Pesti Napló, 1853. március (4. évfolyam, 892-917. szám)
1853-03-26 / 914. szám
velenitárijglUtág©n 100 martius közt legföljebb egynek lesz ily vége, mig a másik 99-nek második felére nálunk többször ráfpc illeni a szántóvetők füttye; iWfht itétt; és így ^'jS'Mpék WiVánok, s velem mindenkitán csak a századik jig^iugra nem illik', míg ,ani mit rö^zamninésthtéren vagyok, csak nvlidene 100-dik. mártiusban ííimeithetö. «Ebből a további tárasá^/örikéíiyí folyik. M "! -• ‘-f’-rj ’Múlt szombaton^azjíz f. hő: 1 P'-kéjí ;j|$uj^p hófellegek t^^kjPl,/^^)^l/,a,.|^iptárt, s nemsokára elkezdett esni a no, mely azonban estig a legszélsőbb illendőség határi kört tartá magát: Éjfél után azonba?^i TMí?^r^ilhjfl«|^Wff|fe,,mmi ífhtíí íí^kfPft, dühe' folytonosa»,,»ft«, fíg&fr fftíkímm KMWMIffo napon némely helyen ölnyi magasságra nőtt utczáinfóban a Bő,' úgy hogy némely‘B'Szák‘"kaptat több órákra" tőkéletesen,, ej, xflRfttels&ísftibíi&fe* *) fbltó .nwtgssBit úgy (in ilfissapkÜO fíti s ifc #i «Petéi jtnig,ifo)íitWittfl*Üi dühödve seprénBalmokra » földidt.hőtömegeket.'Jtögy, ily.jkörfiliminj'yte kpzswiftdpß köBlBbedfisaekiAZidnyijW vége jön , magától .éétetik«i Atw*Sftftyi;ilttq*iitftWj; fuvaros kénytelen! yo)t ^oesijátils táfltsile^5oHol,)anét az /g .gon M-gige-léftére bi?mi; QS-t odahagyni s iltozyi h‘gn • alább lovaival, (menekülhessél). agában; ^wírnia» vagy nyolcz kqcsi,4Hill;i»eg,;és beflittatott el ia hótól,« helye«,.'.bflgypai győrími VájárbftfcksheA^'v tövekedett« színét.látha UftíSolria.geegin.iliiíi.il nagmt ddisáni njlk -'MQatipintán.i* 5zél)iegé^ön:i lec^mJBsefiritőiPgé»Bc erővel iparkodnak az illető hatóságok az^ffenagns közlekedési J helyreáfHUli múmia legjepyeg^fbb fbszedelerH rellen, twindin ter!Ő;(ts#tőSAkftf.ít'fttój,»lB,,a lölá'il 15 veszély !ak (lelkerül.tetetlhni ^Izdra Ölishat Vháll'í« melynek jelen, oka.mniljbik-.mldigilisatetettehh-^oltip,ei követkfzéseképien h«él»M»llBn(bl»tíwSiMísnak daczolnak. A szélt, icdy, "Ülöbnyiséggel'hordá a havat, hogy az allajtaimagfzs kzállásának daczára is a viz folyamát tökéletesen elrekeszté, és a Lajta medre viz helyett fenékig van tömve hóval. f.hó 20-án reggel a viz egészen elapadt s malmaink dolgozni megszűntek. Hová lett a Lajta vize, azt még nem tudjuk, hogy medrében nincs, annyi bizonyos, és így hihető hogy följebb, tán Ausztriában önti el a közelében fekvő vidékeket. Ezalatt azonban nálunk a Lajta medrében fekvő hó mindig tömöttebb lesz, s ha végre abba ismét utat tör a folyam, a benne tömötten fekvő hó szivacsként szivja magába a vizet s igy félig jéggé alakulva annál tovább ellent áll a folyam erejének, s ég nem lesz képes azt a Lajtha medréből hamar elsodorni, és mást nem várhatunk , mint hogy a viz a medret elhagyva kénye szerint árad ki földeinkre s hihetőleg mélyebben fekvő falainkra is, mi annál iszonyuabb lehet, ha a hátán hirtelen meleg által rögtön fogolvadni , s a vizárt e részről is nevelendi. Föntartom magamnak, e veszélyterhes körülménynek;további kifejlődéséről önöket későbben tudósítani,imeinte.) Gazdasági Lapok. (12. sz.) Az