Pesti Napló, 1853. szeptember (4. évfolyam, 1043–1067. szám)

1853-09-27 / 1064. szám

anéptéli háromszori megválasztás tisztelete után, mi sem tehet büszkébbé, mint oly férfiakat vezényleni, minek Az Ind. bérg írja: „Minden keletről jövő tudósításban a paksiak meleg képzelődése nem lát egyebet harczias híreknél. Azt is tudni akarják, hogy a bécsi értekezlet meghasonlott volna. E hírt azonban arra kell szorítani, mikép az értekezlet Bun gróf indítványára meghatározta, mikép minden egyes kormány tetszésére hagyja a Portának illető képviselőik által oly előterjesztéseket tehetni, mik által a bécsi értekezlet változatlan elfogadását átvihetik. Abból, hogy az értekezlet további collectív lépéseket nem akar tenni, már az értekezlet kebelében levő szakadásra következtetnek.“ Pár is, sept. 22. Hir szerint a török követ a császárnak személyesen adta értésére, mikép a háború kikerülhetlennek látszik, még azon esetben is, ha Törökország egészen saját erejére hagyatnék. Holland, Luxemburg, sept. 19. Új minisztérium alakult: Simons külügyi, Julion belügyi, Servais pénzügyi, Würt szertartás-és igazságügyi, Wellenstein közmunka-és hadügyi miniszterek lettek. Nagybritannia. London septemb. 21. Tegnap óta a keleti kérdés, vagy inkább az ezen soha meg nem szűnő kérdésre vonatkozó zavar, új stádiumba lépett. A ,,Morningpost“ mondja . Értesültünk, hogy Oroszország a négy hatalmasságnak egy iratot küldött, mely Angliában bizonyára nagy bámulatot fog maga után vonni. A czár a török módosítvány visszavetése mellett kimerítő okokat hozván fel, a bécsi jegyzékre megteszi nyilatkozatát. Ő ama jegyzéket nem tekinti úgy , mint a négy hatalmasság akará, a legvégső feleletnek Menzikoff jegyzékére, hanem azt azonosnak tartja amaz oklevéllel, mely Oroszországnak azultán és alattvalói közti beavatkozás jogát, s a török függetlenség megsemmisítését foglalja magában. A kérdés tehát nemcsak ott áll, hol Menzikoff herczegnek Konstantinápolyból történt elutazásakor állt, hanem még kétségesebbé tétetett a hosszadalmas alkudozások, fokozott izgatás és következetes határozatlanság által. A „Post“ helyben hagyja Törökország azon határozatát, mely szerint a jegyzéket alá nem írta, sőt kimondja: Törökországnak most már nem szabad az eredeti jegyzéket aláírni, s végül azon reményét fejezi ki, hogy Angliaezen értelemben fogna dolgozni, s szövetségesét támogatni. Ugyanazon tudósítást hozza a „Chronicle“, mely azonban okoskodásait békés további alkudozások reményével fejezi be. A „Globe“ a bécsi jegyzéknek az orosz czár által történt magyarázatában nagy aggodalmakra lát okot,mivel az általa bonyodalomnak ép oly veszélyes fordulat adatik, mint volt a diplomatiai értekezletek kezdetekor ; mindazáltal nem lehet lemondani a béke fentartásának reményéről. A „Times“ ma igazolja azon állítást, hogy e napokban 200,000 ft st. fog Hamburgon át Sz. Pétervárra aranyban elszállíttatni. A mai börze már a „Post“ és „Chronicle“ közleményei következtében is igen megütközött vala. Ezen hangulat még roszabbá tétetett a „Times“ azon közleménye által, hogy Napoleon Lajos azon esetre, ha Anglia a háború mellett nyilatkoznék, sem fog kezet. Lord John Russel skócziai kirándulásában Greenwich elöljárói által egy üdvözlőirattal fogadtatott, s viszonzó beszédében a keleti bonyodalmat is érintő e szavakkal: „Nem egyszer, de sokszor lépett fel már Anglia , hogy elnyomásokat akadályozzon, gyengébb nemzetek függetlenségét védje, s az ember-családnak szabadságát és függetlenségét elleneivel szemközt szilárdítsa. Remélem, e szerepet nem fogja elfeledni egy nemzet, mely erősebb eszközökről rendelkezik, népesebb