Pesti Napló, 1853. január (4. évfolyam, 845-868. szám)

1853-01-29 / 867. szám

Pesten. Egy hónapra 1 f. 30 k. p. Évnegyedre 4 „ — „ Félévre . 8 „ — „ „ Kgyes szám . . 4 ., 1853. negyedik évi folyam. 867 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Évnegyedre 5 f. — k. p. Félévre . 10 — „ „ A havi elem­elés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Lak­ért ház 8. Szerkesztési iroda: Úri-utcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Szombat, jan. 29-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négy-1 Magánviták négyő hasábos petit-sora 4 pi hasábos sora 5 peng­­krjával számittatik. A krajczárjával számittatik. beigtatási s 10 p. krnyij A fölvételi díj szinte min­­külön bé­lyegdí előre le-j­elenkor előre lefizeten­­fizetendő a felő a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalába. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. TARTALOM. Utasítási tervezet az ipar­ügyben. Levelezések. (Lőcséről : Az evang. tanoda állása. Tár­sas élet. — Nagy-Bányáról: Viszontczáfolat. Tavaszi időjárás.) Hivatalos. (Érdemjutalmazás. Kinevezések. A biro­dalmi törv. és kormány lap IV darabjának tartalma. Hirdetménye a kassai cs. k. kerületi főispánnak a ve­szélyeztetett közbátorság helyreállítására. — Katonai rögtönbirósági ítélet.) Fővárosi hirtár. Ausztria. (Bécsi hirek és események.) Francziaország. (A császár házassága körül. Gi­­rardin neje és a leendő császárné. Miniszteri módosí­tás. Nápolyi ügyek. A császárné családja. Vegyes ) Nagybritannia. (A „Times“ Francziaország jelen pénzügyi viszonyairól. Izlandi gyilkosság. A bathi nők irata. A 28 fontos aranydarab ; óriási baromfiak. St.­­jamesi színház.) Németország. (Berlin. Hannover.) Spanyolország. (A belügyminiszter körirata a tar­tományok kormányzóihoz.) Olaszország. (Roma, a bajor király a franczia kö­vet estvélyén. — Lopás a fenyitó törvényszéki épü­letben stb.) Törökország. (A Resid pasa megbuktatására törekvő párt. Abd-el-Kader fogadtatása. Tudósítás a Monte­negrói hadszinhelyről.) Legújab­b posta. Telegrafi tudósítások. Irodalom, művészet és tudomány (Tamás bátya kunyhója, regény ismertetése.) Budapest, jan. 29-én. Pest, jan. 28.­­ A pesti keresk. s iparkamra, létezése óta fiazaftui buzgalommal siet az eléje tűzött fel­adatokat a kereskedelem s ipar terén megol­dani. Világos, eleven tudatában azon szükség­leteknek , miket anyagi faktoraink rendezetlen állapota természetes következményekül maga után vont, s lelkiismeretes felfogásában saját kötelességének hasonló körülmények közt, nem mulasztott el eddig elő semmi alkalmat , akár czélszerű s közhasznú javaslatok tételére, akár jótékony s üdvös tanács szolgáltatására, meny­nyiben azok hatáskörébe vágtak, s mennyiben vagy különösen fel volt arra hivatva, vagy hi­vatása teljesítését kiáltó szükségletek igényelték. Szervezeti Szabályai szerint havonkint egy nagy s több kis ülést tartván, majd egy majd más tárgyban szakértő véleményeket pon­tosít össze , s gyakorlati, közhasznú irányadásain kivül, szervezési munkákkal is foglalkozik. Ezeken kivül, éber figyelemmel kisérvén a kerületében nyilatkozó ipar s kereskedési moz­galmakat, azokból adatokat gyűjt az illető ro­vatokba, megannyi anyagul évkönyvei számára, mikben aztán az ipar, kereskedés és közlekedés állapotát, előnyeit vagy hátrányait, hiányait és szükségleteit nyilvánosságra bocsátja. Nem lehet ez­úttal újra teljes dicsérettel nem említnünk a kamra múltévi jelentését, mely jóllehet jégtörő volt e nehéz mezőn, mégis