urrbéri kárpótlás és tagosítás életbeléptetésének hazánk gazdasági átalakulásáral fontosságáról szólván , kiemelik a többi közt, hogy a könnyű szerrel jött arbéri jöfedelmek fölöslegessé tenek minden komolyabb iparkodást, s a nemzetnek épen azon osztályát ringatták tétlenségbe, mely állásánál fogva a reális kifejlődést vezérelni lett volna köteles; a birtok tagositatlansága, pedig , minden jóravaló szorgalmat már cellájában elfojtott. Az ősiség eltörlésével megalapított birtokesfetetosság ellenben gazdálkodás iránti szeretetett® s feesetít szorgalmat, képességet, a kárpótlás tőkéket,'»tagosítás szabad kezeket, s mindezek a roppant fellegelők mellett szegény országnak eddig nem ismertketéavelkedést hozatdnak, főleg ha közlekedés, igazottsági intezetek, egyesületek, hitelbankok s más egyebek dolgában is mielőbb megörvendeztetünk. Ajlós gidiprenide-acip tárgyában ezúttal az V-dik ezikk a takfmváriytermesztésnek a fenforgó viszonyokhezi alkalmaiziótt imitsigválasztásáról értekezik, oda utalván, általában", miszeritínt a szükséges takarmányt többféle: nösenysehiáb»l‘ípíkzkodjunk magunknak biztosítani , hogy ekép, ha az egyik nem sikerülne kellőleg^ £uipgsik kisegíthessen. S miután — mondja tovább értek^ő—gazdaságunk számára a termelendő -merittetm-i-S"jaj--oz'en gs-zdd-dkk—Itt még annyira nem jjljtott 1j3boa^ ez irányban öntudatosan gljáfjjijjbjfilm Az ilyem kétségkívül jobban cselekszik .La a minxiun. paraszt által ismert hárm&finlyomd8w(gdS)díi Bágjiáliha»i( Tad', mely~ mellett habár meg nem iaszur is, de másrészt legalabburffövetségessé nem teszi magát. — Gaz- Iff Síigii nöfényl V Hkkö Hőllblj'tsttőla'goisalái^'Vertá (sváepi)iét fdhínthtíhwt errtvioéáeí*tvt(?t(ili';·'rirvet {1Há.'é›íí&í' Higny'zst;»i»k Wovethetnekl Miskof ezi I vidékéről y'figyel eukxl éu?któö)A«ürftviítebMt 4tMl',felafe!(la 3áifi'lVí és röbyaltik‘ körébőliálti'láliajiij.di áittelítiljt népétedtístll'kifi lövölsési. Aht hgiyLt i to 1) énl fi . teápnn felígér el ‘1 vbn atWygrí tó giftát '(igy.weytíí'kioliirba'igá'tyíásíll’ftgy, luíni Wfe'tjíens'bltoés!«tía, és közöltetik. Továbbá az aratógépek iratai-Whlkttdö1 fémfelvé hlőitó lett;fölöttüst Vörléd tdrtvá’i!eL:,Nri:gilíi’n«ibrleb»rijüig^éL(^i;lsz*Hheob(i^gdibáil Hürb'égv1181^"1' iéigii.Aligost’itj Limagjalk) i»s zú ^ i ‘ g yiihytj Mi jiivü4"mostani birtokosa azon szép példáját hozza fel, miszerint i-féti Bdjfdé att O'bity'. i für jo die Uiter jószágait beutazván, teménikajáitál lesrá PS erdőszszemélyzetének fizetését negjavain't'kegyeskedett, hamm az erdők igazgatását és számvitelét is egészen külön kezeltetni rendelte, s a horczegi jószágokon létező valamennyi erdőségek főfelügyelőjévé, erdésztanácsosi czímmel Greiner Lajos urat bizta meg. Az erdészet ügyét egy itt magasan álló személyiség figyelme által felkaroltatni látván, mindinkább több okunk van remélhetni, hogy az elvégre mégis föl fog emelkedni azon álláspontra, melyet oly igen méltán megérdemel, most már annyival is inkább, minthogy az úrbéri viszonyok szabályozása által, az okszerű erdőgazdálkodás