és hatalmasabb mint valaha. Mindenki elismerendő, hogy most nincs ideje elmulasztani egyikét azon kötelességeknek világ- és emberiséggel szemben,melyeket Nagybritannia eddig teljesített. Teljesítsük azt, ha lehet, erkölcsi befolyásunk által; teljesítsük azt, ha lehet, anélkül, hogy egyszersmind a béke áldásait is feláldoznák; azonban én utolsó lennék, ks elfelejteném, hogy becstelenítő béke nem béke többé, hanem egy bizonytalan fegyverszünet, melyet mások felmondanának , mihelyt az alkalmat kedvezőnek találnák, hogy igazságtalan követeléseinknek velünk vagy szövetségeseinkkel szemben, fegyvereikkel adjanak súlyt.“ Igen szép szavak, jegyzi meg az „Advertiser“ de csak szavak, olyan szavak, milyeket gyakran hallottunk. A Porta abban fáradozik , hogy Sophiánál új hadsereget szereljen , mely a cs. testőrség főparancsnokának vezénylete alatt figyelő csapatul szolgálna Bosnia és Szervia határainál. Ezen határozatot, mondjuk, némely nyilatkozatok szülék , melyeket az osztrák internuntius az utolsó jegyzék átnyújtásakor tett. E nyilatkozatok azon esetre, ha az értekezleti jegyzék nem fogadtatnék el, Ausztria részéről cselekvő fellépéseket hoztak kilátásba. London, sept. 21. Konstantinápolyból 8-dikáról érkezett, s a Timesben közlött levél semmi újat nem mond. A harczias hangulat növekedő félben volt, s aligha a Portának nagy zavarokat nem fog okozni. — Már annyira ment a dolog, hogy Angliára csinált torzképek keringését kelle akadályozni. Azoknak egyike úgy állítja elő az orosz czárt, midőn épen a Buckingham-palotába (a királyi lakba) ront be. Látható, mint kel Albert herczeg háza és családa védelmére, de Aberdeen visszatartóztatja, megmagyarázván, hogy ez nem Casus belli. — Egyébiránt a török hadsereg feloszlatásának Konstantinápolyban ép annyi aggálylyal néznek elébe, mint egy Oroszországgali háborúnak. A Morning Chronicle konstantinápolyi közleményeiből következőket említünk meg:Már nem lehet önök előtt újság, hogy a harmadik orosz hadtest Oláhországba benyomult. Ámbár midkét hospodar Stirboy és Ghika letetettek, még nem tudhatni, kik lesznek utódaik. Utóbbinak egy unokaöcscse, szép tehetségű és nagyhírű férfiú , folyamodott volna az oláhországi hospodárságért. Az utolsó szemle alkalmával a padilsát egyptomi csapatok „Allah, hommé gansour Soultanena !“ (oh, isten légy zultánunk segélyére !) felkiáltással fogadták. Dundás admiral aug. 30-dikán a dardanellák kormáyzójánál látogatást tett. A ,,Caradoc“-on jött, néhány órát mulatott, s aztán visszatért a flottához, miután a pasákat 5-dikére lakomára meghívta. Tegnap minisztertanács tartatott a nagyvezér elnöklete alatt. A Porta nem feledte, hogy Szervia fejedelmének nem rég háború esetére katonai megszállás adatott tudtára, ámbár az osztrák főconsul ezen nyilatkozatának Bécsből ellenmondatott. Az Obrenovits Mihály érdekében Szerviában szőtt ármányokról nincs semmi uj mondandóm úgy látszik, meghiúsult az. Egy európai törzstiszt, kit kormánya ide küldött, hogy Sumla környékét és a Duna-partokat félabroszilag lerajzolja, leveleiben nagy bámulatát fejezi ki Omer pasa hadtani ismeretei, s a táborábani példás fegyelem felett. Shefffield vidéke Stafford példáját kívánja követni. Holnapra oda egy a török kérdésbeni angol politikát illető népgyűlés van hirdetve. A hihetlennek tetsző terv, hogy a főkülvárosok London keleti és nyugati részein földalatti, jéggel jól ellátott, s egész hosszában gázzal világított vasútvonal által összeköttetésbe hozassanak, most már egész bizonyossággal ki fog vitetni. Először a körülbelől mért, hosszú Westbourn-Terrace és Kings-Orosz közti vonallal fog