Pesti Napló, 1853. augusztus (4. évfolyam, 1019–1042. szám)
1853-08-03 / 1020. szám
1853. negyedik évi folyam.* ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve: Pesten házhozhordva : Évnegyedre 5 fr. — kr. p. _ Félévre 10 „ _ „ Félévre . 8_„ \‡ A havi előfizetés , mint a Évnegyedre 4 „ — „ ,. számonkinti eladás is Egy hónapra 1 fr. 30 k. pmegszűnt. 1030 PETI NAPLÓ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ , anyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő uri-utcza 8-dik szám. Szerkesztési iroda : Uri-utcza 8 sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Szerda, aug. 3-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt hasábos petit-sorra 4 pgő krajcárjával számittatik. A beigtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. — A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ kéthónapos (august septemberi) folyamára. Vidékre postán küldve 3 for. 20 kr. Budapesten házhozhordással 2 tor. 40 kr. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; Pesten e lapok kiadó-hivatalában (uri-utcza 8. szám emeleten az udvarban) és Emich Gusztáv könyvkereskedésében úri- és kigyó-utcza szegletén. DÉLMAGYAR KALÁSZOK, Temesvár, jul. 30. A gyáripar állapotáról e lapokban több ízben ismertetőleg szóltunk, azért mellőzzük a temesvári kamara jelentésében előfordult nézeteket, melyek úgy sem térnek el akkori közleményeinktől, és említsük csak azt, hogy ezen intézet is óhajtja, miszerint viszonyainkba illő, és a szerezhető nyersanyag mértéke szerint gyárak állíttassanak a Bán-Áttérőleg az ipar állapotjára, legelsőbb az építészetről történik bővebb említés. Az építőanyag drágasága, és a munkások ritkasága példátlan magasságra szöktette az építkezés árát. Az ízlés nem igen tett haladást ez iparban. Van ugyan elég építő, ki a feltanodákat megjárta, és utazás közben épületeket látott, hanem az ösztön mégis hiányzik a jobbat utánozni. Rendesen kaszárnya-stylusban épülnek nálunk a házak, azaz négy egyszerű falon keresztül az ablakok helyett négyszegű lyukak töretnek ki. Az építési kedv megszorítva van azon rendszabályok által, melyeket a várerőditési igazgatóság katonai érdekekből tesz. Az épületanyag felette drága, úgy hogy Temesvárott a helyszínére állítva 1000 tégla 18 ft 30 krba fő, másutt 23—24 pengő forintig felszáll az áruk. Igaz, hogy a téglakészítés a kamara kerületében gyermekded állapotban van. Az egész kezelés szabad ég alatt történik, épített kemencék, szárító színek és hasonlók nem léteznek; innét van, hogy nem ritkán egy jó nyári eső több napi munkát megsemmisít. Temesvár mellett a téglakészítés különösen még azért is nehézséggel jár, mert a föld, melyen ezek készítetnek, városi tulajdon, csak egy esztendőre adatik haszonbérbe, és így senkitnem ösztönöz ily bizonytalan birtokon derekabb házak felállítására. Másrészt a téglaanyagot szolgáló föld az egész város körül keresztül van turkálva, és már kevés év múlva használhatón lesz. A föld ezen megrongálása még azon időből ered, midőn a várerősség építésére kívánt téglákat ezen gödrökből vett anyagból égették, vagy midőn homok ásatott ki, Temesvár utczáinak, és a vidékről odavezető országutaknak kövezésére. Dicsérőleg szól a kamara a kalaposok és fésűkészítőkről, kiknek készítményei oly haladást tanúsítanak, hogy azon kalmárok, kik eddig ilynemű iparczikkeket Bécsből vagy Pestről hozattak