Pesti Napló, 1853. február (4. évfolyam, 869-891. szám)
1853-02-26 / 890. szám
sányi János urnak e tárgyban munkatársi minősége. Ki őt közelebbről ismeri, tudja, mennyit áldozott édes hazánk régiségei s nevezetes emlékei felkutatásáért. Árpád, Lőcse, febr. 20. Fölveszem tollamat, melyet néhány év előtt félredobtam. Átlátom, korunk nem lehet a hallgatás kora : nyelvünk egész munkásságunkat s erélyünket igénybe veszi, most inkább, mint valaha. Óhajtanám , hogy az ellenszenv a honunkban lakó minden nemzetiségek közt örökre megszűnnék, s jőne el a rokonszenv országa. De midőn nemzeti nyelvünk felvirágoztatásán működünk , nem szabad felednünk a más nemzetek nyelvét is ifjainkkal megkedveltetni; a nyelvek alapos ismerete a mily hasznos, oly szükséges. — Megyénk majdnem az egyetlen megye, hol még ifjaink németül megtanulhatnak. Vannak itt Erdélyből , gyakran jőnek Orsóvá tájáról. — Fájdalom, hogy az evang.iskola , melyhez pedig a rokonszenv oly sok oldalról nyilvánul, nem szerveztetett. F. hó 7-kén reggel szomorkodtunk a szomorkodókkal, mert m. Csáky Karolina asszony, a jó emberbarátnő, ki e vidéken oly soknak ínségét megszüntette, nincs többé! A múlt hó 30-kán Várad-Olasziban jobblétre szenderült; hideg tetemei ide hozatván, az említett nap reggelén a nemes család pompás kápolnájába tétettek, mint örök nyughelyére. Áldás emlékezetének ! A félévi vizsgálatok mind az ev. mind a kath. gymnasiumban megtörténtek. Amabban a szigorlatok mikép történte megbirálásához félve nyúlunk, nehogy a tanári személyzet által félreértessünk. Az érdemet elismerni s a világ elé tárni, a bűnt s ballépéseket sújtani , megfeddeni dicső feladata minden kornak s minden egyénnek. Ki a keveset, de jól tanitás elvéből indul ki, az legtöbb jót eszközöl. Egyébiránt dicséretet érdemelnek mind a tanárok fáradalmaikért, mind a tanítványok igyekezetekért, azon kevesek zárjelbetételével, kiknek a birtok s vagyon tudata, fájdalom, még jelen helyzetünkben is akadályokat gördít a szellemi művelődés fönséges útjára. Az utóbbi a magas kormány által egy évvel ezelőtt szerveztetvén, szép virágzásnak indult, s a múlt iskolai év utolján már többen letették itt hasznos sikerrel az érettségi vizsgálatot. A tanárok igen jól tanítanak, s a fegyelem, mi a sikert oly nagyon elősegíti, erélyesen tartatik főn. A classikai művek előadásában különösen mindnyájan kitűnő egyéniségek. A múlt év végén két jeles egyéniség, névszerint t. Dulovics József kath. és Toperczer János ev. lelkész urak aranyérdemjellel jutalmaztattak a felséges Fejedelem által. Időjárásunk rendkívül változó. Ma a nap tavaszi fényárral mosolyog, holnap ismét téli zordon szint élt. Még három nappal ezelőtt hegykoszorúzta vidékünk magas ormai feketén kacsintgattak ránk, holott máskor ápril és májusban is ritka szerencsénk volt ezt láthatni. Most már egész láthatárunkra fehér hólepel borult, s ha még két nap esik , havunk gázolhatlan lesz. Az altendorfi vagyis egy hegylánczolattól magurai nevet viselő kerületben megürült kerületi főbírói állomás elnyerése végett csőd hirdettetett újság szerint is, de ez mindez ideig betöltetlen; némelyek azt hiszik, hogy végleges szervezetig már nem is fogna betöltetni. Az újonczállítás nálunk csak jövő hó elején veendi kezdetét. A politikai szervezet nagy munkája nálunk is foly szinte, mint más megyékben. A tisztviselők jövőre a fizetősök kimutatása hozzánk is megérkezett. Minden hivatallal összekötött fizetés, a gazdálkodást háttérbe szorítva, a ranghoz illőleg, elég élelmi biztosítékot