Pesti Napló, 1853. július (4. évfolyam, 992–1018. szám)
1853-07-02 / 993. szám
Szombat, júl 2-án 1853. negyedik évi folyam. 993 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postán küldve: Évnegyedre 5 fr. — kr. p. Félévre 10 „ __ n A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH D. úrhoz intézendő uri-utcza 8-dik szám. Szerkesztési iroda: Uri-utcza 8 sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Pesten házhozhordva: Félévre . 8 „ — „ „ Évnegyedre 4 „ — „ ,, Egy hónapra 1 fz. 30 k. p. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt hasábos petit-sorra 4 pgő krajczárjával számittatik. A beigtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefizetendő a Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. — A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatala. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap reggeli órákban. Távirati magánsürgöny a „PESTI NAPLÓ“ szerkesztőségéhez. Elindult BÉCSből julius 1-jén este 11 ér. 30 p. Érkezett PESTRE „ „ „11 ér. 38 p. Jassyból Lembergbe érkezett tudósítások szerint, az oroszok június 27-dikén este a Pruthon átkelve, a dunai fejedelemségeket megszállották. A „Lloyd“ ma esti kiadása szerint ez esemény sassyi kereskedőházak által Párisba és Londonba azonnal telegrafioztatott. •KÖZSÉGI ÉLET. Budapest, jul. 1. II. Hosszas bevezetés, magyarázat, és indokolás nélkül is könnyű belátni, hogy ha a társadalmi jóllétet leginkább a polgárok szellemi fejlettsége, munkakedves képessége alkotják, akkor a polgári kormányzat egyik leglényegesb czélja, a birodalmi népfajoknak mindegyikét a szükséges fejlettségre s képességre felemelni. S minél komolyabb e feladás a birodalom jövő európai sorsára nézve, annál örvendetes a tünemény, ha a birodalmat alkotó egyes népfajok ezen igények élénk érzetével bírnak, s az ösztönt, mely e nemes indulatot támasztja, a nemzeti életben nyilvánulni igyekeznek. Mi legalább úgy vagyunk meggyőződve, hogy a magyar nemzet valamint hazája terjedelmére közel harmadát, lélekszámra pedig mintegy ötödét képezi a sokfajú ausztriai birodalomnak, úgy ama tisztultabb képességre s szellemi érettségre nézve, mely a társadalmi igényekről, s állampolgári kötelességekről korszerű felfogással bir, — kebelében aránylag a legszámosb értelmi összeget s legtöbb jóakaratot képes felmutatni minden egyéb testvér népfajok irányában. S ellentétben az egyéni értelmiség s emelkedettebb lelkűség számszerinti túlsúlyával, — hazánk a polgárisultság és kultura külső ismertető jeleire nézve mindent összevéve hátrább áll a birodalom tetemes részénél, legalább annál, mely Németországgal határos. Annyi intelligentia, amennyit hazánk felmutathat, helyes irányban működve, minden más országból ily hosszú nemzetélet folyamában paradicsomot teremthetett volna; nálunk elszigetelt, különvált, sporadicus s többnyire elméleti irányában nyom nélkül porlódott el, legfeljebb könyvekben rakván le annyi szép észtehetség s nemes indulat meddő kincseit. Igen, mert az irány túlnyomólag a politikai eszmék tömkelegében tévelygett, vagy abstract elvek s tudományok bonczolgatásával foglalkozott, és a gyakorlati népélet szükségei közé, tán Festetics és Széchenyi kivételével, soha le nem szállott; — s mivel több értéket helyezvén az egyéni gondolat és cselekvés alkotmányos függetlenségébe, mintsem a lehetőségekkel kialkudott, s a magán nézetek és tehetségek áldott, tán sokaknak ismeretlen hatásába , — legjobb tehetségeink is sem a gyakorlati népélet szerény körével, sem a reálismeretek fárasztóbb tanulásával megbarátkozni nem tudtak; dicsekhetett ugyan hazánk minden időben érdemkoszorús hazafiakkal, rettenhetetlen hősökkel, szellemdús tudósokkal, jámbor és erényes egyházi férfiakkal, elragadó szónokokkal s mindennemű jees emberekkel, de gyakorlati korszerű iránynyal soha sem! Közszellem a haza eszméje, az ősök ir neve, a nemzetiség szerelme,alkotmányos prínák gyakorlása iránt mindig működött hazánkban élénk contestátiókban; de közszellem