eladásra, most már nyereségesnek nem tartják többé ezen iparosokkal versenyezni. Az asztalosok készítményeit elég ügyeseknek és tartósaknak tartja a kamara, de a finomabb ízlést ki nem elégítőknek. Kivételként azonban itt is találhatni oly bútort, hogy méltó lenne bármely birodalmi székváros iparkiállításába küldetni. A mészárosok azt panaszolták, hogy csekélyebb becsű marha jön most fogyasztásba, mióta a pálinkaégetésre vetett adó a földmivelőt visszatartja ezen iparától. Ezáltal a marhahizlalás is csökkent. Közös pamuzok tovább a vargákkal, hogy tinók, tehenek stb. nagyon fiatalon levágatnak, mi által oly gyenge bőrt lehet csak az állatokról nyerni, mely az utóbbi ipar hírét emelni épen nem alkalmas. Az egész kamarakerületben a tinók már 5—12 nap alatt leöletnek — ami nemcsak káros gazdászati, de egészségi szempontból is. Cserz és gubacs az alsóbánsági vidékekből jó, ha kedvező esztendő volt, ellenben felső Magyarországból kell hozatni e szükséges anyagot, még pedig igen drágán a közlekedés nehézsége miatt. A rajna-vidékek bővelkednek cserzőanyaggal nem más okból, mint okszerű szabályaik miatt, melyeket a csertölgyek vagy hasonló fák vágásánál követnek. Fájdalom, eddig a szép bőrök rendesen csak Bécsből, Prágából, Hamburgból, Mainzból hozatnak, és az ember nem is gondolná, hogy ezen ipar a magyarok szorgalma és ügyessége által oly híressé tétetett, hogy Német- és Francziaország magyar bőrnek nevezte, a mit honbeli készítményeink szerint utánozott, hogy Nürnberg utczái mai napig is viselik homlokán emlékét ezen kitűnő iparunknak, és hogy ebbeli elsőségünk Európa-szerte elismertetett. A kézművességek említése tágabb érdeket nem gerjesztvén, mi is a kamara nézetével egyetértünk, midőn évi jelentésében mondja, hogy az ipar ime kerületben 1853 évben épen semmi haladást nem tett. Az építő osztályok kivételével a jövedelemszerzés különben mindenütt igen langy volt. Sehol a panasz anyagi szükségről általánosabb és egyhangúbb nem volt, mint épen az iparosok közt. Minden körülmények arra egyesültek, ezen állapotot létrehozni. Magas munkabérek, drága nyersanyag, a fogyasztók financiális kimerültsége, üzleti tőke hiánya, és a magas kamatláb felvett kölcsönökért. A takarékpénztárak azon egyetlen intézetek, hol a pénzbeli szükségek néha orvoslást találnak. Másnemű banküzletek nyilvánosan nem léteznek, és maguk a takarékpénztárak is elegendő számmal még életre nem jöttek ; miután a temesvárin kívül, csak még Baján és Nagybecskereken egyegy működik, az utóbbi kettő aránylag igen szűk körben. A pénzt szükséglő iparos tehát, ha a sors hypothekával meg nem áldotta, a kamara kerületben sokkal nagyobb szorultságban van, mint üzlettársai más tartományokban. Az általánosan érzett részforgalom hatása az iparosok egy része által az iparjogok gyakori osztogatásának tulajdoníttatik , és ime rész a ezéhek által támogattatik. Azonban a kamara minden oly követelést, mely a megszerzett polgári ismeretek gyakorolhatásának megszorítását czélozta, mindeddig visszautasított, és jövendőre is ezen elvét következetesen valósítván, nem kételkedik az iparnak nagyobb szolgálatot tenni, mintha amaz úgynevezett, már minden mivelt országban félrevetett védelmi szabályokat a porból ismét kiszemelné. London, július 26. A City tanácsvéneinek sorából egy évre választatni szökött londoni lordmayor, hogy kiérdemelje