Pesti Napló, 1852. december (3. évfolyam, 820–839. szám)

1852-12-02 / 821. szám

1852 harmadik évi folyam. • % előfizetési föltételek. Vidéken: Pesten Évnegyedre 5 f. —k.p. | Egy hónapra 1 ft 30 kr p. Félévre 10 ,, — „ „| Évnegyedre 4 „ — A havi előfizetés mint a|Fálévre 8 „ számonkinti eladás is megszünt. | Egyes siara * • 4 » ^ 821 PESTI MFLI A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyaló pedig EMICH G. úrhoz intézendő, m­i­nt aza Lab­ért ház 8. Szerkesztési iroda: firi­ntoza 8. is. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Csütörtök, dec. 2-án. HIRDETÉSEK és MAGÁN VITÁK, hirdetések négyha­sábos pattt-sora 4 p. kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négy­­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számítta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen évnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. TARTALOM. Élet és irodalom. IX. Levelezés. (London: az alsóház nov. 2-kai ülésé­nek története, előzményei és eredménye). Hivatalos. (Egy új szabadalmi törvényt hatályba lép­tető cs. nyílt parancs. — Kinevezések). Fővárosi hi­tár. Ausztria. (Bécsi hirek és események ) Francziaország. (Az elnöki izenet. Pastoret. Nagy­méltóságok és a nemesség. Sterdrel levele) Nagybritannia. (Az alsó- és felsőház nov. 26-kán. Titkos tanács Windsorban. Disraeli felüdü­lése). Németország. (Berlin. Frankfurt). Olaszország. (Sassari. Roma. Florencz). Szerb fejedelemség. (Belgrád). Orosz és Lengyelország. (Kedvezmények a be­költözőkre nézve. Cholera. Jelentékeny haderők ösz­­szevonása). Törökország. (Konstantinápoly. Izgatottság Monte­negro­ és Herczegovinában). Legújabb. Telegrafi tudósítások. Vegyesek. (Kereskedelmi hirek. — Nemzeti színház). M­ű t­á­r. (Nemzeti irodalom). Budapest, dec. 2-án. ÉLET ÉS IRODALOM. IX. Tovább megyek. A közép és kisebb birtoku osztálynak, ha je­­entékenységét, melytől a haza jövendője nagy mértékben függ, nem akarja koczkáztatni, s ha­­ a miveltség- és polgárisodásban magát szándé­­­­kosan túlszárnyaltatni nem törekszik , folytonos önképzésére még két hatalmas eszköz van kezei között. Rendre említendőm. Az egyik, hogy a mezőgazdaságot, melyet eddig többnyire csak szutyongatott, ezentúl in­tensíve , lehetőleg tudományosan, s okos számí­tással űzze. Ez által megrongált vagyoni viszonyait rend­behozhatja, sőt tetemesen javítani is képes leend. A vagyonosodás pedig a mai világban ész, míg a naponkénti elszegényedés — mely erkölcsi és szellemi tekintetben roszabb a szegénységnél —■ igen gyakran az ész keskenyítése, s az erény el­kopása. A szegény ember nélkülözésekhez szokva, elégült, józan, keresztényileg szent akaratú, hit­tel, reménnyel és szeretettel telt szivü lehet. A kunyhó csak oly tiszteletet érdemel, mint a palota, és épen annyi kezességet nyújt az állam­nak , ha nem is a belátás, de a hazafi hűség te­kintetében. De a palotából készült kunyhó sokszor két­séges természetű. S bár néha egy tragicai sors dicsfénye lebeg fölötte, s benne a szokatlan szen­vedések tenyésztik az erényt; mindazáltal igen gyakran az uj nélkülözések csoportja sivár szán­dékokat nemz, s fanyar indulatok által megsö­­tétitvén a belátást, az erélyt tévutakra, az észt tömkelegbe vezeti. Egy államban legaggasztóbb jelenség nem az, h­a sok szegény van, hanem ha sok válik hirte­len szegénynyé. Erről többet nem szólva, más oldalát tekin­tem a kérdésnek. Az okos mezei gazdaság majdnem oly tano­dája­ a politikának mint a magasabb ipar és ke­reskedelem. Általa észrevehetlenül avattatik be az ember a haza valóságos érdekeinek, szüksé­geinek és kivánatainak ismeretébe. Természetévé válik fokonkénti