oly nagy mennyiség­ben közlé tanulságos, alapos s érdekes adato­kat, s oly hő tükrét tárta fel előttünk a kerü­let ipar- s kereskedelmi viszonyainak, melybe ugyan fájdalmasan esett betekintenünk, de min­denesetre szükséges volt jövő okulásunkra. Jelen futólagos vázlatát a kamra tevékeny­ségének koránsem akarjuk annak terjedelmes munkálatai érdemlett rajzául tekintetni, — csak ü­gybuzgó fáradozásb­ól kívántunk pár szóval szerényen — a méltánylat valódi hangján em­lékezni, midőn épen a kamra két legutóbbi köz­hasznú művét mutatjuk be. Ezek egyike: utasítási tervezet az iparügyekbeni eljárás fölött; má­sika: a kereskedelmi kebelzetek or­­ganisatiója. Mindkettő a kamra minden­oldalú tapasztalatainak érett gyümölcse, s mint ilyen terjesztetik felsőbb jóváhagyás alá. Miután e két tárgy közöl egyik az ipar, má­sik a kereskedés belszerves alakulásának lénye­gébe vág, s minden iparos és kereskedőre nézve életkérdéseket foglal magában, a lapunk vezéreszméjéül kitűzött reál-irány követelmé­nyéhez képest, mellőzhetlen feladatunknak tart­juk mindkét üdvös tervet főbb vonásaiban a közönséggel megismertetni, s különösen az elsőt úgy, a mint annak némely módosított pontjait maga a kamra kisérő fölterjesztésében kiemelni szükségesnek találta. Ez első tervre vonatkozólag előrebocsátandó, mikép a kamrához múlt évi dec. 9-kéről felsőbb helyről egy hasonló tervezet megfontolás s vé­leményezés végett érkezett, melyre nézve Jüs­­zint megjegyzi a kamra, mikép annak ugy lát­­szik kettős alapeszméje van : egyik, hogy a mesterjog elnyerése körül az illető ezédek ré­széről elkövettetni szokott számtalan gyötré­­seknek vége vettessék ; másik, hogy minden fo­lyamodvány eldöntésére lehető legegyszerűbb s rövidebb út szabassék elő. Ezen szellemben fogalmazta a budapesti kamra saját utasítási tervezetét. Ha már az iparhatóság körébe tartozik az iparengedély osztása, természetes következés, hogy ez engedélyosztás sarkpontja t. i. a mester­jogért folyamodó egyén kérvénye fölötti hatá­rozás is annak körébe vonassék, s ezért véli mellőzendőnek a budap. kamra ez ügyben az iparosokból álló bizottmányi eljárást, annál is inkább, mivel ekkér a folyamodó sorsa tulaj­donkép a bizottmány tollnokától függne, s a tárgy eldöntése nehézkessé, bonyolódottá vál­nék — nem hiányozván soha a czéhbeli tagok­nak ürügy, ok és alkalom egy mesterjogért fo­lyamodó kérésének hátráltatására. Úgynevezett korlátolt iparüzletre kért enge­dély esetében mindenekelőtt a helybeli szük­ségletek s az illető iparűzők közti arány tekin­­tetbe­vételével elhatározandó: vájjon van-e he­lye a szaporításnak, s erre nézve a kerületi kor­mány jóváhagyása kikérendő, mely után to­vábbi lépések teendők az engedélyosztás körül. Az engedélynyerés föltételei, mikép azok az iparos utasítás illető pontjaiban meghatározvák, szorosan megtartandók. Kiszolgált hadköteles egyénnél a fegyelmi büntetés, mely netán a jellemjegyzékben foglaltatik, semmi befolyással nem lehet az iparengedélyre. Fölötte üdvös a kérvény eldöntésére nézve javaslati határidő rövidsége, mely szerint min­den kérvénynek 3 nap alatt benyújtásától szá­mítva tárgyaltatni, s más 3 nap alatt kiadatni kell; s ha az nyilatkozat végett a ezéh vagy kebelzethez utasittatik, ez utóbbi 14 nap alatt köteles azt viszaküldeni — későbbi nyilatkozata el nem fogadtatván. Ellenben a folyamodó, ha kérvényétől elüttetik s fölebbezni akar, ez iránti kérvényét szintén 14 nap alatt a tagadó hátirat közlésétől számítva nyújthatja csak be, külön­ben