czimét, (melyre itt mindenki büszke, de melyet főleg a londoni majorok bálványoznak, mert többnyire műhely, vágószékből stb., miután t. i. abban meggazdagodtak, jutnak a szép czimhez, s a világváros elnöki székére), versenyre kel elődeivel két dologban: pazarfényü székfoglalási ünnepély rendezésében, s a volt s leendő társfelek az aldermeneknek , valamint az ország notabilitásai, s a kormánynak több izbeni busás költségű meglakomáztatásában. — E lakomákban a gazda, a logaltont után rendesen poharat emel a kormányra, ennek elnöke s kitűnőbb tagjaira, a lordok s községek házára, a gyarmatokra, a diplomatiai testületre stb. s felelnek e felköszöntésekre a kormány nevében az elnök, a lordok s alsóház nevében a minisztérium azon tagjai, kik az illető házak kormányszónokai, a gyarmatok stb. nevében pedig az illető miniszterek , diplomaták s igy tovább. E toastfeleletek politikai jelentékenységgel bírnak leggyakrabban, a mansion-house vendégséget választván a miniszterek oly közügyek megérintésére, melyek parliamentbeni bővebb kimagyarázása vagy szőnyegre hozása, csak idős körülmények folytán lehetend tanácsossá. — Ily mansion-hous-i nyilatkozatot tevének múlt szombaton, a kitüntetés évi pályáját most futó lordmayor vendégségén : Aberdeen , Russell, P.Jamerston s Granville lordok, valamint Newcastle herczeg , Walewsky gr. franczia követ, és — lord Dudley Stuart, a „hebegés nélkül hebegő szónok“ mint lordot a Punch elnevezé. *) Miután a szombati lakoma toastjainak jelesleteit, önök már soraim vétele előtt olvasni fogják, a Times után, — én azoknak csak jegyzetekkel! kísérésére kérek ezúttal engedelmet. A kormányelnöknek beszéde kitörő helyesléssel fogadtatott , mi természetes, mert hiszen Aberdeen lord Peel tanítványa, s a freetrade tanárnak nagy zászlósa, melyekbe főleg a city fülig szerelmes. De midőn a kabinetfőnök a nagy napi kérdésre tért át, s a feszülten figyelőknek elmondá, hogy a jelen kormánynak politikája s politikájának lényege béke;d e nyilatkozatra az „éljenek“ mellett „halljuk“ is hangzott. S ez sokat s azt jelenti, hogy a londoni kereskedők s bankárok, bármennyire bálványuk is különben a béke , mint Mammonnak hitves felesége, de azért mégsem szeretnek oly békét, mely a nemzeti tekintély csorbulásának árán vásároltatik. „Im jegyzék meg tréfásan, —a jó Aberdeennek, még a city zsákok sem helyeselnek mindent.“ — E hangulatot még inkább kitüntető az erős helyeslés, melylyel Walewsky gróf franczia követnek hason nyilatkozata fogadtatott. Miért? mert a követ napóleoni békét értett, a nemzeti becsülettel összeillesztési nehéz kísérletek nélkül is megtérőt, minő a franczia státushatalom jelen keleti politikájában nyilvánul. S csak az ekként értelmezett békéről mondható el a császár: l’erapire c’est la paix. Még egy jelenetét színezem ki a mansion hous-i vendégségnek. Midőn Aberdeen lord a béke vagy háború nagy kérdését érintő toast válaszában, állításai s hite támogatásául a franczia követre hivatkozék , ki is bókkal s mindjárt utána azon nyilatkozattal felelt, hogy a két kormány közti egyetértés a béke biztosításául tekinthető jelenres jövőre, s hogy ez egyetértés alapján hiszi, miszerint nemsokára tények fogják a béke reményeit igazolni. Miután a parlament mind a két házában több ízben elmondatott ugyan, hogy az angol s franczia kormányok közös érdekből közös czélra