mint vállvetés s egyesült közremunkálás, mint önmegtagadó odaadás s kitűző következetes gyakorlati cselekvés a végre, hogy a hazatettben, az ősök példában, a nemzetiség miveltségben, alkotmányos formák a nép közös jóllétében viruljanak, s azokban egy életerős nemzet biztos jövője verhiessen erős gyökeret , mily közszellem, melly tettekben és nem szavakban nyilvánúl, —"ezelőtt nem létezett, úgy jártunk, mint ama cosmopoliták, kik az egész világ boldogitásáról okoskodva mindig, a haza fogalmát szűknek tartják embertársaik jóllétére. — Mi ugyan folyvást a hazáról szónokoltunk, de vajmi keveset tettünk érette. S ama világpolgárok csakugyan nem egészen méltatlan szólottak meg bennünket, mert hazánk zajos szerelme közepett a puszta sivatagot, a nemzet hátramaradását, a nép együgyű szegénységét, a mezei ipar fejletlenségét, s annyi isten áldásának meddőségét észre sem vettük. Lángoló honszeretet, tömérdek észtehetség, s mindennemű anyagbőség közepett az ország föl nem virágozott, mert —akoreszmék gyakorlati kivitelével foglalkozó községi élet nem létezett. Bécs, jun. 30. (?) Tegnap óta tudjuk, hogy nyár van az idő , mely egészen úgy, mint a keleti ügy, majd derű- majd ismét borúra fordult, végre (s remélni akarjuk, hogy e tekintetben is a keleti ügyhez fog hasonlítani) állandóan derült arczet öltött, s az ez idén hallatlan esemény tanúivá tett, hogy i. i. 48 óra alatt egyszer sem esett az eső, szerencsére tegnap még ünnep is volt, s igy Bécsnek két harmada a várost, elhagyta, hogy a szabad természetben élvezze a gyönyörű napot. A schönbrunni kertben, mely roppant kiterjedésű, a szó valódi értelmében tolongás volt , este felé igazi processiók mozogtak a város felé, melynek szűk utczáiban csak lassan - lassan foszlott szét az óriási csomag. A schönbrunni kert egyébiránt megérdemli, hogy annyira látogatják , a kert nemcsak pompás a maga nemében, hanem ezenkívül hűvös fasorai közt rendesen vagy magával . Felségével vagy ennek magas rokonaival, vagy más előkelő s kiváló személyiségekkel találkozhatni, hetenkint háromszor az itteni katonai zenekarok remek játéka mulattatja a sétálókat. De amily látogatott ez idén Schönbrunn és ennek környéke, szinte oly elhagyott Baden, mely egykori fényét keresve, hiába kérdi kevés híveitől, hol „késik az éji homályban ?“ Az élet ott oly feszes és unalmas, hogy a valamivel életundorabb része a közönségnek lassan kint egészen elszökik a bécsieknek ezen egykor oly kedves mulatóhelyétől, s mind a kellemes Vöslau felé vonulnak; csak az öreg Saphir, mint a régi jókedv enyészhetlen személyisitője, ott ül még ,Moriz-Ruhr nevű villájában, melyet Baden közelében számára építettek s el-elolvasgatja naponkint a híveknek sorait, s azt látja, szét a népnevelőkön — az iskolatanitókon, s hányat fogunk köztök találni, ki tanitóképezdében, nem mondom , hogy megfordult volna, hanem csak azt is tudná: mire való az a tanitóképezde? hányat fogunk köztök találni, ki olvasni s írni tudásnál tovább képezve önraagát, a valódi tudományosságról csak parányi fogalma is volna? ! ? Népnevelőnek lenni magasztos— de nehéz hivatás! Neki nem elég csak tudni az előadandó tantárgyakat . . . hanem képességgel is kell birnia — azokat növendékeivel értelmesen sajátíttatni, azok fogékony lelkébe mintegy általképzeni. Erre születni kell, s kit hajlama nem vonz a tanudi pályához, abból jó tanító soha sem leend. S hányadik az, ki hajlamát követve, lelke intő szózatának engedelmeskedve működik a tanítói pályán ? A tanítók nagy része nem lelke sugalmát követve lép föl a nevelés dicső pályájára, hanem az önfentartás szükségességéből — mert nem lát más utat, mélyen haladva életét biztosíthatná. S lehet-e ott sikert várni, hol hiányzik a hajlam-ösztönszerű vonattatás elkövetni mindent a sikerre vezető működés terén ? s lehet-e főleg ott, hol nemcsak a hajlam, hanem még a tehetség is hiányzik ? ! ? Alapos népneveléshez jó néptanítók kellenek, oly tanitók, kik nemcsak képesek tudományos fölemelkedettségök — hanem