Pesti Napló, 1852. december (3. évfolyam, 820–839. szám)

1852-12-01 / 820. szám

bán , és emlékezvén ezen igenis helyes, és figyelemre méltó kívánatról, nem lehet nem éreznünk, hogy a mennyire physikai szemünk , mely történeti emléket, régiséget és nevezetességet keres e városban, kielégítetlen fog maradni, a búvárlati vagy meddő mezőn találandja magát, ha csak sokszor elmondott tények elsorolásával nem akar untatni. Uhl Frigyes, Lipcsében megjelent „Aus dem Banate“ czímű könyvével élő bizonyságot tesz szavaink mellett, mert benne egyetlen leírás sincs, mely az e tartományról, akár történeti, akár ethnográfiai ismeretet bővítené, és miután az útleírás minden árnyoldalaival bír, alig van más érdeke, minthogy Griselini után az egyetlen munka, mely kirekesztőleg a Bánság leírását tűzte feladatául. Ha azonban úgy is ritka levéltáraink még tovább is a búvár előtt elzárva maradnak , nemsokára még annyi leírnivalónk sem lesz, mint Uhl Frigyes urnak, ki utazó és idegen létére legalább menthető. Temesváron mindenki, ha történeti emlék után volt kérdés, a jelen fegyvertárra utalt, mert ezen épület a Hunyadiak egyik fészkéül tartatott, legalább nagyobbrésze e híres család korából származik. A hagyomány mondja, hogy az elődi nemzedékek oly kegyelettel viseltettek e vár iránt, hogy Temesvár , mely a törökök itteni fészkelések és kiűzetések alkalmával egészen romba dőlt, miatta közvetlen szomszédságába építtetett, holott más szándék szerint a mostani magasabb fekvésű elnöki kert helyén kellett volna épülnie. Jelenleg az úgynevezett Hunyadivár, mely tetején az utolsó ostrom alatt sokat, és némileg belső részeiben is szenvedett, leromboltatik , hogy új terv szerint haszonvehetővé tétessék. A honfiasság és történeti érdek végett e falak iránt kétszeres kegyelettel viseltető szívünk összeszorult annak láttára, hogy ezen majdnem egyetlen emlékünk lefolyt századokról már csak szellemi szemünknek akar fentartatni, és helyet enged napjaink szükségeinek, de nagy megnyugvásunkra hallok, hogy a lerombolás sorsa a vár négy — még most is roppant erősségű — sarkait nem érendi, és hogy csak az ezeket összekötő, Mária Terézia idejéből származó falak fognak más épülettel pótoltatni. Gondoskodtunk azonban, ezen megnyugtatóbb hít vétele után már, hogy ezen mindenesetre igen érdekes vár régi minőségében még jókor lerajzoltassék, és hogy képesek lehessünk derék búvárunk Toldy Ferencz urnak majdan ily rajzzal kedveskedni. Oly tudománybarát, ki igen éles szemmel bir, nagy szegénységünk daczára tán találna annyit, hogy városunk és tartományunk története derűt nyerne. Séta közben a Béga partjánál követ találunk a földbe ásva, melyen az 1788. évszám olvasható, — a vár egyik kapuoldalán, fen a legmagasb bástya meredekén nagy kő van befalazva , melyen egy a hozzáférhetlenség miatt nem olvasható felirat látszik ; kövek, bemetszett török írással többek léteznek itt, egy obeliszk felírással, egy kápolna, szentek állványai stb. mind oly tárgyak, melyek eszméletre költenek, és arra mutatnak , hogy Temesvárnak mindig kitűnő szerepe volt a történetben. Pengettük már egyszer egy történeti társulat alakítását Pesten, mely sem olvasókban sem dolgozótársakban nem szenvedne szükséget, mind a mellett nem merjük létesülését reményleni. Sokszor történik panasz, hogy kellő olvasásvágy nem létezik országunkban. Ha ennek okát mélyebb kulturai viszonyokban kell keresni , nem tagadhatni, hogy más részről könyvkereskedésünk nem fejti ki azon pontosságot és buzgalmat, mely éltetője lehetne a csírázó olvasásvágynak. Nagy baj, midőn a közönség sokszor egy vagy