törekszenek keleten , de miután ily nyilatkozat maga Aberdeen lord által nem tétetett eddig, ennél fogva a miniszterelnök, ki pár hónap előtt azon megjegyzést teve Brunow bárónak, hogy az angol s jelen franczia státushatalom közti bensőbb egyetértés lehetetlen , ezzel ellenkező bevallása , mint e tekintetben első , fontossággal bir. Súlyt lát ebben a Morning Chronicle is, mert vezérczikket szentel Aberdeen lord, s Walewsky gr. pohárköszöntésének , s mestere után, a közbéke szilárdításának lehetségét, a két kormány közti összesimulást lehetővé tett napóleoni politikában keresi, mint a mely Úgymond, bátorság, állandóság, hűség s Anglia iránti erős bizalom jellemét viseli. „Tartozunk ez elismeréssel , — így szól tovább a vezérczikk — főleg mi, kik a császárnak korábbi köztetteit, a most is csak keményen kárhoztathatókat, szigorú birákként sujtók.“ Hozzá tehette volna e lap: „s kik keleti politikáját is , ha nem is mindig vezér- de oldalczikkeinkben s párisi levelezéseinkben szüntelenül s még tegnap is gyanusítgatok.“ Új-Lord Dudley Stuart hebegő beszédorgánummal bír, s ennek daczára gyakran él e kifejezéssel , habozás nélkül mondom. A mansion-housi vendégsége szerint, a peeliták Napoleon császárrali kibékülésének kis ünnepéül vehető. S ha a miniszterelnöknek az egyetértést illető nyilatkozata csak demonstrációnak czéloztaték is, hatás nélkül semmi esetre sem ranradand. A mai Times s Morning Advertiser is tárgyalják Palmerston lord toast-i beszédjét, de természetesen ennek csak azon pontjait emelik ki, melyekben a miniszter a belügyekről értekezik. A keleti kérdésben különben még mindig szélcsend uralkodik; reményekben bővelkedünk, de tény- s valóval még nem birunk. A német sajtó híreit viszhangzó angol lapoknak hitek nagy ; a franczia hirlapvéleménynyel járóknak ellenben jelszavuk : várj még, várj s aztán ítélj. Kivétel mégis e szabály alól, a különben franczia színeket viselő Morning Post, mely eddig hadi tárogatót fújt, s ma egyszerre a legbiztosabb hangon szól a békéről, s azt mondja, hogy „az angol-franczia jegyzék alapján erősen folynak a negotiatiók,melyek székhelye s központja Bécs. Bizton várhatjuk , hogy pár napok múlva a viszályos ügyeknek határzott békére fordultát fogjuk hallani; s ha mégis, — mi majdnem lehetetlen, — a czárba fektetett várakozásunkban csalódnánk, úgy a háború tovább nem fog kerültetni.“ E czikk a franczia követ szombati beszédének viszhangja. A Morning Advertiser holnapra várja a döntő tudósítást. Pétervárról, és — az egyezkedési tételek el nem fogadása esetében — Aberdeen lordnak azonnali lemondását. A többi lapok, ma kisebb- nagyobb részben aggalmi hangulatúak. Attól tartanak t. i. nehogy egy erőszakos zendülés Konstantinápolyban keresztet vonjon a diplomatia számvetésein. Bécs, aug. 1. (?) Amit a minap az itteni elfogatások okára nézve írtam, azt külföldi lapok is megerősítik. Mióta látták, hogy e tárgyról általában beszélni szabad, az eddigelé oly hallgatag levelezők egyszerre sok igen érdekes részletet tudnak -e tárgyra nézve, így p. o. a drezdai hírlapnak egyebek közt a következőket írják : „Ami az elfogatásokat illeti, az általok érintett személyek szándéka bizonyos ész vallásnak alapítására volt irányozva, melynek főelvét minden positivnak tagadása — az egyházban úgy mint az államban — képezte volna. Ezen felfogást, mely egyszersmind a német