iránti kedv a birtokosokban bizonyosan fel fog ébredni, s a terhektől megszabadított erdőbirtok igazgatása valószínűleg másutt is arra hivatott szakemberek kezébe menend át. Wanderer, mart. 23. (Aus Ungarn.) Itt egy erőteljes, mély igazságokat rejtő czikkel találkozunk, melynek kivonatát annál szívesebben közöljük, mert benne méltányos elismerését taltjuk azon életrevaló, gyakorlati haladásnak, mely az új Magyarországot mindig határozottabban kezdi jellemezni. A hatalmas, rázkódtató események — úgymond az értekező — a birodalom egyes tartományait, kivált Magyarországot, szinte észrevétlen, csendes életűvé tették: azon ország, mely ezelőtt oly igen szeretett fenhangon beszélni, most néma és hallgatag lett; csilapodott szívvel áhitja nagy nemzeti jövőjét, s miután szive vérét kionta értetlen eszmények utáni harczában, felébred nehéz álmaiból, nyugodtan megsimitja sebes homlokát, és — a honfi példája szerint, ki politikai pályáját a gyógyászattal cserélé — végre tanul! Eddig a lényeget áldozta fel az idomnak, most az idomot áldozza fel a lényegnek; eddig elnyomólag és kifelé iparkodott megállapítani nemzetiségét, most gyümölcsözőleg és befelé fejti ki azt; eddig csak szólt, most cselekszik és áldoz a közjóllétért, így Magyarország bizonyosan elfoglalandja a birodalomban illető nagy helyét, mert egy részről keserűség és bizalmatlanság nélkül csatlakozik a közös birodalom érdekeihez , más részről pedig nemzetiségét óvja és erősíti, amit tennie annyival inkább kell, mert Ausztria Magyarországot nem szétmálló romladék, hanem szilárd, szétzúzhatlan drágakő gyanánt akarja illeszteni koronájába. Czikbiró kivált azon okból akará e hű rajzban a magyar nép mostani állapotát előadni, mert hallgatag viseletéből sokan a vihar előtt szélcsendre utaltak. De — folytatja — a szorgalmazásnak nincs ideje lármázni, s a ki csendben dolgozik, legtöbbet végez. Nyúljon hát evezőhöz minden, ki erőt érez magában, a kormányos biztosan révpartra vezérlendi hajójokat! A vallás- és közoktatási minisztériumnak 1853. febr. 7-dikét lemberg akadémiai széről fizet törvényta a mennyiben ez szükségesnék és czélszerűnék )0rit»llB3ld!3S8?gre , hogy az 1850 (lütDliJülfüsv lííf-oj dikén 540-dik szám alatt kelt törvény #3 ’übg'^llVáfá^^'BtzYfiatte^kr1 a. . hátralékok■■megiodiÜLsének s az ebből keletkező visszásságoknak eleje téttftgfflt ;/h*íg» '4 r*i'-¥yndltWüli11 ihállgátek?'1 í.)sfe'éfüdde áftaö »s;‘ifin'$gát 0 Hasáé&‘,,éJt^k j'körÜdfy'Livitiyd n^kínő u'S.go’kkf'a fe«!ÜOífcíblib^5,i,á’tják,^'áfeb4?át autentián nemSÖ^ iávdKtfefoftfryá&díjiHty 1'1# kitáil;h!'tÉíntliás1 jftttk'áAhogy tf. vatlmfb^felkbatil'iWlkßE'äli • ektíi1!Vsfiö'ibatí11 kai-ózlfi^díjäü p.J11‘I 111 r’í « 1st. , mollesná nodmole • “'MinfSft1 ¥g^,,!i$ikröll febri ^KifejWz'és „tanulók“ az ufdltlWtl ^táblín', mint ez ezen § második díjából“ lérviH^lik!’ nem csupán a rendes, hanem azon deficit’tuila tanulókra is vonatkozik , kiknek egyetemianulmányaik rendes tovább folytatására vagy az ezek befejezése alkalmávali igazolvány nyerése végett a leczkelátogatásról