kisérlet létetni. Ha a következés megfelel a várakozásnak, Ring- Orosztól tovább délkeletnek egész Helbornig , de a City kebelébe fog vezettetni. Törökország, Konstantinápoly, sept. 12. Holnap fogna eldőlni: háború vagy forradalom lesz-e. Mert a bárban-balram (egy neme a három napos pünkösdi ünnepeknek), mely holnap kezdődik, volt az ulomák egy küldöttsége által, mely pénteken a zseregán palotába nyomult, kihallgattatást erőszakolt, kitűzve határidőül , mikor a zultán kinyilatkoztatná, hogy kész-e a török vallásnak kötelessége szerint erélyesen védelmére kelni, s a moszkvai graurok követeléseire kardjához nyúlni. A küldöttség, támaszkodva egy „Intova“ — azaz a koránnak tudós és tekintélyes egyének általi magyarázatára, — a zultánt letevéssel fenyegeti, ha magát a hit védelmére alkalmatlannak mutatná. Bármily nagy hatalmat adjon is a korán a padisáhnak , a Seikul-Islam (nagymufti) által megfosztathatik méltóságától, ha ez őt lázadónak nyilvánítja a korán ellen, vagy képtelennek állítja a korán rendeleteinek teljesítésére. Még századunkban 1807. III. Selim zultán máj. 31. és követője IV. Mustafa 1808. julius havában letétettek. Természetes, hogy hasonló magyarázatai a koránnak csak gyenge fejedelemmel szemben adathatnak. Egy Abdul - Medsidvél határozottabb , érésesebb zultán a tizennyolcz ulemát, kikből a fennemlített küldöttség állt, befogathatta, s hadigőzösön Mekkába küldhette volna, nem lévén szabad ulemákat kivégeztetni. Még makacs Seik-ul-Szlámok is tétettek le , és ártalmatlanokká erős uralkodók által, mi azonban soha sem történt kisebb-nagyobb felkelés nélkül meg , melynek elnyomására, természetes, hogy hadsereg kellett, erős és bizalmas. Jelenleg azonban úgy látszik , hogy a különben mérsékelt Seik-ul-Izlamot a harczi párt megnyerte, vagy inkább fenyegetései által magához átvonta. A Seik-ul-Izlam nem állott ugyan amaz ulemák élére, de nem szenved kétséget, hogy az ő tudtával tevék a lépést , s hátuk mögött érzék a végrehajtó hatalmat (A legújabb tudósítás szerint az ulemák követelésüktől elállottak.) Konstantinápoly, sept. 15. Az ulemák által benyújtott kérvényre a bairam-ünnep első napjaiban még nem adatott nyilatkozat. Az ulemák, kik az említett kérvényt aláírták, a Seik-ul-Izlamhoz hivattak, ki elejökbe állitá lépéseknek illetlenségét, előhozta, hogy demonstratiojuk által felriaszták az idegen követeket, s megemlíté a törökhitü népségnek már a nélkül is veszélyes hangulatát, s kora fellépteknek elhamarkodottságát. Az ulemák tiltakoztak, a padisah iránti hűségek és jó érzületekre hivatkoztak, s azt álliták, hogy a többször emlitett kérvény által csak kötelességeket teljesítek. Mi a keresztényeket illeti, azok maguk is Oroszország ellen vannak hangolva, s az ulemák vélekedése szerint, nem lenne nehéz a rajákat Oroszország ellen háborúba vinni. Az ulemáknak ezen nyilatkozata, a miniszterek által kielégítőnek találtatott, s minden további intézkedések ellenök megszüntettek. Konstantinápolyból i. h. 15-dikéről jelentik, hogy Hadschi Izzet pasa, egykor tripolisi kormányzó Berberiában , Belgrád katonai parancsnokává neveztetett ki Bestint pasa helyébe, ki egy kis kerületbe tétetett át. A „Courrier de Constantinopel“ szerkesztője Duvivier a Porta parancsára kénytelen volt állását elhagyni. Goromba módon kelt ki Oroszország ellen. Alexandriából sept. 16-káról érkezett levelek szerint Bellona osztrák fregát 3-kán érkezett a kikötőbe, melyet 8-dikán elhagyván, Syria partjaihoz indult. Otttartózkodása alatt a hajófedezethez tartozók csak felfegyverzetten léptek a partra. Ezen , különben rendkívüli intézkedést megfejtik a emgriai