más munka ismeretére sem juthat; a hírlapok, megvitatják, de a tartományi városok nem kapják. Garay koszorús költőnk szent Lászlója általános örömmel fogadtatott, — mi itt Temesvárott nem láttuk ; megjelent most annak második kötete, azt sem látuk, vájjon mikép áll a dolog távolabb, s a mivelődés nem oly magas fokára igényt tartó városban, ha még Temesvárott sem lehet legkitűnőbb irodalmi terményünk ismeretére, s birtokába jutni. Sok igen jeles munkához a legolvasottabb ember gyakran csak véletlenségből jut, csodálván, hogy annak hirét még csak most veszi. Reáliskoláink ügye, mely kereskedelmi kamaránk által most esztendeje hozatott indítványba, itt ott kilátást nyit a valósulásra. Kereskedelmi kamaránk a polgári képzettség roppant hiányát megfontolván, a koronaországra csupán egy reáltanoda felállítását nem tarta elégségesnek, és azért mindjárt elejétől fogva felszólító Temesvár, Lugos, N.-Becskerek, Újvidék, Zombor, Baja, Szabadka és Versecz városait, hogy az illető kereskedői és iparrendű polgárokat részvétre bírják ily tanintézet felállítására, úgy hogy egy egy városban legalább egy vagy két tanár évenkénti költsége fedezve legyen, reményleni lehetvén, hogy a kormány az álladalom költségén pótolandja mindazt, mi a kitüntetett jóakaraton felül meg megkívántató. Csodálkozásunkra, és némi fájdalmunkra meg kell vallani, hogy az áldozat készsége nem azon sorban jelentkezett, amint az illető városok anyagi képessége szerint várnunk kelle. A kis Versecz volt az első város, mely nemcsak egy két tanár évi járandóságát biztosította, hanem saját erejéből az egész intézetet felállította, és arra évenként 2740 pártot költ. Ez intézet most már életben van, és mint halljuk , azzal praeparandia, zeneiskola, gymnastica stb. fog egybekapcsoltatni. — Utána jött Újvidék, mely noha a forradalom alatt anyagilag tönkre tétetett, magát lekötelezte, hogy évenkint 1800 pontot ad egy ott felállítandó reáltanodára . — követte Baja, mely példás buzgalommal oly szép részvétet tanúsított a polgári mivelődés iránt, hogy magát e buzgalmat dicséretes jeléül lehet venni az ott létező felvilágosult értelemnek. E város évenkint 989 fiút, egyszer mindenkorra pedig 509 fiút ajánlott egy ottani reáliskola számára. — Zombor, mely eddig egy gymnasiumot szándékozott állítani, most — alkalmasint a kereskedelmi kamara ismételt előadásainak engedve — szinte egy reáliskola, 7 tanárrali létesítését határozta el; a kivitel módjáról eddig még mit sem tudunk. Lúgos a czélra semmivel sem járult, a II.Becskereken gyűlt adakozások még eddig nem elegendők . — Szabadka —ezen gazdag, 50,000 lakossal biró magyar város évenkint 1000 pontnak kamatjait, azaz 60 pontot is ajánl. Hátra maradt még Temesvárt e tekintetben megemlíteni. Az itteni községtanács még a nyáron késznek nyilatkozott, hogy egy vagy két tanár eltartását egy reáliskola számára biztosítja, de miután a városi pénztár az utolsó 3 év alatt oly siralmas állapotba jutott, miszerint az eddig adósságmentes város máris 280,000 pontnyi passivum alatt nyög, igen kétségesnek lehet a fennebbi ajánlatot nevezni. E tekintet vezérlé alkalmasint a kereskedelmi kamarát, midőn jobb eredményt eszközlendő számos tagú választmányt nevezett ki — mely azonkívül, hogy az egész tartományban már aláírási ívek szétküldve voltak, — még személyes közbejárás által is nyerje meg az ügyért buzgó férfiak részvétét, és oly járulékokat, melyek öszvegéből minden eddigi eredményt felülhaladót lehessen teremteni. Az eredményt annak idején közlendjük. Ha nem leend egy tartományi fővároshoz, ha nem leend polgárságunk félreismerhetlen