készek is benső hajlamuk segéderejével elvezérleni növendékeiket a czélhoz, hova elvezérleni hivatva vannak. Ily nevelőkre azonban csak úgy számíthatunk, ha a tanitók jelenlegi tekintélytelen — alásülyedt helyzekből kiemeltetnek, a köznépi önkény nyomasztva uralgó hatalma alól fölzabadittatnak , s az önképzésre fordított tetemes költekezést s fáradozást megjutalmazó fizetéssel láttatnak el ; oly fizetéssel, mi lehetővé teszi, hogy egyedül a nevelés szent ügyének éljenek, s az életföntartás számüzetlen gondja figyelmök s működési erejök egy részét e térről más térre ne sodorja. — Hiszszük, hogy a népnevelés rendezésének nagy munkája megkezdésekor, a tanítók sorsának javítása nem kerülőni ki a magas kormány figyelmét, s elnyerendik a zálást, mit hogy elnyerjenek — hivatásuk méltósága, az állam jóllétéről jelentékeny befolyása igényli. A tanitói fizetés csekélysége okozá azt is, hogy mint Somogy — úgy Veszprém és Zala sok helységeiben is a jegyzői hivatal a tanítóival egybeköttetett, s a kettő egybekötése által lehetősíttetett oly fizetés adása— miből a tanító ha tisztességesen nem élhetett is , legalább életét nagy nehezen tengetheté. A jegyzői hivatal ez összekapcsolás időszakában még nem volt annyira terhelve foglalkozással, mint jelenleg. Most a jegyzőnek van annyi teendője, hogyha teendőinek lélekismeretesen eleget akar tenni, minden ideje szükségeltetik. S kérdem: hogy tehet eleget népnevelői kötelességének az, kinek vállaira a jegyzőség súlyos terhe nehezül? s hogy viselheti a jegyzőséget az, ki a növelésre szükségelt időt növendékei képezésére szenteli? Hisszük, hogy e körülmény nem kerülendi ki a magas kormány figyelmét, s miután a falusi jegyzőségek rendezése különben is szőnyegre van már hozva, intézkedni fog, hogy a jegyzői s tanítói — külön külön is egy ember idejét s alaposságát igénylő — állomások egymástól mielébb elkülönítessenek, s ez által eleje vetessék oly lehetőségeknek — mely szerint egy tanító csak azért, hogy mint jegyző a terjedelmes körleveleket betűről betűre le nem irá — egyházától megválni kényszeritetett. Szükséges kellék népneveléshez az is, hogy az iskolai épületek czélszerűen szerveztessenek, tágasak — világosak legyenek, s ha csak lehet — az építendő oskola helyéül magasan fekvő — tiszta levegőjű hely jelöltessék ki. Az állam jövője az uj nemzedékben — a gyermekekben van. A mily mértékben fejlesztetik ezekben az értelmi s erkölcsi erő, oly mértékben kell fejlesztetni az anyagi erőnek is. A kül-s belerőnek, testi s lelki hatalomsúlynak egyenlő arányban kell növekedni. S hányadik iskola építési modora felel meg azon kivánalmaknak, mik a gyermekek egészsége — testi erejök kellő fejlesztése tekintetében nélkülözhetlenek ?! ? A falusi iskolák nagy része inkább mélyedéses — mint dombos helyen van, s a szél által nem járt helyen öszszeszorult büzhödt levegő mily kártékony hatású , mutatja a sárgaság, mely a gyermekek arczán életükr helyett elterül, — s szomorúan igazolja gyakran a halálozás, mely — főleg kedvezőtlen időjárás alkalmával a gyermekek nagy részét elsodorja! Milyen a b. füredi iskola ? .... milyen a tanitói lak ?... Esős s fa- EGY MAGYAR NÁDOR Regény Irta JÓKAI MÓR. I. Két különcz 1822-ből. Folytatás. *) így halad végig a zimankós éjben a bizarr csoport, tüszkölő paripáival, sziporkázó fáklyáival a sík vízúton keresztül a Törikszabad csárda felé, mely nagy tetejével úgy tűnik elő egy távol dombon , mint valami vár, megnagyítva az éji látás csalódásától. Odaérve, meghagyatott az egyik hajdúnak, hogy verje fel a kocsmárost és beszéljen vele per kend. ír Akik ismerik a magyar nyelvet, tudni fogják, hogy * ez a „kend“ szó, nem fejez ki valami hízelgő megszólítást és hogy azt nemes embernek mondani , még ha kocsmáros is, valóságos injuria. Már pedig nemes Bús Péter uram híres volt arról, hogy nála nem sokat kellett instálni egy kis gorombaságért , és semmit sem lehetett olyan könnyen kapni tőle , mint összeszidást, egy görbe nézés elég volt, hogy