szomorú események, melyek Koszta bebörtönöztetésének alkalmával előfordultak , s azon körülmény , hogy Alexandriában ép oly sok és mindenféle nemzetbeli menekültek vannak, mint Smyrnában. Oroszország. A keleti kérdés legújabb stádiumáról az avatott Fr. P.: „Mindabból, mit olvasunk és hallunk, világos, hogy Oroszország czárja nem szándékszik támadólag lépni fel Törökország ellen. Neki elégséges a fejedelemségek megszállása, hogy czéljait elérje... Ha a Porta háborút akar kezdeni, neki kell támadnia. — Nem gondolnék azonban, hogy még egy tökéletesen fanatizált török hadsereg is elég merész lenne a Dunán átkelni, s az orosz hadserget a fejdelemségekben megtámadni. Megsemmisülése bizonyos volna. Ha azonban a török hadsereg kényszerítetik jelenlegi állásán megmaradni , annak minden erősítése csak arra szolgál, hogy annak demoralisatiója és feloszlása mihamarább bekövetkezzék. A Porta nem képes hadsereget fizetni és élelmezni. A katonák tehát kénytelenek lesznek szabad akaratuk szerint segíteni magukon. Rablás, gyilkosság, sőt a többé nem hatalmas török kormány elleni lázadás is kerülhetnek napirendre. S akkor többé nem háború, hanem a fenyegetett kormány védelméről lesz szó. Ez nemcsak a négy hatalom, de Oroszországnak is feladata leend. Azonban Oroszország és Ausztria hadereje már oly állásban van, hogy a közös feladatnak meg fognak felelhetni.A Besika-öbölben egyesült angol és franczia flották is ezáltal szükségkép fellépésre hivattatnának fel, mert a keleten élő francziáknak, angoloknak ép annyi szükségök lehetne védelemre, mint a török kormánynak, aház tartozóknak.Csak azon alternatívát látjuk tehát, hogy vagy a Porta enged a négy hatalom sürgetéseinek,s alkalma nyílik az Oroszországgali egyenetlenségnek véget vetnie vagy arra sem akarata sem tehetsége nincs. Első esetben az ügy rendes utón veszi végét, a másodikban ellenben Törökországban az öt hatalom interventiója következik be, de semmi esetre nem a háború akár Orosz- és Törökország, akár az európai hatalmak között. Pétervár, sept. 15. A czárnak fia, Nikolaj Nikolajewitsch nagyherczeg kíséretében Moszkvába való elutazta után azon hír terjedt volt el, hogy a czár Odessába és a dunai fejdelemségekbe akar rándulni. E hírnek egyike sem alapos, miután a czár a Varsónál öszpontosított 70,000 főből álló hadserget még a rosz időszak beállta előtt megszemlélni szándékszik. Az utolsó postagőzössel Odessából hírek érkeztek ide, melyek szerint Miklós czár a módosított jegyzéket, úgy amint van , nem fogadja el ugyan , de nem is vetné el egészen , csak azért is , hogy csapatait a télen át a fejedelemségekben tarthassa, óhajtván a törököknek fegyverben maradását, mi a Portának nagy költségeket okoz, sőt békétlenséget és lázadást is idézhet elő. Az ötödik orosz hadtest Moldovába nyomult, s az utánvonuló harmadik által fog Bessarábiában felváltatni. Az orosz rendes lovasságtól sok legény szökött el, miért is azt visszavonták , és kozákokkal váltották fel. TUDOMÁNY ÉS IRODALOM Falusi esték. Solyai fürtök. II. Vannak a nemzetek életében időszakok, midőn irodalmuk ügye kétszeresen szent, és kezelőit kétszeres felelősség terheli. Ily időszakban az irodalmi ügynek bármily csekély kompromittálása is szentségtörés. Ilyenkor holmi üres, hozzá még talán az aljassággal határos périasságokkal, s a jobb érzést sértő frivolitásokkal föleresztett beszédekkel az olvasóközönség meg nem elégszik. S ha talán volnának is, kiknek ferde izlésök hasonlókban gyönyörködnek , az irodalom munkásaiban kell annyi önbresérzetnek , hivatási fölfogásnak és miveltségnek lenni, hogy a nemzeti miveltség oltárára csak oly