javításhoz szokni, tündérvárak építése helyett. S midőn körülte minden lassan tenyészik, s a szerencse érett megfontolás műve, nem fogja egy könnyen hinni, hogy más törvé­nyek és logica szerint lehessen azon nagy gaz­daságot, melyet közügynek nevezünk, invesziálni, jövedelmezővé tenni és virágzásban tartani. A gyakorlati foglalkozás nélküli egyén köny­­nyen válik idiológgá, de a gyakorlati foglalko­zók közöl senki kevésbbé, mint a mezőgazda, mihelyt a gazdaságnak más értelmet adunk , mint az őseink által nyert jószág gondatlan kezelteté­sét és az évi jövedelemnek — néha többnek is — henye elköltését. A nagypolgár, ha szakának szenteli idejét, és a falusi nemes, ha gazdaságának áldozza magát, — mindkettő már foglalkozásai által bizonyos mértékig politikai talentumot nyer. Csakhogy, az első a nemzetek közti és külvi­­szonyokban fejthet ki több tapintatot, a máso­dik pedig a belügyek sarkkérdései közül. Az első mozgékonyabb érdekei miatt azon irányra, melyet reformnak nevezünk, lehet fogé­konyabbá, a második állandóbb érdekei által óvatosabb, conserválóbb szokott lenni. Mindkettő az önzés szempontjából nézendi a viszonyokat, de a nagypolgár önzésének gyak­ran lesz cosmopolitai színezete, míg a földbirto­kos önzése a szigorúbb hazafiság köntösében je­lenik meg. A két rend ellensúlyozása tartja az állam gé­pét oly középirányban, melyet a franczia nem ismer, az angol mindig biit, s az európai nem­zetek közöl sokan — kiknél t. i. a földbirtokosi osztály alá sülyedt és az ipar gyors fejlődésben van — többé meg nem szerezhetnek. Nálunk még e részben reménylent lehet. Áttérek a második eszközre, mely vidéki ne­mességünk önmivelésére nézve még fönmaradt. S mi ez ? Az irodalom hő pártolása. Az olvasás komoly czélból és időtöltésre. Régen egész vidékeket beutazhattunk, anél­kül, hogy újabb könyvre találnánk, s a te kin- Előfizetési felhívás a „PESTI NAPLÓ“ 1853-ik évi folyamára. Komoly czélul tűztük ki a „Pesti Napló”.~t a közelgő tíz évtől kezdve, minden egyesíthető erővel, lehető legérdekesebben állitni ki, mi végre semmi fáradságot s költséget nem kímélünk. A lap politikai részét illetőleg, sikerült publicistáink elismert jelesleteit megnyerni, s egyelőre szakonkinti czikkíróból következő urak mutathatók fel a t. d­v. közönségnek : Récsy Emil közigazgatás, államgazdászat, pénz- és tanügy szakában, Hunfa­­­vy Pál társadalmi, történeti s nemzetgazdászati ügyekről hozand czikkeket; Wenzel Gusztáv történészeti és törvénykezési, Szoko­l­ay István polgár- és büntetőjogi, Urházy György külügyi kérdéseket fejtegetend; Birányi Ákos ipar-, kereskedelmi és közlekedési tárgyakról írand. Azonkívül b. Kemény Zsigmond úr ígéreteiét is lírjuk, miszerint dolgozatai által érdekesítendi a Pesti Napló hasábjait. Belföldi levelezéseink már most is oly lábra állítják, miszerint az olvasóközönség igényeinek mind számra mind minőségre nézve megfelelhetnek; igyekezni fogunk azonban a vidéki életnek még több oldalú képviseletet szerezni lapunkban. Külföldi levelezéseinket is lehetőleg szaporítandjuk. Azon meggyőződésben, miszerint a mindennemű közhasznú intézetek s társulatokban haladásunk, nemzeti virágzásunk és jólétünk egyik főtényezője fekszik, és hogy a nyilvánosság egyik leg­főbb tiszte azokat folytonosan szem előtt tartani, s működésüket, mozgalmaikat a haladás s tekély érdekében szakadatlan figyelemmel kisérni , intézkedést tettünk, miszerint azok lapunk hasábjain rendesen képviseltessenek, s ennélfogva számukra jövő új évtől fogva egy külön rovatot szentelendünk a „Fővárosi hi­tár“-ban. A Műtár“-nak is folytonos érdeket kölcsönzendünk legválasztékosabb változatos