Pesti Napló, 1853. január (4. évfolyam, 845-868. szám)
1853-01-01 / 845. szám
állást, mely a nyilvánosság orgánumainak, minden körülmények közt, a vélemény s gondolatközlés akármely más eszközei fölött megmarad, szabadjon csupán a közönséget helyzetünk közös viszonyaira figyelmeztetnünk, s egy szóval megemlítenünk : mikép igeningen sokat lehet és kell szólanunk, ha tájékozó, világosító s kijelelő szerepünknek, hivatásunk fölemlített nemében, híven megfelelni valódi óhajtásunk. A lap homlokán olvasható felhívás, úgy hiszszük, eléggé mutatja , miszerint czélunk valóban komoly, mert el nem mulasztottunk semmi lépést, semmi rendelkezést szellemi hatáskörünkben, mi által kitűzött feladatainkat, óhajtásunkhoz képest megoldhatjuk. E végre az irodalmi erőket lehetőleg öszpontosítottuk, s a lap politikai részének, biztosabb sikerdúsabb kezelése tekintetéből, némely tárgyakra nézve, miként a felhívásban láthatni, szakilag osztályoztuk. Szóval minden törekvésünket oda fordítottuk, h°gykapunk az uj folyamban közbecsülést s részvétet vijejjjj magának. Ezekben foglalvák Ígéreteink az újonnan kezdődő pályáfut.,, küszöbén, vitt haza családja számára, a megszavazott senatusconsuliumban. A montenegrói ügyek itt nagy figyelemmel kísértetnek, mennyiben a keleti kérdéssel összeköttetésben állanak .A Journal de Constantinople szerint, a török kormány hatalmas csapást szándékozik tenni a szláv függetlenségi mozgalom ezen éretlen kinövésén. Közelebbről a közoktatási miniszter egy tudóst küldött az ottani nemzetiségi és helyi viszonyok ismertetése végett. A franczia tudós neve: Marmier, a Sz. Genovéva könyvtár őre. A Moniteur ezután nagyobb alakban jelenik meg. Előfizetői számára próbalap osztatott ki. Páris, dec. 25. A politikai hírlapok közöl ma csak a Constitutionnel, Journal des Débats és Siécle jelentek meg; a töménykezésiek közt a Gazette des Tribunauxs Droitet láthatni. Ünnep lévén mind az egyházakba, ( mind a császár távolléte miatt a politikai körökben, *,íreink a csekélyebb érdeküség színvonalán fognak nek,gnk A három északi nagy hatalmasság met mindeddig nem ismerte el a franczia császárságot,, a kö_vetek megbízó levele még mindig késik. Azt ják, hogy a császár azért mulatna hosszasaba Compiegneben, hogy az elismerési okmánynak ő is megérkezését várja. Nem csekély figyelmet gerjeszt azon hír, hogy ezen elismerés az északi hatalmasságok részéről collectiv alakban küldetnék meg a párisi kabinet számára ; még másfelől azt is állítják, hogy az elismerési okmányt a megbízott követek külön külön, de egyszerre kapnák meg. Az északi nagy hatalmasságoknak ezen tartózkodó állásával szemközt a párisi kabinet csak azzal vigasztalhatja magát, hogy Európa nagy része a császárságot már elismerte, s így a császárság általános elismerését fait accompli - nak tekinthetni. Némelyek igaznak mondják, hogy a pápa őszentsége csak Ausztriával történt egyetértése után küldötte volna meg Garribaldi számára a megbízó levelet. A császárság, úgy látszik, az alsóbb osztályok fölsegítésével kívánja jótékonyságainak sorozatát megkezdeni A senatus a császár kezébe 25,000,000 stk. tevén le , ezen összegből igen sokat áldozhat jótékony czélokra. A nép azon igényeinek, hogy ha a császárt jól fizetik, ő is fizessen , úgy látszik , a császáriak részéről eleget tesznek. A tánczvigalmak, estélyek, vadászatok , melyek igen nagyszerű fénynyel járnak, tömérdek pénzt juttatnak a nép kezeibe. A nők fényűzése sohasem volt nagyobb , mint jelenleg. A szegény férjek csak izzadhatnak a jövő farsangi saison-on , mert egyik divat a másikat váltja , míg megállapodás történhetik az úgynevezett napóleoni divatra nézve. Különben a karácsoni ünnepek alatt minden tánczvigalmat betiltottak. A senatus, az alkotmányt módosító senatus-consultum megszavazása után, szétoszlott falukra, ünnepelni. Mindenik 30,000 frk. karácsoni ajándékot K. Bánya , dec. 24 Mult levelemben érintem, mikép az olvasóegylet czéljának s hivatásának kellőleg meg nem felel, s most ismét meg kell azt rónom. A két magyar politikai lapot, melyek hazánkban megjelennek , majd minden magyar olvasóegylet megszerző magának , s tekintsünk kissé olvasóegyletünk termeibe, mi történik a lapok előfizetésével. Az egylet elnöke anélkül, hogy a többség véleményét tekintetbe venné , önmagától az egyik lapot kitörli az élők sorából ; ezen eljárásnak valóban nevet sem tudunk adni. Eddigelé csak két magyar lapra történt előfizetés, természetesen a tagok tudtán kívül, egy politikaira s egy szépirodalmira ; azok, kik olvasásban találják fel a gyönyört, nincsenek ezáltal kielégítve, holott anyagi állásához képest egyletünk 12 lap tartására van bőven ellátva. Most is eléggé hátra vagyunk a többi városoknál s mégis nemhogy előre haladnánk, sőt inkább visszafelé megyünk; nevezetesen mi most építtetünk a piaczra kisszerű fabódékat, épen a járásbíróság ablaka alá, mit mások már rég elhányattak, vagy azon 12 visért, mi a laczi konyhákért évenkint fizettetik, történik mindez? Ezért igazán kár volt a szép építészeti bizottmánynak több napi munkálódását igénybe venni. Továbbá várjon tudtával történt-e rendőrtanácsosunknak a főutczában, hol a közlekedés legnagyobb , bizonyos ház előtti korlát készítése? mi sem ízlésnek, sem czélszerűségnek meg nem felel, alacsonysága pedig sötét éjjelenkint szerencsétlenséget okozhat, s várjon a tisztelt ház korlátozója fog- e a szerencsétleneken legíteni? Ajáljuk az illető figyelmébe. Mult napokban egy utonállót sikerült a csendőröknek Piogyijok, ki többnemű lopás gyanújával terheltetett akike sem várva megfenyittetését, börtönében ...naga véget vete gyászos életének. Az uta^utjangaga miatt az élet ára igen felszállott ; tisztás,köble 24—26 vft, tengeri 14—16 vft; zab 5 vft, mi a munkás népet épen nem gyönyörködteti ; hozzájára az is , hogy még sokszor venni sem lehet. rmiből, hanem írókból áll, s igy a fölebbi princípium meg volna mentve. Az e feletti öröm kifejezésének alkalmával senkinek nem jutott eszébe mélyebben megvizsgálni azt: vájjon az uj drámabíráló választmány szerkezete jobb-e, czélszerűbb-e , mint az eddigi volt, s vájjon az uj alakításban nincsenek-e oly organikus hibák, mik netalán az ügynek kellő iránybani kifejlődését gátolják, s miket némi, lényegbevágó módosítások mellett még annak idejében helyrehozni lehetne. S miután e tekintetben a journalistika avatottjai irányadó szózatot emelni feledtek, vagy tán elfogultságuk miatt nem akartak, — én dilletáns létemre, ha talán már elkésve is, kénytelen vagyok észrevételeimet megtenni az uj