műveltségi állapotához méltó, ha nem leend méltó kereskedelmi kamaránk buzgalmához, pirulva fogjuk mondani gyermekeinknek, ha majdan életbiztosító oktatást fognak tőlünk követelni . Menjetek Verseczre, vagy Bajára, vagy Újvidékre, mert Temesvár nem képes valódi polgárokat nevelni. FŐVÁROSI HÍRTÁR l’est, nov. 30— A budapesti műegyleti választás következőleg ütött ki: elnök gr. Andrásy Manó, titkár Ritter Sándor , pénztárnok Klausz A. L. kereskedése, választmányi tagok: Adler Móricz, Barabás Miklós, Borsody Endre, Breusach Manó , Danzi Ágoston, Eckstein Adolf, Fánczi Lajos, Feszi Frigyes , Gerster Károly, Giergl Alajos, Horváth Edmund, Karlovszky Zsigmond, Kauser Lipót, Kis Bálint, Komlóssy Ferencz , Kubínyi Ágoston, Ligethy Antal, Lieder Frigyes, Mandello Ignácz, Marastoni Jakab, Megyasszai A., Molnár József, Pentsch János, Podmanitzky László báró , Prónay Gábor báró , Preuszner József, Ráth Károly, Schernhoffer Károly, Szabó János, Szekrényesy József, Szeniczey Gusztáv, Szterno Károly, Tassner Antal, Trefort Ágoston, Ürményi Ferencz, Ürínényi József , Valzel Antal, Wéber Henrik, Wiener Jakab, Zitterbarth József. A választás úgy látszik a művészeti haladás szellemében történt, mert ugyanazon elemek eszközölték, melyek az állandó műkiállítás , a nemzeties műlap melletti többség alkatrészeit képezik, s csak e szempontból kiindulva, nem akarunk egyelőre rosz próféták lenni, hogy a jövő háromévi időköz eredményei nem felelendnek meg a közvárakozásnak, sőt erősen reméljük és igényeljük , miszerint a művészet érdekeit oly melegen védelmezett többség választási ténye szintoly üdvös gyümölcsöket hozzon nemzeties haladásunkra , minőket felmutathat magából a közgyűlésből művészeti czélokat illetőleg. A művészet érdekében különösen reméljük, miszerint az új választmány kebeléből kinevezendő műbizáló bizottmány lelkismeretesen s részrehajlatlanul járand el az állandó műkiállításbeli képek megvásárlásában, s hogy e fölött az igazgatóválasztmány éberül őrködendik , nehogy túlnyomólag festészi elemek influentiája alá kerülve, rá lehessen azt alkalmazni : „Cicero pro domo sua.. . A pesti Lloyd-társaság titkárválasztása ismét elhalasztatott. Az e végre tegnap délesti órákban tartott választmányi ülésben a nevezett állomásokra érkezett folyamodványok kivonata felolvastatott ugyan, hanem ez után egy választmányi tag azon észrevételt tette, mikép a titkárválasztás előtt szükséges még a titkársággal egybekötendő lapszerkesztés kérdését eldönteni minden oldalról, s minthogy a közgyűlés úgyis nemsokára (decemb. hó folytán) meg fog tartatni), ennélfogva czélszerű s tanácsos a titkárválasztást addig elhalasztani. A javaslat elfogadtatott, s ruszint egy bizottmány neveztetett a lapszerkesztés kérdésének megvitatása-s illetőleg megállapítására, melynek jelentése a közgyűlésre fog terjesztetni; lehet, hogy erre maga a közgyűlés fog azonnal titkárt is választani. — Tegnap ünnepte meg a helybeli egyetem felséges alapitónője dicsőemlékű Mária Therezia császárnő halotti gyásznapját. Czimzetes püspök Fogarassy Mihály ő maga reggeli 10 órakor az egyetemi templomban nagymisét tartott, melyen az összes tankarokból a tanár urak, valamint nagyszámú egyetemi fiatalság jelen volt. A Murmakféle kereskedelmi iskolában, melynek helyiségei a Lloyd társaság szállása fölött vannak, egészségi rend szempontjából kívánatos volna, miszerint azon tornáczon, hol az intézet növendékein , emberein kívül más lakók is járnak, s mely most üvegajtóval van elrekesztve , ismét szabad átjárás nyittatnék , vagy ha már el kell a folyosónak zárva