katholicismusnak is alapját teszi, am a szövetkezés még tágasabbra terjesztette ki. A sajnálandó tévedők többnyire fiatal emberek, kiknek kedélyében a forradalmi korszak elvei mély gyökeret vertek. Az elfogottaknak (számok hallomás szerint csak hat) szülői tekintélyes és leyális családokhoz tartoznak. (A levelező itt néhány nevet is idéz, melyet azonban, mint igen kétséges adatot, nem ismétlünk). A fókamrajószágban elfogottak hasonló bűnös „‘czélra törekedtek , még pedig túlnyomólag vallási iránnyal. A dlubb még a kamrajószágon túl egész Stajerhonig terjedt stb.“ Emlékeztetünk itt egyszersmind arra is, hogy a német katholicismusnak épen ama vidéken, nevezetesen Stajerhon határain legtartósabb élete volt s hogy oly időben, midőn példa Bécsben a német katholicismusnak már a neve sem hallatszott, annak „Urchristenthum“ czimű közlönye Stiria fővárosában még mindig megjelent. Egyébiránt egy túlingerült kornak mindezen beteges kinövései legalább a nép nagy többségénél régen túlélték magukat s a siker, melyre egyesek ilyféle tervekkel számolhatnak , fáradságukkal s a vele összekötött veszélylyel semmi arányban nem áll. Említetlenül nem hagyhatjuk — mivel tény — hogy mióta ezen esemény a hírlapok által némileg felderitetett, a közaggodalom szétoszlott s az egész tárgynak sokkal kevesebb fontosságot tulajdonítanak, mint az előtt. Ez a sajtó üdvös hatása ; köszönet a kormánynak , hogy, e hatást elismerve , a hozzá legközelebb álló közlöny volt az első, mely a titokteljes ügyre némi világosságot terjesztett. A török ügy sem nem halad, sem hátra nem megy ; a hírlapok a tényeket registrálják, a közönség meg nem hiszi ? Azon állítólagos conferentiákra nézve, melyek Bécsben tartatni fognának , további híreink nincsenek , ámbár ama közlemény, mint utólagosan meggyőződtem, oly forrásból ered , mely legalább azt teszi kétségtelenné, hogy ebbeli indítvány csakugyan előterjesztetett. A „Berlini Zeit.“ azt hiszi, hogy a legnagyobb veszély, nem a nyugati hatalmak maguktartásában, hanem az a török párt fanatismusában keresendő, s minthogy ez m. EGY MAGYAR NABOB Chataquéla. (Folytatás. *) Miként előre mondok : lesz tréfa és anecdota ez robatai productioról a jobb körökben elég. A fiatal óriások clubbjában az a boldogabb, aki szebbet tud ez esetre készíteni. Ha ők is jelen lettek Ina, akkor hősi tett volna e munka, de így csak badige, amin nevetni kell. Chataquéla tettét százféle toldással és megfordítássl adták elő, csak azt nem bírták kitudni, hogy ki volt ön ismeretlen hős, aki segített neki benne? Hát épen nős abban az emberben hiúság, hogy nem siet magátfedezni valami újságíró előtt? vagy ha a jobb kébből való, hogy nem dicsekszik vele ? Ha közember miért nem siet jutalmát elvenni a kormánytól, ha főúr, Jataquélától ? Az ismeretlen azonban nem jött elő. Egy délben legjobban folyt a tréfa és elménetség egy fölött, ezúttal Abellino vitte a szót az erkélytemben, jelen voltak a szokott ismerősök, lord Burlingi, Rudolf, Iván herczeg, Debry marquis, Fennimore és többi. *) Lásd Pesti Napló 1019-dik számát. — Nyomon vagyok uraim, szólt Abellino. Psychologicus adataim vannak, hogy az ismeretlen Salamander a nemesi körökből való. — Halljuk az adatokat! Kiáltanak többen. — Tehát a midőn Chataquéla azt az ajánlatot téve a nép között, hogy ezer aranyat fog kapni, ki őt a tűz közé fogja követni , senki meg sem mozdult , ekkor azt kiáltá : „egy csókot azon férfinak, ki velem jő!