki a Müller könyvárus által kiadott Nagy naptárt 1852-re és 1853-ra a legszerencsésebb és praktikusabb ta­pintattal szerkeszté; általán véve oly bő , változa­tos, mulattató, s mi legfőbb, az élet minden viszo­nyaiban haszonvehető, s a műveltebb osztály min­den rendű és rangú olvasóit kielégítő tartalmat adott annak, mint még előtte senki más. — 1852- diki Naptárában a reális és gyakorlati ismeretek terjesztését leginkább a következő czikkek mozd­­­ták elő: havonkénti teendők a gazdászat körében; legújabb statistikai adatok ismertebb országok stá­­tuséretéből: földterület, népesség, államok hadi ereje, tengeri haderő, budget, forgalomban lévő papírpénz s bankjegyek, státusadósságok, nevezetesebb államok kereskedelmi forgalma­­ — nevezetesebb fürdőink ki­vonatos ismertetése orvosi szempontból és társadalmi tekintetben; —a világ iparműkiállítása Londonban; — Kertészet, erdészet, marhatenyésztés, méhtenyész­­tés; —Az életrend 10. parancsolatja; — Pipere­kor ; — Gazdaság, gyáripar s gépészet; — Hasznos tudnivalók; — Budapesti vezér; — Budapesti inté­zetek s egyesületek. — Meg annyi tanulmányos czikk, érdekes, eleven előadással. — Az osztrák birodalom és Magyarország közhivatalainak név- és czimtárát is eddig még szokatlan kiterjedésben közlé, úgy hogy még a falusi községek jegyzőinek névsorát sem ha­­gyá ki. A legszükségesebb tudnivalókat, mint bé­lyeg-skála, dohány-monopólium, kamat-tábla, ércz­­pénz értékét, cselédbért, haszonbért kimutató tábla, s birodalmi postaállomások névjegyzéke, postajárás stb., szinte nagy szorgalom- és pontosságga­l ösz­­szegyüjtve adá ki, s a szöveghez több érdekes fa­­metszvényt csatolt. — Régibb naptáraink mulattató része azelőtt leginkább külföldi és hazai írók művei­ből átvett, mondhatni, elorzott czikkekből állt. Frie­beisz és Müller e tekintetben is belbecsre s önálló eredetiségre akarván emelni naptár-irodalmunkat, e czélból jelesebb belletristáinkat díjazás mellett köz­­remunkálásra szól­ták fel, s Kuthy, Lévai, Tompa, Jókai, Lisznyai, Bernát, Erdélyi élvezetes olvasmá­nyokkal nyiták meg a szépirodalmi csarnokot. A jövő 1853-ra kiadott Nagy naptárunk sokoldalú tartal­masság tekintetében még az első évit is felülmúlja. — A statistikai jegyzetek az ausztriai birodalom terményei, ipara, s kereskedelme ismertetését tár­­gyazzák. Ezután következik az európai s amerikai nevezetesebb fővárosok sorozata népességeik, s Pest­tőli távolságuk kimutatásával. — Az osztrák biro­dalom legnevezetesebb ásványos vizeinek kivonatos ismertetése orvosi tekintetben. —• „Egy jelenet a falu korcsmájában,a­mely czikknek főczélja falusi isko­láink annyira kíván­atos javítására fordítani az illetők figyelmét. —A,,telegrafok“ ismertetését, számos ábra kíséretében, s könnyen felfogható magyarázattal, Fal­­vay István, mérnök közli. —A „mozdonyokéról szinte tanulságos czikk értekezik. — Havonkénti teendők a mezőgazdászat, rétmivelés , marhatartás, kertészet és erdészet körül; — Igen haszonvehető tanácsok a kül-és belgazdászat koréban. — Fekete János tanár a „sü­ketném­a ügy“ érdekében szólal fel, statistikai adatokkal kimutatja : melyik ország­ban hány süketnéma-intézet létezik, miből látható, hogy nálunk aránylag legkevesebb. Csak kettő. Ezért helyesen jegyzi m­eg , miszerint hazánkban köteles­séggé kellene tenni azt, hogy minden s s­ketnéma neveltessék. Ezután a váczi süketnéma-intézetet ismerteti, s a szerkesztő felhívja az illetőket, hogy az ily philantropikus intézeteket nagy közönségű naptárában megismertetni szíveskedjenek. — A Budapestről Bécsbe utazók használatára is vannak jegyzetek. —• Dr. Hufeland-ház-és útigyógyszer­­tartását is czélszerű volt közzé tenni. — Az „Utazók és Budapesten lévők n­aplója“ leginkább a fővárosi közlekedési eszközöket ismerteti. — A „kötés, hímé­­zés és horgolás“ nők számára igen haszonvehető czikk, a e mellett a női közmunkáknak leány­­növeldéinkben idegen nyelven eltanult műszavait is­­helyesen magyarosítja; e czikkhez több minta-ábra is Páris, nov. 18.­­ A köztársaság herczegelnöke , hogy alkotmány­szerinti kifejezésekkel éljünk, azon ünnepélyes ígére­tét, miszerint a császárság a béke (l'Empire c’est la paix) beváltani látszik , ugyanis a Moniteur nem hi­­­vatalos részének mindjárt elején ezt olvashatjuk : „1848 jan. 1-jén a hadsereg létszáma 380,500-ra volt emelve. A forradalom után 446,808 volt. Ez Napoleon Lajos első megválasztásának pillanatában történt igy. Lassankinti apasztások következtében, ezen szám 1852. jan. 1-én leszállott 400,594-re. A herczegelnök ő fensége a hadügyminiszterek rende­letet adott, hogy 370,117-re szállítsa le. Ezen lét­szám az afrikai és római haderőt is magában foglalná. „Ezen annyira fontos rendelmény a közelebbi dec. 1-vel fog életbe léptetni, ennek következtében a had­sereg kevesebb, mint egy év alatt, 30.000 emberrel fog leszállíttatni.“ Ezen rendszabály eredménye lesz , hogy a hadi­­költségek húsz millióval szállanának le, mi ugyan nem valami sok az egészet tekintve, azonban mégis annyi, miszerint erkölcsi hatást idézhet elő, mi meg is van. Mi tulajdonkép a leszállítást illeti, ezt nem tartjuk, katonai szempontból, annyira fontosnak. 30.000 ember,már magában véve is oly kevés, hogy figyelmet sem érdemel; de különben is a seregvázak mindenütt megmaradván, néhány nap alatt, há­ború esetében , az elbocsátott számot vissza lehet vonni. Feltűnik —mint halljuk —sokak előtt, miszerint a lovasság létszáma nem fogna leszállít­­tatni, — és csak a gyalogság kevesbít tetnék. Ezen körülményt sokan hajlandók a herczegelnök e te­­kintetbeni nem elég őszintesége kimutatására védőül

Next