rendes bizonyítványra van szükségük ; más részről pedig az ezen osztályba nem tartozó rendkívüli hallgatók száma növekedésben van, s az 1850.ki julius 12-kén kelt törvény 12. §-ának ezek részérőli teljesítése a 35. §. második tételében foglalt szárítékot nagyobbára nélkülözi, ennélfogva a felebbi javaslatok elintézéséül az említett visszásságok megállása végett rendeltetik. A fönálló akadémiai törvények által az egyetemeken rendkívüli hallgatókkép megjelölt tanulók a leczkepénzt rendszerint minden általuk bejelentett leczkékért az 1853-ki nyári félév kezdetétől azonnal a beírásnál, egy félévre, előre kötelesek lefizetni, amennyiben magukat már a beírásnál kieszközlött mentesség iránt nem igazolhatják. Ezen szabály alól azonban kivétették : 1. azon hittanulók, kik az érettségi vizsgálat hiánya miatt az 1851 -ki September 16-kán kelt miniszteri kibocsátvány (hírod. törv. lap 215 sz.) értelmében, rendkívüli hallgatókkép a hittani szakra fölbocsáttatnak; 2. a gyógyszerészek; 3. az 1853. nyári félévre nézve az álladalmi számadási tudománynak azon rendkívüli hallgatói, kik az 1853 téli félévben már beírva voltak s díjfizetési kötelességeket kellően teljesítették. T h un. piaczi és takarmánynövényeket kiválasztottak : vetésJlí© HIVATALOS. Több félték , előre le. nak . ,ddőgnos a dd'ieodoa lóit ,eov* -Bggcxegom Ir.Jli. adooise in bi'(S') gain ml en dylor XIswxm, vt di[ tv.)dn:0 se bjoiliil IsA . . Aiinarqulsnő.fla Veiset frjaiellégf.sokáig gyalogolván, mimt a rétek: iJyered'fc, 1 lejtóján hágva, s a Tournette tetejéhez közelítve, végre,!*a tévMban megpillanták azost h^stWJuajstria'l&'on.tiftiiii faltea viradat közeledtével kiindult:« leg Blulftii;Kl*wniálta,ujra megállóit, hogy a káengfityükníscz riáengfatéte hallgassa. E perezben keleten egy keszakalatíl, életrevehetlen világ gpistgiteezde AA áthalásín görbe körvonalán fejérleni, bársst'kplde még féfty,totiloaai')(i áonjo xc rn^NfilDaelfiárstiYoiladaÜ fpfiVgaflWondá Robert. — Rajta,, asszonyomi,iMtotóágy -aeiíisekira kiérünk a legelők! teffijérpjir Mitönftg&kkciri áfcájíin kezdődnek a hegymászás vpjődi yfi8?iélyen,melyiek kirándulásunk végéig folyvást .növekedni fognak üi Nóisd asszonyom, el van fi Aatásoapttáni tökélve yidgigindiui'i?, felmászni & lftristékry «,3 c, i-i ihflnöani-meglá'ttindj *»k i Ly ont . . . Genfast !!«, st Rhéstát? , og-teliimib nisen jön, Ezen:!,stiplító i ilmelyek! i^iteliai faalauz a marquisnő eltökéltsége iránt kételyt fejeze ki, ez felpattanít«) splfeis^^i: ml ygoil trno nos 88 r. ,áob. -T-^Ha.Pgiate a'kii Kfóriij Welpi Be'rzől kiagstkri^ lábakkal ist-tprdek,lyelvé Rni faisis fel^fiítaögisíáélésestnoiii.mert akarom lilfldulii Pst,*; iaakstyeteinil'i'l tanin 5am ;bl Tá-i Ugy;Wfr,;ft ss^)*mtí legyiáa-ikeized aatraphogy vállamra robotonra rájöfttzkQdjék ii.