drámabiráló választmány szerkezetére , iránya és legújabb eljárására. Hogy az ügyvezető gróf 13 egyént szóbta fel a drámabirálásbani részvétre , ez helyén van , miután így egy-egy nincs annyira terhelve, mintha kevesebb számú tagok közt volna megosztva a bírálati foglalkozás. Azonban a szépműtan , színirodalom , és színészet képviseletére nézve külön osztályozást felállítani szükségtelen vola , mert egy drámabirálóban nem azt keressük, hogy színköltő-e, vagy színész , hanem azt, hogy a műbirálathoz megkivántató elméleti tudományokban s gyakorlati ismeretekben jártas-e, az az , hogy valódi avatott műértő-e vagy sem, s e szerint minden drámabirálónak a szépnűtani osztályba kell tartoznia. Azon elv kimondása, miszerint az eredeti színirodalom tekintélyének emelése s a közönség ízlésének nemesbítése végett a színpadi hatás mellett némi bensőség és művészi becs is megkivántatik az előadandó eredeti színművekben , — felette határozatlan. Szeretnék mi tudni: mi az a „némi bensőség“? Mert vájjon lehet-e drámának színpadi hatása némi bensőség nélkül , s létezik-e „drámai belbecs“ színpadi hatás nélkül ? — Miért a fogalmakat összezavarni ? Mire való itt az ingadozás , midőn minden reservata nélkül ki lehetne mondani : vagy valami, vagy semmi! — tehát lényeges kellék : a színi hatás, azaz : drámai belbecs, mely nagyon különbözik a külsőségek, spectaculumok hatásától. Azért a kettő megfér egymással , sőt nagyon üdvös, ha a látványosságok mellett valódi drámai belbecset is találunk, mégpedig nem nézni, hanem jó nagy adagban. Mert ha az új rendszer folytán csak némi bensőség kívántatik meg a drámában , úgy alig volna beadott eredeti színmű, melyet azon elv szoros alkalmazása szerint vissza lehetne utasítani. Mert ugyan van-e a világon színmű , melyben ne volna némi bensőség ? Ellenben sokkal ritkább az olyan, mely, valódi drámai belbecscsel és az így elmaradhatlan művészeti hatással dicsekhetnék. A színpadi hatás ellen rendesen azon hivatlan drámaírók szoktak zajongani, kik műveik által az utóbb érintett műhatást nem képesek a színpadon előidézni. Mi már a drámabíráló bizottmány eljárását illeti, azt munka - és időnyereség tekintetéből helyesen rendezte úgy az intézet ügyvezetője, hogy egy-egy beadott eredeti színmű nem úgy mint az előtt , hanem csak 3 választmányi tag által bíráltassék, s ezek írásban rövid, de indokolt ismertetést adjanak neki, miután a művet külön külön figyelemmel elolvasták. Ha a bírálók többsége figyelemre méltónak és sikert ígérőnek nem találja, a művet, akkor az visszautasíttatik, ellenkező esetben a figyelemre méltatott mű az összes drámabíráli bizottmány előtt egy ahhoz előre készült egyén által felolvastatik , s a felolvasás után a jelenlévők határozzák el aztán végképen : előadassék-e a darab vagy sem. (Az eredeti terv legalább igy szólott.) A mennyire czélszerű a 3 tag általi magánbírálat és a motivált ítélethozás. — én oly czélszerűtlennek és inpracticabilisnak tartom ez eljárási rendszert. Mert ha valamely darabra két bíráló azt fogja mondani, hogy az nem méltó figyelemre és sikert nem ígér, — a harmadik pedig ellenkezőt állítana, a mű szerzője soha nem fog megnyugodni ez ítéletben, s lesz örökös panasz, zajongás az egész választmány ellen. Mint lehetne hát ezen bajt