jogát a további keresethez elveszítvén. Ugyanez áll a ezél vagy kebelzetre nézve, ha az adott engedélyre nézve ellenvetése lenne. Az engedélyosztó iparhatóság egyszersmind közvetlen rendőri felsőbbsége lévén az iparos­nak, csak azon esetre, ha ennek erkölcsiségi bizonyítványa fölött alapos kétség támadna, sza­bad az iparhatóságnak az illető cs. k. rendőrigaz­gatósághoz , melynek kerületében az engedély­kérő több ideig mulatott, tudakozások végett fordulni; mindazáltal ezen tudakozás úgy mint más szükséges kérdezősködések egyszerre s a ezéd vagy kebelzet nyilatkozatának beadása előtt történjenek.. E tekintetben legczélszerűbb lenne megrendelni, hogy a vándorkönyvbe ne­­csak a munka ideje, hanem a foglalkozó viselete is híven följegyeztessék s hatóságilag erősíttes­­sék, mert ilyen bizonyítás aztán minden egyéb idő­rabló tudakozásokat nélkülözhetőkké tenne. Mindezen eljárásokért az illető előadó, kihez az engedélykérvény ügye utasíttatott, felelős, ki eziránt egy külön jegyzőkönyvet vezetni, s ide mindent pontosan följegyezni köteles. Ő az ipar­hatóság végrehajtó orgánuma, s jártassága­, ta­­pasztaltsága­, hivatalos tiszte­­s felelősségében nyugszik a biztosíték eljárásának helyessége iránt. Oly helyeken azonban, hol nem a várostanács, hanem a megyefőnök képezi az első folyamodású iparhatóságot, a budapesti iparkamra tervezete szerint azon tekintetből, hogy a mesterjogért fo­lyamodó netán hosszas utazásra, költséges tar­tózkodásra a megyefőnök székhelyén, vagy épen drága ügyvédfogadásra kényszerítve ne legyen, sokkal inkább czélra vezetne, ha minden rende­zett tanácscsal bíró város jogosíttatnék föl az engedélyadás hivatalos tényére, s a megyefőnök e tekintetbeni hatásköre egyedül arra szoríttat­­nék, hogy a bevégzett tárgyalási irományok köz­zététel előtt megtekintés s helybehagyás végett eléje terjesztetnének, ki aztán a kézhezvétel nap­jától számítva 14 nap alatt köteles lenne az ügyet végleg eldönteni. Ezáltal a megyefőnök minden egyes esetben üdvös ellenőrséget gyakorolna az illető várostanács eljárása fölött, tévelyes elveket eligazíthatna, s kellemetlen súrlódások­ vagy ne­hézségeket, mikkel netán az engedélykérő küz­deni kényszerülne, hatályosan elháríthatna. Rendezett tanácscsal nem biró helyeken ellen­ben a politikai járásfőnökre tartja a kamra mind­ezen eljárásokat ruházandóknak, hasonlóan kö­rülírt fentartásával a megyefőnök részérőli vég­eldöntésnek. (Ez a legújabb politikai szervezet szerint úgy is van.) A kamra óhajtása, hogy jelen ügyben a járásfőnök ne csak hivatalnok, hanem az iparos barátja s tanácsadója is legyen, annál­­inkább, mivel a falusi mesteremberek csekélyebb műveltségi s ismeretfoka ezt méltán igényli. Végre szükségesnek tartjuk megjegyezni, mi­kép ez utasítási tervezet önálló munkálat any­­nyiban, a­mennyiben különösen az oly sok kel­lemetlenségnek kitett mesterjognyerés föl­tételeit körülményesen s pontosan meghatározza, különben pedig pótlékul tekintendő az 1851-ki legfelsőbb iparos s keresk. utasításhoz, mely az ipar s kereskedelem viszonyait általában ren­dezi, s melyből itt jelesen újra emlékezetbe jut­tatni tisztünk a 160-ik §-t, hol a remek té­tel körüli eljárás lehetőleges ellenőrzés alá he­lyeztetik , miért is azt a budapesti kamra jelen utasítási tervezetében csak hivatkozólag említi föl, a másikat űzi, hol az öröm hullámaiba merülve feledheti, ki tudja, az élet gondjait. De nevezhetjük-e ezt valami nagyszerű farsangi örömélvezetnek ? Én azt mondom — nem — mert