műveket tegyenek, melyek a miveltség és erkölcsiség mértékét megütik, akárki által bátran és élvezettel olvashatók, egyátalán olyanok, hogy miattuk a külföld előtt se kelljen pirulni. Ezek a józan ész követelései, melyekből nemcsak hogy egy hajszálnyit nem engedhetünk el, midőn a népnek szánt iratokról van kérdés, sőt kétszeres mértékben kell azokat sürgetnünk. A könyvirásnak czélja nem lehet a puszta productio, hogy hát mi így is tudunk ám, nem lehet czélja az örökös röhögtetés. A könyvirásnak józan czélja a tanítás és mivelés. Könyvet, mely a czélnak meg nem felel, bátran a tűzbe dobhatni. A „falusi esték II. füzete Somlyó vidékére is eljutott. Részletes bírálatába nem ereszkedünk; e füzet már megvan, azt jobbá nem tehetjük. Más időszakban talán kevesebb rosszulást vont volna maga után, hanem most nem az írói kényeztetés korszakában élünk , s nagyon jó lesz, ha Vas Gereben uram ő figyelme a kritika észrevételeit nem eregeti el figyelmetlenül füle mellett. Mi szerkesztő urat, már t. i. Önt, e becses lapok szerkesztőjét arra kérjük, hogy mivel mi falusiakat a kritikához nem értünk, úgy, mint a városiak szíveskedjék helyettünk Vas Gerebennek, vagy talán, hogy harag ne legyen, nemes pártfogóinak nevünkben a következőket, jövőrei miheztartás végett megmondani: . 1. Ne higye Vas Gereben uram, hogy már az jóváteszi az Írást, ha alája van pingálva „Vas Gereben.“ A falusi ember szereti ugyan, ha a becsületes gyermeknek apját is ismeri; de a rosz, a vásott gyereket csakugyan orosznak tartja, bárki fia legyen is. Érti-e a példabeszédét ? vagy tán allegória ?! 2. Amit a „Falusi esték“-be bele akar nyomtatni, tegye előbb sűrű gerebenbe, s a pozdorjából tisztítsa ki; máskép megszólják , hogy gazos portékát ereget a vásárra. Pedig a sok szónak utóbb rész vége lehet. 3. Ne higye, hogy a ki falun lakik, meg szűrben jár, az mind sült szamár, s annak aztán mindegy, akármit tálal eléje. Uram! most szűk világ van, a pénz drága, s most már a füstöt is meg tudjuk mérni, amit a pipánkból kieresztünk, majd megmérjük lassankint az üres beszédeket is , és aztán a pénzünket inkább sajtra adjuk, mint sajttakaróra. Ez is allegória, hanem azért világos, mint a czigány eredete. 4. Ne higye, hogy minden szót megnevessünk, amit pedig, úgy látszik, arra szánt, hogy megnevessük. Vagy talán csak a városi uraknak akar mulatságot szerezni a falusiak ostobaságának leírásával? akkor tessék a könyvét is azoknak írni és ne nekünk, mert a magunk gyalázatját pénzen nem vesszük meg. Mit mondanak szomszédaink, ha ezt a könyvet olvassák ? Azt kell nekik gondolni, hogy a magyar népet pórázzal és szijjas ostorral kell terelgetni, mint a gulyát; s talán hét vármegyében sincs egy ember, aki az ábéabot tudná. Köszönjük szépen a milliók nevében, kiket pellengérre tett, a magunk pénzén. 5. Ha azt akarja, hogy könyvét megvegyük, olyant írjon bele, a miből valamit tanulhatunk. Hanem a bibliát ne bántsa; több esze volt annak a ki azt irta, mint nekünk, Vas Gereben uramat is ide értve. Vannak szent dolgok, a melyeket sértve látnunk fáj. Hagyjanak az ilyeneknek békét. Azt a prédikálás is jobb lesz a tisztelendő urakra bízni, azok jobban értik, mert ez a kenyerök. 6. Ha már a szűrös embereket még a könyvben is úgy adják elő, hogy csak úgy tedd ide, tedd oda formán beszéljenek, még hogyan! de már mikor a gróf,meg a pap együtt beszélnek, talán mégis egy kicsit máskép becsülik egymást, máskép is szedik össze a szét, mint mikor ketten a vásáron paroláznak? Vagy a magyarban a gróf, meg a pap is csak olyan, nem tudom mivel ütött fejű, mint a bakter? 