megelőzni ? Nem azáltal, mint némelyek gondolják,hogy az ily szavazati kisebbségben maradt műt az összes választmány előtt felolvastatnék, — mert ez nagyon elfoglalná a tagokat, — hanem az által, hogy szerzőnek egyenes kivonatára az ügyvezető gróf még egy vagy legfölebb két bíráló tagot nevezne ki, s ezek aztán szavazatukkal jobbra vagy balra döntenék a kérdéses mű sorsát. Az oly színműveket, mik, mint figyelemre méltók, sikert ígérők , két vagy három tag által ajánltatnak előadásra, mintegy felsőbb helybenhagyás végett az összes bizottmány előtt újra felolvastatni, egészen felesleges, sőt valóságos idővesztegetés. Az ajánlott, elfogadott darabokra nézve rendelkezzék maga az igazgatóság : várjon a körülményeknél fogva lehet-e, kell-e azokat előadni vagy nem; mibe a drámabírálók, mint kik az intézet belső viszonyaival ismeretlenek, egyáltalában nem avatkozhatnak. Hogy az összes bizottmány előtti felolvasás egészen impracticus dolog, az már ily gyűlés alkalmával tökéletesen bebizonyult. ... A dolog, mint azt hiteles forrásból tudom, így történt. — A választmány egy, már 3 bíráló által figyelemre méltatott népszínmű felolvasására összehivatván, a tagok nagyobb része megjelent. Egy tag azt kívánta, hogy mindenekelőtt a 3 motivált bírálót olvastassák fel némi tájékozásul. Ez azonban elmaradt. Ekkor a szerző maga olvasá fel művét, s felolvasás után szerénységből távozott, gondolván, hogy a választmány végképen el fogja határozni: váljon előadassék-e darabja vagy sem ? A bíráló tagok közöl egyik szavazást sürgetett. Azonban ez is elmaradt. S miután coiversálás közben némely színész-tagok azt jegyezték meg, hogy e mű csupán látványos tüneményei— és igy nem drámai belbecse által — tarthatja fen magát, s kiállítása ezerekbe kerülne, — a választmányi ülés szétoszlatott, a nélkül, hogy a darab előadása iránt fehéret vagy feketét határoztak volna. Én ugyan, ha drámabiráló választmányi tag volnék, ily visszás körülmények közt a közönség irányában nem szeretném elvállalni a felelősséget. —ev. HIVAT«QS. Alapitványvely. Az alsó-ausztriai cs. k. helytartóságnak 1852. dec. 16-án 6976/n. a. sz. a. kelt jegyzéke szerint, a gr. Löwenburgféle convictusban Bécsben egy Löwenburgféle alapitványhely megürült, melyek élvezése a nyolczadik gymnasium osztály bevégzésig tart, s melyre az alapitványlevél szerint magyar nemes ifjak hivatvák, kik a 14-dik életévet még meg nem haladták, és az őket illető magyar nemességre nézve magukat hiteles okmányokkal igazolni képesek. A folyamodók tartoznak keresztlevéllel, himlő- és beoltási, egészségi és vagyontalansági bizonyítványokkal , a megkívántató nemesség okmányos kimutatásával , végre a két legutolsó tanfolyam iskola- és tanulmányi bizonyítványaival ellátott folyamodásaikat 1853 febr. végéig ezen császári kir. helytartóságnak benyújtani, s ahoz azon nyilatkozatot csatolni, miszerint képesek és készek a megkivántató ruházatot, fehér- és ágyruhát, ágyneműt és éteszközt megszerezni, és az alapítvány élvezése Az 1852. aug 15-ki 1. f. szabadalmi nyiltparancs 26. §-a értelmében következő szabadalom-osztások és illetőleg meghosszabbítások közzététetnek : Hörner Ottomár E. és Weichmann Frigyesé Bécsben, mindennemű légszeszvilágok és lámpák javítására , mi által ezek az eddigieknél könnyebben tisztogattathatnak, a szabadalom kelt nov. 2. 