az ilyenekben csak ke­vesek vehetvén részt, s hívatlan vendégnek ajtó mögött lévén helye , — a közvélemény nem üti reá az erősítő pecsétet. De azonban ily társas körökön kívül kínálkoznak más érvek is számunkra. Épen, midőn e sorokat írom, a város vigadni akaró nagyobb része az úgynevezett szabó-polgárbálban élvezi a farsang örömeit. Polgárbál, e nevezet ön előtt talán viszhangzik. Nevét ez onnét vette , mert egy aristocratiai bál is van készülőben , melynek ténye­zőiről nem akarjuk feltenni azon némelyek állítá­sát, mintha ők ezen bálra csak a nemes úri csalá­dok meghívását tűzték volna ki czélul. — Nem akarjuk feltenni, és nem is állítjuk — bár annyi igaz, hogy e hit pengetésére több magas csalá­dok tagjai vonultak vissza. Hogy nem aristocratiai, mint némelyek nevezni szeretik, bizonyítja a szám­talan s különbféle ranguak s vidékiek meghivatá­­suk. Nevezzék bárhogy, annyi igaz, hogy megtar­­tandjuk. íme azért önt is, az ide mellékelt billet ut­ján ünnepélyesen s tisztelettel meghívom. Hogy azon­ban 29-re itt lehessen ön, a Godárd testvérek által Francziaországban feltalált új szerkezetű s kormá­nyozható léggolyót kellene használni, mert midőn ön e sorokat olvasandja, talán küszöbén leszünk e nap­nak vagy a teremnek is. — Ma tartatik az ide ó­r aföldre eső Szepesszombatban is egy fényes bál sors­húzással összekötve az evang. templom fölsegéllé­­sére; 200 darab női munka fog sorshúzás utján ki­játszatni. Áldás az ily szent ügyet oly hőn pártoló hölgyekre, kik szivökből törekesznek megfelelni ma­gas és dicső honleányi kötelességöknek ! Azt felesleges említenem, hogy casinónk is van. Itt kínálkozik szellemi éldeletül 4 újságlap, 3 német és 1 magyar. Most pedig ön, munkatársai, s tisztelt előfizetői­nek boldog új évet kívánok (a francziák mostani szokások szerint, de szerintem sem volt a jó kívánat soha sem késő, ha­nem időszerinti is), kikkel ez év­ben önakarata hozzájárultával szellemileg több ízben találkozni óhajtatom. L. Lőcse, jan. 23. Tisz­telt szerkesztő úr! Nemde felveendi ön lapjaiba e vidékrőli rendes levezője hiányának pótlása tekintetéből — leveleimet, melyekkel innentúl önt időszakonként ostromolni, vagy hogy udvariasabban fejezzem ki magamat, meg­lepni szándékom. Mi figyelmünket ki nem kerülheti, s bennünket legközelebb és legszentebb oldalról érdekel, az evang. iskola sorsa. Ez iskola , mely sok szép évek óta virágzott, s hol annyi sok jeles ifjak merítettek ma­goknak a múltban szellemi éldeletet, — csekély alap­tőkéit a templom építésére felajánlva , most minden alap nélkül — csak az evang.­részen levők buzgó adományaira, s a mindig gyérebben jövő ifjak tan­díjaira támaszkodva, magát a magas kormány igénye szerint nem szervezhetvén, lét­sorsát még a múlt iskolai év utolján annak kezébe ajánlotta s felkérte további támogatásra. Felelet mindezideig nem ér­kezett ,­­ de mi fel sem is tehetjük a magas kor­mányról , hogy egy ily kisszerű városban oly tete­mes költségbe kerülő két felekezeti gymnásiumot kí­vánna tartani, holott a tanulók száma a kettőben is felette csekély. — Az evang. iskolájában is ugyan az Entwurf szerint, és meg kell vallanom jelenleg sokkal erélyesebben tanítanak, mint az ezelőtti évek­ben , de az egész al- és félgymnasium terhe Hlava­­csek Mihály igazgató, Kupecz Likurg, Kaufmann --------------------Greczmacher János és Hauser Ti­tus , tanárok vállaira nehezedik. Szép és dicső hi­vatás ez, s korunkban a legszebb, de ki fogja ennek roppant terhességét tagadni, ha meggondolja , hogy öt egyén tizenkettő helyét az anyagi szükségletek hi­ánya miatt pótolni kénytelen. Bizony nagy erő­­p­egfeszítés , szilárd kitartás igényeltetik ahoz. A tanítványok száma különben csekély. A 8-dik osz­tályban 22, a 7-dik oszt. 12, a 6-dik oszt. 10, az 5-dik oszt. 13, a 4-dikben 18, a 3-dik oszt. 16, a 2-dik oszt. 17, az 1-ső oszt. 26. — De a tanulók csekély száma kevés , vagy semmi könnyebbséget sem nyújt egy erélyes, s kötelességének híven meg­felelni akaró tanítónak, mert szerintünk négynek, úgy kell magyarázni mint száznégynek. Talán min­denki is szívesebben tanítana száznégyet a felsőbb osztályokban , mint négyet, mert ha a négy történe­tesen gyenge fejű, s a tanító minden vas szorgalom, hit kitartás, kötelesség pontos teljesítése mellett is sikert nem arathat, úgy erélye a legbuzgóbb akarat­nak is elvész. — E kisszerű város elég érveket nyújt, az ezt élvezni akarók számára. Egyik házi mulatság Nagybánya, január 24. —­— A Pesti­ Napló 847-ik számában U. M. alá­írással egy levél jelent meg Nagybányáról, mely min­den egyéb , csak az nem, minek kereszteltetik; hogy pedig ez állításunk nem puszta szó, hanem valóság. Ítélje meg az olvasó közönség. Ugyan­is azt mondja U. M. úr, hogy a nagybá­nyai levelező tudósítása : részrehajló, önző, és valótlan, tehát ő , t. i. U. M. ur ki igazítja ? Azt írtuk érintett levelünkben ,hogy a bor és húsfogyasztás­ adóközárverésen 6023 pfton kiadatott, és így mi nem csodál­kozunk,hogy a m. kincstár a városnak 4000 pfton nem adta“, — és ime U.M. ur nem azt mondja, hogy nem annyiért adták ki, sem nem azt, hogy érte a város nem 4000 ftot ígért — mert az igaz — hanem neki esik a városi hatóságnak, s azt minden ok nélkül ledorongolja , s az ilyen tudósítás azután nem önző, nem részre hajlót. Nagyon roszul emlékezik U. M. ur arra, hogy a város 1852-ben meg lett volna kínálva 4500 pfton alóli megváltásra, mert a minimum ki volt mondva 5154 ft. s néhány krban, mint a mennyit t. i. a m. kincstár az az előtti évben abból bevett, de a vá­rosnak e tanácskozásra meghívott előkelő polgársága, és igy nem tisztán a hatóság számot vetve,csak 4000 p. Ígért meg, s irt alá,s fen e kötelezvény nem fogadtatván el, a fogyasztási adó árverésre tétetett ki, — és hogy ha a zsidó sem vesz többet egy akó borért mint 24 krt, mint a mennyit t.i. a város vett volna, nem tud­juk, hogy mit nevez U. M. ur károsításnak, ha csak azt nem, hogy sokan megváltatlan feledvén borai­kat, a zsidó rajta kapva, érte a törvé­nyáthágót meg­bünteti ? ez, úgy hisszük nem károsítás, hanem csak az egyenes útnak követésére való ébresztése. Hogy pedig U. M. levelének 2-ik részében meny­nyi az igazság, elmondjuk. Egyetlen vendéglőnk helyisége szűk lévén több­ször az idegen vendégek befogadására, tehát a felső­emeleten levő tekeházat ebédlőnek, a volt ebédlőt pedig vendégszobának alkalmazták, a tekeasztalt pedig, az eddig parasztok számára szolgált alsó­korcsmaszobába költözteték át, s ekkor okvetlen szükség lett egy köz ivószobára, d­e bajon pedig úgy kívántak segíteni, hogy a vendéglő keleti részéhez, hol elég tér volt, egy egyszerű ivószobát építsenek, és ez, egész a fedél alá vételig, nem ezekért, hanem egypár száz ftért elkészült, s a szánt czélnak meg is felelne. Most azonban azt kezdik tervezgetni, hát ha egy táncttermet építenének még telibe, s akkor színház, casinó, mind megférne a vendéglőben, s togosulna is, de ez csak terv, igaz, hogy akkor az erre nem számított három fajnak, mi 26 kubik­ölet tesz. 1.

Next