lenni, legalább hetenkint kétszer háromszor szellőztetnék , az ott már meghonosulni kezdő részleg tisztítása végett. Különben semmi más észrevételünk nincs a czélszerűen szervezett intézetre. A legközelebbi orvosi gyűlésben kimutattatott, miszerint a legutóbb múlt hónapokban hurutos bajok, csúzok , himlők és vérhasbetegségek a szokottnál gyakrabban fordultak elő a két testvérvárosban. Megjelent: 1) „Az ausztriai birodalmi büntetőtörvény magyarázata, a törvény magyar szövegével, a bírói illetőség iránti legfelsőbb rendelettel, összehasonlítva eddigi törvényeinkkel, s annak kimutatásával, mily változás okoztatik az általa az egész magyar jog- ban és törvénykezésben; felvilágosítva számos esetekkel, és a még érvényes legfelsőbb rendeletekkel. Betürendi mutatóval. Irta Csacskó Imre, bölcs, és jogtudor , pestmegyei törvényszéki ülnök stb.“ III. Füzet. A 4-ik füzet, melylyel a munka be fog fejeztetni, jövő hó folytán jelenik meg — egy be mutatótartalommal. Ismételve figyelmeztetjük a közönséget e közhasznú, jogügyekkel foglalkozó egyének számára fölötte szükséges munkára. 2) Utasítás, madarak, emlősök, hüllők és halak bőrének lefejtésésére, kitömése és fentartására. Természetbúvárok, gyűjtők és szakkedvelők számára. Irta Batizfalvi Samu. Pár sodrony- és műszer ábrával. A magyar természetrajzi irodalomban ez egyetlen s első munkácska több elsőrendő kútfők s a szerző saját gyakorlati tapasztalásai után, czélszerü rövidséggel, szabatos műtani nyelven van írva, általa a legjobb kitömési s állattest-fentartási modot kimutatva, s különösen a kitömés helyes ábrákkal felvilágosítva, melyek név szerint a legczélszerűbb sodronyvázakat s összeköttetéseket mutatják. Kapható az érdekes szakmunkácska helyben Virányi (Virnau) János urnál, evang. iskolai tanárnál (az ev. iskola épületében), úgy szintén magánál a szerzőnél (országút Kunewalderház 2-ik em.) és az orvosi egyetem házmesterénél. Ára 20 kr. p. p. lomra van gyűjtve , a mi csak rémletest, borzasztót, rendkívülit és meseszerűt egy vallástalan és szívtelen zsarnokról képzelni lehet. Az istent imádó avarok ellenében a régi török nép úgy van felmutatva, mint ki csak ördögöt, rosz szellemet bálványoz , s ennek jeléül Astaroth tűzszemű monstruosus kőbálványa az éj homályában valódi kis poklot képez a színpadon, mely mindent, a mi jó, elnyeléssel fenyeget. A zsarnoknak tudtára esik , hogy hajóhada és hadserege részint a viharos elemek , részint a győzelmes ellenség pusztítása által mind elveszett, mint iszonyú dühbe hozza, s oly káromlást visz végbe segítő ördöge Astaroth ellen , hogy ez megsokalván a dolgot, haragjában éhes fenevadként bőgni, bömbölni kezd. Disabul még ekkor sem ijed meg tőle, de a papok intésére mégis megegyezik abban, hogy áldozatokat dobjanak pokoli gyomrába. A míguszok a zsarnok fiatal szűz leányát kívánják áldozatul venni a bálvány tüzes gyomrába , s az apa, ki a kötésnél fogva gyermeke iránt, azért mert nem fiú , gyűlölettel viseltetik, nem ellenzi ez iszonyúságot. E rémes mesének legalább egy kis valószínűséget adott volna az , ha a török király babonás és ilő emberként állíttatik elő, de így, miután nyíltan kimondja, hogy ő a máguszok csalásainak nem ad hitelt, semmi czélja nincs természetien kegyetlenségének. Épen akkor , midőn már a szegény leányt Astaroth feneketlen gyomrába akarják dobni, fegyveres hada kíséretében megjelen Elemér, s nem engedi a vértett végbevitelét és Ilalila, a megnevezett leány, már csak hálából is beleszeret a délczeg lovagba. Ez tudtára adja Disabulnak azt , hogy Dalma , elhunyt atyjának fejedelmi székét elfoglaló, s