1852. 8782. H. sz. egy évre. Dr. Zoveibrücké Prágában, mindennemű bélhur készítésének találmányára , melyek hangszerekre úgy mint gépi használatra alkalmazhatók , S üveggyárakra is használtathatnak, kelt a szabadalom nov. 29. 1852. 9181. II. sz. a. két évre. Mayor Jánosé Bécsben, szappan és gyertyák minden nemes egyszerű módon leendő termelésének találmányára , a szabadalom eredetileg kelt nov. 8. 1847 két évre meghosszabbittatott 1852 dec. 4-dikén 9018. II. sz. a. 6 évre. Siegel Józsefé, most már fiai Siegel Alajos, József és Ferenczé, ujnemű játékkártyák, úgynevezett ,,vízmentes mosókártyák“ találmányára , eredetileg kelt a szabadalom 1845 oct. 27-én két évre, meghosszabbittatott 1852 dec. 5-én 1846. H. sz. a. 8 évre. Szerdán f. é. dec. 29-én jelenik meg az országos törv. és. korm. lap XXIII. darabja, egyelőre német egyes kiadásban ; tartalma : 192. sz. Csász. nyiltparancs 1852. oct. 24-ről, fegyver és lőszerkészités, eladás és birtok, továbbá a fegyverviselés iránti határozmányokat illetőleg. 193. sz. Körrendelete a hadügyminisztériumnak 1852 nov. 3-ról, mely által a 1. é. oct. 5-ki 1. f. határozat közzététetik, mely szerint békeidőben a tartalék legénységének tartalékhadi kötelezettségek mellett az átlépés a financzőrséghez vagy minden más statusszolgálatba megengedtethetik. 194. sz. Kibocsátványa a pénzügyminisztériumnak 1852. nov. - ról a legfinomabb ruhák és piperenemüek gyöngysulyára nézve. 195. sz. Rendelete a legfelsőbb rendőrhatóságnak 1852. nov. 9-éről, a Turinban megjelenő időszaki iratnak: „La voce della Liberta“ tilalmát illetőleg. 196. sz. Körrendelete a hadügyminisztériumnak 1852. nov. 9-éről, mely által a köz- és magánszolgálatokban levők vagy ideiglenesen alkalmazott fizetéses rokkantak dijainak megszüntetését illetőleg fenálló rendszabályok magyarázó határozmányai megrendeltetnek. 197. sz. Körrendelete a hadügyminisztériumnak 1852. nov. 14-ről, mely által folyó évi november 10-ki legfelsőbb határozat folytán határoztatik, hogy a hadorvosi intézet növendékei átlépésük után a hadseregbe jövőben a monarchia concretumába számítandók. 198. sz. Kibotsátványa a hadügyminisztériumnak 1852. nov. 15-től, a hazabocsátott tartaléklegénység papi törvénykezésének határozmányait illetőleg. 199. sz. Hirdetménye Főherczeg ur császári Fenségének , Magyarország katonai és polgári kormányzójának 1852-ki nov 20-áról az 1852. august. 15-ki 1. f. szabadalmi törvény végrehajtási szabályát illetőleg. 200. sz. Kibocsátványa a külügyminisztériumnak nov. 21-ről, a szász királysággali egyezményt illetőig a nyugdijak és hasonló javak kölcsönös szabad házhatása iránt. 201. bz. Rendelete a belügyminisztériumnak s legfelsőbb rendőrhatóságnak 1852 nov. 22-éről, mely által a „Slovenski Novini“ hivatalos lappá nyilvánittatik. 202. sz. Renddete a belügyminiszter, és legf. rendőrhatóságnak no. 22-ről, mely által a „Leialatt is a ruházatot, fehérneműt, iskolai szükségeket, betegségi költségeket és a szolgálatérti dijpótlékot sajátjokból fedezni. Buda, dec. 29-én 1852. A magyarországi cs. k. helytartóság. bacher Zeitung“ és a„Klagenfurter Zeitung“ hivatalos lapokká nyilatkoztatnak. 203. sz. Rendelete a belügyminiszt. és a legf. rendőrhatóságnak novemb. 