tartalommal. Azonkívül, hogy a tudományok és szépművészetek több ágaiból rendes munkatársaink lesznek a Műtár számára , többi közt a megjelenő nevezetesb irodalmi művek bírálatát s ismertetését, megjelenésük után lehető leggyorsabban közlendjük, rendes színházi bírálatot avatott ügyes kéztől, végre érdekes eredeti regényeket s beszélyeket legjelesebb szépirodalmi szerzőinktől adandunk. Műtárunkat a felnevezett rovatokban becses dolgozataikkal állandón ellátandják : Jókai Mór Vahot Imre, Erdélyi János, Dr. Wenzel Gusztáv, Brassai Samu, Bérczy Károly, Pompéry János, Litkey Károly, Székely József, Lón­kay Antal, Gyulay Pál, Degré Alajos, Kőváry László urak. Lisznyai Kálmánt — a „Palócz dalok“ elismert nevű szerzőjét is megnyertük a „Műtár“ számára. Iparkodni fogunk, a külföldi híreket első kézből adni, s a külországi ügyeket legjobbaknak elismert kútfők után érdekes választékossággal közleni. — S mindezen fáradozásaink és a megkíván­tabb áldozatok daczára, a lap előfizetési föltételeit nem változtatjuk, s ezek tovább is az eddigiek maradnak. Előfizetési föltételek: Vidékre postán küldve félévre 1© Érint, — évnegyedre 5 frt p. p. — Pesten házhozhordással félévre S frt,— évnegyedre dl ft p. p. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, (úri utcza 8-dik szám, az udvarban első emeleten) és EMICSI GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén.— Vidéken, minden cs­k postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesittetni kérjük. EUtliCH GUSZTÁV, mint kiadó tulajdonos. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. NEMZETI IRODALOM. A magyar nemzeti irodalom története. Irta Toldy Ferencz. Második kötet. Pesten, Emich Gusztáv bizománya. 1851. 81. 118. 1. — Hozzá : Példatár. I. — LXXV­­I. Emich és Eisen­­fels könyvnyomdája. Nem kételkedünk, miszerint nemzetünk jobbjainak lelke előtt gyakran lebegett a megdicsőült szellemek bajdonába költözött kedélyes dalnoknak, Vajdának, azon nem ok nélküli töprenkedése: „Többször gon­­dolkozom azon, miért a történetek könyve inkább egyes személyek emlékirata, mint a népösszeség, a tömeg hű után - ábrázolója. És ez nem tetszik lel­kemnek. Mert oly színben láttatja az emberiséget, mintha a nagyobbrész semmi volnánk, és csak azon egyesek valamik, kik az idő hullámai közöl jó ma­gasra tolák ki fejeiket, többnyire véres arczczal és vérbefürösztött kezekkel. — A béke emberei a ha­landóság fiai!“ *) Ily eszme rejlik a szemle alatt levő remekmű Sz.-jének kikitörő keservében is (v. ö. *) L. Dalhon. Irta Vajda Péter. Második füzet. Pe­sten. 1839. 81. 123.1. I. köt. 130. 133. 148. 11. — II. köt. 18. 1.). Holott minél nemesb a szellem az anyagnál, minél nagyobb­­szerüek a béke áldásai a harczok diadalműveinél , annál érdekesebb a szelíd emberiség előtt nemünk miveltségi története a csatarajzok vérfoltos lapjai­nál. „Történetirásnak, — mond Hetényi, *) — mely élet oktatója s kalauza lenni tartozik, szebb, érdeke­sebb iránya nem lehet, mint az, hogy a nemzeti mi­veltség eredetét, előmenetelét, tetőpontra jutását, hanyatlását és elenyészését, az azt előmozdító vagy gátló okokkal együtt, híven elbeszélje.“ Mert lehet-e valami érdekesebb, mint tudni azt, „mik voltunk nemzeti tételünk kezdetében ? minő fokokon léptünk e mostani miveltségünkre ? mely sok dolgoknak kel­lett összefolyni, mily sok eseményeknek megtörténni, hogy e jelen álláspontra eljuthassunk ?