7. Mi bizony megvalljuk, olyan könyvet szeretnénk, mely nemcsak a parasztok mestergerendáira, hanem az úri asszonyok sublatjára is odaillenek. Máskép majd a parasztok is szégyenük előhúzni a szarnyból. Talán volna olyan könnyű magyar nyelv, amit mind a ketten megértenénk, így írjanak, ha azt kívánják, hogy ne legyen ház, melyből ez a könyv hiányozzék. 8. Ne írjanak olyant, amire a jóravaló falusi leánynak el kell pirulni. Sohase tanítgassák könyvükben arra a mi leányainkat, hogy az úrfiakat is megölelhetik ám, ha soha nincs is rajtok! Az ilyen tanítást bizony meg se köszönjük! Csak nem mondtunk valamit, hanem hátha roszul ütne ki? Szerkesztő úr jobban tudja, majd szóval mondja meg a többit. Hanem így ne emelgessék a milliókat! inkább hallgatjuk a sötétben őseink becsületes tetteit, mintsem a verőfényen ilyen új tetteket lássunk. 9. A nemes pártfogó urakat ismeretlen létünkre is köszöntetjük, és arra kérjük, hogy a beküldött munkákat mutassák meg másoknak is. Mert ahol jól fizetnek, bizony mindenik inkább eladja a maga munkáját, mint a másét. Könnyű aztán ráfogni, hogy a nagy halmaz kéziratban alig találtak olyat, melyben csak azt láthatták volna , hogy czélukat megértették volna. Hát mért nem mondják meg világosan, mi a czéluk ? Ha még azt sem tudják magyarán megmondani, mit akarnak ? vagy nem merik igazán megmondani, mit akarnak ? akkor minek kaptak bele? Minden egyéb szerkesztőnek tudnak használhatót írni, csak épen Vas Gerebennek nem? Milyen finnyás lett egyszerre! Csak aztán azt ne kelljen róla mondanunk, hogy minden czigány a maga lovát dicséri, ha sánta is. 10. Nem volna-e jó, ha a falun lakó okosabb embereket is megkérdeznék olykor olykor, hogy ezt, vagy amazt jó lenne-e kinyomtatni? Azok a postások igen jó emberek, olcsó pénzért elhordják a leveleket, s egy ötven forintos, azaz hogy falusiasan százhuszonöt forintos írásra érdemes volna egy váltó forintot rákölteni! Inkább az 1 forint vesszen, mint aztán zúgolódjanak, hogy a munka nem éri meg az árát. A falusiak ugyan nem néznek fiatal korukban pápaszemen, hanem a fris levegőn épen marad a szemök, s azért meglátnák talán a kivetni valót. Aztán mi már tapasztaltuk, hogy üvegen általa ki akar zöldet lát, aki meg akar sárgát, azaz hogy olyant lát, amilyent akar. Ezt pedig falun szabad szemmel sehogy sem lehet tenni. 11. Ha valamikép Vas Gerebenek figyelmét elkerülte volna, amit a „Hirdetésükben“ kinyomtattak, kérjük önt szerkesztő úr szíveskedjék azt itt is nagyobb betűkkel szóról szóra kinyomtatni ekképen: „Ezen könyvecskének (a „falusi emték“ről van a szó) nem a tréfálódzás a czélja, s valamint mi, úgy a közönség vegye azon komolysággal, melyre levetkőzhetlen hazafiul és emberi kötelessége ösztönzi.“ — Vas Gereben nem panaszkodhatik, hogy a közönség könyvét komolyan (talán nem lenne hiba, ha azt mondnénk: komoran) ne vette volna ; jól esik neki, mert biztatott föl bennünket. Egyébiránt mi (mert mi is közönség vagyunk ,) igen szeretnék, ha Vas Gereben a II. füzetet csakugyan komolyan venné, s a szent ügygyei ne tréfálódznék. 12. Mindezeket azért mondtuk el , mert maga szólít föl, hogy ha czélját megértettük, ne resteljük vele tudatni azt, amit az ügyben czélszerűnek találunk. Mi ugyan nem merjük egészen állítani, hogy Vas Gereben czélját tisztára megértettük volna , hanem azt értjük , hogy vállalatának mi czéljának kell lenni, s azért mondtuk el magyarán, amit czélszerűnek hiszünk. Azért harag ne legyen. Ámbár a Pesti Napló szerkesztősége a „Falusi Estékre“ nézve átalában s azoknak első füzetére nézve különösen, saját véleményét a 989. sz. a. kimondta, — nem akarta mindazonáltal gátolni, hogy e népirodalmi