nyújt. Nálunk is, hol pedig nagyobb drágaság uralkodik, mint a pesti piacon, minden hivatalnok becsületesen megélhet. Itt egy pozsonyi mérő búza 11 frt, rozs 8 ft 30 kr, árpa 6 ft 15 kr, zab 5 ft. A hires szepesi borsó pedig 20 vft. L. Balassa-Gyarmath, febr. 23. A számos népfaj és vallásfelekezet, de életerős Nógrád egész kiterjedésébeni politikai csendességének , nem utolsó tényezője kormb. gr. Pongrácz Arnold , leereszkedő nyájassága és népszerűsége, a helybeli divatozó szokásoknak serény és figyelmes betanulása, mi a közönségre újra hasznosan hat. A jan. 20-tól kezdve 25 napi szakadatlan esőzés szülőanyja jön a vörös himlőnek, mely a gyermekek között kiütvén , számosokat ejtett áldozatául; a reá következett derült napok és erős fagyok azonban a bal fonalát elvágták. A megyei rabok száma szokottnál nagyobb, s 300-nál többre rúg, mi onnan ered, mert a szomszéd megyebelieknek is egy része itt a 6 emeletű, s maga nemében tán birodalmunkban legnevezetesebb magán börtönben szállást kapott, mely nagyszerű épületnek láttára minden vidéki, a nógrádi palóczczal azt szokta mondani : „E bizony nem szegény embereknek való“ ; másrészről tagadhatlan, hogy az erkölcsösség és rend 3—4 év óta, Nógrádban tízszeresen kamatozott, szellemi előhaladásában hatályos lépés pedig az által történt, hogy 72 kerületi jegyző kineveztetésével, az iskolai tanítók e tehertől fölszabadulván, ismét nagyobb erélylyel teljesíthetik kötelességeiket. Az élelmi czikkek előbbeni vágásban panganak, a rozs ára 8 vft, tiszta búzáé 9—10 víz, marhahús fontja 16 vkr — iható bornak itezése 16-20 vkr. Bizony kár, hogy egy botermesztő vidéken, a korcsmákban, jobb, tisztább és olcsóbb bor nem méretik, holott messzefekvő felső vidéken szégyenszemre p. o. Trenschinben jobb és olcsóbb nógrádi, teszem penczi bort kaphatni, mint Nógrád székvárosában Balassa-Gyarmatbon. Az ujonczozási összeírás egész csenddel és rendben történt, az adót is a nép rendesen fizeti, sőt még a hátramaradások is lerovatnak. A nógrádi nemzeti intézet ügye f. é. január 23-án tárgyaltatott, a magas kormány az illető részvényeseknek szándékát megyei főnökünk elnöklete alatt kihallgattatni rendelő, de mivel ezekből sokkal kevesebben jelenhettek meg a rosz idő miatt, semhogy az egész társulat ügyét képviselhették volna, ez május 9-én hírlapok útján, közhírré tétetni rendeltetett, s a gyűlés azon határnapra elhalasztatott. — Ez intézet tőkéje 50.000 darab húszasra rúg, és czélja, a népnevelés, és a megyebeli más ajkúak közti magyar nyelv terjesztése volt; a tartandó gyűlés dolga leend tehát elhatározni, hogy a tárgy homogeneitását szem előtt tartva, e pénz legczélszerűbben hova és mire forditassék? Adja az ég! hogy e tanácskozmány eredeti és kitűzött czéljának legczélirányosabban megfeleljen ! 1. 1. (Lapszemle.) A „R ei g io“ egy tudósítást közöl az Amerikában Newyorkban jan. 7-kén ez új világ protestánsai által a Toskánában üldözött társaik iránti sympathiások kinyilatkoztatására tartott meeting felől (melyre alkalmat a madiaiak ügyéből vettek) mely ugyan nem nagy hatással volt a népre. A meeting minden beszédeiben s a lapok czikkeiben azon hamis hir terjesztetett el, hogy a madiaik a szentírás olvasása miatt vettettek börtönbe. A toskánai nagyherczeg minden kitelhető gúnyok és szidalmakkal illettetett, és az egyesült államok feje felhivatott, hogy a madiaik kiszabadítása végett a toskánai kormánynál közbejárjon. Nagy mennyiségű pénz szedődett a toskánai mártyrok számára, és ünnepélyesen