“ És épen e tekinteteknél fogva ragadták meg Bir. lelkét a szemle alá fogott ismeretdús munkának érdekes füzetei, me­lyek fölött véleményt mondani elég bátor, sőt talán vakmerő is volt. De ki tiltja meg a gyengéknek a szólást ott, hol az erősek mélyen hallgatnak ? Fel­fogjuk tehát újólag bíráló mézvesszőnket azon remek­műre nézve, melynek irányában illetéktelenségü­nket egykor kifejezők. Mert eljöttnek hisszük a kort, melyben magyar fajunk mulaszthatlan kötelességé­nek tartjuk, hogy miveltségi fokáról, s nemzeti iro­d) L. Történettudományi pályamunkák. Kiadja a magyar t. Társaság. Első kötet. Honi városaink befolyásáról nemzetünk kifejlődésére és csinosbu­­lására, Hetényi Jánostól. Budán a magyar kir. egyetem betűivel. 1841. 81. 11.1. dalma álláspontjairól alapos, öntudatos ismeretekkel bírjon. Száguldoztunk, szenvedélylyel kalandoztunk eddigelé polgári s hadi életünk történel­mezején. Hol áll e részben irodalmunk, hirdetik annak szentélyében lelkes bajnokaink : Bajza, Czech, Érdy, Horváth Ist­ván és Mihály, Jászay, Jerney, Kállay, Péczelyi, Sza­lai László, Wenzel Gusztáv, több jó igyekezetüeken kivűl. De nemzeti irodalmunk érdekes történetének ezer évet magában foglaló mezeje, sajnos­ nem mű­­veltetett azon elvből s irányban , miként százezerek keble eped­ve óhajtá. Végre meglelé ez is emberét irodalmunk lelkes vezérében, Toldyban. A mű, mely­nek második kötete jelen bírálatuk tárgya, mily elv­ben nyugszik, mily irányban halad , s mily czélhoz vezet, tisztán körvonalaztuk, midőn annak első kö­tetét taglaltuk. Hű maradt-e s következetes Sz. ön­magához e második kötetben is, azt ennek tartalma deritendi fel, mit kellő rövidséggel felfogva , követ­kező szakaszokban mutatun­k be a t. ez. olvasó kö­zönségnek. Sz. nemzeti irodalmunk okfejtő tárgyalásához a jelen kötetben is hű következetességgel ragasz­kodván, mindazon külső s belső befolyásokat, me­lyek nemzeti irodalmunk fejlődésére hatottak, tiszta felfogással s itészi választékkal úgy festi, hogy belőlök a tudományossság s közműveltség karjain nemzeti irodalmunk remekmű­v egésze tűnjék ki. De köves­sük a szellemdús Sz-t páratlan könnyűségű tárgya­lásának gyöngysorain. Országos állapotok. (I. Fej. 74, 75. §§.) Albert halálával bokros veszélyek zúdultak a magyarra. Az Anjouk által teremtett és Zsigmond nemzetietlen s gyenge kormánya alatt nagyra nőtt oligarchia bel küzdelmek által fogyasztá a nemzeti erőt. *) A déli tartományok elestek; az ország szabadságát nyugot­­ról veszély fenyegető, s a nemzetek halálmadara , a fejetlenség , vijjogva csattogá be a hont. A nemzeti lét egyetlen támasza Hunyadi János. Achillesi kard­ja , mint boszuló angyal, rontott a hon elleneinek soraiba. A győzelem övé, István koronája pedig, a pártok kibékülése után, fiáé, Mátyásé lón. Alatta nemzetünk legragyogóbb korszakát élte. A mily nagy volt vezérnek s hősnek a harezm­ezőn, oly tevékeny s bölcs a törvényhozásban. A magyar trónon soha ily lángelmű, nemes és fáradhatatlan király nem ült. De a nagy király halálával balra fordultak a dolgok. A hazafi érzésekből kivetkezett oligarchia, megijedve a királyságnak Mátyás alatt kifejtett erejétől, a ne­mes Corvin János mellőztével, az erőtelen II. Ulászló *) Turóczy nem oknélkül jegyző meg: „Hi, qui colunt, quique meditantur astra, regnum Hun­gáriáé signo subjacere sagittarii, non vacue posue­­ere. Nam incolae illius, ut hoc veterum produnt praeconia, semper tristibus insudaverunt amis; et cum extraneis rebus , sangvinique parcunt pere­­grino, alteruum fundunt cruorem, et in seipsos mutuo saevientes, per parentes, perque se con­­gestas gazas rapacem in praedam convertunt.“ Schwandtner: Scriptor. rer. hungar. Tom. I. pag. 243. — V. ö. Athenaeum. 1839. Második félév. 342. h. — Horváth Mihály : Az ipar és keres­kedés története Magyarországban, a három utolsó század alatt. Budán, 1840, 8-r. ő.l.

Next