“ és rögtön akadt vállalkozó. Hát nem közölünk valót jelent ez ? — Hihihi! baczaga az alispánfi, kinek igen jó szokása volt másnak részéleteit megnevezni. Hát azután megkapta e a csókot ? — Hagyjon ön beszélni monsieur szélt neheztelő lenézéssel Abellino, ki igen jól tudta, hogy Magyarországon nem híják az alispánokat excellentiás uraknak, s e miatt nagyon sértette , hogy egy ilyennek a fia belevág a szavába. — Tehát, — folytatá magához térve, — a monda szerint a mi bennőnk az ismeretlen férfiúnak nagyobb hitelesség kedvéért ott a tűz közepett a nép szeme láttára szolgáltatá ki a kitűzött csókot. Általános kaczaj, melyben csak Rudolf nem vesz részt, ez alatt valami angol lapot olvasva. — E némbernek nagy kedve lehet a tűzben csókolózni, jegyző meg Iván herczeg. — Hogy ne; szólt a megjavithatlan alispánfi, ki azt hivé, hogy ezúttal Iván herczegnek valami újat mondhat, ki mint afféle muszka, ezt bajosan tudhatja. — Hisz az indus nők magukat férjeik holttestével együtt égetik meg, s az nekik gyönyörűség. — Alig hiszem, hogy Chataquéla volt és leendő férjei valamelyikét ebben a dicsőségben részesítse; szólt nevetve Abellino, és a többbi is nevetett utána mind. Erre a szára felkelt Rudolf a helyéből, hol eddig ült, s odalépett a kaczagó társaság közé. Szép halavány arczán e pillanatban oly nyomasztó kifejezése ült az életunalomnak , boszúságnak , embergyűlöletnek és megvetésnek, hogy akik ránéztek, önkénytelen elhagyták a karzajt. Tekintete különösen Karpathi felé volt fordulva. Alig lehetne bizarrabb csoportozatot festeni, mint e két arczát így egymással szemközt tekintve. Egyfelől a könnyelmű , oktalan gőg büszke nevető arcza, kihivő gúnyoló vonásaival, — másfelől az éles tekintetű megvető szoborszerű arcz, hideg, keserű mosolyával, mely amazt visszatorolni látszik. E két ember arczából azt olvashatná le egy phyatognom, hogy ezek valaha keserű ellenségei lesznek egymásnak. — Fogadjunk, uram, hogy a mit ön mondott, az nem igaz .... szólt Rudolf, könnyeden odavetve a szót Karpathihoz. — Hogyan, kérdék többen, elcsodálkozva Rudolf szokatlan magaviseletén. — Fogadjon ön, szólt Rudolf, merően Karpathi szemeibe nézve, hogy ez a kérdéses nő képes magát férje halála esetén megölni. — Aha , ez furcsa fogadás. Ismertessen meg ön a módjával. Az idő nagy különbség, mert főkérdés az, hogy Chataquéla még akkor fiatal legyen. —Ajánlatom rövid és gyorsan végbemehet. Én elveszem nőül ezt az asszonyt; ez az első. Azután gondom lesz rá, hogy hirtelen meghaljak: ez a második. Chataquéla utánam fog halni, ez a harmadik, és akkor ön kötelezve van, magát tetszése szerinti módon kivégezni. Ez a negyedik. — Ah ez bolondság ! kiálta fel Iván, ti oly könnyen beszéltek két nemes ember életéről, mintha két tekebírót kellene választva kiütni. — Ez pompás tréfa ! állitá a lord. Igen sajnálom, hogy nem tőlem származik, vagy hogy Rudolf nem angol. Egyébiránt én hiszem, hogy ő megfogja szavát tartani. Abellino kaczagott, mint szoktak azok , kik megijedtek a komoly szótól. Hinni vagy fogadni uram ! szólt hideg arczcal Rudolf, kezét nyújtva elé. — Mit hinni ? — Azt, hogy Chataquéla meg tud halni férje után, vagy fogadni — fejet lejért! — Áll a fogadás ! kiálta Abellino kaczagva, s megragadá az elényujtott kezet. — Nemesi szóval monda Rudol.