\siten szükség:,i kezemet is fogja meg . . . kivált pedig .mftii^zaenlde, mikor erre intendem, mert bárminő bátorszivü legyen kegyed , de irtózatos mélységek szélén fogunk járni, s feje akaratja ellen elszédülhetne. . . Lássa ... eleve is oda kell kiérnünk. S kezével Robert egy második hegyre mutatott, mely a nagy hegy főtestébe látszik oltva lenni azon helyen , hol a rétek megszűntek. Az roppant szirtfalak halmaza volt , melyen nem lehetett más módon feljutni, mint mélyebb hasadékokba, keskeny párkányokba kapaszkodva ; e dermedt pusztaságban semmi ösvény nem létezett, nem is volt törhető ; egy kevés barna méh , a halvány licens fejér, csillagos virágú saxifraga nőtt a sziklagöröngyök közt; a hágcsókon szikláról sziklára kellett mászni , megválasztani a helyeket, hova biztosan lehetett lábbal támaszkodni vagy kézzel kapaszkodni, s e veszedelmes helyek gyakran feneketlen mélységek felett vezettek el. D’Alfiné , rettenthetlenül követve kalauzát, kippen annyi gondosságot, mint ügyességet, erőteljt, okosságot s hidegvért fejtett ki, általa segítve szerencsésen kiért e meredeken , ha valamely mélység szélén kellett elhaladni, melynek űrje szédülést okozhat a Kornéliának, Robert a meredek mélység s Kornélia közibe állott, mint egy kőszobor, s erős karával segített társnéjának, vagy botját valami kősziklához támasztva, némi védő karfát rögtönzött, ha az utat egy szélesebb hasadék zárta el, melynek fenekét be nem lehetett látni. Robert a Rhodusi colossus helyzetében, egyik lábával a tátongó nyilas egyik, másikával a másik partján állva, kezét nyújtotta Kornéliának , ki könnyű s hajlékony létére azt az ő segítségével átugrotta , ha a meredek lejtő valamely torkolatban az által vált még veszélyesebbé , hogy gördülő kavicsokkal volt fedve, Robert balkezével botjára támaszkodva, jobbját a marquisnőnek nyújtotta , előtte lépdelt s maga után vonzotta, igy segítve neki, hogy felmászhasson a fáradságos hágón, de halkkal mondva magában : — Hágj asszony, hágj . . . sírodhoz ! Pedig az ember ezen őszszakálu embert oly fi-gyelmes és nyugtalan gondossággal látván a férfi ruhába öltözött nő biztonságára vigyázni, azt képzelte volna, hogy egy atya vezeti fiatal fiát. — Még néhány lépés, asszonyom! monda Robert, észrevéve, hogy d'Alfine lépteit hihetlen erélye daczára a bágyadás ingadozókká teszi, nemsokára a karszék aljához érünk, ott néhány perczig kipihenünk. Hajnallik, meglátja, a mint a nap felkel a Mont-Blanc mögött, az felséges látvány, csak bátran előre! — Van bátorságom, viszonzá a marquisnő lelkendezve s a kimerülés ellen, melyet testén elhatalmasodni érze, magát kétségbeesett öröködéssel aczélozva, nem akaratom nem fog engedni testem fáradságának ! nem! . . . feljutok oda! meglátom Lyont, Genfet, a Rhónát! S d’Alfiné, győzhetlen akaratából meritve új lendületet , újra lépni kezdett, görcsös erővel szorítva Robert kezét, ki őt maga után vonzóiva előre ment, így kanyarodva a hegy körül , túlsó oldalára értek , szemben azzal, mely az Annecy-tóra tekint le; elértek a jégmezőhöz, mely hirtelen lejtőt képezve terült el azon kőlapig, melynek közepén kivehető volt a karszék. A marquisnő ezt megpillantván , örömriadásban tört ki, aléle ereje újra éledt, szilárdul haladt előre, mindig tartva Robert által, ki előtte lépdelt a jégmező lejtőjén, melynek