22-éről, mely által az „Agramer Zeitung“ német hivatalos lappá Horvát és Szlavonországban nyilvánittatik 204. sz. Rendelete a belügym. és legf. rendőrhatóságnak nov. 22-éről, mely által a „Gazella officiate di Venezia“, a „Foglio di Verona“ és a „Gazetta di Milano“ hivatalos lapokká a lombard-velenczei királyságban nyilváníttatnak. 205. sz. Rendelete a belügyminisztériumnak 1852. nov. 23-ról, mely által a f. évi nov. 20-ki 1. f. kabineti irathoz képest mindenütt és kivétel nélkül megtiltatik, hogy az ausztriai államokban fenálló magánegyletek , s különösen a jótékonyságiak, idegen fejedelmek s fejedelmi házak tagjaihoz, adalékokért, támogatásért stb. folyamodjanak. 206. sz. Hirdetménye Főherczeg ő Fensége Magyarország kát. és polg. kormányzójának november 24- ről, az alsóausztriai higmértéknek behozatalát Magyarországban illetőleg. 207. sz. Hirdetménye Főherczeg Ő Fensége Magyarország kát. és polg. kormányzójának 1852. nov. 25- ről, az adómentesitési költségek s az 1853. évi országkellékek fedezésére szolgáló pótlék-adók iránt. (Magy. Hirl.) FŐVÁROSI HÍRTÁRPest, dec. 31. — Intézetek és társulatok. — Midőn e rovat uj felosztását az uj folyam első számában megnyitjuk, kétszeres értékben tűnik föl előttünk azon érdek, melyet a nyilvánosság orgánumainak az intézetek és társulatok irányában a közönség előtt képviselniük kell. Szerintünk — úgy hisszük minden józanul, helyesen gondolkodó szerint — a nyilvánosságnak egyik legfőbb tiszte: a köz-, magán- s társadalmi intézeteket s egyleteket, melyek összesen a közélet legfontosb részét képezik, folytonosan szem előtt tartani, azok működését, mozgalmait a haladásszekély érdekében szakadatlan figyelemmel kisérni, a netalán létező vagy előforduló hiányokat ezen szempontból taglalni, s orvoslásukra lehető készséges tanácscsal segédkezet nyújtani, valamint másrészt érdemeik s előnyeiket követendő például felmutatni s másokat arra ösztönözni. Ezen kötelességét a „Pesti Napő“ szerkesztősége mélyen érzi, s azért feladatául tűze ki fővárosi hírei rovatában a budapesti intézetek s társulatok számára külön s legelső helyet szentelni, elhatározván magában ez ügyre kiváló gondot fordítani azon biztos reményben , mikép az érdemes intézetek s társulatok a lap ebbeli törekvését valódi szándéka s becse szerint méltányolni, s feladata minél könnyebb és sikeresb megoldásában részükről is telhetőleg közremunkálni fognak — annál is inkább, minthogy ezáltal közvetlenül csak az ő javuknak s követve az összes társaság jólétének lehető gyarapítására hatni a lapnak egyedüli tiszta szándéka. Azért minél több anyagot gyűjtvén az intézetek és társulatok életéből, iparkodni fogunk ezen felosztást állandóan megtartani, remélve, mikép magoknak az intézetek és társulatoknak fölébredt önérzete , miszerint nyilvános képviseltetések egyedül előnyükre történik, sietend a nyílt mezőt felhasználni , s bennünket lehetőleg folytonosan s bőven látand el ez osztályba való tárgyakkal. Ezen reménynyel, mely egyszersmind egyik legfőbb óhajtásunk min magunk részére, lépünk át az újévbe, melynek minden szerencsekivánatait magunkkal hozzuk tisztelt előfizetőink s olvasóink számára. Óbudai hajógyár. Az itt utánépült „Franz Joseph“ gőzösön, mely legközelebb első kisérlet