megújított esküvel kötelezi le őt, hogy harczolni nem fog ellene, valamint arra is , hogy leányát szabadon bocsátja. A leány nem használja e kedvező alkalmat, hanem inkább a szeretetreméltó jó apa oldalán marad, ki veszteségei s meggyaláztatása fölötti mérgében még ruháját is letépi magáról, s népének dobja martalékul , mi nagyon mulatságos bohózat. Ekkor Kubláj, első vezére és tanácsadója , ki az avarok közt mint követ több ideig tartózkodók, vigasztalni kezdi őt sejtelmének azon bizalmas közlésével, miszerint Dahnát gyöngéd vonásainál, karcsútermeténél, s finom bőrénél fogva, s azon okból is , mert a szép hölgyek iránt hidegen viseltetik, s nem fiúnak, hanem nőnek tartja. Ila Kubláj észrevehette azt Dalma külsejéből, hogy nem fia, váljon a milliók közül kívüle más ember is miért ne vehette volna azt észre?— Elég az hozzá, a felfedezés megörvendezteti a török zsarnokot, s fortélyból elhatározza leányát Dalmának ajánlani nőül, s Kubláj kíséretében el is küldi őt az avarok fejdelmi udvarába. Dalma boszankodással fogadja az ajánlatot, de amint értesül a felől, hogy Ilalila nem ő bele, hanem másba szerelmes , örömmel szorítja őt kebléhez. — Azonban csakhamar megtudja azt is, miként a török fejdelem leánya Elemért, tehát ugyanazt szereti, kit ő, s féltékenység támad szivében , mi ismét elenyészik Ilalila azon nyilatkozata által, hogy őt Elemér nem szereti. — S bár Dalma szeretett hősének irántai sejtelmes, titkos vonszalmáról meggyőződik, esküjét megtartandó, s nemzetét a veszélytől megszabadítandó , elnyomja hőszenvedélyét, s Halilát Elemérrel házasítja össze. Itt végezni a dráma meséjét, nézetünk szerint legczélszerűbb lett volna. Azonban szerző tovább fűzifonja regéje szövedékes hálóját. — Elemér Dalmáért s népe javáért kész a legnagyobb áldozatra ; ő Halilát nőül veszi, de Dalma iránti elfojthatlan szenvedélye sírba hervasztja őt, ami talán megfordítva, hogy t. i. Dalma, a gyöngébb nő szive tört volna meg Elemér után, — természetesebben jött valaki. — Innét az, hogy ezen ábrándos beteges kedélyű hős halála nem képes maga iránt tragikai részvétet gerjeszteni, míg Dalma férfias hősködése, miután már titka a nép előtt elárultatott, szinte sokat veszt erejéből. A természet rendeltetése, s törvénye szerint Dalmának végre is egészen nővé kellett volna átalakulnia , s Elemérnek végig mint férfiúnak, mint erősebb korával nemzetét, hazáját, s kedvesét megmentő férfiúnak kellendett megállnia. — S bármily szép dolog is az a honszeretet, a hazáról sok phrázis és declamatio egy, nem is bizonyos hazához kötött nomád nép szájában furcsán jön ki. Jókai ezen műve, melynek legillőbb czime volna : dráma egy hajdankori regéből , vagy mythoszi meséből, a valószinűség s élethű jellemek rovására történt hiányai mellett is igen sok szépséggel bir ; a falum által vakon vezetett szenvedelmeket gigászi nyilatkozatban tünteti fel, legtöbb helyzete drastikus ugyan, de meglepő és hatékony, nyelve hatalmas , virágos , költői, és haza fiúi és erkölcsi súlymondatokban gazdag. — Olyan az egész, mint a délibáb, melynek tündérpalotái csupán jégre épitvék, melynek phantastikus alakjai gyönyörködtetik a szemet, elragadják az érzést, mig a bűvös káprázatok által el nem vakítható észt, az értelmet nem bírják megnyugtatni valódiságuk felől. Az előadást illetőleg Jókainé mint Dalma főkép a nőiség és férfiuság, az eskütartás és szerelmi szenvedély közti lélek- s érzelemtusák hű, megható laza nemes, meleg és lelkesítő vala;— azon a mint férfi nem eléggé egyenesen tartá magát, s feketéből hiányzott a hősies kihívó dacz és igen sz öltözete is főkép