kérges hava recsegett lábuk alatt. Már rózsálló fény terjengett keleten, s az ég boltján halaványulva, fennebb, beolvadott ennek átlátszó azúrjába, mig a még mindig fénylő hold nyugaton leáldozott. — A nap ! a nap! — kiálta fel Kornélia — mindjárt feljő a Mont-Blanc mögött. Egyszerre valami különös, csaknem rémítő zaj lepte meg a marquisnét; néhány lépésnyire tőle egy varjú-felleg kerekedett fel, kanyarogva a meredek felett, mely addig elfedé; nehéz röpjük e sas nagyságú varjaknak oly rögtöni, oly zajos volt, hogy a marquisne, megrezzent s meglepetésének e hirtelen mozdulata közben megbotlott, lába elsikamodott, lebukott, s maga után vonta kalauzát, kinek kezeibe kapaszkodott; ez hiába igyekvék feltartani magát s társnéját, a mint mindketten sebesen lefelé csúsztak a sima s hirtelen hólejtőn, mely képtelen mélységhez vezetett, melynek fenekén homályosan ki lehetett venni a benesi-i s serraval-i völgyek kanyarodásait. Folytatjuk. AUSZTRIAI BIRODALOM. Bécs, mart. 18. — Hogy a montenegrói kérdés még korán sincs megoldva , hanem a diplomatia által teljes fontosságának stádiumába csak most lépett, ezt tanúsítják a Konstantinápolyból vett legújabb tudósítások, melyek a Portának Oroszországgal leendő összeütközésére nyújtanak kilátást. Mialatt itt néhány nap előtt még azt hitték, hogy a franczia császár személyesen az orosz császár felé hajlik , s a szent helyek kérdése békés megoldást nyerene, újabb tények oda látszanak mutatni, hogy Oroszország rövid eljárása szükségkép Francziaország és Anglia szorosabb szövetkezését idézi elő. A Leiningen gróf küldetésének sikere fölötti rövid öröm az itteni kereskedelmi körökben a Konstantinápolyból vett legújabb hírek nyomán ismét komoly aggodalmaknak engedett helyet. E hírek szerint Omer pasa is Konstantinápolyba hivatott meg, hogy véleményt adjon a hadsereg állapotáról. Az „Őst. Corr.“ egy, a török kérdésre vonatkozó terjedelmes czikkben, miután említést ten azon ijedelemről, mely a párisi és bécsi börzéken a Konstantinápolyból vett hírek következtében mutatkozott, többek közt isezt mondja : „Annyit megnyugtatólag fejezhetnénk ki, hogy oly rendkívüli aggodalmakra. *) Orsz. kerm. lap, 1853 , V. dar. 49. sz. 163. 1. **) Lásd orsz. ker. lap 1850, XXVII. dar., 385. sz., 523. 1. melyek utóbbi napokban írt^törzjífSbá^élSSUJril^B nultak, egyátalában semmi alapos ok nincs“. A mi az orosz császári kabinet követeléseit illeti, ■gy hisszikj' míg óénfit túléljük; azb'n ‘m'e’gh^uktató eggyözödésünket^,i^jkpg azoknak kor^iHft^pyéljok Porta függetlenségét és területi épségét veszélyez- ■ tni. A fenfijkgót vtáráfy'0llrlák: lá'Vílágbe^ erlft^gp,:feni ohajtasos bi^^WllSéSéftJ , JkftpfírflSti ,M A [rosz kabinet előtt különöíték aneml» kedves íjlofta ps niszter már begtörfiéift elbocsátatása iS.1'1'8?31“ „Ami a franrzia császári kabinetet illeti, ez kétségkivül~már jóbeTnegfímtolbTy mrdly állást kelljen'' »vpiftni',ha 9y Ardino«sí“bett'rtiejtjeilent .ny.ilgrt.boGat«i'ijBBi.i őszinteségét, mi azt óhajtott kezességnek tekintjük az” erdeklett nagyhatalmak barátságos viszonyainak egymás közti fentartására s a világrész nyugalmának biztosítására.