az emberbe belekössön, s ha valakinek a képe nem tet*_) Lítd P. N. 993-dik számát, szett neki, vagy okoskodni próbált az ellen, amit ő mondott, avagy megszólítás közben elmúlasztá őt nagy uramnak czímezni , annak úgy kitette a szűrét, mintha benn sem lett volna; azt a merényt pedig ,hogy őt „hallja kend“nek szólítsa valaki, csupán egyszer merte megpróbálni két jó futó pataki diák, azok is annak köszönték, hogy elbújtak a sásban, megszabadulásokat, mert utánok indult lóháton, s meg akarta őket vasvillázni. Tehát ezt a derék urat kelté fel ilyen szavakkal egy hajdú, pogány dörömbözést raivelvén az ablakán : — Keljen fel kend szaporán kocsmáros, — jöjjön kend ki gyorsan, — és szolgáljon kend izibe ! — Bús Pétert mintha kiöntötték volna e szóra az ágyából, kiugrott, kapta a fokosát, s veszettségében az almáriomba ment be a konyha ajtó helyett. Amint azonban kitekintő az ablakon , s meglátta azt a sok fényes cselédet, kik egészen bevilágiták a házat fáklyáikkal, mingyárt megtudta, kivel van dolga? Észrevette, hogy őt boszontani akarják a mulatságból s föltette magában, hogy csak azért sem fog boszankodni. Mingyárt szépen felakasztotta a szegre a fokost, fejébe nyomta báránybőr süvegét, s bundáját vállára kanyaritva, kilépett az udvarra. Az érkezett vendégek már akkor mind a tornáczon voltak ; középen, testőreitől körülvéve maga a nagyságos ur, hosszú térdig érő nagy aranygombos attilában, testének terjedelme miatt fejét kissé hátra tartva, s egy nagy aranyfejű spanyolnádi botra támaszkodva. Most tűnt még csak ki, hogy mily rosszul illik arczához e gúnyos, kötekedő kifejezés, mely egészen kiforgatta azt joviális vonásaiból. — Jöjjön közelebb kend, kiálta a kocsmárosra, erőtetett, felcsapott hangon. Nyisson kend nekünk szobákat, és készítsen vendégséget, bort nekünk, tokajit és ménesit , fáczánhúst, árticsókát, meg rákfarkat. A kocsmáros levette nagy alázatosan a süvegét és kezébe fogta s nagy csendes hideg vérrel viszonza. — Istin hozta a nagyságos urat nálunk; mindennel szolgálok, a mit csak parancsolt, csupán csak azért kell engedelmet kérnem, hogy tokaji és ménesi borom nincs, a fáczánjaim még nem híztak meg, a rákok pedig, a mint tetszik látni mind bele fúltak a nagy vízbe, ha csak ezt a tizenkét rákot itt konyhámra nem adja nagyságod. Ez ezélzás volt a hajdúk skarlát montúrjára s az ötlet azonnal félrevitte a nagy úr figyelmét. Tetszett neki, hogy a kocsmáros csak úgy komázik vele. Ezt nem várta és még jobban mulattató. A czigánybohócz e közben előtolta fekete pofáját, mely vetekedett akármelyik szerecsennel s két sor fehér fogát a kocsmárosra villantva, ujjain kezdé el számlálni, hogy neki meg mi kell ? — Nem kell egyéb, mint egy tál kanári madártojás. Szoptatós őznek a vaja, meg a kecsege parczogójából főzött kocsonya; soha sem élek egyébbel. — Kár az ilyen úri gyomorba, szólt Bús Péter, szolgálok inkább egy kis czigány pecsenyével. — De már azt kikérem, kiálta a bohócz, az nekem atyámfia, azt nem szabad megsütni. A nagy úr kaczagni kezdett ez ízetlen tréfákon ; neki az ilyenekben telt mulatsága s hogy a kocsmáros eltalálta a kedvét, egészen megváltozott iránta való szándéka. — Hát mit tud rend adni a vendégeinek ? folytató a vitatkozást. — Mindent biz én nagyságos uram ; csakhogy a mim volt, az elfogyott, a mim pedig lesz, az messze van, a mim pedig volna, az nincs. A nagy úrnak annyira megtetszett a körülírása a semminek, hogy hahotára fakadt rajta s kívánta megörökitetni. — Hol van Gyárfás? Hol kattog a poéta? kiálta összevissza, pedig ott állt mellette a jámbor, hátul összetett kezekkel, sovány száraz, bőrré vált orczával kedvetlenül szemlélve az egész mulatságot. Frissen Gyárfás is ide! mondjon kend verset erre a csárdára, hol az emberek nem kapnak enni. Gyárfás úr lehúzá szemöldökét, száját feltolta az óráig, bújjá hegyével megbökve homlokát, extempore kiugratá a distichont : „Enni ha nem hoztál ide, állhat előtted üres tál. Böjt vagyon itten örök, nem megy el itt a török.“