vállalat első mutatványa felett egyéb becses magánvélemények is köztudomásra szintúgy, mint az illető szerkesztő úrnak némi irányadásul jövőre, hasábainkon megjelenhessenek. E vállalatban annyi közérdek fekszik , miszerint arra a közfigyelmet, ha ösztönszerűleg nem támadt volna minden jobb hazafias kebelben ,előidézni tartoztunk volna a sajtó útján. Úgy hiszszük azonban, hogy a tárgy eléggé ki van merítve , s a Falusi Esték szerkesztősége a különböző véleményekből annyira okulhatott, hogy az első füzet bírálatát a jelen közleménynyel bátran befejezettnek tekinthetjük, és azon reménységet táplálhatjuk , miszerint a második füzet józanabb irányú s tartalmasb czikkeket foglaland magában. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Berlin, sept. 24. — Ma érkezett ide B o b yrof vezérőrnagy, ő felségének az orosz császárnak tábornoksegéde. — Sept. 24. — B r o o m az újon kinevezett északamerikai követ Washingtonból ide érkezett. Páris, sept. 24. — A császár tegnap Lillába érkezett meg. Alexandria (Egyptusban) sept. 20. — Az alkirály a szűk termés következtében a gabonakivitelt f. hó 28-dikától kezdve megtiltotta. Az idegen főconsulságok e tilalom hatályba lépését dec. 1-jéig javasják elhalasztatni. LEGÚJABB POSTA: Bécs, sept. 25. Konstantinápolyból sept. 15-kéről tegnap érkezett tudósítások szerint az ulomák a Scheidul-Islamnak előterjesztésére a Zoltánnál tett lépéseket megbánták; a biiram-menet a szokásos pompával történt meg, és Konstantinápoly csöndes. Bombaybél a hírek aug. 30-kaig terjedők. Az angol levélnyaláb jun. 24-kéről elveszett. „Mcozuffer“angol gőzös, mely azt vívó, megfeneklett. Birinában a cholera és élelemnhilány uralkodik. Élénk kereskedési forgalom, silány kilátások az indigó-termelésre. Tiz chinai az „Arratoon Apcon“ angol hajón megölte a kapitányt és a legénységet. Chinábó vett tudósítások jelentik , hogy a felkelők Pekinghez látszanak közeledni. FŐVÁROSI ÉS VIDÉKI ÚJDONSÁGOK. Budapest. A magyar sz. korona és jelvényei magtalálása részleteiről, mint már jelentettük , a legkülönbnemű versiók keringnek. A „Soldatenfreund“ sept. 21-kei számában is találunk tudósításokat , melyek nem egészen egyeznek a temesvári újságéival. A „Soldatenfreund“ adatai röviden a következők. A cs. kir. kormány még 1849 diki septemberben értesült Viddinből, hogy a koronát Szemere ásta volna el Orsova tájékán. Clan nemű lovag osztálytanácsos .Orsován vegyes bizottmányt alakított Karger hadbíró elnöklete alatt, melynek hivatása leendőit a korona rejtekét kipuhatolni. A bizottmány azonban oly nyilvánosan működött, hogy nemsokára több magánember is kezdi a koronát nyomozni; a kormány tehát jónak látta a bizottmányt elnapolni. Clannern ezalatt tovább nyomozott, Karger pedig hadtestéhez Triesztbe ment. Midőn Kempen altábornagy ő exclja mostani magas állásába helyeztetett, a magyar szent korona felfedezését oly fontosnak találá , hogy ő végre uj bizottmányt nevezett ki, mely észrevétlenül bár , de annál buzgóbban folytató munkálatait. Szerencsés véletlen által ő exclja messze kiható számításainak alkalom nyílt, az ernyedetlenül folytatott művet befejezhetni. Jelen év tavaszán ugyanis az Albion Íjkönyv: a Fürdői zsebkönyv. Magyar-, Erdély-, Slorvát-, Tótország, a Szerb vajdaság s a temesi bánság, nemkülönben a határőrvidék ásványvizei s fürdőintézetei ismertetését tárgyalva. Szerkesztő: Przemysli Lengyel Dániel, orvostudor, pesti gyakorló orvos , a a kir. magyar természettudományi társulat rendes tagja. Pest, 1852. A szerző sajátja. — Bizományban Emich Gusztáv könyvkereskedésében. Andrássy Manó gráfnak ajánlva. 12- rét. XXIII. és 594 lap.*