kimondatott, miszerint lelkek egész hevével Olaszország protestantizálásán dolgozandnak. Az elnök elég gyenge volt a felhívásnak megfelelni. Azonban Filmore elnökségének vége mártius elejével, s a Religio reménye , hogy Pierce tábornok, ki megválasztatásánál a katholikusok közremunkálásának oly sokat köszönő, magát ily igazságtalan közbenjárással compromittálni nem fogja. Megemlítendő még ezen közlésből, hogy az említett meetingben utoljára végaxiómaként mondatott ki, hogy az államok üdvére mi sem szükségesebb, mint a korlátlan vallási szabadság. Mely kimondással szemben a közlésben megemlittetik, hogy ugyanakkor a newyorki nagy jury az alsóbb itélőszékek által a spiritualisták sectájának eltörlésére szólittatott fel, mely uj prot. sectáról ugyanazon közlésben következő adatokat találunk : A spiritualisták főleg a magnetismussal élnek vissza leggonoszabb czélokra. Az együgyü néppel elhitetik, hogy a holtak lelkeit visszahitják; ellenben bűbájolásuk czélja egyedül a magnetismus által megzavart embereket politikai eszközökül használni fel. A spiritualisták a socialismusnak megannyi terjesztői. Az alsóbb jury határozásának okul szolgált Laugdon Márton nyomdász, ki élete legjobb erejében, a spiritualisták beszédei által megzavartatván , önmagának torkát metszette. Laugdon t. i. elveszte egyetlen gyermekét, s a veszteség miatt vigasztalhatatlan a spiritualisták gyülekezetébe ment, kik neki megigérék, hogy gyermekét látandja s vele közlekedhetik. A szerencsétlen apa gyermekét nem látta meg ugyan, de a magnetismus ámításai által elméjében megzavartatván, örömmel vetett véget életének, hogy szellemmé átalakulván, gyermekét fellelhesse. Világos továbbá a „Religio“ közleménye szerint, hogy a madiaiak nem a bibliaolvasás miatt büntettettek börtönnel. Ők a kormány tízszer ismételt tilalmának daczára titkos gyülekezeteket tartottak, tizenegyszer protestáns bibliát osztottak ki, oly kiadásban, melyben ezerhatszáz eltérés van az eredeti szövegtől; az olasz gyermekeket pénzzel édesgették gyülekezeteikbe; a kémekkel és prot. csempészekkel összeköttetésben voltak; a boldogságos szüzet torzalakokban árulgatták; papir-szeleteket osztottak ki, melyre e szavak voltak nyomva: „ostya-istenek ; “ a tisztitóhelyet képekben akként állították elő , hogy a vassorompók közé szorított lelkek tűzben kínlódnak, mig a sorompókon kívül álló papok két scudit kérnek egy egy lélek kiszabadításáért , a pápát antikrisztusnak nevezték stb. Hasonló merények bírták a kormányt arra, hogy a botrány főtényezőit börtönnel büntesse. A „Trieszter Zeitung“ az Ausztria s Poroszország közt létrejött kereskedelmi s vámszerződés politikai jelentőségét kiemelendő, egy visszapillantást vet a két hatalmasság állására az utóbbi évek alatt. E szerint Ausztria mindig azon nézetből indult, hogy új kereskedelmi politikai rendezéseit s rendszabályait a vámegylettel, mint egészszel intézte. Mert belátta Ausztria, hogy bár az ezt alkotó egyes államokkal annak további fenállása nélkül is lehetne mindig alkudozni s szerződni, de mindig könnyebb létező szervezetet általakítni, mint egészen újat alapból felépítni. Azért csak Ausztria elleni gyanúsítás volt az ellenfél részéről azon beszéd, hogy Ausztria a vámegyletet meg akarná buktatni. Mert hogy a vámegylet megújítása időpontjában a vámegylet belsejében létezett ellentétek élesebben léptek fel, az csak azon körülménynek tulajdonítandó , hogy a déli német államoknak okvetlenül kívárniuk kellett azon tény elismerését, miszerint gazdászati fejlődésük