“ Francziaország. Páris , mart. 20. — Feury ezredes , egyik testőrezred parancsnoka, mikép hallják , elvesztette volna császárjának kegyét, s a la Narvaez elküldenék valamerre, tanulmányozni, mint Narvaezt Bécsbe küldték, az ottani katonai levéltár tanulmányozására. A kegyvesztés oka volna, hogy az altisztek és katonák panaszkodnának , mikép felsőbb tiszteik velők keményen és lenézőleg bánnának. A Lécenek még elég bátorsága van a sajtó megszorításáról humorizálni. A többek közt ezt mondja: „Egy híres orvos, ki egyszer a bedlami tébolydát meglátogatta, úgy nyilatkozott, mikép őt leginkább azon őrült lepte meg, ki magát szerfölött boldognak érezte. „Minő boldog vagyok én kiáltott az őrült, „mennyire örvendek!“ Én jövendőmet elvesztettem, és ti is a tiéteket. Nekem nincs semmim, s nektek sincs semmitek !“ Azután elkezdé kezeit dörgölni és teli torokkal kaczagott. Egy la ferté-bietrei fiatal ember, ki a sorsvonás elibe vala állítandó, kevéssel a kitűzött idő előtt azt álmodja, hogy ő a 87-dik számot fogná kihúzni. Megörvend s biztosítja ismerőseit, hogy ő túl van a katonáskodáson, mert a 87-dik számot húzza ki, mely szám jóval fölül van a tartozékon. Elmegy a bizottmány ebbe. Azt mondja: rá nézve fölösleges volna a húzás, mert a 87-dik számot fogja kihúzni. A hivatalnokok szembenéztek és mosolyogtak , s mondák, azért csak tessék neki a törvényes szabályokat megtartani. A ládába nyúl, s egész önhittséggel mondja: „tessék, írják, hogy 87. szám!“ A hivatalnokok kibontják, s látják, hogy a kihúzott szám: 87! Pár is, márt. 20. — A Konstantinápolyból érkezett tudósítások következtében ma a császár elnöklete alatt, több órai értekezlet tartatott. Minthogy a közönség a franczia kormánynak ezen kérdésbeni magatartása fölött nem kételkedhetik, a Moniteur csak egyszerűen jelenti, mikép a franczia hajóhad parancsot kapott, hogy rögtön a görög vizekre vitorlázzon. A félhivatalos Pays megnyugtató czikket közöl. A Pays úgy véli, mikép Oroszországnak Törökorország felosztására vonatkozó első lépése casus belli lenne, azonban nem hiszi, hogy Oroszország ezen gondolata valósítására törne. Oroszország csak másodrendű követelésekkel állhat elő, és az okos angol diplomatia tengeri hadát czélirányosnak véli a közelben tartani, hogy beavatkozásának nagyobb súlyt adhasson. Ez a dolog valósága. Francziaországnak Oroszország követelései és Anglia véduralma közti magatartása fogja az eseményeket fölvilágosítni. Egyelőre az egész dolog nem egyéb diplomatiai viszálynál, mely, mint 30 év óta minden ilyen ügy, békés úton fog megoldatni. A Constitutionnel a két hajóhad (angol és franczia) egyesüléséről szól, s lehetségesnek tartja a börzén elterjedt azon hírt is, hogy az orosz hajóhad a Bosphorusba érkezett volna. A Constitutionnel továbbá azt is tudni akarja, hogy azután az angol segítséget nem kérte, hanem csak Rose ezredes ajánlatát fogadta volna el. Ilyen viszonyok közt, véli a Constitutionnel, kor Bfi/11*1 -—------------- KÜLFÖLD.