a mell kidomborodásában nagy elárulta női termetét. — Lendvai Elemért szép hathatós előadással képező, csupán utolsó felvendbeli ábrándozását találtuk lágynak, férfiatlanak. — Bulyovszkyné mint Halila minden tekintiben érdekes tünemény volt; azonban férje halála elatt is épen oly erélyes kifejezést kellett volna a játékának, mint azon jelenetben, midőn atyja hiába szánja őt s életéért esdekel. Nem kis élén Bulyovszkynénak az, hogy színésznőink közt egyn sincs oly egyenes testtartása mint neki ; — pedig test előrehajlása színpadon nem szép dolog. • • Sgeti (Disabul,) a török királyból torzképet csiná az ügyekezet, az akarat nem hiányzott nála , _ az erő, az orgánum , az egyénités hatalma egészes haragja csak olyan lúdméreg volt, csupán a Kurzáj felfedezése feletti örömet fejező ki valódisággá 3.?orePRt Fancsy, Tóth, vagy Szilágyi Sándor adr csak jól, s legjobban adta volna Birtha. — Különben Tóth mint Kubláj vezér teljes méltánylást érdé ?"' • 7 &z(,ntPa5terynek, (Oldani,ír) haldoklóhoz illt le... kevesebb pathos, s több érzelemmel, bensőséggel kellett volna szavalnia, kivált leányához intéze butou szavaiban. — Hegedűs (Rhabonbán) egy if a hallgatóra. — A régi magyar jelmezek pompása ég le ke ~ A S°6^' nejét JJT“ a művet és előadást, szerzőt ént,jó gyakori kihívással tisztelé meg. jfö A „Magyar Hírlap a drámánk ügyében felszólaló nem dráma birálójának . Azon hang, melyen a lap egyik legjelesebb, s a közönség osztatlan tetszését tiszteletét biró írónk drámájáról, s különösen az annak előadásán jelen volt közönségről szól, kényszerít bennünket, mint kik ez oly igaztalanul és méltatlanul bántott közönség tagjai valánk, pár igénytelen megjegyzést tenni felszólaló úr sértő s goromba szavaira : Jókai Mór „Dalma“ czímű drámáját megbírálni nem körünkbe tartozik, s óvatlan kezekkel nem is akarunk ilyesmit tenni, miután előttünk áll a felszólaló földszinti úr elrettentő példája, hogy mily badar dolgokat beszélhet összevissza egy kontár oly tárgyban, mihez úgy látszik, sokal kevesebbet ért, mint a durva kifejezésekhez. Ezt tehát az illetőkre bízva, csak azt akarjuk a felszólaló földszinti úr fülébe súgni, hogy Jókai Mór drámája fénypontjai mellett bírhat ugyan gyengeségekkel, de az egyáltalában nem válik szégyenére, hogy a közönséget (nem csak a karzatot mint a földszinti úr rá fogja) több helyt elragadta, föllelkesítette. Felszólaló földszinti úr megrovólag említi föl a darabban előforduló hazafias és hazaszeretetre lelkesítő kifejezéseket. Hát mire való a színpad, az irodalom ? Nem arra-e, hogy magasztos példák által erényre s nagy cselekedetekre serkentsen ? s meri-e valaki kétségbe vonni, hogy a törvényes uralkodó iránti hűséggel párosult hazaszeretet minden erények legragyogóbbika ? !... Azt mondja továbbá földszinti úr, hogy szerző többször meg- és előtapsoltatott, de csak a karzat által! Ebből az következik, hogy ez gyalázatára válik a szerzőnek !! Ha földszinti úr nem restelte volna a fáradságot felsétálni a karzatra, meggyőződhetett volna, hogy itt nagy részint intelligens mivelt emberek , legtöbbnyire tanulók voltak. S vannak rendesen minden drámai előadásnál, kiknek minden bűne csak az, hogy nincs ingyen jegyek mint a földszinti journalista sírnak s kevesebb vagyonnal bírnak, mintsem földszintre járhatnának, s több műszeretettel, sem hogy ha csak karzaton is, ne igyekeznének jelen lenni legalább nagyobbszerű drámai művek adatásain. Nézzük meg Shakespeare s a többi classicus darabok előadásait. A páholyok többnyire üresek, a földszint is sokszor kong, míg a karzatnak rendesen jelen vannak látogatói.