nem maradhat csak az éjszaki államokra korlátolva , hanem tovább keletre s délre is meg kell szerezniük annak éltető feltételeit, meg kellett törniük a vámegyleti politika addigi egyoldalúságát. Ezért nem akartak a déli államok a berlini vámértekezleten a vámegylet újjáalkotására szavazni addig, míg az Ausztriával kötendő kereskedelmi szerződés iránt biztosíték nem adatik , attól tartván , hogy ha egyszer Poroszország az újjáalkotott vámegylet mezején állhatand, az Ausztriával a szerződést el nem fogadni vagy azt meghiusítni fogja, mert a porosz emlékiratok csakugyan igen világosan kifejezék, hogy az éjszaki német politika első s főczélja a vámegylet újjáalakítása , s a mellett az Ausztriávali kereskedelmi szerződést feltűnőleg háttérbe szorították. Mihelyt azonban a berlini alkudozások megkezdetvén, azoknak folyamában kitűnt, hogy otyan az aggodalmak, melyek az Ausztriávali szorosabb kereskedelmi szerződésnek útját állották, eloszlottak , a bécsi kabinet azonnal visszatérhető előbbi törekvésére, hogy a vámegylet a teljes vámegyesülés létrejöhetéséig fentartassék. S most a kereskedelmi szerződés biztosítása után meg lehetünk győződve, hogy az ausztriai kormány mindent elkövetend, a darmstadti coalitio államait a vámegyleti módosított szerződések elfogadására bírandó; minthogy ez a dolgok mostani állásában okvetlenül szükségesnek tűnik ki. Az „Ost-Deutsche Post“ (február 22-ei szám) a tartalékbankrészvények leendő kibocsátásáról szólva, cáfolni igyekszik a „Lloydnak azon állítását, hogy minden tartalékrészvény , mintegy 40 millió ft ezüstbeni értékkel, eladatván , mégis az ily eszköz által beszerzendő 40 millió ftnyi ezüstérték alapján ne lehessen 20 millió fton felül további bankjegyeket kibocsátni. Az O. D. P. előtt fődolog: a nemzeti jövedelem s az adóerő gyarapítása, mely az államhitelnek alapját is megerősíti. Márpedig nemcsak el nem választható az ausztriai birodalomban az államhitel a bankhiteltől, hanem az egyáltalában e fölé helyezendő. A nemzeti terményzés és jövedelem gyarapítására egyik fő megkívántatóság elegendő s jutányos tőke. S ha a banknak mostani 43 milliónyi ezüstkincse meg 40 millióval szaporittatván, 83 millióra, ellenben a bankjegyforgalom a „Lloyd“ kívánsága szerint 200 millióról csak 220-ra emeltetik, úgy a földmivelés, bányászat, ipar, s kereskedés éltetésére csak 20 millió fordittatik, az ezüstkincs s a bankjegyforgalom közötti arány a mostani 1: 5 helyett, úgy fogván állani, mint 1: 24. Ellenben, ha ugyanazon ezüst szaporítás mellett a bankjegy forgalom 60 millióval öregbittetik , ezen egész nagy összeg a fenebbi nemzetgazdászati czélra fog fordíttathatni, s azért a bankjegyforgalom, s az ezüstkincs közötti arány igen kevéssel fog roszabbul állani, mint 1 : 34. Az O. D. P. a tartalékrészvények egész összegének eladása helyett csak valamely kisebb részvényösszeg kibocsátását ajánlja, miután a bank tökéletes consolidálása úgy is csak az által érhető el, ha a bank megnyeri önállóságát azzal, hogy az államnál levő követelései rendre lefizettetnek legalább annyira , hogy azok törzstőkéjét meg ne haladják. APresser-vel sincs egy véleményben az új részvény befizetéseknek ezüstben leendő teljesítése iránt. Mert nemcsak, hogy a bank könnyebben s olcsóbban szerezheti meg maga a szükséges ezüstöt, nemcsak a forgalombani rekedés elkerülése végett a befizetések által bejövő összegeket minél előbb újra forgalomba hozhatja, s így a papírpénzben történő befizetések lehető hátrányait eltávolíthatja, hanem , mi fő dolog, a befizetés ezen utóbbi módja által az ezüst árfolyamának bár csak ideiglenes emelkedése, mitlehetetlen hátránynak és pedig tetemesnek nem tekinteni , meggátoltatik, kezében tartja redőzött lapos bársony süvegét, s e színpadias öltözetben épen oly ügyetlen- mint zavartnak látszik). KERESZTÉLY GRÓF, méltóságosan. Végre, édes Julián, elérkezett a szép nap , melyen az, kit testvéremnek nevezek, kezét adja önnek. JULIÁN , mintegy önkívületben. Gróf úr . . . álom-e ez, ébren vagyok-e ... én ... a marquisnő férje ! KERESZTÉLY GRÓF: Úgy van! (egy a terembe nyíló ajtóra mutatva) s az áldás után . . . a nászszoba . . . (JULIÁN elpirul, lesüti szemeit, az egyik karszékhez támaszkodik s másik kezét mellére teszi.) Szivem áléi ... Istenem! hát a boldogság is elzúz súlyával! mintha lelki furdalatot éreznék, hogy ily boldog vagyok ! Mit tettem én, hogy ily boldogságot érdemeljek. KERESZTÉLY GRÓF: Mit tett ön, édesem! szeretett egy bájoló nőt. (JULIÁN könnytelt szemekkel s kezeit elragadtatással kulcsolván.) Oh igen!... bódultán, a bálványozásig szerettem! Oh ! mindenekfelett kimondhatlan hálájával szerettem egy szegény, érdemetlen, csekély teremtésnek, ki e világon egyszerű, felszánt, becsületes szivén kívül semmivel sem bir, s kihez alászállt ... egy oly hölgy, mint a marquisnő. KERESZTÉLY GRÓF, metsző gúny hangján. Mi azt bizonyítja, hogy az őszinte s tiszta szerelem mindig elnyeri jutalmát. JULIÁN, zavarodva : Gróf úr, csak egy dolog bánt engem : felöltöttem e gazdag ruhát, oly czimet vettem fel, mely nem illet, oly nevet, mely nem enyém; ez annyi, mint hazudni ! Hazudni ily komoly pillanatban, hazudni az ég színe előtt! KERESZTÉLY GRÓF: Még mindig kétségeskedik ön? Mily gyermek! Nem fogja-e fel, hogy a marquisnő , nagybátyjának az indiai patriarchának . . . (a gróf alig bírja visszafojtani nevetését, aristokratai büszkesége miatt illedelmesen nem tehető, hogy ... De csitt ... Itt van már. (Belép Kornélia, D’Alfi marquisnő, Ambrosionak, házfelügyelőjének nyújtva kezét; ez méltóságosan lépdel hosszú öltönyében, s ál fejét szakálla mellét veri. A vakító szépségű marquisnő gyémántokkal van elborítva ; hosszú udvari leple úszik léptei után; fejét egy kis czimeres korona fedi ötös virágzattal, melybe gyémántok vannak foglalva. Ambrosio, ki az indiai patriarchs szerepét játsza, az asztalhoz közeledik. A marquisnő egy barló pillantást vet Juliánra, s kezével int neki, hogy foglaljon helyet az övé mellett álló karszékben. KERESZTÉLY GRÓF, szelíden taszítva a mindinkább zavarodó, Juliánt a karszék felé, halkkal mondja neki: Legyen nyugodt édesem, a szertartás alig fog öt perczig tartani, az indiai patriarchák egy igen gyors különös szertartás szerint adják össze a házasulandókat. (JULIÁN remegve közeledik a karszékhez, s ő is mint a marquisnő letérdel az egyik vánkosra. E szentségtörő gúnyjáték alig tart egy pár perczig , mialatt Ambrosio tetteti magát, mintha imádságot mondana, azután a térdelő marquisnőhez s Juliánhoz közelítvén , ünnepélyes hangon igy szól hozzájuk : Giovani Kornélia, d’Alfi marquis özvegye, megegyezel-e abban, hogy férjül vedd herczeg Torre- Albat, sz. Hermenegilda rend vitézét ? A MARQUISNŐ, elragadtatással. Megegyezem. AMBROSIO , Juliánhoz : Torre-Alba herczeg, megegyezel-e abban, hogy nőül vedd Giovani Kornéliát , d’Alfi marquisnőt ? JULIÁN, felindulástól remegő hangon. Oh! . . . igen . . . megegyezem! AMBROSIO. Giovani Kornélia, fogadod-e Isten előtt, hogy híven teljesitended új férjed iránti női kötelességeidet ? A MARQUISNŐ , szilárd hangon. Fogadom! AMBROSIO. Torre-Alba herczeg , fogadod-e, hogy éltedet annak boldogságára szenteled , ki téged férjéül fogad el. JULIÁN, önkívülettel s vissza nem birva tartóztatni kényeit. Fogadom ! Oh ! neki szentelem, lelkemnek , életemnek ! AMBROSIO: Az ég hallgassa meg és fogadja el eskütöket! Legyetek egyek ! (Ambrosio megfogja Julián kezét s a marquisnőébe teszi. Az ifju felindulása oly nagy, hogy majdnem elájul. Ambrosio újra tetteti, mintha imádkoznék, azután méltóságosan eltávozik a terem egyik ajtaján. — A marquisnő feláll, de Julián egybekulcsolt kezekkel térdelve marad előtte; nyílt hűszívüséget sugárzó arcza bálványozást fejez ki, a felindulás elfojtja hangját, egy szót sem bír kiejteni). A MARQUISNŐ, varázshangon: Kelj fel, gyermek !.. . oly boldogságot köszönök neked ... hogy nekem kellene előtted térdre hullanom! (Keresztély gróf kétfelé nyitja egy szomszéd szoba ajtajának szárnyait s gúnyosan ünnepélyes képpel megy vissza Juliánhoz , ki még mind térdelve, megfogta a marquisnő kezeit s reáhajtotta homlokát.) KERESZTÉLY GRÓF: Édes Julián , keljen fel s kövessen minket, fiatal, ártatlan férj. . . (A gróf karját nyújtja a marquisnőnek s a szomszéd szobába vezeti. Julián boldogság- s szerelemittasan követi őket; de a gróf, mihelyt bement a marquisnő a szobába, megfordulván , jelt ad az ifjúnak , hogy megálljon a küszöbön; ő engedelmeskedik; a gróf beteszi az ajtó egyik szárnyát, azután gúny- hahotára fakadva, mondja : — Jó éjszakát, édes Torre-Alba herczeg ... jó éjszakát, Sz. Hermenegilda rend nemes vitéze; a marquisnő legkevésbbé sem húgom, mert rég óta igen gyöngéden s igen édesen szeretjük egymást ; a kaland tanúsága ez , valamint az éji pillangók elperzselik szárnyaikat az égő világnál, azonképen a jegyző-irnokok , kik elég szemtelenek arra, hogy egy marquisnőt szeressenek, méltóképen bolonddá tartatnak s csúffá tétetnek; a leczke bizonyára használni fog, s most ... jó éjszakát, édes Torre-Alba herczegem. A MARQUISNŐ HANGJA. Jó éjszakát, szép Hermenegilda rend vitéze ... jó éjszakát. (A szoba ajtaja bezárul, s kihallszik a marquisnő s a gróf hangos hahotája. A lesújtott Julián elsápad, tántorog s ájultan rogyik le , elhaló hangon susogván): — Óh! atyám . . . meghalok . . . meghalok! Néhány hóval ezen eset után történtek az Annecy-tó környékén azon események, melyeket el fogunk beszélni; de mielőtt elbeszélésünkben tovább haladnánk, megkisérlendjük képét adni azon tájaknak, s helyeknek, melyek ezen beszély különböző történeteinek rámául s színhelyül szolgálandanak- Folytatjuk. HIVATALOS. Minthogy többfelőli biztos adatok és tudósítások a hasznos háziállatok egészségi állapotáról Oláhországban hosszabb időn keresztül szakadatlanul kielégitőleg hangzanak, annálfogva a cs. k. orsz. katonai parancsnokság Erdélyben, egy f. hó 14. Q. 767. sz. alatt kelt közlés következtében, a cs. k. törzshadorvosi igazgatóság tanácsára, az erdélyi cs. k. katonai és polgári kormánynyal egyértelmileg jónak látta, a kereskedelmi forgalmi viszonyok még további lehető tekintetbevétele végett, a m. é. dec. 21-kir. 7326. sz. alatt kelt körlevél által a nevezett nagyfejedelemségben a szarvasmarha behajtására nézve öt napra határozott figyeletidőt, most negyvennyolcz (48) órai vizsgálatra, a nyers marhabőrök és hulladékok behozatalára nézve fenálló tisztítási rendszabályok megtartása mellett leszállítani. Ezen vizsgálati időszak alatt a szarvasmarhák különösen etetés alatt és közvetlenül utána pontos figye